KATTIMA.hu Kattints és imádkozz! – Evangélium és Ima, minden nap, XIV. Leó Pápa imaszándékával.

A városok ismerjék meg az evangéliumot

Imádkozzunk, hogy sikerüljön a nagyvárosokban az evangélium hirdetésének új formáját megtalálni, mert a városokat gyakran személytelenség és magány jellemzi. Ismerjük meg a közösség létrehozásának kreatív útjait. 

A hónap imája

Uram, Jézus, Jó Pásztor, Te végigsétálsz az utcáinkon és a tereinken,
belépsz a magas épületekbe és a szerény városrészekbe,
és csendben azokkal a milliókkal vagy, akik a zaj és a rohanás közepette az élet értelmét keresik.
Te ismered, Uram, a város szívét: a fényeit és az árnyait, a zaját és a magányát.
Tudjuk, hogy a városok arra hivatottak, hogy a szabadság és a lehetőségek helyszínei legyenek, de a névtelenség és az elszigeteltség tereivé is válhatnak. Ezért megújult tekintetet kérünk Tőled ma, amely fel tudja fedezni a Te Evangéliumod hirdetésének termékeny talaját a városi életben. Adj nekünk kreatív és mély hitet, amely nem marad meg a szavaknál, hanem egyszerű és szeretetteljes megnyilvánulásokon keresztül testet ölt. Tégy minket kilépő Egyházzá, amely el tud jutni a perifériákra, meg tudja vigasztalni a magányosokat, és testvériséget és összetartozást vet ahelyett, hogy engedne a közönynek.
Uram, legyenek a városi közösségeink nyitott és befogadó otthonok, olyan helyek, ahol megosztják a reményt, ahol senkit sem hagynak figyelmen kívül, és ahol a te Evangéliumod öröme felragyog oly sok testvérünk rejtett életében.
Tégy minket a városban a te tanúiddá, merész és kreatív misszionáriusokká, akik életükkel hirdetik a te Szeretetedet – olyan Szeretetet, amely képes legyőzni a sietséget, a zajt és a névtelenséget. Ámen

Felajánló ima

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. Itt vagyok ezen az új napon. Helyezd el a szívemet újra a Fiad, Jézus Szíve mellé, amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá, hogy elvégezhessem a küldetésem. A Kezedbe teszem az örömeimet és a reményeimet, a munkámat és a szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. Máriával egységben felajánlom Neked a napom az Egyház küldetéséért, különösen Leó pápa e havi imaszándékáért, hogy sikerüljön a nagyvárosokban az evangélium hirdetésének új formáját megtalálni, mert a városokat gyakran személytelenség és magány jellemzi. Ismerjük meg a közösség létrehozásának kreatív útjait.  Ámen

Szívből jövő hozzáállásunk

Evangelizáljuk találékonyan a nagyvárosokat

Tegyük láthatóvá az evangéliumot a rejtett dolgokban. A városban sokan észrevétlenek maradnak. Ugyanez vonatkozik a hitre is. De éppen ott, a rejtett és hétköznapi dolgokban hinthetjük el a jelenlét, a kapcsolat és az együttérzés csíráit.
Az evangélium láthatóvá tétele azt jelenti, hogy megtestesítjük azt a városi életben, ahol minden gyorsnak tűnik, de a szív továbbra is az Úrra vágyakozik. (Vö. A szív útja 8. és 9. lépés. Küldetés. Az imádkozás és a szolgálat világméretű hálózata /Imavilágháló/)

Örülj, Mária!

Ma van Szűz Mária mennybevételének az ünnepe, és az egész Egyház örömmel teljes! Dicsérjük az Urat Máriával együtt a Magnificat szavaival: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!” (Lk 1,39–56)

A Magnificat éneke „megerősíti az alázatosaknak, az éhezőknek és Isten buzgó szolgáinak a reményét. A Boldogságokban szereplő nők és férfiak azok, akik még a megpróbáltatások közepette is már látják a láthatatlant: a hatalmasokat, akiket trónjukról letaszítanak, a gazdagokat, akik üres kézzel maradnak, és Isten beteljesült ígéreteit” (XIV. Leó).

Ezt az ünnepet a felajánló imával ajánlom fel az Úrnak, a hónap szándékáért imádkozva.

    Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. Itt vagyok ezen az új napon. Helyezd a szívemet újra a Fiad, Jézus Szíve mellé, amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá, hogy elvégezhessem a küldetésem. 
    A Kezedbe teszem az örömeimet és a reményeimet, a munkámat és a szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
    Máriával egységben felajánlom Neked a napom az Egyház küldetéséért, különösen Leó pápa e havi imaszándékáért, hogy sikerüljön a nagyvárosokban az evangélium hirdetésének új formáját megtalálni, mert a városokat gyakran személytelenség és magány jellemzi. Ismerjük meg a közösség létrehozásának kreatív útjait. 
Ámen

Üdvöz légy, Mária…

Francia nyelvű csapat

Együttérzésemet fejezem ki kolumbiai testvéreimnek, akik a közelmúltban számos halálos áldozatot és sérültet, valamint jelentős anyagi károkat okozó földrengés következményeit szenvedték el. Miközben az Úrhoz imádkozom az elhunytak örök nyugodalmáért, biztosítalak benneteket az imáimról a hozzátartozóitokért és mindazokért, akiket ez a tragédia érintett. Hálámat fejezem ki mindenkinek, aki a mentésben és a segítségnyújtásban részt vesz az érintettek érdekében.

Napjaink városai tele vannak ellentétekkel. A szabadság és a lehetőségek helyszínei, ugyanakkor sok ott élő számára a névtelenség és a magány színterei is. A városi élet nyüzsgése közepette milliók keresik életük mélyebb értelmét, gyakran anélkül, hogy megtalálnák azt. Ez a valóság különösen aggasztó a társadalom peremén élők és azok számára, akik láthatatlannak érzik magukat a tömegben.

Augusztusi imaszándékában Leó pápa arra hív minket, hogy imádkozzunk, hogy sikerüljön a nagyvárosokban az evangélium hirdetésének új formáját megtalálni, mert a városokat gyakran személytelenség és magány jellemzi. Ismerjük meg a közösség létrehozásának kreatív útjait. 

Nem vagy egyedül. Imádságoddal csatlakozol a Pápa Imavilághálójához tartozó milliókhoz, akik a világ minden tájáról imádkoznak az emberiség problémáiért és az Egyház küldetéséért.

Imádkozz Leó pápával együtt!

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen

    Uram, Jézus, Jó Pásztor, Te végigsétálsz az utcáinkon és a tereinken,
belépsz a magas épületekbe és a szerény városrészekbe,
és csendben azokkal a milliókkal vagy, akik a zaj és a rohanás közepette az élet értelmét keresik.
    Te ismered, Uram, a város szívét: a fényeit és az árnyait, a zaját és a magányát.
Tudjuk, hogy a városok arra hivatottak, hogy a szabadság és a lehetőségek helyszínei legyenek, de a névtelenség és az elszigeteltség tereivé is válhatnak.
Ezért megújult tekintetet kérünk Tőled ma, amely fel tudja fedezni a Te Evangéliumod hirdetésének termékeny talaját a városi életben.
    Adj nekünk kreatív és mély hitet, amely nem marad meg a szavaknál, hanem egyszerű és szeretetteljes megnyilvánulásokon keresztül testet ölt.
    Tégy minket kilépő Egyházzá, amely el tud jutni a perifériákra, meg tudja vigasztalni a magányosokat, és testvériséget és összetartozást vet ahelyett, hogy engedne a közönynek.
    Uram,
legyenek a városi közösségeink nyitott és befogadó otthonok, olyan helyek, ahol megosztják a reményt, ahol senkit sem hagynak figyelmen kívül, és ahol a te Evangéliumod öröme felragyog oly sok testvérünk rejtett életében.
    Tégy minket a városban a te tanúiddá, merész és kreatív misszionáriusokká, akik életükkel hirdetik a te Szeretetedet – olyan Szeretetet, amely képes legyőzni a sietséget, a zajt és a névtelenséget.
Ámen

Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

A mai evangélium azt beszéli el, hogy Jézus a viharban a Galileai-tó vizén járva közeledik a tanítványaihoz (vö. Mt 14,22–33).

A kenyér és hal csodája után (vö. Mt 14,13–21) a Mester arra biztatja a tanítványait, hogy szálljanak bárkába és induljanak el, míg ő visszavonul a hegyre, hogy egyedül imádkozzon. Miután elhagyták a partot, a tanítványok a szél kényének-kedvének kiszolgáltatva nehezen haladtak előre. Azután, hogy egy csodás jel főszereplői voltak, most tehetetlenül és félve találják magukat a hullámok és az ellenszél fenyegetése előtt.

Ahogy az éjszaka véget ért, Jézus a háborgó vizeken át közeledett feléjük, és a rettegő tanítványok kísértetnek vélték őt (26. v.). De Jézus így szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” (27. vers). Az Úr jelenléte mindent megváltoztat: Péternek még sikerül néhány lépést is tennie a hullámokon át felé; de aztán elveszíti a bátorságát, süllyedni kezd, és Jézus megmenti. Amikor ezután a Mester beszáll a bárkába, a vihar lecsillapul, és a tanítványok szívéből spontán hitvallás tör ki: „Te valóban az Isten Fia vagy!” (33. vers).

Ahhoz, hogy ezt felismerjék, nem volt elég, hogy egyszerűen csak tanúi voltak egy csodának, és az sem, hogy a nép szemében sikeresnek bizonyultak; hanem meg kellett tapasztalniuk a saját gyengeségüket, és abban fel kellett ismerniük Isten jelenlétét. Csak ez a tapasztalat nyithatta meg a szemüket és a szívüket az Ő közelségére, hogy még a vihar közepette is békét találjanak.

Később Jézus így szólt hozzájuk: „Ha volna hitetek és nem kételkednétek … ha azt mondanátok ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe«, meglenne” (Mt 21,21). Ez hasonló ahhoz, amit a tavon tapasztaltak: Krisztus békéje, aki a hegyen imádkozott, eljutott hozzájuk a tomboló víz közepette is.

Ez a csoda tehát valami fontosat tanít nekünk. Először is, hogy ne ragadjon el minket a siker, és soha ne legyünk önteltek. Ugyanakkor azt is, hogy ne essünk kétségbe, még a sötét pillanatokban sem, amikor tehetetlennek érezzük magunkat a problémákkal szemben, és erőfeszítéseink ellenére úgy tűnik, mintha inkább hátrafelé haladnánk, mint előre. Bármilyenek is legyenek a körülmények, Jézus nem hagy el minket, és ha alázatosan befogadjuk őt az életünk hajójába – az imádság, a szentségek és az Ő Igéjének hallgatása révén –, benne békét, világosságot és erőt találunk az utazásunkhoz.

Mária, aki hitéért áldottnak hirdettetett (vö. Lk 1,45), segítsen bennünket abban, hogy bizalommal átadva magunkat Istennek éljünk.

________________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Továbbra is aggodalommal követem a szudáni, különösen az el-Obeid városában kialakult tragikus helyzetet. Miközben lelki együttérzésemet fejezem ki az ország egész népének, ismételten felszólítom a hatóságokat, hogy biztosítsanak humanitárius folyosókat a civil lakosság számára. Ugyanakkor sürgetem a nemzetközi közösséget, hogy támogassa az azonnali tűzszünet elérése érdekében tett erőfeszítéseket. Imádkozzunk azért, hogy az Úr erőt adjon a szenvedőknek, megtérítse az erőszakot szítók szívét, és megadja a régóta várt békét.

Továbbra is elszomorító hírek érkeznek arról, hogy ártatlan embereket ölnek meg és sebesítenek meg Ukrajnában és Oroszországban. Ezek az események egymást követik, sőt egyre gyakrabban fordulnak elő, ami egyre több civil áldozatot eredményez, köztük gyermekeket is. Gondolataim az áldozatok családjaival, a sebesültekkel és mindazokkal vannak, akik a folytonos konfliktus miatt szenvednek. Ennyi fájdalom láttán újra szívből jövő felhívást intézek a humanitárius jog tiszteletben tartására, valamint arra, hogy mindkét fél szüntesse be a polgári célpontok elleni támadásokat. A háború csak újabb háborút szül, és hatalmas szenvedést okoz. Ideje véget vetni az erőszak ezen ördögi körének, és teret engedni a diplomáciának és a párbeszédnek, hogy megnyíljon az út a béke felé.

Most pedig szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiakat és a különböző országokból érkezett zarándokokat!

Különösen köszöntöm a milánói érsekség Szent Mária Magdolna Közösségének fiataljait, akik végigjárták az utat Sziénától Rómáig; továbbá az ennai cserkészeket, akik a római dombokon táboroztak; valamint a páduai egyházmegye Pernumia városából érkezett fiatalokat.

Az oly sok ifjúsági csoport jelenléte, akik úgy döntöttek, hogy a nyári szünetük egy részét képzésekre és a barátság ápolására szentelik, a remény jele, akárcsak a fiatal ferencesek együttléte, akikkel múlt csütörtökön Assisiben volt szerencsém találkozni.

Mindannyiatoknak, fiatal férfiaknak és nőknek, akik engem hallgattok, szeretném az emlékezetetekbe idézni, hogy ezekben a napokban a liturgikus naptár csodálatos példákat kínál nekünk szent férfiakról és nőkről, és arra buzdítalak benneteket, hogy ismerjétek meg jobban őket. Tegnap volt a nagy Szent Domonkos, a Prédikátorok Rendjének alapítója; ma Keresztes Szent Teréz Benedikta, Edith Stein, az auschwitzi koncentrációs táborban meggyilkolt kármelita, aki Európa társvédőszentje; holnap Szent Lőrinc, a római egyház diakónusa; holnapután pedig Assisi Szent Klára napja, aki elhagyta a kényelmes életet, hogy szegény és alázatos Jézust kövesse, honfitársa, Szent Ferenc nyomdokaiba lépve. Kedves fiatalok, engedjétek, hogy az evangélium e példamutató tanúi ihlessenek benneteket!

Köszönöm mindnyájatoknak, hogy eljöttetek, és áldott vasárnapot kívánok nektek!

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/it/angelus/2026/documents/20260809-angelus.html

1. Montecassinóba látogatott a pápa
2. A Vatikán cáfolta az álhíreket a Rupnik-ügyben
3. Nobel-díjasok közös nyilatkozata a békéről
4. Egy maffia által meggyilkolt mártír ereklyéi Rómában
5. Magnifica Humanitas: útmutatás az MI-ről
6. Labdarúgó világbajnokság hittel és alázattal
7. Szent Ágoston eddig ismeretlen prédikációira bukkantak
8. Egyéni kezdeményezésből plébániai misszió

A magyar változat a Magyar Kurír megbízásából készült.

Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 1,39-56

OLVASMÁNY a Jelenések könyvéből
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony.
Én, János láttam, hogy az égben feltárult az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája. Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona. Áldott állapotban volt, kiáltozott gyötrelmében és szülési fájdalmában.
Majd egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy, vörös sárkány. Hét feje volt és tíz szarva, és mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte és a földre szórta az ég csillagainak egyharmadát.
Azután a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje a gyermekét. Az asszony fiút szült. Fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza az összes nemzetet. A gyermeket elragadták, és Isten trónja elé tették, az asszony pedig a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára.
Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa! Eljött az ő Fölkentjének uralma!”
Ez az Isten igéje.
Jel 11,19a;12,1-6a.10ab

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Uram, jobbodon áll a királynő * arannyal átszőtt ruhában. (Vö. 10b. vers. - 11. tónus)
Előénekes: Jobbodon áll a királynő, * Ofir aranyával ékesítve.
Hívek: Uram, jobbodon áll a királynő * arannyal átszőtt ruhában.
E: Halljad, leányom, figyelj szavamra, * felejtsd el népedet és atyád házát.
H: Uram, jobbodon áll a királynő * arannyal átszőtt ruhában.
E: Szépségedet kívánja a király, * mert ő a te urad, hódolj előtte.
H: Uram, jobbodon áll a királynő * arannyal átszőtt ruhában.
E: Ujjongó örömmel vonulnak, * bevonulnak a király házába.
H: Uram, jobbodon áll a királynő * arannyal átszőtt ruhában.
Zsolt 44,10bc.11.12ab.16

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Először Krisztus támadt fel, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak.
Testvéreim!
Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a holtak közül. Egy ember által jött a halál, és egy ember által jön a holtak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghalt, úgy Krisztusban mindenki életre kel. Mindenki akkor támad fel, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd amikor ő eljön, azok is mindannyian, akik Krisztushoz tartoznak.
Azután következik a vég, amikor Krisztus átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti.
Ez az Isten igéje.
1Kor 15,20-27

ALLELUJA
Máriát fölvette az Úr a mennybe. * Örvendezik az angyalok kórusa. – 5. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Nagy dolgokat művelt a hatalmas Isten felmagasztalta az alázatosakat.
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 1,39-56

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
13. SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELÉNEK ÜNNEPÉRE (NAGYBOLDOGASSZONY)
(Augusztus 15.)
Pap: Köszöntsük, testvéreim, örvendező szívvel a testben és lélekben megdicsőült Szent Szüzet, és kérjük, hogy Jézus közvetlen közelségében támogassa kéréseinket!
Lektor: 1. Hogy a világ felismerje a nagy jelet, a mi dicsőséges Asszonyunkat és az ő szent Fiát, Jézus Krisztust!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy az Egyház szüntelenül érezze a megdicsőült Szent Szűz anyai gondoskodását!
3. Hogy a mennyország Királynőjének közbenjárására minden nép elnyerje a béke ajándékát!
4. Hogy a gyengék és a betegek erőt és reményt merítsenek a Boldogságos Szent Szűz test szerinti megdicsőüléséből!
5. Hogy elhunyt testvéreink társaságában egykor mi is boldogan köszönthessük a mennybe felvett Szűzanyát!
Pap: Istenünk! Te páratlanul csodás dolgot műveltél, amikor a Boldogságos Szűz testét és lelkét a mennybe fölvetted. Add, hogy megdicsőült Szent Anyánk pártfogásával – gyarlóságunk ellenére is – eljussunk hozzád a boldog örökkévalóságba! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Ma főünnepet ülünk a mennybe fölvett Boldogságos Szűz Mária, Nagyboldogasszony tiszteletére, akit „földi életének befejezte után” Szent Fia testben és lélekben megdicsőített.

A legfiatalabb dogma Máriáról, de maga az ünnep igen ősi. Szent István király is Nagyboldogasszony ünnepén halt meg. Mária, mint mindannyiunk édesanyja közbenjár értünk fiánál, imádságra, bűnbánatra hív mindannyiunkat.

Szűz Mária, Jézus anyja, Istenanya. Jézusra való tekintettel Isten megóvta őt a bűntől, és élete végén testestül-lelkestül a mennybe vitte. Az egyház ősi hitét 1950-ben tette XII. Pius pápa kötelező hittétellé. Mária, égi édesanyánk, Jézus közeléből segít életünk küzdelmeiben.

Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelét ünnepli, amit a magyar népnyelv egyszerűen csak Nagyboldogasszonynak nevez. Azt a hitigazságot, dogmát ünnepli ma az Egyház, hogy a Boldogságos Szűz Mária halála után nem úgy halt meg, mint akárki közülünk. Az ő testét nem érte romlás, hanem a mennyei dicsőségbe testestől-lelkestől felvétetett, s a mindenható Isten a mindenség királynéjává tette. A rózsafüzér titkai közül a dicsőséges ezen két titkát ünnepli az Egyház: ki téged Szent Szűz a mennybe fölvett; s a másik: Ki téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott.

Ezt a hitigazságot dogmaként vallja az Egyház, vagyis olyan hitigazságként, ami biztos hitigazság a kinyilatkoztatásban. Abban a tanításban, amit nekünk az Isten megmondott, amit minden katolikus kereszténynek vallania kell, ha katolikusnak tartja magát. Ezért fontos, hogy minél jobban megértsük ezt a dogmát, mely tulajdonképpen az utolsó az eddig kihirdetett dogmák sorában: XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben, s azóta nem hirdettek ki új dogmát.

A Nagyboldogasszony hittitkának jobb megértéséhez adja kezünkbe az Egyház a mai napon az imént hallott evangéliumi szakaszt, amely Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szól. Azon túl, amit a Szentírás olvasásakor ebből a szakaszból megismerünk, még számtalan más jelentés húzódik meg. Mert a Szentírásban szinte semmi sincs véletlenül leírva, főleg az Újszövetségben nem, ami már az Ószövetségre épít. Tehát az evangéliumi szöveg egy elsődleges jelentésen túl hordoz magában egy mélyebb, másodlagos jelentést is.

Erzsébet így köszönti Máriát: "Hogyan lehet, hogy uramnak anyja látogat el hozzám?" Ehhez hasonló felkiáltás már hangzott el az Ószövetségben. Akkor, amikor Dávid Jeruzsálembe akarta vitetni a frigyládát, mely a szövetség tábláit tartalmazta, s egy zsidó számára az Isten jelenlétének mindennél elevenebb jelképe volt. Mielőtt a frigyláda Dávid Jeruzsálembe vitette volna, megrendült e titok előtt, s így szólt: "Hogyan jöhet hozzám az Úr ládája?" Íme, ezen ószövetségi előkép alapján az egyházatyák már a kereszténység első századaiban Máriát az Úr frigyládájának nevezték. Mária az Isten jelenlétének frigyládája, a szíve alatt megtestesült Ige által.

Az ószövetségi frigyláda nagy tiszteletben részesült. Nem érinthette akárki, s amikor a már kőből épült Templomban volt nem láthatta akárki. Oly magasztos és szent dolog volt, hogy amikor a frigyládát Jeruzsálembe vitték, s egy ember méltatlanul megérintette azt, azon nyomban meghalt. Amikor pedig Krisztus idejében már nem volt a Templomban a frigyláda - mert a történelem viharaiban nyoma veszett - akkor még annak helyét is úgy tisztelték a Templom Szentek Szentjének nevezett legbelső termében, hogy oda csak egyszer egy évben léphetett be a főpap.

Az Isten jelenlétének ez a hordozója - a frigyláda ilyen magasztos és szent volt. Hát akkor mennyire volt szent Mária, aki az Isten valódi jelenlétét hordozta, aki Isten valódi jelenlétét hordozta szíve alatt! De micsoda alázatosság ez Isten és Mária részéről: most már nemcsak a kiváltságosok láthatják, közeledhetnek hozzá, s nem kell szörnyethalnia annak, aki megérinti ezt a frigyládát. S az igazi frigyláda nem csak Erzsébethez megy el, hanem hozzánk is eljön, s elhozza legszentebb magzatát.

De ahogyan az ószövetségi frigyláda is csak hordozója volt a benne lévő szövetségi tábláknak, úgy Mária is hordozója az Isten Fiának. Nem az ő érdeme az, hogy ez így történt, hanem egyedül Isten kegyemének köszönheti mindezt. De ez nem kisebbíti Mária érdemeit sem, mert ahogyan megénekelte a Magnificatban Mária: "Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék." Valóban boldog vagy Mária, ó áldott frigyládája az Úrnak! Mert meghallottad az Isten szavát és hittél is annak. Nemcsak anyja voltál Jézus Krisztusnak, hanem tanítványa is - mégpedig a leghűségesebb tanítványa.

De nem csak Mária teste volt ilyen magasztos - amely hordozta az örök Igét, s amely ezért testestől-lelkestől fölvétetett a mennybe -, mert a mi testünk sem alábbvalóbb. Mi is egyfajta frigyládái vagyunk az Úr jelenlétének. Azért, mert minden ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Amikor a szentáldozásban magát az Úr Krisztust vesszük magunkhoz, mi is az örök Ige hordozóivá leszünk. Azért is vagyunk az Úr frigyládái, mert minden megkeresztelt, megbérmált ember a Szentlélek temploma, ahogy Szent Pál apostol mondja. Láthatjátok tehát, hogy az egész szentháromságos Isten jelen van testünkben: az Atya megteremti testünket, a Fiú lakást vesz benne a szentáldozásban, a Szentlélek pedig templomot.

Nagy titok ez, és sajnos az emberek többségének már nem sokat jelent ez. Igazából mi sem tudnánk mit kezdeni vele, ha nem volna olyan példaképünk, ha nem volna olyan példaképünk, mint Mária, aki már eljutott a megdicsőülés állapotába. Nemcsak lelke, hanem teste is megdicsőült Jézus Krisztus után, aki feltámadásával elsőként dicsőítette meg az emberi testet, s felvitte a Szentháromság szeretetközösségébe.

Mária tehát példaképünk abban, hogy hogyan viszonyuljunk testünkhöz, s abban, hogy mi fog történni ezzel a testtel Krisztus második dicsőséges eljövetelekor, a feltámadáskor. De ami fontosabb: nem csak testünk sorsát mutatja meg Mária, hanem azt is, hogy hogyan kell élnünk, hogy erre a megdicsőülésre eljussunk. Hiszen, mint mondottam, nem csak anyja, hanem leghűségesebb tanítványa is volt Jézusnak Mária. Emlékezzetek arra, hogy pünkösdkor ott találjuk az apostolok között, amint együtt imádkozik velük. Az Egyház tanítása vallja, hogy Mária azóta is imádkozik velünk és értünk Istennél a dicsőségben: az Egyház anyja lett, különleges közbenjárónk Istennél.

Mária hite, szeretete és Krisztussal való tökéletes egysége legyen példakép számotokra. Ahogyan ő hordozta Krisztus, s volt Isten engedelmes szolgálóleánya, s ahogyan ő volt a leghűségesebb tanítvány, úgy nekünk is példát véve róla Krisztus hordozókká és hűséges tanítványokká kell lennünk. Mert ez a hiteles kereszténység, ez példaértékű a környezetünk számára, amely távol kerül Istentől: ez a csendes példaadás.

Íme, ez a mai ünnep üzenete, erre tanít bennünket a ma ünnepelt hittitok. Ezért imádkozzunk, hogy méltók legyünk erre a nagy ajándékra és példaképre, Máriára. Hogy mi is krisztushordozókká váljunk és hűséges tanítványok maradjunk az élet minden vihara közepette is.

kép: Tiziano Vecellio: Szűz Mária mennybevétele, 1518, Velence, Santa Maria Gloriosa dei Frari

A szentmise olvasmányai

Jel 11,19a; 12,1-6a.10ab
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony.

1Kor 15,20-27
Először Krisztus támadt fel, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak.

Lk 1,39-56
Nagy dolgokat művelt velem a hatalmas Isten felmagasztalta az alázatosakat.

KOLBE SZENT MAXIMILIÁN

*Zdunska Wola, 1894. január 8. +Auschwitz, 1941. augusztus 14.

Maximilian Kolbe egy lengyelországi kisvárosban, Zdunska Wolában született 1894. január 8-án. A keresztségben a Rajmund nevet kapta. Szülei, Julius Kolbe és Maria Dabrowska, szegény takácsok voltak, kiknek hamarosan föl kellett adniuk önálló mesterségüket. Előbb Lódzba, majd 1897-ben még távolabb, Pabianicébe költöztek, ahol az apa gyári munkás lett, az anya pedig kis üzletet vezetett, s mellette bábaasszonyként tevékenykedett.

A család annyira szegény volt, hogy a gyermekek iskoláztatása (az öt közül csak három érte meg a felnőttkort) eleinte nem állt módukban, az elemi ismereteket a családban szerezték meg. 1906-ban nyílt rá lehetőség, hogy a két idősebb fiú a helybeli kereskedelmi iskolában tanulni kezdjen.

1907-ben ferences atyák tartottak hosszabb missziót Pabianice plébániatemplomában. Hatásukra a két idősebb fiú, Ferenc és Rajmund elhatározta, hogy belépnek a ferencesek közé, amit meg is tettek. Nemsokára a harmadik testvér, József is követte őket.

Rajmund a kisszemináriumot (középiskolát) a lembergi ferenceseknél végezte -- a város akkor osztrák kormányzás alatt állt --, s ugyancsak ott kezdte meg 1910. szeptember 4-én a novíciátust is. A rendben a Maximilián nevet kapta. 1912 őszétől filozófiát tanult Krakkóban. Elöljárói hamar fölfigyeltek tehetségére és szorgalmára, ezért további tanulmányok céljából Rómába küldték, ahol 1912--15-ig a Gregoriána Egyetemen filozófiát, 1915--19-ig a Nemzetközi Ferences Kollégiumban, a Seraphicumban teológiát tanult. Mindkét szakon doktorátust szerzett.

1914. november 1-én letette ünnepélyes szerzetesi fogadalmát, s a Maximilián mellé a Mária nevet választotta. Négy évvel később, 1918. április 28-án szentelte pappá Basilius Pompili bíboros Rómában. 1919 júliusában visszatért hazájába.

A fiatal Maximilián pátert a rend Krakkóba küldte, hogy a ferences szemináriumban filozófiát és egyháztörténelmet tanítson. Hamarosan azonban félbe kellett szakítania a munkát másfél évre, mert tüdőbajt kapott. Gyógyulása után elhatározta, hogy vallásos folyóiratot indít Rycerz Niepokalanej, A Szeplőtelen Szűz Lovagja címmel. Néhány hónap múlva kis vállalatát áthelyezte a grodnói kolostorba, ahol nemsokára saját nyomdát indított. A kolostor épülete azonban nem felelt meg a nyomda és a kiadó céljainak, ezért Maximilián páter 1927 őszén új kolostor építésébe fogott Varsótól 40 km-re, a Drucki-Lubecki János hercegtől ajándékba kapott telken. Az új kolostort Niepokalanownak nevezte el. Az épületek deszkából és csupasz téglafalakból álltak, s igazi ferences szellemet -- egyszerűséget, szegénységet és egészen különleges Mária-tiszteletet -- sugároztak. Az első guardián, Maximilián vezetésével húszan kezdték meg a kolostori életet: 2 páter és 18 fráter. Két évvel később már 108 testvér élt és dolgozott a két páter mellett. A Szeplőtelen Szűz Lovagja pedig, melynek főszerkesztője a legifjabb Kolbe fiú, Alfonz lett, továbbra is folyamatosan megjelent.

Páter Maximilián az egész világot meg akarta nyerni Krisztusnak és a Boldogságos Szűz Máriának: 1929-ben tehát missziós kisszemináriumot alapított. Egy évvel később négy testvérrel Távol-Keletre indult, hogy ott új missziókat alapítson. Gyenge fizikuma miatt azonban csak egy állomás alapítását tudta befejezni, Nagasakiban. Itt a papnevelő szemináriumban filozófiai előadásokat kezdett, és a helybeli papokkal együtt szerkesztette a japán Lovagot, amelynek első száma -- Seibo no Kishi címmel -- egy hónappal a megérkezése után, 1930 májusában már meg is jelent. Egy év múlva Nagasaki egyik elővárosában már új ferences kolostor állt, melynek Maximilián atya a Mugenzai no Sono, A Szeplőtelen Szűz kertje nevet adta. Az épület nagyon egyszerű volt, de nyomda működött benne, amely 1930-ban tízezer, 1934-ben pedig hetvenezer példányban ontotta az említett folyóiratot.

1936-ban egy másik kisszemináriumot nyitott japán gyermekek részére. Közben kétszer járt hazájában, Lengyelországban, egyszer Indiában, ahol szintén kolostort akart alapítani. Ugyanezen célból levelezésben állt a kínai Sanghaj városával. 1936-ban hazatért, s három évig viselte a niepokalanowi guardián tisztségét. Közben 1937-ben Rómában járt, néhány testvért Belgiumba küldött, s 1939-ben maga ment a már német megszállás alatt lévő Lettországba, de itt semmiféle tevékenységre nem talált lehetőséget.

A háború kitörése után hamarosan letartóztatták negyven társával együtt, december 8-án azonban szabadon bocsátották. 1941. február 17- én másodszor is letartóztatta a Gestapo. Május 20-ig a hírhedt varsói Pawiak börtönben volt, majd Auschwitzba szállították. Itt a 16.670-es rabszámot kapta.

Július végén a 14-es blokkból, ahol Páter Maximilián is élt, egy fogolynak sikerült megszöknie. Megtorlásul a tábor parancsnoka, Karl Fritsch a blokkból tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor fölolvasták a tíz nevet, egyikük, Franciszek Gajowniczek felzokogott: ha meghal, felesége és két gyermeke teljesen egyedül marad. Amikor ezt Maximilián páter meghallotta, jelentkezett a táborparancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhassa a családapa helyett a halált. A parancsnok teljesítette kérését.

A tíz halálraítéltet a 13-as blokk sötétzárkájába vezették. A zárkából mindvégig imádság és ének hallatszott, amelyet Maximilián vezetett. Bensőséges imádsággal búcsúztatott minden halottat, akiket naponta a zárkából elszállítottak. Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén a tábori hóhér ölte meg egy fenol-injekcióval. Testét, miként a többiekét, elégették. Harminc évvel később, 1971. október 18-án VI. Pál pápa boldoggá, II. János Pál pápa 1982. október 17-én szentté avatta.

Páter Maximilián hősiességét és rendkívüliségét nem szabad csak a halálában, abban az egy tettben látnunk, amellyel szeretetből életét adta felebarátjáért. E tett egyenes következménye volt életének, mely teljes egészében az Isten és az emberek szolgálatában állt.

Egészsége nagyon törékeny volt, sokat betegeskedett. Ifjú éveiben idegességgel, aggályossággal, a gőg kísértésével és más nehézségekkel harcolt. De rendszeres aszkézissel, gyóntatója iránti tökéletes engedelmességgel, a csend és az alázat gyakorlásával úrrá lett mindezeken. Megtanulta összeegyeztetni a szemlélődést az intenzív tevékenységgel. 1920-ból való följegyzései között áll ez a mondat: „Egyre szentebbé kell lennem!” És ezt a legnehezebb körülmények között is tartotta.

Egész életét a missziós buzgóság és a Szűzanya iránti igen nagy szeretet hatotta át. Bámulatra méltó volt, hogy gyönge egészsége ellenére mennyit dolgozott. Még római klerikus korában alapított egy vallásos egyesületet, melynek tagjai áldozataikat és imáikat a bűnösökért és nemhívőkért ajánlották föl. Niepokalanowban a kor lehetőségeihez mérten nagy kiadót rendezett be: havi-, negyedévi, (1935-től) napilapot jelentetett meg (Maly Dziennik, Kis Napilap).

Életének legjellegzetesebb vonása az érett és következetes hit volt. Gyakran hosszasan imádkozott a tabernákulum előtt. A vértanúság gondolata nem volt idegen tőle, egyik közismert mondása volt: „Szeretném, ha a Szeplőtelen Szűzért porrá őrölnének!”

Értett ahhoz, hogy a régiből újat hozzon elő, össze tudta kapcsolni a hagyományos ferences lelkületet a társadalom aktuális problémáira való reagálással. Minden cselekedetében ez vezérelte: „Amit teszel, jól tedd!”

Achtelik Ivó Mária testvér, aki Niepokalanowban együtt volt Kolbe atyával, egy interjúban a következőket mondta róla:

„Amikor Rajmund kilenc éves volt, elmondta édesanyjának, hogy álmot látott. Megjelent neki a Szűzanya és két koronát tartott a kezében: egy fehéret és egy bíbor színűt. Megkérdezte Rajmundtól, melyiket választja: a tisztaság fehér, vagy a vértanúság bíbor színű koronáját? Rajmund minden töprengés nélkül felelte, hogy mindkettőt kéri. -- E jelenéstől kezdve a gyermek megváltozott: csendes, elgondolkodó lett. Későbbi élete és halála bizonyította a látomás hitelességét.

A család szegénysége miatt csak a legidősebb fiú járhatott iskolába, ezért Rajmund megkísérelte, hogy otthon mindent megtanuljon, amit Ferenc hazahozott az iskolából. Egyszer édesanyja gyógyszerért küldte, s a gyógyszerész ámulva vette észre, milyen biztonsággal igazodik el a latin szavak között. Hosszasan elbeszélgetett vele és fölismerte tehetségét. Felajánlotta, hogy latinórákat ad neki hetente. Rajmund majd kiugrott a bőréből örömében. És csakhamar túlszárnyalta testvérét a tudásban.”

Egyik társa a lembergi szemináriumból így nyilatkozott róla: „Rajmund volt valamennyiünk között a legtehetségesebb. Ha nem lép be a kolostorba, nagy hadvezér vagy zseniális föltaláló lehetett volna”.

A következő epizód Rómában történt, nem sokkal a filozófiai doktorátus megszerzése után. Rajmund és társai séta közben a hitről és a Szeplőtelen fogantatásról beszélgettek, amikor egy úr belefolyt a beszélgetésbe és indulatosan vitatkozni kezdett Rajmunddal. A vitát azzal akarta lezárni, hogy leereszkedő hangon közölte: „Nézze, fiatal barátom, ezt csak jobban tudom önnél, én a filozófia doktora vagyok!” Mire a huszonegy éves Maximilián nevetve válaszolta: „Ez cseppet sem meggyőző érv, mert én is az vagyok!” A másikat ez igen elgondolkoztatta.

Már növendék korában egy missziós folyóiratról álmodott. Amint krakkói tanár lett, kérvényt nyújtott be feletteseihez, hogy kiadhasson egy újságot. Az engedélyt megkapta azzal a föltétellel, hogy a költségeket magának kell előteremtenie. Maximilián ajtóról ajtóra járva kéregetett, és egy év múlva a nyomda állt. A kolostorban azonban rossz szemmel nézték tevékenységét, és munkatársaival együtt áthelyezték a félig romos grodnói kolostorba. Mint indokolták: „Nem felel meg alapítónk szándékának, hogy újságot szerkesszünk és terjesszünk. A mi dolgunk az imádság és a gyóntatás. Feladatunk a lelkipásztorkodás, a misszió és a prédikálás”. Kolbe atya így válaszolt: „Éppen ezért kell nekem így dolgoznom, hiszen a 20. és nem a 13. században élünk.”

Ivó testvér így tudósít a niepokalanowi alapításról: „1927-ben Varsó mellett egy nagy telket kínáltak eladásra. Tulajdonosa Drucki- Lubecki herceg volt. Kolbe atya tudomást szerzett a dologról, ám a provinciális a vételárat túl magasnak találta, ezért nem utalta ki. A páter ekkor útra kelt Varsó felé, kölcsönkért csizmában, foltozott csuhában, vállán hátizsákkal, de telve a reménnyel, hogy sikerül majd rávennie a herceget: adja olcsóbban a telket. Isten pedig azt is megadta neki, amit kérni sem mert, a hercegre ugyanis oly mély hatást gyakorolt hosszú beszélgetésük, hogy végül a telket nem olcsóbban, hanem ingyen adta oda.

Néhány nap múlva a testvérek első csoportja elindult Grodnóból, hogy fölépítse az új kolostort. A környékbeli parasztok, akik addig meg voltak róla győződve, hogy a barátok csak imádkozni tudnak, elámultak a csodálkozástól: a testvérek föltűzve ruhájukat, egyikük facipőben, másikuk mezítláb, hajnaltól estig vidáman dolgoztak. És már a második napon enni-innivalót kaptak a „kedves szegény testvérek” a környékbeliektől, akik maguk is beálltak segíteni.

A missziós buzgóság négy testvérrel együtt Japánba vitte a pátert, anélkül, hogy ismerte volna a nyelvet, lett volna pénze, vagy bárki is várta volna ott őket. Ezt írta onnan: „A hó beesik a hálónkba. Az eső a fazekainkba csorog. Kínlódunk, hogy megtanuljuk a japán írásjeleket. Testem tele van kiütésekkel, nem bírom a japán konyhát. Jaj, testvéreim, milyen nehéz dolog a honvágy!” De egy hónappal később niepokalanowi társai ámulva olvasták a következő táviratot: „Ma szétküldtem az első számot, ami tízezer példányban jelent meg”.

Ivó testvér lelkesen mesélt házfőnöke széleslátókörűségéről: „Kolbe atya eszméivel messze megelőzte korát. 1917-ben például a mozit egyes egyházi vezetők csak a kísértés eszközének tekintették, ő pedig áldásos találmánynak tartotta.

Minden technikai találmányt nyomon követett. Maga is tervezett egy igen gyors repülőmotort. A háború kitörése előtt azt a tervet forgatta fejében, hogy repülőteret épít és szerez négy repülőgépet. A rádiót is fölhasználta munkájához. Állandóan önálló munkára késztetett minket. Semmit nem utált úgy, mint az ostobaságot. Volt egy külön levélszekrényünk, ahová a találmányainkat dobtuk. Niepokalanowban számos szabadalom született”.

Első (amnitzi) fogságának idejéből mesélte egyik fogolytársa: „A priccsem közvetlen az övé mellett volt. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy valaki betakarja a lábamat. A páter volt. Olyan jó volt hozzám, mint az édesanyám. Azt is láttam, hogy teljes adagját odaadta másoknak.”

Másodszori letartóztatása után a Pawiak börtönbeli közös cellájukba egyszer belépett a parancsnok és észrevette a csuhás embert. Megragadván a rózsafüzérét, egészen közel húzta magához, és arcába üvöltötte: „Igazán hiszel ebben?!!” Majd a válaszra -- Igen! -- addig ütötte-verte a szerzetest, míg az vérrel borítva el nem terült a cella padlóján.

Auschwitzban Maximilián a vérszomjas Krott parancsnoksága alá került. Krott gyűlölt minden politikai foglyot, de mindenkinél jobban gyűlölte a lengyeleket és papjaikat. A rabokat abban a lágerben súlyos fatörzsek cipelésére használták. Krott, valahányszor elhaladt előtte Maximilián páter, mindig végigvert rajta. Egyik délben kikeresett egy különösen nehéz fatörzset a számára: Kolbe atya végső erőfeszítéssel vette magára, és ingadozó léptekkel indult meg vele. „Futólépés!!” - - ordította a parancsnok, Kolbe atya azonban erejét vesztve összerogyott. Krott odalépett hozzá, és csizmájával az arcába tiporva ordította: „Majd megmutatom neked, te naplopó, mi a munka!!” A „naplopót” deresre fektették, és ötven botütést mértek rá. Amikor kínzója megtörölte izzadt homlokát, a páter nem mozdult többé. Csizmájukkal rugdosták le a véres testet a pocsolyába. Krott hanyagul néhány gallyat vetett a halottnak vélt fogolyra. Később rabtársai vitték be a betegszobába. -- És Kolbe atya egy hónap múlva önként odaadta az életét az éhségbunkerban.

Egyik fogolytársa mondta el: „A páter haláláról az egész táborban beszéltek. Ő nemcsak egy embert mentett meg az életnek: tettével sokakban fölébresztette a bátorságot ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel tudta ébreszteni bennünk az emberi jóságba vetett hitet.”

Istenünk, aki Szent Maximilián vértanúdat a Szeplőtelen Szűz iránti különleges szeretettel ajándékoztad meg, és eltöltötted apostoli buzgósággal és hősies felebaráti szeretettel, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy dicsőségedre nagylelkűek legyünk felebarátaink szolgálatában, és haláláig hasonlók a te Szent Fiadhoz!

Testvéreim! Három napja Liguori Szent Alfonzt, a képzett, tudós, ügyes rendalapítót, püspököt ünnepeltük. Ma egy vele ellentétes alkatú, de ugyanolyan szent lelkipásztor, Vianney Szent János ünnepnapja van.

150 esztendeje, hogy Vianney János 1859-ben, 73 évesen meghalt, egy teljesen eldugott, korábban ismeretlen kis dél-franciaországi faluban, amely a lelki megújulásnak az egyik fókusza lett. Általa.

Vianney János által, aki gyerekkorát a francia forradalom idején és az utána következő években élte. Az, hogy iskolába járjon, nemcsak a forradalom meg az azt követő események, hanem a család szegénysége miatt sem jöhetett szóba. A plébános tanítgatta olvasni, számolni, s néha megcsóválta a fejét: „Édes fiam! De butácska vagy! Hát nem kaptál értelmet?!” Ahogyan a gyermek növekedett, észrevette benne ugyanakkor, hogy nagy esze nincs, de szíve van! És a szíve tiszta. Ebből a gyerekből alighanem pap lesz.

Igen ám, de amikor János 20 éves lett, besorozták Napóleon seregébe. Nem volt kibúvó, nem volt magyarázkodás, katonának kellett lennie. De János szívének tisztasága nem tűrte a katona-létet. Tudta, hogy ha egy katonaszökevényt elfognak, főbe lövik. Mégis megszökött, mondván: inkább lőjenek főbe, de ezt a bűnhalmazt, amit ez a katonaság jelent, én nem vállalom!

Bujdosnia kellett sokáig. 25 éves, amikor egyszer csak jött a hír, hogy amnesztiát kapnak az ilyen katonaszökevények. És akkor jelentkezett a szemináriumba, hogy pap legyen.

Egyik vizsgán a másik után bukott meg. És ha nincs a háttérben az egykori plébánosa, pappá nem szentelik őt. Mert az az öreg pap már látta, hogy ez a János nem fog nagy teológiai műveket írni, de jó pásztor lesz! – És lett!

Fölszentelése után 3 évig káplán volt, s a plébánosa nagyon megszerette ezt az őszinte, jóakaratú, nem lángész, de az Isten dolgait halálosan komolyan vevő fiatal papot. Aki anélkül, hogy akarta és tudta volna, a lelkipásztoroknak elkezdte adni a példát. A lelkipásztoroknak, akik emberek! Nagyon könnyen elvétik az utat, és egyszer csak úgy érzik: igazában én egy ranglétra előtt állok, és ha elég ügyes vagyok, akkor egyik fokról a másikra mehetek fölfelé. – És a pásztor elvéti a dolgát, ha nem a bárányokkal törődik elsősorban, hanem a saját ranglétrájával. Ha ez történik, egy halom dolgot nem vesz észre, és mint pásztor gyönge lesz.

Jánosról viszont 3 évi káplánság után a püspöke meglátta, hogy én ettől a szegény papomtól sok mindent nem várhatok, de pásztornak jó! És elküldte Ars-ba, egy pici kis faluba, amelyiknek már évtizedek óta nem volt saját papja. János pedig a megérkezése után nem sokat gondolkodott, nem sokat számolt, s főleg a saját ranglétráját illetően nem latolgatott, hanem fölismerte, hogy ezekért az emberekért felelős! Lehet, hogy csak százan vannak, lehet, hogy pillanatnyilag a fele alkoholista, másik fele ki tudja, mit csinál a templombajárás helyett, de ő mint lelkipásztor felelős értük! És elkezdett imádkozni, böjtölni, vezekelni értük. Verítékezve készült a prédikációkra, amit ezeknek az embereknek tartott.

És gyóntatott. Mert a szava hatni kezdett. Ott, Ars-ban a plébánosukat hallgatva nem tudományos vitákat kezdtek egymás között az emberek, hanem elkezdtek gyónni. János pedig a halálos ágyak mellett egyre nagyobb örömmel észlelte, hogy ezek az emberek jól halnak meg.

40 évig volt Ars plébánosa. Nem akart sehova tovább menni, nem akart följebb menni, nem akart rangot, nem akart ő semmit. Nem tartott nagy prédikációkat. Csak arról beszélt: „Emberek! Ha egyszer megszülettünk erre a földre, az örök üdvösség lehetőségére születtünk. A bűnökkel eltékozolja az ember az örök üdvösségét. A kárhozat pedig halálosan komoly dolog. Aki nem üdvözül, elkárhozik. Aki nem hisz, elkárhozik.” – Ilyen alapigazságokat mondott. Semmi többet, semmi nagyobbat. És mégis, egyszer csak arisztokraták, püspökök jöttek a gyóntatószékéhez.

Tudjuk róla, hogy évtizedeken át naponta 14–16–18 órát ült a gyóntatószékben. Semmi légkondicionálás, se fűtés, se semmi kényelem a gyóntatószékben! Iszonyatos fizikai megterhelés ez is! És a pásztor szíve győzte! Az Úr pedig csodákkal bizonyította, hogy ez a János neki kedves papja. Az Úr Krisztus úgy tudott rá nézni, hogy ebben a Jánosban az én pásztor-szívem dobog! Jönnek a megtérő bárányok egymás után százával.

Ez az a nagy példa, amit János ráhagyott az Egyházra, a lelkipásztorokra. S most, ebben a szentmisében kérjük meg őt, hogy a lelkipásztorainkat vegye oltalmába! Segítse őket annak a fölismerésében, hogy tőlük az ítéletükön, amikor meghalnak, az Úr Krisztus nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen gyorsan haladtál a ranglétrán és hányadik fokot érted el? Hanem tőlük azt fogja megkérdezni: „És a bárányaid? Kapták-e tőled idejében az élet kenyerét? Itattad-e őket az élet vizével? Fürdetted-e őket Krisztus vérében? Tanítottad-e őket járni az élet útján? Tanítottad-e őket szeretni? Mindegyiket, a maga állapotában?”

E kérdésekre a jó lelkipásztornak nem is kell válaszolnia – szóban. Mert az ítéletén ott vannak körülötte mindazok, akiket ő vezetett el a jó halálon keresztül az üdvösségre. De nem könnyű jó lelkipásztornak lenni! Ezért kell imádkozni a lelkipásztorokért. És hálát adunk az Úrnak azért, hogy adja az ilyen példákat. A legképtelenebb történelmi pillanatokban és évtizedekben is adja. Legyen áldott érte Ő, a mi emberszerető-szívű, isteni Pásztorunk! Amen.

Az ünnep jelentése

+ Ezen a napon az Egyház különös méltóságteljességgel ünnepli Krisztus húsvéti misztériumát, megemlékezve a Szűz Mária és Fia közötti egyedülálló kapcsolatról, valamint arról a tényről, hogy földi élete befejeztével Mária testestül-lelkestül a mennybe került.

+ Nagyboldogasszony ünnepe annak az örök boldogságnak és dicsőségnek az ünneplése, amelyben minden hívőnek része van, és amelyről hisszük, hogy a Mennyek Országában a miénk lesz.

Imádságra és elmélkedésre

„Máriához, Édesanyánkhoz hasonlóan mi is arra vagyunk meghívva, hogy teljes mértékben részesüljünk az Úrnak a bűn és a halál feletti győzelmében, és vele együtt uralkodjunk az ő örökkévaló Országában. Ez a mi hivatásunk.” – Ferenc pápa

Lelki bónusz

Augusztus 15. egyúttal a La Vang-i Szűzanya ünnepe is, amely a Boldogságos Szűz Mária 1798-ban történt jelenése alapján kapta a nevét, amelyet vietnami katolikusok egy csoportjának adott, akik a vietnami Quang Tri tartományban lévő La Vang esőerdejében kerestek menedéket. Bár a jelenést a Szentszék nem hagyta jóvá, a Szűzanya által a jelenés során nyújtott megerősítés és buzdítás nagy bátorság és vigasz forrása lett a vietnami katolikusok számára szerte a világon.

Imádság

Mindenható, örök Isten, te a Szeplőtelen Szűz Máriát,
Fiad édesanyját testével-lelkével az örök dicsőségbe emelted.
Add, hogy mindenkor az odafönt valókra törekedjünk,
és egykor vele együtt részesei lehessünk dicsőségednek.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Jelenlét

Amire odafigyelek, befolyásolja személyiségem alakulását.
Elgondolkodom azon, hogy miközben sokminden hat rám,
Isten állandóan jelen van szeretetével.
Megállok, és azért imádkozom, hogy hagyjam Istent
most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.

Szabadság

Uram, elengedem aggodalmaimat, nehezteléseimet, félelmeimet,
melyekhez néha annyira ragaszkodom.
Add, hogy megnyissam kezemet és szívemet, hogy szabadon fogadni tudjam
az ajándékokat, melyekre most szükségem van.

Tudatosítás

Mennyei Atyám, add, hogy növekedjek erényekben, mialatt időt szakítok arra, hogy téged hallgassalak, veled legyek. Áraszd jóságodat az életembe, hogy onnan tovább áradhasson azok életébe, akikkel találkozom.

Isten Igéje

Lk 1,39-56

Azokban a napokban Mária útra kelt, és sietve elment a hegyek közé, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, felujjongott méhemben a magzat. Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik, amit az Úr mondott neked.”

Mária erre így szólt:
„Magasztalja az én lelkem az Urat,

és ujjong a szívem üdvözítő Istenemben,
mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék,
mert nagyot tett velem a Hatalmas,
és szent az ő neve.
Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokon, akik félik őt.
Hatalmas dolgot művelt karjával,
a szívükben kevélykedőket széjjel szórta.
Hatalmasokat letaszított a trónról,
és alázatosakat felmagasztalt.
Éhezőket betöltött jókkal,
és gazdagokat küldött el üres kézzel.
Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmáról,
amint atyáinknak egykor megmondta,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.”

És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.

Gondolatok a mai evangéliumhoz

Sokat tanulhatunk Máriától a néhány evangéliumi részlet alapján, melyekben megjelenik. Jelenléte annyira visszafogott, hogy ha csak egy pillanatra is elfordítjuk a tekintetünket, könnyen szem elől téveszthetjük azokat a finom ajándékokat, amelyeket felénk nyújt. A mai jelenetben útra kel, hogy meglátogassa unokatestvérét, Erzsébetet. Képzeljük el, milyen izgatott lehetett a jóhír hallatán! Próbáljuk átélni, azt a csodálatot, áhítatot és Isten iránti hálát, amely az ő és Erzsébet szívét eltöltötte. Legyünk velük, és osztozzunk hálájukban!

Imabeszélgetés

Szentlelked vezessen
a másokkal való viselkedésemben.
Add, hogy a beszéd ajándékát kedvesen használjam.

Befejezés

Megköszönöm Istennek a szeretet ajándékát.
Örömmel és reménységgel indulok tovább,
szolgálni az Ő népét.

Ámen

Isten felemeli a kicsinyeket
Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevétele – főünnep

Evangélium: 
Lk 1,39-56
Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról, amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre”. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Bevezető ima: Uram, Istenem, erősítsd reményemet! Segíts abban a tudatban élnem, hogy Te hatalmaddal és erőddel mindig őrködsz fölöttem.

Kérés: Uram, segíts alázatosnak lennem!

Elmélkedés:
1. Boldognak hirdet engem minden nemzedék. Amikor XII. Piusz pápa kihirdette Mária mennybevételének dogmáját, ezzel nagy örömöt váltott ki az egész katolikus világban. Mindaz, amit évszázadokon keresztül hittek az emberek, mostantól hivatalos katolikus dogma lett. Isten anyja felvétetett a mennybe, és ott osztozik Fiának, a mi Urunknak dicsőségében és boldogságában. Mi mindig úgy tekintünk Máriára, mint a mi anyánkra, ezért az ő mennybevételének ünnepe újra és újra boldogsággal tölt el bennünket. Mária Krisztusnál van, és ő több mint mindannyiunk édesanyja. Rábízzuk magunkat Szent II. János Pál pápa szavaival: „Totus Tuus“ (Teljesen a tiéd).

2. Szétszórta a gondolataiban kevélykedőket. A gőgös embereket általában csak a saját jólétük érdekli. A „szétszórás” szó nagyon jól leírja, hogy mi fog történni velük, amikor az Isten akcióba lép. Mária ujjongva énekel erről a szétszóratásról, de kik is ezek a kevélykedők? Ha elkezdünk keresgélni, talán rögtön magunknál meg is állhatunk, hogy találtunk ilyen embert. Milyen keményen küzdünk mi magunk is a gőg ősbűne ellen! Mária boldog, hogy a gőg szétszórattatik, és ez kitágítja számunkra a lehetőségeket. Ez a szétszórás megnyitja szívünket, hogy saját rövidlátó szempontunk helyett képesek legyünk „Szívünk gondolatait” másokra és mások szükségleteire irányítani. Mária üzenetének pontosan ez a lényege.

3. A kicsinyeket felemelte. Mária mennybevételének ünnepe arra irányítja a figyelmünket, hogy Isten szó szerinti értelemben felemeli a kicsinyeket. Ahogyan Isten felvette a mennybe Szent Fiát, ezt tette Máriával is: az Örök Élet Országába emelte fel őt. Olykor úgy ragaszkodunk gőgösségünkhöz, mintha az önfenntartási ösztönünk lenne – „Ha én nem gondoskodom magamról, ki más teszi meg?” Azonban Mária alázata lecke számunkra, amelyet meg kell tanulnunk. A valóságban a saját önmegvalósításunk azon múlik, hogy naponta egyre jobban betöltekezünk az Istennel. Kérjük Máriát, legyen segítségünkre, hogy egyre inkább képesek legyünk úgy élni, mint ő. Segítsen nekünk megélni az igazi boldogságot – a felmagasztalást – amely maga az alázat.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, hálát adok neked, hogy ilyen csodálatos anyát adtál nekünk. Ő segít engem a Te akaratod teljesítésének útján maradnom. „Ő természetesen egyszer és mindenkorra belépett az Ég dicsőségébe. De ez nem jelenti azt, hogy távol van, hogy elszakadt tőlünk. Éppen ellenkezőleg: Mária elkísér bennünket, velünk együtt küzd, támogatja a keresztényeket a gonosz erői ellen folytatott harcban.” (Ferenc pápa 2013. augusztus 15.) Segíts, hogy az én lelkemben is felcsendüljön a Magnificat éneke: „mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas”!

Elhatározás: Ha valaki megkér, boldogan és nagylelkűen fogok neki segíteni.

A pápa imaszándéka 2026. augusztus hónapra:

A városok ismerjék meg az evangéliumot! Imádkozzunk, hogy sikerüljön a nagyvárosokban annak új formáját megtalálni, hogy hirdessük az evangéliumot, mert a városokat gyakran személytelenség és magány jellemzi. Ismerjük meg a közösség létrehozásának kreatív útjait. 

Ha felebarátod teljesen nyilvánvaló vétkére józan ésszel nem találsz mentséget, akkor se a hibázót, hanem a kísértés hevét okold, amelyben te jobban, vagy legalább éppen úgy elbuktál volna.

Óvatosan járj, mint aki mellett állandóan ott áll az őrzőangyal, hogy minden utadon melletted legyen. Tehát add meg a kellő tiszteletet őrzőangyalodnak. Tiszteletet kell, hogy ébresszen benned ez a szó; és odaadásra indítson, és bizalmat is keltsen. Tiszteletet a jelenléte miatt. Odaadást a jóakaratáért. Bizalmat a védelméért.

Ne tárgyald hát, fiam, kíváncsian azt, ami tudásod mértékét meghaladja, hanem inkább azon légy, arra törekedjél, hogy Isten országában akár legkisebb is lehess.

Még ha tudná is valaki, hogy ki szentebb a másiknál, vagy ki nagyobb a mennyek országában, mi haszna volna ebből az ismeretből, ha ennek nyomán magát előttem meg nem alázná és nevemnek buzgóbb dicséretére ösztönzést nem merítene.

Sokkal kedvesebb dolgot cselekszik Isten előtt, aki vétkeinek nagyvoltán és erényeinek fogyatékosságán töri a fejét, azon, hogy milyen messze van még a szentek tökéletességétől, mint az, aki azon vitatkozik, hogy ki nagyobb, ki kisebb közülük.

Jobb a szentekhez áhítatos imádsággal, könnyek közt könyörögni, dicsőséges közbenjárásukért alázatos lélekkel esedezni, mint hiú vizsgálódással titkaikat fürkészni.

Ők teljesen és tökéletesen elégedettek, bárcsak az emberek is meg tudnának elégedni, és hiábavaló beszédüket megzaboláznák.

Ők nem dicsekszenek saját érdemeikkel, mint akik semmi jót sem tulajdonítanak maguknak, hanem mindent nekem, mert végtelen szeretetemben mindent én ajándékoztam nekik.

Annyira betölti őket az istenszeretet és a túláradó öröm, hogy egyáltalán nem hiányzik nekik a dicsekvés, és semmi csorbát nem szenved a boldogságuk.

Minden szent annál alázatosabban vélekedik önmagáról, minél nagyobb dicsőség ragyog rá, minél közelebb van hozzám, minél kedvesebb nekem.

Azért előtted az írás, hogy leteszik koronájukat Isten elé, arcra borulnak a Bárány színe előtt, és úgy imádják az örökkön örökké élőt.

Maradj hű az imádságban és lelki olvasmányban töltött magányhoz; maradj meg itt minden dologról való szent megfeledkezésben. Mikor ugyanis nem kell kötelességszerűen más dolgokkal foglalkoznod, sokkal inkább megnyered Isten tetszését, ha magadat tisztán megőrizni és tökéletesíteni tudod, mintha az egész világot megnyerted volna. „Mert mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved?". (Mt. 16,26)

Vállalkozzunk nagy tettekre Mária anyánk pártfogása alatt! Ha ugyanis őt igazán szeretjük, biztos őrizkedni fog attól, hogy kérésünk teljesítésében magunkra hagyjon.

Ami sokat árt a szerzetes közösségekben, a zúgolódás, ellenkezik a szeretettel. A zúgolódó bemocskolja lelkét, az Isten és az emberek is gyűlölni fogják (SPS 343).

Minden nap imádkozd a Rózsafüzért!

    Magyarország kis sziget idegen népáradatban; hullámok csapdossák; aggodalmak, remények járnak fölöttünk; tengerünk nem igen van, mely nemzeti haladásunkat, gazdagodásunkat előmozdítaná, melynek leheletétől hősök és szentek lelkesülnének; de a «tenger csillaga» mégis mosolyog felénk. Kilencszázados történetünk verőfényében éppúgy, mint mély árnyaiban ott látom alakját, mely az égből leszáll s megáld; hallom nevét, mely a királyok és hősök nevei mellett és fölött hangzik, mint angyalének; ez az alak, ez a név: Mária. Szent István neki ajánlja föl életének esthajnalán a koronát, hogy amint neki esti csillaga volt, úgy nemzetének hajnalcsillaga legyen; neki adja át népét, hogy Nagyboldogasszonya, Úrnője legyen. ...
    Háromszáz éven át szinte nincs más hivatásunk, minthogy a kereszténység lovagjai, a Szent Szűz választott vitézei voltunk. Hősiességünk fölött az ő képe, az ő zászlaja lengett. Ha el kellett volna vesznünk, zászlaja lett volna szemfödőnk s csendítésünk az Áve Mária estharangszava.
    Meg vagy-e velünk, Úrnőnk, elégedve? Új harcok, a kultúra harcai; új küzdelmek, a népboldogulás küzdelmei várnak ránk. Szellem, ész, munka, erény ezentúl a fegyverek; megbírja majd a nemzet karja ezeket is? Ha hisz és szeret; ha téged tisztel; ha erényeidet saját életébe oltja: nemcsak hogy megbírja, de már a győzelem koszorúja után nyújtja ki kezét. Maradjunk ez alapon; a népeknek élete nemcsak vértócsákba, hanem fertőkbe is veszhet. A fertőkbe nem jutunk, ha a hit erejével s az erkölcs lelkével a kultúrmunkához fogunk. «In me spes omnis vitae et virtutis».

[PO ÖM XII.: Ünnepnapok Emlékezések, Gondolatok, 120-122. old.]

    Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz. Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld értünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen

Levették az Úr testét a keresztfáról és édesanyja ölébe tették. Az édesanya tartotta karjaiban a drága tes­tet, a vérrel borított, átszegezett halottat. Tartotta Betle­hemben, ölelte Názáretben. És most így kapja meg. íme, az Űr szolgáló leánya! Az Úr a kereszt alatt is kívánta szol­gálatát. Mily keserű lett volna az Istenanya csókja ezen a halott testen, ha nem az Úr szolgáló leánya lett volna! Hogy kövesedett volna meg a szíve, hogy állt volna meg a vére a rettenetes fájdalomtól. Hogy dacolt volna azzal, aki gyermeket adott neki és a gyermeket így vette el tőle! De mert az Úr szolgáló leánya volt, most is csak azt mondta: legyen nekem a te igéd, akaratod szerint.

Húsvét vasárnap hajnalán megvilágosodik a Szent Szűz szobácskája, belép rajta ragyogó szépségében a diadalmas Jézus. Feltámadt az Úr! Boldog volt a karácsony éjszaka, boldogabb a húsvét hajnala. A Fájdalmas anya, most lett igazán Boldogasszonnyá. Hite tette boldoggá, mert betel­jesedett mindaz, amit az Isten neki mondott. Elfogadta a hét tőrt, mely szívét élete folyamán átjárta. Most iste­ni Fia feltámadott testének ragyogó sebeiből itta a meg­váltás örömét.

(Szűz MÁRIA élete)

„Kedves Híveim! A múlt vasárnap az Evangéliumban az Üdvözítő óvott azoktól a hamis prófétáktól, akik szelíd bárányok irhájában jönnek hozzánk, holott belül ragadozó farkasok. A kísértés órája az, ha a farkasok kosztümöt cserélnek, ha tegnap ették, rágták a gonosz bárányt, ma pedig a maguk jóságát bizonyítják a felhúzott irhával. Nem kell nekünk a farkas saját ruhája; de a bárányé se, ha farkasok járogatnak benne. Nekünk, mint egyéneknek, családoknak, nemzeteknek Mária kell, a lelkisége kell és a ruhája is, hogy betakarjon, melegítsen a földi zimankóban és belépőnk legyen az örökéletbe.”

1947. július 20. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 97. old.

Amikor villanyszerelőként cineztünk, elengedhetetlen volt, hogy a rézdrótot savval lemarassuk, hogy teljesen tiszta legyen, mert csak akkor lehetett rendesen összeforrasztani. Ha bármi nem odavaló volt rajta, az lehetetlenné tette a tökéletes eggyé válást. Ha bennem nincs meg a kiüresedés szándéka, ha saját érdekeimhez, álláspontjaimhoz, elképzeléseimhez feltétlenül ragaszkodom, akkor a szeretetem „sántít”. 

13.   Minden teremtmény, mindaz, ami és aki a Teremtőn kívül létezik, Istennek köszönheti létezé­sét (...). A Szent Szűz ugyancsak Isten teremtmé­nye. Önmagától épp ezért nincs semmi érdeme. Mindazt, ami az Övé, Istentől kapta. Azonban Ő a legtökéletesebb teremtmény, épp ezért az Iránta tanúsított tisztelet természeténél fogva Isten iránti tiszteletünket fejezi ki. Ha pl. megcsodálunk egy szép képet vagy szobrot - ezáltal a művész iránti el­ismerésünket fejezzük ki, aki ilyen remekművet al­kotott. Ugyanígy ebben az esetben is, az, aki a Szűzanyát tiszteli, Istent dicsőíti, még ha ő maga nem is lenne ennek tudatában (...). A Szűzanyáról, ha Őt az Atyához való viszonya alapján próbáljuk megközelíteni, azt mondhatjuk, hogy mint mindenki más, Ő is Isten teremtménye. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett em­ber Isten gyermeke; ugyanígy Ő is - az Atya Leá­nya. De ez még nem minden. A Szűzanya ugyanis nem csupán az Atya Leánya, de Isten Fiának Anyja is egyúttal. És az Ő anyasága nem korlátozódik csupán Jézus emberi természetéré, Mária - Isten­anya. Itt azonban az emberi értelem megtorpan. Ho­gyan lehetséges ez? Nem tudjuk, mégis így van. Ezek a fogalmak a végtelenbe nyúlnak, a végtelen­ben pedig az emberi értelem nem tud eligazítani bennünket.

Nagyboldogasszony
A Boldogságos Szűz Mária mennybevétele

Kortársaiddal egyetemben tévedsz, mert Mária a legmodernebb, a legelső asszony.  Ő halad azoknak az embereknek beláthatatlan serege élén, akik útban vannak, hogy találkozzanak Istennel, Akit elveszítettünk. Az emberi tisztaság teljessége. A szeretetnek kiszolgáltatott Szív. Teljes Szabadság, hogy Istennek az emberrel kötött menyegzőjén kimondja az IGENT.

A morzsák

Eleinte az volt a szándékom, hogy az Üdvözlégy elimádkozására is megtanítlak benneteket; csakhogy eddigi tárgyalásom túlságosan hosszúra nyúlt s így le kell erről mondanom. Különben is, ha valaki megtanulta, hogyan kell a Miatyánkot jól elmondani, annak a többi imával sem lesz többé nehézsége.

Most pedig figyeljék csak meg, nővéreim, mennyire megkönnyítette az Úr ezt a munkámat azáltal, hogy Ő maga oktatott engem is, meg titeket is arra az útra, amelyről beszélni kezdtem nektek, s megértette velem, hogy mi mindent kérünk akkor, amidőn elmondjuk ezt az evangéliumi imádságot. Legyen mindörökké áldva! Nekem magamnak ugyan sohasem jutott volna eszembe, hogy ez az ima oly nagy titkokat foglal magában. Pedig hát láttátok, hogy benne van az egész lelki élet útja az elejétől kezdve egészen addig, ahol ez útnak végén a lélek elmerül Istenben és bőségesen iszik az élet vizének forrásából. Azért is, bevégezvén ezt az imát, én egy lépést sem tudnék többet előre tenni. Úgy látszik, az Úr meg akarta velünk értetni, nővéreim, hogy mennyi vigasztalás rejlik ebben az imában. Azért is annyira hasznos az olyanok számára, akik nem tudnak olvasni. Ha jól megértenék, ebből az egy imából nagyon sok tudást és vigasztalást meríthetnének.

Felhoztam neki Keresztes Szent János szavait a lelkekről, melyek az isteni szeretet tökéletességére feljutottak: Csodálatos elragadtatásban halnak meg és gyönyörűséges találkozásban, melyet a szeretet készít el nekik... Felsóhajtott és azt mondta:

„Rólam azt kell majd mondani, hogy az öröm és az elragadtatás csak a lélek mélyén volt... Nem bátorítaná annyira a lelkeket, ha azt hinnék, hogy nem szenvedtem sokat.”

A mi életünk is egy nagy vigília legyen a halálra, mint volt a Nagyboldogasszonyé. [III. 203]

1063   Ma megparancsolta Jézus, hogy egy bizonyos személyt nyugtassak és vigasztaljak meg. Az illető feltárta előttem lelkét, s elmondta nehézségeit. Személye kedves az Úr előtt, de ő nem tudja ezt. Isten meghagyja őt mély alázatosságában. Eleget tettem az Úr rendelkezésének.

A szentek közössége — az örök mintakép az ember közösségi életének mulandó hasonlatosságára — és a könyörülő szeretet a Mennyország Királynőjének alakjában: ők semmi másra nem képesek, mint tovább osztani a kegyelem folyamait, amelyek a Kereszt fáján fakadnak a Megváltó megnyitott Szívéből, melyet a mi bűneink szúrtak át.

Annyi mindent mondhatnék nektek, annyi minden van a szívemben, mégis két dolog mindennél fontosabb; a szeretet és az engedelmesség. Legyetek Krisztus igazi munkatársai. Sugározzátok és éljétek az Ő életét. Angyalok legyetek a betegek számára, legyetek a kicsinyek barátai, szeressétek egymást, ahogyan Isten szeret benneteket határtalan szeretettel. Legyetek gyöngédek egymáshoz. Inkább hibázzatok gyöngéden, mintsem hogy erőszakkal csodákat tegyetek.

„Jeruzsálem bűnhődése elérkezett.
Mindenkinek a kezében ott van már a pusztító eszköz.”

Indulj, és járd be Jeruzsálem városát, jelöld meg „Té” betűvel azoknak a homlokát, akik sírtak és bánkódtak mindama bűnök miatt, amelyeket ebben a városban elkövettek.”

Mire tanít bennünket ez a mai szentírási rész?

A világ, a mai világ bűnhődése elérkezett? Valóban itt van a pusztító eszköz mindenki kezében? Választhatunk! Pusztító eszközökké válunk-e, gyűlölködővé válunk-e, abortusz, eutanázia, háború és egyéb eszközökké, vagy vezeklő, engesztelő, imádkozó, síró, bánkódó, virrasztó emberekké? Mindennap amíg Isten engedi, választhatunk! Jó és a rossz között. Nem mondhatjuk, hogy nem kaptunk rá elég időt. A kérdés csak annyi, MENNYI VAN MÉG HÁTRA EBBŐL AZ IDŐBŐL???

1964. december 21.

Az Úr Jézus szólt: „Ezentúl három részre osztom életed hátralévő részét, melyek így következnek: először a kínok és gyötrelmek. Utána minden alkalommal erősítő kegyelmemmel árasztalak el, mely az elragadtatás formájában is jutalmad lesz. Majd a lelki szárazság, vagyis a természetes életbe való visszahelyezés. Eddig is hasonló volt életed, de most már ezután előre fogod tudni, hogy mi után mi következik.”

1964. december 26.

„Uram, imádott Jézusom, mondom én, hogy minden szavad énemmé vált. Ez a Te kegyelmed nagy jósága. Hogy tudjam ezt meghálálni? Olyan parányi kis semminek érzem magam, és mégis felemelem Hozzád szavamat, és szépen kérlek, engedd, hogy megkérdezzem: az én Hozzád intézett nyomorúságos szavaim, ha felérnek Hozzád, azt hogyan veszed tőlem?” Az Úr Jézus most azonnal válaszolt: „Kis testvérkém, egybeolvad Istenségemmel. Mondtam már, hogy egyesülésünk teljességében szívünk együtt dobban és bensőnk együtt érez. Nem választ el bennünket semmi egymástól. Én részesítelek Istenségemből.Tudod mit jelent ez?”

1964. december 28.

„Látod, mennyire hiányolom a te imádásodat és engesztelő hódolatodat? De azért, mert családi okok miatt maradsz távol, ne aggódj. Én, aki veled vagyok, ezt is szívesen fogadom, mert tudom, hogy az is szeretetből meghozott áldozat. Ez Nekem kedves, és számodra így is érdemszerző.”

„Drága gyermekek!
Ma megáldalak benneteket, s azt akarom mondani nektek, hogy szeretlek benneteket, és arra buzdítalak, hogy éljetek üzeneteim szerint. Ma mindegyikőtöket megáldom azzal az ünnepélyes áldással, amelyet a Mindenható ad nekem.  
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

„A Szentolvasót mondani azt jelenti, hogy
Édesanyja szemével tekintünk Jézusra,
és Édesanyja Szívével szeretjük Jézust.”
(Szent II. János Pál)

Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse,
Jézus, Aki hitünket növelje!
... Aki reményünket erősítse!
... Aki szeretetünket tökéletesítse!

Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse,

Jézus, Akit Te, Szent Szűz a Szentlélektől fogantál.
... Akit Te, Szent Szűz Erzsébetet látogatván hordoztál.
... Akit Te, Szent Szűz a világra szültél.
... Akit Te, Szent Szűz a templomban bemutattál.
... Akit Te, Szent Szűz a templomban megtaláltál.

Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért!
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Most és halálunk óráján, ámen.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől,
és vidd a Mennybe a lelkeket, különösen azokat,
akik legjobban rászorulnak Irgalmadra! Ámen.

„„Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!””

(Boldogasszony Anyánk)

Amelynek színe mint a menny
És mint az édesanya-szem,
Olyan ölelő, olyan áldott,
Énekelem a Kék Palástot.

Kék mint az ég, jó mint az ég:
Mélység, magasság, messzeség,
Körülkarol és el nem enged,
Megharmatoz és fölmelenget.

Olyan könnyű a mosolya!
Búzavirág és ibolya.
És mégis oly kimerhetetlen
És titokzatos, mint a tenger.

Ó tőlem milyen messze már
Amely eléd bírálni jár,
A farizeusi szemöldök.
Már gyermeki bizalmat öltök.

Bizalmat, jó meleg ruhát:
Ha rám uszítja táborát
A Bűnnek Isten-tűrte titka,
Elburkolózom ráncaidba.

De nem magam, mind elhozom,
Kiért a gond mázsája nyom,
Mind, mind aki kedves szívemnek,
Kézen vonom megbújni benned.

Az árvákat, a foglyokat,
S kik megjárták a poklokat
A sötétség évein által, –
Fogadd alád, anyai Fátyol.

S akik után szívünk sajog,
A nagyszemű ártatlanok,
A kisdedek, s akik még jönnek
Másnapján az eldúlt özönnek…

De már nem is imádkozom:
Úgy buzog föl a bizalom
Szívem megéledt melegéből
Mint a forrás a föld szívéből.

Fölöttem a végtelen ég,
Lenn: hallgató arany kepék:
Keresztbe kötve várja sorsát
Szegény, pihegő Magyarország.

Az eleven-kék bolt, a menny.
Mintha libbenne odafenn,
És békére és háborúra
Egy nagy kék palást ráborulna.

Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid." (Mk 2,5)

Volt egy agyvérzés után lebénult ember. Amikor Jézus ott járt abban a városban, négy barátja megfogta, és minden akadályon át Jézushoz viszik őt. Jézus először a bűneit bocsátotta meg, majd meggyógyította. Néhány egyszerű megfigyelés segíthet abban, hogy mi is hasonlót tegyünk.

Ezek a barátok szerették a beteget. Ő már kiesett az élet pezsgéséből, magától nem tudott elmenni sehova, inkább csak teher volt, ha gondoskodni kellett róla, de számon tartották, nem voltak közönyösek elesett állapotával szemben.

Ugyanakkor hittek Jézusban. Tudták, hogy hozzá érdemes elvinni, csak ő segíthet rajta. Jézus az ő hitüket látta, és a másikon könyörült meg.
Kihasználták az alkalmas időt. Sem előbb, sem később nem lehetett volna ezt megtenni. Amikor Isten Lelke indít, amikor a másiknak a legjobb, amikor egyáltalán van rá lehetőség, akkor kell segíteni.

Összefogtak négyen. Néha nem könnyű ezt megszervezni, de közösségben mindig könnyebb valakinek a terhét, gondját hordozni.

És végül: nem fordultak vissza az akadályok láttán, hanem mindent elkövettek, hogy Jézus segítségét megkapják. Vállalták a nézők esetleges megjegyzéseit is.
A farizeusok természetesen háborogtak, hogy Jézus bűnbocsánatot hirdetett. Ő azonban ezt mondta: azt nem lehet látni, hogy valóban megbocsáttattak a bűnei. Pedig ez ugyanolyan valóságosan megtörtént, mint az, hogy meggyógyul - s akkor meggyógyította.

Szoktunk-e mi így Jézushoz vinni másokat? Imádkozunk-e azért, aki még nem tud imádkozni, hívjuk-e igét hallgatni azt, aki nem szokott? Egyáltalán fontos-e nekünk valaki, aki bajban van és tehetetlen? Szeretni az elesetteket, hinni Jézusban, vállalni az áldozatot is másokért: ez a mai program.

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához…” Zsid 4,14–16

Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) – FÜ Élő közvetítés 10,30 -, magyarországi idő szerint 9,30- tól.
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

https://www.youtube.com/watch?v=7vxR44zjO9E

SZEGEZD TEKINTETEDET A MENNYRE!
Nagyboldogasszony ünnepe arra emlékeztet, hogy életünk végső célja nem itt, a földön van. Krisztus feltámadt, legyőzte a halált, és megnyitotta előttünk az örök élet útját. Mária mennybevétele pedig annak a reménynek a jele, amelyre mindannyian meghívást kaptunk.

A liturgia Isten dicsőségét és az ember üdvösségét szolgálja. Ezzel együtt, ezt a kettős célt nem kizárva tanít és nevel is minket. A liturgiában nemcsak az Isten szava, hanem a szentmise imádságai is taníta­nak bennünket. Az imádságok közül kiemelkedik három könyörgés: a kollekta (az első könyörgés), az áldozati adományok fölötti könyörgés (oratio super oblata) és az áldozás utáni könyörgés (postcommunio). Mindhárom könyörgésnek sajátos funkciója van az Eucharisztia megünneplésében. Éppen ezért a taní­tásukat csak a liturgiában betöltött jellegzetes sze­repük figyelembe vételével lehet összefoglalni.

A szentmise első könyörgésének latin elnevezé­se (collecta) már önmagában is utal e könyörgés sajá­tosságára (vö. RMÁR 54). A legvalószínűbb magya­rázat szerint azért kapta az imádság ezt a nevet, mert ezen könyörgésben a miséző pap mintegy összefog­lalja a hívő közösség imádságait, s a pap azt a nép nevében az Úr elé terjeszti. A „könyörögjünk” felszó­lítás utáni csend és a végén az „Ámen” akklamáció által csalatkozik és azonosul a közösség a könyör­géssel. A könyörgés értelme és szerepe tehát az,
hogy mindannyian, vagyis a pap és a hívek együtt állunk az Isten színe elé, és a miséző pap nevünk­ben és helyettünk Jézus Krisztus által a Szentlélekben az Atyához terjeszti kéréseinket (vö. RMÁR 32). Ez a könyörgés utal a napi liturgia sajátos misz­tériumára. Éppen ezért az Eucharisztia teológiája szempontjából nincs különösebb jelentősége.

Míg a kollekták Isten kegyelméért könyörögnek az ünnepre való összefüggésben, de minden Eucha­risztikus vonatkozás nélkül, addig a felajánlási könyörgés lényege szerint az Eucharisztiára irányul (RMÁR 77). Egy-két kivételtől eltekintve nem talá­lunk benne utalást a napi liturgiára. Ez az imádság az áldozati adományok előkészítéséhez és felajánlá­sához kapcsolódik. Sajátos funkciójából következik, hogy a felajánlás céljáról, az eucharisztikus áldozat lényegéről tanítja az eucharisztikus közösség tagja­it. Többféle szerepe is van ennek az imádságnak. Egyrészt lezárja az áldozati adományok előkészíté­sét, másrészt szoros kapcsolatban van az eucharisz­tikus imádsággal, amit közvetlenül bevezet. Tartal­milag számunkra azért is fontos, mert sok esetben elővételezi az áldozás utáni könyörgések témáit, hiszen már a felajánló könyörgésben is imádkozunk azért, hogy majd gazdagon részesüljünk a szentál­dozat gyümölcseiben.

Az áldozás utáni könyörgés nemcsak hálaima a szentmisén elnyert kegyelmekért, hanem kérő imádság, amelyben azt kérjük, hogy az Úr az Eucharisztia megünneplését   fordítsa lelkünk  javára.

Egyrészt azt kérjük, hogy a szentség ereje vezes­sen minket földi életünkben, másrészt, hogy egy­kor az örökkévalóságban élvezhessük annak tel­jességét, amit most a szent színek alatt zálogként kaptunk. A Római Misekönyv általános rendelke­zései (RMÁR 89) egyértelműen megfogalmazzák az utolsó oráció rendeltetetését: „Az áldozás utáni könyörgésben a pap az ünnepelt misztérium gyü­mölcseiért esedezik”. Azért imádkozunk, hogy az Eucharisztia, ez a „szentség”, a „mennyei eledel”, a „szent lakoma” és a „szent áldozat” váljék testünk és lelkünk javára.

Bevezető ima minden nap

Drága Istenünk! Szent István király megértette, hogy isteni törvényeid irányítják a világot, és átérezte saját küldetésének isteni eredetét és méltóságát. Ennek tudatában szent királyunk nagy felelősséggel fáradozott saját családja, udvara és népe jólétéért, értékrendjének nemesítéséért és a reábízottak üdvösségéért. Amikor pedig látta emberi korlátait és tehetetlenségét az élet útvesztőiben, nem tétovázott égi Édesanyánk és Nagyasszonyunk pártfogásába ajánlani népét.
Add, Uram, hogy mi is felismerjük szereteted szabályait és isteni küldetésünket a hétköznapi életben! Segíts, hogy nagylelkűen tudjunk élni és felajánlani életünket családjaink, népünk és a reánkbízottak lelki üdvéért! Szent István királyunk közbenjárását kérve nagy bizalommal hozzuk most eléd kéréseinket:…………………….. (saját szándékok belefoglalása)

Békét adj szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak! Ámen

Ötödik nap

Napi gondolat:
„Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz is, akik nem férnek a hatalomhoz.”

Máriával, az Egyház Anyjával,
Nagyboldogasszonyunkkal együtt imádkozom
az Egyház küldetéséért minden Imaapostollal
Leó pápa e havi imaszándékáért:

A békés együttélésért

Imádkozzunk, hogy azok a társadalmak, ahol az együttélés nehezebbnek tűnik, ne essenek konfliktusok kísértésébe etnikai, politikai, vallási vagy ideológiai alapon.