KATTIMA.hu Kattints és imádkozz! – Evangélium és Ima, minden nap, Ferenc Pápa imaszándékával.

Az új technológiák helyes használatáért

Imádkozzunk, hogy az új technológiák használata ne helyettesítse az emberi kapcsolatokat, tartsa tiszteletben az emberi méltóságot, és segítsen megoldást találni korunk válságaira.

A hónap imája

Uram, Jóságos Atyám, ahogy nézem a világot, és látom,
hogy férfiak és nők munkálkodnak benne és szépítik azt,
egy nagy „Köszönöm!” árad a szívemből.
A Te Lelked hatása közöttünk arra bátorít bennünket,
hogy fejlesszük a tudomány és a technológia fejlődését
az emberi méltóság szolgálatában,
az átfogó és befogadó emberi fejlődés érdekében.

Mivel tudjuk, hogy Te mindenkinek a javát akarod,
Fiad Egyházad szívéből arra hív bennünket,
hogy a technológia ne lépjen
a „személytől személyig” való kapcsolat helyébe,
a virtuális ne helyettesítse a valóságos kapcsolatot,
és a közösségi hálózatok ne váltsák fel a társas együttléteket.

Segíts bennünket, hogy kifejlesszük
a bölcs élet, a mély gondolkodás képességét,
anélkül, hogy elveszítenénk szívünk nagylelkű szeretetét,
és így elősegítsük az olyan tudományos és technológiai fejlődést,
amely egyre inkább összhangba kerül az emberi fejlődéssel
a felelősség, az értékek és a tudatosság terén.

Ámen

Felajánló ima

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Ferenc pápa
e havi imaszándékáért, hogy az új technológiák használata
ne helyettesítse az emberi kapcsolatokat,
tartsa tiszteletben az emberi méltóságot,
és segítsen megoldást találni korunk válságaira.
Ámen

Mindennapi magatartásunk

Használjuk megfontoltan

„Az internet korában, ahol a teret és az időt felváltja az „itt és most”, a türelem szokatlanná válik... A türelmet háttérbe szorította a sietség, ami komoly károkat okoz az embereknek. Helyét valójában az intolerancia, az idegesség és néha az indokolatlan erőszak veszi át, ami elégedetlenséghez és bezárkózáshoz vezet.” (Ferenc pápa) 

Gondolkodj el azon, hogy az a mód, ahogyan a technológiát használod, segít-e téged abban, hogy nyugodtabban élj, higgadtabban gondolkodj, és elősegítsd a mélyebb, békésebb és testvériesebb kapcsolatokat másokkal. Van-e valami, amin változtatnod kellene e tekintetben?

Gondozzuk a kapcsolatainkat

„Korunk médiája lehetővé teszi számunkra a kommunikációt, azt, hogy a tudásunkat és a szeretetünket megosszuk egymással. Néha az akadályává válnak annak, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk mások gyötrelmeivel, félelmével, örömével és személyes tapasztalataik összetettségével... A közelgő Jubileum nagyban hozzájárulhat a remény és a bizalom légkörének helyreállításához, egy mindannyiunk által sürgősnek érzett újjászületés jeleként.” (Ferenc pápa)

Törekszel a személyes találkozásokra azokkal, akiket szeretsz? Semmi sem helyettesítheti az ismerőseiddel való közvetlen kapcsolatot. Fel a fejjel! Lehetőséged van arra, hogy megfordítsd a helyzetet, ha úgy látod, hogy a természetes kapcsolat helyét átveszi a mesterséges.

Fejlesszük a kritikai szemléletünket

„Az Egyház nem szűnik bátorítani a tudomány és a technológia fejlődését az emberi méltóság szolgálatában, valamint az „egységes és befogadó” emberi fejlődés érdekében... A szubjektív és közösségi kapcsolatok hálózatában a technológia nem helyettesítheti az emberi kapcsolatokat.” (Ferenc pápa)

Tudatában vagy annak, hogy erősítened kell a kijelzők közvetítése nélküli, közvetlen emberi kapcsolatokat? Milyen kezdeményezéseket szeretnél tenni ezért? Hogyan tudnál segíteni a környezetedben élőknek abban, hogy kritikus szemlélettel tudatosítsák a káros elszigetelődés elkerülésének szükségességét?

Segítsük elő a fenntartható életmódot

„Az egységes ökológia magában foglalja, hogy időt fordítunk arra, hogy visszanyerjük a teremtéssel való nyugodt harmóniát, hogy elgondolkodjunk az életmódunkon és az eszményeinkről, és hogy a közöttünk élő és minket körülvevő Teremtőt szemléljük... Ez egyszerű mindennapi gesztusokból is áll, ahol megszakítjuk az erőszak, a kizsákmányolás és az önzés logikáját.” (Ferenc pápa)

Fordítsd szabadidődet a kapcsolataidra. Ez lesz a legjobb hozzájárulásod az elembertelenedett kommunikációnk, a bolygónk és a szíved fertőtlenítéséhez...

Használjuk felelősségteljesen

„Milyen csodálatos lenne, ha a tudományos és technológiai fejlődés növekedése nagyobb egyenlőséggel és társadalmi befogadással járna együtt! Milyen csodálatos lenne, ha távoli bolygók felfedezése közben újra felfedeznénk a körülöttünk keringő testvérünk igényeit!” (Ferenc pápa)

Ki vesz körül téged nap mint nap? Időt fordítasz arra, hogy megértsd a szükségleteiket? Van valaki, aki a szíved peremén van? Ne engedd, hogy a technológia használata eltávolítson azoktól az emberektől, akiknek szükségük van rád.

Ments, ne ítélkezz

Egy új napot kaptál. Azért élsz, mert az Úr életet ad neked – adj hálát neki!

A Nikodémussal folytatott beszélgetésében Jézus azt mondja: „Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ”. (Jn 3:16-21)

Jézus nem azért jött, hogy ítélkezzen, nem azért, hogy elítéljen, hanem hogy üdvözítsen. Törekedj arra, hogy ezt a hozzáállást éld meg a mindennapi találkozásaidban - kerüld az ítélkezést, és szeretet és együttérzés által járulj hozzá mások üdvösségéhez.

A Pápa Világméretű Imahálózatával közösségben imádkozd el a felajánló imát.

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Ferenc pápa
e havi imaszándékáért, hogy az új technológiák használata
ne helyettesítse az emberi kapcsolatokat,
tartsa tiszteletben az emberi méltóságot,
és segítsen megoldást találni korunk válságaira.
Ámen

Németország csapata

A Pápa Világméretű Imahálózata mély háláját fejezi ki Ferenc pápa szeretetéért és elkötelezettségéért e pápai munka iránt, mindig arra bátorítva azt, hogy az emberiség kihívásait és az Egyház küldetését szolgálja.

Egyesülve imádkozzunk Ferenc pápáért. Nyugodjék békében!

A fenséges Szent Péter téren, ahol Ferenc pápa oly sok alkalommal ünnepelte az Eucharisztiát és elnökölt hatalmas találkozókon az elmúlt tizenkét év során, most imádságra gyűltünk össze halandó teste mellett, szomorú szívvel, mégis a hit bizonyosságától támaszt nyerve, mely biztosít: az emberi létezés nem a sírban, hanem az Atya házában végződik, egy olyan boldog életben, amely nem ismer alkonyt.

A Bíborosi Kollégium nevében köszöntöm és szívből köszönetet mondok mindenkinek a jelenlétéért. Érzelemmel telve tiszteletteljes köszöntéssel és szívből jövő hálával fordulok a nagy számban érkezett államfőkhöz, a kormányfőkhöz és a hivatalos küldöttségekhez, amelyek számos országból érkeztek, hogy kifejezzék szeretetüket, tiszteletüket és megbecsülésüket a pápa iránt, aki itt hagyott minket.

A szeretet és a részvét kinyilvánításának az a mértéke, amelyet mindnyájan megtapasztaltunk a földi létből az örökkévalóságba távozása óta, megmutatja, Ferenc pápa gazdag pontifikátusa mennyire megérintette az emberek lelkét és szívét.

Az utolsó kép, amely vele kapcsolatban megmarad szemeinkben és szíveinkben, múlt vasárnapi. Húsvét ünnepén Ferenc pápa súlyos egészségügyi nehézségei ellenére személyesen akart áldást adni a Szent Péter bazilika erkélyéről, majd le akart jönni erre a térre, hogy a fedetlen pápamobilból köszöntse a húsvéti szentmisére egybegyűlt óriási tömeget.

Imádságunkkal most Istenre szeretnénk bízni szeretett pápánk lelkét, hogy adja meg neki az örök boldogságot az Ő végtelen szeretetének fényes és dicső távlatában.

Megvilágosít és vezet bennünket az evangélium szövege, ahol magának Krisztusnak a hangja visszhangzott, aki így szólította meg az apostolok közül az elsőt: „Péter, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter válasza gyors és őszinte volt: „Uram, te mindent tudsz. Azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig rábízta a nagy küldetést: „Legeltesd juhaimat!” Ez Péternek s az ő utódainak a szüntelen feladata, a szeretet szolgálata a Mester és a mi Urunk Úr Krisztus nyomdokain.

Ferenc pápa az utolsó időkben tapasztalt törékenysége és szenvedése ellenére úgy döntött, hogy földi életének egészen a legutolsó napjáig végigjárja az ajándékozásnak ezt az útját. Követte Ura nyomdokait, a jó Pásztort, aki annyira szerette bárányait, hogy életét adta értük. Erővel és derűvel tette ezt, közel a nyájához, az Isten Egyházához. Amikor 2013. március 13-án a XVI. Benedek pápa utódát megválasztó konklávé döntése Bergoglio bíborosra esett, mögötte már ott álltak a Jézus Társaságában töltött szerzetesi élet évei, amelyeket mindenekelőtt a Buenos Aires-i Főegyházmegyében töltött huszonegy esztendei lelkipásztori szolgálat gazdagított, előbb segédpüspökként, majd koadjutor érsekként, végül pedig érsekként.

A Ferenc név felvétele melletti döntés rögvest azt a benyomást keltette, hogy program rejlik e választásban, egy olyan stílus, amelyre egész pápaságát akarta alapozni, ösztönzést merítve Assisi Szent Ferenc lelkületéből. Ferenc pápa mindig megőrizte temperamentumát és lelkipásztori vezetői stílusát, erős személyisége rögvest nyomot hagyott az Egyház kormányzásán, közvetlen kapcsolatot alakítva ki egyes személyekkel és egész népekkel. Arra vágyott, hogy közel legyen mindenkihez, kiemelt figyelmet szentelve a nehézségekkel küzdő embereknek, mérték nélkül áldozva különösképpen a föld legutolsóira, a kirekesztettekre. A nép körében élő pápa volt, akinek szíve nyitva állt mindenki előtt. Ezen felül olyan pápa volt, aki figyelmes volt a társadalomban felbukkanó újra, valamint arra, amit a Szentlélek élesztett az Egyházban.

A rá jellemző szókinccsel és képekben, metaforákban gazdag nyelvezettel mindig arra törekedett, hogy az evangélium bölcsességével világítsa meg korunk nehézségeit, a hit fényénél kínálva fel a választ, bátorítva arra, hogy keresztények módjára éljük meg változásokat hozó éveink kihívásait és ellentmondásait. Szerette „korszakváltásnak” nevezni korunkat. Nagyon spontán volt, informális módon fordult mindenkihez, még az Egyháztól távoli személyekhez is.

Áthatotta az emberi melegség és mélységesen érzékeny volt a kortárs drámákra. Ferenc pápa valóban osztozott korunk félelmeiben, szenvedéseiben és reményeiben, az emberek szívéhez közvetlenül és azonnal elérni képes üzenettel ajándékozott vigasztalást és bátorítást.

Karizmája volt a befogadásra és a meghallgatásra, ehhez járult egy olyan viselkedésmód, amelyet a mai korra való érzékenység jellemzett. Megérintette a szíveket, próbálta újraéleszteni az erkölcsi és lelki energiákat.

Az evangelizáció elsősége képezte pápasága vezérgondolatát, egyértelműen missziós jelleggel terjesztve az evangélium örömét, ami első apostoli buzdításának a címe is volt: Evangelii gaudium. Ez az öröm bizalommal és reménnyel tölti el mindazok szívét, akik az Istenre bízzák magukat.

Küldetése vezérfonala az a meggyőződés volt, hogy az Egyház otthon mindenki számára; olyan otthon, amelynek mindig nyitva állnak az ajtajai. Több alkalommal úgy hivatkozott képletesen az Egyházra, mint „tábori kórházra” egy csata után, ahol sok a sebesült. Ez az Egyház arra vágyik, hogy határozottan gondot viseljen az emberek problémáira és a kortárs világot sújtó nagy s fojtogató nehézségekre. Egy olyan Egyház ez, amely képes odahajolni minden emberhez, függetlenül a hitvallásoktól és életkörülményektől, gyógyítva a sebeiket. Számtalan gesztust tett a menekültek és az elvándorlók felé, buzdított az érdekükben. Folytonosan hangsúlyozta a szegények javára történő munka fontosságát.

Jelentőségteljes, hogy Ferenc pápa első útja Lampedusára vezetett. Ez a sziget szimbóluma a sok ezer vízbe fulladt ember életét követő kivándorlás drámájának. Ugyanezen irányba mutatott leszboszi útja, amelyen az ökumenikus pátriárkával és az athéni érsekkel vett részt, valamint a Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok határán bemutatott szentmiséje is, amikor apostoli látogatásra érkezett Mexikóba.

Negyvenhét fárasztó apostoli útja közül különösen is bevonul a történelembe a 2021-es iraki látogatás, amelyet minden kockázat dacára vállalt. Ez a nehéz apostoli út gyógyírt kínált az iraki lakosság nyílt sebeire, amely oly sokat szenvedett az ISIS embertelen tettei okán. Ez a látogatás fontos volt a vallásközi párbeszéd miatt is: ez lelkipásztori művének egy másik jelentőségteljes dimenziója. 2024-es, négy ázsiai és óceániai országot érintő útja évén a pápa eljutott „a világ leginkább periférikus perifériájára”.

Ferenc pápa mindig az irgalmasság evangéliumát helyezte a középpontba, ismételten kiemelve, hogy Isten nem fárad bele a megbocsátásba: Ő mindig megbocsát, bármilyen körülmények között legyen is az, aki a bocsánatát kéri és visszatér a helyes útra. Éppen ezért határozottan kívánta az Irgalmasság rendkívüli szent évét, rávilágítva, hogy az irgalmasság „az evangélium szíve”.

Az evangélium irgalmassága és öröme Ferenc pápa két kulcsszava.

A „leselejtezés kultúrájával” szemben a találkozás és a szolidaritás kultúrájáról beszélt. Vibráló tónusokkal járta át egész pápaságát a testvériség témája. „Fratelli tutti” kezdetű enciklikájában arra törekedett, hogy újraélessze a testvériségre való világszintű törekvést, mivel mindannyian ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei, aki a mennyekben van. Gyakran erőteljesen emlékeztetett rá, hogy mindannyian ugyanahhoz az emberi családhoz tartozunk és hogy senki sem üdvözül egyedül.

2019-ben, az Egyesült Arab Emirátusokba tett útja során Ferenc pápa aláírt egy dokumentumot „Az emberi testvériség a világbékéért és a közös együttélésért” címmel, felhívva a figyelmet az Isten közös atyaságára.

Az egész világ férfijaihoz és nőihez fordulva Laudato sì kezdetű enciklikájával felhívta a figyelmet a közös otthonunkkal szembeni kötelezettségeinkre és felelősségünkre. „Senki sem mentheti meg magát egyedül.”

Ezekben az években megannyi háború dühöngött, embertelen rettenetet és megszámlálhatatlan áldozatot, pusztulást hozva magával. Ferenc pápa szünet nélkül felemelte szavát, a békét kérve és meghívva az értelmes gondolkodásra, az őszinte tárgyalásokra, hogy megtaláljuk a lehetséges megoldásokat. A háború ugyanis —miként mondta— csakis az emberek halálát, a házak, kórházak és iskolák pusztulását hozza magával. A háború mindig rosszabb állapotban hagyja hátra a világot, mint amilyenben előtte volt: ez mindig és mindenki számára fájdalmas és tragikus vereség.

„Hidakat építsünk, ne falakat!” — többször elismételte ezt az intést. Péter apostol utódaként a hit javára végzett szolgálata mindig összekapcsolódott az ember szolgálatával, megérintve az emberség összes dimenzióját. Sokan vagyunk itt, hogy az egész kereszténységgel lelki közösségben imádkozzunk Ferenc pápáért. Az Isten fogadja be őt szeretetének mérhetetlenségébe!

Ferenc pápa szerette ezzel befejezni beszédeit és találkozásait: „Ne felejtsetek el imádkozni értem!” Kedves Ferenc pápa, most tőled kérjük, hogy imádkozz értünk! Az égből most te áldd meg az Egyházat, áldd meg Rómát, áldd meg az egész világot, ahogyan ezt múlt vasárnap tetted ennek a bazilikának az erkélyéről, utoljára magadhoz ölelve az Isten egész népét, s vele lélekben az emberiséget is, amely őszinte szívvel keresi az igazságot és ébren tartja a remény lángját!

Fordította: Dr. Török Csaba atya, teológia professzor

1. Elhunyt Ferenc pápa
2. Ferenc pápa életének főbb állomásai
3. Ferenc pápa gesztusai
4. Ferenc pápa utolsó nyilvános megjelenése
5. A pápa utolsó hivatalos találkozója
6. Az angol királyi pár magánkihallgatáson a Vatikánban
7. Meglepetés-látogatás a Szent Péter-bazilikában
8. Újabb vatikáni segély Ukrajnának
9. Váratlan méreteket öltött az eutanázia Belgiumban

A magyar változat a Magyar Kurír megrendelésére készült.

Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Isten elküldte Fiát, hogy üdvözítse a világot.

Abban az időben így tanított Jézus:
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

Ezek az evangélium igéi.
Jn 3,16-21

*Bosco, 1504. január 27. +Róma, 1572. május 1.

A trienti zsinat (1545--1563) az egyháztörténelem legjelentősebb egyházi gyűlései közé tartozik. A reformáció következtében támadt áldatlan hitszakadást nem tudta ugyan megszüntetni, de számos dogmatikus döntésével és gyakorlati reform-rendelkezéseivel megalapozta a már régen szükségessé vált belső egyházi megújulást.

Igen nagy jelentősége volt annak, hogy az egyes pápák milyen álláspontot foglaltak el a zsinat által fölvázolt megújulással kapcsolatban. IV. Pius összehívta és gyors befejezésre ösztönözte a zsinat harmadik ülésszakát, s azonnal nagy buzgósággal látott hozzá, hogy a határozatokat a gyakorlatba átültesse. Természetesen abban a két évben, amely pápaságából még rendelkezésére állt, alig jutott túl az első lépéseken.

Ebben a döntő órában az Egyház V. Pius személyében olyan pápát kapott, aki határozottan és céltudatosan fogott a trienti reform megvalósításához, és nem engedte, hogy bármilyen akadály vagy nehézség eltérítse tervétől.

Ghislieri Mihály szegény szülők gyermekeként 1504-ben született egy piemonti kisvárosban, Boscóban. Tizennégy éves korában belépett Szent Domonkos rendjébe. Teológiai tanulmányainak befejeztével Bolognában 1528-ban pappá szentelték. Utána Mihály páter mint tanár és novíciusmester működött Padovában, majd prior volt Vigevanóban és Albában. Lombardiai tartományfőnökségének idején rettenthetetlen és kérlelhetetlen inkvizítornak mutatkozott a comói és bergamói egyházmegyékben. Ezek a püspökségek közvetlen szomszédai voltak Németországnak és Svájcnak, így különösen fenyegette őket az állandóan terjeszkedő hitújítás. Nem ritkán megesett, hogy a fölháborodott tömeg kődobálással fogadta vagy búcsúztatta. Elöljárói fölfigyeltek rá, és 1550-ben Rómába rendelték a római inkvizíció általános biztosának. A főinkvizítor a szigorú Caraffa bíboros volt, akinek vezetése alatt minden erejét a hit és az erkölcs tisztaságának szolgálatára szentelte. Egy év múlva, 1565-ben Caraffa bíboros IV. Pál néven pápa lett, s munkatársát, Ghislierit előbb Nepi-Sutri püspökévé, majd bíborossá, végül főinkvizítorrá nevezte ki.

A főinkvizítor a következő pápa, IV. Pius szemében kegyvesztett lett, melynek jeleként a pápa eltávolította Rómából, és Mondovi püspökévé tette. A mellőzés éveiben mint püspök a trienti zsinat rendelkezéseinek megvalósításán fáradozott. 1566. január 7-én azonban a bíborosi testület őt választotta pápának. Az V. Pius nevet választotta.

Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy az új pápa mennyire különbözik a korábbi reneszánsz és a humanista pápáktól. Megtestesítette az új reform ideálját. Pontifex Maximusként is úgy élt, mint egy szegény és igénytelen dominikánus. Még a pápai ruházat alatt is a rend szőrkámzsáját viselte. Ugyanazt a szigorúságot és lemondást, amelyet magától megkövetelt, elvárta munkatársaitól, sőt az egész Egyháztól is. Nem maradt előtte ismeretlen, hogy megválasztásának híre mekkora rémületet váltott ki a nép között. Pedig egyáltalán nem könyörtelen uralkodóként akart megjelenni az Egyház élén, hanem sokkal inkább minden hívő alázatos szolgája akart lenni. Még a vaskezű törvényhozóban is egy szerető ember szíve rejtőzött, akinek mindenben, amit csak tett, egyes-egyedül a rábízott lelkek örök üdvössége számított. Ez az aggódó szeretet cseng ki szavából, amit röviddel a konklávé után mondott: ,,Isten segítségével remélem, hogy halálom alkalmával nagyobb lesz a szomorúság, mint most, megválasztásomkor.''

V. Piusszal kezdődik a 16. század nagy reformpápáinak sora. Fő célja az egyházi és vallási élet lehető legteljesebb megújítása volt. E cél elérésére nem ritkán kicsinyesnek és gyakran bizony igen különösnek ható rendelkezéseket és törvényeket is hozott. Időnként tényleg az a látszat, hogy a pápa a világegyházat összetévesztette a nagy tökéletességre törekvő szerzetesek kolostorával, akik még a legjelentéktelenebb dolgokban is készségesen engedelmeskednek elöljáróiknak.

A pápa véleménye szerint minden sikeres egyházi reformnak a saját házánál, vagyis a pápai udvarnál, a római kúriánál és nem utolsó sorban a római papságnál kell kezdődnie. Először a pápai háztartást egyszerűsítette és a pápai udvartartás létszámát csökkentette. Biztos érzékkel csak arra érdemes, rászolgáló férfiakat hívott meg bíborosként legszorosabb munkatársai körébe. A penitenciária gyakran botrányt okozott a lelki dolgokkal való üzleteléseivel. Most alapjaitól kezdve újjászervezték. Igazi szenvedélyességgel küzdött a pápa a simónia minden formája ellen, amely főleg a kúriai hivatalok vásárlásánál volt szokás. Már pár nappal hivatalba lépése után bíborosi bizottságot hozott létre, hogy alkalmas intézkedéseket tegyen a római papság megjavítására. Különösen szívén viselte a római lakosság valláserkölcsi színvonalának emelését. Természetesen nem minden rendelkezése volt a legalkalmasabb ennek a célnak az elérésére; elgondolkodtató például a házasságtörésre kirótt olyan büntetés, mint a megkorbácsolás, a bebörtönzés vagy a száműzetés.

Szigorúan megkövetelte a püspököktől, hogy a trienti zsinat által újból hangsúlyozott rendelkezés szerint tartózkodjanak a székhelyükön. Ennek megtartásában látta a rendszeres lelkipásztorkodás nélkülözhetetlen föltételét. Egész Itáliában egyházmegyei és tartományi zsinatokat tartottak, rendszeres vizitációval fölmérték az Egyház helyzetét, és megfelelő intézkedéseket hoztak a visszaélések megszüntetésére. Nagyon sürgette, hogy állítsák föl azokat a papnevelő intézeteket, amelyeket a zsinat előírt. Szorgalmazta a cölibátust, amelyet eddig meglehetősen könnyen vettek, és ellenőrizte a szerzetesrendekben a klauzúra megtartását.

Az általánosan elhanyagolt hitoktatás újraélesztésére 1566-ban megjelentette a Római Katekizmust, először a plébánosok kézikönyveként latinul. Ezt hamarosan fordítások is követték. Gondos előkészítés után 1568-ban közreadta a Római Breviáriumot, 1570-ben pedig a Római Misekönyvet, s kötelezően előírta az egész világon minden templom és minden pap részére. Csak azokon a helyeken tett kivételt, ahol kétszáz ivesnél idősebb liturgikus könyvekre tudtak hivatkozni. Megmutatkozik ebben az a másutt is érvényesülő törekvése, hogy az egyházi intézményeket egységesítse és a római központi hatóságoknak alárendelje. Egyes bizottságokban tovább dolgoztak a latin és a görög Szentírás (Vulgata és Szeptuaginta) kritikai kiadásán. Ezt a munkát már elődei elindították.

Csak a megújított és megszilárdított vallási élet talaján lehetett hatékony erővel föllépni az igaz hit fejlesztésének és erősítésének reményével. Korábbi inkvizítori tevékenységének irányvonalában maradt a pápa, amikor nagy érdeklődést mutatott a tévedés és a megtévesztés leküzdése iránt, de ugyanakkor a tévedők megnyeréséért is mindent megtett. Az inkvizíciós kongregációt még alaposabban és célszerűbben megszervezték, mint IV. Pál alatt. A vallási megoszlás korában a pápa az eretnekeket gonosztevőknek tartotta, akikkel szemben jogosnak látszik a legkeményebb büntetés, még a halálbüntetés is. Különös gonddal ügyeltetett arra, hogy a reformáció ne gyökerezhessen meg Itáliában. Rómában a pápa bizottságot alapított a hitetlenek visszatérítésére. Ebből lett később a Hitterjesztés Kongregációja.

V. Pius élete és működése komoly és mély vallásosságában gyökerezett. Csak Istennel szemben érezte magát kicsinek és felelősnek. Számára mindenféle politikai meggondolás szükségszerűen idegen maradt. Felfogása szerint az Egyháznak nincs szüksége védőbástyákra, ágyúkra és katonákra. Egyetlen fegyvere az imádság, a böjt, a sírás és a Biblia legyen. Minden megfontolás nélkül megújította, sőt élesebbre fogalmazta a Coena Domini bullát, amely a pápának hatalmi elsőbbséget igényelt a világi uralkodókkal szemben. Ez bizony végzetes visszalépést jelentett a középkorba. Így történhetett, hogy 1569-ben I. Erzsébetre, a protestáns angol királynőre kimondta a kiközösítést, és elrendelte trónfosztását. Nem látta előre, hogy egy ilyen lépés csak fokozza az angolok pápaellenességét és növeli az angol katolikusok üldözésének veszélyét. Ez volt az utolsó alkalom, amikor egy pápa trónfosztó ítéletet hozott egy kormányzó fejedelemmel szemben. Készséggel támogatta a Ridolfi-összeesküvést Stuart Mária érdekében, bár a politikai orgyilkosságot határozottan elutasította.

Egyre növekedett a kereszténység ellensége, a török oldaláról fenyegető veszedelem. Pius a kereszténység fönnmaradásáért vívott harcban is az imát és az áldozatot tartotta a legjobb fegyvernek. Mélyen meggyőződve, hogy Isten csak a tiszta erkölcsű papok imáját hallgatja meg, kérte a császárt és a velencei dogét, hogy erejéhez képest támogassa a papság megújulását. A török veszedelem bírta arra a belátásra, hogy a szerencsétlen, hitszakadások által megosztott keresztényeknek abba kell hagyniok vallási viszályaikat. Ezért így kérlelte a protestáns fejedelmeket: ,,Úgy keresünk titeket, mint a jó pásztor keresi eltévedt bárányait, hogy visszavigye őket az akolba.'' Amikor a pápa, Velence és Spanyolország között létrejött a Szent Liga, és nehéz küzdelem után megszületett a török felett a győzelem a lepantói csatában (1571), a pápa mintegy látomásban látta az ütközet szerencsés kimenetelét, és könnyekre fakadt. Az ég iránti hálából október 7-re bevezette a Győzelmes Miasszonyunk ünnepét, és a lorettói litániába bevette a Keresztények segítsége megszólítást. 1574 óta az Egyház ezen a napon a Rózsafüzér királynéját (Olvasós Boldogasszonyt) ünnepli.

Természetesen az ilyen ízig-vérig vallásos érzületű pápa a tudományt is a vallás és az Egyház szolgálatába akarta állítani. Az ún. magdeburgi centuriátorok az egyháztörténet átfogó földolgozásán munkálkodtak, hogy a protestáns tanítást a történelem oldaláról is megtámogassák. Azt akarták bizonyítani, hogy a Római Egyház eltért hivatásától, és az évszázadok folyamán a Krisztustól adott alapelveket semmibe vette és megváltoztatta. A pápa maga is érezte, hogy szembe kell szállnia ezzel. A válasz elkészítésével Canisius Pétert bízták meg, aki azonban sok és fontos elfoglaltsága miatt csak néhány értekezést tudott megírni. Az igazi nagy művet, amely átfogóan és nagyszerűen ábrázolta az Egyház és a pápaság munkáját, húsz évvel később a tudós oratoriánus, Baronius Cézár alkotta meg.

Mint a tiszta tanítás őrzője, V. Pius Michael Bajus művéből 79 tételt eretneknek ítélt, anélkül azonban, hogy akár a művet, akár a szerzőjét megnevezte volna.

Aquinói Szent Tamást, a középkor egyik legnagyobb hittudósát egyháztanítóvá avatta; írásait Szent Bonaventura írásaival együtt kiadatta. A Summa Theologiaet a teológiai fakultásokon tankönyvként írta elő.

Amikor 1572. május 1-én elterjedt a pápa halálhíre, nagyobb volt a gyász, mint amikor megválasztották. Hétéves pápasága alatt megismerhették, hogy minden szigorúsága és hajthatatlansága ellenére az Egyház iránti igaz szeretet töltötte el.

V. Piust születésének századik évfordulóján X. Kelemen pápa boldoggá, negyven évre rá XI. Kelemen szentté avatta. Sírja a római Santa Maria Maggiore-bazilika egyik jobboldali mellékkápolnájában található. Ünnepét 1713-ban vették föl a római naptárba, május 5-re. 1969-ben április 30-ra helyezték át.

Erről az energikus reformpápáról, aki szigorúsággal és a hit iránti nagy buzgósággal hét mozgalmas éven át ült Péter székében, az egyháztörténet ékesszólóan beszél. Mindössze néhány apróság, pár szó felidézéséből megtudhatjuk róla, hogy nem tartotta magát a művészetek mecénásának, sem diplomatának vagy világi uralkodónak, hanem csak az Egyház emberének és a hit szolgájának.

Amikor V. Pius elfoglalta a pápai trónt, nem csináltatott magának új ruhákat, hanem meghalt elődeinek használt öltözeteit viselte. A koronázás napján szokásos pompás ünnepi lakomát is elhagyta. A megtakarított összeget a rászoruló kórházaknak adta.

Amikor egyik rokonát ajánlották valami hivatalra, Pius ezt válaszolta: ,,Becsületes ember ugyan, de sohasem mond nekem ellent. Ezért alkalmatlannak találom.''

Egy másik rokonát irgalmatlanul letette hivatalából, mert egy elkövetett törvénytelenséget nem vallott be, sőt hazugsággal akarta leplezni.

Gyűlölt mindenféle hízelkedést. Azt mondják, környezetéből senki se mert sem tréfából, sem komolyan valami hízelgőt mondani neki.

Pius szigorúan ragaszkodott az igazsághoz, és semmilyen hamis dologra vagy ígéretre nem lehetett rávenni. Még azt sem engedte meg, hogy csellel kíséreljék meg egy ravasz rablóvezér elfogatását, mert nem tartotta becsületes és keresztényhez illő dolognak.

A környezetében lévő szegényekre annyira gondolt, hogy egy könyvbe gyűjtötte a nevüket, nehogy egyről is megfeledkezzék, amikor támogatást ad.

Vallásos buzgósága annyira közismert volt, hogy Szulejmán török szultán Szeged ostromakor azt mondta, hogy a keresztények csapataitól is fegyvereitől nem fél, annál inkább pápájuk imádságától.

Istenünk, ki Szent Pius pápát a hit védelmére és a liturgia megújitására választottad, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy eleven hittel és tevékeny szeretettel vegyünk részt misztériumaidban!

Szent V. Pius Pápa

Szentlecke 1Pt 5,1–10. Evangélium Mt 16,13–19.

Testvéreim! Szent V. Pius pápa a trienti zsinat utáni éveknek volt a nagy pápája. Domonkos szerzetes volt, s amikor pápává választották, nem akárki került Péter székébe nem egy egyszerű szerzetes, hanem ő volt a római főinkvizítor. Meg is riadtak sokan. Mert mint azóta is mindig, valahányszor az Egyházat gyalázni akarják, s el akarják riasztani tőle az embereket, az inkvizíciót kezdik emlegetni. Akkor is riogattak ezzel: „Vigyázzatok, most minden altemplomból kínzópince lesz, s ez a pápa kolostort fog csinálni az egész világból.”

Valójában pedig, ahogy ez most – amikor napfényre hozzák kutatók az inkvizíció levéltárában őrzött adatokat – egyre világosabban kiderül, az inkvizíció bíróságai igazságosabbak, humánusabbak és szelídebbek voltak, mint a világi bíróságok.

V. Piusról is kiderült, hogy ez a korábbi inkvizítor pápaként egy szent ember. Nem ostorozni akarja az embereket, hanem tanítani. Szeretné fölébreszteni bennük a tudatot, hogy: „Ha keresztény vagy, akkor szövetségben élsz az Úr Krisztussal. Tartod a szövetséget?” – Az Egyháznak állandóan nagy gondja, hogy ezt a tudatot a hívőkben ébren tartsa, a nem hívőket pedig ráébressze: szövetségben élhetnek a Szentháromsággal és a föltámadott Krisztussal.

Segítse meg Szent V. Pius pápa a mi pápánkat, II. János Pál pápát, hogy a mai körülmények között is tudjon ennek képviselője, hirdetője lenni. Amen.

Katalin, vagyis Sienai Szent Katalin, a dominikánusok harmadrendjének tagja (1347-1380), a középkor egyik legnagyobb hatású női szentje. Nagy Lajos királyunkkal is levelezett. Legendája szerint Krisztus őt is eljegyezte, mint alexandriai védőszentjét, sőt szívet cserélt vele, és sebeinek hordozására (stigma) találta méltónak. Élettörténetének, legendájának magyar változata: Szénabeli dicsőséges apáca szűz Szent Katerina asszonynak ő élete, amely az Érdy- és Érsekújvári-kódexben olvasható.

Eszerint Katalin egyszer áldozás közben elragadtaték elméjében és elidegönüle érzékenységétől és lélekben elrütetvén, Krisztusnak sebeinek fájdalmit kívánja vala ő testében érzenie. És ez jeles malasztból Urunk jézustul neki megengedteték, mert feltekinte és láta egy feszületet nagy világossággal megkörnyéköztettet, és neminemü veres fényeket bocsát vala ki az ő sebeiből. Mely csudálatos újságnak látásán megrettene, és kezét orcájával egyetembe mennyország fölé fölemelé legottan az öt veres fények ez alázatos Katerinának kezeire, lábaira és szívére szállának, őket miképpen nyilak meglikasztván....

Nagytekintélyű alexandriai névadója miatt páratlan népszerűsége ellenére sem tudott különleges kultusza, patronátusa kibontakozni. Újabb ábrázolásaival csak dominikánus templomainkban találkozunk.

Kalendáriumi hatásra született népies neve Széna Kata. Ünnepének időjárásából egyes helyeken termésre, kaszálásra következtetnek.

Életútja

+ Antonio Ghislieri 1504-ben született Észak-Olaszországban. Tizennégy éves korában belépett a domonkos rendbe, és 1528-ban pappá szentelték.

+ A következő tizenhat évben a római inkvizíció professzoraként, provinciálisaként és generálisaként szolgált.

+ 1556-ban püspökké, 1558-ban pedig bíborossá nevezték ki, és a katolikus világ főinkvizítora lett. Nemtetszése ellenére 1566-ban pápává választották, ami nagyrészt Borromeo Szent Károly befolyásának volt köszönhető.

+ V. Pius pápaként belefogott az Egyház reformjába. A szegények iránti szeretetéről volt ismert, de ragaszkodott az igazságossághoz és az engedelmességhez is. Messzemenő liturgikus és erkölcsi reformjai voltak, és sikerük nagyrészt annak volt köszönhető, hogy sok vezető tisztelte személyes szentségét.

+ Mivel aggódott a protestantizmus terjedése miatt, állandó konfliktusba került II. Maximilián német királlyal, és 1570-ben kiátkozta Erzsébet angol királynőt.

+ Ellentmondásos történelmi személyiség volt, mégis maradandó nyomot hagyott az Egyház életében és istentiszteleti gyakorlatában. Új breviáriumot és misekönyvet adott ki, felülvizsgálta az Egyház naptárát, és elrendelte a Római Mártírológia (az Egyház hivatalos szentlistája) felülvizsgálatát. Végül kiadta a Tridenti Zsinat katekizmusát, amelyben ragaszkodott ahhoz, hogy a katekumenek és a fiatalok katekézise minden plébános számára elsődleges legyen.

+  Szent V. Pius pápa 1572-ben halt meg, és 1712-ben avatták szentté.

Imádságra és elmélkedésre

„Kiválasztotta és főpapjává szentelte őt az Úr; megnyitotta kincstárát és elhalmozta őt kegyelmeivel.” – A pásztorok közös miséjének belépő antifónája (Pápáért)

Imádság

Gondviselő Istenünk, te Szent V. Piusz pápát rendelted Egyházad élére,
hogy védelmezze a hitet, és emelje az istentisztelet méltóságát.
Közbenjárására add, hogy élő hittel és tevékeny szeretettel
vegyünk részt szent titkaid ünneplésében.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Nem vész el, aki bízik Istenben!
Húsvét második hete – szerda
Szent V. Piusz pápa

Evangélium:
Jn 3,16-21
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”

Bevezető ima: „Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza. Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.” (Zsolt 34,8-9)

Kérés: Uram, Jézusom! Adj sziklaszilárd hitet, amely mindig bízik a Mennyei Atya végtelen szeretetében!

Elmélkedés:
1. „Hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Milyen gyönyörű ígéret! Mindannyian erre vágyunk! Isten pedig biztosra megígéri nekünk az örök életet – egyetlen feltétellel: hogy higgyünk benne. Higgyünk az Ő határtalan atyai szeretetében, amelynek mértékét a tékozló fiú példázatában mutatta meg nekünk. Ebből a történetből kiderül, hogy Isten mennyire másképpen viszonyul hozzánk, mint amilyen viselkedést általában a körülöttünk lévő emberek részéről tapasztalunk. Merjük hinni, hogy az Ő szeretete oly végtelen, hogy a benne bízót elvezeti az Örök Életre! Pedig én az üdvösségre a magam erejéből soha nem tudnék eljutni.

2. „Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” Isten, hasonlóan, mint a tékozló fiú apja, nem ítélkezik, nem számonkér, amikor a jobbulás szándékéval hozzá fordulok. Ő tökéletesen elfogad engem, és elhalmoz jóságával minden körülmények között. Még akkor is, amikor én a bűneim és hibáim miatt egészen méltatlannak érzem magamat a szeretetére. Bármilyen is vagyok éppen, Ő minden gyermekének – így nekem is – meg akarja adni a szükséges kegyelmeket ahhoz, hogy a Mennybe jussunk. Csak akarjak hozzá fordulni segítségért!

3. „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá.” A mi feladatunk az, hogy ügyeljünk a szívünk tisztaságára: legyen meg bennem a szüntelen törekvés, hogy egyre jobban megszabaduljak minden önzőségtől. Kérjem naponta ezt a kegyelmet Istentől! „Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Lk 11,10) Ha én a szívemmel Istenben bízom mindvégig, mint törékeny, de alázatos gyermeke, akkor hazaérkezésemkor, amikor rámtekint majd irgalmas atyai szemével, nem a hibáim miatt fog szemrehányást tenni, hanem hűséges bizalmamat fogja értékelni.

Beszélgetés Krisztussal: Csodálatos Jézus! Köszönöm végtelen jóságodat és irgalmadat, hogy Te minden embert megváltottál! Csak a mi bizalmunkon múlik, hogy elhisszük-e ezt. Kérjük-e isteni segítségedet, hogy levessük a régi embert, és együttműködjünk Veled, hogy kegyelmed segítségével új emberré formálj minket. Segíts, hogy állhatatosabb legyek az imában!

Elhatározás: Imában végiggondolom, életem melyik területén lenne szükségem arra, hogy erősebben kérjem Isten segítő kegyelmét.

Ferenc pápa imaszándéka 2025. április hónapra:

Az új technológiák megfelelő használatáért: Imádkozzunk, hogy úgy használjuk az új technológiákat, hogy az ne helyettesítse az emberi kapcsolatokat, tisztelje az emberi méltóságot és segítsen szembenézni korunk kihívásaival.

Mindent, amit a lelkivezető akarata és egyetértése nélkül tesznek, hiúságnak kell tulajdonítani, nem erénynek.

Előtted a példa az engedelmességre. Az Alkotóról mondja az evangélista: És engedelmeskedett nekik, kétségtelenül Máriának és Józsefnek. Szégyelld magadat, felfuvalkodott hamu! Az Isten megalázza magát, és te felmagasztalod magadat?

Hasznos olykor-olykor még a jóra irányuló buzgólkodásodat és vágyaidat is korlátok közé szorítanod, hogy az erőszakosság miatt lelkileg szét ne szóródj, és másokat fegyelmezetlenségeddel meg ne botránkoztass, vagy mások ellenállása miatt hirtelen meg ne zavarodj, és össze ne omolj.

Máskor viszont erőszakot kell venned magadon, és érzéki vágyaddal elszántan szembe kell szállnod, ilyenkor nem törődhetsz azzal, mit akar, mit nem a tested, hanem inkább azon kell igyekezned, hogy ha kelletlenül is, lelked hatalma alatt megtörjön.

Addig kell sanyargatni és szolgálatra kényszeríteni, míg mindenre kész nem lesz, míg meg nem tanulja, hogyan kell kevéssel megelégedni, és egyszerű dolgoknak örülni, s hogy nem szabad semmi kellemetlen miatt zúgolódni.

Sohasem veszítheti el az ember lelki békéjét, ha igyekszik minden ismeretet elfelejteni, minden gondolattól búcsút venni, és minden erejével törekszik lemondani arról, hogy másokat halljon, lásson vagy velük érintkezzék.

Vizsgáld felül a jelenlegi hajlamaidat. Nem kell azt elképzelni, hogy egyszer még esetleg mi minden adódhat. Elég, ha Istenhez hűek vagyunk, ahogy azt a jelen megköveteli; elég minden napnak a maga baja.

A pénz gyűjtése a jövő' céljaira elzárja a Gondviselés útját. Amikor az ember intézkedik, az Isten visszalép (MBXIV 114).

Azok a megpróbáltatások, amelyeknek az Úr alávet és továbbra is alá fog vetni téged, mind az isteni szeretet jelei, és drágakövek a lelked számára. Elmúlik a tél, kedvesem, és elérkezik a végtelen tavasz, amely annál gazdagabb lesz szépségben, minél keményebbek voltak a viharok.

„Óvakodjatok, hogy igazságtokat, jócselekedeteiteket ne cselekedjétek az emberek előtt, hogy láttassatok… Mikor imádkoztok, ne az utcák szegletein állva” (Máté 6,5).

a) Ne törődjünk elsősorban a külsővel, a színnel, a látszattal; hisz a külső a belsőnek virága; a külső a szívnek illata s melege. Ezt a belsőt gondozzátok, majd áttör aztán ereje s fénye rajtatok. Mit használ a külső, ha nem a belső szép világ kisugárzása? Mit használ a szép síremlék? Az áhítat s a képmutatás közt az a különbség, ami a tejes-rózsás arc s a festett lárva közt. Szegény üres lárva! Nekem erő, öröm, élet, bensőség kell; ez telít, ez képesít a külső világ átalakítására.

b) Tehát a belsőbe zárkózzatok. Az öntudat csendjében csendülnek meg a mélység akkordjai. E szent rejtekben van az Úr. „In indepicto fundo cordis”, a lélek átlátszó mélyében, ott, ahol látszatot, csalódást levetettem, ott, hol káprázat nélkül, tiszta gyermekszemmel önmagamat megláttam, ott találkozik Isten és én, a lélek és atyja. „Menj be kamrádba és ajtóbetéve imádd atyádat a rejtekben.” Aki e kamrába benyitott, az nem sokat szórakozik. Minél jobban hatolsz magadba, annál jobban imádkozol.

c) A művelt ember nem igen szeret külső áhítatgyakorlatokban, körmeneteken stb. résztvenni. Ezt a hajlamot is korrigálni kell. A külső Isten-tiszteletben részt kell venni; az Jézus akarata, miután Istent társasan, testvéries egyesülésben is kell imádnunk; de különben csak hatoljunk a mélybe. A külső Isten-tiszteletben is a testvéri szeretet, az alázat s a hitmegvallás képezi az igazi belső értékeket.

Húsvéti ünnepkör

Az egyház liturgiája az idő egységeivel: a nap, hét, év - gyűrűivel veszi körül a szentmisét, az Eucharisztiát.
A nap a legkisebb egység — mely az Eucharisztia Nap­ját magasztalja. A napi zsolozsma egyszerű előkészület a szentmisére és továbbrezgése az eucharisztikus Isten-magasztalásának. A napi liturgia tárgya — a fölkelő és lenyug­vó Napnak, Krisztusnak, az igazság Napjának magaszta­lása. Ez a ciklus, melynek középpontja a szentmise. Mint ahogy a természet köszönti a hajnalt és az estét, ugyanúgy imádkozik és dalol az Egyház: Jam lucis orto sidere — mi­kor a hajnalcsillag felragyog - és lucis ante terminum - a fény kialvása előtt.
A hét liturgiájában megismétlődik a teremtés és a meg­váltás nagy hete a megváltás napjaiból a csütörtök, pén­tek, vasárnap emelkedik ki — mindegyiknél a liturgia a nagyhét azonos napjaira utal: az Eucharisztia szerzésére, Krisztus halálára és dicsőséges feltámadására.
Végül: az Egyház évi az adventtől adventig: a legcsodá­latosabb kör, mely az idők teljének, a kereszt megváltásá­nak középpontjára utal. A nagyhét a központ, a húsvét a föünnep.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

„Isten nem kényezteti Egyházát és híveit. Engedi, hogy bajba, viharba jussanak. A megpróbáltatások nyitják ki szemünket, hogy megértsük, mennyire nem ez a föld, nem ez a világ a mi szövetségesünk, hanem egészen máshonnan van a mi erőnk és egészen másfelől kell várnunk győzelmünket.”

Püspökkari körlevél a Boldogasszony Éve megnyitójára 1947. augusztus 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 105. old.

„A házasság nem sántíthat: nem lehet csak az egyiknek jó. Hiába mos, főz, takarít szépen a feleség, ha közben szenved, mert a férfi későn jár haza, elszórja a pénzt. Hiába robotol a férfi, ha a feleség nemigen ad neki figyelmet, kedvességet.”

Kérjük a Szent Szüzet, adja meg nekünk az igazi, áldozatkész szeretet kegyelmét a mindennapi életben.

Szent V. Piusz

Éppen így az ima formája is változik a kultúrával, korral, vérmérséklettel. Ne vesd meg az ima egyik formáját sem. Eszköznek mindegyik megfelel, de ne feledkezz meg a célról.

Naplemente

Azt fogjátok talán erre mondani, hogy hiszen ez már elmélkedés, erre pedig képtelenek vagytok s hogy nem is szándékotok elmélkedni, hanem csak ajakimát akartok végezni. Mert hát vannak türelmetlen és kényelemszerető emberek, akik nem lévén hozzászokva ahhoz, hogy az imádság elején összeszedjék az eszüket s mivel ez fáradságukba kerülne, egyszerűen kijelentik, hogy erre teljesen képtelenek s hogy ők csak ajakimát tudnak végezni. Hiszen abban igazatok van, hogy amiről én beszélek, az csakugyan elmélkedés, de én meg biztosítlak arról, hogy ennyi elmélkedésnek kell lennie az ajakimában, ha jól akarjuk végezni és ha nem felejtjük el, kivel beszélünk. Mert az meg kötelességünk, hogy igyekezzünk figyelemmel imádkozni; pedig hát ennyi, amennyit én kívánok, az éppen csakhogy elégséges – és adja Isten, hogy elégséges legyen – a Miatyánknak figyelemmel való elimádkozásához és ahhoz, hogy elkerüljünk minden oda nem való dolgot. Sokat próbálgattam magam is s úgy találtam, hogy a legjobb módszer Őreá irányítani a figyelmet, akihez a szavakat intézzük. Azért is legyetek türelemmel s szokjatok hozzá ehhez az annyira szükséges módszerhez.

„... Anyám, füzetemben csak két szót írtam a jó Isten igazságosságáról. De Roulland atyához intézett egyik levelemben teljesen kifejtettem gondolatomat, ha akarja, ott megtalálhatja.”

Gyűjtsünk rózsaszirmot Jegyesünknek. [II. 31]

566   Az egyik napon a Szentáldozás után hirtelen megláttam a kis Jézust. Térdeplőm mellett állt, két kezével szorosan fogta azt. Bár csak kicsi gyermeknek láttam, lelkemet mégis félelem és aggodalom fogta el. Bírámat, Uramat, Teremtőmet láttam Benne, akinek szentségétől még az angyalok is remegnek. Másrészt felfoghatatlan öröm (34) árasztja el a lelkemet. Úgy érzem, haldoklom ettől az érzéstől. Látom, hogy Jézus előbb megerősíti lelkemet, hogy képes legyek a Vele való érintkezésre, különben nem tudnám elviselni azt, amit az adott pillanatban átélek.

Az embereket csak ritkán lehet azzal megjavítani, hogy „jól odamondják nekik az igazságot", ez csak akkor segíthet, ha bennük is megvan az őszinte vágy, hogy jobbá legyenek, és ha elfogadják valakitől, hogy joga van a bírálatra.

Tegyünk meg mindent, hogy Krisztus szeretete éljen az emberek között. Emlékezzünk arra, hogy mit mond a Krisztus követése: „A szeretet nem érez terhet, nem ismer fáradságot, szeretne többet tenni annál, mint amit tehet; nem ismer lehetetlent, mert azt gondolja, hogy mindent megtehet. Amikor fáradt, nem roskad össze, nem kell sürgetni, sem kényszeríteni; amikor megrémítik, nem esik kétségbe, hanem fáklyalángként egyre magasabbra csap és biztosan győz le minden akadályt."

1963. március 10.

Ebédkészítés közben is elmerültem Benne, lelkemben imádtam és engeszteltem Őt. Az Úr kegyelme által lelkem egészen el tud fordulni a földtől, és minden gondolatom csak az Úr kedvében járni. Munkám közben az egyik kis menyem jött be szíve fájdalmát elpanaszolni, hogy remegve gondol arra, hogy orvoshoz kell mennie, és esetleg újra az lesz a megállapítás, hogy nem lesz gyermeke. Ő szívében vágyva vágyik az anyaságra. „Imádott Jézusom! Segítsd meg őt! Én pedig, hogy elűzzem szívének szomorúságát, csendes, vidám dalokba kezdtem. Ő nehezen vidámult meg, de azért lassan a csendes kis dalocskák derűre hangolták. Ennek én nagyon megörültem, s közben egy régi sláger jutott az eszembe: „A lelkemben azt az asszonyt százszor visszasírtam.” Az Úr Jézus megszólalt lelkemben. „Ez igaz. Gondolkozz csak el ezen.” Igen nagy bánat nehezedett szívemre. Az ebéd sem esett jól. Ebéd után lepihentem, s az Úr Jézus ismét szólt hozzám: „Emlékezz csak vissza, mennyit felajánlottam kegyelmeimet, és te állandó hitetlenkedő és bizalmatlankodó elutasításaiddal mennyi bánatot okoztál, és hányszor visszasírtam lelked hitét és bizalmát.” Szavait nem szemrehányással, hanem oly végtelenül nagy szeretettel és jósággal mondta, hogy újra csak könnyekre fakadtam: „Imádott Jézusom! Bánhatok-e eleget ennyi bűnt?”

A látnok Marija megkérdezte:
„Drága Szűzanya, miért nem adtál üzenetet csütörtökön a plébániának?”
Erre a Szűzanya ezt válaszolta:
„Nem akarok senkit sem erőltetni olyasmire, ami nem érinti meg, és amit nem akar, habár voltak különleges üzeneteim a plébániának, amelyekkel szerettem volna felébreszteni a hitet minden hívőben. Csak nagyon kevesen fogadták el a csütörtöki üzeneteket. Eleinte elég sokan voltak, de mintegy mindennapi dologgá vált számukra. Az utóbbi időben az emberek csak kíváncsiságból kérdezik meg az üzeneteket, nem pedig hitből, Fiam és irántam való tiszteletből.”

„A Szentolvasót mondani azt jelenti, hogy
Édesanyja szemével tekintünk Jézusra,
és Édesanyja Szívével szeretjük Jézust.”
(Szent II. János Pál)

Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus,
Aki gondolatainkat irányítsa!
... Aki szavainkat vezérelje!
... Aki cselekedeteinket kormányozza!

Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus,
Aki halottaiból feltámadott.
... Aki a Mennybe fölment.
... Aki nekünk a Szentlelket elküldte.
... Aki Téged Szent Szűz a mennybe fölvett.
... Aki Téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott.

Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért!
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Most és halálunk óráján, ámen.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket,
ments meg minket a pokol tüzétől,
és vidd a Mennybe a lelkeket, különösen azokat,
akik legjobban rászorulnak Irgalmadra! Ámen.

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Új szívet adok nektek... Az én lelkemet adom belétek... (Ez 36,26-27)

A természeti ember a maga ösztöneit és kívánságait gátlás nélkül kiéli, érvényesíti. Ha megütik, visszaüt, ha éhes, szerez magának, amit megkíván, elveszi. Ez nemcsak a kőkorszakban volt így, hanem ma is.

A kultúremberben a nevelés során kiépülnek bizonyos gátlások. A törvények megbüntetik a gátlástalanságot, ezért fékezi az ember az indulatait. De azok nem változtak, ugyanazok, mint voltak. Csupán megtanul viselkedni. Aztán lehet, hogy néha gátszakadás történik, amit a kultúroptimizmus nem ért, de mégis kellemesebb így az emberi együttélés.

A vallás még magasítja a gátakat, mert szerinte nemcsak a törvény, hanem Isten is jutalmaz vagy büntet. A régi diákrigmus szerint: Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát! De a lopásra való hajlam megmarad a vallásos emberben is, legfeljebb visszateszi azt, amit már majdnem elvett.

A Biblia azt tanítja, hogy Isten a természetünket tudja megváltoztatni. Nem viselkedni tanít, hanem új indítékokat ad a benne hívőknek. Késszé és képessé teszi őket arra, hogy másként gondolkozzanak és más minőségű életet éljenek. „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek... Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem..., hogy törvényeimet megtartsátok..."

Itt tehát már nem a gátakat magasítjuk, hanem egy új forrásból másfajta víz árad a folyóba, annak szennyezett vizét megtisztítja, és újra élet lesz benne (Ez 47). Tehát a víz minősége változik meg. Ez az újjászületés. Erre a radikális változásra magunktól nem vagyunk képesek, de Isten kegyelme elvégzi azt igéje és Szentlelke által.

„Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat?” 2Kor 3,1–3

https://www.youtube.com/watch?v=ohwCDfzjrE8

Húsvét 2. hét szerda. Élő közvetítés 18- , magyarországi idő szerint 17- órától.

A kezdésről értesítés kérhető

https://www.youtube.com/watch?v=_-B97aQNG3o

Hagyd, hogy felüdítsen! - Reggeli elmélkedés egy kiválasztott szentírási rész alapján - Szerkesztő: Kertész Marika

„A szentmise egyszerre és elválaszthatatlanul a keresztáldozatot megörökítő áldozati emlékezés és az Úr testével és vérével való közösség szent lakomája” – tanítja a katekizmus (KEK 1382). Minden szentmisében a miséző pap is emlékeztet bennünket az Eucharisztia ünneplésének lakoma jellegére: „Boldogok, akiket meghív lakomájára (ad cenam Agni) Jézus, az Isten báránya.”

Jézus a zsidók húsvéti vacsoráját új tartalommal töltötte meg, és azt akarta, hogy ez a lakoma jelen legyen egyházában az idők végezetéig. Valószínű, hogy az apostolok is – a fokozott messiásvárás légkörében – az utolsó vacsorát úgy értelmezték, mint messiási lakomát, illetve annak elővételezését. A messiási korra vonatkozó elképzelések közismert eleme volt ugyanis, hogy amikor a Messiás uralma elkezdődik, ünnepi lakomára hívja meg az igazakat. Jézus nyilvános működése idején gyakran részt vett lakomákon (Mk 2,17) és beszédeiben többször is használta a lakomát az Istennel való közösség megvilágítására. Azt is megtudjuk tőle, hogy mindnyájan meghívást kaptunk az örök élet menyegzős lakomájára (Mt 22,1-10).

Az utolsó vacsora is egy sajátos lakoma, ahol Jézus „egyétek”, „igyátok” szavakkal nyújtja testét és vérét az apostoloknak. Pál nemcsak az utolsó vacsora résztvevőiről mondja, hanem annak korint-husi ünneplőiről is, hogy az Úr asztaláról részesednek (IKor 11,20). Az új húsvéti lakoma, az eucharisztia ünneplése: az Úr testével és vérével való közösség szent lakomája. A szentmise legrégebbi elnevezési is erre utalnak: „az Úr vacsorája” (IKor 11,20), „az Úr asztala” (IKor 10,21). Az Eucharisztia szentségének köszönhetően titokzatos módon, az utolsó vacsorán megtörtént valóság kortársaivá válhatunk.

Az apostolok megértették Jézus kívánságát, és az Ő emlékezetére a kezdetekből fogva rendszeresen megünnepelték az Eucharisztiát. Minden vasárnap hitből fakadó örömmel emlékeztek az Úr feltámadására. Az ősegyházban az Eucharisztia elsősorban úgy jelenik meg, mint hálaadás ünnepi lakomában keretében, ahol a Krisztusban hívők magukhoz veszik Krisztus testét és vérét. A magánházaknál az Úr napjának előestéjén megünnepelt Eucharisztiához kapcsolódó agapé is erősítette a szentmise lakoma jellegét.

A középkortól kezdődően háttérbe szorult a szentmise lakoma jellege. A II. Vatikáni Zsinat után megújított liturgia jobban kiemeli, hogy a szentmise lakoma (a szembemiséző oltár mint asztal). Amint a természetes élet növekedéséhez és fenntartásához szükség van táplálékra, hasonlóan a kegyelmi  életnek  is  szüksége  van  az  Eucharisztiára, a „mennyei” eledelre”, az „élet kenyerére”. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a szentáldozás is hozzátartozik az Eucharisztia méltó megünnepléséhez. Nehezen érthető jelenség az, ha valaki elmegy egy lakomára, és nem hajlandó étkezni. Azt kell mondanunk, hogy az Eucharisztia szentségi jeléhez, a jel teljességéhez hozzátartozik az Eucharisztiában résztvevők mindegyikének áldozása (evés, ill. ivás). Minden szentmisén szentáldozáshoz kell járulnunk, hacsak valami igazán súlyos ok (halálos bűn) nem akadályoz meg bennünket ebben.

Nyolcadik nap
Istennek irgalomban bővelkedő szűz anyja, irgalmazz gyermekednek, és oldozd ki e csomót… (nevezzük meg, ha lehetséges) az életemben.
Szükségem van arra, hogy meglátogass engem, ahogy Erzsébetet is meglátogattad. Hozd el nekem Jézust, hogy elküldje nekem a Szentlelket! Taníts meg a bátorság, az öröm, az alázat, a hit erényeinek gyakorlására, és eszközöld ki számomra, hogy engem is betöltsön a Szentlélek. Azt kívánom, hogy édesanyám, királynőm, és társam legyél. Neked adom szívemet, és mindent, ami az enyém: otthonomat, családomat, külső és belső értékeimet. Örökké hozzád tartozom. Rejtsd el bennem szívedet, hogy mindazt meg tudjam tenni, aminek megtételére Jézus hív engem.
Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

JÁRULJUNK BIZALOMMAL TELVE A KEGYELEM TRÓNUSÁHOZ!
 

Mindennapi imádság
Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi "csomóra", mely életemet fojtogatja!

Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől.

Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.

Irgalmad, és fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e "csomót" (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.

Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Nolite timere: resurrexit! - Ne féljetek, feltámadt!

„Ne legyetek a szomorúság emberei:
egy keresztény soha nem lehet szomorú!
Soha ne engedj teret a csüggedésnek!
A mi örömünk nem abból fakad, hogy nagy javaink vannak,
hanem abból, hogy találkoztunk egy Személlyel: Jézussal,
és tudjuk, hogy sosem leszünk egyedül.”
Ferenc pápa

Édesanyámnál egészségügyi problémát találtak, az orvos nem mond jókat. Május 6-án lesz egy műtét, ott derül ki, mennyire komoly a baj. Szeretnélek megkérni titeket, hogy imádkozzatok édesanyámért,hogy gyógyuljon meg és hogy ne legyen komoly a baj. Bízom az Úrban és szeretem őt, de most nagyon félek és féltem édesanyámat. Sokat könyörgöm Jézushoz, mióta megtudtuk, hogy baj van. Köszönöm az imáitokat. Jézus Krisztus áldjon meg titeket!