KATTIMA.hu Kattints és imádkozz! – Evangélium és Ima, minden nap, Ferenc Pápa imaszándékával.

A válságban lévő családokért

Imádkozzunk, hogy a széthullott családok a megbocsátásban találjanak gyógyulást sebeikre, és újra felfedezzék egymás ajándékait, még különbözőségeik ellenére is.

A hónap imája

Jóságos Atyánk,
Te azt akartad, hogy a Te Fiad családba,
a szeretet és támogatás terébe szülessen,
ott „növekedett és erősödött” a Megváltó.
Ma eléd hozunk minden megosztottságtól
és válságtól gyötrődő családot,
és kérjük, hogy nyiss számukra teret arra,
hogy megtanulva a megbékélés nehéz művészetét,
szívtől szívig való kapcsolatban legyenek egymással.

Add, hogy Fiad, Jézus Szíve feltárja előttük a válságban rejtőző jó hírt,
segítsd őket, hogy szívük érzékennyé váljon meghallani azt,
és indítsd őket a megbocsátás elfogadására.

Leheld rájuk a Te Lelkedet, hogy a kegyelem segítségével
és családjuk és barátaik mellettük állásával
újból „igent” tudjanak mondani, ami lehetővé teszi,
hogy a szeretet megerősödve, átformálódva, megérlelődve
és felragyogva újjászülessen bennük.

Ámen

Felajánló ima

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Ferenc pápa
e havi imaszándékáért, hogy a széthullott családok
a megbocsátásban találjanak gyógyulást sebeikre,
és újra felfedezzék egymás ajándékait,
még különbözőségeik ellenére is.
Ámen

Mindennapi magatartásunk

Bocsássunk meg

„Amikor egy család felismeri, hogy valaki valami rosszat tett, és tudja, hogyan kell „megbocsátást” kérni, akkor béke és öröm költözik abba a családba.” (Ferenc pápa)

Igyekszel megérteni és megbocsátani mások gyengeségét a családodban? Csak Jézus segíthet nektek; kérd az Ő könyörületes Szívét ebben a jubileumi évben, hogy képes legyél megbocsátani, mindig emlékezz arra, hogy Jézus bocsátott meg neked először.

Ne ítélkezzünk

„A másik nem csak az, ami engem bosszant. Sokkal többről van szó. Ugyanezen okból nem várom el tőle, hogy a szeretete tökéletes legyen, ahhoz, hogy meg tudjam becsülni. Úgy szeret engem, ahogy van és ahogy tud, a maga korlátaival, de az, hogy a szeretete nem tökéletes, nem jelenti azt, hogy hamis vagy hogy nem valódi.” (Ferenc pápa)

Mik a te fényeid és árnyékaid? Ne feledd, hogy sokkal többek vagyunk annál, mint ami látszik. A remény jubileumi évében kérd az Urat, hogy adjon neked új szemeket, hogy a veletek együtt élőket azzal a reménnyel lásd, amellyel az Úr látja őket.

Legyünk mellettük

„A tapasztalt és felkészült pároknak késznek kell lenniük arra, hogy legyenek mások mellett ennek a felfedezésében, hogy a válságok ne ijesszék meg őket, vagy ne vezessenek elhamarkodott döntések meghozatalára. Minden válságnak van egy rejtett üzenete, amelyet a szívünk fülének ráhangolásával kell meghallanunk.” (Ferenc pápa)

Ferenc pápa irgalmas módon segítő egyházra vágyik, amely meghallgat anélkül, hogy ítélkezne, és amely jelen van a családok számára a szükség idején, lelki és pszichológiai támogatást nyújtva... Mit tudsz tenni a környezetedben, a családodban vagy egy általad ismert családért?

Fogadjuk el a különbözőségeket

„Az egység, amelyre törekednünk kell, nem az egységesség, hanem az „egység a sokféleségben”, vagy a „kibékült sokféleség”. A testvéri közösségnek ebben a gazdagító stílusában a különbözőek találkoznak, tisztelik és értékelik egymást.” (Ferenc pápa)

Elfogadod mások különbözőségét a tanulás lehetőségeként és a kapcsolat gazdagságaként? Mit tudsz változtatni vagy fejleszteni ebben a tekintetben a családodban vagy a közösségedben?

Becsüljük meg a másikat

„Fejlesszétek ki azt a szokást, hogy valódi jelentőséget tulajdonítotok a másiknak. Ez azt jelenti, hogy becsüljük meg őket, és ismerjük el a jogukat a létezéshez, a saját gondolkodásukhoz és a boldogsághoz. Soha ne becsüld le azt, amit mondanak vagy gondolnak, még akkor sem, ha ki kell fejtened a saját álláspontodat. E hozzáállás mögött az a meggyőződés húzódik meg, hogy mindenkinek van valamije, amivel hozzá tud járulni.” (Ferenc pápa)

Felismered a melletted lévők gazdagságát? Válaszd ki egy ajándékát annak a személynek, akivel a legnehezebben élsz együtt, és adj hálát Istennek érte. Mindig a pozitívumra koncentrálj, ami sokkal több, mint ami nem tetszik neked.
 

Építsd az egységet

Tölts egy kis időt az Úrral, és gondolkodj el azon, hogyan tudsz hozzájárulni az egységhez az otthonodban és a környezetedben.

Ferenc pápa emlékeztet bennünket: „Az Úr vágya az egység.”

Ehhez hűen imádkozz azért, hogy szavaid és tetteid elősegítsék a párbeszédet és a megbékélést. Imádkozz bölcsességért, hogy szeretettel cselekedj, elkerülve a viszálykodást.

Imádkozd el a hónap imáját azért, hogy a családok a békére törekedjenek, még akkor is, ha tagjaik egymástól távol élnek.

Jóságos Atyánk,
Te azt akartad, hogy a Te Fiad családba,
a szeretet és támogatás terébe szülessen,
ott „növekedett és erősödött” a Megváltó.
Ma eléd hozunk minden megosztottságtól
és válságtól gyötrődő családot,
és kérjük, hogy nyiss számukra teret arra,
hogy megtanulva a megbékélés nehéz művészetét,
szívtől szívig való kapcsolatban legyenek egymással.

Add, hogy Fiad, Jézus Szíve feltárja előttük a válságban rejtőző jó hírt,
segítsd őket, hogy szívük érzékennyé váljon meghallani azt,
és indítsd őket a megbocsátás elfogadására.

Leheld rájuk a Te Lelkedet, hogy a kegyelem segítségével
és családjuk és barátaik mellettük állásával
újból „igent” tudjanak mondani, ami lehetővé teszi,
hogy a szeretet megerősödve, átformálódva, megérlelődve
és felragyogva újjászülessen bennük.

Ámen

Ti továbbra is nagyon türelmesen és kitartóan imádkoztok értem: nagyon köszönöm! Én is imádkozom értetek, és imádkozzunk együtt a háborúk végéért és a békéért, különösen a meggyötört Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben, Libanonban, Mianmarban, Szudánban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

„Imádkozzunk, hogy a széthullott családok a megbocsátásban találjanak gyógyulást sebeikre, és újra felfedezzék egymás ajándékait, még különbözőségeik ellenére is.”

Ferenc pápa – 2025 március

Mindannyian egy gyönyörű, tökéletes családról álmodunk. De tökéletes család nem létezik. Minden családnak megvannak a maga problémái, de hatalmas örömei is.

A család minden tagja fontos, mert minden tag más, mint a többi, minden ember egyedi. De ezek a különbségek konfliktusokat és fájdalmas sebeket is okozhatnak, és a legjobb gyógyszer a sebzett család fájdalmának gyógyítására a megbocsátás.

A megbocsátás azt jelenti, hogy adunk még egy esélyt. Isten mindig ezt teszi velünk. Isten türelme végtelen. Megbocsát nekünk, felemel minket, újrakezdhetjük. A megbocsátás mindig megújítja a családot, reménykedve tekint előre.

Még ha nincs is lehetőség a „happy endre”, amit szeretnénk, Isten kegyelme erőt ad a megbocsátáshoz, és ez békét hoz, mert megszabadít a szomorúságtól, és mindenekelőtt a haragtól.

Imádkozzunk, hogy a széthullott családok a megbocsátásban találjanak gyógyulást sebeikre, és újra felfedezzék egymás ajándékait, még különbözőségeik ellenére is.

1. Hangüzenetet küldött a pápa a híveknek
2. A Gemelli-kórház a pápák szolgálatában
3. Egyre nagyobb a nők szerepe a Vatikánban
4. Hamvazószerdai liturgia
5. Levél az elhunytak jó hírnevének védelméről
6. Növekszik a papi hivatások száma Ausztráliában
7. III. Károly király látogatást tervez a Vatikánba
8. Életmentő hősét gyászolja Ausztrália
9. Művészeti események a jubileum évében

A magyar változat a Magyar Kurír megrendelésére készült.

Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus szava nekünk is szól: „Aki nincs velem, ellenem van!”

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta.
Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle.
Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa.
Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.”

Ezek az evangélium igéi.
Lk 11,14-23

Hogyha Jézus élete József és Mária szerelmének gyümölcse lett volna, csupán emberi élet lenne. Kétségtelen, ezt az emberi gyümölcsöt Isten adoptálhatta volna, de ebben az esetben is csak egy Isten fiává lett embert ünnepelhetnénk. Márpedig a titok, amit a Szentírás és a hit megvall éppen az, hogy Isten saját egyszülött Fia lett emberré a megtestesülés által. Jézus az örök Atya ingyenes ajándéka, benne Isten az egyszülött Fiát adta nekünk. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe Szűz Mária válasza az isteni megszólításra.

A megváltás művének kezdete, az angyali üdvözlet ünnepe a mai nap. Mária IGEN-je megerősít mindannyiunkat abban, hogy bátran válaszoljunk Isten akaratára, tegyük meg, amit Isten kér tőlünk.

Eredetileg a keleti Egyház ünnepe. A római Egyház a VII. századtól ünnepli annak emlékét, hogy Isten elküldte Gábriel arkangyalt azért, hogy hírül vigye Szűz Máriának az Istenanyaság nagy titkát: a Megváltó születését. A mai napon tehát az Anyaszentegyház megemlékezik arról, hogy Isten ígérete beteljesedett; valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével belenyúlt a történelembe; a Boldogságos Szűz Istenanyává lett; a második isteni Személy megtestesült. A Szent Szűz "igen" szavára elindult az istengyermeki élet.

Mária életének legnagyobb titkát ünnepli ezen a napon az Egyház: az asszonyok közt Áldott anya lett és az "Ige testté lett". A liturgiában ezt a csodát térdet hajtva említették évszázadokon keresztül. Mai liturgiánkban a szentmise Hitvallásában a "Megtestesült ..." szavakat meghajolva mondjuk. A mai ünnepen és Urunk születésének ünnepén (Karácsonykor) a jelenlegi előírások szerint is térdet hajtunk. Ezt a titkot hirdeti naponta háromszor templomaink harangja, hívva mindenkit az "Úr Angyalának" imádkozására.

A Názáretben lakó Máriával, József jegyesével a küldött, Gábor angyal közölte a nem remélt megtiszteltetést, Isten megváltó akaratát, Jézus csodálatos fogantatását (Lk 1, 26-38).

Az ünnepet Rómában már a 7. században bevezették, neve "Annuntiatio Domini" volt, vagyis az Úr hírüladása. Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep. Hosszú időn át Karácsony előtt ünnepelték a milánóiak és Spanyolországban.

kép: Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet, 1472-1475 körül - Uffizi képtár, Firenze

Alapgondolat: Az Ige emberré lett miértünk, sőt Érted, mert végtelenül szeretett!

Ez az engedelmes "igen" egybecseng azzal, amit a Zsoltáros megjövendölt a megtestesült Igéről. Ezt idézzük a szentmise Kezdőénekében:
Így szólt az Úr, amikor a világba lépett: Íme eljöttem, hogy betöltsem akaratodat, Istenem!

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Isten örök Igéje még földi Édesanyjában sem akart találkozni a bűnnel. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy megtisztult lelkünkben szívesen vegyen lakást Megváltó Istenünk.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki a mindenható Isten egyszülött Fiaként jöttél:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Szűz Mária méhében a Szentlélek erejéből testet öltöttél:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akiről az angyal előre hirdette, hogy Országodnak nem lesz vége:
Uram, irgalmazz!

DICSŐSÉG

OLVASMÁNY Iz 7,10-14; 8,10
735 évvel Urunk születése előtt Szíria megtámadta Júda királyát. Akkor adta Isten a jövendölést, és mivel a király inkább bízott az emberekben, az isteni ígéret az Eljövendőről szólt: Szűztől születik, hogy testvérünk lehessen; szegénységben él, hogy mindenkinek mindene legyen, mert Általa "Velünk az Isten".

SZENTLECKE Zsid 10,4-10
Jézus Krisztus azért jött el, hogy az engedetlenség bűnét tökéletes engedelmességével meggyógyítsa. Az Ő engedelmessége egyszer s mindenkorra megváltott minket.

EVANGÉLIUM Lk 1,26-38
Isten elküldte Gábriel főangyalt, hogy hírüladja: elérkezett az idő, amikor beteljesedik az ígéret, amit a próféták ajkával ígért. Eljön az Ő Szent Fia, és a Szent Szüzet választotta, hogy földi édesanyja legyen.

HITVALLÁS
(A mai Szentmisében a Hitvallás szavaira: "Megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett" - mindnyájan letérdelnek.)

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! A Boldogságos Szűz a mai napon lett Isten Anyjává. Vele együtt imádkozzunk Szent Fiához:

1. Add, Urunk, hogy Szentséges Atyánk, püspökeink, papjaink és a szerzetesek a Szent Szűz alázatos lelkületével teljesítsék hivatásukat.
2. Engedd, hogy minden ember szívében bizonyossággá érjen a felismerés: beteljesedett a próféta szava: és Velünk az Isten.
3. Tégy készségessé minket, hogy életünk minden pillanatában örömmel valljuk: "Legyen meg a Te akaratod".
4. Oltsd szívünkbe kegyelmedet, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony közbenjárására mi is a jócselekedetek méltó gyümölcsét teremjük.
5. Add, Urunk, hogy az istengyermeki élet a Boldogságos Szűz segítségével Országodba vezessen mindnyájunkat.

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mai napon emberi testet öltöttél. Kérünk, add, hogy megtestesülésed szent titka által eljussunk Hozzád, a mi Istenünkhöz; Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

*Villaquejida (Spanyolország), 1538. november 18. +Peru, 1606. március 26.

Turibiusz, Peru apostola, abban a korban élt, amikor az új földrajzi fölfedezéseket követő sok erőszakos hódítás után a spanyol király kijelentette, hogy világbirodalmában sohasem nyugszik le a nap. Turibiusz papi küldetésének feladata az volt, hogy bizonyítsa: az Egyház céljai, amikor misszionál, mások, mint a világi hódítóké.

A trienti zsinat (1545--1563) rövid idő alatt újraszervezte az egész Egyházat és átfogó reformmozgalmat indított meg az európai egyházmegyékben. Ennek a megújulási folyamatnak fő mozgatója Borromei Szent Károly, a fáradhatatlanul munkálkodó milánói érsek volt. A néhány évtizeddel korábban fölfedezett, de már nagymértékben evangelizált Amerikát csak jóval később érték el ezek a megújulási törekvések.

Dél-Amerika politikai és egyházi központja a 16. században egyre inkább Lima városa lett. 1546-tól a limai érsek volt felelős minden hívőért Panama és a Rio de la Plata között. Neki volt alárendelve Cuzco, Cartagena, Quito, Popayan, Asunción, Caracas, Bogota, Santiago, Conceptión, Córdoba, Trujillo és Atequipa egyházmegyéje, e hatalmas terület északtól délig több mint 5000 kilométert tesz ki és 6 millió négyzetkilométert foglal magába.

Peru misszionálását a dominikánusok indították el, de nem sokkal később nagyszámú franciskánus jött az országba. 1555-ben követték őket a jezsuiták, akik új, erős lendületet adtak a missziós munkának. A világi papság elsősorban a székesegyházi káptalanokban és az indián falvak plébánosainak kerületeiben tömörült.

Azokat az indiánokat, akik nem tudtak kimenekülni a spanyol uralom alól, rövid időn belül úgynevezett „encomiendákba" zárták össze: minden spanyol részére meghatározott számú indián volt köteles dolgozni. Elvileg szabadok voltak és némi bért is kaptak, gyakorlatilag azonban szinte rabszolgaságban éltek. A többi indián a keleti hegyekbe menekült. Hamarosan föl lehetett ismerni egy választóvonalat a spanyol veretű kereszténység és az indiánok között, akik szenvedélyesen ellenszegültek a megtérésnek, mivel látták, hogy a misszionáriusok a hódítók kíséretében érkeztek.

II. Fülöp spanyol király elégedetlen volt a perui helyzettel. Ezért megbízta a granadai inkvizíciós tanács elnökét, egy ifjú licenciátust, hogy legyen Lima érseke és javítson a dolgokon. Az ifjú, aki fiatal kora ellenére alkalmasnak tűnt a nagy feladatra, Mongrovejói Turibiusz volt.

Turibiusz Spanyolország egyik kis falujában született. Először Valladolidban, majd Salamancában és Oviedóban tanult, 1573-ban jogi licenciátust szerzett. Mindössze két évi hivatásbeli tapasztalattal nevezték ki a granadai inkvizíciós tanács elnökévé, mely intézményt a keresztény hit tisztaságának védelmezéséért alapították. Mint világi ember, nagy komolysággal és körültekintéssel látta el hivatalát. Dicsérték jámborságát, aszkézisét, igazságérzetét és a szegények iránti szeretetét.

Mivel Turibiusz világi férfi volt és alig ismerte az amerikai egyház problémáit, elhárította II. Fülöp ajánlatát. A király azonban nem engedett és 1579. március 21-én átadta neki a kinevező okiratot. Így hát Turibiusz Sevillába utazott, mert az volt az amerikai ügyekben illetékes hely, és ott nagy igyekezettel tanulmányozta az Atlanti- óceánon túli óriási terület problémáit. Nem sokkal később megkapta a teljes hatalmat nehéz limai hivatalához. Miután Sevillában püspökké szentelték, 1580-ban egy Peruba induló hajóra szállt.

Turibiusz azon volt, hogy az amerikai egyházat alapjaitól kezdve megújítsa. Az új érsek mindig ökumenikus módon gondolkodott és cselekedett, böjtölt, és nem riadt vissza semmilyen áldozattól sem, körültekintően és kitartóan végezte feladatát. 1594-ben azt írta Spanyolországba, hogy 15.000 kilométert járt be, és közben több mint 60.000 hívőt bérmált meg. E szent legszembetűnőbb vonása a segítségre szoruló és jogfosztott indiánok iránti szeretete és a perui egyházért való aggódása volt. Ez arra kényszerítette, hogy eljárjon a szerzetesekkel szemben, akik féltékenyen vigyáztak előjogaikra, de a fegyelmezetlen világi papságot is kordába kellett szorítania. A spanyol telepeseknek, akik megengedettnek tartották a rablást, az erőszakoskodást, a jogtalanságot, a házasságtörést és az elnyomás minden elképzelhető formáját, világos szavakkal föltárta cselekedeteik gyalázatosságát.

A püspök 42 éves volt, amikor egyházmegyéjét átvette. Rögtön kezdetben föl kellett ismernie gyönge kezű elődje mulasztásait. A károk helyrehozásáért hosszú és fárasztó vizitációs utakra vállalkozott, hogy a helyszínen tanulmányozza és rendezze a viszonyokat. Püspöksége 25 éve

alatt négyszer utazta végig az országot. Minden útja több évig tartott, az utolsóról pedig már nem tért vissza: meghalt egy kicsiny, szegényes templomban az indiánok között, akiket mindig szeretett. Tanulságos a Libro de la visitas (Vizitációk könyve) c. írása, az utazásai alatt vezetett naplója. Statisztikái alapján messzire tekintő tervezőt ismerhetünk meg, és még a legkurtább följegyzései is a gyermekeit megértő atya izzó szeretetéről tanúskodnak.

1582 és 1604 között Turibiusz összesen 12 egyházmegyei zsinatot hívott össze. Ezek a gyűlések egyrészt alkalmat adtak neki egyházmegyéje reformálására, másrészt a papok kicserélhették egymás között munkájuk tapasztalatait, és Turibiusz össze tudta hangolni a kezdeményezéseket. Ezekre a gyűlésekre nem mindig Limában jöttek össze, hanem időnként kisebb plébániákon is, ahol az érsek éppen tartózkodott. Mégis mindenekelőtt azok a nagy püspökgyűlések határozták meg Latin-Amerika egyházának arculatát, amelyen Panama és a Rio de la Plata összes püspökei megjelentek. A 3. limai püspöki konferencia (1582. augusztus 15.--1583. október 18.), az „amerikai Tridentinum" Turibiusz életművén a korona.

Heves vita támadt, amikor Turibiusz misszionálási kötelességeire figyelmeztette a szerzetes papokat, akik engedély nélkül megültek a biztos plébániákon. V. Pius pápa rendeletére hivatkoztak, melyet azonban Turibiusz kérésére már 1586-ban visszavont a kúria. Ilyen módon az érsek rákényszerítette a szerzeteseket, hogy újra ellássák missziós megbízatásukat. A jezsuiták jártak elöl a jó példával, és Turibiusz erős támaszai lettek.

A világi papság reformját a limai papi szeminárium alapítása vezette be. Így Latin-Amerikában főként Turibiusz kezdeményezésére felnőtt egy új papság. Tagjai világosan különböztek a spanyol kereskedőktől és katonáktól, akikkel korábban, sajnos, könnyen össze lehetett téveszteni őket.

Turibiusz legfőbb gondját az indiánok jelentették. Gyorsan megtanulta az inkák nyelvét, a quechuát, és megkövetelte, hogy minden pap, aki indiánokkal foglalkozik, tudja ezt a nyelvet. Amikor Turibiusz Limába érkezett, a „doktrinákban", a missziós egyházközségekben minden körülmények között spanyolul akartak beszélni, úgy, amint azt az „Indiai Tanács" előírta. De már a 2. limai püspökgyűlésen alkalmatlannak ítélték azokat a lelkipásztorokat, akik az indiánokat nyelvük ismerete nélkül akarták tanítani. Az 1551- ben alapított Limai Egyetemen Turibiusz quechua nyelvi tanszéket állított föl és oklevelet adott azoknak a papoknak, akik ezt a szakot eredményesen elvégezték.

A 3. limai püspökgyűlésen kidolgozott katekizmust három nyelven adták ki: quechua, almara és spanyol nyelven.

1583-ban az érseki egyházmegyében csak 150 plébánia volt, számuk 1598-ig a hatékony lelkipásztorkodás következtében 240-re emelkedett. Hogyha az egyház később is a Mongrovejói Turibiusz által kijelölt úton haladt volna tovább, Latin-Amerikában az evangélium egyre mélyebben ivódhatott volna az emberek szívébe. Sajnos, ehelyett szinte kizárólag a már megkereszteltek ápolásába vonultak vissza vagy megelégedtek a fölületes misszionálással.

Turibiusz negyedik vizitációs útján halt meg, 1606 márciusában. Földi maradványait a következő évben Limába szállították. 1679-ben IX. Ince boldoggá avatta, XIII. Benedek pedig 1726-ban oltárra emelte. XIV. Benedek Borromei Károlyhoz hasonlította és a lelkipásztorkodás megújítójának, sőt mi több, a szeretet fáradhatatlan követének nevezte.

Ünnepét 1969-ben vették föl a Római Kalendáriumba.

Néhány epizód tegye világosabbá annak a képét, aki a „szeretet követe" volt az indiánoknál.

A spanyol szokásnak megfelelően az érsek az indiánokkal hordszéken vitethette volna magát kiterjedt vizitációs útjain, de ő gyalog ment, hogy „senkinek ne legyen terhére és az indiánoknak se okozzon szükségtelen munkát. Öszvéren ült, de ha a terep ezt nem engedte meg, akkor leszállt állatáról, fogta a botot, és bosszankodás nélkül gyalog ment tovább. Hogy a hegyekben jobban haladjon, különleges cipőt viselt."

A limai alkirály és más spanyol előkelők rossz néven vették, hogy az érsek gyakran hosszú időre távol van. A kifogások Madridba, az Indiai Tanács fülébe is eljutottak. A Tanács megtiltotta az érseknek, hogy Limát elhagyja. Turibiusz azonban nem tartotta meg ezt a tilalmat, és a királynak röviden és velősen csak azt válaszolta, hogy őt Trient és a limai püspöki konferencia rendelkezései jobban kötelezik, mint a királyi törvények.

A szent haláláról a következőket jelentették: Turibiusz negyedik vizitációs útjának vége felé éppen a Pascasmayo völgyébe érkezett, amikor hirtelen rosszullét fogta el, és kénytelen volt megállapodni Santiago de Mirafloresban egy indián katekéta házában. Utolsó kívánsága az volt, hogy az indián egyházközség kicsiny kápolnájában áldoztassák meg. Arra kérte Jeronimo atyát, az ágostonosok helybéli kolostorának priorját, hogy hárfázzon neki. Mialatt Jeronimo a „Hitemet megőriztem" és „Kezedbe ajánlom lelkemet" zsoltárokat énekelte, Turibiusz utoljára föltekintett a keresztre. Nagycsütörtök volt, amikor Lima nagy érseke és Peru apostola meghalt.

Azt a kevés holmit, amit személyes használatra magánál hordott, kísérőinek ajándékozta. Amije még ezen kívül volt, azt szétosztották a szegényeknek, akiket oly nagyon szeretett.

Istenünk, ki Szent Turibiusz püspök apostoli munkája és igazságszeretete által megszilárdítottad Egyházadat, kérünk, add, hogy szent néped folytonosan gyarapodjék a hitben és az életszentségben!

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Szentlecke Zsid 10,4–11. Evangélium Lk 1,26–38.

Testvéreim! 1996 éve annak, amit Szent Lukácstól az imént az evangélium olvasásakor hallottunk. Ez az a pillanat, amikor Gábriel betoppan Máriához. Kívülről és első pillantásra úgy tűnik, hogy egy váratlan eseményről van szó, Mária zavarba jön. Valami történik, ami véletlennek tűnik, és ki tudja mi lesz belőle? – Holott amióta Isten az embert megteremtette, és az ember elveszett a bűn miatt, azóta semmi más nem történt: a Mindenható Isten ezt a pillanatot készítette elő.

Nem tudjuk pontosan, mennyi idő telt el a bűnbeesés és az Ige megtestesülése között. De annyit tudunk, hogy százezer évekről van szó. Rengeteg idő! Attól a perctől kezdve, amelyben Ábrahám megkapta az áldásnak az ígéretét, mintegy kétezer év telt el addig, amikor Gábriel jött és Mária „igen”-t mondott. – Ezzel megváltozott az emberi történelem. Nagyon jól kifejezi ezt az, hogy az időt ettől a pillanattól számoljuk. Jó lenne eltenni az emlékezetünkben, hogy a szekularizáció, az a törekvés, hogy Istent kihagyjuk az életből, lekoptatta ugyan a dátum elől „az Úr esztendeje” szavakat, a szívünkben jó odatudni az évszám mellé: idén az Úr 1996. esztendeje van.

S amit még nagyon fontos tudni: Gábriel nem vaktában, véletlenül jött Máriához. Az Úr nem azt mondta: „Gábriel, van egy gondolatom, menj és keress valakit a földön, aki ezt a gondolatot fölfogja!” Gábrielnek nem kellett kutatómunkát végeznie ahhoz, hogy rátaláljon Máriára. Isten üdvözítő tervében öröktől fogva ott van ez a szeplőtelen Mária, aki a megtesült Igét fogadni fogja.

Azok a százezer esztendők, melyek eltelnek a bűnbeeséstől az Ige megtestesüléséig, készítik nemzedékről nemzedékre Máriát, az Isten templomát. Gábriel tehát adott címre megy. A Boldogságos Szűz pedig, jóllehet pontosan nem tudhatta, mire készíti fel őt az Isten, sejtette, hogy nagy dolgot tervez vele. Mert érzékelte, hogy más, mint a többiek: a bűntelenséget, a szeplőtelenséget érzékelnie kellett. És amikor Gábriel jön a nagy üzenettel: „szűz lévén anya leszel és a fiad király lesz, uralkodó lesz!” – nem vitatkozik, hanem boldogan fogadja az Igét. A történelem pedig, és ez a mindenség, a legtávolabbi csillagvilág is, ebben a pillanatban, Mária „igen”-jére megkapja elsőszülöttét, Urát.

Aki hisz, amikor „igen”-t mond a hallott isteni szóra, Máriának ezt a nagy tettét ismétli meg. Aki pedig nem fogadja el a hitet, vagy halálos bűnt követ el, az megismétli a bűnbeesést, a paradicsom elvesztését. Amikor az ember bűnben van, igazában nincs az üdvösség idejében. A megtérés pedig – akár a keresztséggel, akár egy jó szentgyónással visszavezeti az embert az Úrnak az idejébe. Nagyon szükségünk van a Boldogságos Szűz közbenjárására és példájára, hogy azt az isteni tervet, amely öröktől fogva üdvözíteni akar bennünket, fölismerjük, befogadjuk, „igen”-t mondjunk rá, és engedjük, hogy bennünk is megtegye az Úr azokat a csodákat, melyeknek a vége az üdvösségünk. Amen.

Semmi teremtett dolog nem tud olyan boldogságot kelteni a lélekben, mely felérne a Szentlélek örömével.

Ha láttál már embert, ki kezével sebet ejt magán, éspedig úgy, hogy vérzik, a bűnös lélek hasonlóságát láthatod benne. Az élvezet helyet ad a fájdalomnak, a bujaság helyébe a kín lép. Tudatában van ennek, de belevág, kínoz, gyötör, saját kezével ejt sebet a lelkén. Nem ellenséges szándékból, hanem egy bizonyos benső érzéketlenség tompaságával.

Amikor tehát Isten lelki vigasztalásban részesít, adj érte hálát, és fogadd el, de Isten ajándékaként fogadd, ne saját érdemed jutalmaként.

Ne fuvalkodj fel, ne örülj szertelenül, hiába ne hivalkodj, inkább tegyen alázatosabbá az ajándék, tetteidben is légy körültekintőbb, tiszteletteljesebb, mert elmúlik majd az az óra, és rádszakad a kísértés.

Amikor pedig elvétetik a vigasztalásod, ne ess rögtön kétségbe, hanem alázatosan és türelmesen várd bizalommal a mennyei látogatást, mert elég hatalmas az Isten ahhoz, hogy megsokszorozva visszaadja neked vigasztalását.

Nem új, nem szokatlan ez azoknak, akik jártasak Isten útjaiban, mert a nagy szentek és a régi próféták életében gyakori volt az efféle változás.

Azért mondta egyikük Isten kegyelmi látogatásának idején: „Így szóltam bőségemben: nem ingok meg soha.”

Mikor pedig eltávozott tőle az a kegyelem, amelyben része volt, hozzáfűzte: „Elfordítottad tőlem arcodat, megrendültem.”

De még így sem esett kétségbe, hanem annál hevesebben fohászkodott Istenhez, mondván: „Hozzád kiáltok, Uram, Istenemhez könyörgök.”

Végül betakarította imádságának gyümölcsét, és tanúságot tett arról, hogy meghallgatásra talált, mondván: „Meghallgatott az Úr és megszánt engem, az Úr lett az én segítőm.”

De miben?

„Örömre váltottad – mondja – panaszomat, és vigadozásba foglaltál engem.”

Ha így történt nagy szentekkel, nekünk gyarlóknak, szegényeknek sem szabad kétségbe esnünk azért, hogy hol buzgóság, hol lelki szárazság a sorsunk.

A Lélek jön, majd visszavonul – akaratának tetszése szerint.

Azért mondja Jób: „Meglátogatod őt virradatkor, és hirtelen próbára veted.”

Fordítsd tekintetedet arra a végtelen isteni tudásra, arra az elrejtett titokra! Mily nagy béke, mekkora szeretet és mily nagy nyugalom van abban az isteni Szívben! Mily felemelő az a tudat, hogy itt most maga az Isten tanít. A röpimák, fohászimák azok, amelyek a szívet annyira- lángra lobbantják.

Rendjén való, ha a Keresztet nem önmagáért szeretjük és tiszteljük, hanem annak szeretete okán, akihez a Kereszt tartozik.

A Szalézi Társaság elsődleges célja, a pápai tekintély megőrzése (MB VII. 622).

Az élet Kálvária; de menjünk fel rá boldogan. A keresztek
a Vőlegénytől kapott ékszerek, és én féltékenyen őrzöm őket.
A szenvedéseim örömteliek.
Csak olyankor szenvedek, amikor nem szenvedek.

a) „És látván (Ker. János) Jézust ott járni, mondá: Ime az Isten báránya. És hallá őt két tanítvány, és követék Jézust” (Ján. 1,36). A hivatás bennünk érzék a Fölséges iránt, a lélek s a lelkiek iránt, még pedig az élet odaadásában. Kezdődik azzal, hogy az isteni lelkünk elé lép, s imponál és vonz. Kísérjük Jézust gondolatainkban, kérdéseket intézünk hozzá felejtve magunkat; Mester – mondjuk – hol lakol? s elmegyünk s megnézzük, s nála maradunk „az napon”; de még nem végleg. Beszélünk róla másoknak, érdeklődésünk tárgya lett: megtaláltuk a Messiást – mondjuk – Jézust, József fiát Názáretből. Ha mások ellenvetik: kerülhet-e valami jó Názáretből – megvédjük, hevülünk, lelkesülünk. Ime az életodaadás, az apostolság hajnala; ezt szívtisztasággal, imával s munkakedvvel kell párosítani. Jézus pillant belénk!

b) „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya” (1,40). A természetfölötti érték kihámozódik az emberi fölfogás, a világias érzések hüvelyeiből; Krisztus természetfölötti erő, behatásai természetfölötti hatások; e hatásoknak hordozói is vannak: egyének, egyház, szentségek; ez irányzatnak folyamágya van, melyben hömpölyög; visz hátán királyi gályákat, de sodor szemetet is. Már most a kegyelemnek, mint erőnek hivatását a világban fölfogni s magát szolgálatára fölajánlani, – erejében bízni s azt fölhasználni szent reakcióban a világias szellem ellen, ez krisztusi, apostoli hivatás. „Kegyelem, vagyis krisztusi lelki erő”, az én gondolatom; ezt el nem riasztom, alázatban kiérdemlem, nagyrabecsülöm… ez az apostoli hivatás érzéke. Vigyázok, hogy sehol se álljak útjába; alázatos vagyok, a szegényeket szeretem, a lelket mindenkiben nagyrabecsülöm.

c) Isten részéről pedig a hivatás hívás, vonzás, lelkesítő kényszer, szeretet. Senki sem jöhet hozzám, ha Atyám nem vonzza – mondja Jézus. Finom lelkiség s természetfölötti érzék bizonyítják Isten összeköttetését a lélekkel; az ilyen léleknek érzéke s tüze, tehát Lelke van. Isten ad ily kegyelmet; Jézus föladataira s a Szentlélek kihatásainak szolgálatára s szentségei kiszolgáltatására kiválaszt lelkeket. Nem világraszóló küldetés ez, hanem buzgó, vágyó, Krisztus érdekeit szolgáló lelkület. Nagyrabecsülök minden ily hivatást; rögtön fölkelek s felelem: Uram, íme készen állok parancsodra. Szólj, hallom.

A házasság szentsége — eszköze az isteni Gondvise­lés természetfölötti útjainak! Azáltal, hogy a há­zastársakat összeköti, hogy különböző érzésvilágú, lelkü­letű embereket összeforraszt, nemcsak az a célja, hogy a szíveket, az érzelmeket - tegye eggyé, hanem az is, hogy az egyik fél által a természetfölötti életet is átadja a má­siknak, íme a keresztény hitves feladata, isteni elhívatá-sa a mai világban! Akár férfi, akár nő, szentelje meg a há­zastársát, vigye közelebb Krisztushoz az Egyházhoz, segít­se a bűnbánatban, segítse az Úr testéhez való járulásában! De nemcsak a házastárs megszentelését célozza a házas­sági kegyelem, hanem a házasság gyümölcsének, a gyer­meknek megszentelését is... azokban, akik épen tartják, őrzik, hívő életükkel együtt működnek vele: hozzájárul a gyermekek megszenteléséhez. Ezáltal is beletartozik a há­zasság a praedestinatio (43) rendjébe. Bámulatos, mily mély­ségek rejlenek néha a szentarás egy-egy gondolatában. A hívő szülő gyermekei szentek lesznek, mondja Szent Pál. És a szentek élete nem ennek az igazságnak az illusztrá­ciója? Nem látni-e néha - egész családfákat, melyeknek ágai - szentek, mert a törzs is szent!

(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

43. Preadestinatio - Előre elrendeltetés (predesztiná­ció). Az egyik legmélyebb és legnehezebb kérdése a keresztény teológiának. Megkülönböztetjük a pre­desztinációt a kettős predesztinációtól. Az előbbi a megigazulásra, az örök üdvösség elérésére irányul, míg az utóbbi a megátaíkodottságban való megma­radásra, az örök elkárhozásra is érvényes.

„Katolikusnak lenni annyi, mint a Szűzanyát és az Egyházat édesanyaként tekinteni. Katolikusnak lenni annyi, mint körülrajongani, szeretni és ragaszkodni hozzá. Annyit is jelent, mint haladni a tíz- és ötparancsolat biztos vágányán a bölcsőtől a sírig. És jelenti azt, hogy nyugodtan meghalni, és viszontlátására sietni Jézus lángoló Szívére és édesanyánknak, a Boldogságos Szűz Máriának karjaiba. Legyetek hűségesek, legyetek ragaszkodók, legyetek sziklán álló katolikusok s örüljetek annak, hogy az Isten meghívott benneteket az Egyház kebelére és onnét az örökkévalóságra.”

1946. április 28. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 90. old.

„Ha a szeretet, a jóság és az irgalom útján járunk, meghozza az eredményeket, hiszen legtöbb ember olyan, mint a tükör, ha belemosolygok, visszamosolyog rám.”

A szenteknek sokszor hosszú éveken át a legszörnyűbb kísértéseket kellett kiállniuk.

Engesztelődjetek ki az Istennel

Ha találkozni akarsz az Úrral, készülj elő a találkozásra. Minden élet felülvizsgálat összeszedettséget tételez fel: alázatos kérő imában kell megszületnie és hálaadásban kiteljesednie.

Napsütés a havon  (Ft. Fülöp Zsombor)

Vannak egyesek, akiknek az értelme olyan nyughatatlan, mint a makrancos ló, amelyet senki sem képes megfékezni: majd erre szalad el, majd arra és nem tud egyhelyben megmaradni.²⁴ Ez olykor természeti fogyatkozás, olykor meg Isten küldi az emberre. Én nagy részvéttel vagyok irányukban, mert úgy vannak vele, mintha valaki nagyon szomjas volna s látná is a vizet messziről, de mikor feléje akar menni, ellenség zárja el előle az utat, az elején, a közepén és a végén. Így azután megesik, hogy ha sok küzdelem és pedig nagyon is sok küzdelem árán legyőzték az első ellenséget, sőt a másodikat is, a harmadik előtt leteszik a fegyvert s inkább meghalnak szomjan, ahelyett, hogy tovább harcolnának azért a vízért, amelynek megszerzése oly sokba kerül. Kifogytak az erőből, elhagyta őket a bátorság s ha egyeseknél volt is belőle annyi, hogy leverjék még a második ellenséget is, akkor azután kimerültek, pedig talán két lépésnyire sem voltak már az élet vizétől, amelyről az Úr azt mondta a szamariai asszonynak, hogy ha valaki iszik belőle, nem fog többé megszomjazni. És mennyire bölcs és igazmondás ez, amelyet maga az Igazság jelentett ki saját szájával, mert csakugyan, ez élet javai után nem fog többé szomjazni, bár az örök élet kincseire úgy megnövekszik a szomjúsága, hogy azt el sem tudja képzelni az olyan ember, aki csak a természetes szomjúságot ismeri. S azután mennyire szomjazik a lélek erre a szomjúságra. Megérti ugyanis, hogy mekkora annak az értéke. S ez a szomjúság bár nagyon kínos és gyötrő, épp olyan élvezetes amíg tart, mint amikor kielégítést nyer. Ez a szomjúság ugyanis nem öl meg mást, mint a földi dolgok iránti érzéket, egyébként pedig ő maga is kielégíti az embert. Úgy, hogy ha Isten megitatja az ilyen lelket – s ez egyike az Ő legnagyobb kegyelmeinek – épp oly szomjasan hagyja, mint volt, vagy még szomjasabban s mindig vissza-visszakívánkozik ez ital után.

______________________________________

²⁴ Szent Terézia kitűnő lovas volt fiatal korában; innét a hasonlat.

„Szeretem elrejteni a jó Isten elől bajomat, mert vele mindig
boldog arckifejezéssel akarok lenni mindenben, amit tesz.
De ami a Szent Szüzet illeti, előtte semmit sem rejtek el,
neki mindent megmondok.”

Szent Szívről nevezett Mária nővér idézi Szent húgát az apostoli perben (PA 471)

Magdolna és Judás. Oh Uram,
irtsd ki belőlem a Judás lelket, legyek én
a Te bűnbánó szerető Magdolnád. [III. 149]

Alapjában minden olyan ésszerű követelmény, ami a lélek előtt kötelező erővel jelenik meg, Isten szava. És aki Istennek ezt a szavát készségesen magába fogadja, az vele együtt megkapja azt az isteni erőt is, hogy annak meg tudjon felelni.

Ellen kell állni mindannak, ami mélabús szomorú­ságba húzhat. Legyen mindennapi imádságunk: „Az Úr öröme az én erőm ". A boldogság és az öröm volt a Szűz­anya ereje. Ezzel az erővel szolgálta készségesen Istent, gyermekét, és amikor méhében Erzsébethez vitte Őt, an­nak méhében is az örömtől mozdult meg a gyermek. Csak az öröm adhatott Máriának annyi erőt, hogy Názá­retből Júdea dombjai közé siessen unokatestvéréhez, és szolgálóleányként segítsen neki.

Nekünk is ugyanígy kell szolgálnunk az Urat: igaz szolgaként. És miután magunkhoz vettük az Áldozatot, szerető gondoskodással kell elindulnunk a nehézségek
útján.

1962. november 22. Folytatás 2.

(II/30) De az atya szavai között volt még olyan is, ami engem nyugtalanít: hogy háromféle szellem van. Az isteni, a gonosztól és az önmagunktól eredő. Ez igen zavar engem, mert néhány hónappal ezelőtt rettentő kísértésem volt, és a gonosz mindenáron azt akarta velem elhitetni, hogy három énje van az embernek. Én emiatt nagyon sokat szenvedtem, heteken át az a tudat gyötört, hogy minden önmagamtól származó. És a gonosz egyre nagyobb erővel tört rám, hogy én hiába álltatom magam, hiúság minden, amit teszek, mert telve vagyok gőggel és önteltséggel, s kevélységem az, ami miatt el fogok kárhozni.Az okosság az lesz, ha lemondok arról, hogy ezt az ügyet továbbvigyem. „Láthatod, akinél voltál, az is csak azt mondta, elolvassa, de ez nem jelent semmit a dolgokra nézve.” És e gondolat arra kényszerített, hogy lássam be az atya előtt is tévedésemet, menjek el hozzá és a mellém rendelt nővérhez is, és neki is alázatosan valljam be gőgös hazudozásaimat, melyekkel őt is félre akartam vezetni. Ha ezt megteszem, akkor lelkem is megnyugszik, és önmagam előtt is tisztán és őszintén állhatok meg.
Már elérkezett a szentáldozás ideje,és én még mindig magamban vajúdtam. Nem tudtam tisztán látni a dolgokat, és nagy ellenállást éreztem magamban, hogy ne próbáljak szentáldozáshoz járulni, mert ez aztán igazán szentségtörés lesz. Bánatom igen nagy volt, és lelkemben remegve így szóltam: „Imádott Jézusom! Én nem akarlak megbántani, akkor hogyhogy most ebbe a sok és nagy bűnbe estem? És ha én nem akarom, akkor miért vétkezem?” A gyermekkori katekizmus kérdése jutott eszembe: „Bűnt az követ el, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten parancsolatának.” Egy pillanat alatt megvizsgáltam lelkiismeretemet. Én nem akarom a bűnt, tehát nem is vétkezem. Ezt elmém így diktálta, de testem mozdulata még mindig ellenállt, nehogy az Úr oltárához menjek. Kétségbeejtő volt ez a küzdelem.

„Uram, légy irgalmas hozzám!” És odatérdeltem az áldozók közé.Amikor rám került a sor, a pap megállt előttem. Én nyitott ajakkal, remegve vártam az édes Üdvözítőt, és arra gondoltam, talán meg sem áldoztat. De ő az összetapadt szentostyákat igyekezett szétszedni, s ahogy ajkaimra tette a szentostyát, nem egy, hanem kettő volt. És ahogy a nyelvemre helyezte, kissé fogamhoz érintette.Az érintéstől kettévált, és mint szárny, úgy éreztem, repül lelkembe. Ez határtalan megkönnyebbülést hozott lelkemnek. Sírva fakadtam: „De jó, hogy jöttél!” /Az Ő szavait imádkoztam vissza Hozzá./ „Ugye, Te nem vetsz meg engem, és éppen bűnösségem az, ami miatt megkettőzve adod át erődet? Mily jóságos vagy, mily határtalan könyörületed a vergődő bűnöshöz!” Hosszú időn át hálálkodtam Neki végtelen irgalmáért.

„Drága gyermekek!
Szeretném nektek megköszönni minden áldozatotokat, s a legnagyobbra hívlak titeket: a szeretet áldozatára. Szeretet nélkül nem tudtok sem engem, sem Fiamat elfogadni. Szeretet nélkül nem tudjátok megosztani tapasztalataitokat másokkal. Ezért azt kérem tőletek, drága gyermekek, hogy kezdjétek el életre váltani magatokban a szeretetet.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen!

Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát, 
és ő méhében foganá Szentlélektől Szent Fiát.

Üdvöz légy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled,
áldott vagy Te az asszonyok között,
és áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért!
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Most és halálunk óráján. Ámen

Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.

Üdvöz légy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled,
áldott vagy Te az asszonyok között,
és áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért!
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Most és halálunk óráján. Ámen

És az Ige testté lőn és miköztünk lakozék.

Üdvöz légy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled,
áldott vagy Te az asszonyok között,
és áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért!
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Most és halálunk óráján. Ámen

Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja! 
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

Könyörögjünk!
Kérünk Téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik
az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük,
az Ő kínszenvedése és keresztje által a föltámadás dicsőségébe vitessünk!
Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. - Ámen

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, 
miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen

Szilágyi Domokos: Bűnöm: a szépség


Ha valami gyönyörűség ér
- szép könyv, szép festmény, szép zene -,
mindig úgy érzem: szólni kéne,
hogy kiáltani kellene,

nyomaszt a bűn - s a versíráshoz
ez ad szívet, agyat, erőt -:
hogy hibámból vagy bárhogy is,
de eltitkolom mások előtt,

hogy nemcsak nekem van jogom rá,
nem szép a szép, ha csak magam
gyönyörködöm benne - - mi célja,
mi értelme, mi haszna van

a fénynek, hogyha véka rejti,
a virágnak, ha télikert
börtönében él eldugottan,
a dalnak, ha nem hallja meg

senki; - nyomaszt a bűntudat,
s ő késztet arra, hogy legyek
antenna, melyen át a szépség
eljut hozzátok, emberek.
 

Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne... (Dán 6,4)

Dánielt tizenéves korában hurcolták el Júdából a babiloni fogságba. Ott idővel magas rangú tisztviselő lett a királyi udvarban. Istenfélő ember a pogány környezetben. Lépten-nyomon kiderült, hogy van valamije, amire gyakran szükségük van a többieknek, de ami nincs meg mindenkiben. Így emlegették: rendkívüli lélek van benne.

Miben állt ez? Dániel olyan kérdésekre is tudott válaszolni, amikre az udvar bölcsei nem. Olyan segítőkészség volt benne, amit csodáltak. Olyan becsületesen végezte hivatali munkáját, hogy nem lehetett hibát találni benne. Csendesen élt, de az élő Istennel való közösségét bátran vállalta, akkor is, ha ezért szenvednie kellett. Sugárzó ember volt: az Istennel való lelki közösségben feltöltődött, és olyan értékeket tudott továbbadni, amelyekre mindenki vágyik, de az ember magából nem tud árasztani. Átjárta Isten szentsége, és ez rendkívüli jellemet formált ki benne, ami a leghétköznapibb helyzetekben is megnyilvánult. A pogány világ pedig rászorul azokra a kincsekre, amelyeket Isten Lelke ad a benne hívőknek.

Jézus Krisztus ezt a rendkívüli lelket, az ő Szentlelkét minden benne hívő számára hozzáférhetővé tette. Isten ad Szentlelket azoknak, akik neki engedelmeskednek (ApCsel 5,32). Ne érjük be kevesebbel, ne legyünk kis igényűek a hívő életben! Isten újjászületett gyermekei kapják ezt a rendkívüli lelket, s a Szentlélek jézusi jellemet formál ki bennünk. Megtanít mindig ugyanannak maradni, hitetlen közegben is tiszta életet élni, ad olyan bölcsességet, szeretetet, ami túlmutat rajtunk Istenre, s amikor az emberek látják tetteinket, dicsőítik mennyei Atyánkat (Mt 5,14). A világnak nagy szüksége van azokra, akiket Isten Lelke vezet.

„Ezt mondja az én Uram, az Úr: Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan nagyra, akár egy isten.” Ez 28

https://www.youtube.com/watch?v=2Yy80tlk_T4

3. nagyböjti hét csütörtök. Élő közvetítés 18- , magyarországi idő szerint 17- órától.

A kezdésről értesítés kérhető

https://www.youtube.com/watch?v=V_GmRJ7iMCU

Járj elől jó példával! - Reggeli elmélkedés egy kiválasztott szentírási rész alapján - Szerkesztő: Kertész Marika

A Didaché az apostolok halála utáni időszak (a 2. század eleje) legfontosabb műve, amely betekintést ad a korai Egyház liturgikus életébe. Ebből a dokumentumból tudjuk, hogy ebben az időben már általánosan elfogadott volt az „eucharisztia” elnevezés. A mű az egyik legősibb eucharisztikus imát tartalmazza és röviden leírja a vasárnapi Eucharisztia megünneplését (14. fej.), melynek a fő formai és tartalmi elemei a következők:

1.a közösségi ünneplés;

2. a „kenyértörés”;

3. amelyhez kapcsolódik a hálaadás (eucharistia).

4. Ez együtt az a „tiszta áldozat”, amelyet előre jelzett az Ószövetség.

5) Ezt az áldozatbemutatást, amit korábban még próféták és tanítók végeztek, most már a liturgiában a püspökök és a diakónusok végzik. A könyv
hangsúlyozza a bűnbánat fontosságát: bűnbánatot kell tenni, hogy az áldozat tiszta legyen (14,1-2), olyan, amit már Malakiás próféta is megjövendölt
(1,10-11). Az Eucharisztikus imát (anaphora/kánon) is tartalmazó részek (9-10. fejezet) értelmezésére vonatkozóan különböző értelmezésekkel találkozhatunk. Egyesek azt a véleményt képviselik, hogy csak egy egyszerű agapéval kapcsolatos hálaadó imádságot ír le a szerző, és nem egy korabeli kánonról van szó. Mások szerint nyilvánvaló, hogy egy kezdetleges kánonnal van dolgunk, melynek alapját a zsidó liturgikus minta adta.

Az Eucharisztia ünnepléséről az első részletes beszámolót Jusztinosznál (1165) találjuk. Az 1. Apológia 67. fejezetben részletesen leírja a korabeli keresztények vasárnapi eucharisztiáját. A 65. fejezet egy olyan eucharisztiának a menetét írja le, amelyben valaki a beavató szentségekben részesült. Részletesebb magyarázat nélkül megemlíti a jellegzetes mozzanatait: befogadás a testvéri közösségbe, imádság a neofitákért, békecsók, a kenyér és a bor elkészítése, eucharisztikus anaphora Ámennel, a konszekrált kenyér és a bor kiosztása a jelenlevőknek és átadása a diakónusoknak, akik visznek belőle a távollévőknek is. A mű 66. fejezetében egyértelműen tanítja Krisztus valóságos jelenlétét: „Ezeket mi nem úgy vesszük, mint közönséges kenyeret vagy közönséges italt, hanem mint a megtestesült Jézus Krisztus, Megváltónk, az Isten igéje (logosz) által a mi üdvösségünkre felvett testet és vért, az ő hálaadó imájával megáldott táplálékot, és azt tanultuk, hogy a megtestesült Jézusnak teste és vére ez” (66,2).

Liturgikus-teológiai szempontból fontos a Hüppolitosznak tulajdonított Traditio apostolica (215 körül).

Az első olyan óegyházi irat, amely liturgikus szövegeket is tartalmaz. A mű a keresztény beavatás leírása közben lejegyzett számunkra egy korabeli Eucharisztikus imát (kánon), amely a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform keretében, kibővített formában a szentmise második Eucharisztikus imája lett. Ez az első olyan liturgikus szöveg, amely úgy értelmezi Jézusnak az utolsó vacsorán elmondott szavait mint „alapítási igéket”. Megjelenik az epiklézis kétféle formája: először az adományokra hívják le a Szentlelket, majd pedig azokra, akik „részesülnek benne”. Leírása szerint a püspök az, aki elmondja a nagy hálaadó imádságot a kenyér felett, „hogy Krisztus testét megjelenítse”, és ő az, aki áldoztat, a következő szavakkal: „a mennyei kenyér Krisztus Jézusban” A koncelebrálás meglétéről is tanúskodik ez a liturgikus szöveg, amikor kijelenti: a püspök „az összes presbiterekkel együtt kezét az adományokra téve e szavakkal adjon hálát” (4. fejezet).

Műveld meg a talajt és megtermékenyül
„Uram, körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre.” (Lukács 13:8-9)

Ebben a Nagyböjtben járj a „Szív Útján!”

Kattints és Imádkozz!

A Pápa Imavilághálója (az Imaapostolság) egy olyan szolgáltatás, amelynek célja a pápa havi imaszándékainak az egész világon való terjesztése. Ezeket a szándékokat az emberiség és az Egyház számára valódi kihívásoknak tekintik, mivel a Szentatya mai világ miatti aggodalmait fejezik ki. Célunk, hogy ezek a szándékok vezessék az adott hónapban cselekvésünket és imáinkat.

Ezt a hálózatot azok a bármilyen helyen vagy helyzetben lévő emberek alkotják, akik életük mindennapi felajánlásával vállalják a Krisztus küldetésében való együttműködést. A misszióra való felhívás az a tűz, amely őket apostolokként az Atya szívéből a világ szívébe küldi.

Az ima világméretű hálózatának alapját 1844. december 3-án, Xavier Szent Ferenc ünnepén Gautrelet jezsuita atya rakta le. Azoknak a fiatal diákoknak, akik misszionáriusként szerettek volna eljutni a világba, azt mondta: „Legyetek misszionáriusok imádkozva, a mindennapi életetek felajánlásával. Küldetésetek itt és most van, a tanulmányaitok és a mindennapi kis feladataitok által. Ha ezt Isten akaratára nyitottan teljesítitek, akkor már az egész Egyházat segítő apostolok vagytok.”

Törekedjünk arra, hogy Krisztust életünk középpontjába helyezzük, és bensőséges barátságban éljünk vele. Ez ösztönözzön arra minket, hogy az Ő meghívására Vele együttműködő apostolokká váljunk.

Ferenc pápa megismételte felhívását minden ember számára, arra kérve mindnyájunkat, hogy csatlakozzunk hozzá, ehhez a nagy küldetéshez, és hívjuk fel egyre inkább a figyelmet a körülöttünk lévők igényeire. Ezt a meghívást az Úrangyala utáni üzenetében tette meg 2017. január 8-án.

Szeretnélek felkérni Benneteket, hogy csatlakozzatok A Pápa Világméretű Imahálózatához, amely a közösségi hálózatokon keresztül is terjeszti azokat az imaszándékokat, amelyeket havonta javaslok az Egyház számára. Ilyen módon az imaapostoli szolgálat előre halad és növekszik a közösség.

A Szentatya azt szeretné, hogy tisztában legyünk a világ minden táján jelenlévő testvéreink szenvedéseivel, imádkozzunk értük, és gondolkozzunk új módszerekről szenvedésük enyhítésére.

Újítsuk meg a Szentatya havi imaszándékaival kapcsolatos törekvésünket, és tekintsünk magunkra misszionáriusként mindennapi életünkben.

Galgóczy Erzsébet, Krisztus fehér vértanúja 1905. június 27-én Szolnokon született 10. gyermekként egy tizenegy gyermekes családban. A felnőtt kort csak négy gyermek érte meg.

Szülei mélyen vallásos, egyszerű emberek voltak. Mindig nagyon beteges kislány volt, gyermekkorában balesetek is érték. Elemi iskoláit alig tudta emiatt elvégezni. Elsőáldozó is csak negyedikes korában lehetett a sok hiányzás miatt. Ettől kezdve napi áldozó lett. Jézus és a Szűzanya iránti szeretetét és odaadását édesanyjának köszönheti, aki még születése előtt Jézusnak és a Szűzanyának ajánlotta fel.

1919-ben az országot érő román támadás során a román csapatok a Tisza folyó felől Szolnok városát lőtték. A Zagyva folyó mellett álló szolnoki Vártemplomból – mely akkor kétfrontos ágyútűz alatt volt – kimentette a monstranciát és az Oltáriszentséget a cibóriumban. A megáradt Zagyvát átúszva, a fejére és vállára kötve mentette meg a DRÁGA TERHET. Már ekkor vértanúságra vágyott, szerette volna életét áldozni Krisztusért. Ekkor még csak tizennégy éves volt. Megtette, amit az akkori helyzetben egyetlen felnőtt sem mert megtenni. Ezért a hőstettéért nagy árat fizetett.

1920. március 12-én kerül betegen ágyba és ettől kezdve – ritka kivételtől eltekintve – élete végéig fel sem kel betegágyából. Negyvenkét évet súlyos testi és lelki szenvedésekben, ágyban fekve él át, de nem egyedül és elhagyatva. Betegségeit, szenvedéseit kereszthordozásként Magyarországért és a lelkek mentéséért ajánlotta fel.

Az 1929-es év július elején jelenik meg nála először – kezdetben nem ismeri fel – a Szűzanya, a „Szép Hölgy” alakjában és ettől fogva élete végéig majd minden nap. A Szűzanya részt vállal ápolásából, gyakran megáldoztatja, sőt időnként maga Jézus is áldoztatja.

1929 nagyböjtjében jelennek meg – időszakosan eltűnve – kezén és lábán, oldalán Krisztus sebhelyei. Karácsony éjszakáján pedig a töviskoronát kapja homlokára és fejére. Ettől kezdve haláláig hetente – pénteki napokon – átéli Jézus kínszenvedését. Együtt hordozza Vele a terheket, lelkeket mentve, engesztelve.

A Szűzanya kérésére rejtettségben élte le engesztelő életét.

A II. világháborút követő kommunista, ateista, egyházüldöző környezetben a vádak, megnemértések, egyházi vizsgálatok csak súlyosbították szenvedéseit. Személye sokaknak jelentett megerősítést és lelki támogatást. 1945-1962 között Ft. Doroszlai Kálmán plébános gondoskodott róla, aki a lelkivezetője is volt.

Szent Pió atyát egy alkalommal magyar zarándokok keresték fel, akiket így fogadott: „Minek jönnek maguk ide Magyarországról? Van maguknak is stigmatizáltjuk: Galgóczy Erzsébet.” ¹

Ránk maradt naplói, versei, költészete, misztikus álmai, lelkigyakorlatos elmélkedései szép örökségünk.

Földi életútját Máriaremetén fejezte be 1962. március 27-én.

A Boldogságos Szűz szavai Galgóczy Erzsébethez 1946 augusztus 30-án:
„Halálod után kinyilatkoztatja és megmutatja az Úr Jézus, hogy valóban az Ő eszköze voltál, és engesztelő áldozata. És én megmutatom, hogy az enyém voltál és az Úr Jézus leghatalmasabb akaratából történt és fog történni minden. Nagy szándékainak megvalósításához téged használt és környezetedet eszköznek.” ²

Úr Jézus, Te már gyermekkorában engesztelő áldozatul választottad
nagylelkű leányodat, Galgóczy Erzsébetet. Megajándékoztad Őt
a gyógyíthatatlan és állandóan ágyhoz szegező betegségek
súlyos keresztjével, de szent sebhelyeid vérpiros rózsáival is,
és sok-sok kegyelemmel többi gyermeked javára.
Alázattal kérlek, dicsőítsd meg e hősies türelmű Jegyesedet,
s emeld Őt mielőbb Egyházad oltáraira, az Isten és
az emberek iránti szeretetből való hősies engesztelés példaképeként.
Szeplőtelen Szűzanyám, Te hűséges, figyelmes és engedelmes gyermekedet,
Erzsébetet oly gyakran meglátogattad és vigasztaltad lelkét,
és olyan sokszor elvitted hozzá Jézusodat a kis fehér ostyában,
hogy a gyakori szentáldozásból erőt merítsen a kereszthordozáshoz.
Gyermeki bizalommal kérlek, esdd ki nekem Erzsébeted érdeméért,
hogy Isten iránti szeretetből én is derűs türelemmel hordozzam keresztemet,
és hogy … /ide foglaljuk kéréseinket!/  Ámen

1, 2:  KISS Mária Hortenzia: Új idők apostola a stigmatizált Galgóczy Erzsébet. Kecskemét, [1989]

Kérem, hogy imádkozzanak értem! Válaszokat szeretnék kapni az Úrtól. Van egy számomra szetetett személy, aki a napokban nagyon megbàntott. Nem tudom, hogy szándékosan tette-e. Nehéz helyzetben van, szeretnék neki segíteni, de nem tudom, hogy ezek után mit tegyek.
A másik problémám, hogy munkahely váltáson is gondolkodom, de bizonyos dolgok miatt nem tudom, hogy menjek-e vagy maradjak,
és még van egy problémám: Két szakképzés iránt is érdeklődöm, de nem tudom eldönteni, hogy hosszútávon melyik terület lenne a nekem való. Kérem, hogy imádkozzanak, hogy kijelentse nekem az Úr ezeket a dolgokat. Nagyon szépen köszönöm! Üdv:Sz. K.

Ma csökkentsd vagy hagyd el, az állati és növényi alapú tejtermékeket!

Olvasd el!

Jer 7,23-28 Még a választott nép sem szívleli meg Isten szavát; pedig csak úgy lehet boldog, ha engedelmeskedik.
Lk 11,14-23 Jézus szava nekünk is szól: „Aki nincs velem, ellenem van!”

Elmélkedj rajta!

Akik semmit sem tudnak Istenről, és életük önmagukra összpontosul, azok azt képzelik: csak úgy tudják megtalálni önmagukat, ha az egész világgal szemben kiharcolják kívánságaik és igényeik teljesülését. ... Aki így él, az halálban él. Nem találhatja meg önmagát, mert elveszett: nem igazán valóságos többé. ... Sohasem leszek képes önmagamat megtalálni, ha elkülönítem magam a többi embertől, mintha én valami másfajta lény lennék.

Tedd meg!

Jelen van-e életemben a hamisság, a hazugság? Szembenézek megalkuvásaimmal.