A Szív Útja

A Szív Útja kilencedik és egyben utolsó lépése „Az emberiség igényeire figyelemmel lévő imádság és szolgálat világméretű hálózata” (Imavilágháló) címet viseli, és arra összpontosít, hogy ezt a szívközpontú szellemiséget hogyan lehet elősegíteni egy egyesült, globális közösségben, imában és cselekedetekben a Szentatya irányítása alatt.

A Pápa Imavilághálója (Imaapostolság) egy olyan szolgáltatás, amelynek célja a Szentatya havi imaszándékainak az egész világon való terjesztése. Ezeket a szándékok az emberiség és az Egyház számára valódi kihívások, mivel a Szentatya mai világ miatti aggodalmait fejezik ki. Célunk, hogy ezek az imaszándékok vezessék cselekvésünket és imáinkat azy adott hónapban.

A Pápa Imavilághálója (PWPN) újjáépítését irányító dokumentumok tovább magyarázzák ezt a lépést.

Ezt a hálózatot azok alkotják, akik készek a Krisztus küldetésében való együttmûködésre életük mindennapi felajánlásával, bármely helyen vagy helyzetben. A misszióra való felhívás az a tűz, amely az Atya szívéből a világ szívébe küld apostolokká.

Az ima globális hálózatát 1844. december 3-án, Xavier Szent Ferenc ünnepén alapította Gautrelet jezsuita atya. Azoknak a fiatal diákoknak, akik misszionáriusként szerettek volna eljutni a világba, azt mondta: „Legyetek misszionáriusok imádkozva, a mindennapi életetek felajánlásával. Küldetésetek itt és most van, a tanulmányotokban és a mindennapi kis dolgokban. Ha Isten akaratára nyitottan teljesítitek ezt, akkor már az egész Egyháznak segítő apostolok vagytok.”

A pihenés időszaka után, törekedjünk arra, hogy Krisztust életünk középpontjába helyezzük, és szoros barátságban éljünk vele. Ez arra ösztönöz minket, hogy apostolokká váljunk, akiket meghív arra, hogy együttműködjünk vele, ami a testvéreinkért való együttérző küldetésben áll.

Ferenc pápa megújította hívását minden ember számára, arra kérve mindenkit, hogy csatlakozzon hozzá, ehhez a nagy küldetéshez, egyre figyelmesebben a körülöttünk lévők igényeire. Ezt a meghívást a 2017. január 8-ai Angelus üzenetében fejezte ki.

Arra is szeretném meghívni Önöket, hogy csatlakozzanak a Pápa Világméretű Imahálózathoz, amely a közösségi hálózatokon keresztül is terjeszti az általam az Egyház számára minden hónapban javasolt imaszándékokat. Ilyen módon az imaapostolkodás előrehalad, és növekszik a közösség.

A Szentatya azt szeretné, hogy legyünk tisztában a világ minden táján élő testvéreink szenvedésével, imádkozzunk értük, és gondolkodjunk új módszerekről szenvedésük enyhítésére.

Újítsuk meg ebben a hónapban a pápa havi imaszándékával kapcsolatos törekvésünket, és tekintsünk magunkra misszionáriusként mindennapi életünkben.

A Szív Útja nyolcadik lépése „Az együttérzés küldetése” címet viseli, és arra összpontosít, hogy a „Szív Útja” szelleme miként ösztönöz minket arra, hogy találkozzunk a világgal és a társadalom legsebezhetőbb rétegeivel.

Jézus naponta meghív bennünket a világ iránti együttérzés küldetésébe, és ez nehéz feladat. Ez azt jelenti, hogy mindenkire Jézus szemével kell néznünk, és úgy kell látnunk, ahogy Ő látja őket.

A Pápa Imavilághálója (PWPN) újjáépítését irányító dokumentumok tovább magyarázzák ezt a lépést.

Felhívást kapunk arra, hogy az Atya szeretetteljes tekintetét az emberiségre vessük és Jézus Krisztus Szívével cselekedjünk. Különböző módon küld minket az emberi élet perifériáira, Fiával együtt. Olyan helyekre küld minket, ahol férfiak és nők igazságtalanságot szenvednek, hogy segítsen meggyógyítani és támogatni a megtört szívüket.

Sajnos gyakran a szemünket elözönlik az előítéletek, a rasszizmus vagy a tőlünk eltérő személyekről való képünk. Ezek a hibás tendenciák a világ által terjesztett kísértések, ezért mindennap imádkoznunk kell, hogy ne áldozzuk fel magunkat miattuk. A szeretet és az együttérzés evangéliumi üzenete soha nem korlátozódott bizonyos személyekre. Isten azért jött el, hogy az összes elveszettet megmentse, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi helyzetben vannak.

Keresztényként kötelességünk „meggyógyítani a megtört szíveket”, és ez gyakran magában foglalja a társadalom „perifériáira” való eljutást. Ferenc pápa soha nem szűnik meg hangsúlyozni, hogy szükség van erre a nehéz akcióra. 2016-ban a jezsuitákhoz  szólva emlékeztette őket a szív küldetésére Szent Ignácnál.

Járjunk ki együtt – szabadon és engedelmesen – a társadalom peremére, ahová senki más nem megy el, „Jézus tekintetével nézve a világra”, a látóhatárra, a minket szüntelenül meglepő Isten egyre nagyobb dicsősége felé”. Ahogy Szent Ignác emlékeztet minket, a jezsuiták arra hivatottak, hogy „gondolkodjanak és éljenek a világ bármely olyan részén, ahol nagyobb szükség van Isten és a jezsuiták szolgálatára a lelkek megsegítéséért.” [Con. 304] Az a helyzet, hogy „a Társaságnak a világ bármely pontján otthon kell éreznie magát.”

Ez a misszió, a „társadalom peremére” való eljutás, azonban nem a jezsuiták számára fenntartott, hanem minden keresztény alapvető küldetése. Ferenc pápa valóban közös nyilatkozatot írt alá Canterbury érsekével, megerősítve az Evangélium felhívását.

Egyesülünk abban a meggyőződésben, hogy a „világ vége” manapság nemcsak földrajzi kifejezés, hanem egy idézet, amely arra hívja fel az evangélium megmentő üzenetét azoknak, akik a társadalmaink peremére szorultak és a perifériákon élnek.

Ez mindenekelőtt felszólítást jelent arra, hogy más emberekre úgy tekintsünk, ahogyan Isten látja őket. Nem szabad megengednünk, hogy szemünk elé egy „szűrő”  kerüljön, amikor testvéreinkkel találkozunk a világban, ehelyett Krisztus szemével kell keresnünk. Az ő szemével valóságosan láthatjuk az embereket, akik valójában léteznek, és a megérdemelt legnagyobb részvéttel bánunk velük.

Haladjunk előre minden nap, az együttérzés iránti küldetésünk tudatában, még a társadalom peremére is kimenve, hogy Krisztus szeretetét elvigyük.

A Szív Útja hetedik lépése „A Tőle kapott életre, vele együtt”, és a mindennapi felajánlásunkra összpontosít, teljes egészünket odaadva Istennek, válaszul az ő ránk árasztott szeretetére.

Amikor a vele való kapcsolatunk során közelebb kerülünk Istenhez, a szívünk mélyén növekszik a vágy, hogy az életünket felajánljuk áldozatul másokért, Jézus áldozatát követve. Jézus iránti szeretetünk miatt szeretnénk hasonló módon szeretni másokat.

A Pápa Imavilághálója (PWPN) újjáépítését irányító dokumentumok tovább magyarázzák ezt a lépést.

Közelebb kerülünk a világ szenvedéséhez, ahogyan Jézus módján cselekszünk, és igyekszünk úgy válaszolni, ahogyan ő tette. Mondjuk az Atyának, hogy készen állunk arra, hogy együtt dolgozzunk a Fiával a felajánlóimádság szerint. Ugyanakkor alázatosan imádkozzunk a Szentlélek iránt is, hogy az Ő  bennünk való működését ne akadályozzuk. Az Eucharisztia által különleges inspirációval és táplálékkal lát el minket, mert abban Krisztus tökéletes Atyának való felajánlását találjuk meg, és a saját életáldozatunk mintáját.

Az életünk napi felajánlása Jézussal nem könnyű, és gyakran harcolnunk kell a sok bennünk lévő önzéssel. Gyakran ez azt jelenti, hogy kívül lépünk a „kényelmi zónánkon”, és másokkal is találkozunk a saját barátainkon és családtagjainkon kívül.

Ferenc pápa az első Általános Kihallgatás üzenetében emlékeztetett bennünket erre a központi igazságra 2013-ban.

Isten önmagából lépett ki, hogy középre jusson, sátrát középre állítva, hogy elhozza hozzánk megmentő és reményt adó irgalmasságát. Nem szabad megelégednünk azzal sem, hogy a 99 juh nyájában maradunk, hogy követni akarjuk és vele maradunk; nekünk is ki kell mennünk vele, hogy a legjobban elkóborolt elveszett juhokat keressük. Ügyeljetek arra, hogy emlékezzetek: lépjünk ki magunkból, ugyanúgy, mint Jézus, ugyanúgy, ahogy Isten kilépett magából Jézusban, és Jézus önmagából kilépett mindannyiunk számára. Valaki azt mondhatja nekem:  „De Atyám, nincs időm” 'Olyan sok dolgom van', 'nehéz'. „Mit tehetek gyengeségemmel és bűneimmel, az oly sok dolgommal?”

Természetesen a saját gyengeségeink néha megfélemlíthetnek minket, és azt gondoljuk, hogy soha nem tudnánk felajánlani az életünket, ahogyan Jézus. A jó hír az, hogy soha nem vagyunk egyedül ebben a törekvésünkben, Krisztus mindig mellettünk áll, és arra ösztönöz bennünket, hogy folytassuk. Elmondhatjuk az életünkben, hogy néha olyannak tűnik, mint Jézus számára Cirenei Simon, aki hordozza a teher egy részét, hogy tovább haladjunk, mint amennyit elképzeltünk.

Mindig forduljunk Istenhez erőért, hogy kiléphessünk a „komfortzónánkból”, és ajánljuk fel az életünket élő áldozatként, imádkozva és a rászorulók szolgálatában.

A Szív Útja hatodik lépése „Krisztus bennünk marad.”

A Pápa imavilághálójának megújítását irányító dokumentumok egyszerűen írják le ezt a lelki útvonalat: „Isten irántunk való Határtalan Szeretetéből a szívünkben akar élni. Jézus ezt a meglepő ígéretét keresztrefeszítése előtt hagyta tanítványainak. Mindannyiunkban élni akar.”

Jézus ezt a vágyát is sok példázaton keresztül magyarázta, különösen a szőlőtő és a szőlővessző példázatában.

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. (János 15:5,9)

Egy másik módja annak, ahogy felfedi ezt az emberiség számára, Szent Szívének különféle kinyilatkoztatásai. Amikor Alacoque Szent Margithoz szólt, Jézus azt mondta: „Isteni Szívem szenvedélyesen szereti az embereket, és különösen téged, olyannyira, hogy már nem tudok megelégedni azzal, hogy lángoló érzelmeim önmagamba zárva maradjanak, ki kell áradniuk az emberekre általad, és meg kell nyilvánulniuk a számukra.”

A Szent Margit Mária ezt követően elmondja: „elkérte tőlem a szívemet, mivel könyörögtem neki, hogy vegye el tőlem, és megtette, és belehelyezte imádandó szívébe, láttam azt az övében, mint parányi részt elemésztődni ebben a tüzes kemencében, majd ismét kivette onnan. Olyan volt, mint egy szív formájú lángcsóva, és visszahelyezte oda, ahonnan elvette.”

„Íme, kedvesem, szeretetem záloga, belezárom szívedbe eme élő lángok kicsiny csóváját, hogy eleméssze a szívedet életed utolsó pillanatáig, mert eme tűz heve sosem csillapodik.”

Jézus végtelen szeretettel szeret minket, és azt szeretné, hogy igazán boldogok legyünk ebben és a következő világban. Lehet, hogy nem mindig könnyű megfeleltetni a szívünket Jézus szívének, ám ez örömre vezet minket.

Ezenkívül Jézus azt akarja, hogy „égő szeretetének” lángjai elterjedjenek az egész földön, és ezért úgy döntött, hogy tetteink által váljunk eszközeivé. Szeretetétől felgyulladva megmenthetjük és megoszthatjuk szeretetét másokkal, különösen a társadalom legsebezhetőbb rétegeivel.

A közeledő Húsvétra gondolva mérjük fel Isten irántunk érzett nagy szeretetét, és hogy ennek a szeretetnek az a célja, hogy átalakítsuk az életünket, és ugyanazzal a szeretettel szeressünk másokat, mint amilyet Jézus mutat nekünk.

Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! (Lukács 12:49)

A Szív Útja ötödik lépése a következő: „Barátaimnak mondalak benneteket.”

Jézus mennybemenetele előtt határozottan kijelentette: „Mindig veletek vagyok.” Isten nem akart egyedül hagyni minket a földön, hanem egy mélyebb barátságra hívott minket, és örökké együtt jár velünk.

Ez az a kapcsolat, amelyre Jézus vágyakozik, ahogy a keresztre feszítés előtt elmagyarázta az apostoloknak.

Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. (János 15:15)

A mélyebb szeretetre való felhívás egyik legszembetűnőbb jele az Eucharisztia szentsége. Jézus ígéretének megvalósulása, hogy mindig velünk van, és minden katolikus egyházban a tabernákulum mellett égő piros gyertya (örökmécses) emlékeztet bennünket, hogy ott van, remélve, hogy észre fogjuk venni és elfogadjuk a barátságát.

Azáltal, hogy elfogadjuk ezt az ajánlatot, és Jézussal járunk, megkezdjük Jézus Szíve gondozásának megismerését és saját magunkévá alakítását. Az Ő szemével látjuk a világot, felismerve az emberiség előtt álló számos kihívást, és minden nap felajánlva magunkat, megígérjük, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk testvéreink és társaink sorsának enyhítésére.

Ahogy Szent János Jézus szívére tette a fejét, így nekünk is meg kell tennünk ugyanezt, és meg kell hallgatnunk, amit Jézus mond, és hogy hol van a szíve. Nézzük ilyen szemmel a világot, és ismerjük fel, hogy milyen nagy szerepet tölt be a mai világ nagy szenvedésének enyhítésében.

Imádkozzunk, hogy járjunk együtt Jézussal mint barátai, úgy lássuk a világot, mint ahogyan Ő látja, és tegyünk mindent imádságainkban és cselekedeteinkben, úgy, hogy a világ jobb hellyé váljon. Sok kihívással kell szembenéznünk ebben a világban, de szívünket Jézus szívével egyesítve megértjük a béke és az öröm valódi útját.

A Szív Útja negyedik lépése „Az Atya elküldte a Fiát, hogy megmentsen”, és arra gondol, hogy Isten nem hagyta cserben a töredezett szívű emberiséget, hanem azért jött, hogy megmentsen és megváltson minket.

Annak ellenére, hogy Ádám és Éva engedetlensége miatt „megtört a világ”, Isten nem hagyott el minket. Nem sokkal az eredendő bűn után, Isten megígérte a Megváltó eljövetelét, elmagyarázva, hogy az asszony „magva” egyszer és mindenkorra megsemmisíti a kígyó fejét (lásd Ter 3:15).

Az emberiség történelmének ezen kulcsfontosságú pillanatát követően az Isten az emberiség megmentésének küldetésével ment az általa teremtett emberek segítségét felhasználva, bevonva minket saját üdvösségünk tervébe. Isten olyan messzire ment, hogy Jézus személyében egyikünkké vált, hogy megmentsen bennünket bűneinktől, szabadon feláldozva magát a kereszten. Ő vezei az utunkon, megmutatva nekünk, hogyan kell felvennünk a saját keresztünket és követni őt.

Jézus tartós példaként hagyta ránk az emberiség iránti szeretetét „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért." (Jn 10:11) Jézus pontosan elmagyarázta az apostoloknak, hogy a „Jó Pásztor” mennyire kívánja a összes juhok közül az elveszett juh megmentését.

Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül. (Máté 18: 12-14)

A „Jó Pásztor” e példája megmutatja nekünk, hogy Isten azt akarja, hogy visszataláljunk Hozzá és megjavítsuk törtségünket. Nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem hogy felkeljünk, megújuljunk és kegyelemmel telve legyünk. Valójában nem csak a „jó pásztor”, hanem a „nagy orvos” is, aki gyógyít minket és visszatérít a lelki egészséghez.

Miközben folytatjuk a nagyböjti utunkat, gondolkodjunk el az Isten iránti szeretetünkről, és mérlegeljük, Isten hogyan akar meggyógyítani minket és a gyengeségeinket.

A Szív Útja harmadik lépése a „törött világban” címet viseli, a teremtés bukott állapotát és az elveszett helyreállításában játszott szerepünket veszi figyelembe.

Isten megteremtette a világot, és látta, hogy „jó”. A halál és a bűn azonban a világba lépett, amikor Ádám és Éva nem engedelmeskedtek Isten szavának, kételkedve az Ő irántuk való szeretetében. Az engedetlenség cselekedetei által az a világ, amelyben Isten „jót teremtett”, „törött” lett, amelyet az eredendő bűn miatt szenvedett el. 

Viszontláthatjuk a törést. A pápa Imavilághálója újjáépítését irányító dokumentum rámutat: „Az életet és a szeretetet gyakran elfojtja az erőszak és az önzés. A gyengéket és kiszolgáltatottakat a hatalmasok cipője összetiporja. A természeti erőforrások kimerültek. Túl sok a szomorúság és a magány.

Van azonban egy jó hír.

Annak ellenére, hogy néha elmenekülünk az Úrtól és az ő tervétől, állandóan azt kéri, hogy térjünk vissza hozzá. Van egy út, amelyen át visszatérhetünk szerető és irgalmas Atyánk karjaiba. A pápa Imavilághálója számára ez a Szív útja, a világ számos igazságtalanságának felismerésével, bármilyen módon reagálva a kár helyrehozásáért.

Ez a mi küldetésünk és az Egyház küldetése a földön. Imádkoznunk kell és együtt kell működnünk, hogy Isten szeretete ragyogjon bennünk. Isten összetörheti sötétségünket, kijavíthatja azt, ami eltört, de együtt kell működnünk vele és küldetésével. Mi vagyunk az ő hangszerei, és kötelességünk, hogy hagyjuk, hogy rajtunk keresztül cselekedjen.

Álljunk meg egy pillanatra, és fontoljuk meg, hogyan segíthetjük Isten szeretetét és kegyelmét hogy helyrehozza a világ törését.

A Szív Útja második lépése „Az emberi szív nyugtalan és nélkülöző.” Ez megfelel a veleszületett boldogság-vágyunknak és az életünk állandó erre való törekvésének.

Az Aleteia katolikus hírportálon található cikk szerint a Yale egyetem rangos történetében a legnépszerűbb kurzus a „boldogság”.

A Psyc 157 (Pszichológia és jó élet) szakra körülbelül 1200 hallgató jelentkezett egy héten belül a beiratkozási időszak megnyitása után. Ez a Yale hallgatóinak csaknem egynegyede. Megszerezte annak a különbségnek a megítélését, hogy a Yale 316 éves története során a legnépszerűbb szak.

A tantárgy próbálja megtanítani a hallgatókat, hogyan lehet boldogabb és teljesebb életet élni.

„A hallgatók változást akarnak, boldogabbak akarnak lenni és megváltoztatni a kultúrát az egyetemen” - mondta a 42 éves Laurie Santos pszichológus professzor a  New York Times-nak. 

Boldogság, erre vágyik szívünk és erre vágyakozunk, mindig küzdünk a megtalálásának érdekében. Az életben gyakran önző örömökre törekszünk, abban a reményben, hogy „boldoggá tesznek” minket. Sajnos általában a létrehozott dolgokban keressük a boldogságot, azt gondolva, hogy valamilyen kényelmet nyújtanak a csalódásokkal teli világban.

Ferenc pápa sajnálattal nézi sok olyan fiatal helyzetét, akik céltalanul keresik ezeket a teremtett örömeket. Az argentin rádióállomással készített interjúban azt mondta: „Azt kérdezem a fiataloktól, hogy „igazán boldog vagy?”… Tudod-e, mit jelent az, ha szívedben örülsz?… Nagyon nyugtlanít, amikor egy szomorú, idő előtt megöregedett fiatalt látok, aki már „nyugdíjba vonult”, hogy „várjon, amíg az élet elmúlik”.

Ezután megosztotta a közönséggel az igazi boldogság „titkát": „Ha kockázatot vállal, hogy nagy dolgokat érjen el ... másokért dolgozik, keményen dolgozik annak érdekében, hogy boldoggá tegye őket... meg fogja ismerni az örömöt és a boldogságot.”

Ferenc pápa megmutatja nekünk, hogy az igazi boldogságot a másoknak való odaadás és a Jézus Szívének küldetésében való részvétel jelenti.

Szent Ágoston híres megfogalmazása szerint: „Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik.”

A fizikai dolgok néhány pillanatnyi boldogságot nyújthatnak, de lényünk lényegét az ott lévő ürességben ismerjük fel. Kiüresedés, amelyet csak egy személy tud betölteni, és ez a személy Jézus Krisztus. Ha rájövünk erre, a szívünk nem lesz többet nyugtalan, hanem egyesül Krisztus szívével.

Csak akkor, és csakis akkor, tapasztaljuk meg az igazi „boldogságot”.