Evangélium, elmélkedésimádságpéntek

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
08

 

 

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”  
Lk 16,1-8

Elmélkedés

Még a szentírástudósok számára sem könnyű feladat annak a jézusi példabeszédnek a helyes értelmezése, amelyet a mai evangéliumban olvasunk, de emiatt ne mondjunk le a mondanivaló megtalálásáról. A történet egy intézőről szól, akinek az a feladata, hogy kezelje urának vagyonát. Munkája során az a vád éri, hogy rosszul végzi munkáját, elpazarolja a rábízott javakat. Gazdája mindenféle vizsgálódás nélkül elhiszi a vádat és úgy dönt, hogy felmond intézőjének. Erről értesülve az intéző lázas ügyeskedésbe fog, urának adósaival meghamisítja az adósleveleket, így barátokat szerez magának. Abban bízik, hogy akikkel a csalás révén most jót tett, azok majd a későbbiekben viszonozni fogják neki cselekedetét, és segítségére lesznek. 
A történet befejezése meglepő fordulatot tartalmaz: „Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. „Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Az úr tehát megdicsérte azt, akinek cselekedete egyértelműen csalás, és semmiképpen sem követendő példa. Ez a zárómondat már nem a példázat része, tehát nem az intéző megkárosított gazdája az úr, akitől a dicséret származik. A mondat már az evangélista hozzáfűzése, s ezek szerint az úr maga Jézus, tőle származik a dicséret. A dicséret pedig nem a csalásnak szól, hanem a leleményességnek és az azonnali cselekvésnek. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Imák ebben a kategóriában

Evangélium, elmélkedésimádságszerda

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
13

 

 

Evangélium

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. 
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”  
Lk 17,11-19

Elmélkedés

Amiről a mai evangéliumban olvasunk, az nem egy példabeszéd, nem egy kitalált történet, hanem a valóság, amely Isten jóságát és az ember hálátlanságát mutatja be. A történetnek szép a befejezése, ebből vonhatjuk le a magunk élete számára a tanulságot, amely azzal szemben domborodik ki, ami előzőleg történt. Azért értékes az egy ember hálája, mert a többiek hálátlanok voltak. Nézzük a történetet. Jézus leprás betegek csoportjával találkozik, tíz személlyel. Ők betartják a törvényi előírásokat, miszerint nem érintkezhetnek egészséges emberekkel, ezért megállnak a távolban és kiáltozva kérik az Úr segítségét: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” A tiszteletteljes megszólítás és a kérés nyilvánvalóan annak a kifejezése, hogy bíznak Jézus gyógyító erejében, hisznek abban, hogy a Mester meg tudja őket szabadítani betegségüktől. 
A gyógyuláshoz még Jézus érintésére sincs szükség, elég, hogy rájuk tekint, s ez az irgalmas tekintet csodát eredményez. A korabeli törvények szerint a leprás betegség megszűnését, a megtisztulás tényét a papnak kellett kinyilvánítania, s ez egyúttal a gyógyult személy visszafogadását jelentette a közösségbe. Bár Jézus csodájának köszönhetően mind a tízen meggyógyulnak, kilencen hálátlannak bizonyulnak. Csupán egy ember tér vissza, hogy kifejezze háláját annak, akinek gyógyulását köszönheti. 
Észreveszem-e Isten segítségét mindennapjaimban? Hálát adok-e mindenért? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságkedd

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
12

 

 

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.  
Lk 17,7-10

Elmélkedés

Jézus ismét egy példabeszédet intéz tanítványaihoz. A történet az úr és szolgája viszonyát írja le. A napi munkából hazatérő és bizonyára elfáradt szolga nem pihenhet, hanem teljesítenie kell urának újabb parancsait. Csak ezt követően térhet nyugovóra. Szolgálatáért még dicséretet sem kap, hiszen ez a kötelessége. Mai szemmel nézve megalázónak tartjuk ezt a kapcsolatot, amely feltétlen függésre alapul, és amelyben az egyik embernek ki kell szolgálnia a másik minden igényét. Legalábbis akkor, ha a szolga szerepében vagyunk. Azt viszont talán észre sem vesszük, amikor mi viselkedünk úrként, mi használjuk ki a másik embert. 
Az Isten és az ember kapcsolatában semmiképpen sem nevezhetjük megalázónak a szolgálatot. Jézus szolgának tartotta magát. Többször beszélt arról, hogy nem uralkodni jött a világba, hanem az embereket szolgálni. Megváltásunk szolgálata kereszthalálában érte el tetőpontját. A szenvedés és a halál vállalása bizonyítja leginkább, hogy a végsőkig engedelmeskedik az Atyának, és ez adja meg szolgálatának értékét. Azokért áldozza fel életét, azokért hal meg, akiket életében is szolgált. A szolgáló lelkületet tehát Jézustól, a mi Urunktól és Mesterünktől tanuljuk meg. Minden jócselekedet, amit embertársainknak, felebarátainknak teszünk, Istennek végzett szolgálat, s mindenért tőle várhatunk jutalmat. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádsághétfő

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
11

 

 

Evangélium

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!” 
Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”  
Lk 17,1-6

Elmélkedés

A mai evangélium Jézus néhány olyan mondását tartalmazza, amelyek figyelmeztetésül szolgálnak tanítványai és követői számára. Első kijelentése azokra vonatkozik, akik botrányt okoznak. Ebben az esetben a botrány mások bűnre csábítását, bűnre vezetését jelenti. Érdemes megfontolnunk az Úr szavait és elgondolkodnunk azon, hogy vajon cselekedeteinkkel, szavainkkal nem mutatunk-e rossz példát másoknak? Bűnös életvitelünk példája nem távolít-e el másokat Istentől? Malomkőnél is súlyosabb ítélet vár azokra, akik másokat a bűn útjára vezetnek. 
A második mondás a megbocsátásról szól. A megbocsátásban el kell felejteni a számolgatást és a méricskélést. Az irgalmasságnak ugyanis nincsenek határai és nem lehetnek korlátai. Ilyen az Isten felénk áradó irgalma, megbocsátása, és ezt a tőle tanult irgalmat kell gyakorolnunk embertársainkkal való kapcsolatainkban, azaz feltételek nélkül meg kell bocsátanunk azoknak, akik ellenünk vétenek. 
A harmadik mondás válasz arra a kérésre, hogy az apostolok hitük növekedését várják Mesterüktől. A hit, az Istenben való feltétlen bizalom csodákat eredményez. Jézus feltámadása a mi hitünk rendíthetetlen alapja, ez ad bizonyosságot számunkra, hogy Isten minden helyzetben képes győzni. Kérjük Jézust, hogy növelje hitünket és szeretetünket! 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Senki nem tudhatja előre jöveteled időpontját, de biztosak vagyunk abban, hogy egyszer bekövetkezik. Taníts minket készenlétre, fokozott figyelemre, türelmes várakozásra! Annak érdekében, hogy ne érjen minket váratlanul a te érkezésed, lelkünket szeretnénk felkészíteni, hogy mindig készen legyen a veled való találkozásra! Élj bennünk, hogy jelenléted fénye világosság legyen a világ számára! A hit, a remény és a szeretet a mi lelkünk égő mécsei, amelynek lángját őriznünk kell. Segíts minket ébernek maradnunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk jelenléted lángja! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságévközi 32. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
10

 

 

Evangélium

Abban az időben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. 
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”  
Lk 20,27. 34-38

Elmélkedés

Mi lesz a halál után? 
Az ember mindig is kíváncsi volt arra, tudni szerette volna, hogy milyen a túlvilág? Csak kevesen vonták kétségbe annak létezését, a legtöbb ember meg van győződve arról, hogy létezik a túlvilág, csak éppen nincs róla sok ismeretünk. A fantáziánk persze sok mindent kitalálhat, de ennek nem sok köze lehet a valósághoz, hiszen onnan még ember nem tért vissza, hogy elmondhatta volna tapasztalatait. 
Keresztény emberként az isteni kinyilatkoztatás és Jézus Krisztus tanítása alapján hisszük, hogy létezik a túlvilág, ahová a földi élet befejezése, a halál után juthatunk. Földi életünk határozza meg, hogy mit érdemlünk majd: az Istent elutasítók a kárhozatra, a pokolba kerülnek, az Isten szeretetét elfogadók és az ő akarata szerint élők pedig a mennyországba jutnak. Hitünk szerint ezek nem helyek, amelyek egy távoli galaxisban találhatóak, hanem állapotok, amelyek örökké tartanak. A hely és az idő kategóriájából nehéz kiszakadnia értelmünknek, hiszen itt a földön testi mivoltunk miatt mindent egy bizonyos helyen és meghatározott időben teszünk. A túlvilágon már nem létezik a hely és az idő korlátja, ezért a világmindenséget betöltő Istennel leszünk együtt teljes boldogságban és szeretetben, s ez a boldog állapot soha nem fog megszűnni, azaz örökké fog tartani. És lehet, hogy lesznek olyanok is, akik örökké nélkülözni fogják mindezt, mert ők elutasítják Istent. 
Bizonyítékunk, azaz tudományosan igazolható és kétségbevonhatatlan bizonyítékunk nincs arról, hogy létezik a pokol és a mennyország, de akik tagadják ezek létezését, ők sem rendelkeznek olyan bizonyítékkal, amely vélt igazukat egyértelműen alátámasztja. Mindez a hit világába tartozik. Hívő emberként viszont nyugodtan állíthatjuk, hogy nem alaptalan a hitünk. Jézus Krisztus feltámadása olyan túlvilágra mutató jel, amelyet az ember elfogad, legalábbis a vallásos ember hittel elfogad. Az Úr feltámadása erősíti bennünk azt a reményt, hogy mi is eljuthatunk a mennybe, ahová Isten minden embert meghív. Amíg a pokol létezése elrettent bennünket, addig a mennyország létezése örömmel tölt el és arra ösztönöz, hogy törekedjünk oda eljutni. 
A mai evangélium témája a halál és a feltámadás. Érdemes nagyon figyelmesen olvasnunk Jézus szavait. Mégpedig azért, mert amikor mi beszélünk a halálról és a halál utáni életről, akkor ezt értelemszerűen emberként tesszük. Emberi tapasztalataink alapján, emberi értelemmel, emberi szavakkal próbálunk beszélni arról, ami nem tartozik emberi világunkhoz, hanem Isten világának a része. Jézus szava viszont értékesebb az emberi szónál, kijelentéseit isteni kinyilatkoztatásnak tekintjük. A mi emberi elképzeléseink és következtetéseink tévesek lehetnek, az Úr szavában viszont megbízhatunk. Jézus feltámadásának eseménye nem önmagában álló rendkívüli dolog, hanem azt hirdeti számunkra, hogy mi is feltámadunk, azaz halálunk után Isten kegyelméből újjászületünk a túlvilági életre, az örökkévalóságra. 
És mi lesz földi kapcsolatainkkal odaát? Láthatjuk-e majd a mennyben azokat, akiket a földi életben ismertünk? Találkozunk-e családtagjainkkal? Hiszem, hogy Istennek tetsző szeretet-kapcsolataink túlélik a halált. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A halál tényével találkozva könnyen azt gondoljuk, hogy az életnek ezzel vége, s utána nem következik semmi. Hisszük, hogy Isten, aki életet ad minden embernek, képes arra, hogy új életet adjon a halál után. A mennyei Atya életet adott neked, amikor húsvétvasárnap feltámasztott, és új életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt minket az örök életre. Jézusom, hiszek feltámadásodban, s hiszem, hogy te vagy a halhatatlan Úr. Te vállaltad emberi sorsunkat, s életedet megosztottad velünk. Hozzád kötöm magam, hogy veled éljek, s részesüljek a feltámadásban. Segíts engem szüntelenül törekedni a mennyország, az örökkévalóság felé! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságA Lateráni-bazilika felszentelése

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
09

 

 

Evangélium

Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.” 
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.  
Jn 2,13-22

Elmélkedés

A Lateráni Szent János-bazilika Rómában található, ez a négy legnagyobb bazilika egyike, ez a mindenkori római pápa székesegyháza. A bazilika felirata saját rangját hirdeti: „a város (Róma) és a földkerekség minden templomának anyja és feje.” A templom a IV. században épült és I. Szilveszter pápa szentelte fel a Legszentebb Üdvözítő tiszteletére, majd később az Üdvözítő Jézus Krisztuson kívül két másik személyt is védőszentjévé nyilvánítottak, Keresztelő Jánost és János apostolt. Ennek a templomnak a felszentelését ünnepeljük a mai napon. 
Az evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus kiűzi a kereskedőket a jeruzsálemi templomból. Isten házából, jelen esetben annak előcsarnokából eltávolíttat minden olyan tevékenységet, amelyet méltatlannak tart. Amikor kérdőre vonják őt magabiztos és határozott cselekedete miatt, akkor talányos kijelentést tesz: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A kérdezők természetesen a kőből épült templomépületre gondoltak, ahol éppen tartózkodtak, de Jézus saját testének templomáról beszél, amelyet a halál lerombol, de a feltámadás által újjáépül harmadnapon. 
Minden templom az Isten háza és az Istennel való találkozás szent helye. Minden templomban jelen van Jézus az Oltáriszentségben, ő vár, ő hív engem. Ő akar szeretetközösségben élni velem és ő szenteli meg életemet. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk! Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük közelségedet és jelenlétedet, miként azt a három kiválasztott apostol a színeváltozás hegyén megtapasztalta. Azokban a napokban és órákban, amikor a kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott él a feltámadás és az isteni dicsőség megtapasztalásának reménye, mert a szenvedés útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet, a feltámadás. Istenünk, jó nekünk veled lennünk, veled élnünk. 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságcsütörtök

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
07

 

 

Evangélium

Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.” 
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre. 
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.” Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”  
Lk 15,1-10

Elmélkedés

Két példabeszédet olvasunk a mai evangéliumban, amelyek Isten irgalmasságát, ember felé forduló nagy szeretetét mutatják be. Az első az elveszett bárányról szól, amelynek keresésére indul a pásztor, a második az elveszett pénzről, amit a háziasszony keres. Lukács evangéliumában egy harmadik történet is tartozik a sorozathoz, mégpedig a tékozló fiúról szóló példabeszéd, amelynek témája szintén az isteni irgalmasság, megbocsátás. 
Az első példabeszéd nem tér ki arra, hogy a pásztor a saját bárányaira vigyázott-e vagy urának, gazdájának állataira. A lényeg, hogy felelősséggel végezte munkáját, odafigyelt valamennyi bárányra. A szokás szerint este, amikor az akolba tereli az állatokat, a pásztor megszámolja, hogy valamennyi bárány megvan-e. Jézus példázata azzal a pillanattal kezdődik, amikor a számolásnál, az ellenőrzésnél a pásztor észreveszi, hogy egy bárány hiányzik. Miután a biztonságot nyújtó akolba terelte a nyájat, elindul, hogy megkeresse az egy elveszettet. Tudja, hogy a bárány nem talál vissza a maga erejéből a nyájhoz, és a pusztaságban elpusztulna. A pásztor addig megy, amíg meg nem találja az elveszettet. Nagyon életszerű az a mozzanat, hogy a kifáradt, legyengült állatot a pásztor a vállára veszi és viszi vissza. Az már kevésbé jellemző a pásztoréletre, hogy a megtalálás örömére ünnepséget tartanak, mert akkor elég gyakran lehetne ilyen ünnepet rendezni. Ez a mozzanat inkább a hasonlat mondanivalójára utal: Isten az, aki keresi az elveszetteket, a bűnösöket, hogy visszavezesse őket szeretetközösségébe. Minden megtérés, minden alkalom, amikor az isteni irgalom megérinti az embert, nagy örömöt jelent Isten számára. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod jó magként, tiszta búzaként hull a szívünkbe. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. Miközben te az üdvösség tanításának jó magját veted el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. Adj nekünk bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat! Adj nekünk okosságot, hogy ne essünk a gonosz lélek csapdájába, aki a rosszat jónak tünteti fel, és nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. Az örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Tanításodat akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben. 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."