KATTIMA.hu Kattints és imádkozz! – Evangélium és Ima, minden nap, Ferenc Pápa imaszándékával.

A munkakörülményekért

Imádkozzunk, hogy a munka révén minden ember megtalálja a beteljesedést, a családok méltóságban élhessenek, és társadalmunk egyre emberibbé váljon.

A hónap imája

Jézusom, Te ismerted a munkát ebben a világban,
és megérted annak nehézségeit és örömeit...
Hallgasd meg mai imánkat.

A munka emberi tulajdonság... A munka szent...
A föld szépsége és a munka méltósága arra való, hogy egyesüljön...
A föld akkor válik széppé, amikor az ember dolgozik...
Uram, Te látod, hogy ezt meggyőződéssel hisszük,
de még jobban vágyunk arra, hogy ez valósággá váljon közöttünk.

Szomorúak vagyunk, amikor az emberek nem találnak munkát,
és nincs meg az a méltóságuk, hogy kenyeret vigyenek haza.
Add nekünk Lelked világosságát, nyisd meg a szívünket,
ne engedd, hogy a közöny legyőzzön bennünket.

Segíts, hogy visszaszerezzük az egyetemes testvériség ajándékát.
Olyan nagy szívet kérünk, mint Jézusé,
hogy el tudjuk fogadni a munkára való hívást,
hogy méltóságot adjunk az embereknek és a családoknak.

Ámen

Felajánló ima

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Ferenc pápa e havi imaszándékáért, 
hogy a munka révén minden ember megtalálja a beteljesedést,
a családok méltóságban élhessenek, és társadalmunk egyre emberibbé váljon.
Ámen

Mindennapi magatartásunk

Támogassuk az emberséget elősegítő munkát

„A foglalkoztatás irányítása nagy emberi és társadalmi felelősség, amelyet nem lehet kevesek kezében hagyni, vagy a „piac” által isteníteni... Szomorú vagyok, amikor látom, hogy az emberek munka nélkül maradnak... és nincs meg az a méltóságuk, hogy kenyeret  vigyenek haza... A munka szent, a munka adja a család méltóságát.” (Ferenc pápa)

Mennyire érzed a felelősségedet a szociális szférában arra, hogy segíts biztosítani a foglalkoztatást és azt, hogy méltósággal megkeresett kenyér jusson a családokhoz? Van valami elképzelésed, hogyan érhetnél el egy munkanélküliségtől szenvedő családot? A tanúságtételed és a felelősségteljes munkád sokat segíthet.

Segítsük az együttműködési lehetőségeket

„Egy komoly, becsületes emberről a legszebb dolog, amit mondani lehet: „Ő munkás”, ő pontosan olyan ember, aki dolgozik, aki nem mások kárára él a közösségben... Nem másokon élősködik.” (Ferenc pápa)

Megbecsülöd a munkádat és a munkatársaiddal való kapcsolatodat? Ne feledd, hogy egy társadalmi testület tagja vagy. Ha jól végzed a feladatodat, akkor segítesz abban, hogy a munka jól menjen, és több munkahelyet teremtsen mások számára.

Ismerjük fel és kamatoztassuk a tehetségünket

„A munka – ismétlem, sokféleképpen – az emberi személyhez tartozik, és kifejezi a méltóságát, hogy Isten képmására teremtetett. Ezért mondják, hogy a munka szent. És ezért a munka irányítása nagy emberi és társadalmi felelősség.” (Ferenc pápa)

Egyedülálló és megismételhetetlen vagy. Ismered az adottságaidat? Arra használod őket, hogy a munkádban másokat szolgálj? Isten bízik benned, hogy azt, amit Ő neked adott, felajánlod mindenki javára.

Osszuk meg a tanulságokat

„A család a szülők példája által nevel munkára: a család és a társadalom javára dolgozó apa és anya által.” (Ferenc pápa)

Megosztod másokkal, amit Istentől, a családodban, a környezetedben kaptál? Amit tanultál, azt oda kell adnod, különösen azoknak, akiknek meg kell tanulniuk, hogyan élhetnek meg. Gondolj ki egy konkrét kezdeményezést a környezetedben.

Gondoskodjunk a munkahelyi igazságosságról

„Hallassuk meg a szegények hangját a jubileumi évfordulóra (2025) való felkészülés idején, amely a bibliai megbízás szerint mindenkinek visszaadja a föld gyümölcseihez való hozzáférést... Mindez akkor lesz lehetséges, ha képesek leszünk visszanyerni az egyetemes testvériség érzését, ha nem hunyunk szemet a féktelen szegénység tragédiája előtt, amely férfiak, nők, fiatalok és gyermekek millióit akadályozza meg abban, hogy emberhez méltó módon éljenek.” (Ferenc pápa)

Nyisd ki a szemedet! Kinek van szüksége a környezetedben a segítségedre, tisztességes munkára? Kérdezd meg az Urat, hogyan tudsz részt venni abban, hogy a testvériség ne csak utópia legyen, legalább a  hozzád legközelebb állók számára.

Gondozd a békét

„Békességet hagyok rátok.” (Jn 14:27-31a) Fogadd ma az evangéliumnak ezt az igéjét áldásként, amelyet magaddal hordozol.

Hogyan tudod megélni ezt a békességet egy oly nyugtalanítónak tűnő világban? Hogyan válhatsz ennek a békének a közvetítőjévé a körülötted élők számára?

Ferenc pápa emlékeztet bennünket: „Az egyetértés és a béke nem egyszer és mindenkorra elért hódítások, hanem állandó feladat és küldetés, amelyet gondoznunk kell, amelyet kitartással és türelemmel fenn kell tartanunk”. (Beszéd Belgiumban)

Kérj ma az Úrtól türelmet és erőt a béke gondozásához – bárhol is vagy, és bárkivel is találkozol.

A Pápa Imavilághálójával egységben imádkozd el a napi felajánló imát, hogy a munka világa az igazságosságot és a valóban emberi életmódot mozdítsa elő.

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Ferenc pápa
e havi imaszándékáért, hogy a munka révén
minden ember megtalálja a beteljesedést,
a családok méltóságban élhessenek,
és társadalmunk egyre emberibbé váljon.

Ámen

Francia csapat

Miközben Máriára bízzuk Róma püspökének, az egyetemes Egyház pásztorának szolgálatát, „Péter bárkájából” tekintsünk rá, a tenger csillagára, a Jó Tanács Szűzanyjára, mint a reménység jelére. Kérjük az Ő közbenjárását a béke ajándékáért, a szenvedők támogatásáért és vigasztalásáért, és a kegyelemért, hogy mindannyian a Feltámadott Úr tanúi lehessünk.

https://www.youtube.com/watch?v=s-yWv5euD6Q

Ferenc pápa a 2025-re vonatkozó imaszándékokat tartalmazó éves közleményében arra kért fel bennünket, hogy májusban a munkakörülményekért imádkozzunk. A Pápa Világméretű Imahálózata az Úrra bízza az új pápa küldetését, és folytatja apostoli munkáját, hogy az emberiség és az Egyház küldetésének kihívásait Istenre bízza.

A Pápa Világméretű Imahálózata által a Fondazione PRO Rete Mondiale di Preghiera del Papa és a Római Kereskedelmi Kamara segítségével készített videó azt tanácsolja, hogy tegyük ezt a megszokottól eltérően, három pápa szavaira támaszkodva: Ferencre, aki az ács Józsefre emlékeztetve azt mondja, hogy „a munka méltóságot ad”; XVI. Benedekre, aki hangsúlyozza annak alapvető fontosságát az ember és a társadalom számára; és Szent II. János Pálra, aki arra hív bennünket, hogy gyógyítsuk be a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, valamint az igazságtalan helyzeteket.

„Imádkozzunk, hogy a munka révén minden ember megtalálja a beteljesedést, a családok méltóságban élhessenek, és társadalmunk egyre emberibbé váljon.”

---------

Ferenc pápa a 2025-re vonatkozó imaszándékokat tartalmazó éves kiadványában arra hívott fel minket, hogy májusban imádkozzunk a munkakörülményekért...
A Pápai Világméretű Imahálózat az Úrra bízza az új pápa küldetését, és folytatja apostoli munkáját, hogy Istenre bízza az emberiség kihívásait és az Egyház küldetését...
Ebben a hónapban inspiráljon bennünket ez a videó, amely az utolsó három pápa szavait tartalmazza: Ferenc, XVI. Benedek és Szent János Pál szavait.

Ferenc pápa 2022-ben egy általános meghallgatáson azt mondta: „Máté és Márk evangélista Józsefet ácsként említi. Jézus az apja mesterségét gyakorolta, ami elég nehéz munka volt. Gazdasági szempontból nem biztosított nagy jövedelmet. Ez a Józseffel és Jézussal kapcsolatos életrajzi tény” arra késztette, hogy »a világ összes munkására gondoljon«.
„A munka - tette hozzá Ferenc pápa - megszenteli méltóságunkat: Nem az adja a méltóságunkat, hogy kenyeret viszünk haza. A méltóságot az adja, hogy megkeressük a kenyerünket”.
XVI. Benedek pápa 2006-ban, Szent József ünnepén minden dolgozóhoz szólva szintén hangsúlyozta, hogy „a munka alapvető fontosságú az ember kiteljesedése és a társadalom fejlődése szempontjából. Ezért azt mindig az emberi méltóság teljes tiszteletben tartásával kell megszervezni és végezni, és mindig a közjót kell szolgálnia. Ugyanakkor – jegyezte meg Benedek pápa – „elengedhetetlen, hogy az emberek ne hagyják, hogy a munka rabszolgasorba taszítsa őket, és ne bálványozzák azt, azt állítva, hogy benne találják meg az élet végső és végleges értelmét”.
Szent II. János Pál pedig a munkások jubileumi évének 2000-es megünneplésekor azt mondta, hogy „a jubileumi év a munka értelmének és értékének újrafelfedezésére szólít fel bennünket. Ez egyben felhívás is arra, hogy a munka világában fennálló gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket a helyes értékhierarchia helyreállításával kezeljük, elsőbbséget adva a dolgozó férfiak és nők méltóságának, szabadságának, felelősségének és részvételének”. János Pál arra is buzdított, hogy „orvosoljuk az igazságtalan helyzeteket”, ugyanakkor ne feledkezzünk meg azokról sem, akik „a munkanélküliség, a nem megfelelő bérek vagy az anyagi erőforrások hiánya miatt szenvednek”.
Imádkozzunk, hogy a munka révén minden ember megtalálja a beteljesedést, a családok méltóságban élhessenek, és társadalmunk egyre emberibbé váljon.

https://www.youtube.com/watch?v=Hi3IIbmcCDU

1. XIV. Leó pápa szentmiséje a bíborosokkal
2. Az új egyházfő első üzenete
3. XIV. Leó pápa első aláírása
4. Zarándokok sokasága Ferenc pápa sírjánál
5. Kihívások az új pápa előtt
6. A konklávéról távol maradó bíborosok
7. Az új pápát bejelentő bíboros
8. Viterbo, a pápák városa

A magyar változat a Magyar Kurír megrendelésére készült.

Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus búcsúzóul az ő békéjét hagyja övéire.
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: »Elmegyek, de visszajövök hozzátok.« Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.
Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”

Ezek az evangélium igéi.
Jn 14,27-31a

*Massa (Sziéna mellett), 1380. +Aquila, 1444. május 20.

Bernardin Massa Marittimában, Sziéna közelében született ugyanabban az évben, amelyben Sziénai Szent Katalin meghalt. Családja gazdag volt, atyja egy bányát vezetett, de Bernardin még nem volt egészen négy éves, amikor szüleit elvesztette. Az árván maradt egyetlen gyermeket sziénai rokonok vették magukhoz, s így lett e város Bernardin hazája.

A sziénai egyetemen tanult. Barátságos természetéért és apjától örökölt birtoka nagyvonalú kezeléséért igen kedvelték. Amikor húsz éves lett, kitört Sziénában a pestis. A gazdagok vidéki birtokaikra menekültek; Bernardin azonban ott maradt a városban. Ő maga nem írt jelentést a pestisről, a város levéltára azonban megörökítette akkori tetteit. Eközben a pestis őt is megfertőzte. Halálos betegen olyan ismeretekre tett szert a lélek dolgairól, amilyeneket csak érett emberek szoktak elnyerni sok fáradozás és csalódás árán. Ám Bernardin visszanyerte egészségét. Vagyonát szétosztotta a szegények között, és 1402-ben fölvételét kérte egy minorita kolostorba. A pestises betegek szolgálata és betegsége indította arra, hogy Krisztus követésének e formáját válassza Szent Ferenc fiai között. Kevéssel utóbb az obszervánsokhoz, a franciskánus rend legszigorúbb ágához csatlakozott. 1404-ben pappá szentelték. Utána hosszú ideig egy magányos kolostorban élt, fenn a hegyek között. Egy véletlen esemény emelte ki a csendből a nyilvánosság fényébe. Egy hitszónokuk hirtelen megbetegedett, és Bernardinnak kellett kisegítenie. Ez a beszéde olyan mély benyomást keltett, hogy a nép viharosan követelte milánói nagyböjti szónoknak.

Attól fogva (1417) diadalmenetben járta be Itáliát. Isten üzenetének hirdetője erősebb volt, mint a herceg a maga sok katonájával, erősebb, mint Velence vagy Bologna magisztrátusa. A jogtudósoknak és a „jogtekerőknek” ez a városa („ahol megtanulják, hogyan kell a jogot kijátszani, és a jogtalanságból jogot csinálni”) lett az a harcmező, ahol Bernardin bátran kimondta az igazságot. Ugyanígy tett a velencei doge előtt is, hiszen nem élvezte annak sem hűbéradományát, sem pártfogását, sem támogatását. Bernardin csak Isten előtt érezte magát felelősnek. A keresztes hadjáratok nyomán kibontakozó korai kapitalizmus nemcsak pénzt hozott Itáliába, hanem nyomorúságot is. Bernardin -- születésénél fogva gazdagon, de saját akaratából szegényen -- az assisibeli Szegény fiaként élvezte a szegények és a jogfosztottak bizalmát, de képes volt a hatalmasokat is megindítani.

Foglyokat szabadított ki, súlyos adósságok elengedését sikerült elérnie. Szükség esetén magát ajánlotta föl váltságdíjul. De ami még többet jelent: Istenhez tudta vezetni az embereket. Házasságtörők új életet kezdtek, nyilvános bűnösök visszatértek az Egyházba, szegények is árvák fölvételt nyertek ispotályokba, háborúk és viszálykodások szűntek meg, rend és nyugalom vonult a falvakba és a városokba. „Olyan volt, mintha tavasz köszöntött volna a világra” -- jelentik a krónikák.

Áldásos működése közben Bernardinnak óriási csalódást kellett megélnie. Rágalmazók följelentették Rómában. V. Márton pápa maga elé idézte és eltiltotta a további prédikálástól. „Hogy mit szenvedett a pápai kegyvesztés és a szószéktől való eltiltás idején, arról egy szó sem jutott ki cellájából. Bernardin, aki nagyszerűen beszélt, most még nagyszerűbben hallgatott. Nem dacos hallgatás volt ez. Látták az emberek, hogy nyugodtan misézik. A zsoltárokban gyakorta előforduló iniquitas (igazságtalanság) szó keserűség nélkül hagyta el ajkát, jóllehet a megalázott és megbántott ártatlanság, a szószék utáni vágy végtelenül kínozta. Cellája hallatlan harcok színtere lett, míg a hiúság maradéka is kihalt belőle, és Bernardin ismét oly boldogan tudott mosolyogni, mint egy gyermek.”

Nehéz helyzetében barátot talált Kapisztrán Szent János személyében. Az ő segítségével tisztázta magát 1427 és 1431 között. A pápa elismerte Bernardin ártatlanságát, és fölajánlotta neki a sziénai püspökséget, Bernardin azonban elhárította.

Nem sokkal utóbb V. Márton meghalt és IV. Jenő lett a pápa. Akkor újabb csapás érte Bernardint. Prédikáció közben -- a teljes nyilvánosság előtt -- másodszor is letartóztatták. Menthette volna a becsületét, hiszen egész Itáliában nem volt hozzá fogható jelentőségű szónok. Befolyása volt a császárnál, a hercegeknél és a pénzembereknél. A nép körülrajongta, hősként ünnepeltethette volna magát. Bernardinnak azonban meggyőződése volt, hogy vallási dolgokban a lázadáson nincs áldás, sőt átok az, ha az Egyház szavát nem fogadjuk engedelmesen.

Bernardin tehát engedelmeskedett. Amikor tisztázta magát és hősiesen viselt hallgatás után ismét szószékre lépett, szavai utat találtak az elkeseredett emberekhez is. Amit a tulajdonnal bírók szociális kötelességeiről mondott, azt addig senki sem ismerte föl s mondta ki oly világosan. Gyakran újszerű magatartásra bírta rávenni az embereket.

Bernardin állt pápák előtt, tisztelettudóan, de szabadon és ügyében biztosan. Állt a császár előtt is. Zsigmond király 1432-ben hónapokon át Sziénában tartózkodott. Naponta ott volt Bernardin miséjén, hallgatta prédikációit. Bernardin elkísérte őt Rómába a császárkoronázásra.

Tényleg úgy látszott, hogy Bernardin híd a békíthetetlennek tűnő ellentétek között: gazdag és szegény, pápa és császár, ég és föld között. Amint az óbor a hosszú érés által finomabbá és tüzesebbé válik, úgy lett Bernardin az öregkor küszöbén még hatalmasabb, de még jóságosabb is. És akkor elérte, amire oly régóta vágyott: Nápolyba hívták. A hit ott „megkövesült, mint a Vezúv lávája, az erkölcsök szenvedélyektől izzottak és lezüllöttek”. Ám a nápolyi úton megbetegedett, s 1444. május 20-án, áldozócsütörtök vigíliáján meghalt. V. Miklós pápa már hat év múlva szentté avatta. Ünnepét 1657- ben vették föl a római naptárba, május 20-ra.

A „sziénai harsoná”-ról, a szeretetreméltó és nagy erejű népszónokról, a reneszánsz Itália vallási megújítójáról és szociális jótevőjéről sok esetet idéznek. Mielőtt Bernardin a nyilvánosság elé lépett volna, a spanyol prédikátor, Ferreri Szent Vince az országot járva egyszer ezt a prófétai kijelentést tette: „Van köztetek egy minorita testvér, hála Istennek, aki egész Itáliában úgy fogja hirdetni Isten igéjét, ahogyan még nem hallottátok.”

Azután Bernardin megkezdte prédikációit, amelyek csodás erővel fogták meg a szíveket. Olykor oly szelíden hangzottak szavai, mint egy anyáé, máskor úgy csaptak le a szószékről, mint metsző szélvihar. Gyakran a szabadban kellett fölállítani a szószéket, mert a dómok és a templomok nem voltak képesek befogadni a hallgatók tömegét. Mennydörgő és villámló szavaiból azonban megérezték mélységes jóságát. Komoly, prófétai beszédei közben hallgatói alig mertek lélegzetet venni. Aztán hirtelen egy vidám példát mesélt el nekik, vagy valami tréfát csinált, amin szívből nevettek. Sok nő elvörösödve hajtotta le a fejét, amikor hajfestésről, borotvált szemöldökről vagy magas sarkú cipőkről mennydörgött. Sok kereskedő a mellét verte, amikor Bernardin az uzsorát és a meg nem engedett kamatot ostorozta. Számos nemesembernek megszólalt a lelkiismerete, amikor az utcai harcokat, az ököljogot és a családok közötti háborúskodásokat mint az ördög műveit bélyegezte meg. Korának erkölcstelenségei ellen nemcsak a pokolról és az ítéletről szóló beszédekkel harcolt, hiszen nagyon is kedélyes olasz volt, aki szerette hazáját és magasztalta szépségeit. Firenze lakóinak egyszer ezt mondta: „Költőitek, Dante, Petrarca és Collucio csodálatos műveket alkottak. Igen, a mi Itáliánk a világ legműveltebb országa!” Prédikációit mindig ugyanúgy zárta.

Egy táblát vagy zászlót vitetett maga előtt. Rajta tizenkét napsugár koszorújában kék alapon három arany betű állt: IHS. Jézus nevének a címere ez (a latin Iesus Hominum Salvator első betűiből). Olyan korban, amikor Itália fejedelmei és csapatvezérei nevükkel büszkélkedtek, Bernardin Jézus nevének jelvényét mutatta föl, amelyben egyedül lehet megtalálni az üdvösséget, a békét és a diadalt. Előfordult, hogy hallgatói összetörték saját jelvényeiket, és Jézusét tették föl házukra. És a prédikációk után gyakran gyúltak kis máglyák, mert az emberek a hallottak nyomán elszórták és a lángokba vetették kártyáikat, díszruháikat, rossz könyveiket és képeiket.

Egy napon Visconti milánói herceg, akinek a szószékről kemény szavakkal szemére hányta kevélységét és kegyetlenségét, egy kelyhet ajándékozott Bernardinnak, színültig telve aranypénzzel. Az ajándékkal akarta elhallgattatni a kellemetlen leckéztetőt. Ő elfogadta a pénzt, nagyszámú szerencsétlen foglyot kiváltott rajta, és másnap ismét a herceg ellen szónokolt. Visconti tombolva utasította ki a városból, de Bernardin hamarosan visszatért.

Crema kis helység Milánó közelében. Lakosainak egy részét elűzték otthonukból, mivel eladósodtak. Házaikat azonnal kifosztották kapzsi szomszédaik. Bernardin odament, prédikált és tanácskozást hívott össze. Minden házért, minden emberért külön harcolt. És sikerrel. Az elűzöttek visszamehettek, az uzsorakamatot, ami az eladósodás oka volt, visszavonták. És az elűzöttek ellenségei minden eltulajdonított holmit visszavittek: az ágyakat és székeket, szerszámokat és ezüstneműket. A megsegített parasztok alig tudták fölfogni váratlan szerencséjüket.

Bernardin semmire sem becsülte a méltóságokat és megtiszteléseket. De szívesen mulatott azon, ha testvéreit tréfásan próba elé állította. Egyszer kolostorának a kertészét is kényelmetlen helyzetbe hozta:

A kolostor zöldséges kertjében találkozik a testvérrel, és azt mondja neki: „Ó, Angeluccio testvér, püspökké akarnak tenni engem.” Erre a testvér: „Atyám, húzd szorosabbra magadon a kordát, és ne egyezz bele.” Rövid hallgatás után: „Angeluccio testvér, érsekké akarnak tenni engem.” A kertész testvér fölegyenesedik: „Mit akar ez jelenteni? Aki kertész, az kertész, aki pedig prédikátor, az prédikátor!” Bernardin aggodalmasan fölnéz: „Még nem mondtam meg mindent: pátriárkává akarnak tenni.” A kertész össze-vissza csapkod kapájával, mintha azt akarná mondani: „Nem, nem, nem!” Bernardin folytatja: „Bíborossá akarnak tenni.” A jó barát ismét fölegyenesedik, végignéz Bernardinon tetőtől talpig: „Ha így van, dobd el a kordát!” „Bolond -- szakítja meg őt Bernardin --, te bolondos Angeluccio, engeded, hogy a bíbor vöröse megkísértsen, pedig az a pokol tüzének vöröse. Tudd meg, ha e nélkül a szürke csuha nélkül látsz engem, nyugodtan mondhatod, hogy az már nem én vagyok.”

Istenünk, ki Szent Bernardin áldozópapot Jézus Szent Nevének különleges szeretetével tüntetted ki, az ő érdemeiért és könyörgésére engedd, hogy szereteted Lelke gyújtson lángra minket!

Testvéreim! Sziénai Szent Bernardin, aki nagyjából 600 évvel ezelőtt élt, ennek a mai, egyesülésre törekvő Európá-nak nagyon, de nagyon aktuális szentje. Van már Európának néhány védőszentje – Szent Benedek, Cirill és Metód  – , de ők olyan korban éltek, amikor a mai Európa még nem is létezett.

Amikor Bernardin él, akkor a mai Európának az országai nagyjából már megvannak. És Bernardin megtapasztalta és fölismerte, hogy az embereknek nem adatott más egységesítő elv – melyben egymásra tudnak találni, itt a földön normális életkörülményeket tudnak teremteni s az üdvösségükön tudnak munkálkodni –, nem adatott más név, csak Jézusé, aki az ember Üdvözítője. Aki el tudja venni az embertől azt, amitől mi, emberek nem tudunk egyek lenni a bűnt.

Bernardin 5–6 éves gyermek, amikor árván maradt. Gazdagok voltak a szülei, nagy vagyont hagytak rá. Amikor iskoláit járta, a jogi karon egyetemistaként nyilván többször hallhatta a diáktársaitól: „De jó neked! Irigylünk. Te már majdnem nagykorú vagy, s neked nem kell kivárnod, hogy az öreg szüleid meghaljanak. Abban a pillanatban, amikor nagykorú leszel, hatalmas vagyon fölött fogsz rendelkezni. De jó neked!”

Igen ám, csak amikor Bernardin már majdnem birtokba veszi az egész vagyonát, Sziénában – és egész Európában – járvány tör ki. Pestis. És ez a 20 éves lélek egyszer csak kezdi látni, hogy az embert egy máról holnapra érkező járvány mindenétől meg tudja fosztani; és hiába vagyon, hiába gazdagság, nincs az a tudás, nincs az a pénz, amelyik a pestisben megbetegedett embert meg tudná menteni. Akkor ezzel a világgal vigyázni kell!

Azután egyelőre a szíve annyit diktál neki: „Nekem nem szabad elmenekülnöm a fertőzött városból, hanem amit tudok, meg kell tennem! A betegekért. A haldoklókért.” És akkor még csupán egyetemista. Nem tud mást csinálni, mint megitatja a szomjazókat, ránéz a teljesen magukrahagyottakra, eltemeti a halottakat. És a barátainak kezdi mondani: „Látjátok ezt a nyomorúságot? Most nem menekülni kell, hanem segíteni!” – És hallgattak rá. Hallgattak rá a társai.

A járvány utolsó heteiben ő maga is megbetegedett. És akkor a halállal szembenézve hatalmas átfordító erővé vált a fölismerés benne: az életben nem azért kell vesződni, hogy a vagyont minél előbb megkaparintsam és gazdálkodjam. És amikor fölépült, eladta mindenét és elment ferencesnek.

Eltelt 20 esztendő, néha remete, néha rendi elöljáró, de 20 év múlva elkezd prédikálni. És elkezdi hirdetni Itália északi felében – ahol ahány város, annyi állam, s ahány év, annyi kis polgárháború a városok között, sőt, városokon belül is –, hogy: „Emberek, vegyétek észre, hogy ezt a földi életet azért kaptuk, hogy megérkezzünk a mennyországba. És ha mi itt a földön háborúzunk, meg gyűlölködünk, meg állandóan gyilkoljuk egymást, be nem megyünk a mennyországba! Békéljetek meg egymással! Bocsássatok meg egymásnak! Segítsetek egymáson! Jézus ehhez megadja az erőt! Ő adja a feloldozást a bűneink alól, Ő veszi ki a szívünkből az önző szeretetet, amitől nem tudunk egymással szót érteni.” – És rá hallgattak.

64 évesen halt meg, 1444-ben. Arra is figyelmeztetett, a kor más nagy szentjeivel együtt: „Emberek! Már csak azért is egységre kellene jutnunk, mert keletről jönnek a törökök!” A halála évében zajlik a várnai csata. A törökök tényleg megérkeztek Európába. Mégpedig győztesen.

Ajánljuk Szent Bernardin oltalmába elsősorban azokat, akiknek a feladata az egységes Európa megteremtése, szervezése, gondozása. Mert ha ez a most egységesülő Európa, ami felé mi annyi erőfeszítéssel törekszünk, ha ez gazdasági elvekre épül – nem lesz hosszú életű! Mert embereket összekötni csak a katolikus gondolkodás képes. Amelyiknek a nagy forrása az üdvözítő Jézus. Nélküle nem megy!

Imádkozzon értünk Szent Bernardin, hogy ezt a fölismerést, amit a katolikus Egyház hordoz és hirdet, meghallják mindazok, akiknek dolga az európai egység munkálása. Amen.

Az ünnep jelentése

+ 2018. március 3-án Ferenc pápa kihirdette, hogy ez az új emléknap bekerül az Egyház egyetemes naptárába, és a Pünkösdvasárnapot követő napra helyezte.

+ Ez az ünnep Mária szerepét Krisztus anyjaként emeli ki, aki ezért az ő Testének, az Egyháznak is anyja.

+ Szent Lukács elmondja, hogy Mária azon a pünkösdi napon, amikor a Szentlélek leszállt rájuk, az apostolokkal volt, és tanúja volt az apostolok kezdeti szolgálatának.

+ Ferenc pápa kiemelte, hogy szeretné előmozdítani a Mária, az Egyház Anyja iránti tiszteletet, hogy ezáltal „az Egyház anya volta megérzésének erősödésére ösztönözzön a pásztorokban és a hívekben, valamint a valódi Mária-tisztelet növekedésére”.

+ A II. vatikáni zsinat Lumen gentium című dokumentumától inspirálva az „Egyház Anyja” címet 1965-ben Szent VI. Pál pápa rendelte el.

Imádságra és elmélkedésre

„Őszintén kérjük a Boldogságos Mária oltalmát, aki Krisztus Anyja, és akit ezért az Egyház Anyjának is nevezünk. Egy hangon és egy szívvel adunk hálát és dicsőséget az élő és igaz Istennek, az egyetlen és határtalan Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Ámen.” – Szent VI. Pál pápa, Beszéd a II. vatikáni zsinat utolsó általános ülésszakán.

Hivatások

Férfiak számára:

Mária, az Egyház Anyja apátság bencés szerzetesei (Richmond, VA): www.richmondmonks.org.

Nők számára:

Poor Clare Nuns of the Monastery of Mary, Mother of the Church (Alexandria, VA): www.poorclaresofalexandria.org

Imádság

Mindenható és irgalmas Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária
anyai pártfogásában hathatós segítséget rendeltél a keresztény nép védelmére.
Engedd jóságosan,
hogy a Szent Szűz oltalma alatt megerősödve küzdjünk az életben,
és lelkünk gonosz ellensége felett győzelmet arathassunk a halálban.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Találjuk meg békénket Krisztusban!
Húsvét ötödik hete – kedd
Sienai Szent Bernardin áldozópap

Evangélium:
Jn, 14,27-31
Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Megmondtam nektek már most, mielőtt megtörténne, hogy amikor bekövetkezik, higgyetek. Most már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; felettem ugyan nincs hatalma, de hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem: keljetek föl, menjünk innen.

Bevezető ima: Uram, ahogy ezen az órán magányomban eléd jövök, engedd lelkemnek, hogy befogadja azokat a fénysugarakat, melyeket közölni akarsz velem. Hiszem, hogy elkísérsz imámban. Hiszem, hogy keresed szívemet és megadod azokat a kegyelmeket, melyekre leginkább szükségem van. Neked adom akaratomat, hogy szívem égjen a Te szeretetedben.

Kérés: Uram, vedd ezt a napot és tedd, hogy a tied legyen! Legyen ez a mai ima a valódi béke és boldogság forrása! Add, hogy köréd építsem fel napomat!

Elmélkedés:
1. Krisztust vissza kell hoznom napjaimba! Napjaink jó része a kötelességek forgószelébe telik, mely könnyen a stressz okozója és legfőbb kiindulópontja lehet. Egy bizonyos mértékű stressz mindig egy hivatását aktívan gyakorló apostol életét fogja képezni. A veszély akkor kezdődik, amikor a stressz, mely lábunkat a földön tartja apostoli életünk meghatározó részévé válik: ez szövi át irodai, otthoni és társasági életünket. Legtöbbször, amikor ez történik, és úgy érezzük, hogy a feladatok átcsapnak a fejünk felett, azért van, mert elfelejtettük terheinket megosztani Krisztussal. Ő nem csak része, hanem középpontja akar lenni a napomnak. Csak benned, Jézus, fogom megtalálni azt a békét, mely elűzi a mindennapi élet küzdelmeiből fakadó nehézséget.

2. Egyszerűen van értelme. Minden értelem között a legritkább az egészséges emberi értelem. Az egészséges emberi gondolkodás olykor annyira egyszerű lenne, hogy elutasítjuk, sőt minden olyan dolgot is, ami ezzel – bár értelmesnek találjuk – együtt járna… Ezzel odáig is elmegyünk, hogy végül saját tapasztalatunk visz vissza ahhoz, amit mindig is tudtunk. Ez igaz a Jézus által megígért béke megtalálásával kapcsolatban is. Az ima az ajtó Jézushoz és mi ezen az ajtón kopogtatunk, mikor napunk legértékesebb részét adjuk az imádság számára. Ha kinyílik ez az ajtó, megtaláljuk azt, amit kerestünk: a Jézusban való legmélyebb békét. A józan ész azt mondatja velünk, hogy minél nagyobb a ránk bízott feladatok súlya, annál inkább kell Jézushoz erőért fohászkodnunk, hiszen Ő legyőzte a világot.

3. Engedjük el aggodalmainkat! Birodalmak jönnek és mennek, de az egyetlen uralom, amely örökké tart, az Atya Királysága. Jézus az Atyához vezet minket, aki minden látható és láthatatlan teremtője. Hány dolog lefoglalja időnket: a gyereket sportórára vinni, a városházára menni vagy egy plébániai rendezvényen részt venni. Könnyen szem elől téveszthetjük, hogy merre is megy az életünk. Hányszor elfelejtjük, hogy Jézus a történelem Ura és megmondta, hogy minden visszatér az Atyához. Ezt halljuk a misén: „Ő általa Ő vele és Ő benne a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség a Mindenható Atyáé most és mindörökkön örökké.” Ebből arra a bizonyosságra juthatunk, hogy a gondviselő Atya keze irányítja és vezeti a történelmet. Ne engedjük, hogy szívünk aggodalommal teljen el, hanem inkább töltsük meg bizalommal és tanulékonysággal, hogy Isten akaratát tegyük az első helyre! Bízz Istenben és Ő cselekedni fog!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, milyen gyönyörű az élet, ha Te vagy mindennek a középpontja. A Te szavaidból áradó békét lelkem olyan szívesen hallgatja. Vágyom arra az erkölcsi erőre, melyet az apostolok kaptak szavaid hallgatása során. Átváltoztattad az elveszett, elbizonytalanodott, bajban lévő tanítványokat bátor szívű apostolokká, akik rettenthetetlenül szembenéznek az előttük álló kihívásokkal. Jöjj be Uram a szívembe és tölts el a vággyal, hogy életem középpontjába akarjalak helyezni Téged!

Elhatározás: Ma átnézem a mai elfoglaltságaimat és kijelölök egy 15 perces időszakot a nap legjobb részéből, melyet Jézussal való párbeszédben töltök.

Ferenc pápa imaszándéka 2025. május hónapra:

A megfelelő munkakörülményekért: Imádkozzunk, hogy a munka révén minden ember ki tudjon teljesedni, a családok méltányos jövedelemhez jussanak és a társadalom emberibbé váljon.

KÉRJÜK, TÁMOGASSA SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓJA 1%-ÁVAL  A NAPI ELMÉLKEDÉSEK TERJESZTÉSÉT!
KÖSZÖNETTEL: MISSIO CHRISTI ALAPÍTVÁNY
ADÓSZÁMUNK: 18254589-1-43

Mikor az elöljáró parancsol valamit neked, nem tiltja meg, hogy az eszed is használd.

Az alázatossághoz az őszinte önismeret, saját magad előtti igazi megalázkodás vezet. A megalázódás kétségtelenül éppúgy út az alázatosságra, mint ahogy a türelem a békéhez, miként az olvasás a tudáshoz.

II. Íme, itt vagyok,
íme eljöttem hozzád,
mert segítségül hívtál engem.

Könnyeid és lelked sóvárgása,
alázatosságod és szívbéli töredelmed megindítottak engem és hozzád hajlítottak.

Amint a pára elhomályosítja a levegőt és nem engedi át a napsugarakat, éppen úgy az érzéki kívánságokkal terhelt lélek is ködbe borul, és ezen nem tud Isten természetfölötti bölcsességének napja áttörni.

A kis erényeket inkább gyakorolhatjuk a lealacsonyodásban, mint a felemelkedésben. Az ehhez illeszkedő, erőt adó alapok: türelem, a felebarát elviselése, segítőkészség, alázat, barátságos kedély, szeretetreméltóság.

A mi tevékenységünk eredményei, hogy fogynak a haszontalanok és tekergők, fogy a fiatalkorú bűnözők száma is, beleértve a tolvajokat is. Kiürülnek a börtönök, így jó honpolgárokat nevelünk... ez a mi politikánk (MB XVI. 291).

Jézus, aki a Szűzanya méhéből magára vett legszentebb emberséggel uralkodik a mennyben, azt akarta, hogy Édesanyja ne csak lelkével, hanem testével is újra együtt legyen vele, és teljes mértékben osztozzon dicsőségében. És ez így volt rendjén. Az a test, amely egy pillanatig sem volt az ördög és a bűn rabszolgája, romlóvá sem válhatott.

a) „Ime a magvető kiméne vetni és midőn vetett, némely mag az útfélre esék, és eljövén az égi madarak, megevék azt. Némely pedig köves helyekre esék, hol nem vala sok földe és hamar kikele, mert nem vala mélyen a földben; de a nap hőségében kiége… és némely a tövisek közé esék és felnövén, a tövisek elfojták azt… és némely jó földbe esék és kikelvén, termést adott és terme némely harminc-, némely hatvan- és némely százannyit” (Márk 4,3). A magvető vet, magva az Isten igéje s a kegyelmi benyomások, a hitből való gondolatok s indulatok. Kezéből a mag ki nem fogy; kegyelme reng a lelken, mint csendes esőben a fa ágain a cseppek; fénylik, reszket, mint az őszi réten a pókháló szálai. „Lélekkel van telítve minden” a belső világban, mint spórákkal, kokkoszokkal, magvakkal a természetben; csupa életcsíra; pálmák, füvek, fenyők, borókák lesznek belőlük; erő és gyöngeség, vagy szépség és kórság. Függ az égtől, a melegtől, a rátermettségtől; függ a készségtől, a pihentségtől, az üdeségtől, az odaadástól. Jaj, Istenem, lelkem a föld, s te vagy magvetője; szánts fel, öntözz meg, boronálj föl; menj végig rajtam imádságos gondolataiddal, kegyelmed napsugarával, elérzékenyülésed harmatával, vágyaid szellőjével; add ezt mind, s mondd; földem, édes szántóföldem, nem csalsz meg! 

b) „Némely útfélre esik”… az út is föl van törve, de keréknyom s nem barázda van rajta. Tapossa buta talp, sarok, pata, csülök; jön-megy rajta a világ. – Van ilyen lélek is, melyben ki-be jár sok oktalan, sáros gondolat, melyre rávetődik a hír és benyomás. Vannak lelkek, melyek olyanok, mint a korcsmák vagy a cigánysátrak az útfélen; ott elmélyedést, elmerülést, magábatérést hiába keresünk; ott nem gyökeresedik meg semmi. A madarak, melyek az Isten magvait megeszik, a könnyelmű, szárnyaló, elrebbenő indulatok. A napnak tarkasága, a szeszély és rossz jó kedv csipkedik el a szemet. „Einkehr-Umkehr.” Össze kell magamat szednem, magamba kell térnem, ha akarom, hogy az Isten kegyelme gyümölcsöt hozzon. 

c) „Némely pedig köves helyekre esék”… „Ez az, ki az igét hallja és mindjárt örömmel fogadja, de nincs gyökere”: ha van készség a jóra, de kitartás, belső izzás nélkül; ha tudunk lelkesülni, de ha a lelkesülésnek nincs tüze. „Humus” kell a termékenységhez s „humor” is. Be kell vennünk Isten igéit s erőit, s magunkévá tennünk, s az ellenkező behatások ellen élénk ellentállást kell kifejtenünk. Legyen örömünk az erős s kitartó akaratban! 

d) „Ami pedig tövisek közé vettetett, az, ki az igét hallja, de e világi szorgoskodás és a gazdagság csalárdsága elfojtja az igét és gyümölcstelenné leszen” (Máté 13,22). Ó tövises lelkek, hol a gazdagság s az élvezet gondjai éktelenkednek vagy ahol az izgalmas életharc, a kapkodó munka s a keserű szegénység ijeszt. – A gazdagság küzdeni elfelejt; az élvezet alacsony, nemtelen lelkületet nevel; a keserű szegénység pedig elzsibbasztja a szívet. Ezek mind akadályai a szerencsés lelki fejlődésnek. Ne adj, Uram, gazdagságot, de a szegénységtől is óvj meg engem; tövis mindakettő, mely könnyen széthasítja a lélek lombját s virágát. 

e) Ami pedig jó földbe esett s eltemetkezett s fölszívta magába a föld nedvét s fölébredt az ég melegétől s kibontotta szíkeit s fölegyenesedett s kinyujtotta szárát s földolgozta az energiát, az 30- és 60- és 100-szoros gyümölcsöt hozott a belső képesség s a külső segítség szerint. S az mind jó volt. – Isten várja a gyümölcsöt tőlem is; sokat adott; abban a tudatban kell élnem, hogy hitvány ember volnék, ha minden erőmből nem gyümölcsöztetném kegyelmeit. Tekintsek lelkembe: tehetnék-e még 30-, 60-, 100-szor annyit, mint amennyit most teszek? nem a sokféleséget, de a hitből vett lelkületet, a nemes érzést, a buzgalmat s a szeretetet véve. Bizonyosan van még fokozat erre bennem! 

A visszhang nimfájának természetét nehéz kiismer­ni, hiszen azt mondja vissza, amit kíváncsiak szá­ja belekiált. Néha tán a szellő, a fák lombja tompít, elnyel egy-egy hangot, és akkor a visszhang módosítja a bekiáltó szavát. A Balaton nyugalma vagy vihara nyomot hagy raj­ta, a látogatók hangulata is megérzik a visszhang szaván. Mégis az az érzésem, hogy a tihanyi visszhang a haza és a nemzet balsorsát jobban érzi, mint boldogságának dalait. Bánatát sírja feléje a költő és a nemzet bú-baját vetették bele a nimfát rejtő templomfalba kilencszáz évvel ezelőtt az építők. A testvérharcban kora vesztét lelő király emlé­ke ott borong a tihanyi echo hangulatában és Tihanyból Madeirára induló király emlékére emelt Kálvária szembe­néz a templommal. Diákkoromban azt mondták, hogy a tihanyi visszhang számára a legjobb próbaszöveg Kisfa­ludy Mohács-elégiájának első sora: „Hős vértől pirosuk gyász-tér sóhajtva köszöntek."... Azóta a nimfa mintha szófukarabb volna; nem mond el ily hosszú hexametert; halad a korral és rövidebb magyar sorokat visszhangoz a látogatóknak. Például a Szózat első sorát: Hazádnak rendületlenül...

(A TIHANYI ÉCHÓVAL)

Pünkösd

„A szenvedő magyarságra gondolva, legyetek szilárd, rendíthetetlenül magyar fiúk és semmiféle tekintetért a magyarságotokból ne engedjetek, mert valahányszor a magyarság alkudozik a magyarság körül, abból csak Csallóköz lehet. És mivel a legerősebb oszlopa a magyarságnak a katolikus hit: legyetek büszkék és rendületlenül katolikusok. Ez a két szárnya legyen a ti lelketeknek és valahányszor imádság száll el ajkatokról, mindig foglaljatok bele minden magyar embert, határon innen, határon túl és a ti szívetekben legyen ott minden magyarnak a fájdalma és kínszenvedése. Ebből a nagy, magyar fájdalomegységből ne engedjetek soha senkinek a kedvéért!”

1946. november 28. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 235. old.

„Jézus mindenféle embert hív, nem csak az okosakat, nem csak a jókat, nem csak a szelídeket, sokszor olyanokat is, akik a „mélyből” jönnek, talán mert ők könnyebben meg fogják érteni bűnös embertársaikat.”

A mi célunk, és Niepokalanów célja, hogy az egész világot megnyerjük a Szeplőtelen Szűznek.

Sziénai Szent Bernardin

Őszintén és hűségesen imádkozni annyi, mint csalhatatlanul biztosítani a sikert életed és a világ számára.

Krisztus szobor (Fotó: Kulcsár Beáta)  (Foto di Beáta Kulcsár)

     Megjegyzendő, hogy az ember nagyon jól megérzi, vajon valódi-e az összeszedettsége vagy sem. Mert ha az, akkor valami különös érzelem fogja el – igazán nem tudom, hogyan magyarázzam meg, de aki tapasztalta, az meg fog engem érteni – tudniillik a lélek úgy van vele, mintha megnyert játszma után fölkelne a játékasztaltól, amennyiben világosan látja, hogy e világ dolgai egy hitvány játéknak figurái. Éppen a legalkalmasabb időben kel föl; s mint aki ellenségei elől erős várba vonul vissza, elvonja érzékeit ezektől a külső dolgoktól, s mélységes megvetéssel utasítja vissza azokat magától. Szemei önkéntelenül lezárulnak, hogy még csak ne is lássa őket többé, de annál tágabbra nyílnak lelki szemei. Azért is, akik ezen az úton haladnak, rendesen behunyt szemmel szoktak imádkozni, s ez a szokás sok tekintetben nagyon hasznos. Igaz ugyan, hogy kezdetben áldozatunkba kerül nem nézni a földi dolgokat, később azonban magától megy, sőt az kerül az embernek erőfeszítésébe, hogy ima közben kinyissa a szemét.
   
    A lélek ilyenkor megerősödik és megizmosodik a test rovására; erőt halmoz fel arra, hogy később küzdhessen ellene; őt magát pedig ott hagyja egyedül és elgyöngülve. Ez ugyan nem érezhető mindjárt kezdetben, mert hiszen ennek az összeszedettségnek fokozatai vannak, s a kezdőknél nem mindjárt olyan erős; de ha megszokjuk, (ami kezdetben fáradságos dolog, mert a test fel-fellázad és követeli jogait, s nem veszi észe, hogy saját magának okozza vesztét, ha nem adja meg magát) és ha néhány napig gyakoroljuk, szembeszökő lesz a lelki haszon. Az illető észre fogja venni, hogyan tértek vissza a méhek,⁵⁵ s miképpen vonulnak be a kasba, hogy ott mézet készítsenek. S mindez semmi fáradságba sem kerül többé, mert az Úr azzal jutalmazza meg a léleknek előbbeni erőfeszítését, hogy akaratát úrrá teszi az érzékek fölött. Ha tehát össze akarja magát szedni, nem kell mást tennie, mint egyetlen egy jellel kifejezni óhaját, s erre az összes érzékek⁵⁶ engedelmesen hazasietnek. S ha azután olykor ki is szöknek, azért az mégis nagy szó, hogy egyszer meghódoltak; mert úgy szöknek ki, mint rabok és jobbágyok, s nem tesznek annyi kárt, mint annak előtte. Ha pedig az akarat újra hívja őket, sokkal gyorsabban sietnek haza. Végre pedig az ilyen ismételt hazatérések után az Úr egyszer csak egészen felfüggeszti őket, és a lélek belemerül a tökéletes szemlélődésbe. Igyekezzetek jól megérteni, amit eddig mondtam. Kissé homályosnak látszik, de aki azt gyakorlatban igyekszik megvalósítani, egészen jól meg fogja érteni szavaimat.

^{_____________________________________
55}T. i. a lelki tehetségek.

⁵⁵Érti a külső és a belső érzékeket, főleg a képzeletet.

„Azt mondják nekem, hogy félni fogok a haláltól; ez könnyen lehetséges. Ha tudnák, mily kevéssé bízom magamban! Sohasem támaszkodom saját gondolataimra; nagyon is jól tudom, mily gyönge vagyok, de most örülni akarok az érzésnek, melyet a jó Isten ad nekem. Lesz még arra elég idő, hogy az ellenkező érzés súlya alatt szenvedjek.”

Ha fáj, Testvérkém, gondoljon az agyonkínzott,
megfeszített Krisztusra. Mennyire fájhatott Neki.
Az Ő szentséges hátán nem egy seb volt csak ám,
hanem az egész háta egy seb volt – és milyen szívesen,
milyen örömmel viselte szörnyű kínjait értünk,
Érted is Testvérkém, a halhatatlan lelkünk megmentéséért. [II.46/2]

586   Midőn kijöttem a főpásztortól, a következő szavakat hallottam lelkemben: „Lelked megerősítésére (52) helyetteseim által ugyanazt hozom tudomásodra, amit én kívánok tőled. De tudd meg, ez nem lesz mindig így. Sok dologban ellenkezni fognak veled. Ezáltal válik láthatóvá benned az én kegyelmem, s az is, hogy ez az én művem. De azért ne félj, én mindig veled vagyok. Tudd azt is, leányom, hogy minden teremtmény, tudatosan vagy nem, akár akarja, akár nem, mindig az én akaratomat teljesíti.”

Minél szilárdabb valaki a hitben, annál inkább áthatja és alakítja életét a hit egészen a legvégső konzekvenciákig, és annál inkább láthatóvá válnak benne a szeretet gyümölcsei.

Amikor a keresztre és a szentségtartóra nézünk, megkérdezzük magunktól, hogy miután Jézus értünk meghalt, és szeretetéről, irgalmáról ily módon tanúskodott, mindezek után miért hagyta reánk az Oltáriszentséget is?

Bizonyára elég volt az, amit tett, de ránk gondolva megadta nekünk a lehetőséget, hogy osztozzunk keresztre feszítésében, és életünkben megélhessük azt. Az Utolsó Vacsoránál Ő már tudott a tövisekről, az árulásról, már mindent tudott...

Kapcsoljátok össze azokat a szenvedéseket és a keresztre feszítést a szentségtartóval; az Ő testét az Oltáriszentséggel: teste úgymond újra megtöretik, áldozata mindennap megújul.

1963. augusztus 16.

Este már lepihentem, mikor jóságos szavaival vágyakozóan szólt hozzám: „Látod, mennyire szeretlek, és mennyire ki is mutatom ezt neked? Ha nem is árasztalak el jelenlétem állandó érzetével, azért most is veled vagyok. Mivel tegnap és ma nem jöttél Hozzám, most Én jöttem el hozzád. Ugye, fáradt vagy? Azért megvártam, míg lepihensz. Kislányom, kis testvérkém, Erzsébetem, kis napraforgóm! Azt akarom, hogy sokat légy közelemben. Látod, ezért adtam újabb alkalmat és lehetőséget. Annyira vágyom szíved gyengédségére! Megkérlek, hűséged és lankadatlan szorgalmad ne csökkenjen. Most itt vagyok, itt állok melletted. Ha nem is látsz testi szemeiddel, hidd el, hogy szavaimat nem a messzi távolból hallatom, hanem föléd hajolva beszélek hozzád. Hogy ezt most csak kis mértékben éreztetem veled, azért teszem, nehogy testi erőd még jobban csökkenjen, legyen erőd meghallgatni. Szívem bánatát jöttem megosztani veled. Ugye, tudod, hogy a harmadik-negyedik szavam már mindig panaszkodás? De nem mehetek akárhová, csak Engem szerető lélekhez, aki Velem érez, akinek szíve Velem dobban. Ó, mily jólesik Nekem az együttérző, bensőséges szeretet és szíved hűséges dobbanása! Ó, de sokan megvetnek, közömbösen mellőznek! Fáj a szívek részvétlensége. Érezz Velem, hogy kínjaim csillapodjanak!” Közben lelkének fájdalmát éreztette velem, majd csendben, szomorúan elköszönt és lelkének fájdalmát bennem is hagyta.

[II/113] 1963. augusztus 17.

Ebéd közben igen nehezemre esett ételeimet ízetlenné tenni. Arra gondoltam, felét megeszem, és csak a másik felét teszem ízetlenné. Az Úr Jézus szomorúan rám szólt: „A szenvedéseket Én is minden latolgatás nélkül magamra vállaltam, és nem csak néhány, hanem az összes bűnödtől megváltottalak. Ne légy kislelkű! A mi kezünk együtt gyűjtsön! Fordítsd Felém olajos magvaidat, mert csak így lesznek mind duzzadtabbak és erőteljesebbek, s önátadásod teljessége által lehet csak kisajtolni összegyűjtött olajcseppjeidet.”

1963. augusztus 20.

Mikor az előző napon leírt szomorú szavaival és jelenlétével megtisztelt, én már akkor is rendkívüli bágyadtsággal küszködtem, csak még nem tudtam, hogy mi az. Másnap reggel a szentmisén hosszan és bensőségesen beszélgetett, de én már alig bírtam vonszolni magam. Már a koradélutáni órákban ágynak dőltem. Sajnálom, hogy a szép, bensőséges beszélgetést akkor nem tudtam leírni, később meg már eloszlott emlékezetemben. Meglepett a negyven fokos láz, mely nálam mindig teljes aléltságot idéz elő. Amint egy kissé jobban lettem, az Úr Jézus újra szólt néhány szót. Lázas gyengeségem miatt ezt sem tudtam leírni. Mikor kissé jobban lettem, így szólt: „Azért tiszteltelek meg néhány nappal ezelőtt itt a mi kis szobánkban jelenlétemmel, mert láttam nagy erőlködésedet, és erőt adtam testednek, hogy szorgalmas és lankadatlan kitartással tarts ki szeretetemben. Tudod, nem sok helyre mehetek ily bensőséges beszélgetésre. Kislányom, igen nagyon szeretlek! Ez a fenséges tudat adjon erőt minden küzdelemben.”

„Drága gyermekek!
Arra hívlak benneteket, hogy legyen több bizalmatok bennem, és mélyebben éljétek meg az üzeneteimet. Veletek vagyok, és közbenjárok értetek Istennél, de arra várok, hogy a szívetek megnyíljon üzeneteimre. Őrüljetek, mert Isten szeret benneteket, és minden nap lehetőséget ad arra, hogy megtérjetek és erősebben higgyetek a Teremtő Istenben.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? (Lk 12,42)

2. A jó sáfár másik jellemvonása a hűség. Vagyis az, hogy mindent arra használ, amire a gazda adta. Ha magának tartja meg, vagy semmit nem tesz vele, tolvaj. Ha másnak adja, mint akinek ura szánta, csaló. Hű az, aki megbízható, aki mindenben ura utasítása szerint jár el. - Itt kell megtanulnunk azt a teljes Istenre hagyatkozást, ami Jézust jellemezte. S itt derül ki az is, komolyan vesszük-e, hogy valóban semmi nem a mienk, ezért nem tehetünk vele azt, amit akarunk. Nem az enyém például az időm, az úgynevezett szabadidőm sem. És ez nem megszorítás, hanem nagy lehetőség: akkor fogom a legjobban használni, ha Uram akarata szerint osztom be. Minden családtagunkhoz is másként viszonyulunk, ha tudjuk: ők is Isten tulajdonai, és neki kell elszámolnom azzal, mi lett belőlük mellettem.

3. A jó sáfár harmadik jellemzője Jézus szerint, hogy bölcs, értelmes. Ha pedig abban mutatkozik meg, hogy „idejében kiadja élelmüket" azoknak, akiket rábízott a gazda.

Isten országában rend van, és mindennek megszabott ideje van. Ezért nincs ott kapkodás, és ezért nem mulasztanak el semmit. Ebben is Jézus a példánk: bármit kértek tőle, ő az Atya órájára nézett, s amikor eljött valaminek az ideje, akkor tette meg.

Ez a bölcsesség azt is jelenti, hogy mindenkinek azt adja, amire szüksége van. A csecsemőnek tejet, a felnőttnek kemény eledelt. Biztatást vagy feddést - kinek mi használ. Ehhez is szoros közösségben kell lenni a gazdával, s engedelmeskedni neki.

Kinek a szolgálatában állunk? Jézus szerint „aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája" (Jn 8,34). Boldog az a szolga, aki mindig ura akaratát cselekszi, s amikor az megjön, ebben a munkában találja. Nagy lesz a jutalma.

„Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk?” 2Kor 12,11–21

https://www.youtube.com/watch?v=a7SJzD2erro

Szent Antal kilenced. 6 – este. Élő közvetítés 18- , magyarországi idő szerint 17- órától.

A kezdésről értesítés kérhető

https://www.youtube.com/watch?v=zs_6JWowHHU

Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek - Reggeli elmélkedés egy kiválasztott szentírási rész alapján - Szerkesztő: Kertész Marika

Az EUCHARISZTIA ÁLDOZAT JELLEGE
HOGYAN TÜKRÖZŐDIK JÉZUS ALAPÍTÓ SZAVAIBAN, GESZTUSAIBAN?

Az utolsó vacsorán Jézus nem egyszerű búcsúvacsorát tartott a zsidók szokásos húsvéti vacsorája keretében, hanem testét és vérét áldozatul adta, és így lett az Eucharisztia áldozati lakoma. Ezt az apostolok csak Húsvét után értették meg, amikor már a feltámadás fényében látták és értelmezték Jézus szenvedését. Az egész vacsora cselekménnyel Jézus a tanítványok kezébe adja magát, az önmagát ajándékozás és önmagát kiszolgáltatás kettős értelmében. A kenyér megtörése és kiosztása, majd a kehely átnyújtása már önmagában is a megvalósítandó áldozati önátadás jele. Ugyanezt az áldozati magatartást fejezik ki, s elővéteíezve valósítják meg a kenyérhez és a borhoz fűzött jézusi szavak, melyet testének odaadásáról és vérének kiontásáról szólnak.

Az Eucharisztia alapítását az evangélisták és Pál apostol úgy őrizték meg számunkra, hogy az ott elhangzott szavaknak – az ószövetségi áldozatteológia fényében – az áldozatra való utalása egyértelmű. Mindegyik   leírás   hangsúlyozza, hogy az Eucharisztia alapítása „a kínszenvedése előtti éjszakán” történt. Jézus az utolsó vacsorán mondott szavaival áldozati történésként jövendöli meg saját halálát és annak üdvösségszerző erejét („a szövetség vére sokakért kiontatik”). Az igaz, hogy Jézus szavai között az áldozat szó nem jelenik meg, de jelen van a korabeli zsidó liturgia áldozati nyelvezete, amely segítette az ősegyházat abban, hogy Jézus halálát és az Eucharisztiát mint áldozatot értse.

Amikor Jézus azt mondja, hogy „ez az én testem, mely értetik adatik”, az „adatik” szó utal az áldozatra szánt és leölésre átadott áldozati bárányra, és arra, hogy Jézus úgy adja áldozatul testét üdvösségünkért, ahogyan az ószövetségben áldozatul adták a bárányt. A „kiontatik” megfogalmazás pedig az áldozati állatból kicsorgott vérre utal, és arra, hogy Jézus úgy ontja értünk vérét, ahogyan kiontatott egykoron a bárány vére engesztelésül.

A „szövetség vére” kifejezés nyilvánvaló utalás a mózesi szövetségkötéskor bemutatott áldozatra (Kiv 24,8; Zsid 9,18-22). A Sinai hegynél Mózes a régi szövetséget is áldozati vérrel pecsételte meg. Érthető tehát, hogy az újszövetség megkötésénél is jelen van a vér. Az átváltoztatás szavaiban az „értetek” megfogalmazás hangsúlyozza, hogy Krisztus érettünk és helyettünk szenvedett és halt meg: „Egy meghalt mindenkiért” (2Kor 5,14). A kifejezés Izajás próféta szenvedőszolgájára is emlékeztet, aki életét adja engesztelő áldozatul sokakért (íz 53,10).

Még a test és a vér elkülönítése is figyelemre méltó, hiszen a bibliai antropológia szerint a test és a vér külön-külön is az egész embert jelenti. A kenyér és a bor, a két „szín” jelképezi a test és vér különválasztását. Az igaz, hogy az átváltoztatott kenyérben és borban is a „teljes” Krisztus van jelen, de szétválasztva a két áldozati jelkép jobban utal az Eucharisztia áldozati jellegére.

Köszöntsd a Megváltót
Isteni Megváltó! Te az Oltáriszentségben istenségeddel és emberségeddel valóban jelen vagy. Mély hódolattal és szeretettel imádlak! – Engedd, hogy hitem egyre élőbb, reményem és bizalmam egyre gyermekibb, irántad való szeretetem egyre bensőségesebb és tevékenyebb legyen, hogy a Te végtelen érdemeid által elnyerjem kegyelmedet és irgalmasságodat. Aki élsz és uralkodsz az Atyával és a Szentlélekkel, Isten mindörökké. Amen

Sajnos az idei félévem nem sikerült túl jól és sajnos nem lettek jók a jegyeim.

Nagyon félek, hogy nem kerülök be kollégiumba, ami nekem nagy érvágást jelentene, mert sajnos egyenlőre másképp nem tudnám megoldani a budapesti lakhatásomat és nekem is jót tesz a közösségi élet.

Nagyon sok múlik az idei vizsgáimon és sajnos félek hogy rosszul fognak sikerülni.

Imádkozzatok értem, hogy jól sikerüljenek a vizsgáim és bejussak kollégiumba.