A bántalmazás áldozataiért

Imádkozzunk azokért, akik az egyházi közösség tagjai által elkövetett sérelmek miatt szenvednek: hogy az Egyházban valódi választ kapjanak fájdalmukra és szenvedésükre!

Imádság

Atyám, aki könyörületes és irgalmas vagy.
Fogadd szereteteddel az egyház tagjai által – akiknek apáknak, anyáknak,
lelkipásztoroknak és testvéreknek kellett volna lenniük – elkövetett
bántalmazás borzalmai által okozott károkat elszenvedőket.
Adj nekünk irgalmas szívet ezzel az emberi nyomorúsággal szemben;
nagy szívet, hogy meghallgassuk a szenvedőket;
tárt karokat, amelyek nem fáradnak bele az ölelésbe;
világos megkülönböztető képességet a fájdalmak megválaszolására;
bőséges balzsamot sebeik begyógyítására.
Gondoskodjunk a szenvedőkről,
legyünk szamaritánusok és tartsuk nyitva a vendégfogadót.
Segíts nekünk, hogy segítsünk az Egyházban
visszaélést elszenvedő vagy elszenvedett testvéreinknek!
Ámen

Felajánló ima

Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy. 
Itt vagyok ezen az új napon. 
Helyezd el a szívemet újra
a fiad Jézus szíve mellé, 
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg. 
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem. 
A kezedbe teszem örömeimet és reményeimet, 
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok, 
közösségben testvéreimmel e Világméretű Imahálózatban. 
Máriával egységben felajánlom neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint Ferenc pápa és a püspököm
e havi imaszándékáért.
Ámen

Erdő Péter bíboros imája
Ferenc pápa magyarországi látogatására készülve

Mennyei Atyánk, gondviselő Istenünk!
Köszönjük, hogy Te kísértél minket történelmünk során. 
Vétkeinket megvallva kérjük, hogy egyre jobban
megismerjük Fiadat, Jézus Krisztust!
Ő a mi biztos jövőnk. Azért jött, hogy életünk legyen
békében és önzetlen szeretetben.
Bizalommal kérjük, hogy Nagyasszonyunk,
a Boldogságos Szűz Mária, valamint
a magyar szentek és boldogok közbenjárására 
Szentatyánk, Ferenc pápa közelgő látogatása 
legyen kegyelem és erő forrása, hogy hitünkben növekedve 
egymással és a többi nemzettel békességben éljünk, 
reménnyel építsük földi hazánkat, és parancsaidat teljesítve
eljussunk az örök hazába.
Ámen

Mindennapi magatartásunk

Nyissunk tereket a bántalmazást elszenvedők számára

„Legyen mindig szemünk előtt a kicsinyek ártatlan arca, emlékezve a Mester szavaira: „Aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék”” (Ferenc pápa).

Fogadd a szívedbe a közeledben szenvedőket, különösen a visszaélés áldozatait.

Figyeljünk oda

„Kötelességünk felfigyelni erre a fojtott, néma kiáltásra” (Ferenc pápa).

Szánj időt és teret arra, hogy felfigyelj testvéreid fájdalmára.

Öleljük magunkhoz

„„Vesztegess időt” a meghallgatásra. A meghallgatás meggyógyítja a sérülteket, és kigyógyít minket magunkat is az önzésünkből, a távolságtartásból, a „nem rám tartozik”, az irgalmas szamaritánus példázatában lévő pap és levita hozzáállásából.” (Ferenc pápa)

Hozzájárulsz ahhoz, hogy a bántalmazás bármely formájának áldozatait befogadják és segítsenek rajtuk?

Válaszoljunk a fájdalomra

„Legyen az Egyház célja az, hogy a bántalmazott, kizsákmányolt és elhagyott kiskorúakat megvédje, megóvja és gondozza, bárhol is legyenek” (Ferenc pápa).

Enyhítsd a közeledben lévők szenvedését.

Gyógyítsuk a sebeket

„Az Egyháznak fel kell tennie a kérdést [...] hogyan védjük meg a gyermekeket; hogyan kerüljük el az ilyen visszaéléseket, hogyan kezeljük és hogyan integráljuk újra az áldozatokat; hogyan erősítsük meg a szemináriumi képzést. Törekednünk kell arra, hogy az elkövetett hibákat lehetőséggé alakítsuk át arra, hogy ezt a csapást ne csak az Egyházból, hanem a társadalomból is kiirtsuk” (Ferenc pápa).

Ajánld fel a közelségedet és az együttérzés konkrét gesztusait azoknak, akik a közeledben visszaéléstől szenvednek.

„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” (Lk 1:30) Ma van az Úr születése hírüladásának napja. Azt a pillanatot ünnepeljük, amikor Mária igent mondott az Isten által rábízott küldetésre: hogy Jézusnak, Isten Fiának édesanyja legyen. Ezt az új napot azzal kezdem, hogy engedem, hogy Mária hite és bátorsága vezessen. Arra gondolok, hogy Istennek az én számomra is van küldetése, és Ő reméli az én „igen”-emet. Ezt a napot Máriával egységben a bántalmazások áldozataiért, a hónap imaszándékára ajánlom fel. Mi Atyánk… (Portugál csapat)

Ezekben a napokban zajlik New Yorkban az ENSZ második vízügyi konferenciája. Imádkozom a sikeres kimeneteléért, és remélem, hogy ez a fontos esemény felgyorsítja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a létfontosságú víznek a hiányától szenvedők támogatására irányulnak..

A vértanúk a legértékesebb ajándék, amelyet Isten az ő Egyházának adhatott, mert bennük valósul meg az a „nagyobb szeretet”, amelyet Jézus a kereszten mutatott nekünk.

Imádkozzunk azokért, akik az egyházi közösség tagjai által elkövetett sérelmek miatt szenvednek: hogy az Egyházban valódi választ kapjanak fájdalmukra és szenvedésükre!

A visszaélésekre, különösen az Egyház tagjai által elkövetett esetekre válaszul nem elég az, hogy bocsánatot kérjünk.
Bocsánatot kérni szükséges, de nem elég. A bocsánatkérés jót tesz az áldozatoknak, de nekik kell mindennek „a középpontjában” lenniük.
Fájdalmuk és lelki sebeik akkor tudnak elkezdeni gyógyulni, ha megoldást találnak – ha konkrét lépések történnek az elszenvedett borzalmak helyreállítására és azok megismétlődésének megakadályozására.
Az Egyház ne próbálja takargatni a visszaélések semmilyen tragédiáját. Akkor sem, ha az családokban, klubokban vagy más típusú intézményekben történik.
Az Egyháznak mintaként kell szolgálnia a probléma megoldásának segítésében, és felszínre kell hoznia azt a társadalomban és a családokban.
Biztonságos tereket kell kínálnia az áldozatok számára, hogy meghallgassák őket, pszichológiai támogatást és védelmet kapjanak.
Imádkozzunk azokért, akik az Egyház tagjai által velük szemben elkövetett sérelmeket szenvedtek el; hogy találjanak magában az Egyházban konkrét választ fájdalmukra és szenvedéseikre.
Az egyháznak biztonságos tereket kell kínálnia az áldozatok számára, hogy meghallgassák őket, pszichológiai támogatást és védelmet kapjanak.

Imádkozzunk azokért, akik az egyházi közösség tagjai által elkövetett sérelmek miatt szenvednek: hogy az Egyházban valódi választ kapjanak fájdalmukra és szenvedésükre!

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten feltárta örök tervét Mária előtt, hogy őt választotta a Megváltó anyjának.

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt.
Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.
Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?”
Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Ezután az angyal eltávozott.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 1,26-38

*Villaquejida (Spanyolország), 1538. november 18. +Peru, 1606. március 26.

Turibiusz, Peru apostola, abban a korban élt, amikor az új földrajzi fölfedezéseket követő sok erőszakos hódítás után a spanyol király kijelentette, hogy világbirodalmában sohasem nyugszik le a nap. Turibiusz papi küldetésének feladata az volt, hogy bizonyítsa: az Egyház céljai, amikor misszionál, mások, mint a világi hódítóké.

A trienti zsinat (1545--1563) rövid idő alatt újraszervezte az egész Egyházat és átfogó reformmozgalmat indított meg az európai egyházmegyékben. Ennek a megújulási folyamatnak fő mozgatója Borromei Szent Károly, a fáradhatatlanul munkálkodó milánói érsek volt. A néhány évtizeddel korábban fölfedezett, de már nagymértékben evangelizált Amerikát csak jóval később érték el ezek a megújulási törekvések.

Dél-Amerika politikai és egyházi központja a 16. században egyre inkább Lima városa lett. 1546-tól a limai érsek volt felelős minden hívőért Panama és a Rio de la Plata között. Neki volt alárendelve Cuzco, Cartagena, Quito, Popayan, Asunción, Caracas, Bogota, Santiago, Conceptión, Córdoba, Trujillo és Atequipa egyházmegyéje, e hatalmas terület északtól délig több mint 5000 kilométert tesz ki és 6 millió négyzetkilométert foglal magába.

Peru misszionálását a dominikánusok indították el, de nem sokkal később nagyszámú franciskánus jött az országba. 1555-ben követték őket a jezsuiták, akik új, erős lendületet adtak a missziós munkának. A világi papság elsősorban a székesegyházi káptalanokban és az indián falvak plébánosainak kerületeiben tömörült.

Azokat az indiánokat, akik nem tudtak kimenekülni a spanyol uralom alól, rövid időn belül úgynevezett „encomiendákba" zárták össze: minden spanyol részére meghatározott számú indián volt köteles dolgozni. Elvileg szabadok voltak és némi bért is kaptak, gyakorlatilag azonban szinte rabszolgaságban éltek. A többi indián a keleti hegyekbe menekült. Hamarosan föl lehetett ismerni egy választóvonalat a spanyol veretű kereszténység és az indiánok között, akik szenvedélyesen ellenszegültek a megtérésnek, mivel látták, hogy a misszionáriusok a hódítók kíséretében érkeztek.

II. Fülöp spanyol király elégedetlen volt a perui helyzettel. Ezért megbízta a granadai inkvizíciós tanács elnökét, egy ifjú licenciátust, hogy legyen Lima érseke és javítson a dolgokon. Az ifjú, aki fiatal kora ellenére alkalmasnak tűnt a nagy feladatra, Mongrovejói Turibiusz volt.

Turibiusz Spanyolország egyik kis falujában született. Először Valladolidban, majd Salamancában és Oviedóban tanult, 1573-ban jogi licenciátust szerzett. Mindössze két évi hivatásbeli tapasztalattal nevezték ki a granadai inkvizíciós tanács elnökévé, mely intézményt a keresztény hit tisztaságának védelmezéséért alapították. Mint világi ember, nagy komolysággal és körültekintéssel látta el hivatalát. Dicsérték jámborságát, aszkézisét, igazságérzetét és a szegények iránti szeretetét.

Mivel Turibiusz világi férfi volt és alig ismerte az amerikai egyház problémáit, elhárította II. Fülöp ajánlatát. A király azonban nem engedett és 1579. március 21-én átadta neki a kinevező okiratot. Így hát Turibiusz Sevillába utazott, mert az volt az amerikai ügyekben illetékes hely, és ott nagy igyekezettel tanulmányozta az Atlanti- óceánon túli óriási terület problémáit. Nem sokkal később megkapta a teljes hatalmat nehéz limai hivatalához. Miután Sevillában püspökké szentelték, 1580-ban egy Peruba induló hajóra szállt.

Turibiusz azon volt, hogy az amerikai egyházat alapjaitól kezdve megújítsa. Az új érsek mindig ökumenikus módon gondolkodott és cselekedett, böjtölt, és nem riadt vissza semmilyen áldozattól sem, körültekintően és kitartóan végezte feladatát. 1594-ben azt írta Spanyolországba, hogy 15.000 kilométert járt be, és közben több mint 60.000 hívőt bérmált meg. E szent legszembetűnőbb vonása a segítségre szoruló és jogfosztott indiánok iránti szeretete és a perui egyházért való aggódása volt. Ez arra kényszerítette, hogy eljárjon a szerzetesekkel szemben, akik féltékenyen vigyáztak előjogaikra, de a fegyelmezetlen világi papságot is kordába kellett szorítania. A spanyol telepeseknek, akik megengedettnek tartották a rablást, az erőszakoskodást, a jogtalanságot, a házasságtörést és az elnyomás minden elképzelhető formáját, világos szavakkal föltárta cselekedeteik gyalázatosságát.

A püspök 42 éves volt, amikor egyházmegyéjét átvette. Rögtön kezdetben föl kellett ismernie gyönge kezű elődje mulasztásait. A károk helyrehozásáért hosszú és fárasztó vizitációs utakra vállalkozott, hogy a helyszínen tanulmányozza és rendezze a viszonyokat. Püspöksége 25 éve

alatt négyszer utazta végig az országot. Minden útja több évig tartott, az utolsóról pedig már nem tért vissza: meghalt egy kicsiny, szegényes templomban az indiánok között, akiket mindig szeretett. Tanulságos a Libro de la visitas (Vizitációk könyve) c. írása, az utazásai alatt vezetett naplója. Statisztikái alapján messzire tekintő tervezőt ismerhetünk meg, és még a legkurtább följegyzései is a gyermekeit megértő atya izzó szeretetéről tanúskodnak.

1582 és 1604 között Turibiusz összesen 12 egyházmegyei zsinatot hívott össze. Ezek a gyűlések egyrészt alkalmat adtak neki egyházmegyéje reformálására, másrészt a papok kicserélhették egymás között munkájuk tapasztalatait, és Turibiusz össze tudta hangolni a kezdeményezéseket. Ezekre a gyűlésekre nem mindig Limában jöttek össze, hanem időnként kisebb plébániákon is, ahol az érsek éppen tartózkodott. Mégis mindenekelőtt azok a nagy püspökgyűlések határozták meg Latin-Amerika egyházának arculatát, amelyen Panama és a Rio de la Plata összes püspökei megjelentek. A 3. limai püspöki konferencia (1582. augusztus 15.--1583. október 18.), az „amerikai Tridentinum" Turibiusz életművén a korona.

Heves vita támadt, amikor Turibiusz misszionálási kötelességeire figyelmeztette a szerzetes papokat, akik engedély nélkül megültek a biztos plébániákon. V. Pius pápa rendeletére hivatkoztak, melyet azonban Turibiusz kérésére már 1586-ban visszavont a kúria. Ilyen módon az érsek rákényszerítette a szerzeteseket, hogy újra ellássák missziós megbízatásukat. A jezsuiták jártak elöl a jó példával, és Turibiusz erős támaszai lettek.

A világi papság reformját a limai papi szeminárium alapítása vezette be. Így Latin-Amerikában főként Turibiusz kezdeményezésére felnőtt egy új papság. Tagjai világosan különböztek a spanyol kereskedőktől és katonáktól, akikkel korábban, sajnos, könnyen össze lehetett téveszteni őket.

Turibiusz legfőbb gondját az indiánok jelentették. Gyorsan megtanulta az inkák nyelvét, a quechuát, és megkövetelte, hogy minden pap, aki indiánokkal foglalkozik, tudja ezt a nyelvet. Amikor Turibiusz Limába érkezett, a „doktrinákban", a missziós egyházközségekben minden körülmények között spanyolul akartak beszélni, úgy, amint azt az „Indiai Tanács" előírta. De már a 2. limai püspökgyűlésen alkalmatlannak ítélték azokat a lelkipásztorokat, akik az indiánokat nyelvük ismerete nélkül akarták tanítani. Az 1551- ben alapított Limai Egyetemen Turibiusz quechua nyelvi tanszéket állított föl és oklevelet adott azoknak a papoknak, akik ezt a szakot eredményesen elvégezték.

A 3. limai püspökgyűlésen kidolgozott katekizmust három nyelven adták ki: quechua, almara és spanyol nyelven.

1583-ban az érseki egyházmegyében csak 150 plébánia volt, számuk 1598-ig a hatékony lelkipásztorkodás következtében 240-re emelkedett. Hogyha az egyház később is a Mongrovejói Turibiusz által kijelölt úton haladt volna tovább, Latin-Amerikában az evangélium egyre mélyebben ivódhatott volna az emberek szívébe. Sajnos, ehelyett szinte kizárólag a már megkereszteltek ápolásába vonultak vissza vagy megelégedtek a fölületes misszionálással.

Turibiusz negyedik vizitációs útján halt meg, 1606 márciusában. Földi maradványait a következő évben Limába szállították. 1679-ben IX. Ince boldoggá avatta, XIII. Benedek pedig 1726-ban oltárra emelte. XIV. Benedek Borromei Károlyhoz hasonlította és a lelkipásztorkodás megújítójának, sőt mi több, a szeretet fáradhatatlan követének nevezte.

Ünnepét 1969-ben vették föl a Római Kalendáriumba.

Néhány epizód tegye világosabbá annak a képét, aki a „szeretet követe" volt az indiánoknál.

A spanyol szokásnak megfelelően az érsek az indiánokkal hordszéken vitethette volna magát kiterjedt vizitációs útjain, de ő gyalog ment, hogy „senkinek ne legyen terhére és az indiánoknak se okozzon szükségtelen munkát. Öszvéren ült, de ha a terep ezt nem engedte meg, akkor leszállt állatáról, fogta a botot, és bosszankodás nélkül gyalog ment tovább. Hogy a hegyekben jobban haladjon, különleges cipőt viselt."

A limai alkirály és más spanyol előkelők rossz néven vették, hogy az érsek gyakran hosszú időre távol van. A kifogások Madridba, az Indiai Tanács fülébe is eljutottak. A Tanács megtiltotta az érseknek, hogy Limát elhagyja. Turibiusz azonban nem tartotta meg ezt a tilalmat, és a királynak röviden és velősen csak azt válaszolta, hogy őt Trient és a limai püspöki konferencia rendelkezései jobban kötelezik, mint a királyi törvények.

A szent haláláról a következőket jelentették: Turibiusz negyedik vizitációs útjának vége felé éppen a Pascasmayo völgyébe érkezett, amikor hirtelen rosszullét fogta el, és kénytelen volt megállapodni Santiago de Mirafloresban egy indián katekéta házában. Utolsó kívánsága az volt, hogy az indián egyházközség kicsiny kápolnájában áldoztassák meg. Arra kérte Jeronimo atyát, az ágostonosok helybéli kolostorának priorját, hogy hárfázzon neki. Mialatt Jeronimo a „Hitemet megőriztem" és „Kezedbe ajánlom lelkemet" zsoltárokat énekelte, Turibiusz utoljára föltekintett a keresztre. Nagycsütörtök volt, amikor Lima nagy érseke és Peru apostola meghalt.

Azt a kevés holmit, amit személyes használatra magánál hordott, kísérőinek ajándékozta. Amije még ezen kívül volt, azt szétosztották a szegényeknek, akiket oly nagyon szeretett.

Istenünk, ki Szent Turibiusz püspök apostoli munkája és igazságszeretete által megszilárdítottad Egyházadat, kérünk, add, hogy szent néped folytonosan gyarapodjék a hitben és az életszentségben!

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Szentlecke Zsid 10,4–11. Evangélium Lk 1,26–38.

Testvéreim! 1996 éve annak, amit Szent Lukácstól az imént az evangélium olvasásakor hallottunk. Ez az a pillanat, amikor Gábriel betoppan Máriához. Kívülről és első pillantásra úgy tűnik, hogy egy váratlan eseményről van szó, Mária zavarba jön. Valami történik, ami véletlennek tűnik, és ki tudja mi lesz belőle? – Holott amióta Isten az embert megteremtette, és az ember elveszett a bűn miatt, azóta semmi más nem történt: a Mindenható Isten ezt a pillanatot készítette elő.

Nem tudjuk pontosan, mennyi idő telt el a bűnbeesés és az Ige megtestesülése között. De annyit tudunk, hogy százezer évekről van szó. Rengeteg idő! Attól a perctől kezdve, amelyben Ábrahám megkapta az áldásnak az ígéretét, mintegy kétezer év telt el addig, amikor Gábriel jött és Mária „igen”-t mondott. – Ezzel megváltozott az emberi történelem. Nagyon jól kifejezi ezt az, hogy az időt ettől a pillanattól számoljuk. Jó lenne eltenni az emlékezetünkben, hogy a szekularizáció, az a törekvés, hogy Istent kihagyjuk az életből, lekoptatta ugyan a dátum elől „az Úr esztendeje” szavakat, a szívünkben jó odatudni az évszám mellé: idén az Úr 1996. esztendeje van.

S amit még nagyon fontos tudni: Gábriel nem vaktában, véletlenül jött Máriához. Az Úr nem azt mondta: „Gábriel, van egy gondolatom, menj és keress valakit a földön, aki ezt a gondolatot fölfogja!” Gábrielnek nem kellett kutatómunkát végeznie ahhoz, hogy rátaláljon Máriára. Isten üdvözítő tervében öröktől fogva ott van ez a szeplőtelen Mária, aki a megtesült Igét fogadni fogja.

Azok a százezer esztendők, melyek eltelnek a bűnbeeséstől az Ige megtestesüléséig, készítik nemzedékről nemzedékre Máriát, az Isten templomát. Gábriel tehát adott címre megy. A Boldogságos Szűz pedig, jóllehet pontosan nem tudhatta, mire készíti fel őt az Isten, sejtette, hogy nagy dolgot tervez vele. Mert érzékelte, hogy más, mint a többiek: a bűntelenséget, a szeplőtelenséget érzékelnie kellett. És amikor Gábriel jön a nagy üzenettel: „szűz lévén anya leszel és a fiad király lesz, uralkodó lesz!” – nem vitatkozik, hanem boldogan fogadja az Igét. A történelem pedig, és ez a mindenség, a legtávolabbi csillagvilág is, ebben a pillanatban, Mária „igen”-jére megkapja elsőszülöttét, Urát.

Aki hisz, amikor „igen”-t mond a hallott isteni szóra, Máriának ezt a nagy tettét ismétli meg. Aki pedig nem fogadja el a hitet, vagy halálos bűnt követ el, az megismétli a bűnbeesést, a paradicsom elvesztését. Amikor az ember bűnben van, igazában nincs az üdvösség idejében. A megtérés pedig – akár a keresztséggel, akár egy jó szentgyónással visszavezeti az embert az Úrnak az idejébe. Nagyon szükségünk van a Boldogságos Szűz közbenjárására és példájára, hogy azt az isteni tervet, amely öröktől fogva üdvözíteni akar bennünket, fölismerjük, befogadjuk, „igen”-t mondjunk rá, és engedjük, hogy bennünk is megtegye az Úr azokat a csodákat, melyeknek a vége az üdvösségünk. Amen.

Hogyha Jézus élete József és Mária szerelmének gyümölcse lett volna, csupán emberi élet lenne. Kétségtelen, ezt az emberi gyümölcsöt Isten adoptálhatta volna, de ebben az esetben is csak egy Isten fiává lett embert ünnepelhetnénk. Márpedig a titok, amit a Szentírás és a hit megvall éppen az, hogy Isten saját egyszülött Fia lett emberré a megtestesülés által. Jézus az örök Atya ingyenes ajándéka, benne Isten az egyszülött Fiát adta nekünk. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe Szűz Mária válasza az isteni megszólításra.

A megváltás művének kezdete, az angyali üdvözlet ünnepe a mai nap. Mária IGEN-je megerősít mindannyiunkat abban, hogy bátran válaszoljunk Isten akaratára, tegyük meg, amit Isten kér tőlünk.

Eredetileg a keleti Egyház ünnepe. A római Egyház a VII. századtól ünnepli annak emlékét, hogy Isten elküldte Gábriel arkangyalt azért, hogy hírül vigye Szűz Máriának az Istenanyaság nagy titkát: a Megváltó születését. A mai napon tehát az Anyaszentegyház megemlékezik arról, hogy Isten ígérete beteljesedett; valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével belenyúlt a történelembe; a Boldogságos Szűz Istenanyává lett; a második isteni Személy megtestesült. A Szent Szűz "igen" szavára elindult az istengyermeki élet.

Mária életének legnagyobb titkát ünnepli ezen a napon az Egyház: az asszonyok közt Áldott anya lett és az "Ige testté lett". A liturgiában ezt a csodát térdet hajtva említették évszázadokon keresztül. Mai liturgiánkban a szentmise Hitvallásában a "Megtestesült ..." szavakat meghajolva mondjuk. A mai ünnepen és Urunk születésének ünnepén (Karácsonykor) a jelenlegi előírások szerint is térdet hajtunk. Ezt a titkot hirdeti naponta háromszor templomaink harangja, hívva mindenkit az "Úr Angyalának" imádkozására.

A Názáretben lakó Máriával, József jegyesével a küldött, Gábor angyal közölte a nem remélt megtiszteltetést, Isten megváltó akaratát, Jézus csodálatos fogantatását (Lk 1, 26-38).

Az ünnepet Rómában már a 7. században bevezették, neve "Annuntiatio Domini" volt, vagyis az Úr hírüladása. Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep. Hosszú időn át Karácsony előtt ünnepelték a milánóiak és Spanyolországban.

kép: Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet, 1472-1475 körül - Uffizi képtár, Firenze

Alapgondolat: Az Ige emberré lett miértünk, sőt Érted, mert végtelenül szeretett!

Ez az engedelmes "igen" egybecseng azzal, amit a Zsoltáros megjövendölt a megtestesült Igéről. Ezt idézzük a szentmise Kezdőénekében:
Így szólt az Úr, amikor a világba lépett: Íme eljöttem, hogy betöltsem akaratodat, Istenem!

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Isten örök Igéje még földi Édesanyjában sem akart találkozni a bűnnel. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy megtisztult lelkünkben szívesen vegyen lakást Megváltó Istenünk.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki a mindenható Isten egyszülött Fiaként jöttél:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Szűz Mária méhében a Szentlélek erejéből testet öltöttél:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akiről az angyal előre hirdette, hogy Országodnak nem lesz vége:
Uram, irgalmazz!

DICSŐSÉG

OLVASMÁNY Iz 7,10-14; 8,10
735 évvel Urunk születése előtt Szíria megtámadta Júda királyát. Akkor adta Isten a jövendölést, és mivel a király inkább bízott az emberekben, az isteni ígéret az Eljövendőről szólt: Szűztől születik, hogy testvérünk lehessen; szegénységben él, hogy mindenkinek mindene legyen, mert Általa "Velünk az Isten".

SZENTLECKE Zsid 10,4-10
Jézus Krisztus azért jött el, hogy az engedetlenség bűnét tökéletes engedelmességével meggyógyítsa. Az Ő engedelmessége egyszer s mindenkorra megváltott minket.

EVANGÉLIUM Lk 1,26-38
Isten elküldte Gábriel főangyalt, hogy hírüladja: elérkezett az idő, amikor beteljesedik az ígéret, amit a próféták ajkával ígért. Eljön az Ő Szent Fia, és a Szent Szüzet választotta, hogy földi édesanyja legyen.

HITVALLÁS
(A mai Szentmisében a Hitvallás szavaira: "Megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett" - mindnyájan letérdelnek.)

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! A Boldogságos Szűz a mai napon lett Isten Anyjává. Vele együtt imádkozzunk Szent Fiához:

1. Add, Urunk, hogy Szentséges Atyánk, püspökeink, papjaink és a szerzetesek a Szent Szűz alázatos lelkületével teljesítsék hivatásukat.
2. Engedd, hogy minden ember szívében bizonyossággá érjen a felismerés: beteljesedett a próféta szava: és Velünk az Isten.
3. Tégy készségessé minket, hogy életünk minden pillanatában örömmel valljuk: "Legyen meg a Te akaratod".
4. Oltsd szívünkbe kegyelmedet, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony közbenjárására mi is a jócselekedetek méltó gyümölcsét teremjük.
5. Add, Urunk, hogy az istengyermeki élet a Boldogságos Szűz segítségével Országodba vezessen mindnyájunkat.

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mai napon emberi testet öltöttél. Kérünk, add, hogy megtestesülésed szent titka által eljussunk Hozzád, a mi Istenünkhöz; Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Jelenlét

Örvendezzen szívem ebben az imaidőben! Juttasd eszembe, Uram, áldásaidat, melyekkel elhalmoztál. 

Szabadság

Uram, add kegyelmedet, hogy mindenfajta mértéktelenségtől megszabaduljak. Ne engedd, hogy elragadjon a gazdagság utáni vágy. Tartsd meg tisztán szívemet és elmémet, hogy téged szolgáljon és szeressen.

Tudatosítás

Mikor visszatérek napi tennivalóimhoz, emlékeztess Uram, hogy ott vagy velem mindig. Sosem kell kétségbeesnem.

Isten igéje

Lk 1,26-38
Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni (Iz 7,14). Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége« (2 Sám 7,13; Iz 9,6). Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennek semmi sem lehetetlen« (Ter 18,14; Jób 42,2). Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.

Gondolatok a mai evangéliumhoz

• Ahogy Máriát, engem is valamilyen céllal teremtett Isten. Én nem fogom olyan drámai módon megtudni életem célját, mint Mária. Ő talán azért hallotta olyan tisztán Isten szavát, mert hozzá volt szokva a csendhez.
• Én többnyire rettegek a bennem lévő ürességtől, sötétségtől, csendtől. Pedig a Lélek ott él, ott működik, még akkor is, amikor imádságomat száraznak, üresnek érzem. Istenem, segíts, hogy naponta térjek be szívem csendjébe, és találkozzam ott veled szeretetben, imádásban.

Imabeszélgetés

Uram, belevésted tenyeredbe a nevemet. Ha mások meg is feledkeznek rólam, te sohasem fogsz. 

Befejezés

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.

Ámen

Rendkívüli vigasz, hogy valahányszor szentáldozáshoz járulunk, mindannyiszor nem csak Krisztusnak, hanem szent Anyjának a testéből is részesülünk.

Az egyéni gyarlóság, gonoszság, hasznavehetetlenség kendőzésével félrevezeted magadat. Akkor, amikor magadat kíméled, hízelegsz magadnak, bebeszéled, hogy valaki vagy, pedig hát senki. Teljes önismerethiány az, mikor miként Ádám, levelekből foltozol össze magadnak hasznavehetetlen takarót az Isten előtt.

Az a lélek, amelyet szeretet tölt cl, szelíd, alázatos türelmes; a szívtelen lelket az önszeretet még jobban megkeményíti. Ha Te, édes Jézusom, nem puhítod meg a lelket szeretettel, akkor az megmarad a maga természetes keménységében.

A gyilkos lándzsa, mely a szeretett Fiú testét átdöfte, ugyanúgy átszúrta az Ő szerető Anyjának szívét.

Törtessünk, de azért, hogy minél több lelket megmentsünk (MB IX. 354).

Repülni szeretnék, hogy minden teremtményt meghívhassak,
hogy szeresse Jézust, szeresse Máriát.

Leereszkedik örömmel s belép a házba sugárzó lélekkel az Isten angyala. Éjjel van; márc. 25- ének éjfele. A régi sabbat csendje, melyben hajdan Ádámmal érintkezett az Úr, tölti el a názáreti ház kis szobáját. — A Szent Szűz Istenben elmerült, reng rajta, mint a lótuszvirág az óceán tükrén. Érezte ő e perc közeledését. Isten érintette szívét s fölemelte lelkét az extázis magaslataira. S most belép az Isten angyala s tiszteletteljes szeretettel tekint királynéjára; látja feje fölött a szent Lélek szivárványos koszorúját s hódolattal köszönti: Üdvözlégy Mária! — Gyakoroljuk a szerénységet érzületben s föllépésünkben.

[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Advent, 64. old.]

„Akkor fölvivé őt az ördög a szent városba és a templom tetejére állítá őt és mondá: Ha Isten Fia vagy, bocsásd le magadat, mert írva vagyon, hogy angyalainak parancsolt felőled, és kezeikben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Ismét írva vagyon: Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet” (Máté 4,5,6).

a) A második kísértés a világ; hadd lásson, hadd nézzen prófétának, szentnek! Hadd tiszteljen s hódoljon neked, ülj nyakára; úr kell neki. – Igen, én is úr akarok lenni. Az én uralmam igazi, nem látszatos hatalom: lelkem szép kialakítása; itt vagyok én úr s tiszteletet nem hajhászok. Ne tereljen el a világ lelkem nagy missziójától; sem látszat, sem külszín; az csal is; kevésnek is jut. Az Isten országa a belső valóság; ez az igazi szuverénitás és fölség. Világ fölött állni; weltüberlegen! De nem stoikusan, mert az is hazugság; hanem Szent Ferenc szellemében, ki szeret mindent s örül neki.

b) Megyek bátran, emelt fővel, nyílt szemmel előre. Ne tereljen el semmiféle kísértés, sem édes, sem keserű. Bármily alakban jöjjön felém: szuverén lelkemet követem. Jézus állít ez útra, s itt néha még keménynek is látszik. Mint tizenkétéves fiú mondja panaszos édesanyjának: Mit kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyám akaratában járok? Mikor Kafarnaumban prédikál tevékenységének első tavaszán, „kimenének övéi, hogy megfogják őt”, s később „eljövének az ő anyja és atyjafiai és kinn állván, hozzája küldének, híván őt” (Márk 3,21,31). De ő kemény velük szemben, nem enged a test- és vérnek s megy nagy küldetése útján. Igy kell győznöm, s a lelket kiemelnem a sokféle befolyástól! Minél nagylelkűbb leszek, annál derültebb s erősebb leszek. A tökéletes ember ne legyen verébijesztő, hanem igaz, nemes, bátor, egész ember, aki szeret gyermeket, szülőt, feleséget, de soha az isteni szeretet rovására.

c) Ezért áldozatokat is kíván, melyeket csak e világításban tudunk helyesen értékelni; kívánja, hogy szembeszálljunk néha oly vonzalmakkal is, melyeket másutt parancsol: „Ha ki hozzám jő és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és fiait,… sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,26). Lehet hivatásod a teljes odaadásra. Ha ezek szembeszállnak a te misszióddal, légy erős; ne bántsd meg Istenedet félreértett pietásból. Az istenellenest törd le mindenütt. Az Isten országa megérdemli tőled. Azért ragaszkodjál jobban Istenhez, mint szülők-, testvérek-, feleséghez, hisz nem szereted őket, ha e szeretettel magadat téveszted s fokozod le.

Az égből leszállott a Magasságbelinek Fia és a Szent­lélek erejével megtestesült a Szűz méhében. A rég várt Megváltó a földre szállt és a Szent Szüzet választot­ta édesanyjául.
Ez volt a gyümölcsoltó tavasz. Emlékét hitdeti minden­nap háromszor a hegyek, völgyek, rónák fölött csengő ha­rangszó, melyre kalaplevéve köszönti az ember Megváltó­jának, Istenének anyját, az angyal köszöntésével és imád­ságába foglalja azokat a szavakat, melyek kimondásától függött az Ige, a második isteni személy megtestesülése.
„Az angyali üdvözlet által adja tudtunkra Isten - úgy­mond Szent Jeromos - mily szép és nagyságos a minden­kor szűz Boldogasszony. Azt mondja az angyal: Üdvöz­légy malaszttal teljes, az Űr van teveled. Úgy illet, hogy az Isten a kegyelmek teljes bőségével gazdagítsa azt, aki a mennyek dicsőségét, a földnek Urat adott, általa száll béke a földre, hit a világba; általa veszett a bűn, nyert ren­det az élet, szabályt az erkölcs. Valóban malaszttal teljes, mert mások részenként kapták, de Máriáta a kegyelem özöne egyszerre szállt rá, betöltötte mindaz a kegyelem, ami Krisztusban van - bár másként, mint Krisztus."

(Szűz Mária élete)

„Isten, mint egy gondos anya, jól feltarisznyált minket, és hiszem, hogy megadott mindent, amire földi vándorutunkon szükségünk lehet. A tarisznyánkat nem egyszer tömte tele, és hogyha elfogy belőle az elemózsia, hagyja, hogy szépen éhen haljunk, hanem azzal tölti meg, amire éppen szükségünk van. Biztatok mindenkit, bátran nyúljon be a tarisznya mélyébe, jól kotorja meg az alját, mert biztosak lehetünk abban, hogy ha Isten egy feladat elé állít, akkor az annak elvégzéséhez szükséges talentumokat is megadja.” 

A keresztény tökéletesség lényege, hogy akaratunkat egyesítjül Isten akaratával A szeplőtelén Szűz akarata olyan szorosan egyesült Isten akaratával, hogy szinte eggyé vált azzal. Ezért ha Isten akaratának teljesítéséről van szó, bátran elmondhatjuk azt is, hogy a Szeplőtelen akaratát jesítjük. Ezáltal nem csorbítjuk Isten dicsőségét, mivel Máriát mint az Ő legtökéletesebb teremtményét tiszteljük, akinek akarata tökéletesen egyesüli Isten akaratával.

Gyümölcsoltó Boldogasszony: Ne félj

„Non timere - ne félj.” Ez a meghívás lényeges ele­me. Mert az ember fél. Fél, nemcsak azért, hogy meg­hívást nyer a papi hivatásra, hanem fél, hogy meghívást kap az életre, a kötelességei ellátására, egy hivatás gya­korlására, a házasságra. Fél. Ebben a félelemben a felelősségérzet is megnyilvánul, de nem az érett felelős­ségé.

El kell fogadnunk a meghívást, figyelnünk kell, be kell fogadnunk, fel kell mérnünk erőnket, és azt kell felelnünk: „Igen, igen.” Ne félj, ne félj, mert kegyelem­re leltél, ne félj az élettől, ne félj az anyaságtól, ne félj a házasságtól, ne félj a papi hivatástól, mert kegyelem­re leltél. Ez a bizonyosság, ez a tudat segít rajtunk, ahogyan segített Máriának is.

„A föld és a menny a Te 'igen'-edre vár, ő legtisz­tább Szűz.” Ezek Szent Bernát szavai, híres, nagyon szép szavak. Várják „igen”-edet, Mária. Várják „igen”-edet. Egy édesanya, akinek szülnie kell. Egy férfi, aki­nek személyes, családi, társadalmi felelősséget kell vál­lalnia, várja igenlésedet...

S itt következik Mária válasza, itt a válasz, melyet egy édesanya ad, íme egy fiatal nő válasza: egy „igen”, mely egész életre szól.

Az intenzív élet azt jelenti, hogy miután összegyűjtöttük, egységbe foglaltuk, személyiségünkkel áthatottuk minden erônket, teljes egészében bevetjük azokat a jelen pillanatban.

1. Ne a külsejét és a magas termetét nézd… Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet. (1Sám 16,1b.6–7.10–13a)

Minden hivatás titok. A Dávidé is. Júda törzsei sem vették eleinte komolyan Isten értékrendjének különösségét, később aztán csak felkenték „újra” Dávidot. Isten Izáj legkisebb fiát választja ki és keni fel népe királyának, bár még törékeny, tapasztalatlan, nem harcedzett. Isten szabadságát nem befolyásolják emberi szempontok, előítéletek. Az ő szabad szeretete túllép az emberi kötöttségek korlátain. Ő a szív tisztaságát, nyitottságát, hajlandóságát nézi. Még a bűnös emberi természet sem akadály abban, hogy Isten hívjon valakit, s hogy a hívást felismerjük és elfogadjuk. Isten épp az emberi logikát állítja feje tetejére, amikor a szegényt, a lenézettet, a kisebbet emeli fel és keni fel a Szentlélek kegyelmével. Az emberi szívet világítja meg, nem a fejet. Ebben a megvilágosodásban halljuk meg hívó szavát.

Nemcsak a Messiás fog emberileg Dávid családjából származni, hanem maga Dávid is a Messiás előképe.

2. Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban.
(Ef 5,8–14)

Krisztus a világ világossága. A hit, a kegyelem fénye megvilágítja az ember értelmét és akaratát. Bármennyire rosszra hajló is az, képes lesz a hit fényénél másképpen látni az élet összefüggéseit és távlatait. De ez a világosság akkor lesz hatékony, ha aszerint is élünk. Ha merjük követni és tettekre váltani felismeréseinket. Nagyböjtben ezért kell felszámolnunk sötétségeinket, a bűnöket, hogy világosabban lássuk, milyen irányba haladunk. A nagyböjt kegyelmi időszaka a lelki megvilágosodás reményét is magában hordja. A hívő ember hite nemcsak arcára ül ki, nemcsak lelke tündököl a kegyelem fényében, hanem példája másokat is arra ösztönöz, hogy a hit útján járjanak.

3. Azért jöttem a világba, hogy… akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek…(Jn 9,1–41)

A vakonszületett meggyógyítása János evangélista egyik ritka remekműve. Szinte jegyzőkönyvszerűen, ugyanakkor drámaian írja le, hogyan lesz látóvá a vak ember. A történetnek három jól elkülöníthető része van. Maga a gyógyítás, majd a farizeusok, ahogyan kihallgatják, kérdőre vonják a meggyógyult embert, végül pedig a világosság ítélete a sötétség fölött. Az emberiség ősi problémáját, szinte elkoptatott közhelyét hivatott megoldani: miért van szenvedés? Mert a szülők bűnösök voltak? A szenvedés büntetés?

Jézus nem azt mondja, hogy az emberi szenvedésnek csak a bűn az oka. Bár kétségkívül bűneink következményeit is el kell szenvednünk.
A legtöbb szenvedést ma is a bűn okozza. De a vakonszületett, beteg ember esetében Jézus másra is rávilágít. A betegség, a törékenység az ember befejezetlenségére utal. A vak nem azért vak, mert szülei miatt bűnhődik, nem azért, mert titkos betegség gyötri, hanem egyszerűen azért, mert csak ilyen „félig kész”. Az egész-ség, az egész ember csak Isten kegyelmének műve. Isten gyógyítása nélkül nincs egészség. Még akkor sincs, ha nem fáj semmink.

A krisztusi megváltással éppen a teremtés beteljesítése valósult meg. Sárból és földből, de Jézus megjelenésével az isteni világosság és az örök élet is az ember osztályrésze lett. Jézus megvilágosít, meggyógyít, ám attól kezdve életünk megváltozik. Nem élhetünk tovább úgy, mint azelőtt. „Menj, hited meggyógyított…, de többé ne vétkezzél!” Döntenünk kell Jézus sorsa mellett. Akár az elszakadások, az árral szembefordulás árán is. A hitünkre úgy kell vigyáznunk, mint szemünk világára. Jézus ittléte, jelenlétének megtapasztalása önmagában is ítélet. Nincs semleges döntés. Vagy elfogadom, vagy visszautasítom a jézusi megváltást. A dolgok nem azok mindig, aminek látszanak. Sőt lehet, hogy épp ellenkezőjüknek látszanak, mint amik. Aki azt hiszi, hogy lát, lehetséges, hogy már rég vak vagy elvakult… Aki meg vakon kezdi, tapogatózik, botladozik, de vállalja a kockázatot, hogy Jézus hívására válaszoljon, látó lesz. A vakságtól eljut a (be)látásig. A vakonszületett kigyógyult a tudatlanságból és a vakságból egyaránt, szemben a szomszédokkal, akik saját szemüknek nem hittek. Bárcsak a nagyböjt felnyitná lelki szemeinket, hogy higgyük is, amit felismertünk – amit látunk.

Abban az időben: Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Júdeába!”  Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: Testvéred fel fog támadni! Erre Márta így szólt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön! Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: Hova temettétek? Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!”  Ekkor Jézus könnyekre fakadt: Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!”  Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadja a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”  Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy nagy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki. „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, s így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. „Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldtél engem!”  E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett. Jn 11,1-45

Együttérzés

Mottó: „Nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?” – A tömegben mindig van néhány hálátlan okoskodó. Lázár szomszédjai is átlagemberek voltak. Volt, aki azt látta, hogy mennyire szerette Jézus a barátját. Volt, aki empátia és együttérzés helyett méltatlankodott. Azt mondják, az esetek többségében az optimisták és a pesszimisták fele-fele arányban vannak jelen minden tömegben. Kérdés, ki a hangosabb. Kik a szavahihetők? A vélemények, amikor Jézusról van szó, nemcsak a népben, de meg egy baráti testvérpárban is megoszlanak.

Márta és Mária egyaránt szerették Jézust. Ki-ki a maga temperamentuma szerint. Márta eléje sietett, Mária otthon várta be őt. Amikor hittanos fiatalokat leszavaztatok, ki hogy tenne, ott is fele-fele arányban oszlanak meg a maradók és az eléje sietők. De az igazi választás az a válasz, amit Jézusnak adunk kérdésére: Hiszed ezt? Ha erre egyenes igennel tudunk válaszolni. Akkor is, ha a halottnak már „szaga” van.

Jn 9,1–41 A vakon született kérdései

Ez a perikópa csupa kérdésekből áll. Kérdez Jézus, kérdez a vak, kérdeznek a farizeusok, és tulajdonképpen kérdez a tömeg. Két kérdéscsoportot különböztethetünk meg a történetben. Az egyik kérdéscsoport a betegségre és annak büntetőjellegére vonatkozik. A másik a gyógyulásra és annak jelentőségére kérdez. Az evangélista a szemtanú, és egyben a történeten elmélkedő János pedig összefüggéseket fedez fel.

Az első kérdés: Ki vétkezett? A zsidó elképzelés szerint a rossz csakis valamilyen bűn következménye lehet. A kérdés: Ki követte el a bűnt? Mi egy kicsit másképp gondolkodunk, de bennünket is izgat, honnan van a rossz a világban. Erre még senkinek sem sikerült kielégítő választ adnia. Korábban a bűnt jelölték meg a rossz okának, ma mindent, csak a bűnt nem tartják a rossz okának. Pedig gyakorta rejtőzik a betegségek mögött is emberi mulasztás vagy gonoszság is.

A másik kérdés a szombaton történt gyógyulásra vonatkozik. Az Isten és annak Fia úgy tűnik, nem alkalmazkodik a vallási szokásainkhoz. A farizeusok ebből azt a következtetést vonják le, nem tehet igazán jót az, aki nem követi a hagyományokat, és nem az elképzeléseink szerint gondolkodik. Ezt az érvelést oktalannak tartjuk, annak ellenére, hogy szerkezetében az ilyen típusú érvelés ma is létezik. Aki nem a megszokott tudományos elképzelések szerint fedez fel valami újat, azt sarlatánnak nevezzük. Aki nem az uralkodó kritikai csoport véleménye szerint bírál, az elavult. Aki vallásos nézeteket fogad el a rossz magyarázatára, akkor is, ha nincs jobb magyarázat, az haladásellenes gondolkodású.

De a vak, aki most lát, a tapasztalatából indult ki. Ha eddig őt senki sem tudta meggyógyítani, akkor Jézus nagyobb az eddigi gyógyítóknál. A vak férfi szülei is így gondolják, de még vívódnak. Van egy gyógyult fiuk, és egy felettük hatalmat gyakorló hatóság, ellentétes véleménnyel.

A hivatal, a teljesítmény vagy az Isten ad hatalmat? A farizeusok érzik, jogos a kérdés, de féltik a tekintélyüket. A vallási vezetők tekintélye félelemre épül, Jézusé pedig a rendkívüli segítőkészségre. Hihet-e az ember a szemének? Mitől lesz egy bizonyíték lehengerlő? Van-e abszolút bizonyítéka a hitnek? Miért nem hisznek a farizeusok?

A hitnek nincs kényszerítő bizonyítéka, mert a hit szabad döntés. A logikai kényszer nem eredményezi az automatikus döntést. A hit döntése pedig várat magára, míg egy felismerés meg nem történik. A hit helyes emberi magatartás, és jó nekem. De a hitbeli döntésnek következményei is vannak. Addig, amíg csak a negatív következményeket látjuk, nem döntünk, nem mondjuk ki, hogy hiszek. A farizeusok elveszítenék hivatalukat, ha kimondanák: hiszek.

A kétség ma is él bennünk. A hit ellen dönt mindenki, akinek gyökeresen át kellene szerveznie az életét, nem az érvek gyengesége miatt, hanem a döntés következménye miatt. Addig pedig csak kérdezünk, kérdezünk, problémákat vetünk fel, hogy ne kelljen döntéssel válaszolnunk.

A vakon született imája

Krisztus! Világ Világossága! Amikor ma találkoztam veled, először nem tudtam, ki vagy. Csak egyet tudtam, hogy vak voltam, és most látok. Kezdetben annak örültem, hogy megnyitottad szememet. Miközben azonban perbe fogtak, rájöttem, hogy egy egészen más látás részese lettem általad: megtanítottál igazán látni, egy belső látásmódra segítettél, mely által a mélységeket is ki tudom fürkészni. Köszönöm, hogy a beléd vetett bizalom és a küldetés útjára vezettél.

Krisztus! Nyisd meg minden nap szememet, hogy meglássam, ha valaki gondokkal küzd. Erősítsd lelki látásomat, hogy hitemben tovább fejlődhessek, és így előre haladjak a te utadon. Tedd boldoggá azokat, akik nem látnak, és nem is hisznek. Amen.

Rajta tehát, nővéreim, gyakoroljuk az elmélkedést, vagy pedig, ha
valaki arra nem volna képes, gyakorolja az ajakimát, a lelki
olvasmányt, az Istennel való beszélgetést, mint majd később ki fogom
fejteni. Senki se maradjon el az imaórákról, mert nem tudja, mikor
hívja őt az ő Jegyese s mikor nyújtja feléje ajándékát: nagy
szenvedést, megcukrozva szellemi gyönyörűséggel; nehogy úgy járjon,
mint az oktalan szüzek. Ha pedig az Úr nem adna neki ilyesmit, értse
meg, hogy nem való neki s hogy az ő érdekeinek inkább a tevékeny élet
felel meg. Ilyenkor nyílik alkalom arra, hogy az ember gyakorolja az
alázatosságot és érdemeket gyűjtsön, amennyiben elhiszi, hogy még arra
is alkalmatlan, amit tényleg gyakorol; de azért jókedvű marad, mint
mondottam s készségesen teszi meg, amit parancsolnak. S ha ez az
alázatosság igazán valódi, boldog a tevékeny életnek ilyen szolgálója,
mert nem lesz elégedetlen semmivel sem, csupán csak önmagával. Hagyja
ő csak szépen a többieket az ő lelki harcaikkal, mert ezek igazán
nagyok ám. Ha a zászlótartó nem is forgatja fegyverét a harcban, azért
mégis csak nagy veszedelemben forog; s a szíve bizonyára hevesebben
dobog, mint a többieké. Ugyanis mivel a zászlót tartja kezében, nem
védheti magát, a zászlót pedig nem szabad elejtenie, még ha darabokra
vágnák is.3 Így kell a szemlélődőknek is magasra emelten tartaniok az
alázatosság zászlaját és elviselniök minden ütést-vágást, anélkül,
hogy csak egyszer is visszavágnának. Mert az ő feladatuk szenvedni,
mint Krisztus Urunk szenvedett; magasra tartani a keresztet s azt ki
nem adni a kezükből, bármily veszedelem szakadjon is reájuk s nem
árulni el gyöngeséget a szenvedésben. Ezért kaptak oly megtisztelő
állást.

Gyakran mondják nekem a novíciák: „De hát ön mindenre meg tud felelni, azt hittem, hogy most az egyszer zavarba hozom … honnan veszi azt, amit mond?” Még olyanok is akadnak köztük, akik elég naivak ahhoz, hogy azt higyjék: olvasok a lelkükben, mert megtörtént, hogy elébük vágtam, megmondva, amit gondolnak. Egy éjjel egyik társnőm elhatározta, hogy elrejti előlem a fájdalmát, mely miatt sokat szenvedett. Már reggel találkoztam vele, mosolygó arccal beszél velem és én, anélkül, hogy felelnék arra, amit mondott, ezt mondom neki, meggyőződéssel a hangomban: Önnek bánata van. Azt hiszem, ha a lábai elé raktam volna a holdat, akkor se nézett volna nagyobb csodálkozással rám. Elképedése oly nagy volt, hogy átcsapott reám is, egy pillanatra természetfölötti félelem fogott el. Bizonyos voltam benne, hogy nincs meg az az adományom, hogy olvassak a lelkekben és annál jobban csodálkoztam, hogy így eltaláltam az igazságot. Éreztem, hogy a Jó Isten egészen közel van, s hogy a nélkül, hogy észrevettem volna, gyermek módjára azokat a szavakat mondtam, amelyek nem tőlem, hanem Tőle jöttek.

„Megértettem, hogy őrködik felettem, hogy az ő gyermeke vagyok, nem is tudtam másként szólítani, mint „Mama”, mert ezt még gyöngébbnek érzem, mint az Anya nevet.” 84

Simon Jónás Fia, szeretsz-e engem?! - Reám is bízza báránykáit,
sőt önmagát is, az Isten Báránya. [III. 241]

Ó, Jézusom! Számkivetésem utolsó napjai legyenek teljesen legszentebb akaratod szerint. Egyesítem szenvedéseimet, keserűségeimet, magát a halálomat szent szenvedéseiddel, s felajánlom magamat az egész világért. Könyörgök Isten irgalmának gazdag kegyelméért, a lelkekért, főleg azokért, akik házainkban élnek. Erős bizalommal egészen szent akaratodra bízom magam, hiszen csupa irgalom vagy. Utolsó óráimban irgalmad lesz mindenem, ahogy magad megígérted ezt...

Amikor a legszentebb Szűz kimondta azt, hogy „legyen...", attól kezdődött a földön Isten népének élete, és Ő volt az első szolgálóleánya.

Szeretet. Ne éljünk vissza ezzel a szóval. Ma a világban a „szeretet" szó önző szeretetet jelent, öncélú szeretetet.

A szeretet szeretetszolgálat, és nekünk jó példát kell mutatnunk ebből a szeretetből.

Sok minden világossá válik családunkban és életünkben, ha megtanulunk szeretni és világosan látni az első parancsolatot. Szent János mondja: „Ha azt állítod, hogy szereted Istent, akit nem látsz, és megveted testvéredet, akit látsz, akkor hazug vagy" (1Jn 4,20).

1963. január 19.

Most ismét nagy szenvedésekkel vagyok telítve, az én Uram és én Istenem szeret engem. A zavaros hangok, melyek miatt gyötrődöm, lelkem sötét vakságát borítják rám. Angyalom hangja azt mondja, ő eszközölte ki nekem a kegyelmet: „Látod, jó, hogy őszinte voltál, és lelki vezetőd szavára hallgatsz. Ő bölcs, okos és szentéletû. Ő megszabadított kínjaidtól. Tudod, hogy gyóntatód tanácsát szent engedelmességgel követned kell. Jó, hogy belátod végre egyéni gondolataid erőszakos lehetetlenségeit. Látod, gyóntatód sem látja tisztán a lelkedben végbement dolgokat. Ő is lebeszélt, hogy ne gondolj többé rá. Ugye, jó, hogy most megnyugszol? Ne is emlékezz többet a kétségbeejtő, kínzó gondolatokra! Én most végre meggyőztelek, nyugalmad most már végképp helyreállt. Légy hálás nekem és gyóntatódnak, nagy harcunk volt veled, mert igen erőszakos vagy. Ugye, gyóntatód is megmondta, hogy ő azt látja, te erőszakolod a dolgokat?!” Ezek a zaklatások csak úgy özönlöttek bennem. Újra felsóhajtottam: „Én Istenem, mi tesz engem világtalanná? Vagy most vagyok valóban az igaz úton? Ez az állandóan váltakozó lelki kín mindjobban arra késztet, hogy adjam át a Szent Szűz közléseit, a másik pillanatban meg visszatart: »Lelki vezető nélkül ne tegyél semmit! Az ő szavai ugyanis Tőlem valók, és szent engedelmességgel fogadd azokat!« Így tehát a kényszer hatása alatt állandóan őrlődöm.A hang biztat: »Égesd el, tüzeld el! Míg ezt nem teszed, nem lesz teljes lelked nyugalma, mert így képzeleted állandóan nyugtalanítani fog.« M. atya szavaira gondoltam: ne engedjem magamhoz a zavaró gondolatokat.”

1963. január 20.

Így szólt az Üdvözítő: „Lelkedben a vakság és fényesség úgy fog váltakozni, mint ahogy az éj felváltja a nappalt. Ezen Én nem változtatok. Csak hagyatkozz Rám, az Én akaratom fog úgyis érvényre jutni! Csak figyelj, és várj az intésemre, amikor jelet adok az újabb indulásra!” Az elmúlt napokban az Úr Jézus is meg a Szűzanya is többször felszólított, hogy most már ne halogassam az indulást. Az Úr Jézus még ezt is mondta: „Erős ellentmondásaid azért vannak, mert Én ezáltal is biztosítani akarlak, hogy az ügy Tőlünk ered.” Most, e szavak hallatára szenvedéseim valóban az eddiginél is sokkal nagyobb fokra emelkedtek. Úgy, ahogy azt az Úr Jézus előre megmondta: a küzdelmek majd ismét levesznek lábaimról.Vannak idők, mikor az Úr csodálatos fényessége néhány pillanatig bevilágít lelkembe, és úgy érzem, tisztán látom a dolgokat, de amint ez a néhány pillanat elmúlik, még kínosabbá válnak.

1963. január 24.

Újabb indítást kaptam: „Cselekedj! Kérésemet ne mellőzd el!” A szavak, melyeket hallottam, erélyesek voltak. Lelkem megremegett. Azután a Szűzanya is szólt hozzám: „Az ellenkezés, mellyel szavaimat fogadod, emberi kételyeidből fakad. Ezekkel csak elnyomod lelked cselekvőképességét, s ez lelked kárára van. Ha ezeket nem igyekszel magadtól állandóan távol tartani, ez megingat a Reánk való hagyatkozásban.”

„Ma szeretnélek mindnyájatokat szentgyónásra hívni, még akkor is, ha néhány nappal ezelőtt gyóntatok. Szeretném, ha ünnepemet mindannyian lelketek mélyén átélnétek. Ezt nem tudjátok megtenni, ha nem hagyatkoztok egészen Istenre; ezért hívlak benneteket az Istennel való kiengesztelődésre.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Jézus erre így szólt: „Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta..." (Jn 12,7)

Néha nagyon felszínesen értékeljük az eseményeket. Nem is sejtjük, mi lehet egy-egy mondat, mozdulat, cselekedet mögött. Márpedig helyesen értékelni csak az tud, aki a teljes valóságot látja. Jézus Krisztus erre tanít minket.

Ő feltámasztotta Bethániában Lázárt. Utána Lázár testvérei meghívták sokadmagával egy vacsorára. Nagy szenzáció volt: Lázár, aki halott volt, ott ül Jézus mellett. Márta felszolgált, Mária pedig...?

Mária eltűnt, majd visszajött egy kis edénykével, amiben drága illatos kenet volt, azt mind Jézus lábára kente, s a hajával megtörölte. Mindenki látta, hogy ez kincset érő kenet, amiből legfeljebb egy cseppet szoktak a nagyon tisztelt vendég hajára tenni. De nem így eltékozolni!

Júdás azonnal számol: legalább háromszáz dénárt (egyévi átlagkeresetet) ért. Ő is szívesen fogadta volna, vagy a szegényeknek kellett volna adni.

A jelenlevők nem is sejtik, hogy Mária milyen hálás Jézusnak, hogy visszaadta a testvérüket. A hála mellett ott van benne az Istennek kijáró tisztelet és imádat is. Élete legnagyobb kincsét adta oda, és eszébe sem jut számolgatni, mert mindent szeretne Jézusnak ajándékozni.

Közben pedig ő sem tudja, hogy ennél még többről van szó. Egy héttel később Jézus már meghal a kereszten, és gyorsan kell majd eltemetni, a szokásos kegyeleti megkenés nélkül. Ezért mondja a Mester: az én temetésem napjára szánta ezt. Mária tehát tudtán kívül részt vett Isten üdvterve megvalósulásában.

De jó lenne a dolgok mélyére látni, és így mindig helyes ítéletet alkotni!

Uram, segíts, hogy egyre többet lássak a valóságból, s hadd lehessek én is eszközzé a kezedben, tudatosan vagy tudtomon kívül is!

„Másokat megmentett…” Lk 23,32–43

1. Véget ért Ferenc pápa nagyböjti lelkigyakorlata
2. Áprilisban Magyarországra látogat az egyházfő
3. Új rendelet a költségvetés kiegyensúlyozására
4. Egy szemtanú beszámolója a kalábriai hajótörésről
5. Az ukrán nagykövet a háború egy évéről
6. Interjú Kolumbia legújabb bíborosával
7. Őslakosok és szerzetesnők küzdelme egy olajipari céggel
8. Új szobrok készültek Padre Pióról
9. Szűz Mária eljegyzési gyűrűje

A magyar változat a Magyar Kurír megrendelésére készült.

Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.

Jézusom! Életre keltettél a halálból, mi másról is ujjonghatna szívem,
mint végtelen hálámról és örömömről?

Köszönöm, hogy megtapasztalhattam a szeretetnek ezt az isteni erejét,
köszönöm, hogy te vagy a feltámadás!
Köszönöm, hogy a körülöttem lévők is láthatják,
mekkora csodát műveltél méltatlan szolgáddal, és megérthetik,
hogy Isten számára semmi sem lehetetlen.
Köszönöm, hogy engedted megtapasztalni a halál ízét,
hogy még csodálatosabb legyen újjászületni.
Dicsérlek és áldlak, mert így tetszett ez neked!
Köszönöm, hogy együtt sírsz a szenvedőkkel,
és megrendülsz a fájdalom láttán.
Köszönöm azt is, hogy nemcsak együtt érzel velünk, ha nagyon fáj,
de örök szenvedést viseltél el értünk.
Köszönöm szeretetedet, mely attól igazi és örök,
hogy semmi mással nem lehet rá válaszolni, csak szeretettel.
Támassz fel engem minden nap a bűn sírjából,
és háladallá változik életem. Amen.

Bevezető

Ma az üdvösség történetének azt az eseményét ünnepeljük, hogy Gábriel főangyal közli Máriával az Isten üzenetét, miszerint ő lesz a Megváltó anyja. Mária csodálkozik, de nem ellenkezik. Alázattal fogadja el Isten tervét, és kimondja beleegyezését: „Legyen nekem a Te igéd szerint”. Ezzel indul el az emberiség megváltásának nagy műve a földön. Ezzel ad Mária örök szép példát mindnyájunknak arra, hogy mindenkor érdemes ráhagyatkozni Isten akaratára. Mi is erre törekszünk, és ehhez kérjük a Szűzanya közbenjárását mai szentmisénkben.

Hívek könyörgése

Testvéreim! Forduljunk bizalommal az Úr Jézushoz, hogy Szent Anyja közbenjárására hallgassa meg kéréseinket! 1. Urunk, Jézus Krisztus! Segítsd a keresztény híveket, hogy Isten üzenetét mindenkor olyan alázattal fogadják, mint Szűzanyád Názáretben. 2. Világosítsd meg kegyelmeddel a kételkedők, bizonytalanok lelkét, hogy felismerjék életük helyes célját és igazi értelmét. 3. Erősítsd és bátorítsd szentatyánkat, püspökeinket, papjainkat és a szerzeteseket, hogy mindnyájan a Szűzanya lelkületével teljesítsék hivatásukat. 4. Erősíts meg mindnyájunkat, hogy életünk nehéz óráiban is ki tudjuk mondani: „legyen meg a Te akaratod!” 5. Add, hogy a Szent Szűz példájára mi is Krisztus-hordozók legyünk, és ennek tudata adja meg lelkünk békéjét, boldogságát. Urunk, Jézus Krisztus, aki érettünk emberré lettél, add, hogy megtestesülésed által eljussunk hozzád, a mi Istenünkhöz. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Amen.

A Didaché az apostolok halála utáni időszak (a 2. század eleje) legfontosabb műve, amely betekintést ad a korai Egyház liturgikus életébe. Ebből a dokumentumból tudjuk, hogy ebben az időben már általánosan elfogadott volt az „eucharisztia” elnevezés. A mű az egyik legősibb eucharisztikus imát tartalmazza és röviden leírja a vasárnapi Eucharisztia megünneplését (14. fej.), melynek a fő formai és tartalmi elemei a következők:

1.a közösségi ünneplés;

2. a „kenyértörés”;

3. amelyhez kapcsolódik a hálaadás (eucharistia).

4. Ez együtt az a „tiszta áldozat”, amelyet előre jelzett az Ószövetség.

5) Ezt az áldozatbemutatást, amit korábban még próféták és tanítók végeztek, most már a liturgiában a püspökök és a diakónusok végzik. A könyv
hangsúlyozza a bűnbánat fontosságát: bűnbánatot kell tenni, hogy az áldozat tiszta legyen (14,1-2), olyan, amit már Malakiás próféta is megjövendölt
(1,10-11). Az Eucharisztikus imát (anaphora/kánon) is tartalmazó részek (9-10. fejezet) értelmezésére vonatkozóan különböző értelmezésekkel találkozhatunk. Egyesek azt a véleményt képviselik, hogy csak egy egyszerű agapéval kapcsolatos hálaadó imádságot ír le a szerző, és nem egy korabeli kánonról van szó. Mások szerint nyilvánvaló, hogy egy kezdetleges kánonnal van dolgunk, melynek alapját a zsidó liturgikus minta adta.

Az Eucharisztia ünnepléséről az első részletes beszámolót Jusztinosznál (1165) találjuk. Az 1. Apológia 67. fejezetben részletesen leírja a korabeli keresztények vasárnapi eucharisztiáját. A 65. fejezet egy olyan eucharisztiának a menetét írja le, amelyben valaki a beavató szentségekben részesült. Részletesebb magyarázat nélkül megemlíti a jellegzetes mozzanatait: befogadás a testvéri közösségbe, imádság a neofitákért, békecsók, a kenyér és a bor elkészítése, eucharisztikus anaphora Ámennel, a konszekrált kenyér és a bor kiosztása a jelenlevőknek és átadása a diakónusoknak, akik visznek belőle a távollévőknek is. A mű 66. fejezetében egyértelműen tanítja Krisztus valóságos jelenlétét: „Ezeket mi nem úgy vesszük, mint közönséges kenyeret vagy közönséges italt, hanem mint a megtestesült Jézus Krisztus, Megváltónk, az Isten igéje (logosz) által a mi üdvösségünkre felvett testet és vért, az ő hálaadó imájával megáldott táplálékot, és azt tanultuk, hogy a megtestesült Jézusnak teste és vére ez” (66,2).

Liturgikus-teológiai szempontból fontos a Hüp-politosznak tulajdonított Traditio apostolica (215 körül).

Az első olyan óegyházi irat, amely liturgikus szövegeket is tartalmaz. A mű a keresztény beavatás leírása közben lejegyzett számunkra egy korabeli Eucharisztikus imát (kánon), amely a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform keretében, kibővített formában a szentmise második Eucharisztikus imája lett. Ez az első olyan liturgikus szöveg, amely úgy értelmezi Jézusnak az utolsó vacsorán elmondott szavait mint „alapítási igéket”. Megjelenik az epiklézis kétféle formája: először az adományokra hívják le a Szentlelket, majd pedig azokra, akik „részesülnek benne”. Leírása szerint a püspök az, aki elmondja a nagy hálaadó imádságot a kenyér felett, „hogy Krisztus testét megjelenítse”, és ő az, aki áldoztat, a következő szavakkal: „a mennyei kenyér Krisztus Jézusban” A koncelebrálás meglétéről is tanúskodik ez a liturgikus szöveg, amikor kijelenti: a püspök „az összes presbiterekkel együtt kezét az adományokra téve e szavakkal adjon hálát” (4. fejezet).

Úrnő, te megáldottad az Ő házát, megszentelted a lakását. Ez elfogadott Jeruzsálem leányai között, akiknek emléke áldott. A szent angyalok áldottá nyilvánították, dicsőítsétek őt, ti Hatalmasságok és Uralmak. Ti népek és nemzetek, keressétek az okosságát, és kutassátok ki az irgalmának a kincseit. Jóságosan gondoljatok rá, és a szív egyszerűségében keressétek őt. Dicsőség az Atyának...

„Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”

„Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Siloe annyit jelent, mint Küldött.
Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.”

Ebben a Nagyböjtben járj a „Szív Útján!”

Kattints és Imádkozz!
 

A Pápa Imavilághálója (Imaapostolság) egy olyan szolgáltatás, amelynek célja a Szentatya havi imaszándékainak az egész világon való terjesztése. Ezek a szándékok az emberiség és az Egyház számára valódi kihívások, mivel a Szentatya mai világ miatti törődését fejezik ki. Célunk, hogy ezek az imaszándékok vezessék cselekvésünket és imáinkat az adott hónapban.

Ezt a hálózatot azok alkotják, akik készek a Krisztus küldetésében való együttműködésre életük mindennapi felajánlásával, bármely helyen vagy helyzetben. A misszióra való felhívás az a tűz, amely az Atya szívéből a világ szívébe küld apostolokká.

Az ima globális hálózatát 1844. december 3-án, Xavier Szent Ferenc ünnepén alapította Gautrelet jezsuita atya. Azoknak a fiatal diákoknak, akik misszionáriusként szerettek volna eljutni a világba, azt mondta: „Legyetek misszionáriusok imádkozva, a mindennapi életetek felajánlásával. Küldetésetek itt és most van, a tanulmányotokban és a mindennapi kis dolgokban. Ha Isten akaratára nyitottan teljesítitek ezt, akkor már az egész Egyháznak segítő apostolok vagytok.”

Ferenc pápa megújította hívását minden ember számára, arra kérve mindenkit, hogy csatlakozzon hozzá, ehhez a nagy küldetéshez, egyre figyelmesebben a körülöttünk lévők igényeire. Ezt a meghívást a 2017. január 8-ai Angelus üzenetében fejezte ki.

Arra is szeretnélek meghívni Benneteket, hogy csatlakozzatok a Pápa Világméretű Imahálózathoz, amely a közösségi hálózatokon keresztül is terjeszti az általam az Egyház számára minden hónapban javasolt imaszándékokat. Ilyen módon az imaapostolság előrehalad, és növekszik a közösség.

Újítsuk meg a Szentatya havi imaszándékai iránti igyekezetünket, és tekintsünk magunkra misszionáriusként a mindennapi életünkben.