A közös küldetésért

Imádkozzunk, hogy az Egyház továbbra is minden tekintetben támogassa a szinodális szemléletmódot, mint a társfelelősség jelét, és elősegítse a papok, szerzetesek és laikusok részvételét, közösségét és közös küldetését.
 

A hónap imája

Itt vagyunk, Uram! Rendelkezésre állunk
a te küldetésed számára.
Egyház vagyunk, mert te hívsz minket,
és arra kérsz bennünket, hogy éljünk ezzel a hívással.
Ferenc pápa, Péter utóda azt mondja nekünk,
hogy Egyházadban mindenki, mindenki, mindenki számára van hely...
és arra kért minket, hogy ne csináljunk belőle vámhivatalt,
amely egyeseket, akik megfelelnek a követelményeknek,
beenged, másokat pedig nem.
Hiszünk-e abban, hogy az Egyház kivétel nélkül mindenkié?
Milyen gyakran semmibe vesszük azt, ami nem tetszik nekünk,
vagy kizárjuk azokat, akik másként gondolkodnak!
Te viszont mindenkire számítasz, mindenkit szívesen fogadsz,
és mindenkiben megbízol.
Segíts, hogy érezzük, hogy a te küldetésed
mindannyiunk társfelelőssége, és nem csak néhányak feladata;
hogy ebben a játékban mindannyian kezdők vagyunk,
és senki sem helyettesíthető.
Uram, győzz meg minket arról, hogy senki sem kevésbé fontos,
hogy mindannyiunkra szükség van, mert Te szeretsz bennünket.
Ámen
 

Felajánló ima

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Ferenc pápa
és a püspökeink e havi imaszándékáért.
Ámen

Az Argentín Püspöki Konferencia imaszándéka

Imádkozzunk a szinódus második ülésszakáért, hogy segítse elő a szinodális megújulást az Egyházban, erősítve minden megkereszteltben a nagyobb közösséget és a misszió szolgálatában való részvételt.

Mindennapi magatartásunk

LEGYÜNK NYITOTTAK A KÖZÖS KÜLDETÉSRE

„A közös küldetés közelebb hozza egymáshoz a lelkipásztorokat és a laikusokat; egységet teremt a célokban, megmutatja a különböző karizmák egymást kiegészítő jellegét, és így mindenkiben felkelti a vágyat, hogy együtt haladjunk előre.” (Ferenc pápa)

Keresd meg azokat, akik a közösségedért felelősek, és ajánld fel segítségedet vagy bármilyen kezdeményezésedet.

ÖSZTÖNÖZZÜK ÉS SEGÍTSÜK A RÉSZVÉTELT

„A laikus hívek nem „vendégek” az Egyházban; ez az ő otthonuk, és arra hivatottak, hogy mint ilyennel, törődjenek vele.” (Ferenc pápa)

Egyénként a sajátodként vigyázol az Egyházra, érzed, hogy az otthonod? Aktívan vállalod a közösségben a felelősségedet? Bátorítasz másokat is a részvételre?

RÉSZESÍTSÜK ELŐNYBEN A MEGHALLGATÁST ÉS A MEGKÜLÖNBÖZTETÉST

„Kedves testvéreim, jó közös utat kívánok! Legyünk az evangéliumot szerető és a Szentlélek meglepetéseire nyitott zarándokok. Ne hagyjuk ki a amelyek a találkozásból, a meghallgatásból és a megkülönböztetésből születő kegyelemben gazdag lehetőségeket. Abban az örömteli meggyőződésben, hogy ha keressük az Urat, akkor mindig elénk is jön szeretetével, hogy elsőként találkozzon velünk.” (Ferenc pápa)

A közösségi döntésekben nyílj meg a közös meghallgatásra és megkülönböztetésre. Meglátod, hogy a Lélek mindig megszólal a Jézus nevében összegyűlt közösségben.

MINDIG TÁMOGASSUK A SZINODÁLIS ÉLETMÓDOT

„Mennyire szeretném, ha mindannyian lelkünkben és szívünkben ápolnánk az Egyháznak ezt a szép látomását! Egy olyan Egyházat, amely a misszióra törekszik, ahol mindenki összefog és együtt halad az evangélium hirdetése érdekében... Egy olyan Egyházat, amelyet a laikusok és a lelkipásztorok közötti testvériség jellemez.” (Ferenc pápa)

Milyen jövőképed van az Egyházról? Ne félj megnyílni a többiek felé, minden ember egyedi módon gazdagítja a közösséget.

Őrá szegezd a tekinteted

Mint Márta és Mária, fogadd be az Urat szíved otthonába. Gondolkodj el azon, hogy néha elveszíted a célt, és inkább azzal foglalkozol, hogy mások mit csinálnak, ami elvonhatja a figyelmedet arról, amit Ő tőled kér: „Uram, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” (Lk 10,38-42).

Imádkozz, hogy segítsen téged abban, hogy hűségesen betöltsd a saját hivatásodat, és értékeld mások küldetését, felismerve, hogy az adottságaival mindenki gazdagon hozzájárul a közösséghez.

Ajánld fel a mai napod egy olyan Egyházért, ahol mindenkire szükség van, mert Ő mindannyiunkat szeret.
Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Ferenc pápa
és a püspökeink e havi imaszándékáért.
Ámen
Kolumbia csapata

Azonnali tűzszünetre szólítok fel minden fronton, beleértve Libanont is. Imádkozzunk a libanoniakért, különösen a déli lakosságért, akik kénytelenek elhagyni a településeiket.

„Mi közösség vagyunk.” Többek között ezt üzeni nekünk a Szentatya október hónapra.

Ferenc pápa emlékeztet bennünket annak a fontosságára, hogy együtt haladjunk, „közös felelősséget vállalva az Egyház küldetéséért”. Azt is hangsúlyozza, hogy a papok „a laikusoknak nem a főnökei, hanem a pásztorai”, és hogy „Jézus elhívott minket, az egyiket és a másikat is – nem az egyiket a másik fölé, vagy egyiket az egyik, másikat a másik oldalra, hanem hogy egymást kiegészítsük. Közösség vagyunk”. Ezért a szerzeteseknek, a laikusoknak, a papoknak, minden kereszténynek „életünkkel kell tanúságot tennünk”, mindig a képességünk legjavát nyújtva.

Ferenc pápa néhány rövid mondatban foglalja össze ezt a nagy jelentőségű üzenetet abban a videóban, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata a Brooklyn-i Egyházmegyével és a Szinódus Főtitkárságával együttműködve, valamint a Pápa Világméretű Imahálózata Alapítvány támogatásával készített: „Társfelelősök vagyunk a küldetésben, részei vagyunk az Egyház közösségének, benne élünk”.

„Imádkozzunk, hogy az Egyház továbbra is minden tekintetben támogassa a szinodális szemléletmódot, mint a társfelelősség jelét, és elősegítse a papok, szerzetesek és laikusok részvételét, közösségét és közös küldetését.”

A Szentatya szavai a videoban

Mi keresztények mindannyian felelősek vagyunk az Egyház küldetéséért. Mindnyájunk 'pap'. Mindenki. Mi papok a laikusoknak nem a főnökei, hanem a pásztorai vagyunk. Jézus elhívott minket, az egyiket és a másikat is – nem az egyiket a másik fölé, vagy egyiket az egyik, másikat a másik oldalra, hanem hogy egymást kiegészítsük. Közösség vagyunk. Ezért együtt kell haladnunk, a szinodalitás útját járva.

Persze, megkérdezhetnéd, hogy mit tudok én buszsofőrként csinálni? Földművesként? Halászként? Amit mindannyiunknak tennie kell, az az, hogy az életünkkel tegyünk tanúságot. Legyünk társfelelősök az Egyház küldetéséért.

A laikusok, a megkereszteltek az Egyházban, a saját házukban vannak, és gondját kell viselniük, ahogy nekünk, papoknak és felszentelt személyeknek. Mindannyiunknak hozzá kell járulnunk azzal, a legjobb tudásunk szerint. Társfelelősök vagyunk a küldetésben, részt veszünk az Egyház közösségében és benne élünk.

Imádkozzunk, hogy az Egyház továbbra is minden tekintetben támogassa a szinodális szemléletmódot, mint a társfelelősség jelét, és elősegítse a papok, szerzetesek és laikusok részvételét, közösségét és közös küldetését.

Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

Ma a liturgia evangéliumában (vö. Mk 10,2-16) Jézus a házastársi szeretetről beszél nekünk. Mint más alkalmakkor is, néhány farizeus provokatív kérdést tesz fel neki egy vitatott témában: a férjnek a felesége elbocsátásáról. Szeretnék vitába rángatni őt, de ő nem megy bele ebbe, inkább megragadja az alkalmat, hogy felhívja a figyelmüket egy fontosabb kérdésre: a férfi és a nő közötti szeretet értékére.

Jézus idejében a nő helyzete a házasságban nagyon hátrányos volt a férfiéhoz képest: a férj akár jelentéktelen okokból is elűzhette, eltaszíthatta feleségét, és ezt a Szentírás törvényszerinti értelmezésével indokolták. Az Úr ezért vezeti vissza beszélgetőpartnereit a szeretet követelményeihez. Emlékezteti őket arra, hogy a Teremtő azt  akarta, hogy a férfi és a nő méltóságukban egyenlők legyenek, és különbözőségükben kiegészítsék egymást, hogy egymás segítői, társai, de ugyanakkor ösztönzői és növekedésre indítói is legyenek (vö. 1Móz 2,20-23).

És hogy ez megtörténhessen, hangsúlyozza, hogy kölcsönös odaadásuknak teljesnek, mindent magába foglalónak, „félmegoldások” nélkülinek kell lennie – ez a szeretet – , hogy ez egy új élet kezdete legyen (vö. Mk 10,7; 1Móz 2,24), amely arra hivatott, hogy ne „amíg kedvem tartja”, hanem örökké tartson, elfogadva egymást és „egy testként” egyesülve éljenek (vö. Mk 10,8; 1Móz 2,24). Ez persze nem könnyű, hűséget igényel, még a nehézségekben is, tiszteletet, őszinteséget, egyszerűséget (vö. Mk 10,15). Nyitottságot igényel a konfrontációra, néha a vitára is, ha kell, de mindig készen kell állniuk a megbocsátásra és a kiengesztelődésre. És vigyázzatok: férj és feleség, vitatkozzatok, amennyit csak akartok, amennyiben a nap vége előtt megbékéltek! Tudjátok miért? Mert a másnapi hidegháború veszélyes. „És mondd meg nekem, atyám, hogyan lehet békét kötni?” – „Csupán egy simogatás, ennyi”, de soha ne fejeződjön be a nap anélkül, hogy békét kötnétek.

Ne feledjük tehát, hogy a házastársak számára elengedhetetlen, hogy nyitottak legyenek az élet ajándékára, a gyermekek ajándékára, akik a szeretet legszebb gyümölcsei, Isten legnagyobb áldása, az öröm és a remény forrása minden otthon és az egész társadalom számára. Legyenek gyermekeitek! Tegnap nagy vigasztalásban volt részem. Csendőrnap volt, és egy csendőr eljött a nyolc gyermekével! Gyönyörű volt látni őt. Kérem, legyetek nyitottak az Istentől küldött életre.

Kedves nővérek, kedves testvérek, a szeretet igényes, igen, de gyönyörű, és minél inkább hagyjuk, hogy magába vonzzon, annál inkább felfedezzük benne az igazi boldogságot. És most mindenki tegye fel magának a kérdést a szívében: milyen az én szeretetem? Hűséges-e? Nagylelkű-e? Teremtő-e? Milyen a családom? Nyitott az életre, a gyermekek ajándékára?

Szűz Mária segítse a keresztény házastársakat. Lelki egységben fordulunk hozzá a pompeji kegyhelyen összegyűlt hívekkel a szokásos Rózsafüzér Királynőjéhez intézett könyörgésre.

__________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Holnap lesz egy éve, hogy terrortámadás érte Izrael népét, amelyhez újból kifejezem a közelségemet. Ne feledjük, hogy még mindig sok túsz van Gázában, akiknek kérem azonnali szabadon bocsátását. Azóta a Közel-Kelet egyre nagyobb szenvedésbe süllyedt, a pusztító katonai akciók továbbra is sújtják a palesztin lakosságot. Ez a lakosság nagyon sokat szenved Gázában és a többi területen. Többnyire ártatlan civilekről van szó, akiknek meg kell kapniuk minden szükséges humanitárius segítséget. Azonnali tűzszünetre szólítok fel minden fronton, beleértve Libanont is. Imádkozzunk a libanoniakért, különösen a déli lakosságért, akik kénytelenek elhagyni a településeiket.

Felszólítom a nemzetközi közösséget, hogy vessen véget a bosszúállási spirálnak, és állítson meg minden további támadást, mint amilyen az Irán által néhány nappal ezelőtt végrehajtott volt, amely még nagyobb háborúba sodorhatja a térséget. Minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy békében és biztonságban éljen, és területüket nem szabad megtámadni vagy megszállni, a függetlenségüket tiszteletben kell tartani és párbeszéd és béke által kell biztosítani, nem pedig gyűlölettel és háborúval.

Ebben a helyzetben nagyobb szükség van az imára, mint valaha. Ma délután mindannyian elmegyünk a Santa Maria Maggiore Bazilikába, hogy az Istenanya közbenjárását kérjük; a holnapi nap pedig a világbékéért való imádság és böjt napja lesz. Egyesüljünk a Jóság erejével a háború ördögi tervei ellen.

Közel állok az árvíz sújtotta Bosznia-Hercegovina népéhez. Az Úr fogadja be a meghaltakat, vigasztalja családjaikat és támogassa ezeket a közösségeket.

Köszöntelek benneteket, rómaiak és zarándokok Olaszországból és sok más országból. Külön köszöntöm a Cabañasból (El Salvador) érkezett zenekart – később halljuk majd őket játszani –, a lengyel híveket a radomi egyházmegye Irgalmas Szűzanya kegyhelyéről és azokat, akik Martinique-ról érkeztek.

Üdvözlöm a Tre Fontane-i Szűzanya Jelenések kegyhelyéről érkezett zarándokcsoportot, akik ma a Szent Péter Székesegyházból hozzák el Szűz Mária szobrát erre a római Mária-kegyhelyre, miközben a békéért imádkoznak. Köszöntöm a tarantói „Poggio Galeso” Kisebb Szeminárium egykori diákjait, a római „Teatro Patologico” Egyesületet, a cremonai „Szent Család” iskola zenekarát és a „Fiabaday” megnyilvánulás résztvevőit az építészeti akadályok felszámolásáért.

És most örömmel jelentem be, hogy december 8-án konzisztóriumot tartok az új bíborosok kinevezésére. Az ő származásuk az Egyház egyetemességét tükrözi, amely továbbra is hirdeti Isten irgalmas szeretetét minden ember számára. Íme az új bíborosok nevei:

    Őexcellenciája Mons. Angelo Acerbi, Apostoli Nuncius
    Őexcellenciája Mons. Carlos Gustavo Castillo Mattasoglio, a perui Lima érseke.
    Őexcellenciája Mons. Vicente Bokalic Iglic, Santiago del Estero érseke, Argentína prímása
    Őexcellenciája Mons. Cabrera Gerardo Cabrera Herrera, Guayaquil érseke, Ecuador
    Őexcellenciája Mons. Natalio Chomalí Garib, Santiago érseke, Chile
    Őexcellenciája Mons. Tarcisio Isao Kikuchi, Tokió, Japán érseke
    Őexcellenciája Mons. Pablo Virgilio Siongco David, Kalookan püspöke, Fülöp-szigetek
    Őexcellenciája Mons. Ladislav Nemet, Belgrád-Smederevo érseke, Szerbia
    Őexcellenciája Mons. Jaime Spengler, Porto Alegre érseke,
    Őexcellenciája Ignace Bessi Dogbo érsek, Abidjan érseke, Elefántcsontpart
    Őexcellenciája Mons. Jean-Paul Vesco, Algír, Algéria érseke
    Őexcellenciája Mons. Paskalis Bruno Syukur, Bogor püspöke, Indonézia
    Őexcellenciája Mons. Joseph Mathieu, Teherán-Ispahan érseke, Irán
    Őexcellenciája Mons. Roberto Repole, Torinói érsek, Olaszország
    Őexcellenciája Mons. Baldassare Reina, aki a mai naptól kezdve a római egyházmegye általános helynöke lesz.
    Őexcellenciája Mons. Francis Leo, Toronto érseke, Kanada
    Őexcellenciája Mons. Rolandas Makrickas, a Szent Mária Major pápai bazilika főapátjának társadjutora.
    Őexcellenciája Mons. Mykola Bychok, a melbourne-i Szent Péter és Pál plébános, az ukránokért.
    Timothy Peter Joseph Radcliffe tisztelendő atya, teológus
    Fabio Baggio tisztelendő atya, az Integrális Emberi Fejlődés Elősegítéséért Felelős Dikasztérium államtitkára.
    Monsignore George Jacob Koovakad, az Államtitkárság pápai utazásokért felelős tisztviselője

Imádkozzunk az új bíborosokért, hogy megerősítve elkötelezettségüket Krisztus, az irgalmas és hűséges Főpap iránt, segítsenek engem Róma püspökeként végzett szolgálatomban Isten szent népének javára.

Mindannyiatoknak szép vasárnapot kívánok. Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20241006-angelus.html

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten feltárta örök tervét Mária előtt, hogy őt választotta a Megváltó anyjának.
Abban az időben:
Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 1,26-28

MAGYAROK NAGYASSZONYA

Röviddel II. János Pál pápa második lengyelországi zarándokútja előtt az egyik budapesti buszmegállóban középkorú házaspárral találkoztam, térkép volt a kezükben, s meglehetősen tanácstalanul tanulmányozták... Kérdésemre, segíthetek-e valamiben, idegenszerű kiejtéssel beszélt német nyelven adták elő tájékozódási nehézségüket. Miután elmagyaráztam nekik a helyes útirányt, a busz indulásáig maradó néhány percben beszélgetés alakult ki köztünk. Kiderült, hogy lengyelek és sietnek haza, mert lakóhelyükön, Poznanban akarnak lenni, mire a pápa odalátogat... Szóba került Czestochowa is, és egyszerre csak nekem szegezték a kérdést: -- Hol van a magyarok nemzeti kegyhelye?

Zavarban voltam, de végül is kénytelen voltam megmondani, hogy hazánkban vannak Mária-kegyhelyek minden egyházmegyében, de egy országos jellegű „sanktuarium narodowe” (nemzeti kegyhely) nincsen. El lehet gondolkozni azon, miért van ez így... Bizonyára szerepet játszik benne a török hódoltság kora, amikor az egyházi szervezet és közigazgatás éppen az ország központi részén ment tönkre. Ezt a hiányt ellensúlyozza az a tisztelet, amellyel minden kor és hely katolikus magyarja hódol Szűz Mária mint Nagyasszonya előtt. Kevesen gondolnak talán arra, hogy az „asszony”, s így a „nagyasszony” szó nyelvünknek még pogány kori rétegéből való... A magyar nyelvbe az alán „achszin” szó kerülhetett át a8. század táján, amikor szorosabb kapcsolatok lehettek az előmagyar törzsek és az alánok között. Az ő nyelvükben a jelentése ez volt: úrnő, fejedelemasszony. A Halotti Beszédben még így olvassuk: „vimagguc szen achscin mariat”. Később elhomályosult ťfejedelmiŤ jelentése, s nyilván ezért adhatták hozzá a fokozó ťnagyŤ jelzőt... (A m. nyelv tört--etim. szótára. I. k. Bp., 1967. 189. lap).

Mennyei fejedelemnőnek tisztelhették tehát Máriát az első Krisztus hitére tért magyarok, és megerősítette őket e hívő tiszteletükben Szent István király, amikor elmerülve a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép s az egyház vezetése, istápolása, Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és királyságát. E természetfeletti kapcsolatot Mária és hazánk népe között a Szent István halálát követő belvillongások sem tudták elhomályosítani, és Szent László, a lovagkirály uralkodása idején új virágzásba borult. Tatárral, törökkel szemben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja, mikor pedig az 1683. szeptember 12-i, a Bécs melletti Kahlenbergben lezajlott csatában visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a magyarországi török uralom fölszámolása.

1693-ban I. Lipót király a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország Szent István-i fölajánlását a Nagyasszonynak. Az egyházi élet újjászervezésében ismét nagy szerepet játszott a „mindörökké áldott Nagyasszonyunk”.

XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét. Eleinte október 2. vasárnapján ünnepelték. X. Szent Pius pápa tette át október 8-ra. A II. Vatikáni zsinat után áthelyezte a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re, de 1984-től ismét október 8-án üljük.

Mi magyarok elsőként, de nem egyedül tiszteljük Nagyasszonyunknak, azaz nemzeti Patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Hogy csak néhány más országot említsünk: Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti Patrónaként tisztelni Máriát, s 1916-tól ünneplik. Franciaországot XIII. Lajos király ajánlotta Máriának 1638- ban, és Nagyboldogasszony napján emlékeznek rá. Ausztriát III. Ferdinánd ajánlotta föl Máriának, 1647-ben; ők december 8-án ünneplik. Lengyelország Királynőjévé János Kázmér király nyilvánította a Szűzanyát 1656-ban. 1754-ben a Mexikói Alkirályságot, 1821-ben Mexikót, 1910-ben egész Latin-Amerikát a Szűzanya oltalma alá helyezték. XIII. Leó adta jóváhagyását ahhoz, hogy a Szűzanyát Katalónia és Dél-Ázsia Patrónájaként tiszteljék, valamint, hogy az angol püspökök 1893-ban fölajánlják Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.

Legismertebb Mária-énekünk e szavakkal kezdődik: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!” A boldog jelző nemcsak a latin „beata” egyszerű fordítása... Már a 13. században jelentése volt e szónak a gazdag; a múlt század végén pedig az áldott, a terhes állapot jelzésére is használták. Ma nem a csatatereken dől el a magyarság jövője, hanem a szülészeti osztályokon! És azokban az otthonokban, családokban épül tovább, ahol a szülők a mindennapi kenyér mellé hitük, reményük és szeretetük bőségéből, gazdag, egyre megújuló tartalmából tudnak és akarnak adni gyermekeiknek.

„Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint”. (Hozsanna, Bp., 1981. 72.)

Istenünk, ki a Szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására nemzetünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el, engedd kegyesen, hogy akit Szent István királyunk példája szerint Nagyasszonyunknak tisztelünk a földön, annak örök társaságában örvendhessünk a mennyben!

Testvéreim! Szent Jeromos a négy nagy nyugati egyházatya közé tartozik, és születése szerint valószínűleg ő az első. 420-ban halt meg. Szülei keresztények voltak, de az akkori kor szokása szerint nem kicsi korában keresztelték meg, hanem 18–20 éves, amikor Rómában – a mai fogalmak szerint mint egyetemista – megkeresztelkedett.

Jeromosnak hallatlan jó érzéke volt a szóhoz. Kezdetben irodalmárnak és rétornak készült, de egyszer csak rájött, hogy mit ér az én szavam? Főleg az örök élet szempontjából mit ér az én egész tudományom, ha nem hallom meg, hogy mit mond az én Uram, Istenem?!

Azután egy ideig remete volt, majd pappá szentelték és Damazusz, a pápa észrevette, hogy ebben a fiatal papban nem közönséges lélek lakik, nem közönséges kegyelmeket fogad be és használ föl. – Maga mellé vette titkárnak. És látván a papok meg a zsolozsmázó szerzetesek helyzetét, látván, hogy hány fajta fordításban használják a Szentírást, megbízta Jeromost: nézd meg ezeket a fordításokat, azután próbálj meg készíteni egy kicsit jobbat.

Jeromosnak ez lett élete főműve. Előbb a zsoltároskönyvet, azután az evangéliumokat, majd a teljes Szentírást lefordította. Amikor Damazusz pápa meghalt, akkor ő a negyvenes éveiben járt. Nagyon komoly esélye volt, hogy őt válasszák meg Damazusz utódául. Nem őt választották, az új pápának pedig nem volt érzéke az irodalmi dolgokhoz, nem érezte annyira fontosnak a fordítást, mint Damazusz, ezért Jeromos jobbnak látta elmenni Rómából.

Betlehembe ment, mert addigra kiérlelődött benne a fölismerés, hogy a Szentírás is a megtestesülés egy formája: amikor leírják az isteni szót, vagy az Írásból fölolvassák Isten igéjét, a láthatatlan és végtelen Isten szólal meg emberi nyelven. Ezért nem mindegy, hogy mi hangzik, amikor fölolvassák a Szentírást.

Betlehemben a Születés barlangja fölé épített bazilika oldalához építette a maga celláját. Ott élt, ott dolgozott 40 éven át.

És ráhagyta az Egyház tudósaira, a Szentírás magyarázóira, fordítóira a példát, hogy milyen komoly, milyen összeszedett lelket kíván az Isten igéje. Még attól is, aki csak olvassa. Hát még attól, aki fordítja!

A kortársak szerint Jeromos nem könnyű természetű ember volt. Sőt olykor kíméletlennek tűnt, mert nála az igen igen, a nem nem volt, ahogy a Szentírásból tanulta. Másoktól is ezt várta el. Mindenesetre szent lett, aki nagyon szerette az Úr Krisztust. Félig vak volt, amikor még mindig úgy érezte, hogy az Úr kedvéért nem teheti le a tollat, és diktálni kezdett. És az Egyház tanítója lett. Mind a mai napig.

Ajánljuk az ő oltalmába mindazokat, akik ma az Egyházban a Szentírás fordításával foglalkoznak, vagy a Szentírást tanítják, hogy úgy közeledjenek Hozzá, ahogy Isten szavához közeledni kell, s amikor átadják, akkor a teljes Szentírást adják át. Ugyanakkor szentek tudjanak lenni, hogy megértsék azt, amivel foglalkoznak, az Írást. Amen.

Az ünnep eredete

+ Szent István király utód nélkül maradva 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, halála előtt Székesfehérvárott fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának.

+ Ezt követően Szent László király „Szűz Máriának választott vitézeként” a csatákban mindig Máriához fohászkodott segítségért, és a nagyváradi Székesegyházat Mária tiszteletére építtette.

+ IV. Béla a tatárjárás idején Istennek és Szűz Máriának ajánlotta fel leányát, Margitot és a Budai Várban felépíttette Nagyboldogasszony templomát, a mai Mátyás-templomot.

+ A 17. században a Patrona Hungariae-eszmére alapozva alakult ki a Regnum Marianum (Mária Országa) fogalma, ami azt fejezi ki, hogy Szent István felajánlásával Szűz Mária nemcsak oltalmazója, hanem mindenkori tulajdonosa is Magyarországnak.

+ 1896-ban XIII. Leó pápa a magyar millennium alkalmából Vaszary Kolos bíboros prímás esztergomi érsek kérésére engedélyezte Magyarország részére Magyarok Nagyasszonya ünnepét. Ezt eleinte október második vasárnapján tartották, majd X. Piusz pápa október 8-ára tette át.

Érdemes tudni

A Magyarok Nagyasszonyának elterjedt ábrázolása szerint a Szűzanya fejét a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona díszíti, kezében (vagy a karján ülő gyermek Jézus kezében) az országalma és a jogar látható. A lábánál a törökök legyőzését jelképező félhold, vagy a magyar címer van.

Imádságra és elmélkedésre

„Mennyek királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a Szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.” – Szent István király

Imádság

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására
népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el.
Szent István, első királyunk rendeléséből
Nagyasszonyunknak és Pártfogónknak tiszteljük őt a földön.
Add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Veled van az Úr
Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya – főünnep

Evangélium:
Lk 1, 26-28
A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

Bevezető ima: Hálát adok Neked, Urunk, hogy Máriát nekünk adtad égi édesanyánknak. A mai napon különösen is szeretném kezébe helyezni sorsomat, családom, plébániám, és magyar hazám sorsát.

Kérés: Uram, add, hogy követni tudjam Mária példáját!

Elmélkedés:
1. Belépett hozzá. Gábor angyal feladattal érkezett. Isten különleges kegyelme, amikor angyalát küldi el, de sokszor egyszerűen, szinte észrevétlenül érkezik az életünkbe. Mária szíve élete minden pillanatában készen állt Isten és az Ő küldötte befogadására, mert nem hagyta, hogy e földi világnak a gondjai lefoglaljanak benne minden helyet. Isten hozzám is be akar lépni. Vajon talál-e az én szívemben is helyet magának hogy tudassa velem az életemre vonatkozó terveit?

2. Megszólította. Magyar népünket is hívja az Úr ezen az ünnepen. Megszólít és hív, hogy a szeretet és az egymás iránti irgalom útján járjunk. Arra hív, hogy Mária alázatával és engedelmességével, de mindenekelőtt az ő határozottságával mi is igent mondjunk az Úr akaratára. Nekünk is feladatunk van itt Európában a XXI. század elején: a keresztény értékeket felmutatni, szolgálni és szeretetben élni. Védeni és ápolni az életet, annak első pillanatától a természetes végéig. A családok egységét megőrizni, mert a családok egészsége a társadalom egészségének fokmérője. Hitelesen megélni a hitet és a szeretetet a világban. Mária oltalmazó szeretete soha nem hagyott el bennünket. Hogyan válaszolok erre a szeretetre? Próbálok-e a kedvében járni? Hogyan hálálom meg Mária hűséges anyai szeretetét?

3. Veled van az Úr. El tudom hinni, hogy most és itt is velem van az Úr? Rengeteg módon nyilvánítja ki az Ő jelenlétét az életemben: a szentmisében, az Oltáriszentségben, a szentségekben, a Szentírás üzenete által, minden elmondott imában, azokban az emberekben, akik szeretettel vesznek körül, vagy csak egy mosollyal fordulnak felém az utcán… Velem van a szép napsütésben, a természet csodálatos őszi színeiben. De velem akar lenni a magány és nehézség pillanatiban is. Uram, jöjj, és maradj velem!

Beszélgetés Krisztussal: Emlékezzél meg Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! Emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra és dicső érdemeid által légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Ámen. (Esterházy Pál imája, Sík: DB 858)

Elhatározás: Ma elmondok Magyarországért egy tized rózsafüzért. 

Ferenc pápa imaszándéka 2024. október hónapra:

A közös küldetésért: Imádkozzunk, hogy az Egyház továbbra is minden tekintetben támogassa a szinodális szemléletmódot, mint a társfelelősség jelét, és elősegítse a papok, szerzetesek és laikusok részvételét, közösségét és közös küldetését.

Mily nagy veszélybe kerül az üdvösség és ártatlanság azok között a szélvészek és viharok között, amelyeket egyik pillanatban a javak és gazdagság, másik pillanatban a tisztelet és dicsőség, ismét másikban pedig a gyönyör dühöngő forgószele támaszt.

Ha az Isten ismerete eredményezi, hogy valaki vagy, a nem ismerése pedig a semmivel tesz egyenlővé.

Ha az ember már nem él e világnak, akkor érzékeinek minden tevékenysége és képessége egyenesen Isten szemlélésére irányul.

Boldog, aki mindig résen van: Légy résen, ha rád mosolyog a kegyelem; légy résen, ha eltávozik tőled; légy résen, ha visszatér, hogy amíg eláraszt téged, ne bánj vele méltatlanul. Ne légy gőgös, hanem alázatos!

Több legyet lehet fogni egy tányér mézzel, mint egy hordó ecettel (MB XIV 514).

Valóságosan azt érzem, hogy a szívem összeszorul a mellkasomban, amikor a szenvedéseidről hallok, és bármit megtennék, hogy megkönnyebbülj. De miért aggódsz ennyire? Miért izgulsz? Elég, gyermekem! Még soha nem láttam, hogy Jézus olyan sok ékszert ajándékozott volna neked, mint most. Soha nem láttam még, hogy ennyire kedves lettél volna Jézus számára, mint most. Mitől félsz tehát, miért reszketsz és rettegsz? Félelmed és reszketésed hasonló ahhoz, mint amikor egy kisgyerek az édesanyja ölében van. A félelmed tehát értelmetlen és felesleges.

„Ezeket szólá Jézus és az égre emelvén szemeit, mondá: Ez az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldöttél, Jézus Krisztust” (János 17,1). 

a) Istent megismerhetjük a természetből; de a népek Isten-ismeretének forrása tényleg a történelem, s abban a kinyilatkoztatás. Mert voltaképen az Isten keres minket, ő áll útunkba; odaállt a nagy világnak történeti útjaira és a belső tapasztalat kegyelmi ösvényeire, s mi tapasztalást veszünk róla és beigazoljuk Pascal szavait: „Nem keresnéd, ha már valamikép meg nem találtad volna”. Az Isten világtörténeti tényekkel szól hozzánk, milyenek a fölfeszített és föltámadott Krisztus, „signum in nationibus”, a nemzetek csodajele! Ha akarod Istent megismerni, fogadd meg az Úr szavát (Jer. 6,16); szemléld a hadak útját: Szent Pált, Pétert, a vértanúkat és a szenteket, s add meg magadat e páratlan nagyságnak, hogy fölemeljen téged! Acquiesce ergo ei (Jób 22,21). Igen acquiesce… akarj, akarj, szeress, lelkesülj; akard a legjobbat s imádkozzál, hogy áthasd magadat teljesen. 

b) Ha imádkozol, kigyúlad lelkedben az Úr Jézus arca, és mint mécses szórja rád sugarait. A világtörténelem szétfoszlik, összes harcai s kínjai elenyésznek a köztünk megjelent Krisztus nagyságától. Ez megint csak történelem és kinyilatkoztatás. Mikor föllép, megelevenedik tőle a gondolat, az érzés, meghajlik előtte a világ és üdvözli a lelkek tavaszát. Asszúr és Babilon, a szárnyas kerubok, a szakállas harcosok, az agyag-kultúra, Pompejus s Antonius harcai, Róma hatalma s kultúrája eltörpül, s a világ ez arcot látni s belőle vigaszát és bizalmát akarja meríteni, „cujus vultum desiderat universa terra”, kinek arcát látni akarja az egész világ. S most is így vagyunk Vele; el-elfordulunk s mindannyiszor visszatérünk hozzá, mert jobbat nem találunk. Hát vegyük föl szenvedélyes szeretettel lelkünkbe minden vonását. „A te arcodat akarják látni az előkelőségek”, a szellemi világ arisztokráciája. Téged kívánlak Uram, téged kereslek, ó jöjj felém s világosíts föl engem. Hozzád fordulok Jézusom, s bízom, hogy ha el nem takarom szememet valami rossz, bűnös, nemtelen ragaszkodással, hogy akkor belém ég képed, arcod, szépséged. 

c) A legtöbb ember azért nem ismeri meg az Istent, mert nem akar a rossztól elfordulni, vagyis Istenhez fordulni. De én akarok, akarok; a teljes odaadás árán szert teszek az örvendező hitre, és küzdök majd hitem abszolut igazságáért s örök érvényességeért, mert hiszem, hogy a világtörténelem útjain ráakadtam Krisztusban Istenre. Amit ő ad, amit hozott, az mind örök igény és örök érvény! A vére zsidó, a szelleme isteni! Arctípusát, öltözetét, életszokásait nem nézem, az judaizmus és galileizmus, változó kultúrelemek; hanem nézem az önmagunkba való térésnek, az önmagunk értékelésének, az Isten-szeretetnek, a megváltásnak, a kegyelemnek, az Istennel való egyesülésnek, szóval az Isten-fiúságnak örökérvényű elemeit, és leszek az ő népe (Jer. 32,38), és megnyugszom benne, mert érzem, hogy lelkem mélységesen elváltozott, mialatt körülöttem a haldoklás kísért (Iz. 55,13). 

d) Szól hozzánk az Isten belső tapasztalatainkban. Az imént említettem lelkünk színe-változását. Óriási tény ez, szintén csodajel, signum, de a belső világban. Az Isten szól hozzánk, ha nagylelkűen és minden áldozat árán lépünk hozzá s ha kérdezni merjük, mialatt sorba vesszük a tízparancsolat kényes pontjait: Uram, mit akarsz, hogy tegyek? A te akaratodat és nem az én kényemet keresem; akaratodat, Uram, akaratodat minden áron! Az én életem, az én történelmem is telve van isteni szózatokkal, tényekkel és befolyásokkal. Először is a lélektisztulás vizén jön hozzám az Úr, kinyujtja karját és biztat: Lépj ki, ne félj, hogy elmerülsz; én vagyok Urad, Istened, segítőd. Lépj ki, s ne félj, hogy bűn nélkül nem élhetsz. Aki bízik kegyelmemben, annak ez az első sikere. 

e) S én megfogadom szavát s megfogom karját, fölhasználom erejét, és tapasztalom, hogy legyőzöm a világot, nem süllyedek, nem merülök; tisztán élek. Ez tapasztalatom, isteni tapasztalatom! A bűn kerülésével azonban be nem érem, hanem krisztusi életre törekszem, s magamba oltom gondolatait s indító okait, és érzem lelkem örömét, hogy Krisztus érzéseit oszthatom embertársaimmal szemben. Ez megint tapasztalatom, isteni tapasztalatom! Látom mások szívszegénységét s hervadó örömeit, magam pedig haladok és győzök; tehát tapasztalok. Imádkozom s eltelek Istennel, tehát tapasztalok; mások vergődését és szenvedését látom, az én szívnyugalmamat pedig élvezem; tehát tapasztalok. Fokról-fokra hágok s minden örömömre s élvezetemre az van ráírva: folytatás következik; mialatt a világ dicsőségének útjai zsákutcák, és örömeinek „forrásai” bűzhödő ciszternák. Ó győzelmes, isteni tapasztalatom! S hozzá nem lettem szegényebb semmiben, nem vesztettem el a kegyelemtől a természetet; a zsoltártól szebben cseng felém a pacsirta éneke. 

f) Természet és kegyelem, Isten és világ, történelem és örökkévalóság, világfejlődés s egyéni szentség bennem ülik harmóniájukat. Az életösztönt, azt az életet, mely szívesen s örömest él, nem kellett letörnöm, csak jól beállítanom az örök, lelki élet szolgálatába; a természetest és természetfölöttit sehol sem kellett elválasztanom egymástól; a természetfölöttit nem kellett elsötétítenem, sem a természetest túlbecsülnöm. Érzem, hogy legmélységesebb érzéseimben nagy béke uralkodik, mely világtagadást nem ismer. Érzem, hogy a természet összes erőit beállíthatom a természetfölötti életbe, és ez a munkám biztat és boldogít. – Lelkek, hol támogat ennyi belső tapasztalat valamely meggyőződést vagy kötelességet? Hol fakad ennyi erő és lelkesülés, ennyi öröm és élet? Tapasztald meg, mily igaz az isteni szó: Ha hallgatsz reám, olyan lesz békességed, mint a mély folyam s erényed, mint a tenger dagálya. 

Mohács óta az élet és halál existenciáüs döntésében él a nemzet, és akik sorsát irányítják, azok ennek tudatában kell, hogy cselekedjenek. Azonban a magyar­ság küzdelme saját létének fennmaradásáért, megmaradá­sáért, két szempontból vizsgálható, belülről nézve: küzde­lem saját fennmaradásért. Kívülről: harc a keresztény Eu­rópáért, a Nyugatért, a hitért, a keresztény közösségért. Romhányi Péter, az egri vitézek éppúgy tudják, mint Ti­nódi és Balassa, vagy Zrínyi Miklós, hogy a magyar vitéz vére hullásával, tagja szakadásával, kárvallásával, nemcsak saját fajtáját védi, hanem azokat is, akik a magyarság vé­dőbástyája mögött nyugodtan élik a maguk életét... Mert van, aki helyettük vérzik Krisztus tisztességéért, a keresz­tény hitért.

A magyarság céljának ez a transzcendens szemlélete, hogy maga-mentésével megtartsa a kereszténység bástyá­ját.

IV. Béla óta kimutatható a magyar sors minden irányí­tójánál, Pázmányig, Esterházy Miklósig, Zrínyi Miklósig. Ha más beállításból nézik is nemzetük sorsát, ugyanez a szemlélet hatja át az erdélyieket is: Báthori Istvánt, vagy Bocskait, Bethlent.

(Kereszténységvédő öntudatunk)

Az amerikai követség félrabságában élő bíboros, állandó jelenlétével a kibontakozás reményét jelentette a hűséges papok és hívek számára. 1957-ben egy falusi legény kiáltott be a követség földszinti ablakán:

– Itt van-e Mindszenty?
– Miért kérdi?
– Híve vagyok.
– Itt van.
– Akkor jól van.

Amikor haraggal, gyűlölettel vagyunk egymás iránt, áskálódunk és rágalmazunk, akkor nem a Szeretet Istenének befolyása alatt vagyunk, hanem a sötétség, a félelem, a bizalmatlanság, a kishitűség útján járunk. Akkor a gonosz lélek munkálkodik a mi szívünkben.

Csak az lesz a tiéd, amit kiimádkozol magad­nak Istentől.

A szent rózsafüzér: részvétel Mária elmélkedésében

Harcod eredménytelen lesz, mihelyt az nem a szeretet harca Krisztusban.

Kapcsolat

Végül pedig, nővéreim, okuljunk azon az alázatosságon, amellyel a mi jó Mesterünk tanít bennünket. Könyörögjetek hozzá, bocsássa meg nekem, hogy oly magas dolgok fejtegetésére mertem vállalkozni. De hiszen engedelmességből tettem. Jól tudja Ő Szent Felsége, hogy az én eszemtől nem telt volna ki ilyesmi. Ő tanított engem arra, amit itt elmondtam. Adjatok Neki hálát ti, nővéreim, mert valószínűleg azt akarta ezzel megjutalmazni, hogy oly alázatosak voltatok s megkértetek engem ennek megírására; szóval, hogy magamforma hitvány személytől kértetek felvilágosítást. Azt hiszem, Ő Szent Felsége nem akarja, hogy többet mondjak, mert nincs több gondolat a fejemben. Pedig az volt a szándékom, hogy még folytatom. Látom azonban, hogy az Úr már eléggé megmutatta nektek az utat. Különben is abban a másik könyvben, amelyet írtam, megoktatott engem arról és megíratta velem azt, hogy miképpen kell az embernek viselkednie, ha egyszer eljutott az élő víz eme forrásához; hogy mit érez ott a lélek; hogyan itatja meg Isten; hogyan szünteti meg a földi dolgokra irányuló szomját és hogyan növeli benne azt a vágyat, hogy Neki szolgáljon. Ez a könyv nagyon hasznos lesz azok számára, akik közületek eljutnak ehhez a forráshoz, amennyiben sok felvilágosítást fognak benne találni.

Mielőtt a ti szemetek elé kerülne ez a könyv, odaadom az én gyóntatómnak, Bañez Domokos atyának és ha ő úgy találja majd, hogy lelki hasznotokra szolgálhat és odaadja nektek, örülni fogok a ti örömötöknek. Ellenben, ha jobbnak gondolná, hogy senki kezébe ne kerüljön, elégedjetek meg a jó akaratommal, mert hiszen tényleg megtettem azt, amire kértetek. Egyébként megelégszem azzal, hogy legalább az írás került fáradságomba; mert hiszen a gondolkodást nem én végeztem, az bizonyos. Áldjuk és dicsérjük az Urat mindörökkön örökké, mert Őtőle származik minden jó szavainkban, gondolatainkban és tetteinkben. Amen. Amen.

„Boldog vagyok, hogy a mi anyánk karjaiban halok meg, mert ő a jó Istent helyettesíti. Ha maga lenne helyében, talán belevegyült volna a természet; jobban szeretem, ha minden természetfölötti.”

Kis apró, fehér virágai legyünk a Jó Istennek,
csendhősök, mint a Szent Szűz volt.
És az Ő pártfogása alatt gyűjtsünk virágokat.
– Kérjük jó elhatározásainkhoz az egész mennyországnak,
főleg a drága jó Szűzanyának a segítségét. [III. 236]

Annak oka, hogy a gyakorlatban nem megy minden simán az ész törvényei szerint, az, hogy nem vagyunk tiszta szellemek. Semmi értelme, hogy ez ellen lázadozzunk.

Jó szeretnék lenni, de van valami (ha csak piciny dolog is), ami nem engedi, hogy egészen eggyé legyek Jézussal. Kérjetek Tőle erőt a változáshoz. „Aki nyelvé­vel nem üt sebet, már igaz úton jár."

1966. május Folytatás

(20) Szentgyónás közben én nem tudtam felfogni azt, amit mondott. Csak az én lelki vakságomról beszéltem és arról, hogy szabadítson meg végképp hazug állításaimtól. Ő látván lelkem vergődését, azt mondta, nem tettem semmit, ami bűn lett volna. Értsem meg, nem vagyok rosszakaratú. Ő már évek óta ismer, tehát vállalja lelkemért a felelősséget. Engem már a kétségbeesés fojtogatott, hogy ő sem lát tisztán? S ezt meg is mondtam neki. Ő a gonosz megtévesztését tárta elém, s közben éreznem kellett, hogy a gonosz lélekkel viaskodik, hogy megszabadítson aljas ocsmányságaitól. Közben olyan szavakat használt, melyekre hirtelen azt mondta, szentgyónás közben nem is illik ilyesmit mondani, de a gonosz felháborító szemtelensége késztette őt erre. Gyóntatómnak is éreznie kellett az én lelkemben uralkodó kínos, zűrzavaros sötétséget. Majd szigorú szavakkal rám szólt, hogy értsem meg, nem a Gy. K. vagy a civil ember mondja nekem, hogy bűneim meg vannak bocsátva, hanem maga az Úr Jézus az, akinek ítélőszéke előtt vagyok. Ő oldoz fel engem, s ha az Isten ítélőszéke előtt állva én még mindig ellenállok, akkor aztán tényleg vétkezem. Majd hivatkozott arra, hogy engem az Úr Jézus nagyon-nagyon szeret, és ezt a sok kegyelmet, melyet nekem ad, nagyon-nagyon köszönjem meg. S még mintegy erősítésül megvilágította lelkemben, hogy csak halálom után tudom meg igazán, hogy az a sok szenvedés, melyet én az Úr kezéből elfogadok, mennyire érdemszerző. Szóval, ez a szentgyónás ismét igen nehéz volt mindkettőnk részére, hiszen közös erővel kellett megküzdenünk a gonosszal. Ő már, szegény, ökölbe szorított kezekkel viaskodott a gonosz lélek kitartó támadásával. A feloldozás szavai után lelkemre hirtelen fényesség áradt. Megszabadultam a gonosztól úgy, ahogy ez eddig még soha nem történt meg velem.

Másnap az Úr Jézus szelíd szavakkal ugyan, de mégis szemrehányást tett. Én ugyanis szentgyónás közben gyóntatómnak azt mondtam, hogy nem megyek hozzá többé, mert nem akarom zavarni őt kínos helyzetemmel. Amint most az Úr Jézus szólt, igen megszégyenültem. „Mondd, nem gondolod, hogy Engem is megkérdezz, mi az Én akaratom? Én megvilágítom előtted, hogy lásd tisztán. Lelkedbe világosságot gyóntatód által derítettem, és most szigorúan megfeddlek, hogy helytelenül cselekszel, ha ezután is ilyen hosszú időn át hordozod a sötét zavart lelkedben. Hogy szorosabb kapcsolatban légy gyóntatóddal, azért ezután nem Én, (IV/21) hanem csakis ő lesz az, aki által lelkedben fényt derítek. Ezt azért teszem, hogy alázatosságod mind tökéletesebben táplálkozzon. Most még annyit, hogy mondd ezt meg gyóntatódnak, és lásd be előtte alázatosan helytelen cselekedetedet.”

Én az Úr Jézus kérését a legközelebbi szentgyónásnál meg is tettem.

„Drága gyermekek!
Mindegyik imát, amit este otthon mondotok, végezzétek a bűnösök megtéréséért, mert nagy bűnben van a világ. Minden este imádkozzátok a rózsafüzért.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Fésüs Éva: A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle..." (Jn 4,10)

A samáriai asszony nagyon magabiztosan kezd tárgyalni Jézussal. Hozzáértően beszél a vízmerítés technikájáról, különböző vallási kérdesekről, úgy tűnik, tájékozott, mint aki kapott vallásos nevelést. Jézus nem bántja meg őt, de szelíd határozottsággal mégis érezteti vele: nem erről van szó. Ő pontosan tudja, hogy e mögött az álarc mögött egy boldogtalan ember áll.

Ezért mondja neki: ha ismernéd Isten ajándékát... Akkor nem ment volna tönkre minden házasságod, nem lennél emberkerülő, aki a déli hőségben jön vízért, nem bújnál vallásos elméleti kérdések mögé a megoldatlanságaiddal.

Nem kísért-e minket is: magabiztos okoskodás mögé bújni életünk gubancaival? Ha ismernéd Isten ajándékát, Jézust, és azt a gazdagságot, amit ő a benne hívőknek ad, akkor nem ilyen légkör lenne otthon, nem lenne annyi rendezetlen kapcsolatod, nem lenne ennyi feszültség benned, ilyen félelem és büszkeség a szívedben. Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki Jézus, akkor ő lenne a legfontosabb számodra, öröm lenne a vele töltött idő, és nem halogatott kötelesség, akkor keresnéd a csendet, jobban ismernéd magadat, s régen átadtad volna már életed trónját neki.

És akkor te kérnéd őt, hogy adja neked azt az életet, amelyet csak tőle lehet kapni, amely egyedül érdemli meg az élet elnevezést, aki tulajdonképpen ő maga.
A beszélgetésük végére megtudta ez az asszony, hogy ki Jézus, hogy mi az Isten ajándéka, és mindenről megfeledkezve boldog örömmel futott be a faluba, és hirdette az embereknek, kivel találkozott. Egy magányos, boldogtalan, kudarcos ember élete meggyógyult, és az evangélium boldog hírvivője lett. Olyan ajándékot kapott, amelyet azonnal megosztott másokkal is.

Én vajon ismerem az Isten ajándékát, és hogy ki valóban Jézus?

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: 10.08 Ha ismernéd...

„Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket?” Dán 3

https://www.youtube.com/watch?v=MmjGBwKiXa4

Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya. Élő közvetítés 18- , magyarországi idő szerint 17- órától.

A kezdésről értesítés kérhető

https://www.youtube.com/watch?v=U2-G3h35wMQ

Nem szolga vagy, hanem fiú - Reggeli elmélkedés egy kiválasztott szentírási rész alapján - Szerkesztő: Kertész Marika

Az Eucharisztia létrehozására csak felszentelt püspök vagy pap képes (KEK Kompendiuma, 278). Az Egyházi Törvénykönyv pontos megfogalmazása szerint: „Egyedül az érvényesen felszentelt pap az a kiszolgáltató, aki Krisztus személyében képes az Eucharisztia szentségét létrehozni" (900. k. 1. §.). A hagyomány szava is határozott és egyöntetű, a kezdetektől fogva. Már Antióchiai Szent Ignác figyelmezteti a szmirnaiakat:  „Azt tartsátok érvényes Eucharisztiának, melyet a püspök, vagy megbízottja végez" (8,1). Jusztinosz tanúsága szerint az Eucharisztiát a közösség elöljárója mutatja be, a diakónusok pedig kiosztják az Eucharisztiát a jelenlévőknek,  akik pedig nem tudtak eljönni, azoknak elviszik (1. Apológia, 65,3-5.). A Niceai Zsinat kijelenti, hogy a diakónusoknak nincs az a hatalmuk, hogy a szentmiseáldozatot bemutassák: „Az isteni asztalon áldozatul bemutatott kenyér és kehely mellett fölfelé kell emelnünk tekintetünket és a hit által az Istennek ezen az asztalon fekvő bárányát megismernünk, aki elveszi a világ bűneit és az áldozópapok által vérontás nélkül feláldoztatik" 18. kánon). A Trentói Zsinat (1545-63) a reformátorokkal szemben volt kénytelen megfogalmazni a katolikus tanítást (DH 1752).

A II. Vatikáni Zsinat, amikor kifejti az általános és a szolgálati papság közötti különbözőséget, kijelenti: „Az, akit a szolgálati papságra szenteltek fel, szent hatalmával kialakítja és kormányozza a papi népet. Krisztus képviseletében bemutatja az eucharisztikus áldozatot és az egész nép nevében ajánlja fel azt Istennek. A hívek viszont közreműködnek a szentmiseáídozat fölajánlásában, mégpedig királyi papságuk erejében és azt a szentségek felvételével, az imádsággal, hálaadással, szent életük tanúságával, önmegtagadásukkal és tevékeny szeretetükkel gyakorolják" (LG 10).

Az Egyház hagyománya szerint a' felszentelt papok feladata, hogy az Eucharisztia ünneplését «Krisztus személyében elöljáróként vezessék. „A szentelés erejéből fakadóan ő (a pap) jeleníti meg Jézus Krisztust, az Egyház fejét és a maga sajátos módján magát az Egyházat is". Már az apostolok úgy tekintették magukat, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait (1Kor 5,1). Amikor diakónusokat szenteltek, azokat csak a szegények szolgálatára rendelték maguk mellé (ApCsel 6,1-6). Misézni csak pap misézhet, de az áldoztatás rendes szolgái a szentelésnél fogva a püspök, a pap, a diakónus. Rajtuk kívül avatásánál fogva rendkívüli kiszolgáltató az akolitus, valamint a kellő megbízással rendelkező egyéb világi hívő.

A protestáns egyházi közösségek nem tekintik szentségnek a papi és püspöki tisztséget, de mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy felavatott (ordinált) lelkész végezze az úrvacsorás istentiszteletet. Az evangélikus közösség „újszövetségi alapon és a szolgálat jó rendje érdekében megvizsgált, külső és belső elhívással rendelkező testvéreket ordinal (rendel) arra a sajátos feladatra, hogy Isten igéjét hirdessék, és a szentségekkel szolgáljanak".

1. Sajtótájékoztató az óceániai útról hazatérőben
2. Az óceániai út legfontosabb pápai üzenetei
3. Ferenc pápa folytatta vatikáni tevékenységét
4. Ferenc pápa részvétét fejezte ki a meggyilkolt túszok hozzátartozóinak
5. Bűnbánati liturgiával kezdődik a püspöki szinódus
6. A szemináriumok képzésének nemzetközi felülvizsgálata
7. Sydneyben lesz az 54. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
8. Hamarosan átadják a helyreállított Notre-Dame-ot

A magyar változat a Magyar Kurír megrendelésére készült.

Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.

Emlékezzél meg Istennek dicsőséges Anyja,
magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária!
Emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád,
első királyunk és apostolunk, Szent István
Neked fölajánlott és végrendeletében neked hagyott.
Tekints kegyes arccal országodra és dicső érdemeid által
légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál.
Ámen

(Esterházy Pál imája, Sík: DB 858)