KATTIMA.hu Kattints és imádkozz! – Evangélium és Ima, minden nap, Ferenc Pápa imaszándékával.

Ez az imaapostolság egy lelkiségi áramlat, nem pedig valami többletmozgalom. Akkor tölti be kinyilatkoztatás szerepét, ha Krisztus szeretete megnyilvánul szavainkban, tetteinkben. Arra hívja meg a keresztényeket, hogy imájukkal apostolkodjanak, a világra nyitott szemmel imádkozzanak, minden egyes napjukat felajánlva Istennek, Krisztussal együtt, a világ üdvösségéért amelyet a havi szándékok konkrétan elénk állítanak.

24659 ima található a honlapon, összesen 33336 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Legfrissebb imák

Ferenc Pápa imaszándéka

Ferenc Pápa IMASZÁNDÉKA A tengerek világáért2020 augusztus

Napi Ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
01

Egyetemes: A tengerek világáért

Imádkozzunk mindazokért, akik a tengeren dolgoznak és a tengerből élnek, köztük a tengerészekért, halászokért és családjukért.

Ima

Uram Jézus,
Te a halászokat hívtad tanítványaidként,
és szeretettel nézel mindazokra,
akik a tengeren élnek és dolgoznak.
Érintse meg a szívünket, hogy
vigyázol igényeikre - testvéreikre és családjukra.
Segíts nekünk jobban tudatában lenni a kihívásoknak és veszélyeknek, amelyekkel szembesülnek,
és küldd el a Szentlelket azoknak, akik
jobb feltételeket tudnak biztosítani nekik,
a biztonságos munkát és a tisztességes fizetést.
Támogasd és védd meg őket nehézségeik során,
és vigyázz családjukra,
és hogy bennünk támogatást és segítséget találjanak.
Mi Atyánk…

Felajánló imádság

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a fiad Jézus szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen
barátoddá és az apostoloddá, hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A kezedbe teszem
örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, 
mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával az Egyház missziójáért,
a pápa világméretű imahálózatának szándékára felajánlom neked ezt a hónapot. Ámen

A hónapra vonatkozó javaslatok

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A Pápa hangja

Ferenc pápa üzenete a szegények világnapjáraNyújtsd ki a kezed a szegény felé

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
13

Az ősi bölcsesség követendő szent szabályként tárja elénk ezeket a szavakat: „Nyújtsd ki a kezed a szegény felé!” (Sir 7,32). A pápa bevezető gondolata megadja a célkitűzést: a tanítás arra szolgál, hogy „legyőzzük a közömbösség gátjait”, hiszen a szegénység mindig új formát ölt, melyek mindegyikében találkozhatunk az Úr Jézussal, aki feltárta, hogy ő jelen van e leggyengébb testvéreiben. 

Bölcsességet kér az Istentől, akinek válasza: Bízzál az Istenben, ő majd gondodat viseli 

Sirák Fia könyvét a bölcsesség mestere Krisztus előtt kétszáz évvel írta, idegen uralom elnyomása alatt. Szorongatott helyzetében az Istenhez fordul és tőle kéri a bölcsesség adományát. Az pedig Úr a segítségére siet, tanácsokat ad az élet különféle helyzeteire, melyek közül az egyik a szegénység. Sürgeti, hogy a nehéz helyzetben bízzunk az Istenben: „Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne. Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek. Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el a jutalmatok” (Sir 2,2-7).

Az imádság és a szegények iránti szolidaritás elválaszthatatlanok

Isten válasza valójában a vele való kapcsolat csodálatos foglalata az ember egészen konkrét helyzeteiben. A pápa éppen ebből a részből választotta az üzenet címét. Az Istenhez intézett imádság és a szegények, szenvedők iránti szolidaritás elválaszthatatlanok egymástól. Az Istennek az a tisztelet tetszik, mely minden emberben, még a legmegvetettben is felismeri az Isten képét. Ez a figyelem abból az isteni áldásból ered, mely a szegények iránti nagylelkűségre árad. Az imádság örve alatt a szegényeket soha nem hanyagolhatjuk el, hanem a szegének szolgálata kísérje mindig az Isten dicséretét.

Nem kell hozzá sok szó, hanem inkább konkréten elköteleződik

A gyengék, a vigasztalanok és szenvedők iránti nagylelkűség, mely visszaadja nekik a méltóságukat, elengedhetetlen feltétele a teljesen emberi életnek. Ez a figyelmesség nem függhet a rendelkezésre álló időtől, az önérdektől, sem pedig lelkipásztori tervektől. Isten kegyelmének az erejét nem fojthatja el önmagunk előtérbe helyezésének narcisztikus hajlama. Ez a szegények iránti figyelmesség nehéz, de át kell hatnia a személyes életünket és a helyes szociális irányultságnak. Nem kell hozzá sok szó, hanem inkább konkréten elköteleződik az életben az isteni szeretet ösztönzésére.               

Krisztus kegyelme révén felajánlja az osztozás tanúságtételét és gesztusait

Ferenc pápa üzenete hangsúlyozza a szegénnyel való személyes találkozás fontosságát, mely provokál és konkrét válaszadásra szólít fel. A keresztény közösségnek bele kell kapcsolódnia a megosztás folyamatába és ezt a feladatát nem ruházhatja át másra. Nem vagyunk a helyünkön, mindaddig, amíg az emberi család akár egy tagja is háttérbe szorul és a sötétben marad. A szegények kiáltása találja az Isten népét az első vonalban és adjon nekik hangot, védelmezze őket szolidárisan. A pápa elismeri, hogy az egyház nem rendelkezik átfogó megoldásokkal, ám Krisztus kegyelme révén felajánlja az osztozás tanúságtételét és gesztusait. Kötelességének érzi, hogy válaszoljon azok igényeire, akiknek a legszükségesebbek hiányoznak. A közjó legfontosabb értékére emlékeztetni a keresztény nép számára egy életszerű elköteleződés, mely senkiről nem akar megfeledkezni, akiknek ember mivoltát a legalapvetőbb szükségleteiben sértették meg.

Az életet át- és átszövik a tisztelet és a nagylelkűség tettei

A kéznyújtás mindenekelőtt magának a kezet nyújtónak segít felfedezni, hogy van bennünk egy képesség olyan gesztusokra, melyek értelmet adnak az életnek. És mennyi kinyújtott kéz látható naponta! – szól a pápa üzenete. Sajnos a sietség azonban mindinkább beleránt a közömbösség örvényébe, így csak az életünket felforgató események adják, hogy a szemeink képesek legyenek meglátni a szentek jóságát a „szomszéd ajtóban”. Az újságok és médiafelületek oldalain a rossz hírek bővelkednek, azt sejtetve, hogy a rossz az úr. De nem így van, mert az életet át- és átszövik a tisztelet és a nagylelkűség tettei, melyek nemcsak semlegesítik a rosszat, hanem arra ösztönöznek, hogy menjünk tovább és legyünk teljesen reményteliek.

Kinyújtott segítő kezek szálltak szembe a vírussal és a félelemmel  

A kéznyújtás egy jel, mely azonnal közelségre, szolidaritásra és szeretetre utal. Ezekben a hónapokban, amikor mintha az egész világot legyőzte volna a vírus, hány kinyújtott kezet is láthattunk – szól a pápa üzenete és felsorolja a kinyújtott kezek fajtáit: a betegeiért aggódó orvos, a túlórázva is a betegekre figyelő ápoló, az orvosságot nyújtó gyógyszerész, az áldást osztó pap, az utcán hajléktalanhoz siető önkéntes keze, ahogy ellátják szolgálatukat. Ezek a kezek szálltak szembe a vírussal és a félelemmel.   

Szükségünk van egy új testvériségre, mely képes a kölcsönös tiszteletre

A vírus váratlanul lepte meg az emberiséget, de a kinyújtott kezek segítsége nem váratlanul érkezett, hanem annak a jeleként, hogyan lehet felismerni a szegényt és megsegíteni a szükségében. Az ember nem rögtönöz az irgalmasság eszközeivel, hanem mindennapi gyakorlat kell hozzá annak a tudatában, hogy elsőként mi magunk szorulunk rá a kinyújtott kezekre. A bizonytalanság mostani válságában, amikor elvesztettük a megszokott szabadságunkat és megtapasztaltuk a félelmet, bezárva otthonaink csendjébe, fedeztük fel hogy mennyire fontos a lényegesre összpontosítani. Szükségünk van egy új testvériségre, mely képes a kölcsönös tiszteletre és segítségnyújtásra. Végül Ferenc pápa a Szegények világnapjára írt üzenetében a kinyújtott kéz jelképezte segítség kötelező felelősségére emlékeztet, mely egyúttal a felebaráti szeretet bibliai parancsa. Ennek jegyében kell elkerülni a cinikus közömbösséget. A kinyújtott kéz velejárója az ima, mely átalakítja magát a gesztust és teszi azt az osztozó ölelés és a megtalált emberség jelévé. 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Igenaptár

IGE naptár18. évközi hét hétfő

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből
A hamis prófétákat, akik hazugsággal áltatják a népet, megbünteti Isten.
Szedekiásnak, Júda királyának uralkodása kezdetén történt.
A negyedik év ötödik havában előállt Hananiás, a gábaoni próféta, Ázur fia, és így beszélt a (jeruzsálemi) templomban a papok és a nép előtt: „Így szól a Seregek Ura, a választott nép Istene: A babiloni király rabigáját összetöröm, két év múlva visszahozatom az Isten háza edényeit, amelyeket Nabukodonozor innen Babilonba vitetett.
És visszahozom Jekoniást, Júda királyát, Joákim fiát Júda összes száműzötteivel együtt, akik elkerültek Babilonba – ezt mondja az Úr –, mert Babilon királyának jármát összetöröm.” Hananiás szavára Jeremiás így beszélt a papok és az egész nép előtt, akik az Úr házában álltak: „Úgy legyen! Bárcsak ezt adná meg az Úr!
Bárcsak teljesítené szavaidat, amelyekkel azt jövendölted, hogy visszakerülnek az Úr templomának szent edényei, és visszatérnek Babilonból népünk száműzöttei!
De halld most az én igémet is, amelyet füled hallatára mondok most az egész nép előtt: Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak, ősidőktől fogva harcokról, nyomorról és járványos betegségekről jövendöltek sok ország és nagy birodalmak ellen.
Arról a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor derül ki, hogy valóban az Úr küldte őt, ha szava beteljesedik.”
Hananiás próféta erre levette Jeremiás nyakáról az igát, és összetörte azt.
Majd Hananiás így szólt az egész nép előtt: „Ezt mondja az Úr: Két esztendő múlva így töröm le Nabukodonozornak, Babilon királyának igáját minden nép nyakáról.”
Ezután Jeremiás próféta eltávozott onnan.
Miután Hananiás próféta összetörte az igát, amelyet levett Jeremiás próféta nyakáról, Jeremiáshoz ismét szólt az Úr: Menj, és mondd meg Hananiásnak: „Így szól most az Úr: Te széttörted a faigát, most készíts helyette vasigát!
Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Vasigát rakok ugyanis mindezeknek a nemzeteknek nyakára, hogy mind a babiloni királyt szolgálják; azonfelül a föld vadjait is neki adom.” Hananiás prófétához így szólt még Jeremiás próféta: „Figyelj, Hananiás, téged nem is küldött az Úr!
A népet mégis rávetted, hogy higgye el hazug szavadat.
Ezért így szól az Úr: Eltöröllek téged a föld színéről, meghalsz még ebben az évben, mert vakmerően az Úr ellen jövendöltél.”
Az év hetedik hónapjában meg is halt Hananiás.
Ez az Isten igéje.
Jer 28,1-17

VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Igazságaidra oktass engem, * én Uram, Istenem! (68b. vers. - 4. g tónus)
Előénekes: Tarts távol a hazugok útjától, * jóságodban add nekem törvényedet.
Fogyni ne hagyd számból a hűség szavát, * ítéleteidben van reményem.
Hívek: Igazságaidra oktass engem, * én Uram, Istenem!
E: Jöjjenek hozzám, akik félnek téged, * akik intelmeidet ismerik.
Jó és tiszta szívvel hadd járjak végzéseid szerint, * hogy soha meg ne szégyenüljek!
H: Igazságaidra oktass engem, * én Uram, Istenem!
E: Lesnek rám a gonoszok, hogy elveszítsenek, * de én megértettem végzéseidet.
Meghozott ítéleteidtől sosem hajlok el, * te magad tanítottál rájuk.
H: Igazságaidra oktass engem, * én Uram, Istenem!
Zsolt 118,29.43.79.80.95.102

ALLELUJA
Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való. Mt 4,4b – 2. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézust könyörületre indítja az emberek lelki és testi ínsége.
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt, és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak.
Amikor kiszállt a hajóból, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította betegeiket.
Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely, és az idő is már későre jár. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmiszert szerezzenek maguknak.” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!”
Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig az embereknek.
Mindannyian ettek, és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyermekeket.
Ezek az evangélium igéi.

(Az előző evangéliumot „A” évben már vasárnap olvastuk. Ma ezért Mt 14,22-36-ot olvassuk helyette).
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus szemében egyedül a belső, az erkölcsi tisztaság számít.
Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz. Megkérdezték tőle: „Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” Jézus erre magához hívta a népet, és így szólt: „Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi az embert tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az teszi tisztátalanná.”
Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak: „Tudod, hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?” Jézus ezt válaszolta: „Tövestől kitépik mindazt a növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 14,13-21

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Kérjük, testvéreim, mennyei Atyánkat, hogy minden munkánkat az ő dicsőségére végezzük!
Lektor: 1. Add, Urunk, hogy az anyagi világ javait a magunk és embertársaink földi boldogulására és örök üdvösségére használjuk!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Add, hogy mindennapi munkánkban felismerjük szent akaratodat, és azt készségesen teljesítsük!
Hívek: Kérünk téged...
3. Add, hogy munkatársainkkal jó együttműködésre törekedjünk, és így kölcsönösen elősegítsük a közösség javát!
Hívek: Kérünk téged...
4. Add meg nekünk a Szentlélek által a szelídséget, a jószívűséget és a türelmet!
Hívek: Kérünk téged...
5. Add, hogy a mai napot bűn nélkül töltsük el, hogy majd este örvendezve köszönhessük meg jóságodat!
Hívek: Kérünk téged...
(6. Add meg elhunyt N. testvérünknek [nővérünknek] bűnei bocsánatát, hogy irgalmadból a szentek közösségébe juthasson!
Hívek: Kérünk téged...)
Pap: Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal, és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Bencés igenaptár

Bencés igenaptárhétfő

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Eltöröllek, mert beszéded engedetlenség volt az Úrral szemben


Jer 28,1-17

Történt pedig ugyanabban az esztendőben, Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén, a negyedik esztendő ötödik hónapjában, hogy ezt mondta nekem Hananja, Ázur fia, a Gibeonból való próféta, az Úr házában, a papok és az egész nép szeme előtt: ,,Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Összetöröm Babilon királyának igáját. Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának minden felszerelését, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya elvett erről a helyről, és Babilonba vitt. Joachint, Joakim fiát, Júda királyát, és Júda összes száműzöttjét is, akik Babilonba mentek, visszahozom erre a helyre, -- mondja az Úr, -- mert összetöröm Babilon királyának igáját.’’ Ekkor szólt Jeremiás próféta Hananja prófétához a papok szeme előtt és az egész nép szeme előtt, akik az Úr házában álltak, és ezt mondta Jeremiás próféta: ,,Valóban úgy tegyen az Úr! Váltsa valóra az Úr igéidet, melyeket prófétáltál, hogy visszahozzák az Úr házának felszereléseit és az összes száműzöttet Babilonból erre a helyre! De hallgasd csak meg ezt az igét, amelyet én mondok füled hallatára és az egész nép füle hallatára! Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak ősidők óta, háborúról, bajról és dögvészről prófétáltak sok ország ellen és nagy királyságok ellen. Arról a prófétáról, aki békességet prófétál, akkor ismerhető fel, hogy azt a prófétát valóban az Úr küldte, ha a próféta igéje beteljesedik.’’ Akkor Hananja próféta levette az igát Jeremiás próféta nyakáról, és összetörte. Majd ezt mondta Hananja az egész nép szeme előtt: ,,Így szól az Úr: Így töröm össze Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját két esztendőn belül minden nemzet nyakán.’’ Jeremiás próféta pedig elment útjára. Így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz, miután Hananja próféta összetörte az igát, amely Jeremiás próféta nyakán volt: ,,Menj, és mondd meg Hananjának: Így szól az Úr: Faigákat törtél össze; csinálj helyettük vasigákat! Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Vasigát teszek mindezeknek a nemzeteknek a nyakára, hogy szolgálják Nebukadnezárt, Babilon királyát, és szolgálni fogják őt; még a mező vadjait is neki adom.’’ Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hananja prófétának: ,,Halld hát, Hananja! Nem küldött téged az Úr, te mégis hazugsággal biztattad ezt a népet. Ezért így szól az Úr: Íme, én elűzlek téged a föld színéről; még ebben az esztendőben meghalsz, mert lázadást hirdettél az Úrral szemben.’’ Meg is halt Hananja próféta még abban az esztendőben, a hetedik hónapban.

Zs 118,29-102

Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem. Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram, ne hagyj szégyent érnem! Törvényeid útján futok, mert te bátorítod szívemet. Oktass engem, Uram, törvényeid útjára, hogy mindenkor csak azt kutassam! Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam, és teljes szívemből megtartsam! Vezess engem parancsaid ösvényére, mert benne lelem kedvemet! Hajtsd szívemet parancsolataidra, és ne a kapzsiságra! Fordítsd el szememet, hiúságot ne nézzen, éltess engem a te utadon! Teljesítsd szolgádnak, amit neki ígértél, hisz fél téged! Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, hisz gyönyörűségesek végzéseid! Íme, én kívánom rendeleteidet, igazságod által adj nekem életet! Szálljon rám, Uram, kegyelmed, szabadításod, amint megmondtad, hadd feleljek meg azoknak, akik gyaláznak engem, hiszen bízom igéidben. Ne vedd el számtól az igazság szavát sohasem, hisz nagyon bízom ítéleteidben, és szüntelen megtartom törvényedet, mindenkor és minden időben. Tágas úton járok, mert rendeleteidet kutatom. Parancsolataidról királyok előtt beszélek, és nem szégyenülök meg. Törvényeidről elmélkedem, mert szeretem őket. Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem, és gondolkodom rendeleteiden. Emlékezzél meg szavadról, melyet szolgádnak mondtál, amellyel reménységet nyújtottál nekem. Nyomorúságomban ez vigasztal engem, mert igéd életet ad nekem. A kevélyek nagyon gúnyolnak engem, de én nem térek el törvényedtől. Örök ítéleteidre gondolok, Uram, és megvigasztalódom. Harag vesz rajtam erőt a bűnösök miatt, akik elhagyják törvényedet. De énekek nekem a te parancsolataid zarándokságom helyén. Éjjel is nevedre gondolok, Uram, és megőrzöm törvényedet. Az az én osztályrészem, hogy rendeleteidet megtartom. Mondom, Uram: Az az osztályrészem, hogy teljesítsem törvényedet. Teljes szívemből könyörgök előtted, irgalmazz nekem, amint megígérted. Megfontolom útjaimat, és lábamat parancsolataid felé irányítom. Kész vagyok és nem vonakodom, hogy rendeleteidet megtartsam. Gonoszok kötelékei vesznek körül engem, de törvényeidről nem feledkezem meg. Éjfélkor is felkelek, hogy hálát adjak neked igazságos ítéleteidért. Társa vagyok mindazoknak, akik félnek téged, és megtartják rendeleteidet. Tele van, Uram, a föld kegyelmeddel, igazságaidra taníts meg engem. Jót tettél, Uram, szolgádnak, amint megmondtad. Taníts jóra, okosságra, tudományra, mert hiszek parancsaidban. Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél. Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre. A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem, de én teljes szívvel megtartom parancsaidat. Az ő szívük megalvadt, mint a zsír, én azonban törvényeidben gyönyörködöm. Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat. Szád törvénye nekem többet ér mint ezernyi arany és ezüst. Kezed teremtett és formált engem, adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat. Örvendezve néznek engem, akik téged félnek, mert erősen bízom szavaidban. Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak, és méltán aláztál meg engem. Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted. Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről elmélkedem. Érje szégyen a kevélyeket, mert ők csalárdul gonoszat művelnek ellenem, én azonban elmélkedem rendeleteiden. Forduljanak hozzám, akik téged félnek, és parancsolataidat ismerik. Szívem szeplőtelen legyen rendeleteid szerint, hogy meg ne szégyenüljek. Lelkem epedve várja segítségedet, erősen bízom igédben. Szemem epedve várja igédet, kérdem: ,,Mikor vigasztalsz meg engem?’’ Olyan vagyok, mint tömlő a füstben, de nem feledkezem meg törvényeidről. Meddig kell még várnia szolgádnak? Mikor mondasz ítéletet üldözőim felett? Vermet ásnak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek. Minden parancsod igazság; Csalárdul üldöznek: segíts meg engem! Kevés híja, hogy a földről el nem emésztenek, de én nem hagytam el rendeleteidet. Adj irgalmad szerint életet nekem, hogy szád parancsolatait megőrizzem. Uram, örökkön örökké áll a mennyben a te igéd. Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged, szilárd alapokra helyezted a földet. Rendelésed szerint áll fenn máig, mert neked szolgál minden. Ha nem törvényed volna gyönyörűségem, akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna. Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem. Tied vagyok, ments meg engem, mert parancsaidat kutatom. Lesnek rám a bűnösök, hogy elveszejtsenek, de én törvényedre figyelek. Látom, hogy minden tökéletesség véges, de a te parancsolatod bizony megmarad. Mennyire szeretem, Uram, törvényedet! Egész nap róla elmélkedem. Ellenségeimnél bölcsebbé tettél parancsolatoddal, mert mindenkor velem van. Minden oktatómnál értelmesebb lettem, mert törvényedről elmélkedem. Az öregeknél értelmesebb lettem, mert rendeleteidet megfogadtam. Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, hogy megtartsam szavaidat. Rendeleteidtől nem térek el, mert te szabsz törvényt nekem.

Mt 14,22-36

Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: ,,Kísértet!’’, és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: ,,Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!’’ Péter így válaszolt neki: ,,Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.’’ Ő azt mondta: ,,Gyere!’’ Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: ,,Uram! Ments meg engem!’’ Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: ,,Te kishitű! Miért kételkedtél?’’ Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: ,,Valóban Isten Fia vagy!’’ Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak. Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahozták hozzá mindazokat, akik betegek voltak, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Direktórium

Direktórium Hétfő – köznap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Hétfő – köznap Gy3 V3
Zso: az évközi köznapról
zöld Mise: szabadon választható.
Olv: Jer 28,1-17; Mt 14,13-21

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A nap Szentje

A nap SzentjeVERCELLI SZENT ÖZSÉB

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
02

VERCELLI SZENT ÖZSÉB

+Vercelli, 371. augusztus 1.

Özséb (Eusebius) Szardínia szigetéről származott, Rómában szentelték pappá. A 4. század közepétől az észak-itáliai vercelli egyházmegye püspöke volt. Constantius császár, miután egyeduralkodó lett a birodalomban, a nyugati részen is kedvező helyzetet akart teremteni az ariánusoknak. Miután 353-ban az arles-i zsinaton megerősítette őket, újabb zsinatot hívott össze Milánóba 355-ben, hogy hasonló határozatokat hozzanak ott is.

Liberius pápa követeket küldött Özsébhez, mert a püspök életszentség hírében állott, és a pápa tudta róla, hogy állhatatos lélek. Özséb mindvégig szembe is szegült a Szent Atanáz és a niceai hitvallás elítélésére sürgető felszólításnak. Ahelyett, hogy hajlott volna a szóra, ő vette rá a zsinaton részt vevő püspököket, hogy a niceai hitvallást írják alá. A zsinat ariánus résztvevői tiltakoztak az ,,erőszak'' ellen, és csak császári beavatkozás segítette őket többségre. Három püspököt számkivetésbe küldtek, mert ,,békebontónak'' ítélték őket, köztük volt Özséb is. Először a palesztinai Szkitopoliszba, majd Kappadókiába, végül Felső-Egyiptomba kellett mennie.

Amikor 361-ben Julianus Apostata lépett a császári trónra, a száműzött püspökök, Özséb is, visszatérhettek székhelyükre. Özséb lelkülete most nyilvánult meg igazán, amikor 362-ben egy alexandriai zsinaton Atanázzal együtt hajlandó volt békejobbot nyújtani az ariánusoknak, nehogy állandósuljon az Egyházon belüli széthúzás.

Visszatérve Vercellibe a papságával együtt szerzetesi fegyelemben élt 371-ben bekövetkezett haláláig. A sok szenvedés miatt, melyben a számkivetés évei alatt volt része, vértanúként tisztelték, ámbár a szó szoros értelmében nem ontotta a vérét Krisztusért. A Szent Jeromos- féle martirológium augusztus elsején emlékezik meg a temetéséről. A római naptárba 1602-ben vették fel az ünnepét, december 15-re, amely napon 345 körül püspökké szentelték. 1728-ban a Szeplőtelen Fogantatás oktávája miatt áthelyezték az ünnepet december 16-ra. 1969-től augusztus 2-án ünnepeljük.


Legendája szerint a székfoglalásakor történt a következő: Az új püspök elindult, hogy elfoglalja székesegyházát, amely egy Mária- templom volt Vercelliben. Ám az ariánusok megszállták, az ajtókat belülről eltorlaszolták, hogy be ne léphessen a püspök, és mindent elkövettek azért, hogy a városból is eltávolítsák. Özséb azonban bevonult a városba, a székesegyház elé ment, és térdre borulva kezdett imádkozni. Ekkor a templom ajtói maguktól feltárultak.

Az ariánusokat támogató császár zsinatot hívott össze Milánóba, hogy ezzel is megerősítse a tévtanítók helyzetét. Özséb nem jelent meg a zsinaton, hanem kimentette magát. A többi püspök azonban a császár parancsának engedve kénytelen volt aláírni az ariánus ízű hitvallást. E kényszer hatása alatt adta aláírását Dénes milánói püspök is, aki korábban Özséb tanítványa volt. Mikor ezt Özséb megtudta, félretéve minden félelmet, Milánóban termett. Dénes sírva borult a lába elé, és bocsánatát kérte. Özséb pedig, ellenállva a császári hízelgésnek és fenyegetéseknek, így beszélt a zsinat előtt: ,,Ti azt mondjátok, hogy a Fiú kisebb az Atyánál. Akkor miért raboltátok el az én fiamat és tanítványomat? (Dénes püspökre gondolt.) Hiszen a tanítvány nem nagyobb a mesterénél, sem a szolga az uránál!'' Akkor odavitték neki a zsinat

hitvallását, melyet az atyák, akaratuk ellenére, mind aláírtak. Özséb azt mondta: ,,Én soha nem írom a nevemet a tanítványom után. Égessétek el ezt az okmányt, és készítsetek egy másikat, ha azt akarjátok, hogy én is aláírjam!'' Elégették tehát a pergament, a rajta lévő, kikényszerített aláírásokkal együtt, és készítettek egy újat. De most már, Özséb hatására, sok püspök megtagadta az eretnek hitvallás aláírását. Özsébnek emiatt sokáig éreznie kellett ellenségei bosszúját. Bántalmazták, s hosszú időre számkivetésbe küldték.


Urunk és Istenünk, kérünk, segíts, hogy Fiad istenségének megvallásában kövessük Szent Özséb püspök állhatatosságát, és megőrizvén a hitet, amelyet tanított, mi is az isteni élet részesévé válhassunk!

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumPorciunkula

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
02

Porciunkula népünk ajkán porcinkula, purcinkula, porcinkulabúcsú, Porcinkulai Szent Ferenc a franciskánus rend három ágának: a ferencrendieknek, minoritáknak és kapucinusoknak, továbbá a velük kegyelmi közösségben élő harmadrendnek legnagyobb ünnepe.

Akik a rend történetét ismerik, jól tudják, hogy a S. Maria degli Angeli titulusára szentelt kis kápolnát, a Monte Subasio kamalduli remetéinek ajándékát Szent Ferenc mindennél jobban szerette. Ez volt az első rend, vagyis a férfiág bölcsője. Itt lett apáca Szent Klára, a női ág, vagyis a második rend társalapítója. Itt halt meg Ferenc testvér.*

A kései legenda szerint, amelyről a Fioretti, sőt a Speculum Perfectionis, de még a mi, XIV. századból származó Jókai (Ehrendfeld)-kódexünk is még hallgat, egyszer Jézus és Mária jelent meg a kápolnában Ferencnek. Felszólították, hogy kérjen valami nagy kegyelmet. A Poverello azt kérte, hogy mindenki, aki ezt a templomocskát meglátogatja, teljes búcsút nyerjen. A kérést Krisztus helybenhagyta és Ferencet a pápához utasította. III. Honorius teljesítette Ferenc kérelmét és augusztus elsejének delétől másnap alkonyatig minden esztendőben teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik a kápolnában megszabott feltételek mellett ájtatoskodnak.

Porcinkula előtt* az Egyház csak egyetlen teljes búcsút ismert. Ez volt az Indulgentia de Terra Sancta, amelyet csak az nyerhetett el, aki valamelyik keresztesháborúban részt vett, vagy a Szentföldre indulókat támogatta. Az idők folyamán a Porcinkula-kiváltságot a Szentszék a világ minden franciskánus templomára kiterjesztette. A föltételek: gyónás, áldozás, a templom meglátogatása és hat Miatyánk, hat Üdvözlégy, hat Dicsőség elvégzése a pápa szándékára. Ez egy időszakon belül többször is elismételhető és a purgatóriumban szenvedő lelkekért is felajánlható.*

A Porcinkuláról 1514 táján már a Lobkowitz-kódex is szól,* de a magyar kultuszról csak a barokk időktől kezdve vannak jelentősebb ismereteink, amikor Szent Ferenc tiszteletére kordaviselő közösségek, kordás társulatok (confraternitas cordigerorum) alakultak, így Pozsony (1630), Gyöngyös (1639), Szeged (1653), Szakolca (1653), Galgócz (Hlohovec, 1659), Hradistye (1659), Fülek (1665), Kassa (1667), Kecskemét (1690), Sebes (Šebastovce, 1690), Jászberény (1701) városában.* Ezek nem egészen azonosak az ősi harmadrenddel, amelynek szabályai szerint már a középkorban számos begina-, szesztra-közösségünk élt.* A XVIII. században hazánkban ez is újjászületik és terjedni kezd: Komárom (1724), Győr (1745), Szombathely (1763).*

A kordaviselők számára írt Len Kötelecske* így fejtegeti a korda, vagyis vezeklő öv viselésének értelmét:

 

Jelenti azokat a köteleket, kikkel a mi Üdvözítőnk a kertben megfogattatván megkötöztetett Jerusálembe vitetett, azután Pilátus házában kegyetlenül oszlophoz kötöztetett. Azért akik a Kordát éjjel és nappal testeken hordozzák, emlékezetet tésznek, hogy a Megváltónk nemcsak az oszlophoz kötöztetett, sőt egész étszakán is tartani méltóztatott: Azért aki reggel magát ezzel fölövedzi, reprezentálja és jelenti Krisztus Urunknak az oszlophoz való kötözését. Estve pedig mikor alunni mégyen és ágyára készül, jelenti Krisztus Urunknak megoldozását, minekutána kegyetlenül megostoroztatott volna, és nagy lankadt fáradtságát, mikor az oszlopnál földre esett volna…

Mélséges alázatosságnak jeleit, mert megövedzvén magát ezzel, nagy bűnösnek és Isten törvénye megszegőjének vallja magát, az Isten előtt megismérvén szántszándékkal kötözi, hatalmába adván, kezében vetvén önnön magát, kegyelmet keres, hogy jövendőben megkötött kezekkel és lábokkal a külső sötétségre (az Isten igazságától megitéltetvén) ne vettetnék.

A Purgatórium és idő szerént való büntetések leszállításának, sőt az örök kárhozattól való megoltalmazásnak is jele: mert hogyha Jerikó városában régenten amaz ablakon kifüggő karmazin színű sinór Ráháb asszonyt egész házanépével megoltalmazta a haláltul és minden veszedelemtül, (Jósue 2.) sokkal inkább ez a szent kordaöv, mivel a Krisztus Urunknak véres szenvedésének, az egész emberi nemzet váltásának jelei: ágyékát ezzel övedzvén, megoltalmazza őket az őrök haláltól, az purgatóriumnak kínjától afelől megmondott búcsúk által. Midőn szent gyónása után maga ájtatossága szerént cselekszik, azokat elnyeri.

A három Csomó jelenti a Szentháromságot, kihez ragaszkodnunk köll, az hit, reménység és szeretet által. A Szeplőtelen Szűz Máriát is, mivel a menybéli Atyaistennek leánya, a Fiúistennek anyja és a Szentlélek mátkája. Innét e három csomók képzik és juttatják eszünkbe a Boldogasszonynak három kiváltképpen való nagy szívfájdalmát. Először: midőn hallotta, hogy éjtszakán az ő szerelmes Fia megfogattatott, kegyetlenül megkötöztetett, azután mikor keservesen a büntetésnek helyére követte volna. Másodszor: mikor a keresztfán függeni és keservesen meghalni szemlélte. Harmadszor: mikor a keresztfáról levévén csókolgatta, s koporsóba tévén, viszont elhagyta, keservesen siratván és nagy keserű fájdalomban, egész föltámadásig maradott. Az ő kedvesének mirrha kötését (Cant. I.) szívét általjáró fájdalomnak tőrével együtt (Luca. 2.) hordozta. Innét nem ok nélkül mindenik Miatyánkhoz az angyali Üdvözlet adatik (mint följebb megmondatott) a Boldogságos Szűz Máriának szívében égő fájdalmaknak emlékezetiért, némelyek pedig a kordaövet öt kötéssel és csomókkal hordozzák Krisztus Urunk öt mély sebeinek emlékezetire. Megértvén tehát a kordában e titkos dolgokat foglaltatni, senki ne restellje, se nem szemérmeteskedjék azt hordozni, nemcsak belső, de láthatóképpen is; mindazonáltal kinek-kinek ájtatosságára és szabadakaratjára hagyatik.

 

Bővebb adataink is vannak a kordás közösségek (confraternitas seraphica) Sopron és környékén való virágzásáról. Német anyatársulatok: Sopron, Rákos, Nyék, Keresztúr. Magyarok: Fertőszentmiklós, Iván, Lövő, Nagycenk. Valamennyinek több leánytársulata is volt. A tagok tartoztak az övet ruhájuk alatt állandóan viselni. A szegényeknek nem kellett érte fizetniök.* A beöltözés külföldi analógiákból következtetve, ünnepélyes lehetett.* Erről hazai följegyzések egyelőre nem ismeretesek.

A soproni társulat újholdvasárnap misén és a Szentháromság-szobor körül körmeneten vett részt. Élén egy szőrzsákba öltözött, vándorbottal járó tag haladt, jelképezve a földi vándorutat a mennyei haza felé. Szintén szőrzsákba öltözött tag vitte Szent Ferenc szobrát, utánuk a szerzetesek, a pap az Oltáriszentséggel, meg a hívek.

A Porcinkula búcsúkiváltságát néhány franciskánus kolostor-, illetőleg templombeli barokk ábrázolásunk (Esztergom, Szabadka, Eger, Rozsnyó, Szendrő) is megörökítette. Szabadkán a Szentháromság előtt Mária és Ferenc hódol. Az Atya kordát ereszt le a Szűzanya segítségével Ferenc és Páduai Szent Antal kezén át a purgatórium tüzében szenvedő lelkek számára. Pozsonyi templomuk Szent János-kápolnáját a hívek holtak kápolnájának nevezik, az 1591-ben odahelyezett oltárképről, amelyen Ferenc a kordájával menti ki a lelkeket a tisztítótűzből. Az érsekújvári kolostor társalgójában Ferenc a kordával, Domonkos pedig az olvasóval köti át, vagyis oltalmazza a világot. Fülek (Filakovo) kolostori képén Jézus a kordát Ferencnek és Klárának nyújtja. Ők juttatják el a hívekhez.

Porcinkula ünnepét választotta titulusul Nyírbátor minorita temploma (1717), legújabban pedig Káptalanfüred.

A Porcinkula-hagyományt a jozefinista szellem elsorvasztotta*, a hazai ferencesek is alig törődtek vele. Orosz István Fiorettitől ihletett önéletrajzában olvassuk,* hogy a múlt század nyolcvanas éveiben saját buzgóságából hogyan támasztotta föl a jászberényi kultuszt.

 

1883-ban néhány buzgó éltes asszony megkérte, menjen el velük Jászberénybe a purcinkulai búcsúra, a barátok templomába. „Előttevaló nap reggel elindultunk és már délre odaértünk egy bizonyos házhoz, akinél ők szoktak megszállásolni, mert még akkor nekem nem volt ott ismerősöm. Megpihentünk és délután öt órakor mondják, hogy menjünk a templomba, mert már hat órakor megkezdődik az ájtatosság. Elmentünk és mikor odaértünk, elig vannak húsz, vagy huszonöten. Én magamban mondom: Istenem, hát micsoda búcsújárás lehet itt? Ilyen kevés nép!… nekem nagyon megtetszett ez a búcsú és azon törtem a fejem, hogy tenném én ezt a búcsút híressé, naggyá. A nyári munka megszűnt, bekövetkezett a tél, ráértem esténként olvasgatni, vagy írni. Elővettem Szent Ferenc életét, azt végig olvastam. Megértettem belőle, hogy Szent Ferenc mindég a nagy bűnösökért imádkozott és a szegény purgatóriombeli lelkekért és hogy a római pápa előtte való nap hat órától kezdve másnap hat óráig engedett teljes búcsút, aki meggyónik, megáldozik. Ezeket megértettem. Elhatároztam magamban, hogy felfogom és virágzóvá teszem ezt a búcsút. Azonnal hozzáfogtam és minden oltárhoz és minden szoborhoz, aki ott a barátoknál van, mindegyikhez külön új imát és éneket készítettem. Mégpedig csudálatosképpen, mert esténként készítettem. Sokszor megtörtént, hogy a kedves nőm sírva kért, hogy már feküdjek le, mindjárt megvirrad. Igen, de én magamról megfeledkezvén, mert másodmagammal voltam. Este mikor belefogtam, egy szerzetes mellém állt, ő diktálta mindég, hogy mit írjak és csak mikor hajnalra harangoztak, akkor tűnt el mellőlem. Hogy ki volt, azt én nem tudom. Azután én is lefeküdtem, de aludni nem tudtam. A kedves nőmnek mondottam, hogy nem látott-e valamit. Ő azt mondotta, hogy egy árnyékot látott az asztalnál, mást semmit. Elkészülvén a szép ének, imafüzet és én azt letisztáztam. Következett a másik évben a purcinkulabúcsú, augusztus másodika. Jászberénybe elmentem a búcsúra, de már akkor nem az öregasszony végezte, hanem én fogtam fel és végeztem a legpompásabban, úgyhogy mindenki csodálkozott rajta és nem győztem szabadulni. Mind azt kérdezte, van-e olyan ének-, vagy imakönyv eladó. Én mondottam, hogy majd a jövő ilyenkor kaphatnak. Úgy is lett. Kinyomattam és már a másik évben ők várva várták. Mindenkinek jutott belőle. De már akkor több nép jött össze, úgyhogy azután nemcsak a jászberényiek voltak, hanem az egész környékből, községekből kereszttel, lobogóval jöttek a purcinkulai búcsúra. Három, vagy négyezer lélek megjelent. Csak gyónók és áldozók voltak egy pár ezren. Én mindég jelen voltam arra a napra, hacsak valami baj vissza nem tartott. De ha már ott nem voltam, a nép meg volt szomorodva. Ők magok beszélgették el egymásnak, hogy nekik akkor olyan, mintha búcsú nem volna. Igazán mondják, mert én nékik olyan voltam, mint őrző angyalok. Most, 1912-dik évben is működtem közöttük. Többen voltak most is egy négyezer léleknél. Most már hála Istennek, az egész környék, város, falu népei sietnek a purcinkulai búcsúra Jászberénybe. Dicsértessék a Jézus Krisztus szent neve mindörökké. Amen.”

 

A harmadrend a nagy franciskánus reform (1897) óta hazánkban is újjászületett. Tagjai megtalálhatók a társadalom minden rétegében. Legtöbb városunkban, falunkban a legújabb időkig virágzott kisebb-nagyobb harmadrendi közösség, amelyet a legközelebbi ferencrendi kolostor irányított. Érthető tehát, hogy a porciunkulabúcsú a barátok: ferencesek, minoriták, kapcinusok minden templomát erre a napra szakrális centrummá tette, ahova a harmadrendiek messze környékről elzarándokoltak, mintegy hazatértek a kolostor egyességébe.

A kordás, illetőleg harmadrendi társulatok már a barokk időktől kezdve a maguk falujának templomában is iparkodtak a rendi szentek: Ferenc, Antal, Erzsébet, továbbá a rend-kezdeményezte kultuszok: keresztút, betlehem oltárának, illetőleg képmásának fölállításával franciskánus légkört teremteni. Együttes hatásuk a ferences ihletésű népi jámborságban itt-ott most is él.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Az élet igéje, Fokoláre

Az élet IGÉJE „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?"2020. augusztus

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
01

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35)

Pál apostol római keresztényekhez írt levelének szövege rendkívül tartalmas. Ugyanis arról ír, hogy az evangéliumnak mekkora ereje van mindazok életében, akik befogadják; a forradalomról, amelyet az örömhír hordoz: Isten szeretete megszabadít minket!

Pál megtapasztalta ezt, és tanúságot akar tenni róla szavaival és a példájával. Hűségesen követte Isten hívását, és ez vezette őt el Rómába, ahol az életét adhatta az Úrért.

 

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?”

Nem sokkal ezelőtt Pál leszögezte: „Isten velünk van”[1]! Számára Isten irántunk való szeretete a hűséges Jegyes szeretete, aki soha el nem hagyná a menyasszonyát, akihez szabadon kötötte magát elszakíthatatlan kötelékkel saját vére árán.

Isten tehát nem bíró, sőt inkább magára vállalja a védelmünket.

Semmi sem választhat el bennünket tőle, mivel találkoztunk Jézussal, az ő szeretett Fiával.

A kisebb vagy nagyobb nehézségek, amelyekkel önmagunkban vagy a környezetünkben találkozunk, Isten szeretete számára nem jelentenek akadályt. Sőt, Pál azt mondja, hogy ilyen helyzetben az, aki Istenben bízik és őrá bízza magát, azé a „főnyeremény”[2]!

A szuperhősök és a szuperemberek korszakában, akik a felfuvalkodottság és a hatalom erejében hisznek, az evangélium a szelíd építkezést és a másik ember érveire való nyitottságot állítja elénk.

 

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?”

Chiara Lubich gondolatai segíthetnek jobban megértenünk és élnünk ezt az igét: „Bizonyos, hogy hiszünk, vagy legalábbis azt mondjuk, hogy hinni akarunk Isten szeretetének. Sokszor azonban – el kell ismernünk – ez a hitünk nem annyira bátor, mint amilyennek lennie kellene. […] A próbatételek pillanataiban, betegség idején vagy kísértésekben. Nagyon könnyen engedjük, hogy gyötörjön minket a kétség: »Valóban igaz, hogy Isten szeret engem?« Viszont nem, nem szabad kételkednünk. Bizalommal, minden fenntartás nélkül kell ráhagyatkoznunk az Atya szeretetére. Túl kell lépnünk a sötétségen és ürességen, amelyet esetleg érzünk, jól átölelve a keresztet. S azután szeressük új lendülettel Istent azzal, hogy megtesszük akaratát, és szeretjük felebarátainkat. Ha így teszünk, Jézussal együtt meg fogjuk tapasztalni a feltámadás erejét és örömét. Kézzelfogható lesz számunkra, hogy mennyire igaz: annak, aki hisz és ráhagyatkozik a szeretetére, minden megváltozik: ami negatív, az pozitív lesz, a halál az élet forrásává válik, és a sötétségből csodálatos fény ragyogását fogjuk látni.”[3]

 

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?”

Ha hiszünk Isten szeretetében, a háború nyomasztó tragédiájának közepette is megmutatkozhat az emberség, mint egy reménysugár: „Az országunk itt a Balkánon a háború abszurditásában él. Velem egy osztagba tartoznak fronton harcoló katonák is, akik sok traumát éltek át és hordoznak magukban, mert saját szemükkel látták meghalni a rokonaikat és barátaikat. Nem tudtam mást tenni, mint szeretni őket, amennyire tudtam. Ritkán volt pihenőidő, de olyankor nagyon sok mindenről megpróbáltam beszélgetni velük, ami egy férfiban élhet ilyen körülmények között, és még Isten is szóba került, mert többen nem voltak hívők. Egyik alkalommal javasoltam, hogy hívjunk el egy papot, hogy misét mondjon. Mindenki elfogadta, és néhányan gyóntak is több mint húsz év után. Valóban mondhatom, hogy Isten ott volt velünk.”

 

Letizia Magri

 


[1] vö. Róm 8,31

[2] vö. Róm 8,37

[3] C. Lubich, Az élet igéje 1987. augusztus

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Megszentelt tér - Evangélium, Ima és párbeszéd

Megszentelt tér Evangélium, ima és párbeszédÉvközi 18. hét hétfő

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Isten jelenléte

Most, hogy meglátogattalak, drága Jézus,
rájöttem, milyen gyakran jövök azért, hogy valamit kérjek Tőled.
Ma nem akarok mást, csak Veled lenni.
Hadd válaszoljon a szívem a szeretetedre.

Szabadság

Olyan könnyű beleesni a vagyon csapdájába.
Add, Uram, hogy szabad legyek
minden kapzsiságtól és önzéstől.
Juttasd eszembe, hogy a legjobb dolgok az életben
ingyen vannak: szeretet, nevetés, törődés, osztozás.

Szerető figyelmesség

Mikor arcomon a nap melegét érzem, tudatosítom, hogy  jelen vagy a világunkban.

Isten igéje

Mt 14, 22-36

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

  • Drámaian mutatja meg ez a jelenet, hogyan gondoskodik rólunk Isten nehéz helyzetekben. Jézus magában imádkozik, és biztos lehetsz benne, hogy a te nevedet is megemlíti. Tudja, hol vagy, mi történik veled éppen, miben szorulsz segítségre. Majd odajön hozzád, és így szól: "Bátorság, én vagyok az, ne félj." Meghallod hangját a szél zúgásában, vagy csak a hullámokra figyelsz, amik e bárkádat csapdossák?
  • Későbbi megpróbáltatásaik során bizonyára eszükbe jut az apostoloknak, mi történt a tavon ez után. Hogyan nyújtotta ki Jézus a kezét a süllyedő Péter felé, és lépett be vele a bárkába, és hogyan csendesítette el a szelet az ő jelenléte. Jézus veled is megcselekszi mindezt, csak esetleg kevésbé drámai módon.

Párbeszéd

Uram, segíts, hogy minden nap egyre inkább keressem a jelenlétedet.
Töltsön el az irántad való szeretet.

Befejezés

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Regnum Christi - Evangélium, Ima és elhatározás

Regnum Christi Evezz!Évközi tizennyolcadik hét – hétfő

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Evangélium: 
Mt 14,22-36
Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta: "Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: "Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: "Te valóban az Isten Fia vagy!"
Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.

Bevezető ima: Uram taníts meg hinni akkor is, ha nem látok tisztán! Segíts remélni, amikor a rombolás hullámai csapnak össze a felettem!. Tarts meg szeretetedben akkor is, ha az érzelmeim távol tartanának tőled!

Kérés: Uram, add, hogy kitartsak!

Elmélkedés: 
1. Hegyre fel. Tinédzser voltam, amikor túrázni mentem a hittan csoporttal a Sziklás Hegységbe. Ahogy leszállt az este, a plébános arra hívott, hogy imádkozzuk el a rózsafüzért a tábortűz körül. Egy hosszú nap után az imádság tarthat minket az úton. Egész valónk pihenésért kiált, mégis tudjuk nincs értékesebb annál, mint az Atyához emelni a szívünket néhány csöndes percig, fölidézve a csodákat, amiket tett velünk. Akár az Úr, esténként menjünk fel a hegyre és szánjunk időt az Atyára.

2. Péter a vízen, Péter a vízben. A szél érzelmeinket szimbolizálja. Erősen jönnek, visszahúzódnak, megint támadnak. Rugalmasnak kell lennünk, és tovább mennünk. Péter is az volt, amikor a vízen járt. Hitt, de aztán úgy, mint mi, el kezdte megkérdőjelezni, hogy mi történik. Erősnek kell lennünk a hitben, hisz tudjuk, hogy, Urunk meg akarja mutatni szeretetének erejét. Minden nap, amikor rossz tulajdonságainkkal küzdünk, meg adja a lehetőséget, hogy erősek legyünk. Képes leszek kitartani akkor is, ha minden tönkre menni látszik körülöttem?

3. Evezz! Együtt az Úrral azt jelenti, hogy imádkoznunk kell, ahogy az első pontban is láttuk, de ez egyben a cselekvés ideje is. A kereszténység szemlélődést, de hódítást is jelent. Tudjuk, hogy hogyan imádkozzunk és beszélgessünk a mi Urunkkal, de azt is tudjuk, hogy az igaz barátság a cselekedeteinkben és a munkánkban mutatkozik meg. Sokszor meg kell ragadnunk a lapátot és el kell kezdenünk evezni. Így van ez az életben is, hiszen a világban sok megpróbáltatás ér minket mindennap, pedig mindannyiunknak megvannak a magunk gyengeségei. De nem ülhetünk le a pusztulás szikláira. Eveznünk kell!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add, hogy teljesítsem küldetésem az életemben! Ez nem más, mint akaratod keresése, szeretete, megélése, és szépségének tovább adása.

Elhatározás: Ma igyekszem meglátogatni Jézust az Oltáriszentségben, ha ez nem lehetséges, lelki áldozást végzek. 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Magasság és Mélység - Barsi Balázs-Telek Péter Pál

Magasság és Mélység Évközi 18. hét hétfő

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Jer 28,1-17 

(…)Akkor Hananja próféta levette az igát Jeremiás próféta nyakáról, és összetörte. Majd ezt mondta Hananja az egész nép szeme előtt: ,,Így szól az Úr: Így töröm össze Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját két esztendőn belül minden nemzet nyakán.” Jeremiás próféta pedig elment útjára. Így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz, miután Hananja próféta összetörte az igát, amely Jeremiás próféta nyakán volt: ,,Menj, és mondd meg Hananjának: Így szól az Úr: Faigákat törtél össze; csinálj helyettük vasigákat! Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Vasigát teszek mindezeknek a nemzeteknek a nyakára, hogy szolgálják Nebukadnezárt, Babilon királyát, és szolgálni fogják őt; még a mező vadjait is neki adom.” Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hananja prófétának: ,,Halld hát, Hananja! Nem küldött téged az Úr, te mégis hazugsággal biztattad ezt a népet. Ezért így szól az Úr: Íme, én elűzlek téged a föld színéről; még ebben az esztendőben meghalsz, mert lázadást hirdettél az Úrral szemben.” Meg is halt Hananja próféta még abban az esztendőben, a hetedik hónapban. 

 

Mt 14,22-36 

(...) A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: ,,Kísértet!”, és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: ,,Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter így válaszolt neki: ,,Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.” Ő azt mondta: ,,Gyere!” Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: ,,Uram! Ments meg engem!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: ,,Te kishitű! Miért kételkedtél?” (...) 

 

Bennünket is megkísért, hogy mint a hamis próféták, mindenáron optimizmust erőltessünk magunkra, és lekicsinyeljük az Ellenség elszántságát és erejét; hogy a pozitív gondolkodás és életszemlélet jegyében ne vegyünk tudomást az emberi természet rosszra hajló voltáról, hogy az Isten iránti bizalmat rosszul értelmezve megfeledkezzünk arról, hogy bűnösök vagyunk. Ezzel a hamis optimizmussal szemben meg kell tanulnunk Jeremiás realizmusával szembenézni az életünkben jelen lévő, az üdvösségünket fenyegető gonosszal, illetve azzal a rosszal, amely bűneink elkerülhetetlen következményeként ér minket. És meg kell tanulnunk igazán bízni Istennek a világ feletti bölcsességében és irgalmasságában, mellyel nem csodálatos módon félresöpör az utunkból minden nehézséget, hanem a legnagyobb nyomorúságban sem hagy el minket, s mindent a javukra fordít azoknak, akik szeretik őt. 

 

Ha nem menekülünk önámításba, nem nyúlunk pótszerekhez, és nem sajnálgatjuk magunkat, hanem felvesszük a keresztünket nap mint nap, akkor a nyomorúságból élet fakad: kezd kitisztulni a kép, új, evidenciaként ható felismerésekre jutunk, egyre mélyebb szeretetet tapasztalunk Isten iránt, s felfedezzük, ahogy ő görbe vonalakon is tud egyenesen írni, vagyis jót és rosszat egyaránt igazi javunk, üdvösségünk szolgálatába tud állítani. 

 

Urunk Jézus, taníts meg, kérünk, az igazi bizalomra, mely nem önmagunkra, a természetről szerzett tapasztalatainkra és elvárásainkra, hanem kizárólag a Te hatalmadra és szeretetedre épít, s egy új világ ajtaját nyitja meg előttünk. Adj bátorságot, hogy szavadra ki merjünk lépni a biztonságot jelentő bárkánkból, hétköznapi komfortzónánkból, s elindulni Hozzád a vízen. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy ha erős szél korbácsolja a felszínt, bizalmunk akkor se rendüljön meg Benned, hiszen akármi történik is velünk, Te mindig változatlan és soha nem szűnő szeretettel szeretsz minket.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi e-vangelium evangelium365

Evangélium, elmélkedés imádsághétfő

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Evangélium

Mt 14,22-36

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.

Elmélkedés

A kenyerek és halak megszaporítása alkalmával az apostolok megtapasztalták, hogy Mesterük a szükséghelyzetben is képes segíteni. Aztán amikor mindössze néhány óra múlva jön egy újabb szükséghelyzet, akkor már semmire sem emlékeznek. Látták a csodát, és persze más napokon is látták Mesterük rendkívüli tetteit, most a tengeri viharban elfogja őket az aggódás és a halálfélelem. A kenyérszaporítás csodája egy pozitív élmény volt, ami után igen hamar következett a negatív. A tanítványok nyugalmát minden zavarja: az éjszaka, a szél, a hullámok, az erőfeszítő evezés. És ezek csak a külső tényezők. Mert ott vannak a belsők is: annak tudata, hogy Mesterük éppen nincs velük. Továbbá a szorongás és a félelem. Jézus azonban nem hagyja magukra őket ebben a nehéz helyzetben. Elcsendesíti a háborgó tengert és elcsendesíti az apostolok szívének nyugtalanságát is.
Péter apostol viselkedése is tanulságos számunkra. Amíg Jézusra néz, addig képes a víz tetején járni és nem süllyed el. Mert az a feltétlen bizalom tekintete. De abban a pillanatban, amikor tekintete a hullámokra irányul, süllyedni kezd. Bízok-e Jézusban?
Életünk minden vihara tanítómesterünk lehet. Életünk minden próbatétele a lelki fejlődés következő lépcsőfoka lehet. Csak az a kérdés, hogy bízunk-e az Úr segítségében? Észrevesszük-e amikor közeledik, hogy segítsen rajtunk?
(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.

 

 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi útravaló

Napi ÚTRAVALÓÉvközi 18. hét hétfő

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03
Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Heti IGE, bátorító üzenet

Heti IGE bátorító üzenet „Jól van, jó és hű szolgám.” (Máté 25:21)Hagyj jó örökséget!

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Júl
30

Hagyj jó örökséget!

„Jól van, jó és hű szolgám.” (Máté 25:21)

Nem mi választjuk e világra érkezésünk időpontját, mint ahogy a távozásunkét sem, de az a mi döntésünkön múlik, hogy milyen örökséget hagyunk hátra, miről fognak emlékezni ránk.

Ötévesen versenyművet írt csembalóra. Még tízéves sem volt, de már több hegedűszonátát publikált, és emlékezetéből játszotta Händel és Bach műveit. Nem sokkal a tizenkettedik születésnapja után megkomponálta és vezényelte első operáját. Kinevezték a salzburgi érseki zenekar tiszteletbeli koncertmesterének, és néhány éven belül Salzburg büszkeségeként üdvözölték. Harmincöt éves korában halt meg, de addigra megkomponált negyvennyolc szimfóniát; negyvenhét áriát, duettet és kvartettet zenekari kísérettel; és több mint egy tucat operát. Összesen mintegy 600 zeneművet írt. Ennek ellenére Mozart életének nagy részét szegénységben élte, és szürke ismeretlenként halt meg. Beteg özvegye szinte közömbösnek tűnt a halálát illetően. Néhány barátja elment a templomba a gyászszertartására, de egy vihar megakadályozta, hogy a temetőbe is kimenjenek. Sírjának helyét ezért gyakorlatilag lehetetlen azonosítani. Nyughelyét nem jelzi szentély, nem látogatják rajongók. Miről emlékezünk Mozartra? Mi az ő öröksége? Nem az élete, melyet élt, hanem a zene, melyet a világnak adott, amely mindmáig gazdagítja az életünket.

Ha az életed kizárólag az önérdek megvalósítására koncentrál, akkor senkinek sem fogsz hiányozni, amikor eltávozol, vagy nem a megfelelő okok miatt fogsz hiányozni. Keress hát egy magadnál nagyobb ügyet, olyat, amely tovább él, és add bele magad! Ne csak végrendeletet hagyj, hanem olyan örökséget, amely Isten rendelését teljesíti!

 

"A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33." Mai Ige elmélkedések angol nyelven itt.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Ignáci Szikrák

Ignáci szikrák

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Hogy elmaradjon az a jó, amit gyakorlunk, sokszor valami nagyobbra csalogat a gonosz lélek, melyet aztán újabb nehézségeket támasztva szintén meghiúsít.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Szent Bernát idézetek minden napra

Szent Bernát idézetek

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Krisztus halála a te halálod halála: mert Ő meghalt, hogy te élj. Miképpen lehetséges akkor, hogy ne élj, akiért maga az Élet halt meg?

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Szent Ágoston vallomások

Szent Ágoston vallomások A teremtés két dolgáról, amelyek nem tartoztakbele az idők rendjébe.

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Megfontoltam ezeket Istenem, és amennyire értenem adtad, amennyire indítottál, hogy kopog- tassak, s amennyire ajtót nyitottál zörgetésemre, - kettőt találtam, amelyek, ámbár egyikük sem egy-örök teveled, nem tartoznak bele az idők rendjébe.

Az egyiket olyanná alkottad, hogy látásod csökkenetlen birtokában és minden változásbeli szünet nélkül része legyen az örökkévalóságban és változatlanságban. Mert természeténél fogva változandó ugyan, de tényleg soha változás nem esik rajta. A másik annyira formátlan volt, hogy lehetetlen volt benne az egyik alakból a másikba való, akár átmeneti, akár állandó átváltozás, következőleg nem volt semmije, aminek révén az idő rendjébe tartozhatott volna.

Nem hagytad azonban meg e formátlan mivoltában, mert napok és idők előtt: kezdetben eget és földet teremtettél; - ez az a kettő, amiről előbb beszéltem.

„A föld pedig puszta és üres vala és sötétség vala a mélység színén.” E szavak az alaktalans- ágot jelzik, hogy fokról fokra azok is érteni kezdjenek, akik a forma teljes hiányát nem tudják úgy elgondolni, hogy azért a hiányzó forma hordozója ne legyen egészen semmi. A „puszta és üres” ősanyagból lett ez a másik ég és a föld, immár formás és rendezett állapotban; továbbá az ékes vizek és minden egyéb, amikről, mint időbeli alkotásokról a világ ősberendezése során említés esik; ezek olyanok, hogy a mozgások és formák rendszeres változása okán az idők mozgékonyságának is fundamentumai lettek.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Prohászka Ottokár breviáriuma

Prohászka Ottokár breviáriuma

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

«Senki sem varr új posztófoltot ócska ruhára, mert különben az új folt elválik az ócskától s a szakadás nagyobb lesz. És senki sem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben a bor szétszakítja a tömlőket, s a bor kifolyik, s a tömlők elromlanak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.» (Mk 2, 21). Ó ti foltozó vargák s foltozó szabók, vagyis emberek koncepciók, nagy, meleg gondolatok, lelkes kiindulások nélkül; gondjaitok s gondolataitok egyre lyukak, szakadások, rongyok, foltok körül forgolódnak; vétkeztek és gyóntok, gyóntok s ismét vétkeztek; piszmogtok hibák s visszaesések körül; jártok lelki, testi orvosokhoz. Egyre van szükségetek, hogy Jézus nagy lelkének tavasza ereszkedjék belétek, a «novitas vitae», az élet újdonsága, a nagy, bízó, örvendező lelkület. Nem félek, Jézus van velem; arcába nézek az evangéliumban; megváltó kegyelmét veszem készséges, ragaszkodó hitemben; lelkét s életét osztom gyermeki szeretetemben, mely mindig derült, s ha sír is, a gyermek könnyeit ontja. Újat teremteni; újba, új életbe öltözködni; az már nem rongy, nem folt.

[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 178. old.]

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kühár Flóris OSB napi breviárium

Kühár Flóris Vallomások és gondolatok

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Míg a mai tudós gondosan vigyáz arra, hogy mű­szerei útján az alanyiságnak, a tudati létnek utol­só nyomait is kiküszöbölje vizsgálataiból és ezért érzék­szerveit is feláldozná, és helyettük géppel nézne és halla­na, ha lehetséges volna, addig a filozófus ép alanyiságától nem akar szabadulni és sehogy sem találja meg azt a hi­dat, mely a tudat világából átvezetne a természet tárgyi világába. A pók ki tud menni hálójából, de Kant óta a modern bölcselet nem tud kilépni a tudatból, az énből - a tárgyig, a természetig, a Ding an sich-ig109. Ezek csinálnak természetbölcseletet úgy, hogy szerintük a természet nem más, mint képzet, mint a képzetek vetülete és az egész világot az „én"-ből szövögetik, mint ahogy a pók szövi hálóját potrohából. Aztán kínlódnak azon, hogyan jussanak ki a tudat világából, ebből a pókhálóból, a valóságig, hogyan - realizálják - a képzetet a tudattartalmat...

Es még ők sajnálják le a középkori embert, hogy zárt volt a világa, hogy a természetet lenézte, megvetette, hogy az Istentől elfeledte a világot. Ok, akik vagy a távcsőtől nem látják az eget, vagy a mikroszkóptól a nagy termé­szetet.

(Szent Gellért Bakonybélben)

109. Ding an sich - Valaminek a lényege, függetlenül at­tól, hogyan viszonylik más dolgokhoz. - A platóni ideák a szó legteljesebb értelmében „magukban lévő dolgok", míg Aquinói Szent Tamásnál a dologhoz hozzátartozik a megismerő lélekre való irányultság; ez az összefüggés Kantnál megszakad.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Keresztes Szent János aranymondásai

Keresztes Szent János aranymondásaiKülső dolgok

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Sohase keress Istenen kívül más gyönyörűséget lelked számára; sohase merülj el a külső dolgokban, őrizd meg lelked békéjét és összeszedettségét.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A szalézi szent mondta... Don Bosco

A szalézi szent mondta E, mint Egyház, mint engedelmességELLENSÉG

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

A legjobb a jó ellenség (MB X. 716).

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív Lovagja

Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív LovagjaA hősies, lovagi szeretet útján

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Légy ura önmagadnak, és szerető szolgája a Szent Szűznek.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kempis Tamás - Krisztus követése

Krisztus követése Harmadik könyv A kegyelem és a természet különbözőmegmozdulásai

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

A természet álnok, sokakat magához csalogat, behálóz és becsap, és mindenben magát állítja célnak.

A kegyelem viszont nyíltan jár-kel, a rossznak színétől is elfordul, csalárdságokat nem forgat, és mindent egészen Istenért végez, őbenne keresi végső megnyugvását is.

A természet kelletlenül fogadja a halált, hasonlóképpen a szorongattatást és a legyőzetést is; a kegyelem viszont igyekszik önmagunk megtagadásán, ellenáll az érzéki vágyaknak, törekszik arra, hogy az alattvaló szerepét tölthesse be, vágyódik az után, hogy legyőzzék, és nem kívánja élvezni saját szabadságát, szereti, ha fegyelem alatt tartják, nem vágyódik máson hatalmaskodni, hanem csak arra vágyakozik, hogy mindig Isten keze alatt éljen, álljon és legyen, és kész arra, hogy Istenért minden emberi teremtmény előtt meghajoljon.

A természet saját hasznára fáradozik, azt figyeli, mit nyerhet el a másiktól, a kegyelem pedig nem azt latolgatja elsősorban, hogy neki mi hasznos és előnyös, hanem hogy mi szolgál a sokaság javára.

A természet szívesen veszi a tiszteletet és a megbecsülést, a kegyelem pedig minden tisztességet és dicsőséget hűségesen Istenre hárít.

A természet retteg a szégyenvallástól és a gyalázattól, a kegyelem pedig örvend, ha Jézus nevéért megaláztatásban van része.

A természet kedveli a henyélést és a test nyugovását, a kegyelem pedig képtelen a semmittevésre, örömest vág neki a munkának.

A természet kedveli a feltűnőt és a szépet, visszariad attól, ami kopott és durva, a kegyelem viszont az egyszerű és közönséges öltözékben érzi jól magát, nem átall olcsó ruhába öltözni, még az ócska, rongyos holmitól sem irtózik.

A természet az ideigvalóra tekint, örül a földi haszonnak, szomorkodik az anyagi kár miatt, csekélyke sértő szó is fölbosszantja.

A kegyelem az örök javakra figyel, nem tapad hozzá az ideigvalókhoz, nem bánkódik a veszteségen, nem keseredik el keményebb szavak miatt sem, mert kincsét, örömét a mennyben látja, ahol semmi sem vész el.

A természet mohó és szívesebben kap, mintsem hogy adjon, szereti ha valamit sajátjának, tulajdonának nevezhet, a kegyelem könyörületes és önzetlen, kerüli a külön utakat és kevéssel beéri; úgy tartja: nagyobb boldogság adni, mint kapni.

A természetet hajlandósága a teremtményekhez, tulajdon testéhez, hívságos dolgokhoz, a sürgő-forgó társasághoz vonzza, a kegyelem Istenhez húz meg az erényekhez, lemond a teremtményekről, menekül a világtól, gyűlöli a test kívánságait, visszafogja a csavaroghatnékot, szégyell a nyilvánosság előtt szerepelni.

A természet kap a külső vigasztaláson, amelyben érezhető örömet talál, a kegyelem csak Istenben keres vigasztalást, és minden láthatón túl a legfőbb jóban akar örvendezni.

A természet mindent nyereségért, saját hasznára tesz, ingyen semmire sem hajlandó, elvárja, hogy ami jót tesz, azért hasonló jót vagy még jobbat kapjon, dicséretben, kedvezményekben részesüljön, azt kívánja, hogy tettét, adományát sokra tartsák.

A kegyelem viszont nem keres semmi ideigvaló előnyt, nem igényel más bért, csak Istent magát, evilági szükségére sem kíván többet, csak amennyi ahhoz kell, hogy az örök élet megnyerésén munkálkodhassék.

A természet örül a sok jóbarátnak meg rokonnak, dicsekszik előkelő rangjával, nemes származásával, udvarol a hatalmasoknak, hízeleg a gazdagoknak, örül a hozzá hasonlóknak.

A kegyelem viszont az ellenséget is szereti, nem lát nagyra barátainak sokasága miatt, nem sokra nézi a rangot, az előkelő származást, ha nagyobb erény nem kapcsolódik hozzá, inkább kedvez a szegénynek, mint a gazdagnak, jobban együttérez az ártatlannal, mint a hatalmassal, az igazmondóval örül együtt, nem a hazuggal, s mindig biztatja a jókat, hogy törekedjenek még nagyobb isteni ajándékokra: és erényeik által legyenek hasonlóvá Isten Fiához.

A természet hamar panaszkodni kezd, ha kár és bosszúság éri, a kegyelem férfiasan viseli a szűkölködést.

A természet mindent magára irányít, magáért viaskodik és érvel, a kegyelem pedig mindent Istenre irányít, akitől minden ered is, semmi jót magának nem tulajdonít, magáról kevélyen nagyot nem állít, nem verseng, saját vélekedését másénak elébe nem helyezi, hanem minden állásfoglalását, fölismerését aláveti az örök bölcsességnek és Isten ítéletének.

A természet kíváncsian kutatja a titkokat, szeret hallani minden újságot, szerepelni óhajt és sokmindent meg akar tapasztalni, vágyódik arra, hogy elismerjék, hogy olyasmit tehessen, amivel dicséretet és csodálatot vívhat ki.

A kegyelem nem kíváncsi az újdonságokra, érdekességekre, hisz az mind a régi romlás tövéről hajt ki, mert semmi új és állandó nincs a földön.

Arra tanít hát, hogy érzékeinket megfékezzük, a hiú tetszelgést, magunk mutogatását kerüljük, ami dicséretre méltó, méltán csodálni való lehet bennünk, azt alázatosan elrejtsük, minden dologban, minden tudományban hasznos gyümölcsöt keressünk, mindent Isten dicsőségére, tisztességének növelésére fordítsunk.

Nem akarja, hogy magát vagy tetteit dicsérjék, hanem azt kívánja, hogy Istent áldják ajándékaiban, hiszen csupa szeretetből mindent ő adott.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Barsi Balázs Szentbeszédek

Barsi Balázs SzentbeszédekÉvközi 14. vasárnap

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Júl
05

 

 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Pál Feri vasárnapi beszédek

Pál Feri vasárnapi beszédekMt 13,44-46 - Évközi 17. vasárnap

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Júl
26

Két gyönyörű, sokat mondó kép, példabeszéd Isten országáról. Arról szeretnék beszélni, ami mind a két képben megjelenik. Ez pedig az, hogy a főhős mindenét eladja, mindenét odaadja, hogy aztán az a valami az életének a részévé lehessen. Erről szeretnék beszélni, tehát erről a mindenről. Nagyon igyekszem elkerülni azt, hogy a mindennel kapcsolatban pusztán csak ideálokat vázoljunk föl, főképpen pedig, hogy az ideologikus gondolkozásnak a csapdájába hulljunk. Hat pont lenne, röviden.

Az első. Amikor mind a két történetben – eladja mindenét, odaadja mindenét – akkor milyen sokunknak, akár az Istennel való kapcsolattal összefüggésben hogyan visszhangozhatnak ezek a kifejezések, hogy lemondás, a lemondás nyomán való veszteség. És akkor szoktak bennünket is kérdezni, akár papokat, akár bárkit, aki valahogy az Istenre figyelő módon él, hogy „Hát az nem túl nagy veszteség? Nem túl nagy lemondás? Te hogyan bírod e nélkül, meg a nélkül?” Ha csak a veszteség lenne, és csak a lemondás lenne, tényleg elég szomorúan festene a keresztény ember élete. De ez a történet olyan gyönyörűen mutatja az egyik oldalról a megtalálásnak az örömét, azt a boldogságot, hogy „Hááá! Megvan!” A másik pedig, amikor a kereskedő keresi azt az igazgyöngyöt. Itt pedig tulajdonképpen akár mondhatnánk ezt is, a vágyról van szó, és a vágy beteljesedéséről.

Ezért senkinek se ajánlanám, aki az Isten országának az örömét szeretné valahogyan tapasztalni, hogy egész életén keresztül – most első sorban az Istennel való összefüggésben – a veszteségeit számolgassa, meg a lemondásai körül keringjen, hanem inkább a vágyakozást érdemes elmélyíteni magunkban. Sokaknál egyáltalán rátalálni az Isten utáni vágyakozásra. Van, hogy valaki szinte még meg sem ízlelte, mi az, hogy Isten után vágyakozni. Milyen könnyen el tudjuk felejteni az Istennel való együttlétnek az örömét, a spirituális tapasztalatainknak valamiféle szépségét és gyönyörűségét. Tehát az első gondolat így szól: Kétség kívül, listázhatjuk a veszteségeinket, sorolhatjuk a lemondásainkat – nem is irigylek senkit, aki a keresztény életében ezen az úton jár.

Eszembe jutott egy gyermekded élményem, nézzétek ezt el nekem. Elkezdtem azon töprengeni, hogy van-e olyan kézzel fogható tapasztalatom arról, hogy a magam módján úgy mindent, és akkor azért, hogy valami egy az enyém legyen. Gyerekkorból eszembe jutott egy. Nem voltam még tizennégy, ez egész biztos, és nagyon vágyakoztam egy magnóra. Jaj! Képzeljétek el, lehetőségem nyílt arra, hogy vegyek egy „sanyó” (SANYO – szerk.) magnót. Jó, hát tudom, most már tudom, hogy nem úgy kell mondani, hogy „sanyó”, na de én egy kis kölyökként, hát mit tudtam, nekem az „sanyó” volt. Akkor áhítoztam, vágyakoztam egy „sanyó” magnó után. Tulajdonképpen még olyan fekvő állapotú volt az, és hiába volt fekvő állapotú, húsz fokkal meg volt döntve az előlap. Hát, ez nekem tizenkét évesen maga volt a gyönyörűség. Néztem ezt a magnót, és gyűjtögettem a kis pénzemet, de elég sokáig, és még mindig nem jött ki belőle. Akkor az történt, hogy volt nekem egy bélyeg albumom, azt viszont éveken keresztül gyűjtögettem, a bélyeg sorokat, a bélyeg blokkokat. Te jó ég! Mindenem benne volt. Akkor odamentem a testvéremhez, és a következőt mondtam: „Ide figyelj, az összes bélyeget odaadom, pénzért.” Elmondtam neki, hogy nekem az a magnó mindenképp kellene, s akkor a testvérem gálánsan megvette az összes bélyegem, azóta is kicsit sajnálom, viszont meg tudtam venni a „sanyó” magnót.

Hogyan kapcsolódik ez nagyon szervesen bennem az első ponthoz? Hát úgy, hogy kétség kívül, most is föl tudom idézni azt, hogy „Jaj, azok a szép bélyegsorok! Azok a gyönyörű bélyegblokkok!” Mennyi év kutatása, meg gyűjtögetése van benne. Na de ami eleven bennem, ami igazán, igazán lényeges, nem az, hogy tényleg, na, hanem az, hogy azután minden nap hogyan törölgettem le a magnónak az előlapját. Emlékszem, hogy amikor lefeküdtem, akkor mindig egy-egy pillantást vetettem még a magnómra. Hát ilyen voltam tizenkét évesen, többek között. Tehát az első gondolat így szól. Itt van ez a két történet Isten országáról, és belefulladhatunk a lemondás, és a veszteségek világába. Érdemes tehát sokkal inkább a vágyat megkeresni magunkban, alapvetően most az Isten utáni vágyakozásról beszélek, és a vele való kapcsolat öröméről, amit már valamikor megéltünk.

Második gondolat. Mert az lett a benyomásom, ez nem volt rövid. Tehát, moderálnom kell magamat. Második. Amikor az a valaki mindenét eladja, mondhatnánk megint csak azt, hogy na, ez a kockáztatás, hűha. Na, kinek van erre bátorsága? Ez kockáztatás, és belehullás a semmibe, aztán vagy bejön, vagy nem jön.

Nem tudom, olvastátok-e, hallottátok-e a hírt, kigyulladt egy lakóépület, és kisgyerekek a harmadik emeletről kiugrottak. Felnőttek már várták őket ott lent, és elkapdosták őket. A harmadikról ugrottak ki, mert mögöttük már hatalmasak voltak a lángok. Na, mondhatjuk ezt: „Te jó ég! Kiugrani a harmadik emeletről? Na, az aztán a kockáztatás.” Szívem szerint megkérdezném a gyerekeket, hogy ők ezt kockáztatásnak élték-e meg, vagy nem. Azt gyanítom, hogy egy ideig igen, majd eljött egy pillanat, amikor azt mondhatták: „Na, most élet-halál! Most élet-halál! És ha az életet választom, akkor ez most már nem első sorban kockáztatás, hanem ezt lehet csinálni. Akkor viszont, ugrunk.”

Ezért a második gondolat így szól. Amikor az a bizonyos szimbolikus személy mindenét odaadja, láthatjuk ezt kockáztatásnak, kétség kívül van benne kockáztatás, mint az első pontban lemondás és veszteség. Gyúrhatunk arra, hogy a kockázatkerülő személyiség, vagy -magatartás egy kicsit árnyaltabb legyen, és merjünk bátrak lenni. De lényegileg nem erről van szó az Isten országával összefüggésben, hanem arról, hogy a vágy és az öröm nyomán egyszer csak fölfedezzük azt, hogyha nekünk van valaki vagy valami, ami tényleg élet-halál, az éppen Isten. Isten nekünk az élet-halál kérdés.

Nem tudom, szoktatok-e például olyan műsorokat nézni, amiben harmincketten kezdenek, aztán tizenhatan vannak, aztán nyolcan, aztán négyen… Tök mindegy, hogy milyen műsor. Mi szokott lenni? Képzeljünk el egy főzőműsort, és a főzőműsorban a harminchatból be lehet jutni a tizenhatba – nem harminchat, harminckettő. A harminckettőből a tizenhatba, és végül már csak ketten vannak, és persze a nézők izgulnak, hogy ki kerül be a harminckettőből a tizenhatba, mégis csak. És a műsorvezető azt mondja: „Nem más, mint… Katalin.” És akkor István elsírja magát, pedig sose szokott sírni, mert egy kemény férfi ember, kopasz, és tagbaszakadt. Na, de hát most kiesett, nem jut be a tizenhatba a főzőműsorban.

Most nézzétek el nekem, hogy ezt így mondom, nem akarom ezt gúnyolni, csak szerettem volna érzékelhetővé tenni azt, hogy hogyan tud elállítódni bennünk az a jó érzék, hogy mi élet-halál kérdés az emberi sorsban. Ez az érzékünk el tud állítódni. Össze tudunk zuhanni, ha a harminckettőből nem jutunk be a tizenhatba. És szívem szerint, most nem akarom elkezdeni sorolni, hogy egyébként pedig mi minden tényleg élet-halál kérdés, tényleg. Azért nem akarom elkezdeni sorolni, mert talán túl modoros lenne, meg ti is tudjátok.

A második gondolat így szól, hogy ez a történet tulajdonképpen azt tárja föl, hogy az Isten országában egyszer csak világos lesz, hogy mi élet-halál kérdés, és hogy mi egyáltalán nem az. Hogy mi az, amiért érdemes az embernek az életét úgy sss, és mi az, amiért egyáltalán nem érdemes. Ennek lehet egy olyan része, hogy kockáztatás. Valójában, mikor valaki ott van, és azt mondja: „Hátam mögött a tűz, ott meg a remény.”, akkor az már lényegileg nem is kockáztatás, bár van benne.

Harmadik gondolat, ez így szól: Ahogyan elállítódik az érzékünk, hogy mi élet-halál kérdés az emberi létezésben, és mi egyáltalán nem az, akkor fölfedezhetjük azt, hogy „Mi lett nekünk élet-halál kérdés?”, valahogyan észrevétlenül. Hogy az elállítódásunk révén mi lett az, amit elkezdtünk gyűjtögetni, összerakosgatni, birtokolni. Mi lett nekünk élet-halál kérdés? Olvastátok-e Hosszú Katinkának a nagyon érdekes, hosszú interjúját? Minden esetre, ha valaki csak a címét olvasta, az is sokat mondó volt. A második részét akarom idézni: „mint ember, elvesztem”. Ha az egész mondatot mondom, körülbelül így szól: „Nyertem három olimpiát, és közben mint ember elvesztem.” (Nagy árat fizettem a sikerekért, mint ember elvesztem (Index.hu) – szerk.) Hát, ha valakit könnyű szívvel tudunk mondani, aki mindenét beletette abba az olimpiai bajnoki címbe, nem is egybe, háromba, meg az ezüstérembe, meg a negyedik hely. Hosszú Katinka biztos beletette a mindent, mert olyan. S milyen érdekes, hogy van egy pár hónap járvány, karantén, és egyszer csak valaki rácsodálkozik arra, hogy „Én mindent beletettem abba a három olimpiai bajnoki címbe, de mint ember elvesztem.” S akkor följön a kérdés, hogy: „Meg akarom-e magam találni? Mint sportoló megvagyok, de mint ember megvagyok-e?”

Olyan izgalmas lenne magunkra nézve elmondani: „Na, mint asztalos, megvagyok. Mint ember? Nem tudom. Mint ügyintéző, megvagyok. Mint ember? Nem tudom.” Tehát ez a harmadik gondolat, hogy észrevétlenül sok minden, vagy akár sok mindenki, vagy valakik válhattak a mi élet-halál kérdésünkké, és ennek összefüggésében lehet, hogy valaki, aki a legfontosabb bennünk, egy kicsit elveszett.

Negyedik gondolat. Mikor mindenét odaadja, akkor ugye – hadd térjek vissza ehhez – ez tulajdonképpen mit jelent? Csomó veszteséget, lemondást. De valójában nem ez a lényeg, hanem hogy itt odaadás történik, nem lemondás, még csak nem is elengedés, ami ma egy sztár kifejezés, hogy „Engedd el!”. Rosszul vagyok ettől. Hát, engedd el! Jó, most leesett, ott van. Azt elengeded, de nem is kerül tőled messze.

Ha valaki csak elengedi, elenged, elenged, akkor igazán a helyzetet nem biztos, hogy megoldja. Ezért nem az elengedés az Isten országának a kulcsszava, hanem az odaadás. Odaadás, az nem ugyanaz. Az elengedés, hogy: „Ah, jó.” Az odaadás: „Legyen a tiéd.” Milyen érdekes (zene szól – szerk.) az, hogy amikor próbáljuk a mindent, ugye benne van az emberi lélekben a vágy a minden után. Sokan azt mennyiségi értelemben igyekszenek összeszedni, és begyűjteni, az összes bélyeg, az összes, összes minden, minden, minden… és általában valami kudarc a vége. De hogyan lehetséges az, hogy tényleg sokkal közelebb kerüljön hozzánk az, hogy valami megvalósul bennünk abból, hogy MINDEN? Az nem a mennyiségi birtoklás révén történik, mert annak sosincs vége, hanem pont fordítva, az odaadás révén.

Mert amikor valaki azt mondja: „Tulajdonképpen erre sincs szükségem, az se fontos, ezt is odaadom.”, minél kevesebb mindenre van szükségünk, annál több mindenünk van. Annál inkább mondhatjuk azt, hogy: „Mindenem megvan.” Amikor az ember már csak a lényeggel foglalkozik, és tudja, hogy mi az a kevés, amire igazán szüksége van, az az érdekes, hogy reálisan mondhatja, hogy: „Tulajdonképpen mindenem megvan.” Miközben rengeteg mindene nincs meg, de mindene megvan. Az Isten országának a logikája tehát nem a mennyiségi gyarapodás, gyűjtés, esetleg harácsolás, lopás – ezt most már nem is folytatom –, hanem pont fordítva, az odaadás. Az odaadás révén rácsodálkozom, hogy milyen kevés is elég, és egyszer csak tényleg jó szívvel azt mondom: „Tulajdonképpen mindenem megvan.”

Ötödik gondolat. Ez azt is jelenti, hogy mindaz, amiről most beszélünk, az Isten országa, és Isten nem a birtoklás révén lesz a miénk, hanem az önátadás révén. A birtoklás révén semmi sem lesz igazán a miénk. Gondoljunk a kisgyerekre, szorítja a kis maciját, átmeneti tárgy. Aztán utána gyűjtjük a bélyeget, a szalvétát, vagy az akármicsodát. Azután lesz magnónk, és aztán lesz biciklink, és lesz autónk. Na, és minden, amit birtoklunk, ott van az emberi lélekben, hogy „Jaj, el ne romoljon, el ne vesszen! El ne lopják, el ne vigyék! Tönkre ne menjen!” Ha tényleg benne van az emberi lélekben az, hogy úgy mindent, akkor az nem a birtoklás révén valósulhat meg, hanem az önátadás által.

Nem az által, hogy magamhoz rendelem, mert végül aztán hova jutunk? Végül általában rá szoktunk csodálkozni arra, hogy egy emberre, vagy emberekre volna szükségem. És mikor már embereket látunk, nem csak tárgyakat és egyebeket, akkor az emberekkel kapcsolatban nagyon pontosan szoktuk tudni észlelni, hogy nem birtokolhatóak. Ha azt akarom, hogy gazdagítsa az életem, önátadásra lesz szükség. Mert aminek, és akinek átadom magam, kétség kívül elveszíthetetlenül lesz az enyém. Amit a birtoklás révén akarok, állandó félelem.

De itt valamit érdemes kimondani. Sokan vagyunk, elkezdtük gyakorolni az önátadást. Önátadás akármi felé. Önátadás lehet a zenére, és a táncra, a művészetre, önátadás a kapcsolatra… Rendben van, de előbb-utóbb az önátadásnak is a vége valami olyasmi, hogy megsejtjük, hogy nem maradandó. Hogyha teljesen is odaadom magam, lehet, hogy hősies, szinte szent, és mégis marad bennünk valami hiányérzet. Képzeljük el a nőt, aki szíve teljes szeretetével odaadja magát a férfinek, önátadásban él vele 20-30-40 évig. És ha a férfi meghal? Ki szabadítja meg a szenvedésétől? Ezért végső soron az önátadásnak az igazi célja mégis csak Isten. És hogy Ő az igazi célja, hogy az emberi szív arra van kitalálva, hogy végül Istennek adja át magát, azt nem egyszer egy egész életúton gyakoroljuk és próbálgatjuk. És sokan vannak, akik csalódnak az önátadásban; már nem birtokolni akarnak, odamentek az önátadásba, a nagyvonalúságba, és ott is csalódnak. De nem az önátadás a probléma, hanem hogy az önátadásaink kudarcai, miközben abban benne voltunk, és ihletetten, és nagyvonalúan, és teljes szívvel, ott is átélhettük a töredékességünket. Tehát az önátadás végső célja, ha abban tényleg békére akarunk lelni, valamiképpen Isten.

Végül a záró gondolat pedig így szól. Sokan vannak, ősz szakállal, élettapasztalattól valamennyire megbölcsülve, de kissé olyan szomorúan, mert hát megrágta őket az élet – mondják. „Na, mi is a boldogság, amiért érdemes embernek lenni? Hát egy-egy szép pillanat, az.” Ennél szomorúbbat keveset tudok elképzelni, na ennél egy szomorúbb van, hogy „a remény hal meg utoljára”, na az még egy kicsit rosszabb ennél: hogy az emberi élet nem más, mint hogy egy-egy szép pillanat, mikor megsejtünk valamit.

Annyira jó visszaemlékezni azokra a gyönyörű pillanatokra. Azokra a pillanatokra, helyzetekre, találkozásokra, mikor azt éltük át, hogy ebbe valahogyan minden belesűrűsödött. És van ilyen. Átélni annak az örömét és boldogságát, a vágynak valamiféle beteljesedését, hogy: „Na, ebben most valahogyan minden benne van.” De az emberi élet több, mint hogy néhány ilyen pillanatot levadásszunk, vagy éppenséggel megajándékozzon vele az élet. Ezek az ihletett pillanatok hírt adnak nekünk, üzennek Isten országának a gazdagságáról.

https://youtu.be/gxM0bjRiTlo

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Martos Balázs atya elmélkedése

Martos Balázs elmélkedése Szólongat az IstenÉvközi 18. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Júl
30

Második Izajás prófétai jövendöléseit gyakran halljuk a liturgiában.

Ez a próféta a babiloni fogság korában működött, a bibliai Izrael vallástörténetének rendkívül fontos időszakában. Isten olyan fontos hittartalmak megértésével és közvetítésével ajándékozta meg népét rajta keresztül, mint az abszolút egyistenhit vagy a teremtés igazsága, és olyan különlegesen bensőséges hangon szólaltatta meg, amelyben szinte süt Jeruzsálem és a nép iránti szeretete. Korának rendkívüli helyzeteiben világosan és igen nagy szeretettel értette meg Isten hűségét, szabadító erejét, és ezzel vigasztalta a híveket. Szavaiban több évszázaddal később az Újszövetség szerzői ismerik fel a szenvedő Megváltó ígéretét, azt a szolgát, aki egyformán közel van Istenhez és azokhoz, akiket bűneikből vált meg, bűneiktől szabadít meg.

Második Izajás úgy közvetíti üzenetét, hogy az nemcsak igaz, hanem egyben szép és jó is. Szavai tiszták és könnyedek, és mélyen megszólítják az ember vágyakozó énjét. A szépség, amelyből Izajás merít, a teremtés szépsége, a vágyakozás pedig nem egyszer az elveszett gyermekkor utáni vágyakozás, amelyben teli voltunk bizalommal és reménnyel. Az a szakasz, amelyet vasárnap olvasunk, Második Izajás gyűjteményének (Iz 40–55) végéről való, az 55. fejezetet vezeti be. „Ó, ti szomjazók, gyertek a vizekre mind…!” – szólít meg. Érdemes megfigyelni, hogy ez a megszólítás sorban már a harmadik, ha az 54. fejezet szózatait is figyelembe vesszük. Egyik elevenebb és bátorítóbb, mint a másik: „Ujjong, meddő, aki nem szültél”, kezdődik a sorozat (54,1). „Te szegény, vihartól elsodort, akinek nincs vigasztalása” – folytatódik aztán (54,11). Az ember alapvető vágyakozásai, a gyermek után kiáltó anyai ösztön, majd meg a kiszolgáltatott gyermek élethelyzete az, ami itt megszólal, amiben a próféta a nép helyzetét fogalmazza meg, s ami végül is a vízre szomjazó, kenyér és eledel után sorvadó közösség képében fejeződik be.

Az ember egyszerre kiszolgáltatott, átéli tehetetlenségét, mint egy sírós kisgyerek, ugyanakkor annyi biztatás és bátorítás után be kell látnia, hogy maga is változtathat sorsán. Ez a harmadik megszólítás ugyanis az isteni bőkezűség ajánlata mellett, vádaskodás és rosszallás nélkül, éppen a legbelsőbb és legalapvetőbb vágyakozás képeinél kitartva, mégis csak felteszi a kérdést: „Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, a keresményeteket arra, amivel nem laktok jól?” A kiszolgáltatott gyermek, íme, felnőtt, aki keres, aki megdolgozik a megélhetéséért, de valamiért mégis rosszra költi azt, mégis oktalanul, meggondolatlanul, értelmével ellentétesen rendezte be az életét. Ezen pedig változtathat, talán éppen a megszólításban rejlő támaszt és energiát felhasználva. Ha van itt valaki, aki „ingyen”, vagyis egyszerűen szeretetből minden jóval el akarja látni, miért fordítaná életerejét arra, ami csak elepeszti, és nem élteti?

„Hajtsátok ide fületeket, és jöjjetek hozzám, hallgassatok ide, és élni fog lelketek!” Aki odahajtja a fülét, közel hajol, mint egy kisgyerek, vagy mint olyasvalaki, aki nagyon szereti a másikat, és megbízik benne. Mint a szeretett tanítvány az utolsó vacsorán, aki Mesterének szívéhez hajthatta a fülét, mint a bölcsességre szomjazó Mária, aki a Mester lábához ült, hogy szavait hallgassa, mint egy olyan felnőtt, aki suttogó szóra hallgat, hogy tisztán értsen mindent, meghajtja a fejét, kizárva külső zajt, befogadva minden szótagot. A prófétai hang itt a bölcsességgel rokon. Ízét csak az érzi meg, aki táplálkozik vele. S közben mégis mindenkinek ismerős ez az íz, a hagyomány, az örökség folytatódik benne, amelyet Dávid kapott és adott tovább, s amelyre hittel kell válaszolni: „Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján.”

Amit Isten kér és ajánl, nagyon egyszerű. Miért ne hallgatnánk rá mi is ebben a mai korban, amely sok szempontból ugyanolyan izgalmas és összetett, mint Második Izajás kora volt?

 

 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dr. Frajka Félix atya homiliái

Félix atyaÉvközi 18. vasárnap

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
01

Bevezetés

Az evangélium beszámolója szerint, Jézus, a tanításáért lelkesedő hallgatóság éhségét csodás módon elégítette ki.

Az apostolok finoman felhívták figyelmét a közelgő alkonyatra és az emberek elbocsátására. Hadd menjenek a közeli falvakba, és ott szerezzenek maguknak élelmet. Jézus azonban másképpen döntött. Elhatározta, hogy Ő vendégeli meg lelkes hallgatóit. Hogy hogyan, azt az evangéliumi szakaszban fogjuk hallani. 

Kirié litánia

Urunk, Jézus! Bocsásd meg az éhezők iránti eddigi gyenge szolidaritásunkat. Uram irgalmazz

Urunk, Jézus! Bocsásd meg, hogy oly ritkán dobunk pénzt a Szent Antal kenyere perselybe. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus! Add, hogy napról napra erősödjék bennünk a szolidaritás a szegénységi küszöb alatt élők iránt. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mily öröm lehetett Jézus számára, hogy nemcsak néhányan, hanem ezrek és ezrek hagyták abba a munkájukat, hogy hallgassák tanítását. Megértették az üzenetet: "Keressétek először Isten országát, és a többiek hozzáadatnak ehhez”. Mivel azonban nemcsak igével él az ember, ők is megéheznek. Éppen indulni akarnak, de Jézus szeretete útjukat állja. Akik ilyen nemes éhséggel fogadták tanításának kenyerét, megérdemlik, hogy testi éhségüket is kielégítse.

Jézus józanul nézi az emberi életet. Tudja, hogy az anyagi nyomorúság éppen olyan akadálya az evangelizációnak, mint a gazdagság.

Mindkettőre vannak példák! Ott vannak a jóléti, fogyasztói társadalmak, társadalmi rétegei. S ott vannak a szegény, elmaradt, s eladósodott országok éhező, nélkülöző társadalmi rétegei.

Templomainkból épp úgy hiányoznak a leggazdagabb rétegekhez tartozók, mint a szegénységi küszöb alatt élők S ez utóbbiakból bőven vannak a világban,

Az Isten igéjét szóval és életpéldájával hirdető keresztényeknek kenyéradó szeretettel kell segíteni éhező felebarátaikon. Így lesz az evangélium nemcsak üdvösséget szerző, hanem kenyeret adó tanítás!

Szánom a sereget, mondotta Jézus, és ez a szeretet ösztönözte a kenyérszaporítás csodájára! Igaz, hogy nekünk nincs ilyen hatalmunk, de arra megvan a lehetőségünk, hogy megosszuk kenyerünket a rászorulókkal.

Ha testvérként tekintenénk az éhező népekre, éhező honfitársainkra, akkor, akár életszínvonalunk csekély csökkentése árán is, de segíthetnénk rajtuk. A jóléti népek szégyene, hogy milliók halnak éhen napjainkban is! És még tragikusabb az, hogy ezek közül minden harmadik gyermek! Nálunk is mennyi, egyre több, az éhező gyermek!

Isten megadja nekünk a mindennapi kenyeret, de ránk bízta és bízza szétosztását! A "'Ti adjatok nekik enni" krisztusi parancs minden kor minden emberének szól. Elsősorban nekünk, Jézus tanítását megvalósítani igyekvőknek. Jézus nyíltan megmondta, hogy a föld nincs arra berendezve, hogy milliomosak legyünk! Épp ezért senkinek sincs joga: hazárdjátékot űzni az emberiség kenyerével.

Ma túlontúl sok az éhező ember: A TV képernyőjén, olykor-olykor 1áthatunk lelkiismeretet ébresztő képsorokat: csont-bőr embereket, földön fekvő már mozdulni sem tudó, elerőtlenedett gyermekeket és aggokat. Sokan idézik ilyenkor, Madách sorait: „Sok az eszkimó, s kevés a fóka!” Valóban azonban nem erről van szó, mert a föld sokkal több embert is tudna táplálni, ellátni élelemmel, a mai termelési technikával, mint amennyien élünk a földön!

Hát akkor miről?

Az együttérzés, a szolidaritás hiányáról!

Ha annak a napi sok milliárd dollárnak pár %-át az éhezők megsegítésére, és kenyéradó munka-helyek megteremtésére fordítanák, amit háborúkra és országok megszállására fordítanak, akkor nem lenne éhező e világban.

De hol van a világ mai, milliárdos vezetőiben a humánus gondolkodás és a szolidaritás érzület? Sajnos az Úr Jézus által szívtelen gazdagoknak mondottakban, miként a múltban, úgy napjainkban is óriási defektus ez!

Az Úr Jézus nem ok nélkül kiáltott jajt a szívtelen gazdagokra, akik nem akarják meglátni a szegény Lázár nyomorúságát. És ma is jajt kiáltana mindazokra, akik csak a profitot nézik és nem törődnek az emberrel, azzal, hogy minden ember, emberhez méltó életet tudjon élni.

Nem megvonni kell a családoktól a különböző támogatásokat. S a betegektől a gyógyszertámogatást. A szociális otthonokban élőktől a normatív támogatás egy részét. Arra hivatkozva, hogy eddig igazságtalanul kapták azokat. S a legszegényebbnek juttatni csak segélyeket. Egyébként is, nem segélyekből kell, hogy élje élet az ember, hanem arcának verejtékével biztosított munkájából.

A kenyéradás napjainkban az emberiségnek a legnagyobb problémája, és megnyugtató megoldása nélkül nem reménykedhetünk a terrorizmus megszűnésében, a béke és a biztonság megszületésében.

Az Úr Jézus napjainkban nem szaporítja meg kenyerünket és halunkat sem. Nem tesz csodát. Ránk bízza a kenyéradó szeretet gyakorlását, mert önző, kapzsi világunkban ez a legcsodálatosabb emberi cselekedet. Legyünk büszkék arra a képességünkre, hogy Jézushoz hasonlóan kenyéradó szeretettel fordulhatunk éhező embertársaink felé.

Ha csak egy darab kenyeret is adunk az éhező testvéreinknek, vagy egy pohár vizet a szomjazó testvérünknek, máris enyhítettünk a világ, s honfitársaink nyomorán. Ámen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Éhség és szomjúságÉvközi 18. vasárnap

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
02

1. Ti szomjazók, gyertek a vizekhez, mind…!(Iz 55,1–3)

A Másod-Izajásnak nevezett próféta közvetlenül a babiloni fogság előtt vigasztalja és bátorítja népét. Felhívása meghívás az üdvösségre, amelyre mint lakomára Isten mindenkit elvár. A víz, a kenyér, a bor és a tej Isten adományainak bőségét, az üdvösség teljességét jelképezik.
Az üdvösség lakomájának egyetlen feltétele van: szomjazzunk, vágyakozzunk utána. Mint aki víz után epekedik, miután megtapasztalta a sivatagi hőséget, a tikkasztó kánikulát. A víz a legfontosabb élelmiszer és táplálék egyben. Étel nélkül még akár 50 napig is képes életben maradni az ember, de víz hiányában mindössze négy-öt napot bír ki. Ezek a testi tünetek előképei a lélek szomjúságának is. Jézus maga is felkiált a sátoros ünnepen: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám…!”(Jn7,37) Ő az örök élet vízforrása. Vízből és Szentlélekből ő ad nekünk újfajta, kegyelmi életet a keresztségben. Kiapadhatatlan vágyainkat maga Isten adja belénk, hogy állandóan utána szomjazzunk.

 

2. Ki szakíthat el bennünket Isten szeretetétől?…(Róm 8,35.37–39)

A keresztény himnuszirodalom gyöngyszeme ez, amelyet Szent Pál ír a rómaiaknak. Döbbenetes mélységű vallomás, amelyben arról tanúskodik, hogy Isten szeretetét számára semmi nem feledteti. Isten szeretete végigkísér minket minden viszontagságban, sőt a bajok, a kísértések még inkább felnagyítják ezt a vele való kegyelmi kapcsolatot, annak végtelen értékét. Akiben szeretet van, az nem fél semmitől, hiszen Isten mindenek fölött áll.

 

3. Mindnyájan ettek és jóllaktak… (Mt 14,13–21)

A kenyérszaporítás csodája mintegy előkészíti az oltáriszentség szerzését, az utolsó vacsora eseményeit. Amolyan előmise, kísérleti jelleggel. Az eukarisztia alapítására, az apostolok első áldozására még nem értek meg a dolgok… A Mester isteni pedagógiájával lassan tér a tárgyra. Minden elméleti okoskodás nélkül mintegy „eljátssza” nekik a későbbi szentmisét, hogy később övéi majd könnyebben felismerjék és belekapcsolódjanak. Nem egy showműsor, nem egy laza hétvégi piknik, hanem átváltozás szemtanúi a jelenlevők. Rögtönzött liturgia részesei, ahol a nép rendben letelepedik, középütt ő van, körülötte az apostolok, tágabb körben a nép. Ünnepélyes hálaadás, áldás követezik, majd elhangzik a megbízás: Ti adjatok nekik enni. Az apostolok még csak nem is sejtik, mi lesz ebből…

A minőségi átváltozás („ez az én testem”) majd csak az utolsó vacsorán és az emmauszi tanítványok szeme láttára lesz teljessé. Ez a kegyelmi asztalterítés folytatódik a világ végéig. Jézus egyházán keresztül minden idők emberének csodálatos kenyeret ad. Ma is, engem is kínál teste kenyerével. Nem jelképes – valóságos táplálékot nyújt. Éhezem utána?
A mindennapi kenyérharc miről szól életemben: anyagiak gyűjtése, vagy ő az igazi megélhetés?

Azt mondják, minden ízlés dolga, a konyhában is… Ízlés és ízlelés. Ízleltem már Isten jóságát és végtelen szeretetét? Ha belekóstolok, az ő szeretetének, velem létének édessége minden más tápláléknál összehasonlíthatatlanul édesebb lesz. Ha őt eszem, belőle élek, egyre inkább lelki emberré válok, akinek már nem a hasa lesz az istene, hanem a gyomornál messze mélyebben tetten érhető éhség jelentkezik lelkem mélyén – utána.

Krisztus testét nem fogyasztjuk, számára nem fogyasztók vagyunk, nem azért esszük, hogy fogyjon… Azért táplálkozunk vele, hogy örök életünk legyen. A kenyérszaporítás csodája pedig a kezünk között ismétlődik meg, amikor lelkünk éhségét általa csillapítottuk. Ige és kenyér egyforma, egyenrangú táplálékká lesz, a családi asztal ünnepi eseménnyé magasztosul, kicsinyhitűekből nagylelkű adakozókká válunk, akik más éhezőket is jóllakatnak. Ha megérezzük már most a mennyei lakoma előízét, ha esszük a tápláló és életet adó kenyeret, sokkal kevesebb bajunk lesz magunkkal és a többiekkel. Ráébredünk arra, hogy
a mindennapi kenyér nem annyira munkánk gyümölcse, mint inkább a kenyérszaporító isteni Mester ajándéka.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Szilveszter Barát vasárnapi elmélkedései

Szilveszter Barát elmélkedése Krisztus nem fényes jövőt, testvéri jelent ajánlÉvközi 18. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
02

Szentírási rész: Mt 14,13-21

Az imént elhangzott evangéliumi történet először igen sokat mond arról, hogyan viszonyul Jézus az egyes emberhez, a közösséghez és a tömeghez, másrészt pedig jelképek segítségével azt akarja tudomásunkra adni, hogy őbenne, őáltala a földön Isten életének és áldásának a teljessége van jelen.

A mai evangéliumi szakaszban az emberi élet és az ember életét alkotó kapcsolattartás három mozzanata figyelhető meg, ami itt egymásra épül, és egymást kölcsönösen megvilágítja. Kiinduló pont a mély és nagyon személyes kapcsolat két ember között: a barátság.
Feltételezhetjük, hogy Keresztelő Szent János Jézusnak nem csak rokona és előfutára volt, hanem barátja is. Igaz csak Lázár esetében jegyezte fel a krónika, hogy mennyire megrendítette annak halála, de bizonyára a Jánosé is megdöbbentette.
Azonban érdemes más szempontból is párhuzamot vonni a két esemény között! Jézus nem lázas tevékenységbe kezd, hogy felejteni tudjon, hogy ne kelljen, szembenézzen a tényekkel, s azokat feldolgozza, amikor tudomást szerez János haláláról - mint kortársaink többsége – hanem a csendet keresi: „csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül” - egyedül Istennel, a Mennyei Atyával.

Csak a csendben nyernek értelmet a valóban embert próbáló események.
Csak a csendben, az Isten jelenlétében érthető meg, hogy mi az értelme a látszólag értelmetlen dolgoknak: például a barát, szülő, hitvestárs vagy gyermek súlyos betegségének, vagy éppen elvesztésének. Egy-egy természeti katasztrófának, világméreteket öltő ragályos járványnak, anyagi dolgainkban való károsodásnak, jó szándékú törekvéseinkben elszenvedett kudarcainknak.
Csak a csendben lesz világos, hogyan fonódik össze sorsunk a másik emberével. Hisz János halála megelőlegezi Jézusét. S a csenden túl: van, amikor a magány az egyetlen válaszadó fölmerülő kérdéseinkre, kételyeinkre.

Azonban a közember, akinek hivatása mások, a többi ember szolgálata, boldogítása, nem sokáig lehet magányos. Jézust is utoléri a tömeg, de emiatt ő nem méltatlankodik, nem elutasító a tömeggel szemben – ami, sajnos eléggé divattá vált napjaink rohanó embere számára – hanem szereti. Szereti és gyógyítja. A gyógyítás ebben az esetben a sikeres kapcsolatteremtés netovábbja. Átalakít, megment, ajándékoz.
Minderre azonban a kis közösséget, az apostolokat is meg kell tanítania, melynek ő a lelke és a vezetője. Tanítványai ugyanis elküldenék a tömeget: mintha csak azt mondanák, vége a fogadóórának, menjetek haza! Jézus válasza meglepő. Nem csak arra inti őket, hogy ne küldjék el a tömeget, hanem arra is, hogy szolgálják ki: „adjatok nekik enni”.

Az újfajta közösségnek tagjai, melyet Jézus alapít, az Egyház, felelősséget kell, hogy érezzenek embertársaik iránt.
Az eszközök szegénysége sem riasztja el a Mestert a szolgálattól, a szükségben lévők megsegítésétől! Annyi elég, amennyi van, jelenesetben az öt kenyér és a két hal, hogy megvalósítsa az összetartozás, a szolidaritás közösségét! Ellentéte ez a kommunisztikus törekvéseknek, amely azt vallja, előbb meg kell változtatni a társadalmat, aztán majd, egyszer az egyének, a személyek élete is jobbra fordul… de ezt a mentalitást, felfogást, azt hiszem, jól ismerjük a 89-es előtti időkből.

Krisztus nem fényes jövőt, hanem testvéri jelent ajánl. S nem mennyei kenyeret küld, mint egykor Atyja a pusztában éhező választott népnek, hanem a meglevőt, a közösség birtokában levőt szaporítja meg és osztatja szét, s lám, mindannyian ettek és jól is laktak. Ez ma is így van, azaz így lehetne, ha komolyan vennénk tanítását és követnénk életpéldáját.
Igen, ha az ember, körülményei és szegénysége miatt, csak keveset tud tenni testvéreiért, Isten azt akarja, hogy ezt a keveset teljesen és egész szívvel tegye meg, aztán Ő gondoskodik annak megszaporításáról.

A Jézust követő és éhségéről megfeledkező tömeg nem csalódik reményében. Így beigazolódtak az első olvasmányban fölolvasott Izajás próféta szavai: „vegyetek és egyetek pénz nélkül”, és nem csupán anyagi értelemben, hiszen miközben Jézus megszaporította a kenyeret, hogy táplálja testüket, szavát is szétosztotta közöttük, hogy táplálja lelküket.

Azt mondtuk, hogy az evangéliumi részlet először igen sokat mond arról, hogyan viszonyul Jézus az egyénhez, a közösséghez és a tömeghez, másrészt jelképek segítségével azt a tanítást fogalmazza meg, hogy Jézusban Isten életének és áldásának teljessége van jelen a földön.

A kenyér az Ószövetség világában az isteni élet és gondoskodás szimbóluma. Isten mannával táplálta az Egyiptomból kiszabadított népet. S ez azt jelenti, hogy a zsidóság a pusztai vándorlás idején valamiképpen megtapasztalta Isten életet adó jelenlétét. Illés prófétát a nagy éhínség idején hollók táplálták kenyérrel. E leírás azt szimbolizálja, hogy Isten gondoskodott választottairól. Elizeus próféta száz embert táplált a megszaporított húsz árpakenyérrel. Ez jelképes kifejezése annak, hogy Isten a prófétákon keresztül élettel ajándékozta meg népét.

Az evangéliumi kenyérszaporítási csodát ezeknek az ószövetségi jelképeknek tükrében kell látnunk, s nem szabad a szöveg szó szerinti jelentésénél megragadnunk, hanem észre kell vennünk, hogy a leírás jelképei Jézusra, az örök élet zálogára irányítják figyelmünket.

Az esti időpont és a kenyértörés szavai az utolsó vacsora eseményét idézik. A leírásban említett füves rész a szimbólumok nyelvén a tavaszra, Jézus húsvétjára utal. A jóllakottság azt szimbolizálja, hogy Jézus nemcsak közvetíti Isten áldását, hanem Ő maga Isten áldása, Ő az örök élet kenyere. A tizenkét kosár is jelkép, amely arra utal, hogy Jézus örök életet adó ereje a tizenkét apostol közvetítésével árad a világra.

Aki elkötelezetten követi Krisztust, benne mindent megtalál, amire csak földi és örök élete szempontjából szüksége van. De végtelen szeretetére támaszkodó biztos, megingathatatlan hittel kell Őt követni. Akkor megértjük Pál apostol szenvedélyes felkiáltását, mely a szentleckében hangzott fel: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?” (Róm 8,35). Sem az élet viszontagságai, sem az apostoli élet nehézségei nem szakíthatják el a tanítványt Mesterétől, mivel meg van győződve arról, hogy az Ő szeretetéből merített erővel bármi nehézséget leküzdhet, mert reményünk az Úr Jézus személyes szeretetén nyugszik, s ezért életünk válasz kell, hogy legyen az Ő szeretetére.

Ehhez persze nem elég a kötelességszerű, rutinos, megszokott vallásosság. Aki Krisztust az erényes élet megjutalmazójának, földi gondjaink megoldójának tekinti csupán, s nem magának a jutalomnak és az egyetlen fontosnak, az ezt nem érti.
Ehhez szerelemmel párosult áldozatos szeretet kell, amiben nem arra figyelünk, hogy mi milyen áldozatot hozunk, milyen lemondásokra vagyunk képesek, hogy mennyit imádkozunk és böjtölünk… hanem ahol az isteni Vőlegény értünk hozott áldozatától megrendülve és belőle erőt merítve belépünk a nagylelkű ingyenesség világába, ahol már nem valamit adunk, hanem önmagunkat – egészen és feltétel nélkül.

A mai szentmisén köszönjük meg Istennek, hogy elküldte nekünk Jézust, áldásának teljességét, az örök élet kenyerét. És kérjük Őt, segítsen, hogy Jézus életpéldájából és tanításából táplálkozva egykor valamennyien eljuthassunk Isten örök lakomájára.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kiss Ulrich naplója

Kiss Ulrich naplójaÉvközi 18. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
02

Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utánaindultak. Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak! Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni! Ők azt felelték: Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: Hozzátok ide! Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket. Mt 14,13-21

Mottó: nagy tömeget látott ott

Éhezők

Ha tömeget lát, a popénekes hallgatóságot, a rendezvényszervező közönséget, a marketinges, fogyasztókat, az eladó vevőket és a hadvezér seregeket lát. Jézus azonban a szenvedő embert, a tömegbe rejtőző személyt, aki szomjas az igazságra, keresi létének értelmét, és adott esetben meg is éhezik. Jézusnak minderre gondja van, és enyhíti a szenvedést, és jóllakatja őket. És tanítja. Elsőnek a tanítványokat, példájával.  Amikor azok már megelégelték a sikert, és úgy vélték, a nép most már gondoskodhatna magáról, megtanítja őket felelősségükre. Arra, hogy a tömegben nem saját ambícióik eszközét lássák, hanem szolgálják, sőt, kiszolgálják azt. Atyai gondoskodásra tanítja a tanítványokat. És nincsenek előjogaik, sem nekik, sem a tömeg egyes kiemelt tagjainak.”Mindannyian ettek és jól is laktak.” Mindannyian. Azok is, akik nem lehettek jelen. Nekik további 12 kosár tartalék jutott, ami a Bibliában a teljesség száma. Azaz senki sem marad ki. Nem is olyan sivár a hely, ha Jézus jelen van!

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dr. Tempfli Imre atya Stuttgarti katolikusok

Imre atya StuttgartbólIsten áldjon benneteket!

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Júl
19

Isten áldjon benneteket!

Noha az alábbi gondolatokat jó pár évvel ezelőtt írtam, de szebbeket – veletek és a köztetek eltöltött 13 esztendővel kapcsolatosan – most sem tudnék írni. Ezért hadd hozzam őket ismét – egyfajta baráti búcsúzásképp.
„Nem tudom, ki volt közülünk az, aki a másikunknak keresztezte az útját?
Mint ahogyan azt sem tudom, hogy pontosan, napra, percre mikor is találkoztam veletek – külön-külön először?
Egyáltalán hogyan is lépett be mindegyikőtök az életembe?
Végül fogalmam nincs arról sem, hogy Isten mit gondolt, amikor összehozott bennünket?
Igazán nem tudom!
Csak azt tudom, hogy életem szegényebb lenne, ha Ti nem lennétek…
Nem lenne benne annyi hit, annyi remény, annyi szeretet, annyi szép közös emlék, öröm, derű, szín, annyi fény…
Csak azt tudom, hogy ha nem lennétek, akkor hiányozna belőle egy biztos pont, egy sziget…
Csak azt tudom, hogy ha nem lennétek, akkor hiányozna belőle az elmúlt 13 év otthonának a melege…
Nélkületek nem lennék én…
Ezért elképzelni sem tudnám azt, hogy életemből kihúzzalak Benneteket.
Hogy emlékezetemből kizárjalak Titeket.
Vagy szívemből valamelyikőtöket is száműzzelek.
Ez olyan lenne, mintha életem egyik legszebb, leglényegesebb részét eldobnám magamból.
Azt az ürességet semmi sem lenne képes kitölteni!
Köszönöm Nektek, hogy vagytok!
Köszönöm Nektek, hogy léteztek!
Köszönöm, hogy életem egyik legnagyobb ajándéka lettetek!
Isten áldjon Benneteket!”

Lelkipásztori és baráti szeretettel!

 Stuttgart, 2020-07-19.

Imre atya

https://youtu.be/4CqisJsFKMw

 

Kedves híveink!

Mint ahogyan azt már a május 3.-i stuttgarti szentmisénken is bejelentettem, augusztus 1-jétől Dr. Gebhard Fürst püspök engedélye alapján betegállományba vonulok.

Mivel a Magyar Katolikus Püspöki Kar az idén nem tudott adni helyembe senkit, a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség vezetését Merlás Tibor atya veszi át.  

Jó szívvel és nyugodt lélekkel távozom, hiszen tudom, hogy egyházközségünk a legjobb kezekben, az Úristen végtelen szeretetében fog tovább fejlődni és virágozni.

Arra kérünk benneteket, hogy egyrészt önzetlen, jószándékú hozzáállásotokkal legyetek társai Tibor atyának, hogy ezt a nagyszerű feladatot, Krisztus Urunk nagyobb dicsőségére és az egyházközség híveinek lelki javára elláthassa. Másrészt pedig, hogy imádkozzatok mindkettőnkért!

Lelkipásztori szeretettel,

Imre atya                                                                  Tibor atya

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Dr. Benyik György - Igézők

Dr. Benyik György IGÉZŐK Évközi 18. vasárnap Mt 14,13–21„Mindnyájan ettek s jól is laktak”

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
02

„Mindnyájan ettek s jól is laktak”

A kenyérszaporítás története kicsit távol áll a mai életünktől, hiszen tanúi vagyunk a túltermelésnek. Európa könnyűszerrel látta el élelemmel a kosovói albánokat. Számunkra az éhség nem mindennapos tapasztalat, legfeljebb Afrikáról, Indiáról vagy Oroszországról szóló híradásokból tudjuk, hogy létezik a világnak olyan része, ahol emberek éheznek. Hasonló helyzetben vagyunk, mint a középkor arisztokratái, akik végigbálozták az életet, és nem ismerték az éhséget. Egy alkalommal Mária Antoanettnek jelentették, hogy be kell fejezni a bált, mert a népnek nincs kenyere. Mire a császárnő nemes egyszerűséggel rávágta: „Akkor egyen kalácsot.” Napi bosszúságaink közé csak az tartozik, ha kedvenc szezámmagos kenyerünket nem tudtuk beszervezni, vagy ha kedvenc sajtunk, sörünk nem érkezett meg időre a boltba. A mai fiatal generáció számára már unalmas mese, hogy a háború utáni években sok országban jegyre osztották a kenyeret.

Az éhséget és a szomjúságot nem éltük meg, nem kellett menekülnünk lakásunkból, nem ismerjük az élet veszélyeztetettségének legmagasabb fokát. Emiatt nem is érezzük, mit jelent úgy szólni a tömeghez, hogy korgó gyomorral is megfeledkezzék az éhségéről. Egy-egy eszméért csak úgy szoktunk lelkesedni, hogy megkérdezzük, mennyit hoz a bankszámlánkra? Ha csak áldozatot kell hozni érte, akkor azt mondjuk, nem éri meg. A hasznosság elve átjárja életünket. Úgy érezzük, ez a helyes magatartás. Ezért értetlenül állunk a Jézust hallgató tömeg előtt, akik felfedeztek valamit üzenetében, ami hasznosabb volt a kenyérnél és a víznél, fontosabb a napi biztonságnál.

Jézus megszánta a tömeget, akinek szüksége volt vezéreszmére, tanítóra, pásztorra, vezetőre. Az evangélium szerint „sok mindenre tanította őket”. Mi lehetett az a sok minden? Ne feledjük, a tömeg bizalma abból fakadt, hogy Jézus előbb kenyérrel is el tudta látni az embereket.

Erre mi is válaszolhatjuk azt, kenyeret adunk az éhezőknek, élelmiszert küldünk a kosovói albánoknak, tehát jogunk van őket életmódra, demokráciára tanítani. Milyen társadalmat építsenek ki? Úgy gondolkodjanak, ahogyan Európában gondolkodnak, ahol jólétet teremtettek az emberek.

Csakhogy a szegények tömege nem osztatlan lelkesedéssel látogat Nyugat-Európába, a gazdagságot azonnal akarja, de semmi mást. Sőt bírálja az életmódot. A nyugat-európai kenyérszaporítás vagy túltermelés következménye az individualizmus. Az emberek egyedül járnak, egyedül érvényesítik egyedi érdekeiket.

Kempis Tamás, a középkor híres gondolkodója erre figyelmeztet: „Tudd meg, az önszeretet sokkal többet árt neked, mint bármi más ezen a világon.” A mi kenyérszaporításunk következménye az önszeretet. Jézus kenyérszaporításának következményeként viszont az emberek felfedezik a közösségi gondolkodást, sőt még többet ennél, a szeretet és a gondoskodás értékét.

Az evangélisták úgy ábrázolják Istent, mint gondoskodó és szerető lényt. A tömeg mindig tömeg marad, Jézus tudja, nem spórolható ki az egyéni bátorság, az egyéni felismerés és meggyőződés ereje.

Jézus, úgy vélem, azt akarja, hogy ne csak a tömeg hitéből tanuljunk, hanem az ő embereket megmozgató beszédéből is. Bátornak kell lennünk, és hinni abban, hogy a meggyőződés hegyeket, tömegeket mozgat. S a mi feladatunk, hogy a kenyérszaporítás után, a jóléti társadalom megteremtése után, megtanítsuk az embereket a világ javaival élni úgy, ahogyan Isten parancsolta nekünk.

Az ötezer férfi imája

Asztalodhoz hívsz bennünket, Urunk. Önmagadat osztod meg velünk. Köszönjük, hogy gondoskodsz rólunk, hogy fontos neked a lélek mellett a test is, hogy egész emberségünkben szeretsz és elfogadsz minket, hogy Szent Fiad kiüresítve magát, közösséget vállalt velünk. Köszönjük, hogy csodáid által növeled bennünk a hitet, a testvériséget, a bizalmat. Hálát adunk, hogy újra és újra a mindennapi kenyérben felismerteted velünk nagyságodat és irántunk való nagy szeretetedet. Add, hogy példádat látva mi is megoszszuk utolsó falatunkat, és a nélkülözőkben, a hiányt szenvedőkben, a betegekben, az elhagyatottakban, szenvedő arcodat lássuk meg. Úgy akarunk adni, ahogy tanítottál bennünket: mindent, magunkat, egészen! Amen.

 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza

Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza„A” kézirat

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Belépésem napja április 9-ére, hétfőre esett, arra a napra, amelyen a Kármel – a Nagyböjt miatt késve – a Szeplőtelen Fogantatást ünnepelte. Az előestén az egész család összegyűlt az asztal körül, amelynél én utoljára ültem. Ó, milyen szívettépőek ezek a bensőséges együttlétek! ... Akkor, mikor az ember azt szeretné, hogy megfeledkezzenek róla, elhalmozzák simogatással s a leggyengédebb szavakkal és éreztetik az elválás áldozatát ... Papa szinte semmit sem mondott, de tekintete szeretettel pihent rajtam ... Nagynéném időnként sírt és Nagybátyám ezer szerető bókot mondott. Jeanne és Mária is csupa gyengédség volt, különösen Mária, aki félrevont és bocsánatot kért a fájdalmakért, melyeket okozni vélt nekem. Drága kis Léoniem, aki néhány hónapja jött vissza a Vizitációból, még inkább elhalmozott csókokkal és simogatásokkal. Csak Céline-ről nem beszéltem, de kitalálhatja, drága Anyám, hogyan telt el az utolsó éjszaka, mikor együtt aludtunk ... A nagy nap reggelén még egy utolsó pillantást vetettem a Cserjésre, gyermekkoromnak erre a kedves kis fészkére, melyet már nem láthatok többé és elindultam drága Királyom karján, hogy felmenjek Kármel hegyére ... Mint az előző napon is, az egész család együtt hallgatott Szentmisét és együtt áldozott. Amikor Jézus leszállt az én drága rokonaim szívébe, csupa zokogást hallottam magam körül, csak én nem könnyeztem. A szívem azonban oly hevesen vert, hogy mikor intettek nekünk, hogy menjünk a konventajtóhoz, úgy éreztem, lépni sem tudok; előrementem, azt kérdezve magamtól, vajon nem halok-e bele ebbe az erős szívdobogásba ... Ó, micsoda pillanat! Csak, ha átéltük, tudhatjuk meg, hogy mit jelent ...

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Teréz anya breviáriuma

Teréz anya breviáriuma

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Tanuljatok meg imádkozni. Nagy veszéllyel jár, ha mind ritkábban imádkoztok. Vegyétek komolyan elhatá­rozásotokat, hogy hűségesen fogtok imádkozni.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Misevlog Fábry Kornéllal

Gájer László videóblogja (Ön)gondoskodás

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Júl
16

https://youtu.be/fOXRN61JKhI

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Keresztény tanösvény

Keresztény tanösvény XXXX. Hét: 10. Kereszteljetek meg minden népetaz Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
14

https://youtu.be/Zquw4z6Z3SQ

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Az Ige mellett - Steinbach József írásai

Az Ige Mellett HOGY LÁSSA, MI LESZ ENNEK A VÉGEMÁTÉ 26,57–27,2

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

(58) „…HOGY LÁSSA, MI LESZ ENNEK A VÉGE.” (MÁTÉ 26,57–27,2)

JÉZUS A NAGYTANÁCS ELŐTT.

– 1. Amikor Jézust elfogták, a tanítványai mind elhagyták Őt, és elfutottak (26,56). Péter azonban távolról követte az elfogott Jézust, egészen a főpap udvaráig, és a főpapi szolgákkal együtt várta, mi lesz a vége ennek az egésznek… Péter félt, de mégis ő volt az egyetlen, aki legalább így rejtetten Jézus közelében maradt, mert tudni akarta a dolgok végét.

– 2. Az ember félelemmel néz szembe ezzel a kérdéssel: „Mi lesz a vége ennek?” Sokan nem is mernek szembenézni a végső kérdésekkel, inkább elfutnak azok elől, mint a tanítványok… Az ember retteg, a dolgok végét illetően: a „véget” illetően. A jóléti társadalmakban felnőtt egy olyan nemzedék, amelyet már meg sem tanítottak arra, hogy legalább az ezzel kapcsolatos kérdést meg merje fogalmazni a maga számára. A bölcsészetek, a művészetek – amelyek feszegetik a végső kérdéseket – társadalmi megbecsültsége csökkent. Ehelyett racionális gőgöt és menekülési technikákat látunk.

– 3. Péter felvállalta a kockázatot. Péter követte Jézust, hogy lássa, mi lesz ügyének vége. Ezzel azt is látni akarta, hogy mi lehet majd az ő élete ügyének a vége. Noha Péter most csúfos kudarcot vallott tagadásában, a „véggel” való szembenézés mégsem volt hiábavaló. Péter jó helyen kereste a választ a végső kérdésre: Jézus közelében. Később, pünkösdkor meg is kapta a választ Péter, amikor felragyogott neki Jézus halálának és feltámadásának evangéliuma. Jézus feltámadott! Ez lett ügyének „vége”. Mi is feltámadunk! Ez a mi ügyünk „végkifejlete”, életünk megoldása. Minden „más” kérdés csak gyarló, lényegtelen részletkérdés ehhez képest. Fontosak a részletkérdések, de „minden” csakis a feltámadás és az örök élet bizonyosságában nyerheti el értelmét (Cselekedetek 2,26–28).

– 4. Egy homokszobrász készítette alkotásban gyönyörködtem a würzburgi főtéren: lenyűgöző tehetségről árulkodott a munkája. Dobtam az alkotás elé kitett dobozba valami adományt. Közben sötét felhők gyülekeztek. A szobrász félve kérdezte: „Esni fog? Mert akkor az egésznek, sok órai munkájának vége!” Nem esett, de estére arra járva csak az összesepert homok némi maradványát sejthettem. Szerettünk urnája mellett állva hasonló tapasztalatunk lehet: „Ez lesz a vége ennek?” Testi szemeinkkel mindenesetre ennyit láthatunk, ezen nincs mit szépíteni. Az a kérdés, hogy látunk-e ennél többet, hitbéli látással?

– 5. Jézus testének templomát lerombolták, de Ő harmadnapra felépítette azt (61; János 2,19–21), hogy megismertesse velünk az élet útját, és betöltse életünket vég nélküli örömmel (Zsoltárok 16,8–11).

2Mózes 34,1028

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi Ige és gondolat - Katona Béla tollából

Napi Ige és GondolatNagyvonalúan

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

„Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. (1Móz 13:8-9)

Ma minden arra biztat, hogy élj a jogaiddal, sőt vívj ki újabb és újabb jogokat magadnak. Használj ki minden lehetőséget! Ha nincs nagykapu kulcsod, akkor próbáld meg a kiskapunál az érdekérvényesítést. Csak így lehetsz valaki, csak így érheted el a céljaidat. Ami jár, az jár. Mindent ide, az utolsó fillérig, az utolsó cseppig, az utolsó dekáig!

Érdekes olvasni, hogy Ábrahám (akkor még Abrám) le tud mondani családfői jogáról, átadja a választás lehetőségét unokaöccsének: válasszon ő először földet magának, Ábrahámnak jó lesz a maradék. Ha Lót minden áron nyerni akar, legyen övé a gazdagabbnak tűnő föld. Miért teszi, miért tudja ezt megtenni Ábrahám?

  1. A családi béke érdekében. A valami nem ér annyit, hogy aztán egy testvéri, rokoni, baráti viszony hosszú időre vagy tán örökre megromoljon. Sokan ezt csak utólag látják be, amikor már megtörtént az összeveszés pl. egy örökség miatt.
  2. Ábrahám elégedett azzal, amije van, nem akar még szerezni minden áron. Örül annak, hálás azért, amit Istentől kapott. Nagy dolog, ha ki tudom mondani egy nagy nyereséggel kecsegtető helyzetben: Köszönöm, elég, ami van, nem éri meg az árat a kínálkozó lehetőség. Ha nagyon akarja, jusson másnak is.
  3. Ábrahám megtanulta Istenre bízni a jövőt, ráhagyatkozik a Gondviselésre. Egyiptomi útja jó lecke volt. Akkor maga akarta biztosítani a jövőt, elhagyva az Ígéret Földjét. Eszére hagyatkozott, hazugsággal majdnem beáldozta feleségét, Sárát is, csakhogy neki jó legyen, és biztosítva legyen a betevő az éhség idején. Megtanulta, Isten nélkül, az ő áldása nélkül semmit sem ér az emberi terv, mert rosszul sül el.

A hit embere nem vesztes, nem pitiáner ügyeskedő. A békességre igyekvő, elégedett, Istenben bízó ember tud nagyvonalú lenni. Van példája, mert Isten is nagyvonalú. (Pálfi Zsuzsanna – Győr)

 

*****************************************************

Imádság: 

Urunk, bocsásd meg, hogy gyakrabban vagyunk pitiáner módon önzők, gyakrabban vagyunk ügyeskedők, mint nagyvonalúak. És még meg is magyarázzuk, fel is mentjük magunkat. Bocsásd meg, hogy fennen hangoztatjuk jogainkat, és háttérbe szorulnak a kötelességeink. Segíts benned bízó, békességes lélekkel, elégedettséggel élni, teljesíteni kötelességeinket; jogaink gyakorlásában pedig tudjunk olyan nagyvonalúak lenni, mint Te a mi irányunkban. Ámen.

***************************************************************

A nap gondolata: 

„Az Isten szeretet, nagylelkűség és megbocsátás; ha hiszünk ebben, sosem fogjuk hagyni, hogy a gyengeségeink megbénítsanak.” (Paulo Coelho)

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Napi ige, evangélikus Útmutató szerint

Napi igeHermina, valamint István, Kamélia, Lídia napja

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

Hermina, valamint István, Kamélia, Lídia napja.

[Az Úr] az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (Péld 3,34)

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál… (Fil 2,3)

Olvasmányok: Mt 7,7–12 és Mk 4,26–29

 

Lelki útravaló a mai napra

A keresztény ember egyik ismertetőjele az alázat. Annak beismerése, hogy a világ dolgai és benne a személyes életünk nem más, mint ajándék, amelyet nem kiérdemeltünk, amelyért nem megdolgoztunk, hanem amely Isten jóvoltából és akaratából a miénk. Aki így tekint magára és környezetére, annak minden pillanatban része lehet a kegyelem gazdagságában, hiszen semmit nem tart természetesnek, és minden mögött fel tudja fedezni az Alkotót.

A legnagyobb ajándékunk természetesen az élet, amelyet alázattal Isten szolgálatába állíthatunk napról napra. Megtalálhatjuk azokat az alkalmakat, amikor Isten fel tud használni bennünket arra, hogy az élet még inkább teret nyerjen. Ez olykor úgy valósulhat meg, hogy akár személyes érdekünk, kényelmünk látja kárát. De éppen ekkor van szükségünk az igében említett alázatra. Ekkor bizonyíthatjuk be igazán, hogy nem a magunk urai vagyunk, hanem elfogadjuk Istent istenünknek. Ha ez megtörténik, bizonyosan részünk lesz a kegyelemben, hiszen Isten azért adta Fiát, hogy mindannyian részesedjünk szeretetében.

Aki pedig szeretetben él, az tudja Istent alázattal szolgálni.

*

Istenem!
Tudom, hogy szeretetedből élhetek a földön. Szereteted ajándékozott meg minden jóval, amit felsorolni sem lehet.
Add, hogy meglássam csodáidat életemben, és mindig tudjam, hogy mi a feladatom.
Engedd, hogy alázattal tudjam szolgálni az evangélium ügyét, hogy minél többen észrevegyék szeretetből fakadó ajándékaikat.
Ámen.



Szerző: Zsugyel Kornél

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Vatikáni Hírek

VATICAN NEWS magyar műsorahétfő

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

 

 

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Bíró László tábori püspök - Hívom a családokat!

Bíró László tábori püspök Hívom a családokat!2020. augusztus

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
01

HÍVOM A CSALÁDOKAT, HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

Lehet, hogy kinevetsz – fordult jó barátjához egy volt osztálytársa, aki ismert orvos –, de most olyan elkeseredett és tanácstalan vagyok, mint annak idején, amikor a nyári táborban elvesztettem a bicskámat. Tizenkét évesek voltunk, ez a „mindentudó” bicska igen nagy vágyam volt és az év végén megkaptam szüleimtől jó bizonyítványom jutalmaként. Büszkén az övemre akasztottam, így mentem a táborba is. Az egyik nagy számháború után vettem észre, hogy elveszett, a futkározás közben észre sem vettem, hogy az erdőben valahogy leesett az övemről. A táborba visszaérve kétségbeesetten láttam, hogy nincs meg a bicskám. Osztálytársaim, akiknek eddig hetykén mutogattam a csodabicskát kinevettek, gúnyosan mondogatták, hogy így jár, akinek egy ilyen bicska csak arra jó, hogy hencegjen vele. Emlékszel? Te voltál az egyetlen, aki bíztatott: gyere, menjünk vissza az erdőbe, biztos megtaláljuk, keressük meg! Erre azonban a felügyelő tanárok nem adtak engedélyt, nem mehettünk egyedül az erdőbe sötétben. Ettől kezdve mindentől elment a kedvem, nem érdekeltek a tábori programok, semmi sem tetszett, alig vártam, hogy hazamenjünk, de ha erre gondoltam, összeszorult a torkom, hogyan mondom ezt el a szüleimnek? Nagyon jól emlékszem – válaszolt a jó barát –, tényleg a padlón voltál. Hosszú idő telt bele, mire más, új, komolyabb célok kezdtek izgatni, lassan visszanyerted önbizalmadat és tettvágyadat. De mondd, mi történt, mi bánt most? Csak nincs valami baj? Az orvos lehajtott fejjel hosszú hallgatás után halkan csak ennyit mondott: elment, otthagyott. A jó barát szótlanul nézett rá, tudta, hogy a feleségéről beszél. Idióta vagyok – folytatta –, nem láttam, hogy mi zajlik őbenne. Ez a szakítás már régóta készülődött, de én észre sem vettem. Hét közben alig szóltunk egymáshoz, engem nem érdekelt, hogy hogyan telnek napjai, azt meg nem éreztem fontosnak, hogy megosszam vele gondjaimat, örömeimet, terveimet. A vasárnapokon pihenni akartam, minél kevesebbet kelljen beszélnem, csak magammal kelljen törődnöm. Mindezt ő szótlanul eltűrte, és most megelégelte. Mondd, mit gondolsz, visszakaphatom még?   [...]

Az ember az egyedüli Isten képmására teremtetett élőlény, aki képes arra, hogy megismerje és szeresse Teremtőjét. Isten úrrá tette az embert minden földi teremtmény fölött, hogy uralja és használja azokat. Nem magányosságra teremtette, kezdettől fogva "férfinak és nőnek teremtette" őket (Ter 1,27), kettőjük kapcsolata a személyes közösség ősformája. Az ember ugyanis ízig-vérig társas lény, és másokkal való kapcsolat nélkül képtelen élni és képességeit kifejleszteni. Isten látta, hogy "mindaz, amit alkotott, nagyon jó". (Ter 1,31) Isten, mindnyájunk gondviselő Atyja azt akarta, hogy az emberek egyetlen családot alkossanak és testvérnek tekintsék egymást. Mindannyian Isten képére vannak teremtve, Ő "telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet" (ApCsel 17,26), mindnyájan egy és ugyanazon célra vannak hivatva, ez a cél nem más, mint maga az Isten. Ezért az ember szíve nyugtalan, amíg Istennel nem találkozik.

Isten szabad akaratot, értelmet, sokoldalú képességeket adott az embernek. Öntudatra ébredése során előbb-utóbb minden emberben felmerül a kérdés: miért van a világon, képes-e véghezvinni valamit, ami igazán jelentős, amiért érdemes lesz élnie? Sokan évek múlva visszanézve nem értik, hogy miért estek szét a kapcsolataik és miért érzik olyan üresnek magukat, pedig elérték azt, amit célul tűztek ki. Sok célról akkor derül ki, hogy üres, amikor már éveket áldoztak a hajszolásukra. Modern társadalmunkban az emberek sok célt kergetnek, azt gondolva, hogy elérve ezeket a célokat, boldogok lesznek. Ilyen célok lehetnek az üzleti sikerek, a gazdagság, jó kapcsolatok, a szex, a szórakozás, a sport, stb. Mikor aztán elérték a gazdagságot, kapcsolatokat vagy a gyönyört, rádöbbennek, hogy nagy űr van bennük, olyan ürességet éreznek, amit semmi sem tudott kitölteni.

Idézzétek fel fiatal éveitek útkeresését! Mi segített abban, hogy megtaláljátok életetek célját, értelmét?

Erről olvasunk a Prédikátor könyvében is. Mérhetetlen gazdagsága volt, bölcsebb és nagyobb tudású volt, mint országában bárki, volt több száz asszonya, palotái és kertjei, a legjobb ételeket és borokat, valamint a szórakozás minden létező formáját élvezte. Megkapta, amit csak a szíve kívánt, de belátta: “Hiábavaló! Hiábavaló! Teljesen hiábavaló! Minden csak hiábavalóság. Az olyan élet, ami csak abból áll, amit a szemünkkel látunk, vagy az érzékszerveinkkel tapasztalunk, hiábavalóság! Isten olyasmire teremtett minket, ami túl van azon, amit itt- és-most tudunk átélni. Isten szívünkbe ültette az örökkévalóság utáni vágyat, ezért az „itt- és-most” nem elégíthet ki minket.

Modern világunkban a technikai eszközök állandó újdonsága, az utazások bűvölete, a fogyasztásra felkínált árucikkek sokasága, a ránk zúduló információ tömeg megakadályozza, hogy meghalljuk Isten hangját. Mindent betöltenek a szavak, a felszínes élvezetek és az egyre gyorsuló világ zaja. Nem az öröm uralkodik, hanem a kielégítetlenségtől szenvedő emberek kesergése, akik nem tudják, miért élnek. Tévelygésük közben súlyos kísértésektől gyötörve eljutnak a szakadék szélére, a teljes elhagyatottság mély völgyébe, vagy a magányos csúcsra, ahol teljesen magára hagyottnak érzik magukat. Engedjük, hogy a világ zaja ellenére elérjen minket az Úr hívó szava, engedjük, hogy a Szentlélek átalakítson és megújítson, mert küldetésünk van: Isten életünkkel akar üzenni a világnak. Az Úr teljességre viszi küldetésünket tévedéseink és negatív pillanataink ellenére, ha nem hagyjuk el a szeretet útját, és élünk a szentségek nyújtotta kegyelmekkel. (vö. Gaudete et Exsultate 29).

Hogyan tudod gyerekeidet megóvni világ „rozsdának és molyrágásnak kitett” álértékei (l. Mt 6,19-21) előtti behódolástól? Hogyan tudsz segítségükre lenni igazi élethivatásuk megtalálásában?

A keresztség a hívőket arra rendeli, hogy miután Isten fiaivá újjászülettek, az emberek előtt vallják meg a hitet. A bérmálás szentségével a Szentlélek különleges ereje tölti el őket, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet. Amikor részt vesznek az eucharisztikus áldozatban, az egész keresztény élet forrásában és csúcspontjában, isteni Áldozatot ajánlanak föl Istennek, s vele együtt önmagukat; mind a fölajánlással, mind a szentáldozással mindenki részt vesz a liturgikus cselekményben. Akik Krisztus testével táplálkoznak a szentáldozásban, kézzelfogható módon mutatják meg Isten népének egységét, melyet ez a fölséges szentség jól jelez és csodálatosan meg is valósít. Akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, melyet megsebeztek bűnükkel, s mely szeretetével, példájával és imájával közreműködik megtérésükben. A keresztény hitvesek a házasság szentségének erejével részesednek Krisztus és az Egyház egységének és termékeny szeretetének misztériumában, és azt meg is jelenítik (vö. Ef 5,32). Isten népén belül egyedülálló élethivatást kaptak ajándékul, hogy a gyermekek elfogadásában és nevelésében kölcsönösen segítsék egymást (vö. 1Kor 7,7). Mert a házasságból ered a család, melyben megszületnek az emberi társadalom új polgárai, akiket a keresztségben a Szentlélek kegyelme Isten gyermekeivé tesz, hogy Isten népe a századok folyamán fönnmaradjon. Ebben a család-egyházban a szülők gyermekeik első hithirdetői, szavukkal és példájukkal ápolják mindegyikük sajátos hivatását, különös gonddal pedig a papi hivatást.

„A szeretet magába zárja az összes hivatást; a szeretet minden, s magába foglal minden időt és minden helyet, egyszóval a szeretet örök.” (Lisieux-i Szent Teréz) Ily sok és ennyire üdvösséges segítség birtokában a Krisztus-hívők, bármely állapotban éljenek is, az Úrtól arra kapnak meghívást, hogy ki-ki a maga útján olyan tökéletes legyen, amilyen tökéletes maga az Atya. (vö. LG 11).

Tudod – mondta a jó barát –, életünk folyása állandóan a szokványos és a különleges, a szomorúság és az öröm, a kudarc és a siker között ingadozik. Életünk útján haladva előbb utóbb mindnyájunkban felmerül a kérdés: milyen az életünk? Szokványos vagy különleges, szomorú vagy örömteli, kudarcos vagy sikeres? Aki kitér a válaszadás elől, nem látja élete célját, értelmét. A kudarc nem csupán ok arra, hogy szégyelljük magunkat, hanem esély életünk kisebb-nagyobb önáltatásainak felfedezésére. Nézzünk őszintén szembe önmagunkkal, hibáinkkal, és kérjük Isten áldását az újrakezdéshez. Hazafelé menet betérek a templomba és három mécsest gyújtok meg a lourdesi Szűzanya szobra előtt: egyet érted, egyet a feleségedért és egyet a házasságotokért.

Bíró László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Csíksomlyói Mária köszöntő

Csíksomlyói MÁRIA köszöntőÉvközi 18. hét hétfő

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03

https://youtu.be/f2T6jLhDqfU

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Kormos Gyula - Oremus Egyetemes könyörgések

Egyetemes könyörgések (Mt 14,13-21)Évközi 18. vasárnap

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
02

Bevezető

Az írgalmasság testi cselekedetei között szerepel: az éhezőknek ételt adni. Ez nem azt jelenti, hogy néha adjunk alamizsnát, hanem azt, hogy anyagi javainkat osszuk meg a nyomorban élőkkel. Társadalmunk mai képe azt mutatja, hogy a szociális érzékenység az anyagi jólét emelkedésével csökken. A korai egyházban a javak megosztása nem csupán szociális kérdés volt, hanem a megélt kereszténység lényeges magva. Az Úr Jézus és tanítványainak élete ebben pozitív példa. Erre utal a csodás kenyérszaporítás, és az is, hogy az Úr Jézus életet adó kenyér formájában belép a mi szegénységünkbe, és életünk éltetőjévé válik.

Hívek könyörgése

Imádkozzunk mennyei Atyánkhoz, akinek gondviselése a mindennapi kenyerünk által is megmutatkozik!

1. Istenünk, segíts bennünket, hogy társadalmunkban az Egyház szociális tanítása érvényesüljön a földi javak igazságos elosztása terén.

2. Erősítsd bennünk a felelősségérzetet abban az irányban, hogy minden család asztalán ott legyen a mindennapi kenyér.

3. Segítsd Urunk, egyházközségünk minden tagját, hogy megtanuljunk testvériesen osztozni, és így a Te szeretetednek szavahihető tanúivá váljunk.

4. Növeld bennünk az Élet Kenyere utáni vágyat, és az életből való eltávozásunkkor legyen szent útravalónk.

Gondviselő Atyánk, add meg testünknek a mindennapi kenyeret, lelkünk táplálására az Oltáriszentséget, hogy általuk erőt nyerve eljussunk égi országodba, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
Tihanyi Bencés Apátság prédikációi

Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 18. vasárnap

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
02

https://youtu.be/1b9wCBEUpW0

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
A Szív Útja

A Szív Útja gyakorlati módszerei

Napi Ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
09

Gyakran a leginkább rászoruló emberek azok, akik a szemünk előtt vannak. Ha Jézus szívével akarunk élni, akkor úgy kell látni egymást, mint testvérek és nővérek, akik ugyanazzal az Isten által kapott méltósággal születtek.

 

Miután elmélkedtünk a „ Szív Útja ” szellemiségének kilenc lépésén, a következő lépés az, hogy megvalósítsuk azt az életünkben, megkeresve azokat a módszereket, amelyek segítségével hitünket cselekvésre válthatjuk.

Az alábbiakban öt gyakorlati módszert találunk arra, hogy megfontoljuk életünkbe való beépítését, hogy ezt a spirituális utat a fejből a szívbe vezessük.

1. Olvassuk naponta az evangéliumot

Annak érdekében, hogy teljes mértékben együttműködhessünk Krisztus küldetésében, elõször meg kell értenünk, mi ez a küldetés, és ennél is fontosabb, ki az a Jézus. Az evangélium napi olvasása nagyszerű segítséget nyújt arra, hogy megismerjük Jézus személyét, és lehetőséget ad arra, hogy kövessük őt.

2. Imádkozzunk minden nap egy felajánló imádságot

Ha egy jobb napot kezdünk, akkor sokkal könnyebb sikert elérni bármilyen jó munkánkban, amelyet végezni akarunk. A napi felajánlás imádsága megszenteli minden nap kezdetét és a naunkat felajánljuk a mennyei Atyánknak. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy a szeretõ Atya pillantása alá helyezzük magunkat, és emlékezzünk az emberiség előtt álló kihívásokra, amelyeket a Szentatya havonta elénk állít. (Ferenc pápa imaszándéka)

3. Keressük meg a szenvedés elősegítésének lehetőségeit a helyi közösségben

Gyakran a leginkább rászorulók szemünk előtt vannak. Ha együtt akarunk élni Jézus szívével, testvéreinknek kell látnunk egymást, akik ugyanolyan Isten által adott méltósággal születtek. Ahogy kalkuttai Szent Teréz egyszer mondta: „Maradj ott, ahol vagy. Találjuk meg saját "kalkuttánkat". Keressük meg a betegeket, a szenvedéseket és a magányokat ott, ahol vagyunk - saját otthonunkban és a családjainkban, a munkahelyeken és az iskolában. A világ minden tájáról megtalálhatjuk Kalkuttát, ha van látásunk. Bárhová is megyünk, olyan embereket találunk, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, gondozásra szorulnak, a társadalom által elutasítottak - teljesen elfelejtve, teljesen egyedül maradva.”

4. Válaszoljunk a Szentatya imaszándékára, a másokkal való együttműködéssel

Az ima mellett a pápa arra kér minket, hogy találjunk új és kreatív módszereket az emberiség előtt álló kihívások leküzdésére. Ezt nem lehet elszigetelten elvégezni, és szükség van a laikusok, a papok és a vallások közötti egészséges együttműködésre. Még ennél is inkább a keresztények és a nem keresztények segítségére van szükség, együtt dolgozva a világot sújtó problémák megoldása érdekében.

5. Növekedjünk mélyebben, a Jézus iránti szeretetben

A „Szív útja” életünkbe történő bevezetésének ezen gyakorlati módjai alapvetően Jézus Krisztus mély és tartós szeretetében gyökereznek. Ez azt jelenti, hogy felszólítottak arra, hogy mindennap imádságban beszélgessünk vele, és engedjük, hogy belépjen a szívünk ajtajába. Szeretettel táplálkozva képesek vagyunk kilépni ajtónkon, és mindenkivel találkozhatunk az Ő nevében.

Tovább
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."