Félixatyaévközi 31. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
03

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban Zakeus történetét olvastatja fel a Liturgia. Zakeus szerette volna látni Jézust, ezért mindenre hajlandó volt. Hogy Jézust láthassa, kistermete miatt felmászik a fügefára. És törekvésének meg lett a jutalma. Jézus észreveszi a legapróbb indulást is, és elébe megy az indulónak. Minden vasárnap alkalom erre az indulásra, alkalom arra, hogy Jézussal egy asztalhoz ülhessünk. Hogy méltók lehessünk erre. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy bennünk oly gyenge a Veled való találkozás utáni vágy. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a Veled való, találkozásaink, nem késztetnek Zakeus tetteihez hasonlókra. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem követjük példádat és nem hívjuk a mai Zakeusokat. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Temetőlátogatáskor, a sírok között sokszor elhangzik: "de jó ember volt. Egy Földön járó szent. Milyen nemes lélek". Pedig minden bizonnyal az elköltözött is gyarlóságokkal küzdő, sokszor csak az emlékezés éveinek távlatán át megszépítő, ideálissá növekedő testvérünk volt. Ennek ellenére valóban sokuk szentté lett földi életében.

A mai evangélium egy szentté változott embert állít elénk. A gazdag ifjú ellentétét, aki ugyan el akarta nyerni az örök életet, de amikor megtudta, hogy ehhez le kell mondani a gazdagságáról, szomorúan otthagyta a Mesterét.

Zakeus, akinek epizódját csak a Lukács evangéliumban olvassuk, két jelezővel rendelkezik: ő a vámosok feje, a jerikói vámhivatal igazgatója. Nem egyszerű köztisztviselő, hanem főnök. Ez az egyik jelző. És a másik jelző: gazdag. Nem pusztán megél valahogy a munkájából, hanem mások kizsákmányolásából gaz-dagodik meg. A két állítás bűnössége súlyát akarja hangoztatni.

A tömör leírás arról nem tudósít, vajon miért akarta Zakeus látni Jézust. Hallott felőle, talán tudott a farizeusról és a vámosról mondott példázatáról?

Egy bizonyos: nem az értelem vezette abba a pózba, amelyet kénytelen volt kis termete miatt elfoglalni, hanem a szíve. Az a tény, hogy egy fügefa lombjai között húzza meg magát, méltósága ellenére, mint egy utcagyerek fára mászik, nem is gondolva arra, hogy kinevetik. Valami belső, legyőzhetetlen vágyra utal, ami fellobbant benne, s amelyet Jézus tud, észrevesz és értékel.

Amint odaér, rögtön föltekint a fára és megszólítja. Mindkét igének fontos jelentése van. A föltekint -nek is, és a megszólítjá-nak is!

Az Úr Jézus tekintete Zakeus lelkébe mélyed, átjárja melegével, megaranyozza fényével. Történt mindez azért, mert nemcsak Zakeus akarta látni Jézust, hanem Jézus is látni akarta a vámost. Zakeus látomása terméketlen marad, ha nem találkozik az Úr Jézus tekintetével. Ráadásul Jézus megtetézi tekintetét biztató szavával is: Zakeus, gyere le gyorsan!

Ki tagadhatná, hogy földi életünk legnemesebb öröme abból fakad, ha a szeretet nevében, a szeretet hangján megszólít valaki. Ebből a megszólításból kiviláglik, hogy fontosak, kedvesek vagyunk a másik ember számára.

Hogy az Úr Jézus megszólító szavának milyen a hatalma, azt nem csupán Zakeus példája bizonyítja. Gondoljunk csak az apostolokra, akik Jézusnak hívó szavára mindent elhagytak és követték őt.

Gondolhatunk a neves és névtelen szentek seregére, akik még a keresztúton is követték Mesterüket.

De gondolhatunk magunkra is, akik azért vagyunk itt, mert Jézus ránk tekintett és nevünkön szólított.

Az Úr Jézusnak minden evangéliumban feljegyzett szava és mondta hangsúlyos. Ez a mondata is: "Ma a te házadban kell megszállnom!"

Zakeus örömmel fogadta házába Jézust. Egy asztalhoz ült vele, együtt étkeztek. Egy asztalnál étkezni valakivel nemcsak Keleten jelentett komoly kiváltságot és bizalmat. A magyar ember, ha egy asztalhoz ül valakivel és megosztja vele kenyerét, valamiképp sorsközösséget vállal vele. A közös étkezés egyfajta életközösség.

A zsidók megütköztek Jézus magatartásán, amikor a bűnös embernél, Zakeusnál szállt meg, s egy asztalhoz ült a vámosokkal.

Azt mondanom sem kell, hogy Jézus ezzel a tettével semmiképp sem helyeselte Zakeus cselekedeteit. Sőt, azok, akik Jézussal egy asztalnál ültek, azok mássá lettek!

Zakeus is mássá lett! Egy olyan fordulat következett be életében, amely egyszeriben összeszorítja, majd kitágítja a szívét, megfordítja az életét. Majd következik a jelenet későbbi mozzanata, amikor a tehetős vámos fölkel a családi asztaltól és restituciós, jóvátevő vallomást tesz: "vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, akkor négyannyit adok helyette". Döbbenetes ez az elhatározás.

A különös eseményt Jézus történetzáró mondata látja el csattanóval: "Ma üdvösség költözött ebbe a házba, mert ő is Ábrahám fia". Kis túlzással mondható: maga az Úr Jézus nyilvánította őt szentté azzal, hogy Ábrahám, a hit atyja fiának nevezi.

Minden krisztushívő tudatában kell, hogy legyen annak, hogy ma is nagy számban élnek Zakeusok közöttünk, akik Jézus általunk közvetített pillantására és szavára várnak.

De egyáltalán, hiszünk-e mi abban, hogy ők is megtérhetnek? Bízunk-e abban, hogy Isten ma is meg akarja fordítani a bűnösök útját, s az embereket, akik eltávoztak tőle, egy asztalhoz akar ülni velük. Hiszünk-e mi abban, hogy ma is elérkezhet az üdvösség napja, a Krisztus nélkül élő mai emberhez is.

Merjük hinni! És merjük ennek megvalósításáért meg is tenni mindazt, ami tőlünk telik! "Mert az Emberfia azért jött, hogy - a mi segítségünkkel - megkeresse és üdvözítse, ami elveszett". Amen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Imák ebben a kategóriában

Félixatyaévközi 32. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
09

Bevezetés

A mai, évközi 32. vasárnap evangéliumában a szadduceusok Jézussal folytatott ironikus vitáját fogjuk hallani. Kitalált, lehetetlen tanmeséjükkel érvelnek az örök élet ellen.

Népünk mai szadduceusai, hasonló ateista elvekkel mossák ki népünk tudatából a túlvilági élet hitét, és kifinomult módszereikkel kényszerítik a hit nélküli életet népünkre.

Gondolkodtunk-e már azon, hogy ennek milyen következményei vannak szellemi, anyagi, erkölcsi és érzelmi vonalon? Közeli és távoli jövőkép nélkül, céltalanul, a megsemmisülés tudatával élni? Mit teszünk mi azért, hogy az ateista métely, ne mételyezzen tovább bennünket sem egyénileg, sem közösségileg? Itt a nagy lehetőség!

 

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, az örök élet hitében való ingadozásainkat. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg az örök élet elérését veszélyeztető vétkeinket! Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem lépünk fel határozottabban a házasságot kikezdő tanokkal szemben. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Lukács evangéliumából a feltámadás kérdése című szakaszt (Lk. 20:27–39.) olvastatja föl az évközi harminckettedik vasárnapon az Egyház. Az ismert történet szerint a szadduceusok, az ókori zsidóság azon elöljáró csoportja, amelynek tagjai tagadták a feltámadást, az alábbi elméleti kérdéssel próbálták meg sarokba szorítani Jézust: a feltámadáskor kinek az asszonya lesz az a nő, aki a földi életben a sorban elhunyt hét fivér mindegyikének felesége volt? A felvetés a mózesi törvényekben gyökerezik: miszerint ha valakinek gyermek nélkül hal meg a testvére, köteles nőül venni az özvegyet, hogy „támasszon utódot testvérének”.

A szigorú rendelkezésnek, miként a mózesi törvényeknek általában, praktikus oka volt: ha egy zsidó férfinak genetikailag nem is lehetett, legalább jogi értelemben legyen örököse. Jézus, mint általában, közérthetően kezd bele a válaszába – „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek” –, majd az ószövetségi iratokban való jártasságát megcsillantva folytatja azt, 

A mai világunkban különösen életszerűtlen a mózesi törvények eme passzusa. A törvény arról árulkodik, hogy a családi kötelék – ószövetségi szóhasználattal: a vér parancsa – mindenekfölött áll.

A család szentsége természetesen ma is a keresztény tanok egyik sarkalatos pontja. Csak éppen az egyház már nem szab, nem szabhat meg polgári törvényeket, sőt már a rosszallását sem nagyon fejezheti ki, inkább csak szelíden kérleli a világiakat. Elveszítette az Európai Unióval szemben a legelemibb szellemi ütközetet, így az unió alapokmányába nem került be a keresztény gyökerekre való hivatkozás.

Ebből fakadóan nincs kétségbevonhatatlan, megfellebbezhetetlen érték, ezért relativizálható minden, de minden a jog eszközeivel. Így például a család fogalma is.

Az újkori szaddúceusok is hasonlóan gondolkodnak, mint a Jézus korabeliek. Nekik is központi kérdésük a nősülés, mégpedig a többszöri nősülés, a házasságkötés előtti együttélés, vagy a házasságkötést kiiktató puszta együttélés, földi örömök hajszolása. Ma már minden második házasság válással végződik, és deviáns együttélési formákat is családi közösségként akarnak elfogadtatni. Sőt! Nem a mózesi törvények szerint, hanem adoptálással, még utódokat is biztosítani.

És ezzel párhuzamosan, szkeptikus, s ironikus magatartás a halálon túli élettel szemben!

T. A valóságot, a problémákat tudomásul kell venni és időben és gyökereinél kell orvosolni. A közvélemény-kutatók igyekeznek kimutatni, hogy az emberek jelentős része, sőt a keresztények közül is sokan, - a mai modern szaddúceusok, - nem hisznek az örök életben.

Kedves Testvérek! Evangéliumban hallott Jézusi szavakat idézek: "Akik méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez." - mert Isten sokkal szebb világot készített, mint sem azt el tudnánk képzelni.

Mennyire szomorú lehet most Jézus, hogy az emberek elmennek nagyszerű meghívása mellett, és nem kérnek az örökkévalóságból. Mi, akik itt vagyunk, ne okozzuk Jézusnak ezt a szomorúságot, hanem engedjük szívünkbe az ő Lelkét, a Szentlelket, aki fölserkenti bennünk azon igazi örök élet utáni vágyat, amelyet „emberi szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”

Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaHalottak napja

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
02

Bevezetés

Kedves Testvérek!

Halottak napján, vagy az a körüli napokban igyekszik mindenki eljutni szerettei sírjához. Ilyenkor fehér virágokkal borított és gyertyák imbolygó fényével megvilágított sír-hantok között szeretteinkre emlékezve botorkálunk a temetőben. Körül leng bennünket ilyenkor az elmúlás hangulata, s egyre közelebb kerül hozzánk saját elmúlásunk gondolata is. S a költő szavaival mondjuk: ”Égnek a lelkemben kis rőzsedalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, arról, hogy meghalok.”

 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy oly gyenge a mi örökkévalóságban való hitünk. Uram! Irgalmazz nekünk!

Urunk bocsásd meg nekünk, hogy oly ritkán gondolunk elhunyt szeretteinkre. Krisztus kegyelmezz nekünk!

Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy nem vagyunk készek e világból való távozásunkra. Uram, irgalmazz nekünk!

 

Evangélium után

A halál szomorú ténye ellenére is, az ember lelke mélyén ott él a kiolthatatlan vágy az örökké élés, az el nem múlás után. Még a gyógyíthatatlan betegében is, még a halálos ágyon is, és elemi erővel tör fel a lélekből, még az utolsó pillanatban is.

 

Az embernek, mégis tudomásul kell vennie a megmásíthatatlant, az örök emberi sorsot, a halált is, a távozást a földi létből. – A fájdalmas, megrendítő, mindennél valóságosabb tényt. Akár gondolunk rá, akár nem - akár készülünk rá, akár nem. Egy napon kopogtat majd nálunk is az Úr.

Ezért figyelmeztet bennünket Jézus eme szavakkal: „Legyetek készen, mert egy órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!” - Eljön, szólítani fog bennünket is: „Adj számot sáfárkodásodról, mert többé nem sáfárkodhatsz!”

Mi hívők is gyakran gondolunk arra az órára, amikor eljön értünk az Úr. Hervadás és lombhullató fák haldoklása között is, sírok között is, az enyészet birodalmában is, a kripták néma csendjében is, keresztekre tekintve, saját elmúlásunkról elmélkedve is, Krisztus keresztjére tekintünk, és a föltámadott Krisztusba vetett hittel, a hervadáson túli kikeletre, síron túli égi otthonra, enyészeten túli örök életre gondolunk.

Ilyenkor, halottakról emlékezve, képletesen szólva, a hit lépcsőjén, a hit mankójára támaszkodva, átnézünk a túlvilágba, „ahol nincs többé halál, sem jajgatás, sem fájdalom,” csak örökké tartó boldogság!

Átnézünk abba az országba, amely országnak világító szövétneke az Isten Báránya, Üdvözítőnk, Jézus Krisztus.

Átnézünk abba az országba, amelyben összehasonlíthatatlanul többen élnek, mint itt a földön.

 

 

Átnézünk oda, ahol szeretteink vannak, és keressük őket. Különösen azokat a szeretteinket, akik csak gyertyalánghoz hasonló, pislákoló hittel távoztak az élők közül. És ajkunk imádságot remeg értük, mert fülünkbe cseng a Szentírás eme mondata: „Üdvös és hasznos dolog imádkozni az elhunytakért” Üdvös és hasznos, mert így ők is, a tisztuló lelkek is eljuthatnak Isten színről színre látására.

Imádkozunk, s elkezdünk beszélgetni velük, olyan őszintén és olyan szeretettel, mint az életben még soha. Szólítgatjuk őket. S nemcsak a hála, hanem a bocsánatkérés és a bánat érzésével is. Mert a velük való kapcsolatainkban volt olyan is, amin, míg éltek, nekünk kellett volna változtatnunk, de nem változtattunk. El kellett volna mondanunk, de nem mondtuk el. Meg kellett volna tennünk, de nem tettünk meg…

És kérjük őket, legyenek közbenjáróink, szószólóink az Úrnál, hogy az örök élet hitével járjuk élet-utunkat, és így eljussunk majd mi is örök otthonunkba, Isten színről-színre látására, s szeretteinkkel való boldog, s örökké tartó találkozásra.

Ámen.

 

Imádság

Valamennyien a saját lelkünkből fakadóan mondjuk az „Őszi tájék” című vers gondolatait:

 

Elhervad a rózsa, lehull a levél,

Ezért születünk hát, ez az életi cél?

Csak eddig a pálya, semmit se tovább?

Vagy itten az ember csak öltözik át?

 

Elhervad a rózsa, lehull a levél,

Hiába hisz ember, hiába remél?

Hát semmi, de semmi, ami vigasztal

Ott túl amaz árkon, újra tavasszal…?

 

Sírhalmot ölelve az anya zokog.

Majd kigyúl a csillag, kisüt a Hold,

S ott fenn a keresztfán suttogja a szél:

Kinyílik a rózsa, kihajt a levél!”

 

Egyetemes könyörgések

Hívek könyörgése

Testvéreim! Az Egyházban, Krisztus titokzatos testében mindnyájan összetartozunk, felelősek vagyunk egymásért. – A felebaráti szeretet indítson most imára bennünket egyházközségünk, templomunk minden meghalt tagjáért.

 

1. Te mondottad Istenünk: "„Atyádat és anyádat tiszteld!” Könyörülj el-hunyt szüleinken, nagyszüleinken, aki által földi életünket kaptuk. – Földi gondoskodásukat jutalmazd meg az örök élettel. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

2. Könyörülj elhunyt testvéreinken, a hitvestársakon, a jelenlévők gyermekein, rokonain, barátain, jótevőin. – Add, hogy akikhez a szeretet szálai fűztek bennünket, azok a te országodban élvezhessék örök szeretetedet. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

3.Tekints Urunk elhunyt lelkipásztorainkra, akik az örök élet útjára vezettek minket. – A lelkekért való buzgólkodásukért Te légy örök jutalmuk! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

4. Elhunyt tanítóinkért, nevelőinkért is könyörögjünk! Add hogy ők, akik bennünket az igazságra, a jóra és a szépre tanítottak, miként a csillagok az égen, úgy tündököljenek a mennyben! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

5. Templomunkban egykor oltárod körül szorgoskodókért, elhunyt sekrestyésekért, kántorokért, ministránsokért is könyörögjünk. – Add meg nekik, hogy a mennyek országában is közeledben lehessenek! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

6. Templomunk építőiért, fenntartóiért, anyagi támogatóiért is könyörögjünk! Nagylelkűségüket, munkájukat jutalmazd örök javaiddal! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

7. Emlékezzünk meg a háborúkban elesett hősi halottakról. – Add, hogy akik annyit szenvedtek és életüket áldozták hazánkért, népünkért, megbocsátó irgalmadból élvezhessék örök békédet, Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

8. Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitó-fán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

9. Foglaljuk imádságunkba mindazokat, akik temetőinkben nyugszanak, de azokat is, akik távol hazánktól idegen földben, és jeltelen sírokban pihennek, de egykor közöttünk éltek. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

10. Gyújtsunk gyertyát és mondjunk fohászt azokért is, akiknek már hozzátartozói nem élnek, vagy akikről megfeledkeztek, és akikért senki sem imádkozik. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

Híveid teremtő és megváltó Istene, töröld el elhunyt híveid minden bűnét, hogy esdő könyörgéseinkre megkaphassák a bocsánatot, amelyre mindig vágyakoztak. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaMindenszentek

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
01

Bevezetés

Az egyházi év számos napján egy-egy szentet ünnepel az Anyaszentegyház. Ezzel az ünnepléssel nem csupán az ő dicsőségüket akarja szolgálni. Megadni a keresztény élet hőseinek a tiszteletet, amelyet áldozatos életükkel vagy vértanúhalálukkal kiérdemeltek. Hanem fel akarja hívni figyelmünket életpéldájukra is, mert oly ragyogó példát adtak ők nekünk a krisztusi élet megvalósítására.

Mindenszentek ünnepével arra figyelmeztet bennünket az Egyház, hogy nemcsak azok a szentek, akiket az egyház oltár magasába emelt. A közismert szenteknél jóval nagyobb az ismeretlen, szentté nem avatott szentek száma. János apostol meg-számlálhatatlannak nevezi seregüket. Ők valamennyien Jézus barátai és testvéreink, akik segítenek bennünket, hogy hozzájuk hasonló szeretettel járjuk a krisztusi élet útját.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyiben követjük mi az ő életpéldájukat, mennyiben akarunk mi is szentek, Krisztus másai lenni e világban?

 

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy oly ritkán tekintünk menybe jutott testvéreinkre, és oly ritkán kérjük égi segítségüket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Add, hogy ne csak tiszteljük őket, hanem kövessük is példájukat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Add, hogy kitartóan imádkozzunk azon véreink szentté avatásáért, akik az erények magasztos példáját adták a keresztény világnak. Uram, Irgalmazz!

 

Evangélium után

Az emberiség mindig szerette a díszszemléket. Erről tanúskodik a Rómában látható majd kétezer éves Titus-diadalív. Ezt az antik diadalívet Titus római hadvezérnek, a későbbi császárnak emelték, aki 70-ben véres ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet.

A szokás máig nem szűnt meg, háborúk győztes befejezésekor, a győztesek díszszemlével köszöntik a háborúból hazatért katonákat.

Szívet melengető az olimpiai díszszemle, amelyen, a különböző nemzetek zászlói alatt vonulnak fel, az illető országok olimpikonjai.

A katonák és sportolók díszszemléiben közös vonás, hogy aki részt vehet rajta, az már megdolgozott, megküzdött érte. Vagy azzal, hogy győzött az ellenséggel szemben; vagy azzal, hogy teljesítette az olimpiai kvótát.

Ma, mindenszentek ünnepének olvasmányában egy „mennyei díszszemle” leírását hallottuk. Szent János apostol – a patmoszi látnok – látomásában láttatja velünk a szentek seregét: „Akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal”

Mintha csak egy olimpiai díszszemlét látnánk, ahol a résztvevők nemzetenként elkülönülve, egyenruhában és zászlóval vonulnak fel.

A látomás szerint, a szentek felvonulnak Jézus előtt, kezükben a győzelmet jelentő pálmaággal, és a boldogságot szimbolizáló fehér ruhában. Mint valamiféle olimpikonok vagy győztes katonák, ők is a küzdelemből jönnek: Az Írás szavai szerint: „a nagy szorongattatásból”

A szorongattatáson elsősorban az apostol korában dúló keresztényüldözést lehet érteni, de jelenti a keresztények minden korban meglévőküzdelmét a hitetlen környezettel. A keresztényeknek mindig meg kellett küzdeniük azért, hogy egykor részt vehessenek a mennyei díszszemlén.

A küzdelem teljes erőbevetést igényel, nem lehet „félgőzzel” eljutni az életszentségre. A katona mindenét – életét – kockára teszi a harcban, az olimpikon teljes erőből küzd már a válogató versenyeken is az olimpiai kvótáért.

Aki nem csak egy földi díszszemlén, de a mennyei díszszemlén is ott akar lenni a szentek társaságában, annak erős akarattal kell küzdenie az életszentségért.

Ha egy katona felhagy a küzdelemmel, azzal kárt okoz társainak, sőt hazájának.

Ha egy olimpikon felhagy a küzdelemmel, azzal kárt okoz csapattársainak, s honfitársainak.

Ha egy keresztény felhagy az életszentségért folytatott küzdelemmel – és hányan megteszik ezt napjainkban! –, azzal kárt okoz saját magának, kárt okoz hittestvéreinek, s kárt nemzetének.

A szemlék nem csak a győztesek megbecsülésére szolgálnak, hanem arra is, hogy a szemlélőkben erősítsék az identitást, az azonosságtudatot.

Melyik magyart nem tölti el büszkeség, amikor egy-egy olimpiai bajnokunknak aranyérmet, néha többet is akasztanak a nyakába. Ilyenkor nagyon jó magyarnak lenni.

A mindenszentek ünnepe, amikor lelki szemeinkkel látjuk azt a mennyei díszszemlét, amelyről a Jelenések könyve ír, szintén jó érzéssel tölt el, s erősíti bennünk az identitást, a keresztény öntudatot.

Pál apostol ugyanis azt írja: „Nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe”

Amikor a mai napon a szentek mennyei díszszemléjét szemléljük, mi arra gondolunk, hogy nem vagyunk hazátlan jött-mentek e világban, hanem a szentek polgártársai, a küzdő egyház tagjai, akiknek, végleges hazánk a mennyben lesz, a mennyei díszszemle tagjaiként.

Ámen.

 

Halottak estéjén

Egyetemes könyörgések

Hívek könyörgése

Testvéreim! Az Egyházban, Krisztus titokzatos testében mindnyájan összetartozunk, felelősek vagyunk egymásért. – A felebaráti szeretet indítson most imára bennünket egyházközségünk, templomunk minden meghalt tagjáért.

 

1. Te mondottad Istenünk: "„Atyádat és anyádat tiszteld!” Könyörülj el-hunyt szüleinken, nagyszüleinken, aki által földi életünket kaptuk. – Földi gondoskodásukat jutalmazd meg az örök élettel. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

2. Könyörülj elhunyt testvéreinken, a hitvestársakon, a jelenlévők gyermekein, rokonain, barátain, jótevőin. – Add, hogy akikhez a szeretet szálai fűztek bennünket, azok a te országodban élvezhessék örök szeretetedet. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

3.Tekints Urunk elhunyt lelkipásztorainkra, akik az örök élet útjára vezettek minket. – A lelkekért való buzgólkodásukért Te légy örök jutalmuk! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

4. Elhunyt tanítóinkért, nevelőinkért is könyörögjünk! Add hogy ők, akik bennünket az igazságra, a jóra és a szépre tanítottak, miként a csillagok az égen, úgy tündököljenek a mennyben! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

5. Templomunkban egykor oltárod körül szorgoskodókért, elhunyt sekrestyésekért, kántorokért, ministránsokért is könyörögjünk. – Add meg nekik, hogy a mennyek országában is közeledben lehessenek! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

6. Templomunk építőiért, fenntartóiért, anyagi támogatóiért is könyörögjünk! Nagylelkűségüket, munkájukat jutalmazd örök javaiddal! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

7. Emlékezzünk meg a háborúkban elesett hősi halottakról. – Add, hogy akik annyit szenvedtek és életüket áldozták hazánkért, népünkért, megbocsátó irgalmadból élvezhessék örök békédet, Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

8. Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitó-fán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

9. Foglaljuk imádságunkba mindazokat, akik temetőinkben nyugszanak, de azokat is, akik távol hazánktól idegen földben, és jeltelen sírokban pihennek, de egykor közöttünk éltek. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

10. Gyújtsunk gyertyát és mondjunk fohászt azokért is, akiknek már hozzátartozói nem élnek, vagy akikről megfeledkeztek, és akikért senki sem imádkozik. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

Híveid teremtő és megváltó Istene, töröld el elhunyt híveid minden bűnét, hogy esdő könyörgéseinkre megkaphassák a bocsánatot, amelyre mindig vágyakoztak. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÉvközi 29. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
19

Bevezetés

A mai evangéliumi szakasz nagyon emberi, nagyon kézzelfogható történettel modellezi a kitartó ima szükségességét. Nem a gátlástalan igazságtalan bírót állítja elénk Jézus példaképként, hanem a kitartóan kérő, követelő asszonyt, és mondja mindannyiunknak: „szükséges mindenkor imádkozni!” De kérdem én: Szoktunk-e mi rendszeresen imádkozni?

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk rendszeresen! Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk szeretteinkért! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk ellenségeinkért. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Létbehívásunk, az élet színpadára lépésünk, megkérdezésünk nélkül történt. A sötétenlátó kényszernek tekinti létezését. De a legtöbb ember óriási ajándéknak, és szeretettel ragaszkodik hozzá.

Létünk ajándék jellegéből következik, hogy nemcsak születésünkben, hanem fennmaradásunkban is ajándékokra szorulunk. A szülői, a testvéri, a baráti, a hitvesi szeretet ajándékára. A tanítók, a nevelők, a művészek életszépítő ajándékára. A napsugár, a víz, a levegő, a föld ajándékára.

Gazdagodásra áhítozó életünknek szinte természetéből fakad a kérés szüksége és az elfogadás öröme. Nincs igaza annak, aki gőgösen kijelenti: nincs szükségem sem Istenre, sem az emberekre! A valóság azhogy földi boldogságunkhoz emberszívekre, örök boldogságunkhoz pedig Isten szívére szorulunk.

Tagadhatatlan tény, hogy amikor az ember gyönge volt és kevésbé tudott uralkodni a természet erőin, gyakrabban kulcsolta kezét imára, és fordult Isten felé. Fájdalmas tapasztalatai arra is megtanították, hogy kéréseit sokszor nem teljesítette az Isten. Ezért tartotta szükségesnek az Úr Jézus, hogy a meg nem hallgatott imák ügyében eligazítást adjon követőinek.

Érdemes erre fölfigyelnünk, hiszen gyakran halljuk, hogy valamikor nagyapáink idejében, ha vihar keveredett, meghúzták a harangot, szentelt gyertyát gyújtottak, s imára kulcsolódtak a kezek.

Ma azonban nyugodtan ül az ember szobájában imára kulcsolt kezek nélkül, mert megbízik a villámhárítóban. A technika vívmányai megkönnyítik az ember munkáját. Imádság nélkül is kényelmesen él. De csak addig, amíg az imádság nélkül kényelmesen élő ember hibájából meg nem döbbenti egy-egy tragikus katasztrófa, mint a gátat áttörő hömpölygő iszapáradat.

Sok ember úgy gondolja, hogy betegségéből is imádság nélkül, orvosságok, és műtétek segítségével gyógyul fel. Elfeledik, hogy a betegeket gyógyító orvos, Krisztusnak a jobbkeze. Sok kortársunk életében, talán a miénkben is, leértékelődött az ima, mert elfelejtettük már a költő nekünk is, és egy életre szóló figyelmeztetését: „Kis kacsóid összetéve, imádkozzál édes gyermekem.”

Mivel az emberek egy része ideig-óráig megvan ima és Isten nélkül is, sokan mondják ma: fölösleges az ima. De ők is csak addig, amíg meg nem ismerik az élet keresztjeit, a nélkülözést, a mások segítségére való utaltságot, az életenergiák csökkenését, a betegséget, a kórházi ágyat, a kínzó gyötrelmet, a gyógyíthatatlan betegséget, a halál gyors közeledését.

Mások meg valami automata-kezelőnek tekintik az Istent, aki csak azért létezik, hogy, amiként az automata, ha a megfelelő pénzt bedobtuk, kiadja a kívánt árut, úgy a jó Isten is, ha elmondunk egy-két imát, miatyánkot, már is automatikusan megadja nekünk a kért dolgot.

Az is helytelen, ha olyasmit kérünk az Úr Istentől, amit saját magunk is megszerezhetnénk, és megtételét, megadását Istenre hárítjuk.

Hiába imádkozzuk: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ha jómagunk megfeledkezünk kenyérszerző és kenyérosztó feladatunkról. A világon minden hatodik ember éhezik. De, ha nem feledkezünk meg erről, akkor igen is kérnünk kell, mert emberé a munka, s Istené az áldás.

Isten nem tűzoltó, akinek az a kötelessége, hogy az általunk okozott tüzeket oltogassa. Helytelen minden olyan kérés, amely ezeket Istennel akarja elvégeztetni. Hiszen azért ajándékozott meg nagyszerű képességekkel, ésszel és akarattal, hogy ne csupán kéregetők, hanem ajándékozók legyünk!

De nem helytelen, sőt üdvös, ha kéréseink olyan javak felé irányulnak, amelyek emberi erővel nem szerezhetők meg. Ilyen maga a hit is, amely megtanít bennünket szépen és boldogan élni e földön. A hit ajándékáért, növekedéséért nem szűnhetünk meg imádkozni soha.

Ezért szükséges mindenkor imádkozni! De csak az tud imádkozni, akinek van hite. És csak annak van hite, aki tud imádkozni. Igen szoros kölcsönhatás van a kettő között. A hit késztet bennünket az imára, és az ima növeli bennünk a hitet.

Már a kezdet kezdetén, Jézus kortársai között is sokan voltak, akik nem hittek Jézus Krisztusban. És úgy néz ki, hogy az üdvösség története folyamán végighúzódik ez a probléma olyannyira, hogy a jövőbe látó Jézus ajkáról szinte reményvesztetten hangzik el a kérdés: az Emberfia fog-e találni hitet a földön, amikor újra eljön? 

A hit megfogyatkozását látva magyar földön, hasonló reményvesztettséggel nézzük sokszor mi is a hazai helyzetet. S egyértelművé válik számunkra, hogy valóban nem lehetséges más megoldás csak az, amit az Úr Jézus hangoztat: szükséges mindenkor imádkozni.

Az imádsággal erőit megsokszorozó nép, csodadolgokra képes.

Amen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÉvközi 28. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
12

Bevezetés

A mai, felolvasásra kerülő evangéliumi szakasz a Lukács evan-géliumának egy gyöngyszeme. Ha valamelyik folyóirat sportrovatának lennék az írója, a mai evangéliumot ezzel a címmel közölném: "9:1", azaz a hálátlanság 9:1 arányban legyőzte a hálát. Mennyire igaz! Mondjuk. Mennyire általános az emberi hálátlanság. A történet még érzelmi világunkat is megmozgatja, lelkiismeretvizsgálatra, vétkeink megbánására késztet.

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a teremtett világ javaiért, amelyekkel megajándékozol bennünket nap, mint nap, soha nem mondunk köszönetet. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy kötelességeiket teljesítő testvéreinknek nem mondunk soha köszönetet. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy Tőled mindig csak kérünk, s a kapott jókért pedig elfelejtünk hálát adni. Uram, irgalmazz!

Evangélium után.

Az imént felolvasott evangéliumból megismétlek két rövid részletet. Az egyik: „Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt.

A másik: Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Ebben a történetben sok tanulság van a számunkra.

Elsőként azt vegyük észre, hogy a tíz bélpoklos hittel kér segítséget Jézustól. Így szólnak a Mesterhez: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Jézus válaszként elküldte őket a papokhoz, hogy mutassák meg magukat, hogy meggyógyultak.

Nem azonnal tisztultak meg Jézus szavaira, hanem útközben gyógyultak meg. Miért fontos ezt megjegyezni? Mert látnunk kell, hogy Jézus szavaiban bízva, hittel indultak el a papokhoz, még bélpoklosan. Nem kérdezték Jézustól: Miért mutassuk meg magunkat a papoknak, hiszen még mindig betegek vagyunk? Ha ezt tették volna, soha nem tapasztalhatták volna meg a gyógyulásukat. Készséggel teljesítették Jézus kérését. Hittel indultak el a papokhoz.

Amikor hitben cselekedtek, útközben gyógyultak meg. Tanulságos példa ez a számunkra is. Mert figyelmeztet bennünket is arra, hogy Jézus szavait, tanítását feltétel nélkül, hittel kell elfogadnunk, és a szerint cselekednünk. Orvosok mondják, hogy könnyebb azt a beteget meggyógyítani, aki hisz, mint azt, aki nem hisz. Nemzetünk meggyógyítása is könnyebb lenne, ha hívő lenne.

Arra is fel kell figyelnünk a történetben, hogy a tíz bélpoklos közül csak kilenc volt zsidó származású, a tízedik szamaritánus. A baj, a betegség összehozta őket. De a gyógyulás után már ismét szétváltak utjaik. A hálaadásban már nem voltak egyek. Külön utat jártak. Mert abban az időben a törvény szerint kizárólag a zsidó népnek volt joga a gyógyulásra.

Nehogy már mi keresztények is ilyen felfogásúak legyünk. Ne higgyük, hogy bennünket, keresztényeket különleges privilégiumok illetnek meg. Főleg ne higgyük azt, hogy a nem keresztények nem is tehetnek Istennek tetsző tetteket.

A történetnek van egy másik nagy tanulsága: az emberek a gyógyulást követően elfelejtenek hálát adni Istennek. Úgy néz ki, hogy az emberiséggel egyidős a hálátlanság. s egyre ismeretlenebb a hála.

Azt még csak kimondjuk, igaz nem mindig és nem mindenkinek, hogy "köszönöm". Az ilyen udvariassági köszönöm, önmagában nem elég. Mivel mindenkor van másoknak, sokaknak, köszönni valónk, állandósulnia kellene bennünk a hálás lelkületnek. Sajnos, sokan ennek az ellenkezőjét gyakorolják. Ki is mondják: "Nem szeretek senki lekötelezettje lenni."

Pedig, ha gondolkodunk, rájövünk. Mi állandó jelleggel egymásra vagyunk utalva, egymás munkája nélkül létezni sem tudnánk. Hálásnak lenni csupán annyit jelent, mint elméletben és gyakorlatban elismerni ezt a realitást.

Állandóan sok köszönnivalónk van, egymásnak Sok köszönni valónk van édesanyánknak, azért, hogy nem oltatta ki életünket, és áldozatos szeretettel felnevelt bennünket. Szüleinknek, akik testvérekkel ajándékoztak meg bennünket. Köszönnivalónk van testvéreinknek, nagyszüleinknek, rokonainknak, hitvestársunknak, gyermekeinknek, barátainknak. Munkatársainknak, busz, villamos és metróvezetőnek. És még felsorolhatatlan sokan másoknak.

És amiről leginkább megfeledkezünk. Köszönnivalónk van a mindenünket teremtő és Gondviselő Istenünknek. Iránta érzett hálánk abból a felismerésből fakad és erősödik meg, hogy életünk nem más, mint a teremtő és gondviselő Istenünk ajándékainak sorozata. Semmi mással nem fizethetünk értük, csak hálás köszönettel!

Ha rokkantat látok, ha vakkal találkozom, ha süketnémákat fedezek fel a járókelők között, ha kocsiban közlekedő mozgássérült elől térek ki a járdán. Ha utolsó fillérét is alkoholra költő hajléktalan nyújtja felém markát. Ha nevüket megmondani sem tudó, szellemileg leépülő embertestvérekkel kell szót értenem. S nálam fiatalabbat kell utolsó útjára kísérnem. És ki tudja még, hogy mennyi más jelenség tudatosítja bennem nap, mint nap, hogy életem minden pillanata és tartozéka a Jóistentől kapott ajándék, sőt már maga a puszta létem "életem” is.

Őseink, amikor szentmisére indultak azt mondták: Megyünk hálát adni. Mi másért jövünk mi is e templomba, szentmisére, mint hálát adni? Mert valóban méltó, és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk Szentséges Atyánk néked, szeretett Fiad Jézus Krisztus által.

Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÉvközi 27. vasárnap

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
05

Bevezetés

A mai Igeliturgia evangéliumi szakaszában azt kérik az apostolok Jézustól, hogy „növeld bennünk a hitet!”. Ha azt akarjuk, hogy hitünk élő legyen, ápolnunk és növelnünk kell Urunk Jézus segítségével. Miként az életet, úgy az életünket éltető hitet is tovább kell adnunk. Megtesszük-e mi e feladatatainkat? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem törődünk eléggé az életünknek célt és tartalmat adó hitünk erősítésével és növelésével. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy bátortalanok vagyunk hitünk megvallásában. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy oly félénkek és visszafogottak vagyunk még a ránk bázottaknak történő hitünk továbbadásában is. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Az életben csak kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy hitüket töretlenül megőrizték, bátran megvallották, szerinte alakították életüket. A kételyek szakadéka itt tátong mellettünk, hamis képzetek, hazug propaganda, bűnös szokások felhői takarják el hitünk vezérlő csillagát.

Ez a felismerés adta a kérést az apostolok ajkára: Növeld bennünk a hitet! Az Úr Jézus közelében fokozottabban érezték: a hit akkor egészséges, ha növekszik, ha egyre jobban reánk teríti áldott lombsátorát. Ennek a növekedésnek záloga, hogy egész személyiségünkkel Isten felé forduljunk. Belőle árad az a fény és a meleg, ami biztosítja hitünk növekedését.

Az Úr Jézus egy hihetetlennek tűnő képpel szemlélteti a hit jelentőségét. Egy mustármagnyi hit elegendő, hogy a szederfa kiszakadjon a földből, és gyökeret verjen a tengerben. A merész hasonlattal akarja Jézus szemléltetni a hitnek életet átformáló, szinte a lehetetlent is megvalósító erejét.

Gondoljunk csak a pünkösd-kor megszülető zsenge Egyház esetére! A mustármagnyi közösség, az apostolok lelkes hite fává növekszik, és gyökeret ver a pogányság, egy ellenséges világ tengerében.

Gondolhatunk azokra az egye-di esetekre, amikor valaki elnyeri a hit ajándékát, és ez kiemeli az alkoholizmus, a kábítószerélvezés szenvedélyéből.

A dúsgazdag milliomos szétosztja vagyonát és elmegy a harmadik világba betegeket ápolni.

Egészséges, szép fiatal leány lemond a szerelemről, a házasságról, az anyaságról és Krisztust szolgálja az élet elesettjeiben.

Vajon mi mást bizonyítanak ezek a példák, mint a hit csodálatos erejét!

Ha ilyen hordereje van a hitnek, akkor mi sem tehetünk mást, mint az apostolok és kérjük Urunkat, hogy ne csak őrizze meg, hanem növelje is bennünk a hitet.

Hisz a bennünket körülvevő, s még otthonainkba is behatoló közszellem, nem növelni, hanem csökkenteni, s kioltani igyekszik a hitet. Annak ellenére, hogy a vallások reneszánszát éli a világ.

Különösen is a Glóbusznak azon a részein, ahol üldözték, de ott is, ahol szabadelvű, dohos vallásellenes eszmék formálták, illetve formálják még ma is a közvéleményt.

Ez az oka annak, hogy még ma is sokan úgy vélekednek, hogy megalázó a hívő magatartás.

Ez a megállapítás azonban nélkülöz minden komoly alapot. Hiszen a hit olyan igazságok elfogadása, amelyeket Isten üzenetéből ismerünk meg.

Az emberek mindig keresték az Istenhez vezető utakat. Sokan és sokféleképpen próbálták Őt megközelíteni.

Mi, keresztények ezzel szem-ben azt valljuk, hogy Jézus Krisztus élete, tanítása és keresztútja vezeti el az embereket Istenhez. Tőle kaptunk olyan válaszokat, eligazításokat, amelyek túlmutatnak a tudomány világán. Ha ezeket elfogadjuk, nem kell megtagadnunk tudományos nézeteinket.

A hit igazságai nem lezárják az ember előtt a kutatás útjait, hanem sokkalta inkább megnyitják azokat. A Világmindenség végtelenjére emlékeztetnek, amely véget nem érő kalandra csábítja az embert.

A hit növekedése érdekében el kell távolítanunk, az emberi tudatból a tudat alatt is ható akadályokat, téves hiedelmeket

Természetesen nem elegendő az akadályok eltávolítása, a sorom-pók felhúzása. Hitünk csak akkor tud növekedni, ha megfelelő táplálékban részesül. Ilyen táplálék maga az Isten Igéje, annak olvasása és hallgatása.

A vallásos kérdésekkel való foglalkozás. Neves protestáns teológus mondta, hogy a teológiával való foglalkozás a legférfiasabb foglalkozás a világon.

Az Isten Igéjének hallgatása, vallásos írások olvasása csak akkor növeli hitünket, ha életté válik bennünk. Tudhatja valaki kívülről az egész Szentírást vagy a katekizmust, és ugyanakkor lehet hit nélküli ember. A hit pedig csak akkor lesz élő valóság számunkra, ha kovászként átjárja életünket.

Ha pedig átjárja életünket a hit, akkor nem feledkezhetünk meg az adakozásról sem. Hitünk az által is erősödik, növekszik, ha tovább adjuk embertársainknak.

Miként a tovább adott szeretet gazdagítja a saját szeretetkincsünket, ugyanúgy, a másoknak, rokonainknak, honfitársainknak átadott hit is növeli, erősíti a miénket is.

Ámen

Hiszek az egy Istenben…

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."