Ez az imaapostolság egy lelkiségi áramlat, nem pedig valami többletmozgalom. Akkor tölti be kinyilatkoztatás szerepét, ha Krisztus szeretete megnyilvánul szavainkban, tetteinkben. Arra hívja meg a keresztényeket, hogy imájukkal apostolkodjanak, a világra nyitott szemmel imádkozzanak, minden egyes napjukat felajánlva Istennek, Krisztussal együtt, a világ üdvösségéért amelyet a havi szándékok konkrétan elénk állítanak.
81680 ima található a honlapon, összesen 191960 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Imádkozzunk azokért, akik az egyházi közösség tagjai által elkövetett sérelmek miatt szenvednek: hogy az Egyházban valódi választ kapjanak fájdalmukra és szenvedésükre!
Atyám, aki könyörületes és irgalmas vagy.
Fogadd szereteteddel az egyház tagjai által – akiknek apáknak, anyáknak,
lelkipásztoroknak és testvéreknek kellett volna lenniük – elkövetett
bántalmazás borzalmai által okozott károkat elszenvedőket.
Adj nekünk irgalmas szívet ezzel az emberi nyomorúsággal szemben;
nagy szívet, hogy meghallgassuk a szenvedőket;
tárt karokat, amelyek nem fáradnak bele az ölelésbe;
világos megkülönböztető képességet a fájdalmak megválaszolására;
bőséges balzsamot sebeik begyógyítására.
Gondoskodjunk a szenvedőkről,
legyünk szamaritánusok és tartsuk nyitva a vendégfogadót.
Segíts nekünk, hogy segítsünk az Egyházban
visszaélést elszenvedő vagy elszenvedett testvéreinknek!
Ámen
Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy.
Itt vagyok ezen az új napon.
Helyezd el a szívemet újra
a fiad Jézus szíve mellé,
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg.
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem.
A kezedbe teszem örömeimet és reményeimet,
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok,
közösségben testvéreimmel e Világméretű Imahálózatban.
Máriával egységben felajánlom neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Ferenc pápa és a püspököm
e havi imaszándékáért.
Ámen
Mennyei Atyánk, gondviselő Istenünk!
Köszönjük, hogy Te kísértél minket történelmünk során.
Vétkeinket megvallva kérjük, hogy egyre jobban
megismerjük Fiadat, Jézus Krisztust!
Ő a mi biztos jövőnk. Azért jött, hogy életünk legyen
békében és önzetlen szeretetben.
Bizalommal kérjük, hogy Nagyasszonyunk,
a Boldogságos Szűz Mária, valamint
a magyar szentek és boldogok közbenjárására
Szentatyánk, Ferenc pápa közelgő látogatása
legyen kegyelem és erő forrása, hogy hitünkben növekedve
egymással és a többi nemzettel békességben éljünk,
reménnyel építsük földi hazánkat, és parancsaidat teljesítve
eljussunk az örök hazába.
Ámen
„Legyen mindig szemünk előtt a kicsinyek ártatlan arca, emlékezve a Mester szavaira: „Aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék”” (Ferenc pápa).
Fogadd a szívedbe a közeledben szenvedőket, különösen a visszaélés áldozatait.
„Kötelességünk felfigyelni erre a fojtott, néma kiáltásra” (Ferenc pápa).
Szánj időt és teret arra, hogy felfigyelj testvéreid fájdalmára.
„„Vesztegess időt” a meghallgatásra. A meghallgatás meggyógyítja a sérülteket, és kigyógyít minket magunkat is az önzésünkből, a távolságtartásból, a „nem rám tartozik”, az irgalmas szamaritánus példázatában lévő pap és levita hozzáállásából.” (Ferenc pápa)
Hozzájárulsz ahhoz, hogy a bántalmazás bármely formájának áldozatait befogadják és segítsenek rajtuk?
„Legyen az Egyház célja az, hogy a bántalmazott, kizsákmányolt és elhagyott kiskorúakat megvédje, megóvja és gondozza, bárhol is legyenek” (Ferenc pápa).
Enyhítsd a közeledben lévők szenvedését.
„Az Egyháznak fel kell tennie a kérdést [...] hogyan védjük meg a gyermekeket; hogyan kerüljük el az ilyen visszaéléseket, hogyan kezeljük és hogyan integráljuk újra az áldozatokat; hogyan erősítsük meg a szemináriumi képzést. Törekednünk kell arra, hogy az elkövetett hibákat lehetőséggé alakítsuk át arra, hogy ezt a csapást ne csak az Egyházból, hanem a társadalomból is kiirtsuk” (Ferenc pápa).
Ajánld fel a közelségedet és az együttérzés konkrét gesztusait azoknak, akik a közeledben visszaéléstől szenvednek.
„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” (Lk 1:30) Ma van az Úr születése hírüladásának napja. Azt a pillanatot ünnepeljük, amikor Mária igent mondott az Isten által rábízott küldetésre: hogy Jézusnak, Isten Fiának édesanyja legyen. Ezt az új napot azzal kezdem, hogy engedem, hogy Mária hite és bátorsága vezessen. Arra gondolok, hogy Istennek az én számomra is van küldetése, és Ő reméli az én „igen”-emet. Ezt a napot Máriával egységben a bántalmazások áldozataiért, a hónap imaszándékára ajánlom fel. Mi Atyánk… (Portugál csapat)
Ezekben a napokban zajlik New Yorkban az ENSZ második vízügyi konferenciája. Imádkozom a sikeres kimeneteléért, és remélem, hogy ez a fontos esemény felgyorsítja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a létfontosságú víznek a hiányától szenvedők támogatására irányulnak..
A vértanúk a legértékesebb ajándék, amelyet Isten az ő Egyházának adhatott, mert bennük valósul meg az a „nagyobb szeretet”, amelyet Jézus a kereszten mutatott nekünk.
Imádkozzunk azokért, akik az egyházi közösség tagjai által elkövetett sérelmek miatt szenvednek: hogy az Egyházban valódi választ kapjanak fájdalmukra és szenvedésükre!
A visszaélésekre, különösen az Egyház tagjai által elkövetett esetekre válaszul nem elég az, hogy bocsánatot kérjünk.
Bocsánatot kérni szükséges, de nem elég. A bocsánatkérés jót tesz az áldozatoknak, de nekik kell mindennek „a középpontjában” lenniük.
Fájdalmuk és lelki sebeik akkor tudnak elkezdeni gyógyulni, ha megoldást találnak – ha konkrét lépések történnek az elszenvedett borzalmak helyreállítására és azok megismétlődésének megakadályozására.
Az Egyház ne próbálja takargatni a visszaélések semmilyen tragédiáját. Akkor sem, ha az családokban, klubokban vagy más típusú intézményekben történik.
Az Egyháznak mintaként kell szolgálnia a probléma megoldásának segítésében, és felszínre kell hoznia azt a társadalomban és a családokban.
Biztonságos tereket kell kínálnia az áldozatok számára, hogy meghallgassák őket, pszichológiai támogatást és védelmet kapjanak.
Imádkozzunk azokért, akik az Egyház tagjai által velük szemben elkövetett sérelmeket szenvedtek el; hogy találjanak magában az Egyházban konkrét választ fájdalmukra és szenvedéseikre.
Az egyháznak biztonságos tereket kell kínálnia az áldozatok számára, hogy meghallgassák őket, pszichológiai támogatást és védelmet kapjanak.
Imádkozzunk azokért, akik az egyházi közösség tagjai által elkövetett sérelmek miatt szenvednek: hogy az Egyházban valódi választ kapjanak fájdalmukra és szenvedésükre!
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma az evangelizálás „magna cartáját” hallgatjuk meg a mai világban: VI. Szent Pál Evangelii nuntiandi apostoli buzdítását (EN ,1975. december 8.). Aktuális, 1975-ben íródott, de olyan, mintha tegnap született volna. Az evangelizálás több, mint egyszerű elméleti és erkölcsi tanítás. Ez mindenekelőtt tanúságtétel a Jézus Krisztussal való személyes találkozásról – nem lehet evangelizálni tanúságtétel nélkül –, találkozás a Megtestesült Igével, ami által beteljesedik az üdvösség. Nélkülözhetetlen tanúságtétel, mert elsőként „az evangéliumhirdetőket hívja a világ, hogy beszéljenek neki egy olyan Istenről, akit maguknak az evangélistáknak is ismerniük kell, és akivel közeli kapcsolatban kell lenniük” (EN ,76). Ne ideológiát vagy „doktrínát” közvetítsek Istenről, nem. A bennem élő Isten átadása: ez a tanúságtétel, mert „a modern ember szívesebben hallgat a tanúkra, mint a tanítókra, és ha hallgat a tanítókra, az azért van, mert ők tanúk” (uo. 41). Krisztus tanúságtétele tehát egyben az evangelizálás első eszköze (vö. uo.), és hatékonyságának elengedhetetlen feltétele (vö. uo., 76), hogy az evangélium hirdetése gyümölcsöző legyen. Legyünk tanúságtevők.
Emlékeznünk kell arra, hogy a tanúságtétel magában foglalja a megvallott hitet is, vagyis az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenhez való meggyőződéses és nyilvánvaló ragaszkodást, aki szeretetből teremtett és váltott meg minket. Olyan hit, ami átalakít minket, ami átalakítja kapcsolatainkat, a döntéseinket meghatározó szempontjainkat és értékeinket. Ezért a tanúságtételt nem lehet elválasztani a megegyezőségtől aközött, amit az ember hisz és hirdet, és amit él. Az ember nem hiteles pusztán egy tan vagy egy ideológia megfogalmazása miatt, nem. Az ember akkor hiteles, ha összhang van aközött, amit hisz, és ahogyan él. Sok keresztény csak mondja, hogy hisz, de másként él, úgy, mintha nem hinne. Ez pedig képmutatás. A tanúságtétel ellentéte a képmutatás. Hányszor halljuk, hogy „Á, ez az ember minden vasárnap misére jár, és közben így vagy úgy él”: bizony, ez hitelteleníti a tanúságtételt.
Mindannyiunknak válaszolnia kell a VI. Pál által feltett három alapvető kérdésre: „Hiszed, amit hirdetsz? Azt éled, amiben hiszel? Azt prédikálod, amit élsz?” (vö. uo.). Megvan a harmónia?: Hiszed azt, amit hirdetsz? Aszerint élsz, amit hirdetsz? Azt hirdeted, amit élsz? Nem elégedhetünk meg egyszerű, előre összeállított válaszokkal. El kell fogadnunk a kutatás kockázatát, ha bizonytalanul is, teljes mértékben bízva a mindannyiunkban munkálkodó Szentlélek működésében, amely egyre tovább visz minket: túl a határainkon, a korlátainkon, bármilyen típusú korlátainkon.
Ebben az értelemben a keresztény élet tanúságtétele magában foglalja a keresztségen alapuló szentség felé vezető utat, amely „az isteni természet részesévé tesz bennünket; ily módon valóban megszentelődünk” (Dogmatic Constitution Lumen gentium, 40). Ez egy, nem a kevesek számára fenntartott szentség; amely Isten ajándéka, és amelyet el kell fogadnunk, hogy gyümölcsöt teremjünk magunk és mások számára. Isten által kiválasztottak és szeretettek vagyunk, arra hivatva, hogy ezt a szeretetet másoknak is elvigyük. VI. Pál azt tanítja, hogy az evangelizálás iránti buzgóság a szentségből fakad, az Istennel eltöltött szívből fakad. Az imából és mindenekelőtt az Eucharisztia iránti szeretetből táplálkozva az evangelizálás növeli a szentséget az azt végző emberekben (vö. EN, 76). Ugyanakkor szentség nélkül az evangéliumhirdető szava „nehezen érinti meg a modern ember szívét”, és „fennáll annak a veszélye, hogy hiábavaló és meddő lesz” (uo.).
Ezért tudatában kell lennünk annak, hogy az evangelizálás, nem csak a más hitet vallókhoz vagy a nem hívőkhöz szól, hanem mi magunkhoz, Krisztusban hívőkhöz és Isten népének aktív tagjaihoz is. Minden nap meg kell térnünk, be kell fogadnunk Isten igéjét, és meg kell változtatnunk az életünket: minden nap. Ezáltal evangelizálódik a szívünk. Ahhoz, hogy ezt a tanúságot tegye, magának az Egyháznak is önmaga evangelizálásával kell kezdenie. Ha az Egyház nem evangelizálja magát, akkor múzeumi darab marad. Ehelyett azáltal, hogy evangelizálja magát, folyamatosan frissül. Szüntelenül hallgatnia kell arra, hogy miben higgyen, a reménykedés okaira, a szeretet új parancsolatára. Az Egyház, amely Isten népe, elmerült a világban, és gyakran bálványok kísértik – sok közülük –, és mindig szüksége van arra, hogy hallja Isten cselekedeteinek hirdetését. Röviden ez azt jelenti, hogy állandóan szüksége van az evangelizálásra, olvasnia kell az evangéliumot, imádkoznia kell, és éreznie kell a Lélek erejét, ahogy megváltoztatja a szívét (vö. EN, 15).
Az az Egyház, amely evangelizálja önmagát, hogy evangelizáljon, olyan Egyház, amelynek a Szentlélek által vezérelve egy igényes utat kell járnia, a megtérés és megújulás útját. Ez magában foglalja azt a képességet is, hogy megváltoztassuk az evangelizáló jelenlét megértésének és megélésének módjait a történelemben, elkerülve a „mindig is így volt” logika védett övezeteiben való menedéket. Ezek azok a menedékek, amelyek megbetegítik az Egyházat. Az Egyháznak előre kell haladnia, folyamatosan növekednie kell; így marad fiatal. Ez az Egyház teljesen Isten felé fordult, ezért részt vesz az emberiség üdvözítő tervében, és ugyanakkor teljesen az emberiség felé fordult. Az Egyháznak olyan Egyháznak kell lennie, amely párbeszédben találkozik a kortárs világgal, amely testvéri kapcsolatokat sző, találkozási tereket teremt, beváltja a vendéglátás, a fogadtatás, a másik és a másság elismerésének és integrációjának jó gyakorlatait, és törődik a közösséggel otthonában, ami a teremtés. Vagyis egy olyan Egyház, amely párbeszédben találkozik a kortárs világgal, amely párbeszédet folytat a kortárs világgal, de minden nap találkozik az Úrral, párbeszédet folytat az Úrral, és beengedi a Szentlelket, az evangelizálás közvetítőjét. A Szentlélek nélkül csak az Egyházat tudjuk hirdetni, evangelizálni nem. A bennünk lévő Lélek az, ami az evangelizálás felé hajt bennünket, és ez Isten gyermekeinek igazi szabadsága.
Kedves testvéreim, ismételten felkérlek benneteket, hogy olvassátok el és olvassátok újra az Evangelii nuntiandit: Megmondom az igazat, gyakran olvasom, mert ez VI. Szent Pál remekműve, az az örökség, amelyet ránk hagyott. Térít.
_________________________________________
Külön üdvözlés
Szeretettel köszöntöm a mai Audiencián részt vevő angolul beszélő zarándokokat és látogatókat, különösen az Angliából, Indonéziából, Fülöp-szigetekről és az Amerikai Egyesült Államokból érkező csoportokat. Nagyböjti utazásunk a Szentlélek kegyelmétől megtisztult és megújult szívvel vigyen el bennünket húsvétra. Örömet és békét kérek rátok és családotokra Megváltónk Krisztusban.
_____________________________________________
FELHÍVÁSOK
Ma van A víz világnapja. Assisi Szent Ferenc szavai jutnak eszembe: „Áldott légy Uram, a víz által, aki nagyon hasznos, alázatos, értékes és tiszta”. Ezekben az egyszerű szavakban érezzük a teremtés szépségét és a gondozásával járó feladatok tudatát. Ezekben a napokban zajlik New Yorkban az ENSZ második vízügyi konferenciája. Imádkozom a sikeres kimeneteléért, és remélem, hogy ez a fontos esemény felgyorsítja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a vízhiányban szenvedők támogatására irányulnak. A vizet nem lehet pazarolni és visszaélni vele, és nem lehet háborús ok, hanem meg kell őrizni a magunk és a jövő nemzedékeinek érdekében.
Szombaton lesz az Angyali Üdvözlet ünnepe, és gondolataink tavaly március 25-e felé fordulnak, amikor a világ összes püspökével egységben az Egyházat és az emberiséget, különösen Oroszországot és Ukrajnát a Szeplőtelen Szívnek szenteltük. Mária… Ne fáradjunk bele abba, hogy a béke ügyét a Béke Királynőjére bízzuk. Ezért arra kérek minden hívőt és közösséget, különösen az imacsoportokat, hogy minden március 25-én újítsák meg a Szűzanyának való felajánlásukat, hogy ő, az Anya, mindannyiunkat őrizzen meg egységben és békében.
Ne feledkezzünk meg ezekben a napokban az oly sokat szenvedő meggyötört Ukrajnáról.
________________________________________________
A Szentatya szavainak összefoglalása
Kedves testvéreim! A missziós buzgalomról szóló katekézis sorozatunkban most VI. Pálnak az Evangelii Nuntiandi apostoli buzdításában adott tanításával foglalkozunk, amely a modern világban való evangelizálásról szól. Pál pápa ragaszkodott ahhoz, hogy az evangelizálás elsősorban az evangéliumról és annak üdvözítő igazságáról való személyes tanúságtétel. Emiatt hangsúlyozta a háromegy Istenbe vetett élő hit fontosságát minden megkereszteltben, amely az általunk hirdetett üzenettel teljes összhangban álló szentségi életben nyilvánul meg. A keresztségben kapott Szentlélek ajándékán alapuló életszentség arra való buzgóságunknak a forrása, hogy megosszuk másokkal az új életben való reményünk kincsét. Pál pápa kifejtette, hogy az Egyház nemcsak evangelizál, hanem maga is evangelizálódik, vagyis állandóan hívva van a Lélekben való megtérésre és belső megújulásra. Az evangelizáló Egyház teljes mértékben Istenhez, üdvösségünk forrásához fordul, ugyanakkor teljes mértékben alkotó párbeszédet folytat a világgal, együttműködve az Úr emberi családunk egységét és békéjét szolgáó irgalmas tervével.
Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2023/documents/20230322-udienza-generale.html
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten feltárta örök tervét Mária előtt, hogy őt választotta a Megváltó anyjának.
Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt.
Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.
Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?”
Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Ezután az angyal eltávozott.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 1,26-38
Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony) – FÜ
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Íme, a szűz fogan.
Azokban a napokban így szólt az Úr Acház királyhoz: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.”
De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet és nem kísértem az Urat.”
Erre Izajás próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el, ami annyit jelent: Velünk az Isten.”
Ez az Isten igéje.
Iz 7,10-14;8,10
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Íme, eljövök, Uram, * hogy megtegyem a te akaratodat. (8a és 9a. vers. - 7 b. tónus)
Előénekes: Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, * fülemet azonban megnyitottad.
Nem követeltél égő- és engesztelő áldozatot, * így szóltam akkor: „Íme, eljövök.”
Hívek: Íme, eljövök, Uram, * hogy megtegyem a te akaratodat.
E: „A könyvtekercsben rólam írva áll, * hogy akaratodat teljesítsem.
Erre vágyom, Istenem, * törvényed szívemet örömmel tölti el.”
H: Íme, eljövök, Uram, * hogy megtegyem a te akaratodat.
E: Igazságodat hirdetem a nagy közösségben, * ajkam el nem hallgat, Uram, jól tudod.
Igazságodat nem rejtettem el szívem mélyén, * hűségedet és segítségedet elbeszéltem.
H: Íme, eljövök, Uram, * hogy megtegyem a te akaratodat.
Zsolt 39,7-8a.8b-9.10-11
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Íme, eljövök, hogy teljesítsem akaratodat.
Testvéreim!
Lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért nyilatkozik így Krisztus, amikor a világba lép: Áldozatot és ajándékot nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat.
Ezért így szóltam: íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van. Először tehát ezt mondta: „Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, nem volt az kedves előtted”, jóllehet ezeket a törvény írta elő. Azután így folytatta: „Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Tehát az előzőket eltörli, hogy helyébe állítsa az utóbbit. Vagyis Isten akarata szerint Jézus Krisztus testének feláldozása egyszer s mindenkorra megszentel bennünket.
Ez az Isten igéje.
Zsid 10,4-10
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Az Ige emberré lett, és itt élt köztünk, * és láttuk az ő dicsőségét. Jn 1,14ab – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten feltárta örök tervét Mária előtt, hogy őt választotta a Megváltó anyjának.
Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt.
Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.
Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?”
Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Ezután az angyal eltávozott.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 1,26-38
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
5. URUNK SZÜLETÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA ÜNNEPÉRE (GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY)
(Március 25.)
Pap: Testvéreim! Ezen a napon ünnepeljük, hogy a Boldogságos Szűz Isten Anyjává lett. Vele együtt imádkozzunk Szent Fiához!
Lektor: 1. Add, Urunk, hogy Szentatyánk, püspökeink, papjaink és a szerzetesek a Szent Szűz alázatos lelkületével teljesítsék hivatásukat!
Hívek: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
2. Mutasd meg, Urunk, a világnak, hogy beteljesedett már a prófétai szó, és velünk az Isten!
Hívek: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
3. Erősíts meg minket, Urunk, hogy jó- és balsorsban egyaránt valljuk: „Legyen meg a te akaratod!”
Hívek: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
4. Oltsd lelkünkbe, Urunk, kegyelmedet, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony közbenjárására mi is a jó cselekedetek méltó gyümölcsét teremjük!
Hívek: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
5. Add, Urunk, hogy a szomorkodók és a betegek Isten Boldogságos Anyjánál vigasztalást nyerjenek!
Hívek: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Pap: Urunk, Jézus Krisztus, aki érettünk emberi testet öltöttél, add, hogy megtestesülésed szent titka által eljussunk hozzád, a mi Istenünkhöz! Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Hívek: Ámen.
2023.03.25. szombat: URUNK MEGTESTESÜLÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA (főünnep)
(Szent Izsák)
Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül
Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: ,,Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!’’ De Ácház azt mondta: ,,Nem kérek, és nem kísértem az Urat.’’ Erre a próféta így szólt: ,,Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.
A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot.Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: ,,Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.’’ Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: ,,Úgy kell neked!’’ Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; ,,Magasztaltassék az Úr!’’ -- mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!
Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért mondta, amikor a világba jött: ,,Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy megteszem, Istenem, a te akaratodat.’’ Először azt mondja: az ,,áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked’’, amelyeket a törvény szerint mutatnak be. Aztán azt mondta: ,,Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat’’ [Zsolt 40,7-9G]. Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe a következőt állítsa. Ezzel az akarattal szenteltek meg minket Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.
Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: ,,Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.’’ Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: ,,Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége’’ [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: ,,Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?’’ Az angyal ezt felelte neki: ,,A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen’’ [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.’’ És eltávozott tőle az angyal.
*Villaquejida (Spanyolország), 1538. november 18. +Peru, 1606. március 26.
Turibiusz, Peru apostola, abban a korban élt, amikor az új földrajzi fölfedezéseket követő sok erőszakos hódítás után a spanyol király kijelentette, hogy világbirodalmában sohasem nyugszik le a nap. Turibiusz papi küldetésének feladata az volt, hogy bizonyítsa: az Egyház céljai, amikor misszionál, mások, mint a világi hódítóké.
A trienti zsinat (1545--1563) rövid idő alatt újraszervezte az egész Egyházat és átfogó reformmozgalmat indított meg az európai egyházmegyékben. Ennek a megújulási folyamatnak fő mozgatója Borromei Szent Károly, a fáradhatatlanul munkálkodó milánói érsek volt. A néhány évtizeddel korábban fölfedezett, de már nagymértékben evangelizált Amerikát csak jóval később érték el ezek a megújulási törekvések.
Dél-Amerika politikai és egyházi központja a 16. században egyre inkább Lima városa lett. 1546-tól a limai érsek volt felelős minden hívőért Panama és a Rio de la Plata között. Neki volt alárendelve Cuzco, Cartagena, Quito, Popayan, Asunción, Caracas, Bogota, Santiago, Conceptión, Córdoba, Trujillo és Atequipa egyházmegyéje, e hatalmas terület északtól délig több mint 5000 kilométert tesz ki és 6 millió négyzetkilométert foglal magába.
Peru misszionálását a dominikánusok indították el, de nem sokkal később nagyszámú franciskánus jött az országba. 1555-ben követték őket a jezsuiták, akik új, erős lendületet adtak a missziós munkának. A világi papság elsősorban a székesegyházi káptalanokban és az indián falvak plébánosainak kerületeiben tömörült.
Azokat az indiánokat, akik nem tudtak kimenekülni a spanyol uralom alól, rövid időn belül úgynevezett „encomiendákba" zárták össze: minden spanyol részére meghatározott számú indián volt köteles dolgozni. Elvileg szabadok voltak és némi bért is kaptak, gyakorlatilag azonban szinte rabszolgaságban éltek. A többi indián a keleti hegyekbe menekült. Hamarosan föl lehetett ismerni egy választóvonalat a spanyol veretű kereszténység és az indiánok között, akik szenvedélyesen ellenszegültek a megtérésnek, mivel látták, hogy a misszionáriusok a hódítók kíséretében érkeztek.
II. Fülöp spanyol király elégedetlen volt a perui helyzettel. Ezért megbízta a granadai inkvizíciós tanács elnökét, egy ifjú licenciátust, hogy legyen Lima érseke és javítson a dolgokon. Az ifjú, aki fiatal kora ellenére alkalmasnak tűnt a nagy feladatra, Mongrovejói Turibiusz volt.
Turibiusz Spanyolország egyik kis falujában született. Először Valladolidban, majd Salamancában és Oviedóban tanult, 1573-ban jogi licenciátust szerzett. Mindössze két évi hivatásbeli tapasztalattal nevezték ki a granadai inkvizíciós tanács elnökévé, mely intézményt a keresztény hit tisztaságának védelmezéséért alapították. Mint világi ember, nagy komolysággal és körültekintéssel látta el hivatalát. Dicsérték jámborságát, aszkézisét, igazságérzetét és a szegények iránti szeretetét.
Mivel Turibiusz világi férfi volt és alig ismerte az amerikai egyház problémáit, elhárította II. Fülöp ajánlatát. A király azonban nem engedett és 1579. március 21-én átadta neki a kinevező okiratot. Így hát Turibiusz Sevillába utazott, mert az volt az amerikai ügyekben illetékes hely, és ott nagy igyekezettel tanulmányozta az Atlanti- óceánon túli óriási terület problémáit. Nem sokkal később megkapta a teljes hatalmat nehéz limai hivatalához. Miután Sevillában püspökké szentelték, 1580-ban egy Peruba induló hajóra szállt.
Turibiusz azon volt, hogy az amerikai egyházat alapjaitól kezdve megújítsa. Az új érsek mindig ökumenikus módon gondolkodott és cselekedett, böjtölt, és nem riadt vissza semmilyen áldozattól sem, körültekintően és kitartóan végezte feladatát. 1594-ben azt írta Spanyolországba, hogy 15.000 kilométert járt be, és közben több mint 60.000 hívőt bérmált meg. E szent legszembetűnőbb vonása a segítségre szoruló és jogfosztott indiánok iránti szeretete és a perui egyházért való aggódása volt. Ez arra kényszerítette, hogy eljárjon a szerzetesekkel szemben, akik féltékenyen vigyáztak előjogaikra, de a fegyelmezetlen világi papságot is kordába kellett szorítania. A spanyol telepeseknek, akik megengedettnek tartották a rablást, az erőszakoskodást, a jogtalanságot, a házasságtörést és az elnyomás minden elképzelhető formáját, világos szavakkal föltárta cselekedeteik gyalázatosságát.
A püspök 42 éves volt, amikor egyházmegyéjét átvette. Rögtön kezdetben föl kellett ismernie gyönge kezű elődje mulasztásait. A károk helyrehozásáért hosszú és fárasztó vizitációs utakra vállalkozott, hogy a helyszínen tanulmányozza és rendezze a viszonyokat. Püspöksége 25 éve
alatt négyszer utazta végig az országot. Minden útja több évig tartott, az utolsóról pedig már nem tért vissza: meghalt egy kicsiny, szegényes templomban az indiánok között, akiket mindig szeretett. Tanulságos a Libro de la visitas (Vizitációk könyve) c. írása, az utazásai alatt vezetett naplója. Statisztikái alapján messzire tekintő tervezőt ismerhetünk meg, és még a legkurtább följegyzései is a gyermekeit megértő atya izzó szeretetéről tanúskodnak.
1582 és 1604 között Turibiusz összesen 12 egyházmegyei zsinatot hívott össze. Ezek a gyűlések egyrészt alkalmat adtak neki egyházmegyéje reformálására, másrészt a papok kicserélhették egymás között munkájuk tapasztalatait, és Turibiusz össze tudta hangolni a kezdeményezéseket. Ezekre a gyűlésekre nem mindig Limában jöttek össze, hanem időnként kisebb plébániákon is, ahol az érsek éppen tartózkodott. Mégis mindenekelőtt azok a nagy püspökgyűlések határozták meg Latin-Amerika egyházának arculatát, amelyen Panama és a Rio de la Plata összes püspökei megjelentek. A 3. limai püspöki konferencia (1582. augusztus 15.--1583. október 18.), az „amerikai Tridentinum" Turibiusz életművén a korona.
Heves vita támadt, amikor Turibiusz misszionálási kötelességeire figyelmeztette a szerzetes papokat, akik engedély nélkül megültek a biztos plébániákon. V. Pius pápa rendeletére hivatkoztak, melyet azonban Turibiusz kérésére már 1586-ban visszavont a kúria. Ilyen módon az érsek rákényszerítette a szerzeteseket, hogy újra ellássák missziós megbízatásukat. A jezsuiták jártak elöl a jó példával, és Turibiusz erős támaszai lettek.
A világi papság reformját a limai papi szeminárium alapítása vezette be. Így Latin-Amerikában főként Turibiusz kezdeményezésére felnőtt egy új papság. Tagjai világosan különböztek a spanyol kereskedőktől és katonáktól, akikkel korábban, sajnos, könnyen össze lehetett téveszteni őket.
Turibiusz legfőbb gondját az indiánok jelentették. Gyorsan megtanulta az inkák nyelvét, a quechuát, és megkövetelte, hogy minden pap, aki indiánokkal foglalkozik, tudja ezt a nyelvet. Amikor Turibiusz Limába érkezett, a „doktrinákban", a missziós egyházközségekben minden körülmények között spanyolul akartak beszélni, úgy, amint azt az „Indiai Tanács" előírta. De már a 2. limai püspökgyűlésen alkalmatlannak ítélték azokat a lelkipásztorokat, akik az indiánokat nyelvük ismerete nélkül akarták tanítani. Az 1551- ben alapított Limai Egyetemen Turibiusz quechua nyelvi tanszéket állított föl és oklevelet adott azoknak a papoknak, akik ezt a szakot eredményesen elvégezték.
A 3. limai püspökgyűlésen kidolgozott katekizmust három nyelven adták ki: quechua, almara és spanyol nyelven.
1583-ban az érseki egyházmegyében csak 150 plébánia volt, számuk 1598-ig a hatékony lelkipásztorkodás következtében 240-re emelkedett. Hogyha az egyház később is a Mongrovejói Turibiusz által kijelölt úton haladt volna tovább, Latin-Amerikában az evangélium egyre mélyebben ivódhatott volna az emberek szívébe. Sajnos, ehelyett szinte kizárólag a már megkereszteltek ápolásába vonultak vissza vagy megelégedtek a fölületes misszionálással.
Turibiusz negyedik vizitációs útján halt meg, 1606 márciusában. Földi maradványait a következő évben Limába szállították. 1679-ben IX. Ince boldoggá avatta, XIII. Benedek pedig 1726-ban oltárra emelte. XIV. Benedek Borromei Károlyhoz hasonlította és a lelkipásztorkodás megújítójának, sőt mi több, a szeretet fáradhatatlan követének nevezte.
Ünnepét 1969-ben vették föl a Római Kalendáriumba.
Néhány epizód tegye világosabbá annak a képét, aki a „szeretet követe" volt az indiánoknál.
A spanyol szokásnak megfelelően az érsek az indiánokkal hordszéken vitethette volna magát kiterjedt vizitációs útjain, de ő gyalog ment, hogy „senkinek ne legyen terhére és az indiánoknak se okozzon szükségtelen munkát. Öszvéren ült, de ha a terep ezt nem engedte meg, akkor leszállt állatáról, fogta a botot, és bosszankodás nélkül gyalog ment tovább. Hogy a hegyekben jobban haladjon, különleges cipőt viselt."
A limai alkirály és más spanyol előkelők rossz néven vették, hogy az érsek gyakran hosszú időre távol van. A kifogások Madridba, az Indiai Tanács fülébe is eljutottak. A Tanács megtiltotta az érseknek, hogy Limát elhagyja. Turibiusz azonban nem tartotta meg ezt a tilalmat, és a királynak röviden és velősen csak azt válaszolta, hogy őt Trient és a limai püspöki konferencia rendelkezései jobban kötelezik, mint a királyi törvények.
A szent haláláról a következőket jelentették: Turibiusz negyedik vizitációs útjának vége felé éppen a Pascasmayo völgyébe érkezett, amikor hirtelen rosszullét fogta el, és kénytelen volt megállapodni Santiago de Mirafloresban egy indián katekéta házában. Utolsó kívánsága az volt, hogy az indián egyházközség kicsiny kápolnájában áldoztassák meg. Arra kérte Jeronimo atyát, az ágostonosok helybéli kolostorának priorját, hogy hárfázzon neki. Mialatt Jeronimo a „Hitemet megőriztem" és „Kezedbe ajánlom lelkemet" zsoltárokat énekelte, Turibiusz utoljára föltekintett a keresztre. Nagycsütörtök volt, amikor Lima nagy érseke és Peru apostola meghalt.
Azt a kevés holmit, amit személyes használatra magánál hordott, kísérőinek ajándékozta. Amije még ezen kívül volt, azt szétosztották a szegényeknek, akiket oly nagyon szeretett.
Istenünk, ki Szent Turibiusz püspök apostoli munkája és igazságszeretete által megszilárdítottad Egyházadat, kérünk, add, hogy szent néped folytonosan gyarapodjék a hitben és az életszentségben!
Gyümölcsoltó Boldogasszony
Szentlecke Zsid 10,4–11. Evangélium Lk 1,26–38.
Testvéreim! 1996 éve annak, amit Szent Lukácstól az imént az evangélium olvasásakor hallottunk. Ez az a pillanat, amikor Gábriel betoppan Máriához. Kívülről és első pillantásra úgy tűnik, hogy egy váratlan eseményről van szó, Mária zavarba jön. Valami történik, ami véletlennek tűnik, és ki tudja mi lesz belőle? – Holott amióta Isten az embert megteremtette, és az ember elveszett a bűn miatt, azóta semmi más nem történt: a Mindenható Isten ezt a pillanatot készítette elő.
Nem tudjuk pontosan, mennyi idő telt el a bűnbeesés és az Ige megtestesülése között. De annyit tudunk, hogy százezer évekről van szó. Rengeteg idő! Attól a perctől kezdve, amelyben Ábrahám megkapta az áldásnak az ígéretét, mintegy kétezer év telt el addig, amikor Gábriel jött és Mária „igen”-t mondott. – Ezzel megváltozott az emberi történelem. Nagyon jól kifejezi ezt az, hogy az időt ettől a pillanattól számoljuk. Jó lenne eltenni az emlékezetünkben, hogy a szekularizáció, az a törekvés, hogy Istent kihagyjuk az életből, lekoptatta ugyan a dátum elől „az Úr esztendeje” szavakat, a szívünkben jó odatudni az évszám mellé: idén az Úr 1996. esztendeje van.
S amit még nagyon fontos tudni: Gábriel nem vaktában, véletlenül jött Máriához. Az Úr nem azt mondta: „Gábriel, van egy gondolatom, menj és keress valakit a földön, aki ezt a gondolatot fölfogja!” Gábrielnek nem kellett kutatómunkát végeznie ahhoz, hogy rátaláljon Máriára. Isten üdvözítő tervében öröktől fogva ott van ez a szeplőtelen Mária, aki a megtesült Igét fogadni fogja.
Azok a százezer esztendők, melyek eltelnek a bűnbeeséstől az Ige megtestesüléséig, készítik nemzedékről nemzedékre Máriát, az Isten templomát. Gábriel tehát adott címre megy. A Boldogságos Szűz pedig, jóllehet pontosan nem tudhatta, mire készíti fel őt az Isten, sejtette, hogy nagy dolgot tervez vele. Mert érzékelte, hogy más, mint a többiek: a bűntelenséget, a szeplőtelenséget érzékelnie kellett. És amikor Gábriel jön a nagy üzenettel: „szűz lévén anya leszel és a fiad király lesz, uralkodó lesz!” – nem vitatkozik, hanem boldogan fogadja az Igét. A történelem pedig, és ez a mindenség, a legtávolabbi csillagvilág is, ebben a pillanatban, Mária „igen”-jére megkapja elsőszülöttét, Urát.
Aki hisz, amikor „igen”-t mond a hallott isteni szóra, Máriának ezt a nagy tettét ismétli meg. Aki pedig nem fogadja el a hitet, vagy halálos bűnt követ el, az megismétli a bűnbeesést, a paradicsom elvesztését. Amikor az ember bűnben van, igazában nincs az üdvösség idejében. A megtérés pedig – akár a keresztséggel, akár egy jó szentgyónással visszavezeti az embert az Úrnak az idejébe. Nagyon szükségünk van a Boldogságos Szűz közbenjárására és példájára, hogy azt az isteni tervet, amely öröktől fogva üdvözíteni akar bennünket, fölismerjük, befogadjuk, „igen”-t mondjunk rá, és engedjük, hogy bennünk is megtegye az Úr azokat a csodákat, melyeknek a vége az üdvösségünk. Amen.
Ezen a napon azt a napot idézzük fel ünnepélyesen,
amikor a Szentlélek erejével az Ige testté lett Szűz Mária méhében.
Imádságra és elmélkedésre
„„Legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1: 34-35, 38)
Folyamatosan hallgatom ezeket a szavakat, mint olyanokat,
amelyek a lehető legmélyebb választ adják
Isten szeretetének bennünk való cselekedetére.
Isten azt akarja, hogy a Szentlélek vezesse az életünket,
de készek vagyunk-e hagyni, hogy ez megtörténjen?
Mária és az angyal együttléte
és a történelem menetét megváltoztó szavak meghallgatása
békét és megnyugvást hoznak számomra.”
- John Henri Newman Út a hajnalig
Lelki bónusz
Március 25-én ünnepeljük Szent Dismást, a Jézussal együtt keresztre feszített „Jobb Latort” is. Ennek eredete egy régi hagyomány - amelyet Tertullianus és Szent Ágoston is magáévá tett -, miszerint március 25. volt az a nap, amikor Jézus Szent Dismással együtt a Kereszten meghalt.
Hivatások
Imádság
Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd
a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön.
Add, kérünk, hogy mi, akik Megváltónkat
valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk,
isteni természetének is részesei lehessünk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen
Hogyha Jézus élete József és Mária szerelmének gyümölcse lett volna, csupán emberi élet lenne. Kétségtelen, ezt az emberi gyümölcsöt Isten adoptálhatta volna, de ebben az esetben is csak egy Isten fiává lett embert ünnepelhetnénk. Márpedig a titok, amit a Szentírás és a hit megvall éppen az, hogy Isten saját egyszülött Fia lett emberré a megtestesülés által. Jézus az örök Atya ingyenes ajándéka, benne Isten az egyszülött Fiát adta nekünk. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe Szűz Mária válasza az isteni megszólításra.
A megváltás művének kezdete, az angyali üdvözlet ünnepe a mai nap. Mária IGEN-je megerősít mindannyiunkat abban, hogy bátran válaszoljunk Isten akaratára, tegyük meg, amit Isten kér tőlünk.
Eredetileg a keleti Egyház ünnepe. A római Egyház a VII. századtól ünnepli annak emlékét, hogy Isten elküldte Gábriel arkangyalt azért, hogy hírül vigye Szűz Máriának az Istenanyaság nagy titkát: a Megváltó születését. A mai napon tehát az Anyaszentegyház megemlékezik arról, hogy Isten ígérete beteljesedett; valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével belenyúlt a történelembe; a Boldogságos Szűz Istenanyává lett; a második isteni Személy megtestesült. A Szent Szűz "igen" szavára elindult az istengyermeki élet.
Mária életének legnagyobb titkát ünnepli ezen a napon az Egyház: az asszonyok közt Áldott anya lett és az "Ige testté lett". A liturgiában ezt a csodát térdet hajtva említették évszázadokon keresztül. Mai liturgiánkban a szentmise Hitvallásában a "Megtestesült ..." szavakat meghajolva mondjuk. A mai ünnepen és Urunk születésének ünnepén (Karácsonykor) a jelenlegi előírások szerint is térdet hajtunk. Ezt a titkot hirdeti naponta háromszor templomaink harangja, hívva mindenkit az "Úr Angyalának" imádkozására.
A Názáretben lakó Máriával, József jegyesével a küldött, Gábor angyal közölte a nem remélt megtiszteltetést, Isten megváltó akaratát, Jézus csodálatos fogantatását (Lk 1, 26-38).
Az ünnepet Rómában már a 7. században bevezették, neve "Annuntiatio Domini" volt, vagyis az Úr hírüladása. Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep. Hosszú időn át Karácsony előtt ünnepelték a milánóiak és Spanyolországban.
kép: Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet, 1472-1475 körül - Uffizi képtár, Firenze
Alapgondolat: Az Ige emberré lett miértünk, sőt Érted, mert végtelenül szeretett!
Ez az engedelmes "igen" egybecseng azzal, amit a Zsoltáros megjövendölt a megtestesült Igéről. Ezt idézzük a szentmise Kezdőénekében:
Így szólt az Úr, amikor a világba lépett: Íme eljöttem, hogy betöltsem akaratodat, Istenem!
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Isten örök Igéje még földi Édesanyjában sem akart találkozni a bűnnel. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy megtisztult lelkünkben szívesen vegyen lakást Megváltó Istenünk.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki a mindenható Isten egyszülött Fiaként jöttél:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Szűz Mária méhében a Szentlélek erejéből testet öltöttél:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akiről az angyal előre hirdette, hogy Országodnak nem lesz vége:
Uram, irgalmazz!
DICSŐSÉG
OLVASMÁNY Iz 7,10-14; 8,10
735 évvel Urunk születése előtt Szíria megtámadta Júda királyát. Akkor adta Isten a jövendölést, és mivel a király inkább bízott az emberekben, az isteni ígéret az Eljövendőről szólt: Szűztől születik, hogy testvérünk lehessen; szegénységben él, hogy mindenkinek mindene legyen, mert Általa "Velünk az Isten".
SZENTLECKE Zsid 10,4-10
Jézus Krisztus azért jött el, hogy az engedetlenség bűnét tökéletes engedelmességével meggyógyítsa. Az Ő engedelmessége egyszer s mindenkorra megváltott minket.
EVANGÉLIUM Lk 1,26-38
Isten elküldte Gábriel főangyalt, hogy hírüladja: elérkezett az idő, amikor beteljesedik az ígéret, amit a próféták ajkával ígért. Eljön az Ő Szent Fia, és a Szent Szüzet választotta, hogy földi édesanyja legyen.
HITVALLÁS
(A mai Szentmisében a Hitvallás szavaira: "Megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett" - mindnyájan letérdelnek.)
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! A Boldogságos Szűz a mai napon lett Isten Anyjává. Vele együtt imádkozzunk Szent Fiához:
Urunk, Jézus Krisztus! Te a mai napon emberi testet öltöttél. Kérünk, add, hogy megtestesülésed szent titka által eljussunk Hozzád, a mi Istenünkhöz; Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Gyümölcsoltó Boldogasszony, a Müncheni-kódex naptárában Máriának hirdetett napja, a szegedi eredetű Lányi-kódexben Testfogadó Boldogasszony, az Érdy-kódexben Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja, a lőcsei kalendáriumban (1642) Boldogasszony fogadása, de már a Winkler-kódex naptárában és a Debreczeni-kódexben Gyümölcsoltó Boldogasszony, a moldvai csángó Gajcsánában Gyimőcsótó, az angyali üdvözlet napja: Mária megfogant a Szentlélektől. Már legrégibb liturgikus emlékeink számontartják. Jellegzetes elnevezéseit magyar fejleménynek kell tekintenünk.
Az Érdy-kódex* az ünnepet így magasztalja: ez az dicsőséges szent nap, kit Úristen próféta mondása szerént kiváltképpen teremte ez világon az tebb napok között. Annak okáért mindennek nagy lelki eremmel és szerelmes ajotatossággal kell ülleni és tisztelni. Mert ez mai napon vonyá le ő szent méhében az szeplételen Szűz Mária Atya mindenható Úristennek Szent Fiát, az édes Jézust. Ez mai napon mézillatot mutatának az kemény egek, mert Atyaúristen levetvén ő hozzánk való nagy keménységes haragját, irgalmasságot hinte az szegény világra. Ez mai napon egyesülteték egybe az kijelenthetetlen isteni természet emberi természettel az édes Szűznek szeplételen méhében. Ez mai napon az Szent Dávid királynak nemzetéből támadott szép szűz választaték, hogy Istennek szent anyja lenne, és melynek feldet áldott királyné asszonya. Ki miérettünk szenetlen esedezik dicsőséges Szent Háromság Úristennek elétte. Annak okáért nem illik minekünk és ennyi sok számlálhatatlan jóságokról elfeledkeznünk, és hálátlanoknak lennünk. Mert őmiatta élhetünk békével ez világon, ő miatta tehetünk jót, ő általa érdemelhetünk malasztot, őmiatta mehetünk mi halálunknak idején az erek dicsőségnek országára es.
Az ünnepi mise liturgiájához Padányí Bíró Márton följegyzése szerint* szép régi magyar hagyomány fűződött: karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, úgy imádja a megtestesült Igét és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli.
Az ünnep ihleti az Üdvözlégy és az Úrangyala. imádságokat. Már Temesvári Pelbártnál olvassuk azt a jellegzetesen franciskánus-népies hagyományt, hogy aki Gyümölcsoltó napján ezer üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága. Ez a híres barokk népszónok, a szintén ferences Telek József tanácsa is.
A hagyomány máig él. Kiskunfélegyházán és közelében, a ferencszállási Szentkút tanyavilágában, hasonlóképpen a palóc Hangonyban manapság is ezer üdvözlégyet a palóc Eperbocson, Bátorban és bizonyára még más környező falukban pedig ezer Úrangyalát szoktak Gyümölcsoltó vigiliáján az angyali üdvözlet emlékezetére végezni. Az ájtatosság alkonyattól éjfél utánig tart.*
Gyöngyöspata jámbor asszonyai hajnali három órakor a Gyümölcsoltó Boldogasszony zsolozsmáját végzik. Mint mondják, akkor jött Gábor angyal.
Az ünnepet magasztalják a XIV. századból származó Königsbergi Töredékek,* továbbá az Úrangyalának az a barokk ihletésű parafrázisa, kifejtése is, amelyet idősebb népünk, főleg az asszonyok máig megilletődötten szoktak imádkozni:
Az Úrangyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát és méhébe fogadá a Szentlélektől szent Fiát.
Köszöntlek Mária, köszöntlek Mária, köszöntlek Mária, köszöntött téged onnan felülről a magasságbeli Isten Gábor főangyal szavai által. Én is megköszöntlek harminchárommilliómezerszer ezen igékkel és minden szent angyalokkal, pátriárkákkal és minden megdicsőült szentekkel.
Üdvözlégy Mária, az Atyaisten leánya, üdvözlégy Fiúisten szent anyja, üdvözlégy Mária, Szentlélek Isten jegyese. Üdvözlégy Mária, a teljes Szentháromság eleven temploma. Üdvözlégy Mária, szent olvasónk királynéja. Üdvözlégy Mária, hajnali szép csillag. Üdvözlégy Mária, enyészhetetlen csipkebokor. Üdvözlégy Mária, szerető szívemnek kedves reménysége.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és főképpen halálunk óráján, szent Fiaddal jöjj a mi segítségünkre és vigasztalásunkra. Amen.*
Maga az Üdvözlégy is gazdag változatokban él szakrális népirodalmunkban. Egy prózai és egy verses szöveget idézünk* belőlük:
Üdvözlégy Mária, az imádandó Szentháromságnak legalázatosabb szolgálója. Üdvözlégy Mária, az Atyaisten által mindenek közül kiválasztott Szent Szűz. Üdvözlégy Mária, a mi urunknak, Jézus Krisztusnak legméltóságosabb anyja. Üdvözlégy Mária, angyalok ékessége. Üdvözlégy Mária, a próféták kívánatos ígérete. Üdvözlégy Mária, a pátriárkák dicsőséges királynéja. Üdvözlégy Mária, az evangélisták igaz mestere. Üdvözlégy Mária, az evangélisták gondos tanítója. Üdvözlégy Mária, a hitvallók szilárd erőssége. Üdvözlégy Mária, a hitvallók Kútfeje és tökéletessége. Üdvözlégy Mária, a szüzeknek kedves dísze és koronája. Üdvözlégy Mária, az élőknek és holtaknak vigasza és üdvössége. Légy velem minden kísértetben és keserűségben, szükségben, aggodalomban. Nyerd meg nekem halálom óráján minden bűneim bocsánatát és a mennyei paradicsomnak, az örök hazának elnyerését. Amen. Felajánlom neked lelkemet, testemet, te vezéreld érzékenységeimet: fülem hallását, szemem látását, kezem és lábam minden mozdulását. Legyen tied szívemnek minden dobbanása, hogy ajakam a te neved említésétől édesítse meg a lelkek keserűségét. Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja most, de legfőképpen halálunk óráján. Amen.
Ének:
|
A mohácsi sokácok, villámlás, égiháború idején kezüket mellükön keresztültéve, anyanyelvükön ezt mondogatják: íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.
Az Ige testté lőn és miköztünk lakozék szómisztikájáról János evangélista ünnepénél szólottunk.
*
A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja. Egy XVI. századi csíziónk szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt.*
Egyik pécsi szőlőhegyen áll Bertalan apostol barokk kápolnája. Az oltármenza virággal, gyümölccsel telefestett előzéklapja a baranyai kálvinista templomok (Drávaiványi, Kórós) virágdíszeinek édes testvére, valósággal paraszti remekmű. Közepén medallion-szerűen az Angyali Üdvözlet van odafestve.
*
Jellemző az ünnep régi kultuszára, hogy a kertészkedő hajlamú Göndöcs Benedek újkigyósi plébános 1869-ben éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony napján kétezer nemesített gyümölcsfacsemetét osztott szét hívei között.
Országszerte máig általános szokás, hogy ezen az ünnepen kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust. A göcseji archaikus néphit szerint* amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Ez ugyanis annyi, mintha embert ölt volna. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad. Maguktól kell elkorhadniuk. Hasonlóképpen vélekedik Zagyvarékas népe is:* nem szabad kivágni, amíg magától ki nem szárad. Ha mégis kivágják, vér folyik belőle. Ilyen fákról azonban igen jó oltani, mert az új oltáson majd áldás lesz. Bátya délszláv–magyar faluban az ünnepen ügyeskezű emberek szívességből házról házra járnak oltani.*
Székesfehérvár-Felsővároson, a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Söjtör zalai faluban az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják.* Csíkszentsimon (Sinsimion), Csíkcsicsó (Ciceu), Csíkjenőfalva (Ineu), Ajnád (Nadejdea) székelysége a mostanában oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot köt. Csíkszentmártoniak most, az ünnepen szedik az oltóágakat.*
Nemesbükön a szőlő négy sarkában megmetszik a tőkéket, hogy jó termés legyen.*
A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kimegy a kertbe és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelöli meg.
Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák. A kiszomboriak ezen a napon gyümölcsfáikról lemetszett gallyacskákat tüzelnek el. Úgy vélik, hogy ezzel megakadályozzák a termés elférgesedését. A méhészek a röplyukakhoz is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek.
Hangonyban szintén szemeznek, fát ültetnek, de még vörösbort is isznak e napon.
Az evangélikus békési szlovákok is különösen foganatosnak tartják az ünnepet az oltásra, szemzésre.*
Bazin (Pezinok) szlovák népe e napon szalmakoszorúval övezi a gyümölcsfák törzsét, hogy majd bőven teremjenek. A szőlőkben éjszaka gonoszűző célzattal tüzet gyújtanak.
Csíkmenasági (Armaşeni) hiedelem szerint jó jel, ha Gyümölcsoltókor már nincs hó a vetéseken.
A Csíkszentmártoniak (Sinmartin) úgy tartják, hogy ahány nappal szólal meg ünnep előtt a pacsirta, utána még annyi nappal elhallgat.
Budaörsi, hőgyészi, németbólyi, szólás szerint: zu Maria Verkündigung hommen die Schwalben wiederum. A gazda e napon kitárja az istálló ajtaját. Mintegy meghívja a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert öregek hite szerint felérnek egy tűz ellen való biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett.* Németpróna (Slovenské Pravno) népe is úgy tudja,* hogy ma jönnek meg az énekesmadarak.
A bánáti bolgárok vörösbort isznak és pattogatott kukoricával vendégelik meg egymást, hogy egész éven át egészségesek maradjanak. Az ünnepen ivott vörösborról az a hiedelem, hogy vérré válik az emberben. A pattogatott kukoricával a természetet akarják analógiás varázslattal rügyfakadásra bírni.
A szabadkai bunyevácok Gyümölcsoltó Boldogasszony napján amikor a természet téli álmából ébredezik és a fák ismét éltető nedvvel telnek meg, összejönnek (krvaca), hogy ők is szaporítsák vérüket. Ez vörösborral történik: a gazda végigkínálja vele egész házanépét. A vegyesajkú Kelebián a szokást a többségi magyarok is eltanulták bunyevác szomszédaiktól.
Vörösbort szokott inni Dány magyar népe is.
Ószentiván, mai nevén Tiszaliget faluban az a hiedelem járja, hogy a magzat után sóvárgó asszony ezen a napon érintkezzék urával: megfogan és ő is gyermeket szül. A zalai Nagybakónak népe csak egyetlen gallyat szemez, amelynek mágikus célzata alighanem a gyermekáldás korlátozása.
Az erdélyi románok ünneplése tele van tilalmakkal. A tehenet nem viszik bikához, a mai tojások elzápulnak. Ellenben a jószágokat mind kihajtják a mezőre, a gyümölcsösben tüzet gyújtanak, a fákat pedig megtömjénezik.*
Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához monda is fűződik, amely az ünneprontás hiedelemvilágába tartozik.
Nagykanizsa mellett van az előkelő Inkey-család szép barokk, szépen felújított kápolnája. Máig mesélik, hogy az egyik Inkey báró féktelen gőgjében elhatározta, hogy éppen ezen a napon vágatja ki legszebb gyümölcsfáit. Amikor azonban a legelső kivágására sor került, hatalmas sereg hangya bújt elő a tövéből. Rámászott a báróra és rágni kezdte a tagjait. Bezárkózott előlük a szobájába, de hiába. Szenvedéseibe belepusztult, és felravatalozták. Reggelre azonban már csak a csontjai maradtak meg a koporsóban. A család engesztelésül építtette azután a kápolnát.
Bánóc (Banovce) mellett egy szlovák faluban történt,* hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, tehát a nagyböjt kellős közepén este egy házban zeneszó mellett vígan táncolt a falubeli fiatalság. Egyszer csak, amint javában táncoltak, megjelent a szobában egy fehér asszony, nyilván Mária, és a zenészektől azt kérdezte: Játszotok? Játszunk – felelték ezek. Az asszony: hát csak játsszatok! Azután a táncolóktól kérdezte: táncoltok? Táncolunk – mondták ezek rá nagy vígan. Nohát csak táncoljatok! E szavak után eltűnt. A muzsikások azóta is játszanak, a táncosok pedig táncolnak, nem tudják végét szakítani. A lábuk már bokán felül elkopott. A szoba falairól már mind lehullott a vakolat a szüntelen dobogástól. A gyertya ég, de soha el nem ég. Az egész szoba csupa korom és füst.
*
Az ünnep a nagyböjt közepére esvén, a vártnál sokkal kevesebb patrociniummal dicsekedhetik. Ezeknek búcsúját is nyári Mária-ünnepeken tartják.
A legősibb Ság (Ipolyság) Šahy hajdani premontrei prépostságának titulusa (1235 körül).*
Esztergom: Esztergom (Bakócz-kápolna, 1507), Pozsony (franciskánusok, XIV. század), Hédervár (XV. század), Gajár (Gajáre), Barstaszár (Tesáre), Alsószölnök (Unter-Zemming).
Rozsnyó: Fülekpüspöki (Pišpeky, kápolna, 1925), Hidvégardó (középkor), Vizesrét (Mokrá Luka, kápolna).
Szepes: Farkasfalva (Farkašovce), Savnik (Štiavnik, vár), Ujleszna (Lesné).
Eger: Hejőcsaba (1762), Sajóörös (1914).
Kassa: Abaújszántó (1751).
Győr: Fehértó (1742), Kisfalud (1777).
Veszprém: Nagybarnak, Ősi, Szentbékálla, Türje, Kehida, Marcali, Iharos, Dabronc, Csatár.
Székesfehérvár: Tordas (1758).
Pécs: Mohács (kápolna, 1834).
Kalocsa: Kalocsa (érseki rezidencia kápolnája, XVIIII. század).
Csanád: Pankota (középkor, elenyészett), Szeged (1501, a XVIII. században az újonnan választott tanács eskütételének színhelye. Elenyészett), Radna (kegytemplom, 1786), Bóka (1834).
Vác: Szarvasgede (1702 előtt).
Nagyvárad: Kondoros (1884), Szentjobb (Saniob, 1736).
Erdély: Szamosújvár (Gherla), Bethlen (Beclean, 1902).
Hajdúdorog: Újfehértó, Kokad, Nagyléta, Hodász, Nyírderzs.
*
Gyümölcsoltó Boldogasszony, illetőleg az Angyali Üdvözlet és benne, általa a születő, kezdődő, bontakozó élet csodája, a tavasz misztériuma az egyházművészetet is minden korban nagy alkotásokra ihlette.
Az emlékek élén áll mind korának tisztessége, mindpedig művészi nagyszerűsége révén a szepesi Daróc (Spišske Dravce) monumentális freskója a XIII. század végéről. Középkori Mezőtelegd (Tileagd) falképe is.*
Máriának szentelt, életét bemutató gótikus szárnyasoltárainkról az Angyali üdvözlet elmaradhatatlan: Almakerék (Malacrav, 1440), Bakabánya (Pukanec, 1480), Bártfa (Borbála-oltár, 1450, András-oltár, 1460, Anna-oltár, 1485, Erazmus-oltár, 1505), Bát (Batrovce, Keresztény Múzeum, 1480), Brulya (Braller, Bruiu, 1520), Csíkcsatószeg (Cetatuia, 1530), Csíkménaság (Armaşeni, 1543), Csíksomlyó (1520), Csíkszentimre (Santimbru, 1500), CsütörtökheIy (Spišsky Štvortok, Katalin-oltár, 1490), Dovallo (Dovalovo, 1520), Dubrava (1510), Eperjes (1497), Farkasfalva (Vlková, 1480), Felka (1480, Keresztény Múzeum), Héthárs (Lipany, 1520, 1526), Hizsnyó (Chyžné, 1520, faszobor van az oltárszekrény főhelyén), Jánosrét (Lucky pri Kremnici, 1470), Kassa (főoltár, 1474, Sarlós Boldogasszony-oltár, 1516), Késmárk (1500), Kisszeben (Sabinov, 1500), Lándok (Lendak 1500), Liptószentmária (Liptovská Mara, 1500), Liptószentmiklós (Liptovsky Mikuláš, 1470), Lőcse (Vir dolorum-oltár, 1470, Havi Boldogasszony-oltár, 1494), Malompatak (Mlynica, 1480), Mohos (Poruba, kora?), Mosóc (Mošovce, 1471, 1480), Nagyjeszen (Horné Jaseno, kora?), Nagylomnic (Lomnica, 1495), Nagyőr (Strážky, 1450, 1524), Nagyszalók (Velky Slavkov, 1483), Nagyszeben (1520), Nagytótlak (Selo, 1490), Németlipcse (Portizanská Lupča, 1450), Okolicsnó (Okolično, 1500), Somogyom (Smig 1500), Sorostély (Sorostin, 1500), Szászbogács (Bagaciu, 1518), Székelyzsombor (Jimbor, 1540), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1470, 1480, 1490, 1499), Szepesszombat (Spišska Sobota, 1480), Szepesváralja (Kirchdrauf, Spišske Pohradie, 1490), Szmrecsány (Smrečany, 1480), Turócbéla (Belá, 1480), Zsidve (Seidean Jidveu, 1508).*
Faszobrok: Alsóbajom (Boian, 1410), Bártfa (Jézus születése-oltár, 1480, Mager Veronika oltára, 1489), Frics (Fričovce, 1480), Kisszeben (1510), Szászsebes (Şebeş, 1524), Szepesdaróc (Drautz, Spiške Dravce, 1470).*
Az itáliai reneszánsz építészetnek úttörő, Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt egyházi alkotásai hazánkban a szegedi (1501), amelyet szülővárosa iránti hálából Baratin Lukács zágrábi püspök, kevéssé méltányolt műbarát emelt, továbbá az esztergomi, máig álló Bakócz-kápolna (1502).* A két egyező titulus véletlen is lehet, de talán idézi, példaképül tiszteli a firenzei Sanitissima Annunziata-egyházat, az olasz reneszánsz egyik tavaszi alkotását is.
A barokk Angyali üdvözletek tüzetes számbavétele még késik. Csak utalunk Garas Klára nyomán a következő freskókra, illetőleg oltárképekre: Balatonkeresztúr, Balf, Budapest (Egyetemi templom), Csesztreg, Győr (Szent Ignác-templom, székesegyház), Nagylengyel, Nova, Sopron (Szentlélek), Sümeg (Maulbertsch), Szécsisziget, Szombathely (székesegyház, elpusztult), Tőketerebes (Trebišov), Türje (Dorffmeister István, 1763), Zics.*
Megjegyezzük, hogy az ábrázolásokon vagy a Gábor angyal kezében, vagy külön vázában látható liliom Bauerreiss szerint* nem Mária tisztaságára, hanem a paradicsomi életfára utal, amelyből a megváltás sarjadzik.
Külön kell megemlékeznünk a pécsi Szent Bertalan-kápolna oltárának barokk előzékéről, amely stílusban az ormánsági református templomok virágornamentikájával rokon.
Örvendezzen szívem ebben az imaidőben! Juttasd eszembe, Uram, áldásaidat, melyekkel elhalmoztál.
Uram, add kegyelmedet, hogy mindenfajta mértéktelenségtől megszabaduljak. Ne engedd, hogy elragadjon a gazdagság utáni vágy. Tartsd meg tisztán szívemet és elmémet, hogy téged szolgáljon és szeressen.
Mikor visszatérek napi tennivalóimhoz, emlékeztess Uram, hogy ott vagy velem mindig. Sosem kell kétségbeesnem.
Lk 1,26-38
Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni (Iz 7,14). Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége« (2 Sám 7,13; Iz 9,6). Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennek semmi sem lehetetlen« (Ter 18,14; Jób 42,2). Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.
Uram, belevésted tenyeredbe a nevemet. Ha mások meg is feledkeznek rólam, te sohasem fogsz.
Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.
Az ég és a föld visszatartja lélegzetét
Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
Evangélium:
Lk 1,26-38
Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt.Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége! Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Bevezető ima: Mennyei Atyám! Vágyom arra, hogy elmélyedjek Fiad megtestesülésének titkában. Mária találkozása az angyallal és Krisztus megtestesülése mérföldkő az emberiség történelmében. Korábban olyan természetfelettinek, olyan távolinak tűntél, de ez a pillanat megmutatja, hogy Emmanuel, „Velünk az Isten”, eljött közénk, hogy találkozzon velünk. Így eggyé válhatunk Veled az imában. Megújult hittel, reménnyel és szeretettel vágyom rá, hogy ebben a titokban minél jobban elmélyedjek.
Kérés: Uram, töltsd el szívemet örömmel és hálával, míg megtestesülésedet szemlélem!
Elmélkedés:
1. „Íme, az Úr szolgálóleánya.” Mária szavai tökéletesen megmutatják, ki Isten – az Úr; és ki ő – az alázatos szolgálólány. Elismeri Isten uralmát az életében, és szeretetből aláveti magát az Ő tervének. Abban a pillanatban, mikor Mária igent mond Isten tervére, megtörténik Isten Fiának csodálatos megtestesülése. A mai ünnep arra hív, hogy mélyebben elmélkedjünk a megtestesülés üzenetén: Isten milyen végtelen szeretete és alázata nyilvánul meg abban, hogy a Fiú minden isteni előjogáról lemond, hogy az emberiség megmentése érdekében teremtménnyé legyen! Ő annyira szeret engem, hogy megmentésemre leszállt a földre, hogy szeretetből vállalt áldozatával megváltson, és hogy megmutassa: emberként hogyan lehetséges a mi számunkra is Isten életét élni.
2. „Történjék velem szavaid szerint!” Isten akkor tudott cselekedni, amikor Mária beleegyezett az Ő tervébe. Pontosan így van ez a mi életünkben is! Amikor kimondjuk az „igen”-t bármilyen kisebb vagy nagyobb dologra, ami Isten szeretetét közvetíti, megtapasztaljuk, hogy beleegyezésünk által egységbe kerülünk Istennel. Igenünk kinyitja az ajtót a szüntelenül kopogtató Jézus előtt, és beengedjük Őt az életünkbe. Megengedjük Neki, hogy Ő cselekedjen rajtunk keresztül. Használja emberi adottságainkat szeretet-tervének megvalósítására. Megtapasztaljuk, hogy erőt ad, Szentlelke által vezet, és valósággal eltölt minket az Ő isteni szeretetével. Ekkor Szent Pállal együtt mi is mondhatjuk: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20)
3. „Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária feltétlen bizalma erősítse meg a mi hitünket is! Ne féljünk elfogadni Isten akaratát, amely legfőképpen a szeretet szolgálata ott, ahol éppen vagyunk. A Szentlélek indíttatásaira figyelve törekedjünk testi fáradságunkon és vágyainkon győzedelmeskedni, és törődést, együttérzést és figyelmet ajándékozni mindenkinek a környezetünkben. Isten meg fogja adni hozzá a szükséges erőt!
Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Ma megtestesülésedet szemlélem Mária testében, amint megmentésemre jöttél. Elképzelem, hogyan beszélgetett veled Mária, mikor felfedezte jelenlétedet saját testében. Szeretném követni példáját. Szeretném megköszönni, csodálni és dicsérni azt, amit szeretetből tettél értem. Nem tudom elképzelni, mekkora áldozattal járt ez számodra. De megtetted, mert rám gondoltál, az én örök megmentésemre.
Elhatározás: A Szentlélekhez fordulok tanácsért, hogy felismerjem, mit tehetek egy számomra kevésbé szimpatikus emberért a környezetemben.
Ferenc pápa imaszándéka 2023. március hónapra:
A bántalmazás áldozataiért
Imádkozzunk azokért, akik az egyházi közösség tagjai által elkövetett sérelmek miatt szenvednek: hogy az Egyházban valódi választ kapjanak fájdalmukra és szenvedésükre.
Evangélium
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szül, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolja neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fog öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartja az embereket. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” ezt az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38
Elmélkedés
Jézus születése hírüladását tárja elénk az evangélium. Ezen az ünnepen arra az eseményre emlékezünk, hogy a mindenható Isten közölte Szűz Máriával szándékát, miszerint ő a Megváltó Anyja. Isten égi küldötte, Gábor angyal megjelenik a názáreti lánynak, s elmondja neki az isteni tervet. A mai ünnep evangéliuma Gábor angyal és Mária párbeszédét írja le. Mária először csodálkozva fogadja a hírt, aztán kimondja beleegyezését.
A mögé nézve felfedezhetjük, hogy Gábor angyal és Mária beszélgetésében Lukács evangélista csodálatos tanítást ad a születendő gyermek, Jézus, valamint az ő édesanyja, Mária Isten tervében betöltött szerepéről, illetve azokról a tulajdonságokról, amelyek alkalmassá teszik mindketten sajátos hivatásuk teljesítésére. A mennyei Atya terve az, hogy elküldi Fiát a földre, aki majd megváltja az embereket. Máriával pedig az a terve, hogy ő legyen a Fiúisten Anyja. Az isteni terv megvalósulása az ő feltétlen engedelmességüknek köszönhető. A Fiú, Jézus mindenben azt teszi, amit az Atya kíván tőle, s ugyanígy Mária is. Mindketten egész életüket Isten szolgálatába állítják.
Kész vagyok-e engedelmeskedni Istennek? Készen állok-e arra, hogy akarat teljesíteni, ha meghív egy feladatra? Kész vagyok-e Istennek szentelni életemet?
© Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi örömet, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadálya, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ezek a legjobbak abban, hogy megtaláljalak téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez ad nekem boldogságot. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.
„Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és egyenesség.” (Ef 5,8-9)
Pál az Efezusban élő gyülekezetnek ír, amely egy elég nagy és fontos város volt akkoriban, ahol Pál korábban élt, keresztelt és evangelizált.
Levele valószínűleg Rómában kelt, a börtönben, 62 körül. A fájdalmas körülmények közepette mégsem arról ír ezeknek a keresztényeknek, hogy hogyan oldják meg a gyülekezetben fennálló problémákat, hanem arról, hogy milyen csodálatos Isten terve a születőben lévő egyházról.
Emlékezteti az efezusiakat, hogy „valaha sötétség voltak”, de a keresztség és a hit ajándéka által „világosság” lettek, és bátorítja őket, hogy éljenek ennek megfelelően.
Pál szerint arról van szó, hogy be kell járnunk egy utat, állandóan növekedve Isten és az ő szerető akaratának ismeretében, nap mint nap újrakezdve.
Arra buzdítja őket, hogy a mindennapi életben is éljenek a hivatásuknak megfelelően: „legyenek mint Isten követői, szeretett gyermekei”[1], szentek és irgalmasok.
„Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és egyenesség.”
Mi is, a huszonegyedik század keresztényei arra vagyunk meghívva, hogy „világosság legyünk”, de lehet, hogy alkalmatlannak érezzük erre magunkat a korlátaink és a külső körülmények miatt.
Hogy maradhatnánk meg a reményben, amikor a sötétség és a bizonytalanság akar felülkerekedni rajtunk?
Pál továbbra is azzal bátorít, hogy a megélt Ige ad majd fényt és tesz képessé bennünket arra, hogy az eltévelyedett emberiségben „úgy ragyogjunk, mint a csillagok a mindenségben”[2].
„Másik Krisztusként minden férfi és nő hozzájárulhat ehhez az emberi tevékenység bármely területén: a tudományban, a művészetben, a politikában. […] Ha ugyanis befogadjuk Igéjét, egyre inkább azonosulunk gondolataival, érzéseivel, tanításával. Az Ige világossá teszi, hogy mit tegyünk, megmutatja, hogyan tegyük jóvá, ha hibáztunk, visszatérít, ha letévedtünk az egyenes útról. […] »Régi emberünk«[3] ugyanis mindig kész arra, hogy magába zárkózzon, hogy saját kis személyes érdekeit dédelgesse, hogy elfelejtkezzen azokról, akik elhaladnak mellettünk, hogy közömbös maradjon a közjó vagy a körülöttünk lévő emberiség szükségletei iránt. Szítsuk fel tehát szívünkben a szeretet lángját! Az így megújuló látásmódunkkal körülnézhetünk, hogy észrevegyük, milyen lépésre lenne szükség.”[4]
„Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és egyenesség.”
A személyesen és közösségileg megélt evangélium fénye reményt ad és megerősíti a társas kapcsolatokat, akkor is, amikor különböző csapások miatt, mint például a Covid, egyre nagyobb a fájdalom és a szegénység.
Jun meséli a Fülöp-szigetekről, hogy a járvány kellős közepén az egyik közösség lakóhelyén tűz ütött ki, és több családnak mindene odaveszett. „Bár szegények vagyunk, mégis úgy gondoltuk a feleségemmel, Florával, hogy szeretnénk segíteni. Elmondtam ezt a motoros társaimnak is, bár tudtam, hogy ők is hasonló körülmények között élnek, mint mi. De ez nem tartott vissza bennünket, és nekiláttunk a barátaimmal szardíniakonzervet, tésztát, rizst és más élelmiszert összeadni a tűzvész károsultjai részére.
Feleségemmel néha összeszorul a gyomrunk, ha arra gondolunk, hogy mit tartogat a jövő a számunkra, aztán segítségünkre siet ez a mondat az evangéliumból: »Aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.«[5] Nem vagyunk gazdagok, de mindig meg tudunk osztani valamit szeretetből a másikban élő Jézus iránt. Ez a szeretet késztet arra, hogy újra tiszta szívből adjunk, és bízzunk Isten szeretetében.”
Arról van szó tehát, hogy hallgassunk a szívünk mélyén élő világosságra, melynek gyümölcse – a jóság, az igazságosság, az egyenesség – kedves az Úr előtt, és mindenféle beszédnél hatékonyabb tanúságtétel lehet az evangéliumi élet szépségéről.
Ne feledkezzünk el a többiek támogatásának erejéről sem, akikkel együtt haladunk az életszentség útján. A jó, amit kaptunk, a kölcsönösen megélt megbocsájtás, az anyagi és a lelki javainknak a megosztása, mind-mind értékes és reményre segítő ajándék, tanúságtétel.
Jézus azt ígérte: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”[6]
A feltámadt Jézus a keresztény életünk forrása, aki mindig velünk van a közös imában és a kölcsönös szeretetben, ő melegíti át a szívünket és világosítja meg az elménket.
Patrizia Mazzola és az életige csoport gondozásában
Rendkívüli vigasz, hogy valahányszor szentáldozáshoz járulunk, mindannyiszor nem csak Krisztusnak, hanem szent Anyjának a testéből is részesülünk.
Az egyéni gyarlóság, gonoszság, hasznavehetetlenség kendőzésével félrevezeted magadat. Akkor, amikor magadat kíméled, hízelegsz magadnak, bebeszéled, hogy valaki vagy, pedig hát senki. Teljes önismerethiány az, mikor miként Ádám, levelekből foltozol össze magadnak hasznavehetetlen takarót az Isten előtt.
Az a lélek, amelyet szeretet tölt cl, szelíd, alázatos türelmes; a szívtelen lelket az önszeretet még jobban megkeményíti. Ha Te, édes Jézusom, nem puhítod meg a lelket szeretettel, akkor az megmarad a maga természetes keménységében.
A gyilkos lándzsa, mely a szeretett Fiú testét átdöfte, ugyanúgy átszúrta az Ő szerető Anyjának szívét.
Törtessünk, de azért, hogy minél több lelket megmentsünk (MB IX. 354).
Repülni szeretnék, hogy minden teremtményt meghívhassak,
hogy szeresse Jézust, szeresse Máriát.
Leereszkedik örömmel s belép a házba sugárzó lélekkel az Isten angyala. Éjjel van; márc. 25- ének éjfele. A régi sabbat csendje, melyben hajdan Ádámmal érintkezett az Úr, tölti el a názáreti ház kis szobáját. — A Szent Szűz Istenben elmerült, reng rajta, mint a lótuszvirág az óceán tükrén. Érezte ő e perc közeledését. Isten érintette szívét s fölemelte lelkét az extázis magaslataira. S most belép az Isten angyala s tiszteletteljes szeretettel tekint királynéjára; látja feje fölött a szent Lélek szivárványos koszorúját s hódolattal köszönti: Üdvözlégy Mária! — Gyakoroljuk a szerénységet érzületben s föllépésünkben.
[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Advent, 64. old.]
„Akkor fölvivé őt az ördög a szent városba és a templom tetejére állítá őt és mondá: Ha Isten Fia vagy, bocsásd le magadat, mert írva vagyon, hogy angyalainak parancsolt felőled, és kezeikben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Ismét írva vagyon: Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet” (Máté 4,5,6).
a) A második kísértés a világ; hadd lásson, hadd nézzen prófétának, szentnek! Hadd tiszteljen s hódoljon neked, ülj nyakára; úr kell neki. – Igen, én is úr akarok lenni. Az én uralmam igazi, nem látszatos hatalom: lelkem szép kialakítása; itt vagyok én úr s tiszteletet nem hajhászok. Ne tereljen el a világ lelkem nagy missziójától; sem látszat, sem külszín; az csal is; kevésnek is jut. Az Isten országa a belső valóság; ez az igazi szuverénitás és fölség. Világ fölött állni; weltüberlegen! De nem stoikusan, mert az is hazugság; hanem Szent Ferenc szellemében, ki szeret mindent s örül neki.
b) Megyek bátran, emelt fővel, nyílt szemmel előre. Ne tereljen el semmiféle kísértés, sem édes, sem keserű. Bármily alakban jöjjön felém: szuverén lelkemet követem. Jézus állít ez útra, s itt néha még keménynek is látszik. Mint tizenkétéves fiú mondja panaszos édesanyjának: Mit kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyám akaratában járok? Mikor Kafarnaumban prédikál tevékenységének első tavaszán, „kimenének övéi, hogy megfogják őt”, s később „eljövének az ő anyja és atyjafiai és kinn állván, hozzája küldének, híván őt” (Márk 3,21,31). De ő kemény velük szemben, nem enged a test- és vérnek s megy nagy küldetése útján. Igy kell győznöm, s a lelket kiemelnem a sokféle befolyástól! Minél nagylelkűbb leszek, annál derültebb s erősebb leszek. A tökéletes ember ne legyen verébijesztő, hanem igaz, nemes, bátor, egész ember, aki szeret gyermeket, szülőt, feleséget, de soha az isteni szeretet rovására.
c) Ezért áldozatokat is kíván, melyeket csak e világításban tudunk helyesen értékelni; kívánja, hogy szembeszálljunk néha oly vonzalmakkal is, melyeket másutt parancsol: „Ha ki hozzám jő és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és fiait,… sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,26). Lehet hivatásod a teljes odaadásra. Ha ezek szembeszállnak a te misszióddal, légy erős; ne bántsd meg Istenedet félreértett pietásból. Az istenellenest törd le mindenütt. Az Isten országa megérdemli tőled. Azért ragaszkodjál jobban Istenhez, mint szülők-, testvérek-, feleséghez, hisz nem szereted őket, ha e szeretettel magadat téveszted s fokozod le.
Az égből leszállott a Magasságbelinek Fia és a Szentlélek erejével megtestesült a Szűz méhében. A rég várt Megváltó a földre szállt és a Szent Szüzet választotta édesanyjául.
Ez volt a gyümölcsoltó tavasz. Emlékét hitdeti mindennap háromszor a hegyek, völgyek, rónák fölött csengő harangszó, melyre kalaplevéve köszönti az ember Megváltójának, Istenének anyját, az angyal köszöntésével és imádságába foglalja azokat a szavakat, melyek kimondásától függött az Ige, a második isteni személy megtestesülése.
„Az angyali üdvözlet által adja tudtunkra Isten - úgymond Szent Jeromos - mily szép és nagyságos a mindenkor szűz Boldogasszony. Azt mondja az angyal: Üdvözlégy malaszttal teljes, az Űr van teveled. Úgy illet, hogy az Isten a kegyelmek teljes bőségével gazdagítsa azt, aki a mennyek dicsőségét, a földnek Urat adott, általa száll béke a földre, hit a világba; általa veszett a bűn, nyert rendet az élet, szabályt az erkölcs. Valóban malaszttal teljes, mert mások részenként kapták, de Máriáta a kegyelem özöne egyszerre szállt rá, betöltötte mindaz a kegyelem, ami Krisztusban van - bár másként, mint Krisztus."
(Szűz Mária élete)
Vértanú-életű Főpásztorunk, közel 8 éves bebörtönzése, majd kereken 15 évi „elszigeteltsége” után 1971. IX. 28-án VI. Pál pápa utasításának engedve Bécsbe került és már onnan haladéktalanul megkezdte főpásztori munkáját. Végiglátogatta a négy kontinens magyarságának főbb központjait, hogy megerősítse őket hitükben és nemzettudatukban. Az alábbiakban rövid áttekintést adunk szívbemarkoló beszédeiből, tanításaiból.
A száműzött Prímás már 1971. adventjén írt körlevelében felhívta a magyarság figyelmét, hogy „Nyelvében él a Nemzet!” Továbbá, hogy a család a reménység horgonya, ahol nem szabad hagyni elhalkulni nyelvünket. A paptestvérek lelkére köti – elfoglaltságuk mellett is – a családlátogatást! Kiemeli a tettekben megnyilatkozó felebaráti szeretetet, különösen a rászorulókkal szemben. Többízben kifejtette: „Vegyük át a cserkész fogadalom mindent kifejező lényegét: a cserkész ahol tud segít!” Legyen ez példa: a magyar ahol tud segít a másik magyarnak!
Fotó: Hungarian metal Scout badge, Magyar Cserkészszövetség, 1990s manufacture of 1930s design CC BY-SA 4.0
„Isten, mint egy gondos anya, jól feltarisznyált minket, és hiszem, hogy megadott mindent, amire földi vándorutunkon szükségünk lehet. A tarisznyánkat nem egyszer tömte tele, és hogyha elfogy belőle az elemózsia, hagyja, hogy szépen éhen haljunk, hanem azzal tölti meg, amire éppen szükségünk van. Biztatok mindenkit, bátran nyúljon be a tarisznya mélyébe, jól kotorja meg az alját, mert biztosak lehetünk abban, hogy ha Isten egy feladat elé állít, akkor az annak elvégzéséhez szükséges talentumokat is megadja.”
A keresztény tökéletesség lényege, hogy akaratunkat egyesítjül Isten akaratával A szeplőtelén Szűz akarata olyan szorosan egyesült Isten akaratával, hogy szinte eggyé vált azzal. Ezért ha Isten akaratának teljesítéséről van szó, bátran elmondhatjuk azt is, hogy a Szeplőtelen akaratát jesítjük. Ezáltal nem csorbítjuk Isten dicsőségét, mivel Máriát mint az Ő legtökéletesebb teremtményét tiszteljük, akinek akarata tökéletesen egyesüli Isten akaratával.
Gyümölcsoltó Boldogasszony: Ne félj
„Non timere - ne félj.” Ez a meghívás lényeges eleme. Mert az ember fél. Fél, nemcsak azért, hogy meghívást nyer a papi hivatásra, hanem fél, hogy meghívást kap az életre, a kötelességei ellátására, egy hivatás gyakorlására, a házasságra. Fél. Ebben a félelemben a felelősségérzet is megnyilvánul, de nem az érett felelősségé.
El kell fogadnunk a meghívást, figyelnünk kell, be kell fogadnunk, fel kell mérnünk erőnket, és azt kell felelnünk: „Igen, igen.” Ne félj, ne félj, mert kegyelemre leltél, ne félj az élettől, ne félj az anyaságtól, ne félj a házasságtól, ne félj a papi hivatástól, mert kegyelemre leltél. Ez a bizonyosság, ez a tudat segít rajtunk, ahogyan segített Máriának is.
„A föld és a menny a Te 'igen'-edre vár, ő legtisztább Szűz.” Ezek Szent Bernát szavai, híres, nagyon szép szavak. Várják „igen”-edet, Mária. Várják „igen”-edet. Egy édesanya, akinek szülnie kell. Egy férfi, akinek személyes, családi, társadalmi felelősséget kell vállalnia, várja igenlésedet...
S itt következik Mária válasza, itt a válasz, melyet egy édesanya ad, íme egy fiatal nő válasza: egy „igen”, mely egész életre szól.
Az intenzív élet azt jelenti, hogy miután összegyűjtöttük, egységbe foglaltuk, személyiségünkkel áthatottuk minden erônket, teljes egészében bevetjük azokat a jelen pillanatban.
Talán ez az a pont, ahol a legkönnyebben be tudunk kapcsolódni az eseményekbe. Hiszen mintha az egész üdvtörténeten végig vonulna ez az isteni késlekedés. Mi emberek úgy érezzük, hogy Isten igazán megakadályozhatta volna a bűnbeesést, Káin testvérgyilkosságát a bábeli zűrzavart és a bűn elhatalmasodását a földön. Aztán a választott nép esendőségeit, majd az egyház történetében mindazt, ahol emberi gyarlóságok és bűnök ejtettek újabb sebeket Krisztus titokzatos testén.
De nem csak a történelemben és az üdvösség történetében, hanem a saját személyes életünkben is sokféleképpen megkísért bennünket a „már túl késő” szomorúsága. Arany János Epilógusa sokféle be nem teljesült tervünk és vágyunk kollektív utószava lehetne.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre...
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
Földi életünkben azonban nem csak végérvényesen elszalasztott lehetőségekre, be nem teljesült vágyakra találunk példát. Előfordul az is, hogy valami a vártnál sokkal később, esetleg csak akkor válik valóra, amikor már végleg letettünk róla. Valami ilyesmire is utal Pilinszky János Elég című költeménye.
A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.
És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.
Az első versszak teremtett emberi létünk állati létmódnál is szűkösebb világát határolja körül. Innét odáig terjedő, egydimenziós fogság. Az építőanyagok szervetlen és otthontalan halmaza. Értelmetlen, tesze-tosza semmittevés. A pontos megjelenésre képtelen egzisztálás túl korán vagy túl későn érkező kizökkentsége.
Ebbe a beszűkült és szétesett világba mégis beléphet valaki. Akinek jelenléte mindent kitágít. A szűkös teret kitárja. Az időt a jelenlétre fókuszálja. Arcának látványa pedig megajándékoz a személyes találkozás varázsával.
A talányos utolsó mondat „s a tapéták vérezni kezdenek” üzenetét a költő egy másik elmélkedéséből érthetjük meg. Itt arról beszél, hogy „a tények mögül száműzött Isten olykor átvérzi a történelem szövetét”.
A tények és a valóság viszonyának meghatározásában Pilinszky többször is Rilkét idézi. Aki szerint szörnyű, hogy a tények miatt gyakran nem látjuk a valóságot. A természettudományos és technikai civilizációnk tények, adatok, információk áradatával bombáz bennünket. Már az iskolában is gyakran csak matematikai és fizikai képletekkel, biológiai és földrajzi adatokkal találkozunk és nem tanulunk meg rácsodálkozni az élet keletkezésére, fejlődésére, emberi létünk és kapcsolataink csodájára. A szaktudományos objektivitás nem tanít meg bennünket sírni a sírókkal és nevetni a nevetőkkel. Nem véteti észre velünk, hogy Isten hol vérzi át a történelem és személyes történetünk szövetét.
A költő ezzel szemben arra mutat rá, hogy a tények fogságából való kiszabadulás útján az első lépéshez egy baráti kávézás vagy egy bemutatkozásnyi kézfogás is elég.
„elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.”
A költemény keletkezésének konkrét politikai körülményei a vallásosságot és a költői szabadságot korlátozó korszak összefüggését idézik. A „levegőtlen ablaksor” azonban minden kor és minden élethelyzet fojtogató kilátástalanságára igaz. A szobánkba való visszatérés éjszakája pedig nem áll messze János evangéliumának nem pusztán napszakot jelölő éjszakáitól.
A személyes emberi jelenlét és találkozás teszi a költő számára lehetővé az elfogadhatatlan elfogadását.
Emberi létünk drámája az, hogy bizonyosságra törekszünk, mégis el kell fogadnunk a bizonytalant. Szeretnénk megérteni a dolgokat, mégis el kell fogadnunk a titkot. Biztonságra vágyunk, mégsem élhetünk a másik emberre és Istenre hagyatkozó bizalom nélkül.
Ez a bizalom nagyon sokféle lehet.
Lehet Márta tevékeny hitének bizalma. Mert Márta most is cselekszik. Üzen Jézusért. Elébe siet. Őszintén panaszkodik. Hiszi, hogy a bátyja feltámad az utolsó napon. Hiszi, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia.
Ez a bizalom lehet Mária érzelmes szeretetének bizalma. Mert Mária most is otthon van és ott szomorkodik. De bízik Jézusban, a hívásra hozzá siet. Ő is őszintén elmondja panaszát és sír.
De ez a bizalom Jézus bizalma is. Rendíthetetlen bizalom Atyjában, akiről tudja, hogy mindig meghallgatja. Ugyanakkor szívében együttérzéstől megrendülő bizalom, ami együtt sír a sírókkal.
Aztán valami olyasmi történik, ami eddig még soha. Jézus életre szólítja negyednapja halott barátját a sírból. Pedig mindenki azt gondolta, hogy már túl késő...
A Lázárt feltámasztó Jézus titkában tanuljuk mi is felfogni a felfoghatatlant. Amit nem lehet elég korán kezdeni, de sohasem túl késő.
1. Ne a külsejét és a magas termetét nézd… Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet. (1Sám 16,1b.6–7.10–13a)
Minden hivatás titok. A Dávidé is. Júda törzsei sem vették eleinte komolyan Isten értékrendjének különösségét, később aztán csak felkenték „újra” Dávidot. Isten Izáj legkisebb fiát választja ki és keni fel népe királyának, bár még törékeny, tapasztalatlan, nem harcedzett. Isten szabadságát nem befolyásolják emberi szempontok, előítéletek. Az ő szabad szeretete túllép az emberi kötöttségek korlátain. Ő a szív tisztaságát, nyitottságát, hajlandóságát nézi. Még a bűnös emberi természet sem akadály abban, hogy Isten hívjon valakit, s hogy a hívást felismerjük és elfogadjuk. Isten épp az emberi logikát állítja feje tetejére, amikor a szegényt, a lenézettet, a kisebbet emeli fel és keni fel a Szentlélek kegyelmével. Az emberi szívet világítja meg, nem a fejet. Ebben a megvilágosodásban halljuk meg hívó szavát.
Nemcsak a Messiás fog emberileg Dávid családjából származni, hanem maga Dávid is a Messiás előképe.
2. Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban.
(Ef 5,8–14)
Krisztus a világ világossága. A hit, a kegyelem fénye megvilágítja az ember értelmét és akaratát. Bármennyire rosszra hajló is az, képes lesz a hit fényénél másképpen látni az élet összefüggéseit és távlatait. De ez a világosság akkor lesz hatékony, ha aszerint is élünk. Ha merjük követni és tettekre váltani felismeréseinket. Nagyböjtben ezért kell felszámolnunk sötétségeinket, a bűnöket, hogy világosabban lássuk, milyen irányba haladunk. A nagyböjt kegyelmi időszaka a lelki megvilágosodás reményét is magában hordja. A hívő ember hite nemcsak arcára ül ki, nemcsak lelke tündököl a kegyelem fényében, hanem példája másokat is arra ösztönöz, hogy a hit útján járjanak.
3. Azért jöttem a világba, hogy… akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek…(Jn 9,1–41)
A vakonszületett meggyógyítása János evangélista egyik ritka remekműve. Szinte jegyzőkönyvszerűen, ugyanakkor drámaian írja le, hogyan lesz látóvá a vak ember. A történetnek három jól elkülöníthető része van. Maga a gyógyítás, majd a farizeusok, ahogyan kihallgatják, kérdőre vonják a meggyógyult embert, végül pedig a világosság ítélete a sötétség fölött. Az emberiség ősi problémáját, szinte elkoptatott közhelyét hivatott megoldani: miért van szenvedés? Mert a szülők bűnösök voltak? A szenvedés büntetés?
Jézus nem azt mondja, hogy az emberi szenvedésnek csak a bűn az oka. Bár kétségkívül bűneink következményeit is el kell szenvednünk.
A legtöbb szenvedést ma is a bűn okozza. De a vakonszületett, beteg ember esetében Jézus másra is rávilágít. A betegség, a törékenység az ember befejezetlenségére utal. A vak nem azért vak, mert szülei miatt bűnhődik, nem azért, mert titkos betegség gyötri, hanem egyszerűen azért, mert csak ilyen „félig kész”. Az egész-ség, az egész ember csak Isten kegyelmének műve. Isten gyógyítása nélkül nincs egészség. Még akkor sincs, ha nem fáj semmink.
A krisztusi megváltással éppen a teremtés beteljesítése valósult meg. Sárból és földből, de Jézus megjelenésével az isteni világosság és az örök élet is az ember osztályrésze lett. Jézus megvilágosít, meggyógyít, ám attól kezdve életünk megváltozik. Nem élhetünk tovább úgy, mint azelőtt. „Menj, hited meggyógyított…, de többé ne vétkezzél!” Döntenünk kell Jézus sorsa mellett. Akár az elszakadások, az árral szembefordulás árán is. A hitünkre úgy kell vigyáznunk, mint szemünk világára. Jézus ittléte, jelenlétének megtapasztalása önmagában is ítélet. Nincs semleges döntés. Vagy elfogadom, vagy visszautasítom a jézusi megváltást. A dolgok nem azok mindig, aminek látszanak. Sőt lehet, hogy épp ellenkezőjüknek látszanak, mint amik. Aki azt hiszi, hogy lát, lehetséges, hogy már rég vak vagy elvakult… Aki meg vakon kezdi, tapogatózik, botladozik, de vállalja a kockázatot, hogy Jézus hívására válaszoljon, látó lesz. A vakságtól eljut a (be)látásig. A vakonszületett kigyógyult a tudatlanságból és a vakságból egyaránt, szemben a szomszédokkal, akik saját szemüknek nem hittek. Bárcsak a nagyböjt felnyitná lelki szemeinket, hogy higgyük is, amit felismertünk – amit látunk.
Abban az időben: Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Júdeába!” Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: Testvéred fel fog támadni! Erre Márta így szólt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön! Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: Hova temettétek? Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt: Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadja a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?” Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy nagy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki. „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, s így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. „Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldtél engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett. Jn 11,1-45
Együttérzés
Mottó: „Nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?” – A tömegben mindig van néhány hálátlan okoskodó. Lázár szomszédjai is átlagemberek voltak. Volt, aki azt látta, hogy mennyire szerette Jézus a barátját. Volt, aki empátia és együttérzés helyett méltatlankodott. Azt mondják, az esetek többségében az optimisták és a pesszimisták fele-fele arányban vannak jelen minden tömegben. Kérdés, ki a hangosabb. Kik a szavahihetők? A vélemények, amikor Jézusról van szó, nemcsak a népben, de meg egy baráti testvérpárban is megoszlanak.
Márta és Mária egyaránt szerették Jézust. Ki-ki a maga temperamentuma szerint. Márta eléje sietett, Mária otthon várta be őt. Amikor hittanos fiatalokat leszavaztatok, ki hogy tenne, ott is fele-fele arányban oszlanak meg a maradók és az eléje sietők. De az igazi választás az a válasz, amit Jézusnak adunk kérdésére: Hiszed ezt? Ha erre egyenes igennel tudunk válaszolni. Akkor is, ha a halottnak már „szaga” van.
Jn 9,1–41 A vakon született kérdései
Ez a perikópa csupa kérdésekből áll. Kérdez Jézus, kérdez a vak, kérdeznek a farizeusok, és tulajdonképpen kérdez a tömeg. Két kérdéscsoportot különböztethetünk meg a történetben. Az egyik kérdéscsoport a betegségre és annak büntetőjellegére vonatkozik. A másik a gyógyulásra és annak jelentőségére kérdez. Az evangélista a szemtanú, és egyben a történeten elmélkedő János pedig összefüggéseket fedez fel.
Az első kérdés: Ki vétkezett? A zsidó elképzelés szerint a rossz csakis valamilyen bűn következménye lehet. A kérdés: Ki követte el a bűnt? Mi egy kicsit másképp gondolkodunk, de bennünket is izgat, honnan van a rossz a világban. Erre még senkinek sem sikerült kielégítő választ adnia. Korábban a bűnt jelölték meg a rossz okának, ma mindent, csak a bűnt nem tartják a rossz okának. Pedig gyakorta rejtőzik a betegségek mögött is emberi mulasztás vagy gonoszság is.
A másik kérdés a szombaton történt gyógyulásra vonatkozik. Az Isten és annak Fia úgy tűnik, nem alkalmazkodik a vallási szokásainkhoz. A farizeusok ebből azt a következtetést vonják le, nem tehet igazán jót az, aki nem követi a hagyományokat, és nem az elképzeléseink szerint gondolkodik. Ezt az érvelést oktalannak tartjuk, annak ellenére, hogy szerkezetében az ilyen típusú érvelés ma is létezik. Aki nem a megszokott tudományos elképzelések szerint fedez fel valami újat, azt sarlatánnak nevezzük. Aki nem az uralkodó kritikai csoport véleménye szerint bírál, az elavult. Aki vallásos nézeteket fogad el a rossz magyarázatára, akkor is, ha nincs jobb magyarázat, az haladásellenes gondolkodású.
De a vak, aki most lát, a tapasztalatából indult ki. Ha eddig őt senki sem tudta meggyógyítani, akkor Jézus nagyobb az eddigi gyógyítóknál. A vak férfi szülei is így gondolják, de még vívódnak. Van egy gyógyult fiuk, és egy felettük hatalmat gyakorló hatóság, ellentétes véleménnyel.
A hivatal, a teljesítmény vagy az Isten ad hatalmat? A farizeusok érzik, jogos a kérdés, de féltik a tekintélyüket. A vallási vezetők tekintélye félelemre épül, Jézusé pedig a rendkívüli segítőkészségre. Hihet-e az ember a szemének? Mitől lesz egy bizonyíték lehengerlő? Van-e abszolút bizonyítéka a hitnek? Miért nem hisznek a farizeusok?
A hitnek nincs kényszerítő bizonyítéka, mert a hit szabad döntés. A logikai kényszer nem eredményezi az automatikus döntést. A hit döntése pedig várat magára, míg egy felismerés meg nem történik. A hit helyes emberi magatartás, és jó nekem. De a hitbeli döntésnek következményei is vannak. Addig, amíg csak a negatív következményeket látjuk, nem döntünk, nem mondjuk ki, hogy hiszek. A farizeusok elveszítenék hivatalukat, ha kimondanák: hiszek.
A kétség ma is él bennünk. A hit ellen dönt mindenki, akinek gyökeresen át kellene szerveznie az életét, nem az érvek gyengesége miatt, hanem a döntés következménye miatt. Addig pedig csak kérdezünk, kérdezünk, problémákat vetünk fel, hogy ne kelljen döntéssel válaszolnunk.
A vakon született imája
Krisztus! Világ Világossága! Amikor ma találkoztam veled, először nem tudtam, ki vagy. Csak egyet tudtam, hogy vak voltam, és most látok. Kezdetben annak örültem, hogy megnyitottad szememet. Miközben azonban perbe fogtak, rájöttem, hogy egy egészen más látás részese lettem általad: megtanítottál igazán látni, egy belső látásmódra segítettél, mely által a mélységeket is ki tudom fürkészni. Köszönöm, hogy a beléd vetett bizalom és a küldetés útjára vezettél.
Krisztus! Nyisd meg minden nap szememet, hogy meglássam, ha valaki gondokkal küzd. Erősítsd lelki látásomat, hogy hitemben tovább fejlődhessek, és így előre haladjak a te utadon. Tedd boldoggá azokat, akik nem látnak, és nem is hisznek. Amen.
Rajta tehát, nővéreim, gyakoroljuk az elmélkedést, vagy pedig, ha
valaki arra nem volna képes, gyakorolja az ajakimát, a lelki
olvasmányt, az Istennel való beszélgetést, mint majd később ki fogom
fejteni. Senki se maradjon el az imaórákról, mert nem tudja, mikor
hívja őt az ő Jegyese s mikor nyújtja feléje ajándékát: nagy
szenvedést, megcukrozva szellemi gyönyörűséggel; nehogy úgy járjon,
mint az oktalan szüzek. Ha pedig az Úr nem adna neki ilyesmit, értse
meg, hogy nem való neki s hogy az ő érdekeinek inkább a tevékeny élet
felel meg. Ilyenkor nyílik alkalom arra, hogy az ember gyakorolja az
alázatosságot és érdemeket gyűjtsön, amennyiben elhiszi, hogy még arra
is alkalmatlan, amit tényleg gyakorol; de azért jókedvű marad, mint
mondottam s készségesen teszi meg, amit parancsolnak. S ha ez az
alázatosság igazán valódi, boldog a tevékeny életnek ilyen szolgálója,
mert nem lesz elégedetlen semmivel sem, csupán csak önmagával. Hagyja
ő csak szépen a többieket az ő lelki harcaikkal, mert ezek igazán
nagyok ám. Ha a zászlótartó nem is forgatja fegyverét a harcban, azért
mégis csak nagy veszedelemben forog; s a szíve bizonyára hevesebben
dobog, mint a többieké. Ugyanis mivel a zászlót tartja kezében, nem
védheti magát, a zászlót pedig nem szabad elejtenie, még ha darabokra
vágnák is.3 Így kell a szemlélődőknek is magasra emelten tartaniok az
alázatosság zászlaját és elviselniök minden ütést-vágást, anélkül,
hogy csak egyszer is visszavágnának. Mert az ő feladatuk szenvedni,
mint Krisztus Urunk szenvedett; magasra tartani a keresztet s azt ki
nem adni a kezükből, bármily veszedelem szakadjon is reájuk s nem
árulni el gyöngeséget a szenvedésben. Ezért kaptak oly megtisztelő
állást.
Gyakran mondják nekem a novíciák: „De hát ön mindenre meg tud felelni, azt hittem, hogy most az egyszer zavarba hozom … honnan veszi azt, amit mond?” Még olyanok is akadnak köztük, akik elég naivak ahhoz, hogy azt higyjék: olvasok a lelkükben, mert megtörtént, hogy elébük vágtam, megmondva, amit gondolnak. Egy éjjel egyik társnőm elhatározta, hogy elrejti előlem a fájdalmát, mely miatt sokat szenvedett. Már reggel találkoztam vele, mosolygó arccal beszél velem és én, anélkül, hogy felelnék arra, amit mondott, ezt mondom neki, meggyőződéssel a hangomban: Önnek bánata van. Azt hiszem, ha a lábai elé raktam volna a holdat, akkor se nézett volna nagyobb csodálkozással rám. Elképedése oly nagy volt, hogy átcsapott reám is, egy pillanatra természetfölötti félelem fogott el. Bizonyos voltam benne, hogy nincs meg az az adományom, hogy olvassak a lelkekben és annál jobban csodálkoztam, hogy így eltaláltam az igazságot. Éreztem, hogy a Jó Isten egészen közel van, s hogy a nélkül, hogy észrevettem volna, gyermek módjára azokat a szavakat mondtam, amelyek nem tőlem, hanem Tőle jöttek.
„Megértettem, hogy őrködik felettem, hogy az ő gyermeke vagyok, nem is tudtam másként szólítani, mint „Mama”, mert ezt még gyöngébbnek érzem, mint az Anya nevet.” 84
Simon Jónás Fia, szeretsz-e engem?! - Reám is bízza báránykáit,
sőt önmagát is, az Isten Báránya. [III. 241]
Ó, Jézusom! Számkivetésem utolsó napjai legyenek teljesen legszentebb akaratod szerint. Egyesítem szenvedéseimet, keserűségeimet, magát a halálomat szent szenvedéseiddel, s felajánlom magamat az egész világért. Könyörgök Isten irgalmának gazdag kegyelméért, a lelkekért, főleg azokért, akik házainkban élnek. Erős bizalommal egészen szent akaratodra bízom magam, hiszen csupa irgalom vagy. Utolsó óráimban irgalmad lesz mindenem, ahogy magad megígérted ezt...
Amikor a legszentebb Szűz kimondta azt, hogy „legyen...", attól kezdődött a földön Isten népének élete, és Ő volt az első szolgálóleánya.
Szeretet. Ne éljünk vissza ezzel a szóval. Ma a világban a „szeretet" szó önző szeretetet jelent, öncélú szeretetet.
A szeretet szeretetszolgálat, és nekünk jó példát kell mutatnunk ebből a szeretetből.
Sok minden világossá válik családunkban és életünkben, ha megtanulunk szeretni és világosan látni az első parancsolatot. Szent János mondja: „Ha azt állítod, hogy szereted Istent, akit nem látsz, és megveted testvéredet, akit látsz, akkor hazug vagy" (1Jn 4,20).
1963. január 19.
Most ismét nagy szenvedésekkel vagyok telítve, az én Uram és én Istenem szeret engem. A zavaros hangok, melyek miatt gyötrődöm, lelkem sötét vakságát borítják rám. Angyalom hangja azt mondja, ő eszközölte ki nekem a kegyelmet: „Látod, jó, hogy őszinte voltál, és lelki vezetőd szavára hallgatsz. Ő bölcs, okos és szentéletû. Ő megszabadított kínjaidtól. Tudod, hogy gyóntatód tanácsát szent engedelmességgel követned kell. Jó, hogy belátod végre egyéni gondolataid erőszakos lehetetlenségeit. Látod, gyóntatód sem látja tisztán a lelkedben végbement dolgokat. Ő is lebeszélt, hogy ne gondolj többé rá. Ugye, jó, hogy most megnyugszol? Ne is emlékezz többet a kétségbeejtő, kínzó gondolatokra! Én most végre meggyőztelek, nyugalmad most már végképp helyreállt. Légy hálás nekem és gyóntatódnak, nagy harcunk volt veled, mert igen erőszakos vagy. Ugye, gyóntatód is megmondta, hogy ő azt látja, te erőszakolod a dolgokat?!” Ezek a zaklatások csak úgy özönlöttek bennem. Újra felsóhajtottam: „Én Istenem, mi tesz engem világtalanná? Vagy most vagyok valóban az igaz úton? Ez az állandóan váltakozó lelki kín mindjobban arra késztet, hogy adjam át a Szent Szűz közléseit, a másik pillanatban meg visszatart: »Lelki vezető nélkül ne tegyél semmit! Az ő szavai ugyanis Tőlem valók, és szent engedelmességgel fogadd azokat!« Így tehát a kényszer hatása alatt állandóan őrlődöm.A hang biztat: »Égesd el, tüzeld el! Míg ezt nem teszed, nem lesz teljes lelked nyugalma, mert így képzeleted állandóan nyugtalanítani fog.« M. atya szavaira gondoltam: ne engedjem magamhoz a zavaró gondolatokat.”
1963. január 20.
Így szólt az Üdvözítő: „Lelkedben a vakság és fényesség úgy fog váltakozni, mint ahogy az éj felváltja a nappalt. Ezen Én nem változtatok. Csak hagyatkozz Rám, az Én akaratom fog úgyis érvényre jutni! Csak figyelj, és várj az intésemre, amikor jelet adok az újabb indulásra!” Az elmúlt napokban az Úr Jézus is meg a Szűzanya is többször felszólított, hogy most már ne halogassam az indulást. Az Úr Jézus még ezt is mondta: „Erős ellentmondásaid azért vannak, mert Én ezáltal is biztosítani akarlak, hogy az ügy Tőlünk ered.” Most, e szavak hallatára szenvedéseim valóban az eddiginél is sokkal nagyobb fokra emelkedtek. Úgy, ahogy azt az Úr Jézus előre megmondta: a küzdelmek majd ismét levesznek lábaimról.Vannak idők, mikor az Úr csodálatos fényessége néhány pillanatig bevilágít lelkembe, és úgy érzem, tisztán látom a dolgokat, de amint ez a néhány pillanat elmúlik, még kínosabbá válnak.
1963. január 24.
Újabb indítást kaptam: „Cselekedj! Kérésemet ne mellőzd el!” A szavak, melyeket hallottam, erélyesek voltak. Lelkem megremegett. Azután a Szűzanya is szólt hozzám: „Az ellenkezés, mellyel szavaimat fogadod, emberi kételyeidből fakad. Ezekkel csak elnyomod lelked cselekvőképességét, s ez lelked kárára van. Ha ezeket nem igyekszel magadtól állandóan távol tartani, ez megingat a Reánk való hagyatkozásban.”
„Ma szeretnélek mindnyájatokat szentgyónásra hívni, még akkor is, ha néhány nappal ezelőtt gyóntatok. Szeretném, ha ünnepemet mindannyian lelketek mélyén átélnétek. Ezt nem tudjátok megtenni, ha nem hagyatkoztok egészen Istenre; ezért hívlak benneteket az Istennel való kiengesztelődésre.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
Üdvözlégy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse,
Jézus, Aki hitünket növelje!
... Aki reményünket erősítse!
... Aki szeretetünket tökéletesítse!
Üdvözlégy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.
Jézus erre így szólt: „Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta..." (Jn 12,7)
Néha nagyon felszínesen értékeljük az eseményeket. Nem is sejtjük, mi lehet egy-egy mondat, mozdulat, cselekedet mögött. Márpedig helyesen értékelni csak az tud, aki a teljes valóságot látja. Jézus Krisztus erre tanít minket.
Ő feltámasztotta Bethániában Lázárt. Utána Lázár testvérei meghívták sokadmagával egy vacsorára. Nagy szenzáció volt: Lázár, aki halott volt, ott ül Jézus mellett. Márta felszolgált, Mária pedig...?
Mária eltűnt, majd visszajött egy kis edénykével, amiben drága illatos kenet volt, azt mind Jézus lábára kente, s a hajával megtörölte. Mindenki látta, hogy ez kincset érő kenet, amiből legfeljebb egy cseppet szoktak a nagyon tisztelt vendég hajára tenni. De nem így eltékozolni!
Júdás azonnal számol: legalább háromszáz dénárt (egyévi átlagkeresetet) ért. Ő is szívesen fogadta volna, vagy a szegényeknek kellett volna adni.
A jelenlevők nem is sejtik, hogy Mária milyen hálás Jézusnak, hogy visszaadta a testvérüket. A hála mellett ott van benne az Istennek kijáró tisztelet és imádat is. Élete legnagyobb kincsét adta oda, és eszébe sem jut számolgatni, mert mindent szeretne Jézusnak ajándékozni.
Közben pedig ő sem tudja, hogy ennél még többről van szó. Egy héttel később Jézus már meghal a kereszten, és gyorsan kell majd eltemetni, a szokásos kegyeleti megkenés nélkül. Ezért mondja a Mester: az én temetésem napjára szánta ezt. Mária tehát tudtán kívül részt vett Isten üdvterve megvalósulásában.
De jó lenne a dolgok mélyére látni, és így mindig helyes ítéletet alkotni!
Uram, segíts, hogy egyre többet lássak a valóságból, s hadd lehessek én is eszközzé a kezedben, tudatosan vagy tudtomon kívül is!
32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. 33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 34 Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin. 35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! 36 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, 37 és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! 38 Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. 39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! 40 De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! 41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. 42 Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! 43 Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
Itt derül ki, hogy Jézus megfeszítését beleillesztették egy már eleve kitűzött nyilvános kivégzésbe, bűnösök közé sorolták (Ézs 53,12). A sirató hangjait elnyomja Jézus ellenségeinek, a katasztrófaturistáknak, a kivégzést végrehajtó katonáknak és az egyik, vele együtt megfeszített gonosztevőnek (rablónak, Mk 15,27) a csúfolódása. Jézust már a főpap udvarában és Heródesnél is kigúnyolták (22,63; 23,11), de Lukács itt sajátos kifejezést használ: ez a csúfolódás fölényeskedő sértegetés. Így csúfolódtak korábban Jézuson a farizeusok (Lk 16,14), s így űzne csúfot Istenből a tévelygő ember, aki azt hiszi, hogy fölébe kerekedhet a Mindenhatónak (Gal 6,7). A tehetetlen Jézuson élcelődők látszólag Heródes szellemében járnak el (23,6), csodát követelnek: ha ő Isten választottja, felkentje, ha ő a király, a megmentő, akkor mentse meg magát! Valójában egy őrjöngő rítusban vesznek részt: elbánnak a bűnbakkal, s ekként mentik meg magukat. Rettenetes beteljesítése ez a prófétai szónak: sokak bűnét hordozta (Ézs 53,12). A megalázással azt fejezik ki: itt és most lezárul a Jézus-ügy. Ellenben Jézus imádsága – bocsásd meg nekik! – azt tárja fel: itt és most nyílik meg a kegyelem. Nem mentette meg magát, hogy másokat megmentsen. Téged is.
Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. (Péld 16,32)
Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Mt 5,9)
De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve. (Gal 4,4)
Lekciók: Lk 1,26-38; Ézs 7,10-15
Igehirdetési alapige: Róm 8,1-4
A harchoz, az erőszakhoz elég ellentmondásos a hozzáállása a Bibliának. Egyfelől ott van a "szeresd felebarátodat", másfelől pedig telis-tele van az Ószövetség Isten által hitelesített és akart háborúskodással. Ez egyrészt alázatra kell, hogy intsen bennünket, ugyanis nem szoríthatjuk be Istent egy "dobozba", hogy "ő biztos csak ilyen", vagy "ő biztos csak ezt vagy azt akarhatja". Nem. Isten Úr, aki azt tesz, amit akar. Azonban ha választani kellene a harc és a béke között, hogy melyik kellene, hogy jobban jellemezze a hívő, Krisztus-követő embert, akkor az egyértelműen a béke. Van, hogy elkerülhetetlen a harc, a béke az örök A terv. És ez azért is nagyon fontos, mert bizony sokkal könnyebb harcolni, mint békében lenni. Sokkal könnyebb mások ellen cselekedni, mint másokért. Az ige azonban arra int ma bennünket, hogy ne másokon akarjunk uralkodni, hanem inkább saját magunkon. Ezenkívül pedig fantasztikus buzdításunk is van arra, hogy a béke teremtésével bekapcsolódjunk Isten teremtő munkájába.
A béketeremtő folyamat lesz az, ami összekapcsol bennünket Istennel, olyannyira, hogy mások számára is nyilvánvalóvá teszi: az Úrhoz tartozunk.
*
Áldjon meg minket az Isten igazi békességgel!
Ne hamis kompromisszummal, ne is megtört hallgatással, hanem valódi, teremtő békével!
Ámen.
Szerző: Kovács Viktor
https://www.youtube.com/watch?v=uNOn32trKKM
Mondj ma te is igent Istennek! - Reggeli elmélkedés egy kiválasztott szentírási rész alapján - Szerkesztő: Kertész Marika #ReggeliCsendesség #Családpásztor #CsaládpásztorEvangelizációsSzolgálat
Kilencedik nap
Szent József küzdelme a halállal
Elmélkedés (Gondoljuk át)
1. Mennyei Atyám, tudom, hogy isteni tekinteted szemléli most lelkemet és kegyesen nézi áhítatomat. Jöjj segítségemre megvilágosító kegyelmeddel és add, hogy a mai elmélkedésben megismerjem, mint küzdött Szent József a halállal, és megtanuljak tőle jó élettel előkészülni utolsó órámra.
2. Félhomályos szobában halálos ágyán fekszik Szent József. Testét fájdalmak gyötrik, lelke érzi, elközelgett a halálos vég. Gondolkodik. A kísértő gonosz, a kétségbeesés hurokját veti feléje és lekicsinyli mindazt, amit tett. Szegénységben élt, pedig ha a gazdagságra törekszik, mennyi jót tehetett volna. Reggeltől estig dolgozott, pedig ha övéit elhagyja, mennyi jóra taníthatta volna az embereket... Szent József mosolyog a sátán kísértésén. - A gonosz lélek nem adja fel a küzdelmet. Az Úr Jézustól és Szűz Máriától való elválás keserűségével akarja megzavarni lelkét. Szent Józsefet ez sem ejti kétségbe. Lelke áttekinti a múltat, jelent és a jövőt. Múltjából az erények és munka emlékei maradtak meg. Az erényeket Istenért gyakorolta, a nehéz munkát Jézusért vállalta. Jelene két drága lélek közelségéből áll: Jézus és Mária állnak mellette. Jövője biztos, hiszen az igaz Bíró csak jutalmat adhat neki, a hűségesnek. Lehunyta szemét e világon, hogy az örök boldogság honában ébredjen fel.
3. Szent Józsefet is megkörnyékezte a gonosz lélek kétségbeejtő kísértése. Hiszen ő is ember volt! De szóba sem állt vele, még akkor sem, amikor a jónak látszatába burkolta támadásait.
- Nyugodtan várta a halált, mert jutalma biztonságának záloga volt erényes élete.
A halál csak annak nehéz, ki könnyelműen élt.
Annak azonban könnyű, aki nehézségekkel bár, de küzdött a bűnös élet csábításai ellen.
- Szent József örömmel halt meg, mert tudta, hogy odaát, az örökkévalóság végtelen boldogságában együtt lesz Jézusával.
4. A kísértés még Szent Józsefet sem kímélte meg. Vigasztaló és bátorító ez számomra is, aki nem egyszer már-már ellankadok a gonoszság elleni harcban.
- Szent József halálát könnyűvé tette erényes élete. Számomra is az élet a halál előkészülete.
Ámde jó előkészület-e az én életem?
- Szent József örömmel halt meg, mert vele volt Jézus és Mária.
Velem van-e az Üdvözítő s a Szűzanya?
Mi lenne, ha mint annyi embernek, hirtelen kellene az örök Bíró elé lépnem?
Nem taszítottam-e el Jézust halálos bűnnel?
Küzdeni, erényekben és kegyelemben akarok élni, hogy jól tudjak meghalni!
Könyörgés
Úristen, kinek kezéből Szent József küzdelmeivel és erényes életével
a boldog halált kiérdemelte, tekints kegyesen kiváló szolgád érdemeire,
és hallgasd meg könyörgését.
Szent József, ki boldog halállal múltál ki, mert erényesen éltél e földön,
esdd ki számomra is a bűnbánatban megtisztult élet után
a jó halál kegyelmét, és te, aki haláloddal is érdemet szereztél az Úrnál,
ajánld fel haláltusád egyetlen pillanatát annak a kegynek elnyerésére,
amelyért e szent kilencedet tartom. Ámen.
Befejező ima
Ájtatosságom befejezésekor fokozott bizalommal fordulok hozzád,
Szent József, Isten érdemes szolgája! Bizalmamat erősíti az a tudat,
hogy kilenc napig elmélkedvén erényeid fölött beláttam eddigi gyarlóságomat,
buzgóságod és igaz vallásosságod utánzására határoztam el magam.
Hiszem, hogy szándékom kedves előtted, és ennek alapján remélem,
megjutalmazod törekvésemet, és hathatós közbenjárásoddal
támogatod nagy kérésemet.
Mennyei Atyám! Nagy, és életemben jelentős a kérés, melyet e szent kilencedben
trónusod elé tártam. Tudom, hogy annak kiesdésére a magam szavának ereje kevés,
és épp ezért erősítem könyörgésemet Szent József közbenjárásával.
Bizalommal tölt el a remény, hogy nem veted meg annak pártfogását,
akit oly nagyra becsültél e földön, hogy egyszülött Fiadnak, Üdvözítőnknek
oltalmazójául és Szent Anyjának élettársául választottad.
Ne az én gyarlóságomat és érdemtelenségemet tekintsd jóságos Uram,
hanem Szent József érdemeiért légy irgalmas hozzám. Ámen.
1. Véget ért Ferenc pápa nagyböjti lelkigyakorlata
2. Áprilisban Magyarországra látogat az egyházfő
3. Új rendelet a költségvetés kiegyensúlyozására
4. Egy szemtanú beszámolója a kalábriai hajótörésről
5. Az ukrán nagykövet a háború egy évéről
6. Interjú Kolumbia legújabb bíborosával
7. Őslakosok és szerzetesnők küzdelme egy olajipari céggel
8. Új szobrok készültek Padre Pióról
9. Szűz Mária eljegyzési gyűrűje
A magyar változat a Magyar Kurír megrendelésére készült.
Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.
Jézusom! Életre keltettél a halálból, mi másról is ujjonghatna szívem,
mint végtelen hálámról és örömömről?
Köszönöm, hogy megtapasztalhattam a szeretetnek ezt az isteni erejét,
köszönöm, hogy te vagy a feltámadás!
Köszönöm, hogy a körülöttem lévők is láthatják,
mekkora csodát műveltél méltatlan szolgáddal, és megérthetik,
hogy Isten számára semmi sem lehetetlen.
Köszönöm, hogy engedted megtapasztalni a halál ízét,
hogy még csodálatosabb legyen újjászületni.
Dicsérlek és áldlak, mert így tetszett ez neked!
Köszönöm, hogy együtt sírsz a szenvedőkkel,
és megrendülsz a fájdalom láttán.
Köszönöm azt is, hogy nemcsak együtt érzel velünk, ha nagyon fáj,
de örök szenvedést viseltél el értünk.
Köszönöm szeretetedet, mely attól igazi és örök,
hogy semmi mással nem lehet rá válaszolni, csak szeretettel.
Támassz fel engem minden nap a bűn sírjából,
és háladallá változik életem. Amen.
Bevezető
Ma az üdvösség történetének azt az eseményét ünnepeljük, hogy Gábriel főangyal közli Máriával az Isten üzenetét, miszerint ő lesz a Megváltó anyja. Mária csodálkozik, de nem ellenkezik. Alázattal fogadja el Isten tervét, és kimondja beleegyezését: „Legyen nekem a Te igéd szerint”. Ezzel indul el az emberiség megváltásának nagy műve a földön. Ezzel ad Mária örök szép példát mindnyájunknak arra, hogy mindenkor érdemes ráhagyatkozni Isten akaratára. Mi is erre törekszünk, és ehhez kérjük a Szűzanya közbenjárását mai szentmisénkben.
Hívek könyörgése
Testvéreim! Forduljunk bizalommal az Úr Jézushoz, hogy Szent Anyja közbenjárására hallgassa meg kéréseinket! 1. Urunk, Jézus Krisztus! Segítsd a keresztény híveket, hogy Isten üzenetét mindenkor olyan alázattal fogadják, mint Szűzanyád Názáretben. 2. Világosítsd meg kegyelmeddel a kételkedők, bizonytalanok lelkét, hogy felismerjék életük helyes célját és igazi értelmét. 3. Erősítsd és bátorítsd szentatyánkat, püspökeinket, papjainkat és a szerzeteseket, hogy mindnyájan a Szűzanya lelkületével teljesítsék hivatásukat. 4. Erősíts meg mindnyájunkat, hogy életünk nehéz óráiban is ki tudjuk mondani: „legyen meg a Te akaratod!” 5. Add, hogy a Szent Szűz példájára mi is Krisztus-hordozók legyünk, és ennek tudata adja meg lelkünk békéjét, boldogságát. Urunk, Jézus Krisztus, aki érettünk emberré lettél, add, hogy megtestesülésed által eljussunk hozzád, a mi Istenünkhöz. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Amen.
1569 "A hierarchia alsóbb fokán állnak a diákonusok, akik »nem papságra, hanem szolgálatra« kapják a kézfeltételt." [54] A szentelendő diákonus fejére egyedül a püspök teszi rá a kezét, így jelezvén, hogy a diákonus szolgálata feladataiban kapcsolódik sajátosan a püspökhöz. [55]
1570 A diákonusok sajátos módon részesednek Krisztus küldetésében és kegyelmében. [56] A fölszentelés szentségi pecséttel (character) látja el őket, mely eltörölhetetlen, és Krisztushoz tesz hasonlóvá, aki "diákonus", azaz mindenki szolgája lett. [57] A diákonusok föladata többek között, hogy a püspöknek és a papoknak szolgáljanak az isteni misztériumoknál, elsősorban az Eucharisztia ünneplése során, áldoztassanak, eskessenek és megáldják a házaspárt, hirdessék az evangéliumot és prédikáljanak, temessenek és végezzék a szeretet különféle szolgálatait. [58]
1571 A II. Vatikáni Zsinat után a latin Egyház "mint az egyházi hierarchia sajátos és állandó fokozatát" [59] helyreállította a diakonátust. A keleti egyházak mindig megőrizték. Ez az állandó diakonátus, amit nős emberek is fölvehetnek, jelentősen gazdagítja az Egyház küldetését. Tanácsos és hasznos, hogy olyan férfiak, akik az Egyházban -akár liturgikus és pasztorális életében, akár a szociális és karitatív tevékenységében- valóban diákonusi szolgálatot látnak el, "megerősödjenek az apostoloktól áthagyományozott kézfeltétel által, és szorosabban kötődjenek az oltárhoz, hogy ezáltal a diakonátus szentségi kegyelmével hatékonyabban tölthessék be tisztüket". [60]
1572 A püspök-, pap- vagy diákonusszentelés, mivel a részegyház életében annyira fontos, megköveteli a hívők minél nagyobb számú részvételét. Lehetőség szerint vasárnap, a székesegyházban és az alkalomhoz illő ünnepélyességgel történjen. A három szentelés, tudniillik a püspök-, pap- és diákonusszentelés szerkezete ugyanaz. Helyük a szentmise keretében van.
1573 Az egyházi rend szentségének lényegi szertartása mindhárom fokozatban abban áll, hogy a püspök ráteszi kezét a szentelendő fejére, és a megfelelő szentelő imádsággal kéri Istentől a Szentlélek kiárasztását és a különös kegyelmi ajándékokat ahhoz a szolgálathoz, amelyre a jelöltet szenteli. [61]
1574 Mint valamennyi szentség esetében, itt is vannak kiegészítő szertartások. Ezek a különböző liturgikus hagyományokban nagy változatosságot mutatnak, de közös bennük, hogy a szentségi kegyelem különböző szempontjait fejezik ki. Így a latin Egyházban a bevezető szertartások -a szentelendő bemutatása és kiválasztása, a püspök beszéde, a szentelendő megkérdezése, a mindenszentek litániája- azt fejezik ki, hogy a jelölt kiválasztása az Egyház szokásainak megfelelően történt. Ezek készítik elő az ünnepélyes fölszentelést. A fölszentelést követő szertartások szimbolikus módon fejezik ki és zárják le a végbement misztériumot: a püspököt és a papot szent krizmával kenik meg, ami a szolgálatukat termékennyé tevő Szentlélekkel való fölkenés jele. A püspöknek átadják az evangéliumos könyvet, a gyűrűt, a mitrát és a pásztorbotot az evangélium hirdetésére szóló apostoli küldetése, Krisztus jegyese, az Egyház iránti hűsége és az Úr nyája fölötti pásztorkodás jeleként. A papnak átadják a paténát és a kelyhet a szent nép áldozatának [62] jeleként, melyeket Istennek kell bemutatnia. A diákonusnak, aki Krisztus evangéliumának hirdetését kapta küldetésül, átadják az evangéliumos könyvet.
1575 Krisztus kiválasztotta az apostolokat, és részt adott nekik a maga küldetésében és hatalmában. Az Atya jobbjára emeltetvén nem hagyja el nyáját, hanem mindig őrzi az Apostolok és vezeti a pásztorok által, akik ma folytatják az ő művét. [63] Krisztus tehát egyeseket apostolként, másokat pásztorként "ad". [64] Tevékenységét a püspökök által folytatja. [65]
1576 Mivel az egyházi rend az apostoli szolgálat szentsége, a püspökökre, mint az Apostolok utódaira tartozik, hogy "a lelki ajándékot" [66] és "az apostoli magvetést" [67] továbbadják. Az érvényesen szentelt, azaz az apostoli jogfolytonosságban álló püspökök az egyházi rend három fokozatának érvényes kiszolgáltatói. [68]
1577 "A szent egyházi rendet érvényesen csak megkeresztelt férfi veheti föl." [69] Az Úr Jézus férfiakat választott ki, hogy létrehozza a tizenkét apostol kollégiumát, [70] és ugyanezt tették az apostolok, amikor munkatársakat választottak, [71] akiknek folytatniuk kellett az ő feladatukat. [72] A Püspökök Kollégiuma, melyhez az áldozópapok a papságban kapcsolódnak, jelenvalóvá és aktuálissá teszi a Tizenkettő kollégiumát Krisztus visszajöveteléig. Az Egyház tudja, hogy Urának e kiválasztása kötelezi. Emiatt nem lehetséges a nők pappá szentelése. [73]
1578 Senki sem formálhat jogot ahhoz, hogy fölvegye az egyházi rend szentségét. Ugyanis senki nem tulajdoníthatja magának ezt a hivatalt. Ehhez Istentől kell meghívást kapni. [74] Aki jeleit észleli, hogy Isten fölszentelt szolgálatra hívja, kívánságát alázatosan alá kell vetnie az Egyház tekintélyének, melynek joga és felelőssége valakit az egyházi rend fölvételére bocsátani. Mint minden kegyelmet, ezt a szentséget is csak ingyenes ajándékként lehet fogadni.
1579 Az állandó diákonusok kivételével a latin Egyház rendes körülmények között minden fölszentelt szolgáját olyan hívő férfiak közül választják, akik nőtlenek, és megvan az akaratuk, hogy a cölibátust "a mennyek országáért" megtartják (Mt 19,12). Akik arra kaptak meghívást, hogy osztatlanul az Úrnak és az ő dolgainak szenteljék magukat , [75] egészen átadják magukat Istennek és az embereknek. A cölibátus annak az új életnek a jele, melynek szolgálatára szentelik az Egyház szolgáját; az örvendező szívvel vállalt cölibátus ragyogóan hirdeti Isten országát. [76]
1580 A keleti egyházakban évszázadok óta más egyházfegyelem van érvényben: míg a püspököket kizárólag nőtlen férfiak közül választják, addig nős férfiakat diákonussá és áldozópappá szentelhetnek. Ez a gyakorlat hosszú idő óta törvényesnek számít; ezek a papok közösségeikben gyümölcsöző szolgálatot teljesítenek. [77] Egyébként a keleti egyházakban a papi cölibátus nagy tiszteletnek örvend, és a papok közül sokan teljesen szabadon választják Isten országáért. Mind Keleten, mind Nyugaton, aki megkapta az egyházi rend szentségét, többé nem köthet házasságot.
A Didaché az apostolok halála utáni időszak (a 2. század eleje) legfontosabb műve, amely betekintést ad a korai Egyház liturgikus életébe. Ebből a dokumentumból tudjuk, hogy ebben az időben már általánosan elfogadott volt az „eucharisztia” elnevezés. A mű az egyik legősibb eucharisztikus imát tartalmazza és röviden leírja a vasárnapi Eucharisztia megünneplését (14. fej.), melynek a fő formai és tartalmi elemei a következők:
1.a közösségi ünneplés;
2. a „kenyértörés”;
3. amelyhez kapcsolódik a hálaadás (eucharistia).
4. Ez együtt az a „tiszta áldozat”, amelyet előre jelzett az Ószövetség.
5) Ezt az áldozatbemutatást, amit korábban még próféták és tanítók végeztek, most már a liturgiában a püspökök és a diakónusok végzik. A könyv
hangsúlyozza a bűnbánat fontosságát: bűnbánatot kell tenni, hogy az áldozat tiszta legyen (14,1-2), olyan, amit már Malakiás próféta is megjövendölt
(1,10-11). Az Eucharisztikus imát (anaphora/kánon) is tartalmazó részek (9-10. fejezet) értelmezésére vonatkozóan különböző értelmezésekkel találkozhatunk. Egyesek azt a véleményt képviselik, hogy csak egy egyszerű agapéval kapcsolatos hálaadó imádságot ír le a szerző, és nem egy korabeli kánonról van szó. Mások szerint nyilvánvaló, hogy egy kezdetleges kánonnal van dolgunk, melynek alapját a zsidó liturgikus minta adta.
Az Eucharisztia ünnepléséről az első részletes beszámolót Jusztinosznál (1165) találjuk. Az 1. Apológia 67. fejezetben részletesen leírja a korabeli keresztények vasárnapi eucharisztiáját. A 65. fejezet egy olyan eucharisztiának a menetét írja le, amelyben valaki a beavató szentségekben részesült. Részletesebb magyarázat nélkül megemlíti a jellegzetes mozzanatait: befogadás a testvéri közösségbe, imádság a neofitákért, békecsók, a kenyér és a bor elkészítése, eucharisztikus anaphora Ámennel, a konszekrált kenyér és a bor kiosztása a jelenlevőknek és átadása a diakónusoknak, akik visznek belőle a távollévőknek is. A mű 66. fejezetében egyértelműen tanítja Krisztus valóságos jelenlétét: „Ezeket mi nem úgy vesszük, mint közönséges kenyeret vagy közönséges italt, hanem mint a megtestesült Jézus Krisztus, Megváltónk, az Isten igéje (logosz) által a mi üdvösségünkre felvett testet és vért, az ő hálaadó imájával megáldott táplálékot, és azt tanultuk, hogy a megtestesült Jézusnak teste és vére ez” (66,2).
Liturgikus-teológiai szempontból fontos a Hüp-politosznak tulajdonított Traditio apostolica (215 körül).
Az első olyan óegyházi irat, amely liturgikus szövegeket is tartalmaz. A mű a keresztény beavatás leírása közben lejegyzett számunkra egy korabeli Eucharisztikus imát (kánon), amely a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform keretében, kibővített formában a szentmise második Eucharisztikus imája lett. Ez az első olyan liturgikus szöveg, amely úgy értelmezi Jézusnak az utolsó vacsorán elmondott szavait mint „alapítási igéket”. Megjelenik az epiklézis kétféle formája: először az adományokra hívják le a Szentlelket, majd pedig azokra, akik „részesülnek benne”. Leírása szerint a püspök az, aki elmondja a nagy hálaadó imádságot a kenyér felett, „hogy Krisztus testét megjelenítse”, és ő az, aki áldoztat, a következő szavakkal: „a mennyei kenyér Krisztus Jézusban” A koncelebrálás meglétéről is tanúskodik ez a liturgikus szöveg, amikor kijelenti: a püspök „az összes presbiterekkel együtt kezét az adományokra téve e szavakkal adjon hálát” (4. fejezet).
Úrnő, te megáldottad az Ő házát, megszentelted a lakását. Ez elfogadott Jeruzsálem leányai között, akiknek emléke áldott. A szent angyalok áldottá nyilvánították, dicsőítsétek őt, ti Hatalmasságok és Uralmak. Ti népek és nemzetek, keressétek az okosságát, és kutassátok ki az irgalmának a kincseit. Jóságosan gondoljatok rá, és a szív egyszerűségében keressétek őt. Dicsőség az Atyának...
„Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”
„Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Siloe annyit jelent, mint Küldött.
Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.”
Ebben a Nagyböjtben járj a „Szív Útján!”
Kattints és Imádkozz!
A Pápa Imavilághálója (Imaapostolság) egy olyan szolgáltatás, amelynek célja a Szentatya havi imaszándékainak az egész világon való terjesztése. Ezek a szándékok az emberiség és az Egyház számára valódi kihívások, mivel a Szentatya mai világ miatti törődését fejezik ki. Célunk, hogy ezek az imaszándékok vezessék cselekvésünket és imáinkat az adott hónapban.
Ezt a hálózatot azok alkotják, akik készek a Krisztus küldetésében való együttműködésre életük mindennapi felajánlásával, bármely helyen vagy helyzetben. A misszióra való felhívás az a tűz, amely az Atya szívéből a világ szívébe küld apostolokká.
Az ima globális hálózatát 1844. december 3-án, Xavier Szent Ferenc ünnepén alapította Gautrelet jezsuita atya. Azoknak a fiatal diákoknak, akik misszionáriusként szerettek volna eljutni a világba, azt mondta: „Legyetek misszionáriusok imádkozva, a mindennapi életetek felajánlásával. Küldetésetek itt és most van, a tanulmányotokban és a mindennapi kis dolgokban. Ha Isten akaratára nyitottan teljesítitek ezt, akkor már az egész Egyháznak segítő apostolok vagytok.”
Ferenc pápa megújította hívását minden ember számára, arra kérve mindenkit, hogy csatlakozzon hozzá, ehhez a nagy küldetéshez, egyre figyelmesebben a körülöttünk lévők igényeire. Ezt a meghívást a 2017. január 8-ai Angelus üzenetében fejezte ki.
Arra is szeretnélek meghívni Benneteket, hogy csatlakozzatok a Pápa Világméretű Imahálózathoz, amely a közösségi hálózatokon keresztül is terjeszti az általam az Egyház számára minden hónapban javasolt imaszándékokat. Ilyen módon az imaapostolság előrehalad, és növekszik a közösség.
Újítsuk meg a Szentatya havi imaszándékai iránti igyekezetünket, és tekintsünk magunkra misszionáriusként a mindennapi életünkben.
Szeretnéd átalakítani a világot az ima és a cselekvés útján?
„Szeretnélek felkérni benneteket, hogy csatlakozzatok a Pápa Imavilághálójához, amely a közösségi hálózatokon keresztül is terjeszti azokat az imaszándékokat, amelyeket minden hónapban javaslok az Egyház számára. Ilyen módon előre halad az imaapostolság, és növekszik ez a közösség.” - Ferenc pápa
Mindenki, aki a havi szándékért imádkozik, már tagja a Pápa Imavilághálójának!
Az Imavilágháló magyar oldala a Kattints és Imádkozz! www.kattima.hu
Haladj egy lépéssel tovább, és csatlakozz, hogy emlékeztetőt kapj a közelgő hírekről és a havi imádságról. Köszönjük, ha a Pápa Imavilághálójának tagja leszel, és elköteleződsz a havi imaszándékok imádkozása mellett!
Imádkozzunk együtt ezen a napon az élet védelme érdekében, a fogantatástól a természetes halálig!
JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA (GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY) ÜNNEPE
Ne félj!
A Szentírásban, amikor Isten megmutatkozik azoknak, akik hajlandók Őt befogadni, gyakran szól így: “Ne félj”. Ezt mondja Ábrahámnak (vö. 1Móz 15,1), Izsáknak (vö. 1Móz 26,24), majd Jákobnak (vö. 1Móz 46,3), és így tovább, egészen Józsefig (vö. Mt 1,20) és Máriáig. Az angyali üdvözletkor Gábor így szólt Máriához: “Az Úr van veled”, majd “Ne félj”.
Tapasztalatból tudjuk, hogy a félelem túszként tart minket, de amikor megnyílunk Isten előtt, ő kiszabadít a félelem fogságából. Félelmünknek sokféle gyökere lehet: megrémítenek a bűneink, elkeserít a múlt, nem gyógyulnak a sebeink, szétesünk az ismétlődő bukásaink miatt, reményvesztettnek érezzük magunkat…
Isten világos és vigasztaló “Ne félj!” üzenete nekünk is szól. Isten ismeri gyengeségeinket és csak egy dolgot kér tőlünk: gyarlóságainkat, nyomorúságainkat, ezekből fakadó félelmeinket ne tartsuk magunkban, hanem vigyük el Hozzá és tegyük le Elé. Nála az elkeseredés okai a feltámadás lehetőségeivé válnak.
A mai nap imamódjának a Lectio Divinát ajánljuk.
Szentírási idézet:
Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.
Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége! (Lk 1,26-33)
Gyakorlat:
Életed mely területén érzed a félelem foglyának magad? Vidd ezt Isten elé, és halld, amint neked is kimondja: “Ne félj!”. Fogadd be szabadító erejét! Milyen változásra hív ez a szabadulás? Kérd, hogy ajándékozzon meg azzal, amire ehhez a változáshoz szükséged van!
Zene: Harpa Dei: Ave Maria in Hebrew
https://www.youtube.com/watch?v=_lMVX2eDIfI
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."