KATTIMA.hu Kattints és imádkozz! – Evangélium és Ima, minden nap, Ferenc Pápa imaszándékával.

A megkülönböztetésben való növekedésért

Imádkozzunk, hogy újra megtanuljuk a megkülönböztetés művészetét, felismerjük, hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt, ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól.

A hónap imája

Szentlélek, Te, megértésünk
világossága,
döntéseinket  irányító
gyengéd lehelet, 
add meg nekem a kegyelmet, hogy
figyelmesen hallgassak a hangodra,
és megértsem szívem rejtett útjait,
hogy megérthessem, mi az, ami
igazán fontos neked,
és megszabadítsam szívemet
a gondjaitól.
Kérlek, add nekem kegyelmedet,
hogy megtanuljam, hogyan kell
megállni, cselekedni,
hogy tudatosítsam magamban,
hogyan vagyok,
a bennem lakozó érzéseket
és a gondolatokat,
amelyek elárasztanak,
és amelyeket oly gyakran nem veszek észre.
Arra vágyom, hogy döntéseim
az evangélium öröméhez vezessenek.
Még akkor is, ha kétségek és fáradtság
pillanatain kell átmennem,
még akkor is, ha küzdenem, gondolkodnom,
keresnem és újrakezdenem kell... Mert az
út végén a Te vigasztalásod
a helyes döntés gyümölcse.
Adj nekem mélyebb
megértést arról, mi mozgat,
hogy elutasíthassam azt, ami
eltávolít Krisztustól,
és teljesebben szerethessem 
és szolgálhassam Őt.
Ámen.

Felajánló ima

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint a Szentatya
e havi imaszándékáért, hogy újra megtanuljuk
a megkülönböztetés művészetét, felismerjük,
hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt,
ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól.

Ámen

Mindennapi magatartásunk
 

A felebarát iránti szeretet

Vasárnap van, az Úr napja! Amint az eucharisztia ünneplésére készülsz a plébániai közösségeddel, szentelj időt arra, hogy elmélkedj Jézus alapvető tanításán a felebarát iránti szeretetről.

A mai evangélium arra emlékeztet, hogy az igazi szeretetnek túl kell lépnie a családunkon és a kényelmi zónánkon, és különösen azok felé kell fordulnia, akik megsebzettek, elhagyatottak vagy kirekesztettek (Lk 10,25-37).

Kérdezd meg magadtól: Milyen megtérésre hív ma Krisztus? Imádkozz, hogy mindig készen állj a megkülönböztetésre, hogy szabadon és bátran a rászorulók megsegítése mellett dönts.

Imádkozd el a felajánló imát, kérve, hogy az Egyház minden híve növekedjen a megkülönböztetés kegyelmében.

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint a pápa
e havi imaszándékáért, hogy újra megtanuljuk
a megkülönböztetés művészetét, felismerjük,
hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt,
ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól.
Ámen

Francia nyelvű Afrika csapata

Szeretett barátaim, a béke minden nép vágya, és ez a háború által szétszakítottak fájdalmas kiáltása. Kérjük az Urat, hogy érintse meg a népek vezetőinek szívét és bátorítsa őket arra, hogy a fegyveres erőszakot a párbeszédre való törekvés váltsa fel.

A Pápa videója, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata készített a Brooklyn-i egyházmegye együttműködésével, arra hív minket, hogy fordítsunk időt az imádkozásra, és kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy meghallhassuk az Ő hangját. 
A megkülönböztetés művészetének elsajátítása elengedhetetlen. Ez magában foglalja az imádkozást, a személyes elmélkedést, a Szentírás tanulmányozását és a lelki vezetést. Ebben a hónapban kérjük a megkülönböztetés kegyelmét, hogy a hit és az Úrba vetett bizalom szemszögéből nézzünk szembe a nehézségekkel, és hogy a mai világban hitelesebben éljük meg az evangéliumot.

„Imádkozzunk, hogy újra megtanuljuk a megkülönböztetés művészetét, felismerjük, hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt, ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól.” (XIV. Leó)
----- 
Imádkozzunk, hogy újra megtanuljuk a megkülönböztetés művészetét, felismerjük, hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt, ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól. (XIV. Leó)

    Szentlélek, Te, megértésünk világossága,
döntéseinket  irányító gyengéd lehelet, 
add meg nekem a kegyelmet, hogy
figyelmesen hallgassak a hangodra,
és megértsem szívem rejtett útjait,
hogy megérthessem, mi az,
ami igazán fontos neked,
és megszabadítsam szívemet a gondjaitól.
    Kérlek, add nekem kegyelmedet,
hogy megtanuljam, hogyan kell
megállni, cselekedni,
hogy tudatosítsam magamban,
hogyan vagyok,
a bennem lakozó érzéseket
és a gondolatokat,
amelyek elárasztanak,
és amelyeket oly gyakran nem veszek észre.
    Arra vágyom, hogy döntéseim
az evangélium öröméhez vezessenek.
Még akkor is, ha kétségek és fáradtság
pillanatain kell átmennem,
még akkor is, ha küzdenem, gondolkodnom,
keresnem és újrakezdenem kell... Mert az
út végén a Te vigasztalásod
a helyes döntés gyümölcse.
    Adj nekem mélyebb megértést arról, mi indít,
hogy elutasíthassam azt, ami
eltávolít Krisztustól,
és teljesebben szerethessem 
és szolgálhassam Őt.
Ámen.

1. XIV. Leó pápa a sport jubileumán
2. A nigériai támadás áldozataiért imádkozott a pápa
3. Ismert politikai kommentátor a pápánál
4. Az új nunciusokkal találkozott a pápa
5. Castel Gandolfóban tölti szabadságát a pápa
6. A háborús régióknak nyújtott támogatások
7. Úrnapi körmenetek Szent II. János Pál pápa életében
8. Fiatal afrikai vértanút avattak boldoggá Rómában
9. Kiállítás egy különleges barátságról

A magyar változat a Magyar Kurír megrendelésére készült.

Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A főparancs: a szeretet parancsa. Minden ember felebarátom!

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.”
A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.
Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.
Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette.
Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.”
Jézus így folytatta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Ezek az evangélium igéi.
Lk 10,25-37

SZENT II. HENRIK

*Abbach (Regensburg mellett?),973. május 6. +Grona (Göttingen mellett), 1024. július 13.

Szent Henrik császár, akit a német császárok közül egyedül avattak szentté, Szent István feleségének, Gizellának volt a testvére. Mint Civakodó Henrik bajor herceg legidősebb fia aligha számíthatott arra, hogy egyszer a birodalom császára lesz. Az Ottó császár és atyja, Henrik közötti ellentétek miatt ugyanis hosszú időn át még az is kérdéses volt, hogy megkaphatja-e a családi örökséget jelentő hercegséget, mivel atyjától a császár elvette.

A bajor herceget a hildesheimi katedrális iskolájában tanították, és -- --nyilvánvalóan II. Ottó császár utasítására -- a papságra készítették fel. Csak akkor került vissza hazájába, amikor a császár visszaadta atyjának a hercegséget. Tanulmányait Regensburgi Szent Wolfgang püspök irányítása alatt fejezte be. 995-ben, Civakodó Henrik halála után átvette a hercegség vezetését.

Legsürgősebb feladatának azt tekintette, hogy a lehanyatlott kolostori életet a bencés regula szigorú szellemében megújítsa, és ezt -- az érintett kolostorok és a bajor püspökök gyakori tiltakozása ellenére -- végre is hajtotta. Császársága idején is nagy gondja volt az egész birodalom kolostoraira. Támogatása nélkül a clunyi reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan és oly nagy területen a birodalomban.

Huszonkilenc éves volt Henrik herceg, amikor 1002-ben III. Ottó császár halálhírét hozták, akinek hívására éppen úton volt Itália felé, hogy seregével segítséget vigyen neki. Az utód személye körül viták támadtak. Henriknek azonban sikerült egymás után megnyernie a választó hercegeket, úgyhogy megválasztották és meg is koronázták. Ellenfelei nem hajtottak előtte fejet harc nélkül, de ő oly ügyesen nyerte meg egyiket a másik után, hogy néhány hónap leforgása alatt az egész birodalom elfogadta császárának. III. Ottó ábrándos külpolitikája után az ő higgadt, tárgyilagos politikája biztosítani tudta, hogy megmaradjon a birodalom egysége.

Hosszú éveken át a legégetőbb kérdés volt a keleti határon Chrobry Boleszláv lengyel herceg fegyveres terjeszkedésének megakadályozása. Határozott fellépéssel attól sem riadt vissza, hogy az akkor még pogány liutizekkel és redarokkal szövetséget kössön. Ezt a szövetséget a kortársak, főleg a papság élesen ellenezte, ugyanis egyik pontja szerint Henriknek le kellett mondania a szövetségesek területén történő katolikus misszionálásról. Ebben az esetben azonban nem volt más választása, hisz az egész ország érdekét szolgálta az egyháziak rosszallása ellenére is. De tudta, hogy kárpótlást kell adnia, ezért több nagy alapítást tett.

A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása. Ez mutatkozott meg nyugat felé vezetett hadjárataiban is, melyekkel a birodalom határait megerősítette, illetve kiterjesztette. Örökösödési szerződést kötött a gyermektelen II. Rudolf burgundi királlyal, s ezzel Burgundia várományosa lett és megteremtette a feltételt ahhoz, hogy Burgundia később, II. Konrád uralma alatt végleg a birodalom része legyen. Hatalmát kiterjesztette Bázelra is, s a várost és annak főtemplomát gazdag ajándékokkal látta el. Itáliában három hadjáratot vezetett: 1004-ben, 1014-ben és 1021-ben. VIII. Benedek pápa 1014-ben Rómában császárrá koronázta.

Bármilyen áldásos volt is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását tekintve, az Egyház nem emiatt tiszteli a szentek sorában. Szentként azért tiszteljük, mert uralkodói hatalmával teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, és feltűnő volt személyes jámborsága és készsége a bűnbánatra. A templomokat és kolostorokat gazdagon megajándékozta. Különösen két nagy alapítás őrzi a nevét: a 981-ben feloszlatott merseburgi püspökség újjáalapítása és a bambergi püspökség megalapítása. Amellett, hogy az uralkodó nagyon reális politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan szem előtt tartotta, egyházi alapításai mélységes hitében és egyházhűségében, valamint annak a feladatnak a felismerésében gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak a világban be kell töltenie.

A merseburgi püspökség 1004-ben történt újjáalapítása megnyitotta az utat a szlávok misszionálása előtt. Nemcsak a korábban egyházi tulajdonban lévő birtokokat adta vissza a püspökségnek, hanem saját javaiból is gazdagon megajándékozta.

Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű volt. A terület ugyanis névlegesen már régen keresztény volt, azonban a püspöki székhely túl messze volt ahhoz, hogy a püspök igazán törődhessen a hívekkel. Henriknek hosszú tárgyalások során sikerült rávennie a würzburgi püspököt, hogy mondjon le a területről, és ezzel tegye lehetővé egy új püspökség alapítását. 1007. november 1- én végre sor kerülhetett a regnitzi püspökség megalapítására, melynek székhelye Bamberg lett. Henrik már három évvel korábban, 1004-ben megkezdte a katedrális építését Bambergben, amely valóban méltó volt arra, hogy püspöki templom legyen. A székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György és Szent Kilián tiszteletére. Sem előtte, sem utána nem volt püspökség, amely alapításakor olyan ajándékokat kapott volna, mint Bamberg. A birtokok, amelyek tulajdonába kerültek, olyan biztos alapokat jelentettek, hogy Bamberg a középkorban végig kiemelkedő szerepet játszott a német püspökségek között.

Bambergben két kolostor is Henriknek köszönheti a létrejöttét. A Szent István vértanú-templom fölszentelésekor, 1020-ban a császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek pápát, és a húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt Henrik uralkodásának egyik csúcspontja. Utolsó alapítólevelében, amellyel a fuldai kolostort alapította, ezt írta: „Kötelességünk, hogy az Istentől kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére fordítsuk.”

Mindezen uralkodói tevékenységét gyenge egészségű, törékeny emberi testben hajtotta végre Henrik. A források közelebbről nem nevezik meg a betegségét. Luxemburgi Kunigundával kötött házassága gyermektelen maradt. Az a későbbi korok jámbor elképzelése volt, hogy szándékosan és tudatosan vállalt József-házasságban éltek, és ezért igen nagy tisztelettel magasztalták őket. A történészek inkább arra hajlanak, hogy gyermektelensége a betegségével függ össze. Ez azonban életszentségét egyáltalán nem zavarja. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten akarata előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra hagyta, mert „Krisztust választotta örökösének”, ahogy a bambergi alapítólevélben írja.

Henrik 1024. július 13-án halt meg a Göttingen melletti gronai császári palotában, hosszú betegség után. Holttestét Bambergbe vitték, és a dómban temették el. Felesége, Kunigunda később mellette kapott nyugvóhelyet. A 15. század elején Tilman Riemenschneider faragta a császári szarkofágot, életéből vett jelenetekkel díszítve a sírt. És a szent császár sírjához még ma is zarándokolnak, nemcsak a németek, hanem a franciák is. III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta, miután a nép már hosszú ideje tisztelte. Szent II. Henrik az egyetlen szent német uralkodó. A szentté avatással az Egyház elismerését is kifejezte azért, hogy Henrik minden erejével gyarapította birodalmát, ugyanakkor védelmezte és támogatta az Egyházat, s ezáltal személyében megvalósította a „szent birodalmat”.

Ünnepét 1631-ben vették fel a római naptárba, de nem önálló ünnepként, hanem csak megemlékezésként Szent Anaklét mellett. Önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.

Istenünk, ki Szent Henriket elhalmoztad kegyelmeddel, és megadtad neki, hogy a földi királyság gondjai közepette az odafönt valókat keresse, kérünk, közbenjárására add meg, hogy kötelességeinket teljesítve siessünk országod felé!

Testvéreim! Szent Henrik ezer esztendővel ezelőtt élt. A mi Szent Istvánunknak 188 a kortársa volt, 2–3 évvel volt fiatalabb nála. Azután rokonok lettek, sógorok. Ennek a Henriknek az édes húga a mi királynénk, Gizella.

Henrik a világ uraként élte és éli oda az emberek elé, hogy politikusként is lehet szentnek lenni. Az ő világuk, az akkori Európa csuda-világ lehetett. Európa akkor még egységes. Az ismert világ keresztény része még egyöntetűen katolikus, Írországtól az Uralig. És egyidőben élt két szent király, a mi Istvánunk, meg a ma ünnepelt Henrik.

Bencések nevelték, két szent apát. Amikor Henrik eszmél, egyszer csak rájön: az én apám egy herceg! Igaz, úgy hívják, hogy Civakodó Henrik, mert mindenkivel összevesz és folyamatosan verekszik. Amikor tizenegynéhány éves, akkor jön is a hír, hogy a papát szinte minden vagyonától megfosztották, mert a többiek azt mondták, ilyen békétlenségben egyszerűen nem lehet élni, ebből elég. Azután a történelmet tanulva fölismeri, hogy a családjában császárok vannak! – Kb. 30 éves, amikor őt választották meg német királynak. Két évvel később Észak-Itália is meghívta Henriket, legyen az ő királyuk is! Mert kiderült, hogy a civakodó papának a fia értelmes, békeszerető, diplomatikus, megbízható ember. És a felesége se akármilyen erények hordozója: Henrik felesége az a Kunigunda, akit az Egyház szintén szentként tisztel.

Kiderült, hogy Henrik tisztaszívű ember, aki tudja, hogy az evangélium szava rá is vonatkozik. Nagyon jól megértette az evangéliumi példázatokat. Megértette azt, hogy akinek itt a földön hatalom adatik a kezébe, az Krisztustól kapja a hatalmat, és elszámolási kötelezettséggel kapja. Sőt! Krisztus helyett és Őérte kell uralkodnia. Ezt Henrik elhitte és megélte.

1014-ben pedig világgá röppent a hír, hogy Rómában a pápa német-római császárrá koronázta Henriket. Ami azt jelentette, hogy az akkori nyugati világnak lett az ura. Nem szédült meg a hatalomtól. Sőt, addigra kiderült, hogy a házasságában kapott egy keresztet, amit a hatalmánál fogva így is, úgy is, amúgy is ledobhatott volna a válláról: a királyi párnak nincs gyermeke. S kiderült, hogy nem is lesz. És Henrik nem lázadt, nem szitkozódott, nem vágta oda a koronát – uralkodott. Önmagán is, a fájdalmán is, a népén is. Mégpedig úgy, hogy az üdvösség felé vezette az országát, a birodalmát.

Nyilvánvaló – bár ennek nincs írásos nyoma –, hogy amikor Gizella átköltözött hozzánk, ide Esztergomba, a vele jött kíséretben ott lehettek Henrik iskolatársai, barátai, s ettől fogva a császár és a magyar királyi udvar között állandó és nagyon eleven volt a kapcsolat. S az, hogy a mi Istvánunk olyan bölcsen tudott kormányozni, köszönhető a sógornak is, és viszont, valószínűleg Henrik számára is modell lehetett Magyarország a pogányok, félpogányok térítésében. Ezt Istvántól tanulni lehetett.

És Henrik szent lett. Szent uralkodó lett. S odateszi ma is a politikusok elé a példát: emberek, bárkinek bármekkora hatalom adatik a kezébe, ha nem hiszi el, hogy a hatalom az Istentől való, bajt csinál magának is, a rábízottaknak is. Aki viszont hisz, az tudja, hogy a hatalommal együtt egy bizonyos időre rám bíztak lelkeket is. Nemcsak bankokat. Nemcsak gazdasági életet. Lelkeket is! És számon kérik őket tőlem.

Éppen ezért kérjük meg Szent Henriket, vegye oltalmába a világ mai politikusait. Tekintet nélkül a nemzeti hovatartozásukra. Hogy amikor tárgyalnak, akkor a szívükben, ott a mélyben merüljön föl bennük az Isten előtti felelősségérzet! Mert annak birtokában egészen másként dönt egy politikus, mint nélküle. Azt pedig egyre inkább fölismeri mindenki, hogy a történelmet egy-egy emberi személy, annak döntése meghatározhatja, hosszabb-rövidebb időre. De azt tudni kell, hogy aki döntött, annak az Úr Krisztus előtt felelnie kell a döntéséért.

És értünk is járjon közbe Szent Henrik, akinek a családi élete, az úgynevezett magánélete mindegyikünk elé odateszi a példát, hogy igen nagy feladatok mellett lehet igen nagy kereszteket is viselni. Segítsen nekünk, hogy példáját követni tudjuk! Amen.

Élete

+ Benedek és ikertestvére, Skolasztika az itáliai Nursia (Norcia) városában született. Fiatalemberként elutasította a római tanulmányai során látott mértéktelenséget és az erkölcstelenséget.

+ Remeteként élt egy subiacoi barlangban, de hamarosan odavonzotta a többi férfit, akik csatlakozni akartak az ő életmódjához. Végül tizenkét kolostorba gyűjtötte össze őket, amelyek közül a legfontosabb Monte Cassino volt.

+ Monte Cassino volt az a hely, ahol Benedek megírta (vagy legalábbis véglegesítette) a „Szerzetesek Reguláját”, a szerzetesi élet és lelkiség vízióját, amelyhez Nagy Szent Bazil, Nagy Szent János Kázmér, a sivatagi atyák és a régebbi „A Mester Regulája” írásaiból merített.

+ Szent Benedek 550 körül halt meg, és ugyanabban a sírban temették el, mint nővérét, aki nem sokkal bátyja előtt halt meg.

+ Nagy Károly császár uralkodása alatt Benedek Regulája lett a nyugat-európai kolostorok általános szabályzata.

Lelki bónusz

Amit Szent Benedek életéről tudunk, az Nagy Szent Gergely pápa Párbeszédek második könyvéből származik. Bár soha nem lett pap, Benedek nagyra becsült lelki vezető volt, és ez az életéről szóló beszámoló tele van csodálatos történetekkel és csodákkal, amelyek megmutatják Benedek szent voltát és azt a nagy tiszteletet, amelyet Gergely és más egyházi vezetők tanúsítottak iránta.

Elmélkedésre

„Semmit se részesítsetek előnyben Krisztussal szemben. Ő juttasson el mindannyiunkat ugyanúgy az örök életre.” – Szent Benedek

Imádság

Istenünk, te Szent Benedek apátot az istenszolgálat iskolájában
kiváló mesterré tetted. Add, kérünk, hogy
az irántad való szeretetet mindennél többre becsüljük,
és szárnyaló szívvel járjunk parancsaid útján.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Csak a szeretet vezet az életre
Évközi tizenötödik vasárnap
 

Evangélium:
Lk 10,25-37
Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye, és így szólt: „Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt válaszolta neki: „Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat”. Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.” De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor így kezdett beszélni: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: „Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.” „Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: „Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Bevezető ima: Mindenható és örök Isten, Krisztus – a Jó Pásztor – bátorságából szeretnék új erőt meríteni. Hiszek benned, remélek benned, és törekszem arra, hogy teljes szívemből, lelkemből, elmémből és erőmből téged szeresselek, Uram. Arra vágyom, hogy egy napon majd a mennyben a szentek közösségébe vezess engem, Atyám, ahol a Fiad, Jézus Krisztus a Szentlélekkel együtt él és uralkodik mindörökkön örökké.

Kérés: Uram, szeretnék úgy szeretni, ahogy Te szeretsz.

Elmélkedés:
1. Mester! Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? Mivel az emberi lélek szellemi természetű, vágyai a végtelenbe nyúlnak. Ezért érezzük azt, hogy mindörökké a boldogságban és az élet teljességében akarunk élni. A törvénytudó élesen felfogta, hogy az örök élet több, mint a halál utáni következő lépés. Tennem kell valamit azért, hogy elnyerjem azt. Létemet és megváltásomat Isten érdemtelenül ajándékozta nekem. Soha nem kértem tőle az élet ajándékát, sem azt, hogy meghaljon értem, ennek ellenére itt vagyok, élek, és megváltott. Mi több, én soha nem fogom tudni kiérdemelni a létet, Isten ingyenes szeretetét. Mégis, van legalább az örök életnek egy nézőpontja, mely az én érdememből fakad. A rám váró örök élet minősége ugyanis egyenesen arányos földi életemben tanúsított szeretetem és jó cselekedeteim mértékével. Isten a maga bölcsességében és jóságában szabadságot, értelmet és földi életet adott nekem, hogy törekedjek az örök életre az örök halállal (a pokol) szemben. Mivel nem csak Isten késztet engem szeretetre, Ő megadta nekem, hogy „kiérdemeljem” az örök életet. Az érdem abban áll, hogy szabadon döntök az Isten tervei szerinti élet mellett, együttműködve a kegyelmével.

2. Mi van megírva a törvényben? Jézus válasza egy alapvetően katolikus nézőpontra világít rá. Az írástudó így is feltehette volna a kérdést: „Mit kell tennem azért, hogy megmeneküljek?” Az ember elfogadná rá ezt a választ: Remélj, és legyen hited. Jézus azonban már tudja, hogy ennek az embernek van hite. Jézus megerősíti, hogy a hit feltétlenül szükséges a megváltáshoz, de azt át kell alakítani szeretetté, ha üdvözülni szeretnénk. Amikor Jézus válaszában a törvényben megírtakra hivatkozik, előre feltételezi a hitet Istenben, aki az erkölcsi törvény szerzője. Azonban Jézus ezen felül arra hívja a törvénytudót, hogy alkalmazza hitét egy szeretet törvénye szerinti való életben. A hit és a munka elválaszthatatlanok egymástól. „Aki azt mondja: "ismerem", de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs meg benne az igazság. De aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. Innen tudjuk meg, hogy benne vagyunk. Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt.”(1Jn 2:4-6)

3. Tegyétek ezt, és élni fogtok! Ezekkel a szavakkal Jézus levonja tanításának végső következtetését. Ha úgy szeretünk, mint ahogy az irgalmas szamaritánus szeretett, rálépünk az örök élet felé vezető ösvényre. Erre az életre természetünkből adódóan vágyunk, szeretnénk azt megtapasztalni és birtokolni. Állandóan bíznunk kell Jézusban, még akkor is, ha olyan helyzetekbe jutunk, amelyben néha fájdalmas módon tágítja szeretetünk és nagylelkűségünk határait. Ő tudja, hogy vágyódunk az örök életre, de azt is tudja, hogy az oda vezető út a megtisztító, fáradságos és önfeláldozó szeretet útja. Ezért Jézus arra kér minket, hogy kövessük Őt a tökéletes önátadásban megnyilvánuló szeretet útján. Minden ránk rakott kereszt emlékeztet minket arra, hogy ez az önfeláldozó szeretet vezet az életre.

Beszélgetés Krisztussal: Drága Uram! Növeld hitemet, hogy téged lássalak minden emberben, akivel találkozom. Erősítsd reményemet és beléd vetett bizalmamat, hogy mindent meg fogsz adni nekem, ami a Te parancsod szerinti szeretethez szükséges. Mélyítsd szeretetemet, hogy megtapasztaljam az örömet, amely adni tud a költségeket nem számolva. Legtisztább Anya, add, hogy egyedül Jézusért dobogjon a szívem!

Elhatározás: Ma három jótettet fogok véghezvinni titokban.

Leo pápa imaszándéka 2025. július hónapra:

Növekedni a megkülönböztetésben: Imádkozzunk, hogy egyre inkább felismerjük azokat az utakat, amelyek Krisztushoz vezetnek, és el tudjuk utasítani mindazt, amely elvisz Tőle és az Evangéliumtól.

Aki az imádságnak szentelte magát, ne csüggedjen el a szárazságban, és ne bízza el magát a vigasz idején: a szárazságban gondoljon azokra a kegyelmekre, melyeket korábban élvezett; az áhítatot érezve pedig fontolja meg, hogy ez a kegyelem az Istentől ingyen kapott alamizsna.

Felelős vagy önmagad őszinte megismeréséért. Ha fel is derül igaz voltod felett az emberek napja, elismerés, méltánylás: emiatt még ne tartsd magadat nagynak. Gondolj mindig arra, hogy ez a nap csak a felületre, csak a látszatra szórja sugarait. Az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.

Ó Uram, mire jutottunk?

Lám, siratjuk a földi veszteséget, kicsiny haszonért küszködünk, futkosunk, a lélek kárát meg könnyen vesszük, alig idézzük emlékezetünkbe.

Ami keveset vagy épp semmit sem használ, arra odafigyelünk, a legislegszükségesebbet félvállról vesszük: mert az ember egészen szétfolyik az odakint valókban, s ha idejekorán észbe nem kap, a végén jól is érzi magát közöttük elmerülve.

Az Isten haragszik azokra, akik az Ő törvényét tanítják, de meg nem tartják, akik hirdetik a jó szellemet, de az hiányzik belőlük.

A legkisebb vétség miatt is panaszkodunk a felebarátunkra, magunkat viszont súlyos mulasztás esetében is felmentjük; a másikkal szemben a szigorú igazságosságnak, felénk viszont az irgalmasságnak és elnézésnek kell érvényesülnie. A mi szavainkért mindig elismerő fogadtatást várunk; azonban mások legkisebb, nekünk nem tetsző szavára érzékenyek vagyunk, és felizgatjuk magunkat miatta.

Amit nekünk elöljáróknak tennünk kell, nem a mi akaratunktól függ, hanem a szabályoktól. A szabály mindenekfölött áll, az Isten szava (MB XIV 849).

Nagyon fáj, ha valakit szenvedni látok! Hogy megszüntessem valakinek a szomorúságát, nem esne nehezemre szíven szúrni magam!... Igen, ez könnyebb lenne nekem!

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok s terhelve vagytok, s én megnyugtatlak titeket” (Máté 11,28). 

a) Jézus jóságos, erős lelke árad ki e szavakban; e szívbeli jóságon áttetszik az a lélek, ki napját fölkelti igazak s gonoszok fölött s esőt ad bűnösnek és szentnek. Ez a nagystílű szeretet, melyet a kislelkű emberi igazság vagy gonoszság nem tud lehűteni; elébe áll mindnyájunknak, akár bűnösök, akár igazak legyenek s mondja: Fáradtak s terheltek mindnyájan vagytok, jöjjetek hozzám, én segítek rajtatok. Igazán jó s nagy hatalom ez a lelki jóság, vonz, lebilincsel, egyesít. Hivatása mindnyájunkat magához vonzani s egymás közt is egyesíteni. Aki jó, az nem marad egymaga; csatlakoznak hozzá, s lelkéből valami friss, üde, erőteljes vonzás indul ki; olyan, mint a hegyi patak, nem fárad ki, ereje ki nem fogy. – Ezt a lelkületet tanuljuk Jézustól. Az antik kultúrának ideálja a finom, sokoldalú műveltség volt, a kereszténység ideálja a részvét, mely emel; az erő, mely az alacsonyakhoz, szenvedőkhöz, elnyomottakhoz fordul. Sokan vannak ilyenek; ezeket emelni kell. – Jézus mindnyájunkat segít; ő erőt s lelket sugárzott; tanítványai az ő nyomaiban, mint az erősek nemzedéke járjanak, mely szintén segít, emel s boldogít. 

b) „Mindnyájan”, mily nagy szó, mindnyájunk igényeit kielégíteni! Kivált azt az igényt, a „szív terhét” levenni. E terhek gravitációinak központja Jézus szíve, s aki a terhet érzi, azt már az Atya vonzza, az keres enyhülést s megtalálja Jézusban, de csakis benne. A naprendszerek gravitációinak középpontja érdekes pont lehet, mert a lét fizikai középpontja: íme, a világok terhének középpontja Jézus! Ő viszi a terhet, „elviszi a világ bűnét”. E teher összezúz, ha nem hárítom át rá. Vérében megenyhülök. 

c) Mily bizalmat ébreszt ez a meghívó kivált halálunkban! Hová menjek, Uram, mikor a világból kiszakadok, mikor fejem lehanyatlik szerető karokba, – de az már nem én vagyok, – mikor idegenné lesz ez az egész világ nekem? Jöjj hozzám, jöjj – mondod – s én megenyhítlek… véglegesen, győzelmesen. Veni, coronaberis! Ez aztán meghívó; boldog, ki komolyan rászolgált! 

Az imádság „fizikai" valója ott van már az „imádko­zó ifjú" görög szobrán. Égre tárt karok, a magas­ságot kereső szemek, bennük egy más világot sejtő — tán látó — tekintet, szétnyíló ajkak, a testnek a karok, szemek irányában való feszülése. A szobornak nem is kell meg­szólalnia. Szó nélkül is megértjük, hogy mi van az ajkán és szívében. Istenét hívja (epiklesis), szólítja, ha másban nem, legalább a megszólításban magasztalja (pl. ilyenfor­mán: „Jóságos és fenséges Zeus"), kéri, kérleli őt. És ha az imádkozó testtartás meg is változik, lecsukott szempillák mögött, összefont karok közt ugyanaz marad az imádság. Már az újplatonikus bölcselet sejtette, hogy az imádság­nak, istenimádásnak a szó nem lényeges eleme, hogy van hangtalan imádság a lélek belső csendjében. Ez a csend, ez a „Sigé" {hallgatás) a misztériumok istentiszteletének is része. Szótalan beszéd, a csend hangja: a lélek csendjében párbeszéd, dialógus folyik.

Mert az imádság: párbeszéd, két személy érintkezése. Hiába mondod, hogy csak magad beszélsz, ha imádkozol. Ha nem tudnád (a hit tudásával), hogy felel akihez imád­kozol, nem is szólítanád meg.

(Az IMÁDSÁG ÉRTÉKELÉSE...)

„És mikor az ember megszédülve elhiszi már, hogy ő a szédítő nagy hatalomnak a birtokosa és ő, az ember csinálja már a törvényt embertársának, akkor veszi észre, hogy a tömeg mélyén a rabszolgák között van, ő, az ember. Én az emberi méltóságot az Istentől sohasem féltem. Inkább féltem az embert magától az embertől, mert írva vagyon a Szentírásban: »Átkozott aki emberekben bízik.«”

1947. szeptember 14. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 126-127. old.

Hogy egy-egy tett, emberi erőfeszítés milyen gyümölcsöket terem, az legtöbbször nem rajtunk múlik. Az én dolgom az, hogy a legjobb szándéktól vezetve ott, ahol vagyok, tegyem a jót, vessem a magot, a többit pedig bízzam Istenre. Mindig azon járjon az eszem: hogyan tehetem jobbá környezetemet, a világot, amelyben élnem adatott?

 A legnagyobb eredményt mindig az élő példa által érhetjük el. Ha mindaz, amit hirdetünk és tanítunk, csak külsőség lenne, és mi magunk nem élnénk meg azt - ez farizeizmus lenne.

A Pápa Castel Gandolfóban

Ha nincs bűnbeesés, az ember örömmel ajánlhatta volna fel életét és a világot Istennek. Ez a felajánlás a bűn elkövetése óta önmegtagadást, lemondást követel meg, fájdalmas áldozattá, önfeláldozássá válik. A bűnbánó és nyugtalan ember kezdettől fogva megkísérli, hogy visszataláljon a Szeretet útjára, hogy helyreállítsa eredeti kapcsolatát Istennel, azáltal, hogy áldozatokat mutat be Neki, amelyek azonban már gyökerükben tökéletlenek maradnak.

Ez tudtommal nagyon közönséges dolog a szemlélődő embereknél. Én sokakkal érintkeztem, s volt alkalmam tapasztalni, hogy úgy szeretik a szenvedést, mint mások az aranyat és drágaköveket, mert tudják, hogy őket az teszi gazdaggá. Az ilyeneknek eszükbe sem jut, hogy önmagukat becsüljék. Szeretik, ha mások észreveszik a hibáikat. Ha pedig mások részéről tiszteletet tapasztalnak a maguk irányában, sietnek őket gyarlóságaikról felvilágosítani. Így gondolkoznak származásukról is, mert tudják, hogy annak előkelő volta nem szerzi meg nekik a mennyek országát. Legfeljebb olyan esetben örülnek annak, hogy jó családból valók, ha ezt a körülményt Isten szolgálatában tudják kiaknázni. Ettől az egy esettől eltekintve, fáj nekik, ha többre tartják őket, mint amik, s nem kerül semmi nehézségükbe, sőt örülnek, ha másokat felvilágosíthatnak tévedésükről. Ha egyszer valakinek az Úristen megadta ezt a nagy alázatosságot s azt a nagy szeretetet és buzgalmat mindenben, ami Isten nagyobb dicsőségére szolgál: az annyira jut, hogy önmagáról teljesen megfeledkezik és még másokról sem tudja föltenni az érzékenységet vagy a sértődést.

„... Régebben, mikor apukánk betegsége alatt Genovéva nővérem (Céline) látogatóba jött, nem tudtam neki elmondani félóra alatt²⁰ mindazt, amit szerettem volna. Ha elfelejtettem valamit, vagy egy benső felvilágosítást akartam vele közölni, kértem az Úr Jézust, értesse meg vele azt, amire gondoltam, és a legközelebbi látogatáskor világosan láttam, hogy meghallgatott ... Eleinte, mikor szomorú volt, és nem sikerült őt megvigasztalnom, vérző szívvel mentem el, de csakhamar megértettem, hogy képtelen vagyok arra, hogy valakit megvigasztaljak. És azóta nem fájt, ha szomorúan hagyott is el. Megkértem az Úr Jézust, pótolja az én tehetetlenségemet.”

„Ettől az időtől kezdve, ha valakinek akaratlanul fájdalmat okozok, kérem a jó Istent, tegye azt jóvá, aztán többé nem bánt a dolog.”

²⁰ A szabály által meghatározott idő

Adjuk Neki szívünk-lelkünk egész szerelmét,
mert Ő a legszeretőbb, legédesebb Jegyes,
Aki örök szeretettel szeret minket.
Szeretetből rejti el minden szépségét, fenségét,
szeretetből, engedelmes mindhalálig. [III. 73/2]

642   (96) Virágvasárnap. Ezen a napon rendkívüli módon átéltem Jézus legédesebb Szívének érzéseit. Ott járt a lelkem, ahol Jézus tartózkodott. Láttam Őt szamáron ülve, s azt, hogy a tanítványok és a hatalmas tömeg örvendezve együtt vonult az Úr Jézussal. Kezükben ágakat tartottak, melyeket magasba emeltek, mások meg lábaihoz szórták, amerre elvonult. Ugrándoztak, s nem tudták, örömükben mit tegyenek. Láttam egy másik tömeget is, akik épp ilyen örömteljes arccal, ágakkal a kezükben szembejöttek. Szüntelenül örömkiáltásokban törtek ki; kisgyermekek is voltak köztük. – Jézus azonban nagyon komoly volt, s tudtomra adta az Úr, mennyire szenvedett ez idő alatt. Ebben a pillanatban nem láttam mást Jézuson kívül, akinek Szíve csordultig volt az [emberek] hálátlanságával

Kapcsolataim azokkal az emberekkel, akik nálam idősebbek, érettebbek, előrehaladottabbak voltak, lelkesedést és ösztönzést adtak nekem; de volt ennek egy veszélye is. Gyors felfogóképességem és az a rendkívüli képesség, hogy magamat mások helyzetébe beleérezzem, lehetővé tette számomra, hogy őket egy pillanat alatt kövessem. Ez azt a látszatot keltette, mintha velük azonos szinten állnék, és még engem is megtévesztett.

Ebben a Jézus drága vérének szentelt hónapban meg kell erősítenünk szeretetünket a szentmise és Krisz­tus szenvedése iránt, örömmel kell fogadnunk a nap mint nap reánk váró apró áldozatokat.

Ne meneküljetek el az apró küzdelmek elöl, mert azok nagyon üdvösségesek számotokra és mások szá­mára is.

1964. június 19.

Napközben nagy szenvedéseim közepette ismét így szólt: „Rajongó szeretettel szeretlek Én, az Istenember. Éld bele ebbe magad teljes erőddel, és lelked teljen meg az Istenember rajongó szeretetével! Szívedbe kívánom (adni) ezt az átáramlást, mert elméd úgyis képtelen felfogni az Én rajongó szeretetemet.”

1964. június 21.

Ismét arra kért, hogy menjek el még egyszer lelkiatyámhoz. Igen meglepődtem ezen a kérésen, mert lelkem úgyis kínos sötétségben vergődött, és nehezen tudtam magam rászánni. Állandóan a gonosz zavargásai tartottak sötétségben. Olyan gondolattal zavart, hogy ez nem is Isten akarata, hanem csakis az én egyéni akaratom kielégítése lenne, és személyes ragaszkodásomat akarom a gyóntatóm előtt érvényre juttatni. Ismét rettentő volt ez a kínlódás, mely hosszú ideig tartott. Ugyanaznap este a Szűzanya szólt: „Úgy örülök, leánykám! Nekem is egyetlen örömöm Szent Fiam öröme.” Átgondoltam a Szűzanya szavait, de sehogy sem volt világos előttem az, amit mondott. Én nem láttam tisztán, mi is az, amivel az Úr Jézusnak örömet szereztem. Lelkemet folyton a bűntudat fojtogatta. Szorongó szívvel kértem a Szűzanyát: „Anyám, ne engedj vétkezni!” Utána lelkem kissé megnyugodott.

1964. június 22.

Az Úr Jézus: „Rajongó szeretetemet küldöm hozzád!” Elcsodálkoztam ezen, hiszen lelkem sötétségében úgy hatottak szavai, hogy alig fogtam fel, vagyis egyáltalán föl sem fogtam. Hogyan? Én bűnös, nyomorúságos semmi vagyok, és Ő mégis rajongva szeret? Ki tudná ebben a nagy lelki nyomorúságban felfogni az Úr Jézus hozzám küldött rajongó szeretetét? Mikor ez történt, csak elnehezült értelemmel, némán térdeltem Előtte, és könyörögve kértem: „Uram add, hogy lássak, és felfogjam isteni szavaid tisztaságát! S vond el tôlem, ha lehetséges, ezt a bizonytalanságot, mely miatt nem tudom cselekvésre szánni magam.”

„Drága gyermekek!
Ma arra hívlak benneteket, gyermekeim, hogy az imádságban Jézussal legyetek, és így az imádság személyes megtapasztalása által fölfedezhessétek Isten teremtményeinek szépségét. Ha nem imádkoztok, nem beszélhettek az imádságról, nem tehettek róla tanúságot. Gyermekeim, ezért a szív csendjében maradjatok együtt Jézussal, hogy Ő a szeretetével megváltoztasson és átalakítson benneteket. Gyermekeim, ez a kegyelem ideje számotokra. Használjátok ki személyes megtérésetekre, mert ha Isten a tiétek, minden a tiétek. 
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

„A Szentolvasót mondani azt jelenti, hogy
Édesanyja szemével tekintünk Jézusra,
és Édesanyja Szívével szeretjük Jézust.”
(Szent II. János Pál)

Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus,
Aki gondolatainkat irányítsa!
... Aki szavainkat vezérelje!
... Aki cselekedeteinket kormányozza!

Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus,
Aki halottaiból feltámadott.
... Aki a Mennybe fölment.
... Aki nekünk a Szentlelket elküldte.
... Aki Téged Szent Szűz a mennybe fölvett.
... Aki Téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott.

Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért!
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Most és halálunk óráján, ámen.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket,
ments meg minket a pokol tüzétől,
és vidd a Mennybe a lelkeket, különösen azokat,
akik legjobban rászorulnak Irgalmadra! Ámen.

Kertészffy Margit: Az élet célja
 

 ...sírjatok a sírókkal. (Róm 12,15)

Nemcsak a bűnbánatnak vannak könnyei, hanem az együttérzésnek is. Akinek érző szíve van, annak fáj a másik ember fájdalma. Valakit súlyos gyász ért, ismerősei az együttérzés sok kedves jelét adták, próbálták vigasztalni. De amint utólag elmondta, a legtöbbet az jelentette neki, amikor egy barátnője átölelte, és együtt sírt vele. Nem hangzott el semmi, de megérezte az őszinte részvétet. Jézus is sírt Lázár sírjánál, pedig tudta, hogy fel fogja támasztani őt.

De sírt Jézus Jeruzsálem lelki keménysége miatt is. Fáj-e nekünk, ha valaki visszautasítja Isten szeretetét, kigúnyolja szent igéjét és azokat, akik azt vallják? Lázár sírjánál Jézus csak könnyezett, de Jeruzsálem ellenállása miatt keservesen zokogott (két különböző szó van az Újszövetség eredeti szövegében).

Aztán van, amikor a Krisztusért vállalt szenvedés is könnyeket fakaszt. Ezt sem kell szégyellni. Néha nagyon nehéz az a kereszt, amit Urukért vállalnak a hívők. Sok bántó megjegyzést hallgatnak keresztények a nem hívő családtagoktól, gúnyt és sértést a munkatársaktól, esetleg kegyetlen bántalmazást is a hatóság részéről.

S van, amikor olyan mostoha közegben kell lelki munkát végezni, hogy az csal könnyet a lelki munkás szemébe. Ezért imádkozik így a zsoltáros: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" (Zsolt 126,5-6)

Akinek az ilyen könnyek ismeretlenek, annak ott kell majd sírnia, ahol „lesz sírás és fogcsikorgatás". Aki viszont itt tud sírni a bűnei, mások fájdalma, emberek keménysége miatt, az már soha többé nem fog, mert Isten letöröl a szeméről minden könnyet.

„…kik az én testvéreim?” Mk 3,31–35

https://www.youtube.com/watch?v=jhgTnCYorvc 

Évközi 15. vasárnap. Élő közvetítés 10,30 -, magyarországi idő szerint 9,30- tól.

https://www.youtube.com/watch?v=8FN1pRFMwB8

Ha valóban Krisztust akarod követni, annak ára van (A 2021.07.10-i „Reggeli csendesség" ismétlése) - Reggeli elmélkedés egy kiválasztott szentírási rész alapján - Szerkesztő: Kertész Marika

A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint (SC 7) a feltámadt és megdicsőült Krisztus ötféle módon is jelen van a szentmise közösségében. Krisztus jelen van az imádkozok közösségében, hiszen megígérte: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Jelen van igéje által, hiszen az evangélium által Ő az, aki szól hozzánk. Jelen van a miséző pap személyében, aki Krisztust teszi jelenvalóvá a hívek közösségében. Jelen van a szentségek kiszolgáltatásakor az Ő megváltó kegyelmével. A legfontosabb nyilvánvalóan az, hogy az Úr Jézus jelen van közöttünk az Oltáriszentségben a kenyér és a bor színében.

Mindegyik fontos, mindegyik valóságos és hatékony jelenlét. Mégis, az eucharisztikus jelenlét magasabb rendű, mivel Krisztus nemcsak lelki módon, hanem testileg (megdicsőült testben) is jelen van. Szent VI. Pál pápa megfogalmazása szerint „Ezt a jelenlétet pedig «valóságosnak» mondjuk, de nem kizárásos alapon, mintha a többi jelenlét nem volna valóságos, hanem kitüntetően, mivel szubsztancia-lis;  tagadhatatlanul benne jelenvalóvá válik  az egész és csorbítatlan Krisztus, aki Isten és ember” (DH 4412).

Sajnálatos módon az elmúlt évszázadokban túlhangsúlyoztuk az Eucharisztiában való reális jelenlétet más jelenléti módozatok rovására. Keveset beszéltünk például arról, hogy Krisztus a szentmise liturgiájában jelen van igéje által is. „Másként, de ugyanígy valósan, jelen van igehirdető Egyháza számára, mivel a hirdetett evangélium Isten igéje, és az Egyház csakis Krisztus, Isten megtestesült Igéje nevében, az ő tekintélyével, támogatásával hirdeti az evangéliumot” (Mysterium fidei, 37). A liturgiában ugyanis Isten szól az ő népéhez, és Krisztus napjainkban is hirdeti az örömhírt. Az Isten igéje tehát nem csupán a kinyilatkoztatott igazságok tárháza, hanem Isten kegyelmi működésének is az egyik formája.

A szentségekről pedig csak úgy beszéltünk, mint a kegyelem eszközeiről, pedig a szentségekben is a megdicsőült Krisztussal találkozunk látható, szakramentális formában. Nagy Szent Leó pápa szerint „mindaz, ami látható volt a mi Urunkban, átment az ő szentségeibe” (Sermo 74,2). Az Egyházban a szentségek által mi is Jézussal kerülünk kapcsolatba. Az imádságban és Isten igéjének hallgatásában is Krisztussal találkozhatunk, de érzékelhető, látható formában csak a szentségek által. Ezért mondja Szent Ambrus: „Színről színre megmutatkoztál nekem Krisztusom, téged a szentségeidben feltalállak” (Apológia 12,58).

Előkészületi ima
Kármelhegy Ékessége és Királynéja címmel magasztal téged,
oh, Boldogságos Szűz, az Egyház.
Lábaidhoz mély alázattal leborulva köszöntünk téged, kegyes Anyánk
és kezünket, szívünket hozzád emelve fohászkodunk:
Kármelhegy Ékessége és Királynéja! Könyörögj érettünk!
Hallgasd meg, oh hatalmas Szűz, szívünk esdeklését,
melyért e kilenc napon hozzád folyamodunk és fogadd el
e csekély gyermeki hódolatunkat, mely téged méltán megillet.

Hetedik nap
Ezrek és milliók magasztalnak téged most a mennyben,
oh egek dicső Királynéja, Boldogságos Szűz Mária,
kiket csakis a te hatalmas és irgalmas kezed
tartóztatott vissza az örök kárhozattól,
mivel szent ruhádba öltözötten jelenhettek meg
szerelmes Fiadnak, Jézus Krisztusnak ítélőszéke előtt,
és a te kedvedért nyertek irgalmas ítéletet.
Kérünk téged, jó Anyánk, hadd viseljük mi is
a szent skapulárét oly lelkülettel, hogy
számunkra is eloltsa az örök tűznek lángját. Ámen.

Üdvözlégy… Dicsőség… 

Befejezés
Szentséges Szűz, a testté lett Ige Anyja,
a kegyelemkincsek őrizője, a szegény bűnösök menedéke,
élő hittel sietünk anyai szeretetedhez és kérjük tőled a kegyet,
hogy az Isten akaratát és a tiedet mindenkor teljesítsük.
Szent kezeidbe tesszük szívünket és testi-lelki üdvünkért esedezünk hozzád.
Bízvást bízunk, hogy te, legkedvesebb Anyánk, minket meg fogsz hallgatni,
s azért hangoztatjuk élő hittel:

Üdvöz légy Mária… (3-szor)

         Könyörögjünk! Oltalmazd meg, Uram, a te szolgáidat
kik színed előtt egész szívvel leborulnak,
a Boldogságos Szűz Máriának közbenjárására minden bajtól
és védelmezd meg őket az ellenség incselkedéseitől.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen

Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja,
Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke!

Mi, akik csatlakoztunk Mozgalmadhoz,
ma különösképpen felajánljuk magunkat
Szeplőtelen Szívednek.
E felajánlás által Veled és Általad
meg akarunk felelni keresztségünk révén
magunkra vállalt minden kötelezettségünknek.
Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk,
és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással,
ami magunkhoz, vagy a világgal való
könnyű megalkuváshoz köt,
hogy Hozzád hasonlóan mindig készek legyünk
mindenben megtenni az Atya akaratát.

Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk
keresztény életünket és hivatásunkat,
hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint
ebben a világra nehezedő döntő órában.
Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni,
főleg a megújult imaélet, önmegtagadás,
a szentmiseáldozatban való buzgó részvétel,
az apostolkodás, a rózsafüzér naponkénti elimádkozása,
az Evangélium szerinti szigorú életmód tekintetében,
s jó példát mutatunk mindenkinek
Isten törvényeinek megtartására
és a keresztény erényeknek,
főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására.

Továbbá megígérjük, hogy a Szentatyával,
a Főpapokkal és Papjainkkal egységben
védőbástya leszünk a Tanítótekintély ellen támadó
és az Egyházat alapjaiban fenyegető széthúzás mozgalma ellen.
Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni
ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet- egységnek
a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.

Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk,
amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedre.
Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében
a hit hajótörését idézte elő.
Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés.
A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot.

Bizalommal rád emeljük szemünket,
Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk.
Ma ismét kérünk téged minden gyermeked üdvösségéért,
irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. Ámen

Kedves Imádkozók!

Az imáikat szeretném kérni a következő szándékokért.

• Mindnyájan elfogadjuk Jézus irgalmas ölelését

• Leukémiás papámért

Hálásan köszönöm segítségüket!

Köszönettel: Egy fiatal