KATTIMA.hu Kattints és imádkozz! – Evangélium és Ima, minden nap, Ferenc Pápa imaszándékával.

A konfliktusövezetekben élő keresztényekért

Imádkozzunk, hogy a háború vagy konfliktus sújtotta területeken élő keresztények, különösen a Közel-Keleten, a béke, a kiengesztelődés és a remény magvetői legyenek.
 

A hónap imája

Béke Istene,
aki a Te Fiad vére által
kiengesztelted a világot magaddal,
ma a háborúk és erőszak által sújtott keresztényekért imádkozunk.

Érezzék még a fájdalom közepette is
mindig a Te jelenléted gyöngéd jóságát
és hitben élő testvéreik imáit.

Mert csak Általad, és a testvéri kapcsolatok által megerősítve
lehetnek a megbékélés magvetői,
a remény építői kicsiben és nagyban egyaránt,
akik meg tudnak bocsátani és képesek továbblépni,
áthidalni a szakadékokat,
és irgalmasan törekszenek az igazságosságra.

Uram, Jézus, aki boldognak nevezted
azokat, akik a békéért munkálkodnak,
tegyél minket a béke eszközeivé,
még ott is, ahol lehetetlennek tűnik az összhang.

Szentlélek,
a remény forrása a legsötétebb időkben is,
őrizd meg a szenvedők hitét és erősítsd reményüket.
Ne engedd, hogy közönybe süllyedjünk,
és tégy minket Jézushoz hasonlóan az egység építőivé.
Ámen
 

Felajánló ima

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Leó pápa
e havi imaszándékáért, hogy a háború vagy konfliktus sújtotta
területeken élő keresztények, különösen a Közel-Keleten,
a béke, a kiengesztelődés és a remény magvetői legyenek.
Ámen

Mindennapi magatartásunk

Munkálkodjunk a békéért

„Kedves közel-keleti keresztény testvéreim... Ebben a térségben arra vagytok hivatva, hogy a béke, a megbékélés és a fejlődés építői legyetek, hogy előmozdítsátok a párbeszédet, hidakat építsetek a Boldogságok szellemében (vö. Mt 5,3-12), hogy a béke evangéliumát hirdessétek.” (Ferenc pápa)

„Valóban a béke emberei vagyunk? Telve vagyunk azzal a vágyakozással, hogy mindenhol Jézus szelídségét mutassuk meg, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe? Magunkévá tesszük-e, szívünkben és imáinkban hordozzuk-e a fáradtságot, a sebeket és az ellentéteket, amelyeket magunk körül látunk?” (Ferenc pápa)

Értékeljük a kis gesztusokat

„Kedves közel-keleti keresztény testvéreim... Az ellenségeskedés és a konfliktusok közepette az a testvériség és egyszerűség, amelyet ti megéltek, Isten Országának a jele.” (Ferenc pápa)

A mindennapi életben, a kis testvéri gesztusokkal, bárhol is legyél, elvetheted a közösség magvait, és így hozzájárulhatsz a világbékéhez. Melyek ezek a gesztusok a te életedben?

Segítsük elő a megbékélést

„Kedves közel-keleti keresztény testvéreim... Az Úr által kívánt egység ezekben a nehéz időkben minden eddiginél szükségesebb; ez Isten ajándéka, aki a szabadságunkhoz szól és várja a válaszunkat.” (Ferenc pápa)

Keresd a kiengesztelődést a testvéreddel, miközben az úton haladsz, és imádkozz, hogy a benned lévő Jézus által szeresd azokat, akiket az életedbe helyezett, azokat, akiket a családodban, a közösségedben, a munkádban nehezen tudsz elfogadni. Az Úr számít a te hozzájárulásodra ebben a hónapban.

Tartsuk életben a reményt

„Kedves közel-keleti keresztény testvéreim... Arra buzdítalak benneteket, hogy maradjatok közel Hozzá, mint a vesszők a szőlőtőhöz, abban a bizonyosságban, hogy semmiféle megpróbáltatás, szorongatás vagy üldözés nem választhat el Tőle.” (Ferenc pápa)

Hova helyezed a reményedet? Ne feledd, hogy a nehézségek közepette csak Krisztus képes életben tartani a reményt, amely nem csal meg. Fogadd el ezt a reményt a Vele való napi kapcsolatodban, hogy terjeszthesd azt magad körül.

Legyünk szolidárisak a háborúban szenvedőkkel

„Kedves közel-keleti keresztény testvéreim... A szeretet tanúságtételével a társadalmi élet legértékesebb támogatását nyújtjátok, és egyúttal hozzájárultok a békéhez, amelyre ez a térség éppúgy éhezik, mint a kenyérre.” (Ferenc pápa)

Hogyan szeretnél segíteni azoknak a testvéreidnek, akik a Közel-Keleten az életüket kockáztatják Krisztusért, azáltal, hogy szolidaritást és szeretetet tanúsítasz a háború sújtotta emberek iránt? Amit szeretetből teszel a helyedről, az értékes és segít ebben a küldetésben.

Szeress ingyen

Áldd az Urat ezért a napért, amelyet neked ad, hogy élhess.

A mai evangéliumi szakasz emlékeztessen arra, hogy: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8).

Légy erős abban a szeretetben, amelyet Tőle kaptál. Ismerd meg, hogy gyengeségedben is szeretsz. Kérd az erőt, hogy szeress anélkül, hogy bármit is várnál cserébe.

Bízd Rá a konfliktusok közepette élő keresztényeket: legyenek az ingyenesség evangéliumának tanúi, készen a gyógyításra, a vigasztalásra és a szolgálatra.

Gyengeségükben mutassák meg az Ő irgalmának erejét, és legyenek élő jelei az Ő jelenlétének.

Bízd magad Szűz Mária, mennyei Anyánk közbenjárására, és mondd el a napi felajánló imát.

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Leó pápa
e havi imaszándékáért, hogy a háború vagy konfliktus sújtotta
területeken élő keresztények, különösen a Közel-Keleten,
a béke, a kiengesztelődés és a remény magvetői legyenek.
Ámen

(Az EYM olasz csapata)

Holnap Törökországba, majd Libanonba utazom, hogy meglátogassam ezeknek a történelemben és spiritualitásban gazdag országoknak kedves népeit. Ez alkalom lesz az első ökumenikus zsinat 1700. évfordulójának a megünneplésére, valamint a katolikus közösségnek, keresztény testvéreinknek és más vallások tagjainak a megismerésére. Kérem, kísérjetek imáitokkal.

Az emberek arra hivatottak, hogy a teremtés művének munkatársai legyenek, és ne csupán a mesterséges technológia által generált tartalom passzív fogyasztói. Méltóságunk abban rejlik, hogy képesek vagyunk gondolkodni, szabadon választani, feltétel nélkül szeretni és hiteles kapcsolatokat létesíteni másokkal. Az emberi személyre jellemző és kiegyensúlyozott fejlődését garantáló tulajdonságok felismerése és megóvása elengedhetetlen a mesterséges intelligencia következményeinek kezelésére szolgáló megfelelő keret létrehozásához.

Szeretném, ha emlékeznénk az Úr szavaira: „Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt legkisebb testvéreim közül egynek is, nekem tettétek” (Mt 25,40). Ez valóban így van! Ha konkrét módon szeretjük az éhezőket és szomjazókat, a ruhátlanokat, a betegeket, az idegeneket vagy a foglyokat, akkor az Urat szeretjük.

Az utolsó 2025-ös imaszándékban Leó pápa arra hív minket, hogy imádkozzunk „hogy a háború vagy konfliktus sújtotta területeken élő keresztények, különösen a Közel-Keleten, a béke, a kiengesztelődés és a remény magvetői legyenek”.

Első, Törökországba és Libanonba vezető apostoli útja előestéjén a Szentatya arra buzdít bennünket, hogy ne „merüljünk bele a közönybe”, hanem legyünk „az egység építői”, és imádkozzunk vele együtt a „béke Istenéhez” azokért a közösségekért, amelyek nem lehetnek magukra hagyva.

A Pápa Imavilághálója által készített videóhoz tartozó képek a romok között is megingathatatlan hit példáit mutatják be. Látjuk, amint az iraki falvakban a háború után újra életre kelnek az ünnepségek, a gázai plébániai közösség erejét, valamint a Karitász Libanonban a szegények és menekültek között végzett nélkülözhetetlen munkáját.

----

Imádkozzunk, hogy a háború vagy konfliktus sújtotta területeken élő keresztények, különösen a Közel-Keleten, a béke, a kiengesztelődés és a remény magvetői legyenek

1. bántalmazások áldozatait fogadta a pápa
2. a rupnik-ügyről nyilatkozott a pápa
3. a pápa imaszándéka az öngyilkosság megelőzéséért
4. szentmise az elhunyt püspökökért és bíborosokért
5. új vatikáni dokumentum szűz mária szerepéről
6. a katolikus ai
7. solo javier: egy megtérés drámája
8. izraeli és palesztin fiatalok párbeszéde
9. ördögűző ima a szent péter-bazilikában

A magyar változat a Magyar Kurír megbízásából készült.

Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Virrasszatok, hogy készen álljatok!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.

Ezek az evangélium igéi.
Mt 24,37-44

SZENT MIKLÓS PÜSPÖK

+350 körül

Amilyen kevés hitelesnek tekinthető történeti adat birtokában vagyunk, olyan sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről, akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, bensőséges tiszteletben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között.

Olyan életrajz, amely a történettudományt is kielégítő pontossággal mondaná el Szent Miklós püspök életét, nincs birtokunkban, s a későbbi források adatai sem megbízhatóak, ezért alakját annak a történetnek alapján vázoljuk föl, mely először a 13. századi Legenda Aureában tűnt fel.

A legenda egyik közlése olyan erővel hat, mint amikor fiatal szülők az első fényképet készítik újszülöttjükről. Eszerint Miklós már a születése napján fölállt a fürdőkádjában! S hasonló ehhez az is, amit némi büszkeséggel mond el a legenda, mint a leendő aszkéta első megnyilvánulását, hogy böjti napokon a kisded csak egyszer szopott. Miklós felnőttkoráról pedig elbeszéli a legenda, hogy amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló „égből jött” segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett.

Égi jel hatására Myra városa megválasztotta püspökének. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is. Mikor pedig egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után -- lecsillapítván a vihart is -- biztonságban hagyta ott őket.

Legendája legrégibb rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól.

Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.

Mikor hosszú öregség után 343-ban vagy 350-ben meghalt, angyalok fogadták és vezették be a Paradicsomba.

A Legenda Aurea ilyen képet fest Szent Miklós püspökről. A tudományos kutatók ennél sokkal kevesebbet és egyszerűbb dolgokat tudnak róla. Így a szentek életével foglalkozó tudósok, a hagiográfusok kiderítették, hogy Szent Miklós legendájában van néhány olyan vonás, amelyeket más, 6. századi szentektől vettek át és kölcsönöztek neki. Ezenkívül azt mondják, hogy legendája a 6. században keletkezett, görög kultúrkörben, és a következő történeteket tartalmazta: a három igazságtalanul vádolt katonatiszt története, a három szegény leány megsegítése, továbbá három halálra ítélt ártatlan tanuló és a matrózok megmentése.

E hagiográfusok azt is vallják, hogy egy szent legendája részben kifejezi egy-egy szent tiszteletét, részben pedig oka a tisztelet további bontakozásának. Maga a legenda is él: alakul, fejlődik, főleg azáltal, hogy merít abból a gazdag motívumkincsből, amely nem a történeti szenttel, hanem a nép életével és a természettel van kapcsolatban.

E fölismerés birtokában a Szent Miklós-tisztelet alakulását így vázolhatjuk: Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban Miklós püspököt a 6. században már tisztelték. Myrából és konstantinápolyi sír-templomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv illetve orosz egyházban. Kappadókia tartományának falusi templomaiban általában más szentek társaságában mint orvost, de legtöbbször mint a tengerészek védőszentjét ábrázolják. A régi Oroszországban különleges tiszteletet tanúsítottak iránta: az ország fő patrónusa lett. Az ortodox egyház ma is nagyon tiszteli, az ikonosztázokon mindig megjelenik. Szibériában még a részegítő italokkal is kapcsolatba hozták a nevét, mivel a „nyikolitsza” ige azt jelenti: leissza magát.

A latin egyházban -- a dél-itáliai területtől eltekintve -- lassan és később terjedt el tisztelete. A 9. században Rómában egy bazilikában és három kápolnában tisztelték. Németországba a 10. század végén került a Miklós-kultusz a görög származású Theofanu császárnő révén. Franciaország és Anglia területére a normannok viszik a tiszteletet a 11. század végén. Ereklyéinek 1087-ben Bari városába történt átvitele Európa-szerte fölvirágoztatta a Miklós-tiszteletet. (Magyarországi tiszteletéről kimerítően ír Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium c. művének I. kötetében.)

A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).

A 11. században keletkezett a három megölt gyermek története, amit hamarosan dramatizálva is megjelenítettek. Az ártatlan gyermekek napján, december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki a közismert Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása.

A jelen körülmények között -- félretéve az összes történeti problémát -- Myra szent püspökének történeti arca alig ismerhető föl sűrű szakálla mögött. A hívő ember számára azonban akkor is a szent alakja ragyog tiszteletében, ha sokak számára Szent Miklós ma csak egy Télapó.

A bizánci és a kopt rítusban temetése napját, december 6-át ülik ünnepként. Nyugaton a 10. század óta tartják ezt a napot.

Az eddig elmondott történetekkel egyáltalán nem merítettük ki a legendák gazdag kincstárát. Hallgassunk csak néhány további történetet a szent püspökről, aki bőkezű felebaráti szeretetével a Karácsony misztériumának is előhírnöke lett.

Amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: „Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint -- ámbár eleinte tiltakozott -- megválasztották, és fölszentelték püspökké.

Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, bizonyára nem fogják észrevenni a hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.

Egy másik történet a szent okosságát mutatja, aki egymaga játszva szembeszállt a felbőszült Diána vélt bosszújával. Történt ugyanis, hogy Miklós püspök kivágatott egy szent fát, amelyet a nép Diána istennő tulajdonának tartott. A bosszúért lihegő Diána robbanó keveréket készített, és az utazókra bízta, hogy vigyék el Myrába, s mint áldozati adományt ajánlják föl Miklós püspök jelenlétében a templomban. Miközben azok a tengeren voltak, Miklós megjelent nekik, és fölszólította a zarándokokat, hogy a veszedelmes folyadékot tartalmazó korsót vessék a tengerbe. Megtették, s mikor a korsó a vízbe került, tartalma fölrobbant, és lobogva égni kezdett a vízen. Ezzel kinyilvánult a tervezett merénylet.

De Szent Miklós „ökumenikus” szent is, amennyiben segített az akkoriban nem kedvelt zsidókon is, amikor keresztények hazug módon vádolták őket. Így esett meg egyszer, hogy egy keresztény adósa volt egy zsidónak, de nem akarta megadni tartozását, sőt tanúk előtt vallotta, hogy már régen visszaadott mindent. Amikor bírósági tárgyalásra került a sor, a hazug keresztény megjelent egy vándorbottal a kezében, amelynek belsejét előzőleg kifúrta, és arannyal töltötte meg. Amikor esküt kellett tennie, átadta a botot a zsidó hitelezőnek, és megesküdött rá, hogy sokkal többet adott hitelezőjének saját kezébe, mint amennyivel tartozott. Utána pedig visszavette a botját. Miután a csel bevált, és megnyerte a pert, mint aki jól végezte dolgát, elindult hazafelé. Útközben azonban elálmosodott, ezért lefeküdt az út szélére, és elaludt. Egy arra haladó kocsi azonban átment rajta: elgázolta a csalót, és a kocsi kereke alatt eltörött a bot és előkerült a beléje rejtett arany. A zsidó hitelező visszakapta pénzét, de arra kérte Miklóst, gyógyítsa meg az elgázolt embert.

Egy gyermektelen házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy gyermekük lehessen. Mikor fiúk született és már fölcseperedett, atyja tengerre szállt vele, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós- templomba egy díszes fogadalmi kelyhet. Útjuk közben a gyermek éppen ezzel a kehellyel akart vizet meríteni a tengerből, beleesett a vízbe, és megfulladt. Az apa bár vigasztalhatatlan volt, a fogadalmát teljesíteni akarta, de a megígértnél sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban visszautasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról. Egyszer csak látja ez az ember, hogy a halottnak vélt kisfia beszalad a templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök vette az ölébe, és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot tették le az oltárra.

Irgalmas Istenünk, alázattal kérünk, Szent Miklós püspök közbenjárására engedd, hogy minden veszedelemben oltalmat találjunk nálad, és az üdvősség útján akadálytalanul haladjunk előre!

Testvéreim! A mai szentmisénkben ünnepelt szent, Miklós püspök, mindannyiunk szeretett „Mikulása,” jámbor, gazdag szülők gyermeke volt, és hosszú öregség után halt meg.

Már ifjú korában kitűnt már irgalmas szeretetével. Első följegyzett jótette az volt, hogy amikor megtudta, hogy egy család az éhhaláltól úgy akar megmenekülni, hogy három lányukat az utcára küldik, az éjszaka folyamán titokban a házuk ablakába pénzt tett, hogy a lányokat megmentse és férjhez mehessenek. Valószínűleg ide nyúlnak vissza a mai szokásnak is a gyökerei, mely szerint sok helyen a Miklós-napi ajándékot ablakban helyezik el, mégpedig kicsi csizmában vagy cipőben, ami arra utal, hogy Miklós titokban és futva tette, amit tett.

Isteni intés alapján választották és szentelték őt Müra városának püspökévé. Jósága és lelkipásztori buzgósága kiemelte kortársai közül, csodái miatt már életében szentnek tartották. Legendája tele van színes elemekkel, melyeket a középkorban gyakran ábrázoltak oltárképeken. Föl kell figyelnünk azonban arra, hogy e csodák majdnem minden alkalommal a rászorulók, az ínségesek támogatását szolgálják.

Egyszer például, amikor a vidéken éhínség volt, Müra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, s rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva, a püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, a hiányt úgysem fogják észrevenni a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, átadták neki a kért gabonamennyiséget, mégis, amikor megérkeztek rendeltetési helyükre – a csodálatos kenyérszaporítás megújulásaként –, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.

Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyekben Miklós gyermekek segítségére sietett. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős vacsorával magához édesgetett három szegény, éhező iskolás fiút, majd megölte őket és hordóba rejtette a holttestüket. Amikor Miklós megtudta ezt, mert egy angyal figyelmeztette az esetre, megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.

Ebből a történetből bontakozott ki a 11. század után a „Miklós-est”: az ártatlan gyermekek napján, december hatodika (Szent Miklós) előestéjén előadott püspökjáték során a gyermekeket meglátogatták, kikérdezték jó és rossz tetteikről és megjutalmazták őket.

Ma divatos szóval azt mondhatnánk, Miklós „szociális” szent. Ne mondjuk. Márcsak azért se, mert a szó igazi értelmében minden szent „szociális”.

Kérjük meg inkább Szent Miklóst, járjon közben értünk, hogy ismét megtaláljuk az ajándékozásnak azokat a szempontjait, melyeket a mai fogyasztói társadalom ellopott tőlünk a maga kizárólag anyagi ösztönzőivel. Tudjunk úgy ajándékozni, amint ő tette: titokban, Isten dolgainak rejtettségével – nem tudván a bal kéz, mit tett a jobb –, okosan fölismerve a másik igazi szükségét, s legfőképpen: önmagunkat, igazi szeretetünket adva az ajándékban, s nem a tárgyi világ valamely üres reklámcikkét.

Merjünk tanulni Szent Miklóstól, ilyen konkrét dolgokban is. Hiszen hamarosan itt a Karácsony, amikor majd annyit leszünk képesek befogadni az égből érkező Ajándékból, amennyire s amilyen stílusban mi megtanultunk ajándékozni.

És köszönjük meg Istennek, hogy mi így ismerhetjük Szent Miklóst: számunkra ő nem „Télapó", hanem Isten ajándéka, mint minden szent. Amen.

Élete

+ Miklós a feltételezések szerint Kis-Ázsiában (a mai Törökország területén) született.

+ Miután szerzetesként élt a Myra melletti Szent Sion kolostorban, kinevezték a város püspökévé.

+ Híres volt jámborságáról és buzgóságáról. Diocletianus üldöztetései idején a Krisztusba vetett hite miatt börtönbe vetették.

+ 325-ben részt vett a niceai zsinaton, és egyike volt azoknak, akik a ma már niceai hitvallásként ismert tanítások mellé álltak. Híres volt arról, hogy határozottan ellenezte Arius tanításait, aki tagadta Jézus istenségét.

+ Szent Miklós 342-ben Myrában halt meg.

+ 1087-ben ereklyéit a muszlimok által ellenőrzött Törökországból az olasz Bariba helyezték át. Továbbra is fontos szent keleten és nyugaton egyaránt, és több tucat szakma és ügy pártfogójaként tisztelik, de különösen mint a szegények védőszentjét.

Imádságra és elmélkedésre

„Az Úr kiválasztotta őt szolgájának,
Izraelnek, az ő örökségének pásztorául.
Isten kinyilatkoztatta neki dicsőségét.” – Zsoltárok 78: 70–71

Érdemes tudni

Életének leghíresebb történetében Miklós három fiatal nőnek, egy szegény ember leányainak volt segítségére, akiknek nem telt hozományra, amelyek lehetővé tették volna számukra a házasságot. Annak érdekében, hogy megmentse a lányokat a szegény (vagy még rosszabb) élettől, Miklós a szegény ember otthonához ment, és a ház ablakán át három arannyal töltött pénztárcát dobott be (minden lánynak egyet-egyet), megadva a lányoknak a hozományt a házasságuk elősegítésére.

Ma, amellett, hogy Miklós a szegények mecénásának tiszteletét élvezi, a zálogosok védőszentje is, akiknek hagyományos szimbóluma három aranygömb, felidézve azt a három zsák aranyat, amelyet Miklós a fiatal nőknek adott.

Ima

Irgalmas Istenünk, Szent Miklós püspök közbenjárására 
őrizz meg minket minden veszélyben, 
hogy biztonsággal járjuk az üdvösség útját. 
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
Advent első hete – szombat
Szent Miklós püspök

Evangélium:
Mt 9, 35-10,1.6-8
Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.
Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.
Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!

Bevezető ima: Uram! Mekkora bizalommal hívsz meg a veled való együttműködésre, hogy hirdessem az Isten országát! Köszönöm bizalmadat, ami nekem erőt és biztatást ad.

Kérés: Jézusom! Erősítsd bennem a bátorság és az önátadás lelkületét!

Elmélkedés:
1. Jézus MINDENKIT meggyógyít. Számára nincsenek se faji, se hitbeli, se rangi különbség az emberek között. Mindnyájan az Ö szeretett gyermekei vagyunk és ez az, ami számít! Sokszor tévesen ítéljük meg embertársainkat, mert nem Jézus szemével és szívével nézzük őket. Ezt a helyzetet a szülök, tudják legjobban átérezni. Amikor egy gyermek valami rosszat tesz, a szülök, jogosan lehetnek mérgesek, de ez nem változtat a gyermekük iránt érzett szereteten.
Legyünk mi is Jézushoz hasonlóan irgalmasok embertársainkkal szemben és minden előítélet nélkül segítsünk a rászorulókon!

2. Ingyen kaptam. Nem sok dolog van a világon, amiről elmondhatjuk, hogy ingyen kaptuk. Ma már mindenért fizetni kell és mindenki megköveteli a pénzét. Nem így van ez Istennél! Ő nekünk a legnagyobb ajándékot, az életünket adta és ehhez még ráadásul a hitet is. Nem lehetünk elég hálásak ekkora adományért. Sokszor tesszük fel magunknak a kérdést: „De hogyan is fizethetem ezt vissza az Istennek?”, mert – jogosan – adósnak érezzük magunkat.  Ő még ezt is egyszerűvé teszi és megválaszolja helyettünk a kérdést. Csak azt kéri, hogy továbbadjuk szeretetét a világban és ezt, minden fizetség elvárása nélkül tegyük. Képes vagyok ekkora nagylelkűséggel felebarátaimhoz fordulni?

3. Emberi nézőpontból a helyzeteknek csak egy része látszik. Természetesen különböző reakciókat vált ki a környezetünkből az a törekvés, hogy Istent állítsuk életünk középpontjába.  A farizeusok emiatt utasítják el Jézust. Szerintük Jézus egészen naiv módon áll a pénzkérdéshez. Ha pusztán emberi nézőpontból szemléljük a dolgokat, a valóság jókora része rejtve marad előttünk. Jézus a teljes képet látja. Teljesen megbízhatunk benne, hogy a jó irányba vezet bennünket. Nem kell minden helyzetre bebiztosítani magunkat.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus! Köszönöm, hogy szeretsz engem, hogy reményt adsz az életembe! Segíts nekem reményed szikrájával a szeretet tüzét lángra lobbantanom e világban!

Elhatározás: Újult lelkesedéssel szentelem magam a felebarátok iránti önátadásnak.

A pápa imaszándéka 2025. december hónapra:

A konfliktusokkal terhelt vidékeken élő keresztényekért: Imádkozzunk, hogy azok a keresztények, akik háború és egyéb konfliktusokkal sújtott területeken élnek - különösen is a Közel-Keleten - a béke, a kiengesztelődés és remény magvetőivé váljanak.

Hogy a lélek előre haladhasson a lelki élet útján, az ellentétes irányba kell mennie ahhoz képest, amerre az ellenség csalogatni próbálja.

Amilyen mértékben terheled magadat, ugyanolyan mértékben lesz majd nyereséged. És amilyen mértékben könnyíted a terhet, ugyanolyan mértékben csökkented a jutalmat. Vajon azt választod-e, aki terhet rak rád és segít, vagy aki azzal, hogy segít, tulajdonképpen terhel?

Ha előtted az emberek az életre vezető széles útról beszélnek, ne higgy nekik, még akkor sem, ha csodákkal bizonyítanák is azt. Annál erősebben ragaszkodjál a vezeklésről és minden földi dolog megvetéséről szóló tanításhoz.

Meghalni és a mennyországba jutni. - Csak akkor nem válhatunk többé el Istentől, csak akkor kapcsolódunk hozzá eloldhatatlanul, és lehetünk vele teljesen egyek.

» Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a szerzetesi élet csak áldozatból áll. Először a tövis, utána a rózsa. A szerzetesi élet állandó, kitartó munkát igényel, lemondást, önmegtagadást, de mindez nagyobb kegyelem forrása és a megnyugvás záloga (MB XIII. 233).

Amikor nem tudsz nagy léptekkel járni az Istenhez vezető úton, elégedj meg a kis lépésekkel, és várj türelmesen, amíg lesz lábad a futáshoz, vagy inkább szárnyad a repüléshez. Nyugodj bele, kedves gyermekem, hogy egyelőre csak egy kis méhecske vagy a kaptárban, hamarosan mézkészítésben jártas kifejlett méh lesz belőled.

„És nyolc nap mulva ismét benn valának az ő tanítványai, és Tamás is velök. Eljöve Jézus és mondá: Békesség nektek! Azután mondá Tamásnak: Ereszd ide ujjadat és lásd kezeimet; és hozd ide kezedet és bocsásd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő” (Ján. 20,26). 

Az isteni Megváltó öt ragyogó sebével úgy áll itt, mint a nap az éjjel szemben. Ezen a fehérvasárnapon ez a Tamás egy fekete lélek. Fekete, mert hitetlen; fekete, mert csúnyán szenvedélyes; fekete, mert szomorú és szenvedő. Szent Tamás a világias, Istentől elfordult lelkületnek a valóságos típusa: kevély és hitetlen, mert rendetlenül szenvedélyes; és mert hitetlen és szenvedélyes, azért szomorú és szenvedő. 

Senki sem akarna cserélni Tamással a többi tíz közül. Szinte látjuk dúlni a vihart szívében. Látjuk, mily fekete felhőkkel van lekárpitozva Tamás kedélye; megsajnáljuk az erőszakos és öntudatos embert, de nem kérünk belőle. Az isteni Megváltó e lelkülettel szemben ragyogtatja öt szent sebét s biztosítja: Ne légy hitetlen, hanem hivő. Hogy ilyen légy, érintsd meg sebeimet és biztosítlak téged, elváltozol lelkedben, más szellem száll meg téged. 

Az Úr Jézus azért tartotta meg dicsőséges testében is az öt szent sebet, hogy a lelkekben ezt a páratlan kihatást a világ végéig gyakorolja. 

a) Szent Tamás első baja az ő hitetlensége. Hogy a hitetlenkedő ember kigyógyuljon, tekintsen figyelemmel arra a nagy tényre, mely az Úr Jézus. Mert az Isten tényekkel beszél, eseményekben fejezi ki önmagát. A legragyogóbb, napnál ragyogóbb esemény s tény a feltámadott Krisztus. Krisztus sírjától kezdve megváltozik az apostolok érzése, gondolkozása. Nem az eszme tette azt, hanem a velük beszélő Messiás. Az evangéliumnak a pszichológiája oly hatalmas, mélységes tény, mely megtérít mindenkit, aki gondolkozik. De Szent Tamás nemcsak látott, hanem meg is nyugodott. Megnyugodott épen a sebek érintése, vagyis Krisztus szeretetének átértése által. Egy racionalista meg kételkedő lelket hogyan akartok megnyugtatni? Éreztessétek meg vele, hogy az Isten szereti őt. Át kell neki érezni azt, amit a kegyelem meleg áramának mondhatunk, Krisztus szeretetét, mely öt szent sebéből sugárzik. Azért mondta jól Fülöp az eunuchnak: „Ha egész szívedből hiszesz, akkor megkeresztelkedhetel”; s hinni akkor fogsz erősen, ha Krisztus szeretetében megnyugszol. Aki így szeretett, az meg nem csal engem. Teljünk el az isteni Megváltó ideális szeretetével, és akkor a világnak hidegsége kihív majd, nem arra, hogy kételkedjünk Krisztusban, hanem hogy izzó, nagy szeretettel iparkodjunk győzedelmeskedni a világon. 

b) Szent Tamás szenvedélyes lélek. Az ő szenvedélyessége lelkének keménységében nyilatkozik meg. Gyarlóságunknak a lélek és szív keménysége, a test és vér szenvedélyessége képezi egyik főforrását; ez a szív a rossz értelemben vett „világ”. Minden szívben van belőle elég, s majd mint kevélység, majd mint testiség nyilatkozik meg. A római asszonyok nyers húst tettek éjjel arcukra, mert ez megóvta a bőr üdeségét és az arcszínt; Krisztus megtartotta feltépett testének sebeit, a szép lelkek miatt. Az Úr Jézus sebhelyeit kell érintenünk. Gyermekeinek forró homlokkal, lázas, dobogó szívvel kell odatapadniok Krisztus sebeihez, hogy enyhet találjanak. Az a tűz kioltja a mi tüzünket. Érintsük bizalommal Krisztus sebeit, e benyomástól kialszik bennünk minden csúnya érzés. 

c) Vannak szomorú és szenvedő lelkek és senki közülünk s az egész világ folyása sem lesz képes arra, hogy mindenkit vigadozóvá, örvendezővé tegyen. Egyáltalában ne gondoljunk arra, hogy a kultúra haladásával a szenvedések kevesbednek. Szomorú és szenvedő lelkek mindig lesznek. Az isteni Megváltó megtartotta sebeit a szomorú és szenvedő lelkek számára, hogy megvigasztalja őket, s hogy megnyugodjanak és felemelkedjenek a krisztusi szenvedés méltóságára. Megtartotta szent sebeit, hogy buzdítson és bátorítson, hogy szenvedéseinket mint Isten jótéteményeit megbecsüljük s Krisztusért elviseljük. „Ime, kezeimbe jegyeztelek téged”, térj be megsebzett szívembe, az oly menedék, melyből nincs kiút. Mert amint szépen írja valaki: A kezek át vannak ütve, a lábak át vannak lyukasztva, aki azokba betér, az azokon átjut; de a szív úgy van átdöfve, hogy aki oda betér, az ott marad. 

Hazánkban nemzeti nevelésünk nagy hagyománya­it őrzik ezek az iskolák. A Katolikus Középisko­lai Főhatóság Evkönyve (1941) érdekes képet fest a főha­tóság alá tartozó katolikus középiskolákról, (számuk ösz-szesen 55) Az Egyház két évezredes nevelő hagyományai folytatódnak ezekben az iskolákban, ez iskolák legtöbbjét ma is szerzetesek tartják fenn és vezetik. A bencések 8, a ciszterciek 5, a ferencesek 1, a jezsuiták 2, a piaristák 10, a premontreiek 7 (Csorna 2, Jászó 5) fiúintézetet vezetnek, hozzájuk járul a budapesti Rákócziánum, és a gyulai egy­házközség gimnáziuma.

A leánygimnáziumok fenntartói: isteni Megváltó leá­nyai 4, angolkisasszonyok 4, isteni szeretet leányai 1, ir­galmas nővérek 1, Miasszonyunk női kanonokrend 1, Miasszonyunk szegény Iskolanővérek 1, Notre Dame de Sión 1, Notre Dame női kanonokrend 1. Sacre Coeur 1, Szent Szív-szerzet 1, orsolyiták 3, debreceni egyházközség (iskolanővérek vezetése alatt 1 (és egy gimnáziumi előké­szítő tanfolyam).

Ezekben az iskolákban összesen 990 tanár működik. Beiratkozott tanulójuk 20,099. í

(A keresztény humanizmus)

Szentbeszédem főbb gondolatai: [Csepel, 1945 december 23.]

    „Nem a gyűlöletet, hanem a szeretetet hirdetem. A gyűlölet lávája egy évtizede elöntötte a világot, úgyhogy fuldokolunk benne ma is; mi azonban Krisztus és az Egyház szeretet-tanát közvetítjük mindenkor, ma is.

    És mert a szeretet a mi alapunk, nem vesszük el senki kenyerét, inkább az éhezőknek ételt adunk; nem vesszük el senki ruháját, inkább két köntösünkből a didergőnek odaadjuk az egyiket; nem juttatunk senkit fogdába, inkább segítjük kiváltani a foglyokat; nem gyötrünk senkit beteggé, idegronccsá, inkább, ha beteg, meglátogatjuk; nem kergetünk senkit a halálba, inkább Tóbiással elkísérjük könnyel és imával utolsó útjára; nem hajszolunk senki emberfiát a kétségbeesésbe, inkább a kétségben lévőknek eligazító jótanácsot adunk; nem taszítunk embertársakat szomorúságba, sokkal szívesebben vagyunk az Istenanyával a szomorúak vígasztalói.

    Mi még ellenségeinket is szeretjük, mert Jézus és nyomában Szent István szerpap iskolájában ezt tanultuk. Ha valahol az életben, itt ezen a téren lehet igazán nagy az ember, aki legyőzi önmagát.”

(116. o.)

Szent Péter volt az első pápa, az összes többi az ő utóda. Nem nagyképűség vagy beképzeltség, hanem a kétezer éves hagyomány ad alapot nekünk arra, hogy elhiggyük, elfogadjuk, hogy anyánk, a Katolikus Egyház krisztusi alapítású, és ez a hit minket boldoggá tesz, erőt ad, segít, hogy Isten mellett döntsünk.

Az ember nem attól lesz boldog, ha gyűjtö­geti az anyagi javakat, hanem ha megfelelően használni tudja mindazt, ami nélkülözhetetlen min­dennapi kötelességei teljesítéséhez. Ha az embe­rek nem feledkeznének meg erről az igazságról, nem lennének, különböző igazságtalan társadalmi rendszerek - és a föld egyszerre mennyországgá válhatna. De mit tehetünk, ha az emberek olyan könnyen elfeledkeznek életük valódi céljáról. Az erények megszerzéséhez - pénzre nincs szükségünk.

Mindenki meglátja az Isten üdvös­ségét

Napnyugta (Fotó: Kulcsár Beáta)

Szent Miklós nagy-nagy szeretetét, szívjóságát szemléltük,
mely olyan kedvesen nyilvánult tettekben is
– s aztán önmagunkba nézve gondolkoztunk,
mit adjunk ma a Jézuska „dütnijébe”?! [III. 98]

796   (197) Azt mondta nekem az Úr, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt az irgalmasság olvasóját kell kilenc napon át imádkozni. Nagypénteken kell elkezdeni. „Ez alatt a kilenced alatt megadok a lelkeknek minden kegyelmet.”

Aki Krisztus szeretetével szeret, az az embereket Istennek és nem magának kívánja megnyerni. Ez ugyanakkor a legbiztosabb útja annak, hogy örökre megtarthassa őket.

Vegyük a fáradságot, hogy a szentség tanítását igazán és valóban megtanuljuk Jézustól, akinek szíve szelíd volt és alázatos. Nem azért kell szentekké vál­nunk, mert olyannak szeretnénk érezni magunkat, ha­nem hogy Krisztus teljes egészében élhessen bennünk. Jézus szavainak - „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek benneteket" (Jn 15,12) - nemcsak világosság­ként kellene világítania életünkben, hanem lángolva ki kellene égetnie belőlünk az önzést is, amely meggátolja a szentség növekedését.

„Legyen a hitetek szerint!”

Jézus mindig hitet vár. Hitet, hogy Ő valóban tud segíteni. Bízom benne? Bízom benne, annyira, hogy gyógyító erejével kiveszi a dagadt csomót is? A bűnt is? Kérhetem úgy is a gyógyítását, hogy kérlek bocsáss meg nekem, mert bűnös vagyok. A lelkemet gyógyítsd meg, és a testem is meggyógyul. „Szívemig hatolj be, le, oda, ahol meg vagyok sebződve . Dugd oda gyógyító kezedet a mély sebemre. Köszönöm drága Jézusom!  „Legyen a hitetek szerint!”
Jézus mindig hitet vár. Hitet, hogy Ő valóban tud segíteni. Bízom benne? Bízom benne, annyira, hogy gyógyító erejével kiveszi a dagadt csomót is? A bűnt is? Kérhetem úgy is a gyógyítását, hogy kérlek bocsáss meg nekem, mert bűnös vagyok. A lelkemet gyógyítsd meg, és a testem is meggyógyul. „Szívemig hatolj be, le, oda, ahol meg vagyok sebződve . Dugd oda gyógyító kezedet a mély sebemre. Köszönöm drága Jézusom!"

6.6.2 A kenyér átváltoztatásának problémája
Igen komoly probléma a IV. füzetben található transubstantiatio kérdése. Doktrinális szempontból szintén komoly problémát jelentett a IV/23–26-ban található, Jézusnak tulajdonított, személyes, misztikus közlés, mely szerint: „[…] az átlényegülés egyszer s mindenkori jogát Istenségem fenntartja […] én az első falat kenyérben, melyet elfogyasztasz, átlényegülve benne vagyok” (IV/23–26.). Miután ezt a szakaszt teológiai vizsgálatnak vetettük alá, úgy döntöttünk, hogy ez a rész nyomtatásban ne jelenjék meg. Ezért az ehhez kapcsolódó teológiai elemzést sem tartjuk szükségesnek itt bővebben tárgyalni. Magának Erzsébet asszonynak szóló üzenet ez, a személyes életkörülményei miatt kapja, ott és akkor, mivel nem tud szentmisére menni. Magánjellegű közlés, mely nincs tartalmi vagy logikai összefüggésben a Szeretetlánggal, és számunkra sincs lényegi morális konklúziója, ezért a nyomtatott változatban eltekintettünk a közlésétől.

„Drága gyermekek,
Ezekben a napokban a családi imára hívlak benneteket. Isten nevében sok üzenetet adtam nektek, de nem hallgattatok rám. Ez a Karácsony csak akkor lesz felejthetetlen számotokra, ha elfogadjátok az üzeneteket, amelyeket adok nektek. Drága gyermekek, ne hagyjátok, hogy az öröm napja számomra a legszomorúbb nap legyen.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

„A Szentolvasót mondani azt jelenti, hogy
Édesanyja szemével tekintünk Jézusra,
és Édesanyja Szívével szeretjük Jézust.”
(Szent II. János Pál)

Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse,
Jézus, Aki hitünket növelje!
... Aki reményünket erősítse!
... Aki szeretetünket tökéletesítse!

Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse,

Jézus, Akit Te, Szent Szűz a Szentlélektől fogantál.
... Akit Te, Szent Szűz Erzsébetet látogatván hordoztál.
... Akit Te, Szent Szűz a világra szültél.
... Akit Te, Szent Szűz a templomban bemutattál.
... Akit Te, Szent Szűz a templomban megtaláltál.

Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért!
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Most és halálunk óráján, ámen.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől,
és vidd a Mennybe a lelkeket, különösen azokat,
akik legjobban rászorulnak Irgalmadra! Ámen.

Zelk Zoltán: Mikulás
 

Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
csillagok szállnak fölötte,
s vígan fut véle a szél.

Világjáró a csizmája,
átlép várost, falvakat,
de olykor megáll s elidőz
egy-egy kis ablak alatt.

Előveszi aranykönyvét,
amelyben gyermeknevek
vannak gondosan felírva,
s nézi: jó vagy rossz gyerek?

Hogyha rossz: hát virgács néki!
De ha jó, akkor cukor...
S már továbbmegy - szél és felhő
sem érheti utol.

Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! (Lk 3,4)

Keresztelő János nagyon fontos lelki munkát végzett az egész nép életében. Fő erénye az volt, hogy hirdette az igazságot, és kemény mondanivalóján semmilyen meggondolásból nem volt hajlandó változtatni. Tudta, hogy hallgatóinak kell megváltozniuk, ha nem akarnak elveszni. Bármire hivatkoznak, semmi nem segít rajtuk, csak az Istenhez való visszatérés.

Mikor szeretjük mi egymást: ha szó nélkül nézzük, hogy valaki tönkreteszi magát és családját, vagy ha szeretette] megmondjuk neki az igazságot, akkor is, ha az kényelmetlen feladat? Az lenne a szeretet, ha finomkodásból nem beszélünk az üdvösség és kárhozat tényéről? Akkor szeretjük a gyermekeinket, ha a korszerűség jegyében nem fegyelmezzük, nem is neveljük őket?

Aki az igazságot hirdeti, annak ez mindig áldozatba kerül. Keresztelő János is vállalta a minden komfort nélküli életet, távol a családtól. Nem mindenkinek kell így élnie, de készek vagyunk-e áldozatot is hozni az igazságért?

Akik elfogadták, amit mondott, azokat bemerítette a Jordán vizébe, jelképezve, hogy az illető meghalt a régi életének, s a vízből egy új ember emelkedik fel. Ezt pedig egészen konkrét változásnak kellett követnie az emberek életében (Lk 3,1-14).

Ezért nevezi Jánost a Biblia Jézus útkészítőjének. Mert Istentől a bűneink választanak el, ezt az akadályt úgy lehet félretenni az útból, ha nevén nevezzük, megvalljuk és elhagyjuk a bűnt. Bocsánatot rá Jézus Krisztus kereszthalála szerzett. János különösen az emberi gőg, önhittség, képmutatás, büszkeség ellen prédikált.

Legyen ez a mi adventi programunk: feltérképezni, mi áll leginkább Jézus útjában, és ne halogassuk annak eltávolítását!

A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelenik (V. Thilo, ford. Czeglédy Sándor)

„végeztesd ki” ApCsel 21,27–40

https://www.youtube.com/watch?v=K8FfYD8s6O0

1. adventi hét – csütörtök. Élő közvetítés 6,30-tól, magyarországi idő szerint 5,30-tól.

https://www.youtube.com/watch?v=Ix40pxVM8S4

Szerezz hitet! - Reggeli elmélkedés egy kiválasztott szentírási rész alapján - Szerkesztő: Kertész Marika

A súlyos beteg, idős, az életük végéhez közeledő katolikus keresztényeknek a pap egyszerre három szentséget szokott kiszolgáltatni: a bűnbocsánat szentségét, a betegek kenetét és az Oltáriszentséget. Életünk végén a betegek kenetéhez (utolsó kenet) kapcsolódó szentáldozást – az ősegyházig visszame­nő hagyomány alapján – szent Útravalónak nevez­zük. A katolikus katekizmus szerint „az Atya felé tartó átmenet pillanatában Krisztus testének és vérének vétele sajátos jelentést és fontosságot kap. Az áldozásban befogadott szent test és vér az örök élet vetése és a föltámadás záloga” (KEK 1524). Annak idején még Luther Márton is azt mondta, hogy életünk végén az utolsó szentáldozás „olyan gázló, híd, hajó és hordágy, amelyen, és amelyen keresztül ebből a világból az örök életbe megyünk át” (Vö. Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról, 22. p.).

A latin elnevezés (viaticum) profán értelemben az utazáshoz szükséges ételt és italt jelentette. Pogány környezetben az az étel vagy pénz (obulus) volt, amit Kháronnak, az alvilág révészének kellett fizetni, hogy az elhunytakat ladikjával átvigye az alvilág folyóján. Ezt a görögök halottjaik nyelve alá helyezték (más források szerint szemeikre). Az első keresztények is úgy tekintették a halált, mint egy nagy utazást (migratio ad Dominum); amelynek során a mennyei eledel segíti a hívő embert. Hasonlóképpen, mint ahogyan a gondviselő Isten segítette Illés prófétát az ő angyala által, hogy eljus­son Hóreb hegyéig (lKir 19,5-8). Ez a mennyei Atya utolsó segítsége, amely segít bennünket abban, hogy mint „tékozló fiúk” visszataláljunk az atyai házba.

A keresztény ember, amikor ebből az életből távozik, Krisztus testének és vérének szent Útravalójában részesül, amely a feltámadás záloga Jézus szavai szerint: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,54). Az Eucharisztíát az örök élet zálogának mondhatjuk, mert nemcsak biztosra ígéri, de szentségileg máris jelenbe hozza, „most”-tá teszi a feltámadást és a mennyei örök boldogsá­got. Az Eucharisztia az eljövendő dicsőség vacso­rájának, „a Bárány menyegzői lakomájának” (Jel 19,9) elővételezése. Erre emlékeztet bennünket a miséző pap a latin rítusú szentmisében, amikor az áldozásra hív.

Már az ősegyházban kialakult az a szokás, hogy a haldoklók a bűnbánattartás és a szentolajjal való megkenés után részesültek a szent Útravalóban A Niceai Zsinat (325) elrendelte a haldoklóknak a viaticum kiszolgáltatását: „a püspök mindenkinek, bárki is halálveszéiyben van, és kéri, hogy részesít­sék az áldozás kegyelmében, ki kell szolgáltassa az Eucharisztiát” (DH 129). A középkortól kezdődően a szent Útravaló gondolata fokozatosan elhalvá­nyult. Fontosabbnak tartották az „utolsó kenetet” mint a szent Útravalót. Nagy áldás lenne számunkra, ha megértenénk, hogy milyen szép és üdvös dolog az, ha bűneinktől megtisztulva, a betegek kenetével hitben megerősödve, és a szentségi Jézussal a szí­vünkben fejeznénk be földi életünket.

Napi bevezető ima       

           Fordulj mély alázattal és gyermeki bizalommal a Boldogságos Szűz Máriához, aki a Bölcsesség széke, ajánld fel neki háromféle lelki képességedet, és így imádkozz:

           „Szűzanyám, te légy emlékezetemben, hogy hozzád hasonlóan az Úr Jézusra vonatkozókon kívül minden más emléket kivessek abból; világosítsd meg értelmemet, hogy Szent Fiadén kívül minden más ismeretet eltávolítsak belőle; és vezéreld akaratomat, hogy csak Isten akaratát tegyem.”

           Alázd meg magad Mária előtt! Légy olyan, mint egy kis koldus, aki alamizsnát kér! Könyörögj ki buzgón Jézus kegyelmeinek e kiosztójától, e jóságos Kincstárnokától minden kegyelmet, egyesülj az Ő Szeplőtelen Szívével, s ha nem menne az elmélkedés, csak szólítsd Őt így:

           A nap folyamán pedig gyakran jussanak eszedbe, amit a reggel az elmélkedésnél elhatároztál.

( Monforti Grignon Szent Lajos tanácsa a „Mária által Jézushoz” című könyvből.)

Elmélkedés:

Hol lelkem legmélyebb központja van.

       A Szentléleknek ez a vigalma ugyanis a léleknek az állagában folyik le, ahová nem juthatnak be sem a rossz szellemek, sem a világ, sem pedig az érzékek, s éppen ezért, ez a dolog annyira belső, hogy teljes biztonságban van minden megzavarás felől, s annál élvezetesebb. (ÉSz 1,9)

      Jegyezzük meg mindenekelőtt, hogy a lélek szellem, s ezért nincsenek sem fölül, sem alul, sem mélyebben, sem kevésbé mélyen fekvő részei. Ilyenekről csak az anyagi testekről lehet szó. A léleknek nincsenek részei; nincs külseje, sem belseje, hanem mindenütt ugyanaz; nincs középpontja, sem mélyebben, sem kevésbé mélyen; nem lehet jobban megvilágítva egyik részében, mint a másikban, mint az anyagi testek, hanem olyan, mint a levegő, amely egyenletesen van megvilágítva vagy pedig egyenletesen sötét, akár csekélyebb, akár nagyobb fokban. (ÉSz 1,10)

      A lélek számára Isten a központ. Ha tehát lénye egész tehetségének, működése egész erejének és teljes hajlamának megfelelő fokban érte el Őt, akkor eljutott az Istenben levő utolsó és legmélyebb központjához. (ÉSz 1,12)

      Meg kell jegyeznünk, hogy a léleknek az a hajlandósága, ereje és képessége, amely őt Isten felé tudja vinni, nem más mint a szeretet, mert hiszen a lélek a szeretet révén egyesül Istennel. Éppen azért, ahány fokkal nagyobb a szeretete, annyival mélyebben hatol Istenbe és annál jobban központosul vele. (ÉSz 1,13)

      Lehetséges ugyan, hogy esetleg a szeretet erénye a lélekben tényleg már idelent olyan tökéletes, mint amilyen az örök életben lesz, azonban annak működése és gyümölcse sohasem lehet az. (ÉSz 1,14)

Minthogy kínzó voltod többé nem érzem.

      Meg kell jegyeznünk, hogy midőn ez a lélek még a szellemi tisztulás állapotában volt, vagyis midőn átlépte a szemlélődés küszöbét, Akkor Istennek ez a lángja nem volt vele szemben oly kíméletes és édes, mint a milyen az egyesülés állapotában. (ÉSz 1,18)

      Tudnivaló ugyanis, hogy a szeretetnek ugyanaz a tüze, amely később egyesül a lélekkel és megdicsőíti azt, előzőleg perzseli és tisztogatja. Hasonlóképpen van a dolog a fahasábbal is: a tűz ugyanis először perzseli és égeti lángjával s miután ilymódon kiszárította s kiküszöbölte belőle csúnya járulékait, melegével előkészíti arra, hogy beléje hatolhasson s magához hasonlóvá tegye, végül belemegy és teljesen átizzítja. Ezt nevezik a lelki írók tisztulásnak. (ÉSz 1,19)

      Éppen ezért ebben az állapotban a lélek értelme szenved a nagy sötététségtől; akarata a folytonos szárazságtól és szorongatásoktól; emlékezete pedig saját végtelen nyomorúságának tudatától, mert a szellemi látás, ha az önismeretre irányul, igen tiszta. (ÉSz 1,19)

      Azt ki sem lehet mondani, hogy a lélek ilyenkor mennyit szenved s egyes esetekben bizony nem sokkal kevesebbet, mint amennyit szenvedne a tisztítóhelyen. (ÉSz 1,20)

      Ez a tisztulás kevés léleknél ilyen erős. Csupán azoknál ilyen, akiket az Úr az egyesülésnek legmagasabb fokára akar emelni. (ÉSz 1,24)

Műved, ha úgy tetszik, fejezd be.

      Vagyis fejezd be, kösd meg már velem véglegesen a lelki házasságot a Te boldogító látásoddal, – mert hiszen ezt kéri itt a lélek. Igaz ugyan, hogy a tökéletességnek ezen a magas fokán a lélek, minél inkább átalakult szeretetté, annál jobban megnyugszik Isten akaratán és mindennel meg van elégedve s a maga számára nem is tud, nem is képes semmit sem kívánni, hanem csakis Kedvesének érdekeit tarja szem előtt; amint azt Szent Pál is mondja, (1Kor 13,5) nem keresi a magáét, hanem csak a Kedvesére gondol; mindazonáltal, mivel a remény élteti, nem tehet róla, hogy űrt érez magában s ennek következtében eped, habár édes és gyönyörűséges epedéssel az után, ami még hiányzik nála ahhoz, hogy teljesen bírja az isteni fogadott fiúságot s hogy ott lehessen, ahol teljes lesz dicsősége és megszűnik epedése. (ÉSz 1,27)

      Mindezeket a dolgokat érzi a lélek és tisztán hallja fenséges érzetében annak a dicsőségnek, amelyet neki a Szentlélek mutogat abban a gyöngéd és édes lángolásban, hívogatva őt, hogy lépjen be abba a dicsőségbe. Ő tehát erre a hívogatásra felel, midőn azt mondja: „Műved, ha úgy tetszik, fejezd be”. Nem kér ebben Jegyesétől mást, mint azt a két dolgot, amelyre Ő tanított bennünket az Evangéliumban (Mt 6,10), hogy „Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod.” (ÉSz 128)

15 perc elcsendesedés, ima...

Befejezés:

Hálaadás. Miatyánk, Veni Creator Spiritus himnusz (Teremtő Lélek, jöjj közénk...) ÉE 123 (197. oldal)

Mikulás ünnepén kiteszem a cipőm: Isten emberét, Szent Miklós püspököt várom.

Miklós egy olyan ember volt, akit a világ nem tud elfeledni. Csinálhatnak belőle bohócfigurát, északi télapót, mesehőst, de nincs még egy ilyen szent, aki ennyire szíven ütötte a világot. Minden családba eljut Szent Miklós emléke. Felidézik tetteit, életét, utánozzák jóságát, megjelenítik gyerekszeretetét, s közben olykor a lényeg sikkad el: miért tette Miklós, amit tett? Mi volt az indítéka? Nem szabad ezen elsikkadni, mert akkor csinálunk Szent Miklósból meseszerű télapót, ártalmatlan gyerekhőst, mintha a valódi élethez, a felnőttek súlyos világához Miklósnak semmi köze nem lenne. Mi az indítéka? Miklós azért tett jót, szerette a gyerekeket és felnőtteket, azért osztotta szét gazdag örökségét, azért védte az igazságot, mert Isten embere volt. Ha Miklós mögül kilopjuk az Istent, a lényeget lopjuk ki az ünnepből. Ahogy a karácsonyból ha kilopjuk az Istent, akkor marad a béke, a család, a fogyasztás, az lakomázás, a vásárlás ünnepe. Miklós püspökben az indíték a lényeg: őbenne már megszületett az az isteni szeretet, akire mi karácsonykor várunk. Benne már győzött a szeretet. Merő jópofaságból nem lehet egy életen át szeretni, egy ártalmatlan mesehős az északi sarkról nem építi az életünket. Ha az élet komoly, lényegi, akkor a szentünkből, az ünnepből ne lopjuk ki a lényeget. Felnőttként is kiteszem a cipőm: én Isten emberét várom, akiben a győzött a szeretet, akiben győzött a jóság. Milyen jó dolog egy jóságos emberen keresztül elképzelni, hogy milyen jóságos lehet az Isten. Ha egy ember tudott ilyen jóságos, vidám, mély hitű, bölcs lenni, akkor vajon milyen lehet az Isten. Milyen fontos lenne, hogy rajtam keresztül, egy embertárson, papon, szülőn, munkatárson, főnökön, püspökön, orvoson, takarítónőn keresztül sejtsék meg sokan: ha egy ember ilyen jó tud lenni, vajon az Istene, az indítéka milyen jó lehet.

Dr. Papp Miklós

Lennének szívesek imádkozni a következő kérésekért?

• A szívünkben növekedjen a szeretet Isten iránt

• Testvérem lelki gyógyulásáért

Köszönöm szépen segítségüket!

Olvasd

Az Úr megkönyörül népén; meggyógyítja sebeit, megáldja termőföldjeit, legyőzi ellenségeit. Iz 30,19-21.23-26
Jézus irgalmas, és segít a nép nyomorán. Mt 9,35-10,1.6-8

Elmélkedj

„A keresztény ember nem csak vár, hanem készít is. A remény cselekvő: amikor szeretettel fordulunk a másikhoz, elővételezzük Isten országát.” – Ferenc pápa

Cselekedj

Mit készíthetek ma figyelmes szeretettel?

„[…] hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.”  (Mt 5,44-45)

„Olyan szív után vágyakozom, amely nagyobb, mint az egész világ!” (Betlehemi Szent Mirjam)

Fogadjunk minden szentáldozást örömmel és nyitott szívvel, hálát adva az Istenben kapott új életünkért.