Ez az imaapostolság egy lelkiségi áramlat, nem pedig valami többletmozgalom. Akkor tölti be kinyilatkoztatás szerepét, ha Krisztus szeretete megnyilvánul szavainkban, tetteinkben. Arra hívja meg a keresztényeket, hogy imájukkal apostolkodjanak, a világra nyitott szemmel imádkozzanak, minden egyes napjukat felajánlva Istennek, Krisztussal együtt, a világ üdvösségéért amelyet a havi szándékok konkrétan elénk állítanak.
132196 ima található a honlapon, összesen 325554 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Imádkozzunk, hogy újra megtanuljuk a megkülönböztetés művészetét, felismerjük, hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt, ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól.
Szentlélek, Te, megértésünk
világossága,
döntéseinket irányító
gyengéd lehelet,
add meg nekem a kegyelmet, hogy
figyelmesen hallgassak a hangodra,
és megértsem szívem rejtett útjait,
hogy megérthessem, mi az, ami
igazán fontos neked,
és megszabadítsam szívemet
a gondjaitól.
Kérlek, add nekem kegyelmedet,
hogy megtanuljam, hogyan kell
megállni, cselekedni,
hogy tudatosítsam magamban,
hogyan vagyok,
a bennem lakozó érzéseket
és a gondolatokat,
amelyek elárasztanak,
és amelyeket oly gyakran nem veszek észre.
Arra vágyom, hogy döntéseim
az evangélium öröméhez vezessenek.
Még akkor is, ha kétségek és fáradtság
pillanatain kell átmennem,
még akkor is, ha küzdenem, gondolkodnom,
keresnem és újrakezdenem kell... Mert az
út végén a Te vigasztalásod
a helyes döntés gyümölcse.
Adj nekem mélyebb
megértést arról, mi mozgat,
hogy elutasíthassam azt, ami
eltávolít Krisztustól,
és teljesebben szerethessem
és szolgálhassam Őt.
Ámen.
Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy.
Itt vagyok ezen az új napon.
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé,
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg.
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem.
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet,
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok,
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban.
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint a Szentatya
e havi imaszándékáért, hogy újra megtanuljuk
a megkülönböztetés művészetét, felismerjük,
hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt,
ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól.
Ámen
A felebarát iránti szeretet
Vasárnap van, az Úr napja! Amint az eucharisztia ünneplésére készülsz a plébániai közösségeddel, szentelj időt arra, hogy elmélkedj Jézus alapvető tanításán a felebarát iránti szeretetről.
A mai evangélium arra emlékeztet, hogy az igazi szeretetnek túl kell lépnie a családunkon és a kényelmi zónánkon, és különösen azok felé kell fordulnia, akik megsebzettek, elhagyatottak vagy kirekesztettek (Lk 10,25-37).
Kérdezd meg magadtól: Milyen megtérésre hív ma Krisztus? Imádkozz, hogy mindig készen állj a megkülönböztetésre, hogy szabadon és bátran a rászorulók megsegítése mellett dönts.
Imádkozd el a felajánló imát, kérve, hogy az Egyház minden híve növekedjen a megkülönböztetés kegyelmében.
Jóságos Atyám, tudom, hogy velem vagy.
Itt vagyok ezen az új napon.
Helyezd el a szívemet újra
a Fiad, Jézus Szíve mellé,
amit nekem adsz, és amit az Eucharisztiában kapok meg.
A Szentlélek tegyen barátoddá és az apostoloddá,
hogy elvégezhessem a küldetésem.
A Kezedbe teszem örömeimet és reményeimet,
munkámat és szenvedéseimet, mindent, ami én vagyok,
közösségben testvéreimmel e világméretű imahálózatban.
Máriával egységben felajánlom Neked a napom
az Egyház küldetéséért, valamint a pápa
e havi imaszándékáért, hogy újra megtanuljuk
a megkülönböztetés művészetét, felismerjük,
hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt,
ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól.
Ámen
Francia nyelvű Afrika csapata
Szeretett barátaim, a béke minden nép vágya, és ez a háború által szétszakítottak fájdalmas kiáltása. Kérjük az Urat, hogy érintse meg a népek vezetőinek szívét és bátorítsa őket arra, hogy a fegyveres erőszakot a párbeszédre való törekvés váltsa fel.
Isten ígéreteihez való hűsége megtanít bennünket arra, hogy az időskorban is van boldogság, egy hiteles evangéliumi öröm, amely arra ösztönöz bennünket, hogy áttörjük az időseket gyakran körülvevő közöny falait. #IdősekÉsNagyszülők @laityfamilylife https://vatican.va/content/leo-xi
A Pápa videója, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata készített a Brooklyn-i egyházmegye együttműködésével, arra hív minket, hogy fordítsunk időt az imádkozásra, és kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy meghallhassuk az Ő hangját.
A megkülönböztetés művészetének elsajátítása elengedhetetlen. Ez magában foglalja az imádkozást, a személyes elmélkedést, a Szentírás tanulmányozását és a lelki vezetést. Ebben a hónapban kérjük a megkülönböztetés kegyelmét, hogy a hit és az Úrba vetett bizalom szemszögéből nézzünk szembe a nehézségekkel, és hogy a mai világban hitelesebben éljük meg az evangéliumot.
„Imádkozzunk, hogy újra megtanuljuk a megkülönböztetés művészetét, felismerjük, hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt, ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól.” (XIV. Leó)
-----
Imádkozzunk, hogy újra megtanuljuk a megkülönböztetés művészetét, felismerjük, hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt, ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól. (XIV. Leó)
Szentlélek, Te, megértésünk világossága,
döntéseinket irányító gyengéd lehelet,
add meg nekem a kegyelmet, hogy
figyelmesen hallgassak a hangodra,
és megértsem szívem rejtett útjait,
hogy megérthessem, mi az,
ami igazán fontos neked,
és megszabadítsam szívemet a gondjaitól.
Kérlek, add nekem kegyelmedet,
hogy megtanuljam, hogyan kell
megállni, cselekedni,
hogy tudatosítsam magamban,
hogyan vagyok,
a bennem lakozó érzéseket
és a gondolatokat,
amelyek elárasztanak,
és amelyeket oly gyakran nem veszek észre.
Arra vágyom, hogy döntéseim
az evangélium öröméhez vezessenek.
Még akkor is, ha kétségek és fáradtság
pillanatain kell átmennem,
még akkor is, ha küzdenem, gondolkodnom,
keresnem és újrakezdenem kell... Mert az
út végén a Te vigasztalásod
a helyes döntés gyümölcse.
Adj nekem mélyebb megértést arról, mi indít,
hogy elutasíthassam azt, ami
eltávolít Krisztustól,
és teljesebben szerethessem
és szolgálhassam Őt.
Ámen.
Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!
A mai evangélium (Lk 10:1-12, 17-20) a küldetés fontosságára emlékeztet bennünket, amelyre mindannyian meg vagyunk hívva, mindenki a saját hivatásának megfelelően és abban a sajátos helyzetben, amelybe az Úr helyezett minket.
Jézus hetvenkét tanítványt küld ki (1. v.). Ez a szimbolikus szám azt jelzi, hogy az evangélium reménysége minden népnek szól, mert ilyen széles Isten szíve és ilyen bőséges az aratása. Isten valóban tovább munkálkodik a világban, hogy minden gyermeke megtapasztalja szeretetét és üdvözüljön.
Ugyanakkor Jézus azt mondja: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába” (2. v.).
Egyrészt Isten, mint egy vető, bőkezűen ment ki a világba, a történelem folyamán, és elvetette az emberek szívében a végtelen, a beteljesedett élet és a szabaddá tevő üdvösség utáni vágyat. Az aratás tehát bőséges. Isten Országa úgy növekszik, mint a mag a földben, és a mai nők és férfiak, még ha látszólag el is nyomja őket annyi más dolog, akkor is vágyakoznak egy nagyobb igazság után; keresik életük teljesebb értelmét, vágynak az igazságosságra, és magukban hordozzák az örök élet utáni vágyakozást.
Másfelől azonban kevés a munkás, aki kimegy az Úr által vetett mezőre; kevesen vannak, akik Jézus szemével képesek megkülönböztetni az aratásra érett jó gabonát (vö. Jn 4,35-38). Az Úr valami nagyszerűt akar tenni az életünkben és az emberiség történelmében, mégis kevesen vannak, akik ezt észreveszik, megállnak, hogy befogadják az ajándékot, majd hirdetik és megosztják másokkal.
Kedves testvéreim, az Egyháznak és a világnak nincs szüksége olyan emberekre, akik úgy teljesítik vallási kötelességeiket, mintha a hit csupán egy külső címke lenne. Olyan munkásokra van szükségünk, akik buzgón dolgoznak a missziós mezőn, szerető tanítványokra, akik mindenütt tanúságot tesznek Isten országáról. Talán nincs hiány „időszakos keresztényekből”, akik időnként valamilyen vallásos érzés alapján cselekszenek, vagy szórványos eseményeken vesznek részt. De kevesen vannak, akik készek arra, hogy nap mint nap Isten aratásában munkálkodjanak, saját szívükben megművelve az evangélium magját, hogy aztán megosszák azt családjukban, munkahelyükön vagy tanulmányaik helyén, társadalmi környezetükben és a rászorulókkal.
Ehhez nincs szükségünk túl sok elméleti elképzelésre a lelkipásztori tervekről. Ehelyett az aratás Urához kell imádkoznunk. Elsőbbséget kell tehát adni az Úrral való kapcsolatunknak és a Vele való párbeszédünk ápolásának. Így fog minket az ő munkásaivá tenni, és elküldeni a világ mezejére, hogy tanúságot tegyünk az ő országáról.
Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, aki nagylelkűen igent mondott az üdvösség munkájában való részvételre, hogy járjon közben értünk, és kísérjen minket az Úr követésének útján, hogy mi is örömmel munkálkodjunk Isten országában.
___________________
Az Úrangyala után
Kedves testvéreim!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római híveket és zarándokokat Olaszországból és különböző országokból. Az év ezen időszakának nagy melegében még bátrabb és csodálatra méltóbb az utazásotok azért, hogy áthaladjatok a Szent Kapukon!
Külön üdvözlöm a Szent Szív Ferences Missziós Nővéreket, a Strzyzow iskola diákjait és szüleit, valamint a lengyelországi Legnicából érkező híveket, és az Ukrajnából érkezett görögkatolikus csoportot.
Köszöntöm továbbá a Romano di Lombardia, Melia (Reggio Calabria), Sassari és a Firenzei Főegyházmegye latin-amerikai közösségének zarándokait.
Üdvözlöm az angol nyelvű zarándokokat. Őszinte részvétemet szeretném kifejezni minden családnak, akik elvesztették szeretteiket, különösen a lányaikat, akik a nyári táborban voltak, a Guadalupe folyó áradása által okozott katasztrófában az Egyesült Államokban, Texasban. Imádkozunk értük.
Kedves barátaim, a béke minden nép vágya, és ez a háború által szétszakítottak fájdalmas kiáltása. Kérjük az Urat, hogy érintse meg a népek vezetőinek szívét és bátorítsa őket arra, hogy a fegyveres erőszakot a párbeszédre való törekvés váltsa fel.
Ma délután Castel Gandolfóba utazom, ahol egy rövid pihenőidőt szándékozom tartani. Remélem, hogy mindenki tud majd egy kis szabadságot élvezni, hogy testileg és lelkileg is helyrejöjjön.
Boldog vasárnapot kívánok mindannyiatoknak!
Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2025/documents/20250706-angelus.html
1. XIV. Leó pápa a sport jubileumán
2. A nigériai támadás áldozataiért imádkozott a pápa
3. Ismert politikai kommentátor a pápánál
4. Az új nunciusokkal találkozott a pápa
5. Castel Gandolfóban tölti szabadságát a pápa
6. A háborús régióknak nyújtott támogatások
7. Úrnapi körmenetek Szent II. János Pál pápa életében
8. Fiatal afrikai vértanút avattak boldoggá Rómában
9. Kiállítás egy különleges barátságról
A magyar változat a Magyar Kurír megrendelésére készült.
Aznapi műsor 19.30 óra után érhető el!
Régebbi műsorok meghallgatásához, válasszon előző napi tartalmakat.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A főparancs: a szeretet parancsa. Minden ember felebarátom!
Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.”
A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.
Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.
Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette.
Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.”
Jézus így folytatta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 10,25-37
Évközi 15. vasárnap
Kezdőének:
Igazságban jelenek meg színed előtt, betölt engem a te dicsőséged. (Vö. Zsolt 16,15)
Könyörgés:
Istenünk, te megmutatod igazságod fényét a tévelygőknek, hogy visszataláljanak a helyes útra. Add meg mindazoknak, akik a keresztény hitet vallják, hogy elutasítsák, ami ellenkezik ezzel a névvel, és törekedjenek arra, ami méltó hozzá. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
OLVASMÁNY Mózes ötödik könyvéből
Mózes Isten parancsainak megtartására buzdítja a népet.
Mózes egy alkalommal így beszélt a néphez:
„Engedelmeskedj az Úr, a te Istened szavának, és tartsd meg a parancsokat és rendelkezéseket, amelyek e törvénykönyvben írva vannak. Térj meg szíved, lelked mélyéből az Úrhoz, a te Istenedhez.
Ez a törvény, amelyet ma adok neked, nem túlságosan nehéz, és nem is elérhetetlen számodra. Nem az égben van, hogy azt mondhatnád: »Ki hatol fel érte az égbe, ki hozza le és hirdeti, hogy hozzá szabhassuk tetteinket?« De a tengeren túl sincs, hogy azt mondhatnád: »Ki kel át érte a tengeren, ki hozza el és hirdeti, hogy hozzá szabhassuk tetteinket?« Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.”
Ez az Isten igéje.
MTörv 30,10-14
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Alázatosak, keressétek az Istent, * és szívetek újra éled. Vö. 33. vers. (2. tónus)
Előénekes: Hozzád imádkozom, Uram, * hallgass meg kegyelmed idején, Istenem.
Mérhetetlen jóságodban hallgass meg, * hűséged szerint segíts rajtam.
Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, * irgalmad bőségében tekints reám.
Hívek: Alázatosak, keressétek az Istent, * és szívetek újra éled.
E: Én azonban szegény vagyok és szenvedek, * de szabadításod, Istenem, fölemel engem.
Énekszóval áldom Isten nevét, * dicsérettel magasztalom őt.
H: Alázatosak, keressétek az Istent, * és szívetek újra éled.
E: Az alázatosak látják ezt és örülnek, * keressétek Istent, és szívetek újra éled.
Mert az Úr meghallgat minden szegényt, * és foglyait nem hagyja magukra.
H: Alázatosak, keressétek az Istent, * és szívetek újra éled.
E: Mert Isten megszabadítja Siont, * Juda városait újra felépíti.
Szolgáinak fiai örökségül kapják, * és ott laknak majd, kik nevét szeretik.
H: Alázatosak, keressétek az Istent, * és szívetek újra éled.
Vagy:
Válasz: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet. Vö. 9a. vers. (2. tónus)
Előénekes: Tökéletes az Úr törvénye, * megújítja a lelket.
Az Úr tanúságában bízhatunk, * bölcsességet ad a kicsinyeknek.
Hívek: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
E: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
Az Úr parancsa világos, * fényt nyújt a szemnek.
H: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
E: Az Úr félelme tiszta, * örökké megmarad.
Az Úr ítéletei igazak, * és mind egyaránt jogosak.
H: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
E: Értékesebb az aranynál, * és a legdrágább drágakőnél.
Édesebb a méznél, * a csorduló lépes méznél.
H: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
Zsolt 68,14 és 17.30-31.33-34.36ab és 37 vagy: Zsolt 18,8.9.10.11
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből
Isten mindent Fia által és Fiában teremtett.
Testvéreim!
Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.
Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek.
Ez az Isten igéje.
Kol 1,15-20
ALLELUJA
Uram, tanításod lélek és élet, * örök életet adó igéid vannak. Jn 6,63c. 68c – 5. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A főparancs: a szeretet parancsa. Minden ember felebarátom!
Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.”
A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.
Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.
Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette.
Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.”
Jézus így folytatta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 10,25-37
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Kérjük, testvéreim, az Urat minden időben, és imádkozzunk hozzá az igaz emberszeretet kegyelméért!
Lektor: 1. Hogy az Egyház pásztorai ne a holt betű, hanem az éltető Lélek szolgái legyenek!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy az államok vezetői a segítő szeretet szellemében gyakorolják hatalmukat!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Hogy egyházközségünk hívei mindig készen álljanak embertársaik megsegítésére!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Hogy betegeink és magukra maradó embertársaink ne legyenek irgalmas segítség nélkül!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Hogy kegyelmeddel segíthessük mindazokat, akiket a bűn kifosztott és megsebesített!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Istenünk! Segíts kegyelmeddel, hogy ne az önzés és részvétlenség vezessen bennünket, hanem a segítő szeretet legyen életünk legfőbb gondja! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.
Felajánló könyörgés:
Urunk, Istenünk, fogadd szívesen könyörgő Egyházad áldozati adományait, és add, hogy életünk megszentelésére részesedjünk belőlük. Krisztus, a mi Urunk által.
Prefáció:
VII. évközi prefáció – Misekönyv 453. oldal
Mert valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható, örök Isten:
Mert úgy szeretted a világot, irgalmas Istenünk, hogy olyan Megváltót küldtél nékünk, ki akaratod szerint hozzánk hasonlóan élt a Földön, de minden bűn nélkül.
Az ő engedelmessége miatt kaptuk vissza tőled, amit elvesztettünk az engedetlenség bűne által; hogy azt szerethesd bennünk, amit Fiadban kedveltél.
És ezért mi is, az összes angyallal és szenttel együtt, Urunknak vallunk Téged, és ujjongva zengjük:
Áldozási ének:
A veréb is otthont talál magának, és fészket a gerle, ahová fiait helyezze: a te oltárodnál, Seregek Ura, én Királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, és téged örökké magasztalnak. (Vö. Zsolt 83,4-5)
Vagy
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne – mondja az Úr. (Jn 6,56)
Áldozás utáni könyörgés:
Részesültünk ajándékaidban, Urunk, Istenünk. Kérve kérünk, hogy valahányszor megünnepeljük ezt a misztériumot, növekedjék bennünk üdvösségszerző kegyelmed. Krisztus, a mi Urunk által.
Szent II. Henrik császár bajor herceg volt, Szent István sógora. Német királlyá választották. A pápa 1014-ben római császárrá koronázta. A szent császár teste a tőle alapított bambergi székesegyházban nyugszik, feleségével, Szent Kunigundával együtt.
Egész élete összefonódott az egyház életével. Minden erejével támogatta az egyházi reformokat, a szerzetesrendeket. Igen sokat áldozott a templomok építésére. Több püspökséget alapított. Az általa épített bambergi székesegyházban van eltemetve. III. Jenő pápa 1146-ban iktatta a szentek sorába.
kép: Johann David Passavant: II. Henrik király, 1840, Majna-Frankfurt, Römer, Kaisersaal
http://www.katolikus.hu/szentek/0713.html
Szentek általános miséje, 326.
Választható olvasmányok
Mik 6, 6-8
Megmondom neked, ó, ember, mit kíván tőled az Úr.
Mt 7, 21-27
A bölcs ember házát sziklára építeti, a balga pedig homokra.
*Abbach (Regensburg mellett?),973. május 6. +Grona (Göttingen mellett), 1024. július 13.
Szent Henrik császár, akit a német császárok közül egyedül avattak szentté, Szent István feleségének, Gizellának volt a testvére. Mint Civakodó Henrik bajor herceg legidősebb fia aligha számíthatott arra, hogy egyszer a birodalom császára lesz. Az Ottó császár és atyja, Henrik közötti ellentétek miatt ugyanis hosszú időn át még az is kérdéses volt, hogy megkaphatja-e a családi örökséget jelentő hercegséget, mivel atyjától a császár elvette.
A bajor herceget a hildesheimi katedrális iskolájában tanították, és -- --nyilvánvalóan II. Ottó császár utasítására -- a papságra készítették fel. Csak akkor került vissza hazájába, amikor a császár visszaadta atyjának a hercegséget. Tanulmányait Regensburgi Szent Wolfgang püspök irányítása alatt fejezte be. 995-ben, Civakodó Henrik halála után átvette a hercegség vezetését.
Legsürgősebb feladatának azt tekintette, hogy a lehanyatlott kolostori életet a bencés regula szigorú szellemében megújítsa, és ezt -- az érintett kolostorok és a bajor püspökök gyakori tiltakozása ellenére -- végre is hajtotta. Császársága idején is nagy gondja volt az egész birodalom kolostoraira. Támogatása nélkül a clunyi reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan és oly nagy területen a birodalomban.
Huszonkilenc éves volt Henrik herceg, amikor 1002-ben III. Ottó császár halálhírét hozták, akinek hívására éppen úton volt Itália felé, hogy seregével segítséget vigyen neki. Az utód személye körül viták támadtak. Henriknek azonban sikerült egymás után megnyernie a választó hercegeket, úgyhogy megválasztották és meg is koronázták. Ellenfelei nem hajtottak előtte fejet harc nélkül, de ő oly ügyesen nyerte meg egyiket a másik után, hogy néhány hónap leforgása alatt az egész birodalom elfogadta császárának. III. Ottó ábrándos külpolitikája után az ő higgadt, tárgyilagos politikája biztosítani tudta, hogy megmaradjon a birodalom egysége.
Hosszú éveken át a legégetőbb kérdés volt a keleti határon Chrobry Boleszláv lengyel herceg fegyveres terjeszkedésének megakadályozása. Határozott fellépéssel attól sem riadt vissza, hogy az akkor még pogány liutizekkel és redarokkal szövetséget kössön. Ezt a szövetséget a kortársak, főleg a papság élesen ellenezte, ugyanis egyik pontja szerint Henriknek le kellett mondania a szövetségesek területén történő katolikus misszionálásról. Ebben az esetben azonban nem volt más választása, hisz az egész ország érdekét szolgálta az egyháziak rosszallása ellenére is. De tudta, hogy kárpótlást kell adnia, ezért több nagy alapítást tett.
A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása. Ez mutatkozott meg nyugat felé vezetett hadjárataiban is, melyekkel a birodalom határait megerősítette, illetve kiterjesztette. Örökösödési szerződést kötött a gyermektelen II. Rudolf burgundi királlyal, s ezzel Burgundia várományosa lett és megteremtette a feltételt ahhoz, hogy Burgundia később, II. Konrád uralma alatt végleg a birodalom része legyen. Hatalmát kiterjesztette Bázelra is, s a várost és annak főtemplomát gazdag ajándékokkal látta el. Itáliában három hadjáratot vezetett: 1004-ben, 1014-ben és 1021-ben. VIII. Benedek pápa 1014-ben Rómában császárrá koronázta.
Bármilyen áldásos volt is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását tekintve, az Egyház nem emiatt tiszteli a szentek sorában. Szentként azért tiszteljük, mert uralkodói hatalmával teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, és feltűnő volt személyes jámborsága és készsége a bűnbánatra. A templomokat és kolostorokat gazdagon megajándékozta. Különösen két nagy alapítás őrzi a nevét: a 981-ben feloszlatott merseburgi püspökség újjáalapítása és a bambergi püspökség megalapítása. Amellett, hogy az uralkodó nagyon reális politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan szem előtt tartotta, egyházi alapításai mélységes hitében és egyházhűségében, valamint annak a feladatnak a felismerésében gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak a világban be kell töltenie.
A merseburgi püspökség 1004-ben történt újjáalapítása megnyitotta az utat a szlávok misszionálása előtt. Nemcsak a korábban egyházi tulajdonban lévő birtokokat adta vissza a püspökségnek, hanem saját javaiból is gazdagon megajándékozta.
Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű volt. A terület ugyanis névlegesen már régen keresztény volt, azonban a püspöki székhely túl messze volt ahhoz, hogy a püspök igazán törődhessen a hívekkel. Henriknek hosszú tárgyalások során sikerült rávennie a würzburgi püspököt, hogy mondjon le a területről, és ezzel tegye lehetővé egy új püspökség alapítását. 1007. november 1- én végre sor kerülhetett a regnitzi püspökség megalapítására, melynek székhelye Bamberg lett. Henrik már három évvel korábban, 1004-ben megkezdte a katedrális építését Bambergben, amely valóban méltó volt arra, hogy püspöki templom legyen. A székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György és Szent Kilián tiszteletére. Sem előtte, sem utána nem volt püspökség, amely alapításakor olyan ajándékokat kapott volna, mint Bamberg. A birtokok, amelyek tulajdonába kerültek, olyan biztos alapokat jelentettek, hogy Bamberg a középkorban végig kiemelkedő szerepet játszott a német püspökségek között.
Bambergben két kolostor is Henriknek köszönheti a létrejöttét. A Szent István vértanú-templom fölszentelésekor, 1020-ban a császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek pápát, és a húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt Henrik uralkodásának egyik csúcspontja. Utolsó alapítólevelében, amellyel a fuldai kolostort alapította, ezt írta: „Kötelességünk, hogy az Istentől kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére fordítsuk.”
Mindezen uralkodói tevékenységét gyenge egészségű, törékeny emberi testben hajtotta végre Henrik. A források közelebbről nem nevezik meg a betegségét. Luxemburgi Kunigundával kötött házassága gyermektelen maradt. Az a későbbi korok jámbor elképzelése volt, hogy szándékosan és tudatosan vállalt József-házasságban éltek, és ezért igen nagy tisztelettel magasztalták őket. A történészek inkább arra hajlanak, hogy gyermektelensége a betegségével függ össze. Ez azonban életszentségét egyáltalán nem zavarja. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten akarata előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra hagyta, mert „Krisztust választotta örökösének”, ahogy a bambergi alapítólevélben írja.
Henrik 1024. július 13-án halt meg a Göttingen melletti gronai császári palotában, hosszú betegség után. Holttestét Bambergbe vitték, és a dómban temették el. Felesége, Kunigunda később mellette kapott nyugvóhelyet. A 15. század elején Tilman Riemenschneider faragta a császári szarkofágot, életéből vett jelenetekkel díszítve a sírt. És a szent császár sírjához még ma is zarándokolnak, nemcsak a németek, hanem a franciák is. III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta, miután a nép már hosszú ideje tisztelte. Szent II. Henrik az egyetlen szent német uralkodó. A szentté avatással az Egyház elismerését is kifejezte azért, hogy Henrik minden erejével gyarapította birodalmát, ugyanakkor védelmezte és támogatta az Egyházat, s ezáltal személyében megvalósította a „szent birodalmat”.
Ünnepét 1631-ben vették fel a római naptárba, de nem önálló ünnepként, hanem csak megemlékezésként Szent Anaklét mellett. Önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.
Istenünk, ki Szent Henriket elhalmoztad kegyelmeddel, és megadtad neki, hogy a földi királyság gondjai közepette az odafönt valókat keresse, kérünk, közbenjárására add meg, hogy kötelességeinket teljesítve siessünk országod felé!
Testvéreim! Szent Henrik ezer esztendővel ezelőtt élt. A mi Szent Istvánunknak 188 a kortársa volt, 2–3 évvel volt fiatalabb nála. Azután rokonok lettek, sógorok. Ennek a Henriknek az édes húga a mi királynénk, Gizella.
Henrik a világ uraként élte és éli oda az emberek elé, hogy politikusként is lehet szentnek lenni. Az ő világuk, az akkori Európa csuda-világ lehetett. Európa akkor még egységes. Az ismert világ keresztény része még egyöntetűen katolikus, Írországtól az Uralig. És egyidőben élt két szent király, a mi Istvánunk, meg a ma ünnepelt Henrik.
Bencések nevelték, két szent apát. Amikor Henrik eszmél, egyszer csak rájön: az én apám egy herceg! Igaz, úgy hívják, hogy Civakodó Henrik, mert mindenkivel összevesz és folyamatosan verekszik. Amikor tizenegynéhány éves, akkor jön is a hír, hogy a papát szinte minden vagyonától megfosztották, mert a többiek azt mondták, ilyen békétlenségben egyszerűen nem lehet élni, ebből elég. Azután a történelmet tanulva fölismeri, hogy a családjában császárok vannak! – Kb. 30 éves, amikor őt választották meg német királynak. Két évvel később Észak-Itália is meghívta Henriket, legyen az ő királyuk is! Mert kiderült, hogy a civakodó papának a fia értelmes, békeszerető, diplomatikus, megbízható ember. És a felesége se akármilyen erények hordozója: Henrik felesége az a Kunigunda, akit az Egyház szintén szentként tisztel.
Kiderült, hogy Henrik tisztaszívű ember, aki tudja, hogy az evangélium szava rá is vonatkozik. Nagyon jól megértette az evangéliumi példázatokat. Megértette azt, hogy akinek itt a földön hatalom adatik a kezébe, az Krisztustól kapja a hatalmat, és elszámolási kötelezettséggel kapja. Sőt! Krisztus helyett és Őérte kell uralkodnia. Ezt Henrik elhitte és megélte.
1014-ben pedig világgá röppent a hír, hogy Rómában a pápa német-római császárrá koronázta Henriket. Ami azt jelentette, hogy az akkori nyugati világnak lett az ura. Nem szédült meg a hatalomtól. Sőt, addigra kiderült, hogy a házasságában kapott egy keresztet, amit a hatalmánál fogva így is, úgy is, amúgy is ledobhatott volna a válláról: a királyi párnak nincs gyermeke. S kiderült, hogy nem is lesz. És Henrik nem lázadt, nem szitkozódott, nem vágta oda a koronát – uralkodott. Önmagán is, a fájdalmán is, a népén is. Mégpedig úgy, hogy az üdvösség felé vezette az országát, a birodalmát.
Nyilvánvaló – bár ennek nincs írásos nyoma –, hogy amikor Gizella átköltözött hozzánk, ide Esztergomba, a vele jött kíséretben ott lehettek Henrik iskolatársai, barátai, s ettől fogva a császár és a magyar királyi udvar között állandó és nagyon eleven volt a kapcsolat. S az, hogy a mi Istvánunk olyan bölcsen tudott kormányozni, köszönhető a sógornak is, és viszont, valószínűleg Henrik számára is modell lehetett Magyarország a pogányok, félpogányok térítésében. Ezt Istvántól tanulni lehetett.
És Henrik szent lett. Szent uralkodó lett. S odateszi ma is a politikusok elé a példát: emberek, bárkinek bármekkora hatalom adatik a kezébe, ha nem hiszi el, hogy a hatalom az Istentől való, bajt csinál magának is, a rábízottaknak is. Aki viszont hisz, az tudja, hogy a hatalommal együtt egy bizonyos időre rám bíztak lelkeket is. Nemcsak bankokat. Nemcsak gazdasági életet. Lelkeket is! És számon kérik őket tőlem.
Éppen ezért kérjük meg Szent Henriket, vegye oltalmába a világ mai politikusait. Tekintet nélkül a nemzeti hovatartozásukra. Hogy amikor tárgyalnak, akkor a szívükben, ott a mélyben merüljön föl bennük az Isten előtti felelősségérzet! Mert annak birtokában egészen másként dönt egy politikus, mint nélküle. Azt pedig egyre inkább fölismeri mindenki, hogy a történelmet egy-egy emberi személy, annak döntése meghatározhatja, hosszabb-rövidebb időre. De azt tudni kell, hogy aki döntött, annak az Úr Krisztus előtt felelnie kell a döntéséért.
És értünk is járjon közbe Szent Henrik, akinek a családi élete, az úgynevezett magánélete mindegyikünk elé odateszi a példát, hogy igen nagy feladatok mellett lehet igen nagy kereszteket is viselni. Segítsen nekünk, hogy példáját követni tudjuk! Amen.
Margit, szent névrokonaitól való megkülönböztetésül Antiochiai Szent Margit vértanú szűz, a bizánci egyházban Marina. Életét csak legendákból ismerjük, nyilván Diocletianus idejében (307) szenvedett vértanúhalált.
Margit legendája a középkor századaiban jámbor kalandregénnyé színesedett, és antik, keleti elemeket is fölszívott magába, köztük a sárkány hitregei és mesei alakját. Számos, egykori német, francia, angol verses földolgozása van, élt tehát az énekmondók világában is. Nyugaton igazi népkönyvvé válik. Király Györggyel* elmondhatjuk, hogy Margit bevonult a középkor világirodalmába.
Hazánkban is igen népszerű. Szűz Szent Margit asszony legendáját az Érdy-kódex* a Legenda Aurea és Pelbárt előadása nyomán így adja elő: keresztény hitéért pogány atyja eltaszítja. Törvénybe kerül, ahol meggyötrik, majd beveték az temlecben és nagy fényesség betelé az temlecöt. Mikoron imádkozott vóna, kéré Úristent, hogy mutatná meg őneki személy szerént az ő ellenségét, ki ellene viaskodnék. És íme megjelenék ő előtte egy nagy kegyetlen sárkány, ki mikoron őtet el akarná nyelni, szent keresztnek jegyét veté reá, és ottan elenyészék. Annak utána esmég neki jelenék embernek képében és mondá: elégödjél meg immáron én felőlem és ne háborgass. Szűz szent Margita asszony szent keresztnek jegyét veté reá, és ottan isteken (üstökön, vagyis hajánál fogva) ragadá és lábai alá nyomá, mondván: aláztassál meg kevély ördög egy asszonyállatnak lábai alatt. Az sátán kedég kezde kiájtani: óh bódog Margita meggyőztettem immáron. Ha firfiú győzne meg engemet, nem gondolnék vele, de íme egy gyenge szűztül győzetőm meg. Szűz szent Margita asszony kedég megkérdé... miért háborgatná ollyan igen az keresztyéneket. Mondá: miért mi az erek boldogságot elvesztöttük, hova az embereket viszik, természet szerént bánjok és azon való nagy irigységből háborgatjok őket, hogy ő velök es veszthetnők. És ellyen dolgokat jelentgetvén, fölemelé Szent Margita asszony torkáról lábait és mondá: fuss el ennen hamar nyavalyás és ottan elenyészék.
Margitot a pogányok most égő fáklyákkal gyötrik, majd utána egy teljes hordó vízbe vetették, hogy gyetrelme öregbölne. Az Úr erre nagy földindulást támasztott, mire az emberek megrettentek és ötezren megtértek. A fejedelem fejét véteté Margitnak, aki előtte így imádkozik: hogy valakik őróla ájotatussággal megemléköznének, és őneki segedelmét hínák akármi nemű szökségben, jelesen gyermekszülő asszonyállatok meghallgattatnának. Szózat jöve mennyből, hogy azonképpen lenne.
Margit legendáját ismeri a Kazinczy-, Lázár-, Cornides-kódex is.* Az épületes életregény összefügg még, illetőleg vegyül Euphrosina (Debreczeni-, Lobkovitz-, Nádor-kódex), Marina (Érdy-, Érsekújváry-kódex), és Eugénia (Tihanyi-kódex) legendáival is.* Középkori hiedelem szerint magának a Margit-legendának olvasása, sőt a könyv érintése is csillapítja az asszonyi fájdalmat.
Margit a Tizennégy Segítőszent, továbbá a négy Virgines Capitales (Ágota, Dorottya, Margit, Katalin) egyike. Nevével már a Pray-kódex misenaptárában találkozunk, de az egész magyar misetörténet számontartja. Radó Polikárp 1498 tájáról közöl* egy szerencsés szülésért való kéziratos liturgikus könyörgést, amelynek nyugati párhuzamai* is vannak: Deus, qui gloriosam virginem et martyrem Margaretham invocantibus salutis remedia promisisti, exaudi nos pro N. famula tua in martyris tuae suffragio confidente, ut eius meritis partus fiat sine sui et foetus periculo iocunda, quae tuo ex munere concepta est gravida.
Margit tisztelete hazánkban különösen II. András keresztes hadjárata után lendült föl. A király a Szentföldről szentünk ereklyéjét, éspedig fejét, koponyáját is magával hozta és a szepesi prépostsági templomnak ajándékozta, ahol máig tisztelik.* Margit hallatlan Árpád-kori népszerűségére jellemző, hogy a Patrona Regni megtisztelő címet is elnyerte. Föltételezhetjük, hogy IV. Béla nemcsak jámbor megfontolásból, hanem szakrális névmágiából is szándékosan választotta a tatárjárás rettenetei között újszülött kislányának, a majdan szintén szentté leendő Margitnak védőszentjéül.
A pozsonyi klarisszáknál őrzött és a XVII. században sokat emlegetett Szent Margit asszony öve aligha lehetett a mi Margitunké, amint Takáts Sándor állítja.* Igazat kell adnunk Magyary-Kossa Gyula kiváló orvostörtönészünknek, aki külföldi analógiák idézésével Antiochiai Margit kultuszörökségét látja benne.* A gyakorlat még nyilvánvalóan a pozsonyi középkorba nyúlik vissza, amelynek a klarisszatemplom lehetett a tűzhelye. Belső portája fölött Rómer Flóris még látta* a sárkánnyal küzdő Margit freskóját, amely századunkra már tönkrement.
Takács értékes levéltári adataiból kiderül, hogy a pozsonyi apácáktól gyakran kérték kölcsön az övet fájdalmaik enyhítésére a boldog állapotban lévő asszonyok. Hogy valahogyan – írja Takáts – veszendőbe ne menjen, rendesen katonai őrséggel vitették a beteghez is, meg vissza a pozsonyi klarissza-apácákhoz is. Az efféle kíséret sok költséget emésztvén föl, nem minden beteg juthatott szent Margit asszony övéhez. Csak a főúri családoknak sikerült azt megszerezniök. De még a legmagasabb rangú és leghatalmasabb főúri családok is csak rövid ideig tarthatták az övet maguknál, mivel folyton mások és mások kérték, Az 1689. évben például a haldokló Batthyány Ferencné viselte az övet. A férje állítása szerint a szent öv igen megkönnyítette a különben menthetetlen asszony szenvedéseit. Batthyány gróf a felesége halála után nem küldé azonnal vissza az övet Pozsonyba, s emiatt az apácákat mély aggodalom fogta el. Eszterházy Magdolna Viktória nővér tehát levélben kérte meg Batthyány grófot, küldené vissza szent Margit asszony övét. Én igen. félek – írja a főúri apáca –, hogy Istenben elnyugodott szegény grófnő asszonyom ő nagysága halálán való keserűségben ki tudja hová tévelyedett? Talán nem is tudták az emberek, mirevaló légyen? Minekünk az, édes gróf uram, igen nagy kincsünk! Bizony igen nagy neheztelést vennék magamra az szent szerzettől, ha eltévelyednék, mivel immár sokszor kértem el palatinusné asszonyom ő hercegsége javára is az fejedelemasszonytól, de ilyen sokáig még soha ki nem maradott. Ezen üdő alatt egynéhány rendbeli főasszonyok is kérették immár az övet. Kezünknél nem lévén, oda nem adhattuk!
E levélre Batthyány gróf megbízható kísérettel visszaküldé Pozsonyba az övet. Az 1689. év december 15-én Eszterházy Magdolna Viktória már imígyen ír vala néki: édes gróf uram! Az nagyságod levelét böcsülettel vettem az szent Margit asszony övével együtt! Hogy ennyi ideig kin maradott, abban semmi vétek nincsen!
*
Antiochiai Margit életét, halálát ábrázoló freskóciklusaink* már csak a középkori ország peremein, a hajdani gyepűvidékeken találhatók meg. A Székelyföldön, illetőleg Erdélyben Gelence (Ghelinta, a László-legendával együtt 1400 táján), Homoródszentmárton (Martinuş, szintén Lászlóéval együtt a XIV. századból), Bögöz (Mugeni, Lászlóéval XIV. század), Sepsikőröspatak (Valea Cristului: töredékek, koruk bizonytalan), Szék (Sâg, 1360 táján), Székelydálya (Daia Secuiascâ, református templom: feltárták, később elmeszelték). A László-legendával való együttes előfordulás talán azt a föltételezést is megengedi, hogy a sárkányon, vagyis ellenségen győzedelmeskedő Margitnak is tulajdonítottak gyepűvédő hivatást.
Északon is mindenesetre ott találjuk Margit freskóciklusait a gyepűhatár táján: Haraszt (Charast, XV. század), Süvete (Šivetice: a szent legteljesebb hazai ciklusa, XII. század), Szalonna (református templom, itt is Szent László harca a kunokkal. Ez a Margitlegenda igazi Biblia Pauperum a XIII. századból). Már külön szóltunk a pozsonyi freskóról. A gyepűket idézik még Zboró (Zborov, Szent Lászlóval) a sárosi Palocsa (Plavec nad Popradom), a szepesi Malompatak (Mlynica) patrociniumai.
Már az Árpád-korban számos nemzetségi monostort alapítanak és szentelnek Margit nevére, föltehetően azzal a célzattal is, hogy a nemesi, főúri család gyermekszülő asszonyait vegye különös oltalmába, és így a nemzetségnek, hadnak magva ne szakadjon. Ilyenek a bencés Hahót (XI. század, Hahót-nemzetség), Meszes (Álmos herceg, 1108, Garáb (Grabovo, Tibold-nemzetség, 1234), Béla (1332), a premontrei Hatvan (bizonytalan nemzetség, 1273). A kultusz bencés vonatkozásaira jellemző a Boldva apátsága mellett,* továbbá a tihanyi apátság újlaki birtokán (1298) virágzó Margit-kápolna és a nyilvánvalóan tatai monostorhoz tartozó Szent Margit asszony földe (1392). Pornó cisztercita apátsága is Margit nevét viselte. A Ják-nembeli Csépán bán alapította (1233). A sági premontrei prépostság mellett is volt Margit-kápolna (1299). Karcsa (1187, ma református egyház),* Csurgó (1226) johannita templomának és rendházának is ő volt az oltalmazója. Székesfehérvárott a dominikánusok választották védőszentül (1231).*
Dömös világi prépostságát a Szentföldről hazatérő Álmos herceg szintén Margit oltalmába ajánlotta (1108). Építését Vak Béla fejezte be (1138).* Itt nyílván még a bizánci egyház közvetlen hatásával kell számolnunk. Említésre érdemes, hogy az Esztergomból Dömös felé vezető útnak via Margarethae a jellemző középkori neve.*
Talán még királyi alapítás volt, egyben a híres szőlőket oltalmazta a viharral dúló sárkánytól Somlóhegy Margit-kápolnája, amely már nagy időktől fogva búcsújáró hely.
Somlyóvásárhely 1714-ben Mária hét örömének tiszteletére fogadalmat tesz: a Te örök szolgálatodra lekötjük magunkat és ezt a szegény várost mezeivel, erdeivel és szőlőhegyeivel, szántóföldeivel, egyéb körüllévő határival és benne lakó lelkes és lelketlen állatival egyűit... Fogadást teszünk Néked... hogy míglen élünk ebben a városban, szokásul vesszük minden esztendőben a Te hét örömödnek a tiszteletire hétszer processzióval való menetelt ezen határunkban levő Somló hegyin helyeztetett Szűz Szent Margit kápolnájához, hogy ott a Te oltárod előtt tehetségünk szerint tisztelhessünk... ... Azt is fogadjuk... ... minden szombaton és újhold vasárnapokon olajban égő mécset vagy gyertyát gyújtatunk a Te szent oltárod előtt Szűz Szent Margit kápolnájában...
Margit napján Sümeg népe a XVIII. században búcsút járt ide.
Ennek a fogadalomnak, illetőleg kultusznak eredménye, hogy a kápolna is újjáépül: HONORI SANCTE MARGARITHAE VIRGINIS FUI DECORATA EX INTEGRO (=1727).*
Nyilvánvalóan még a középkort idézik a Karancs tetején épült Margit-kápolna romjai is. A múlt század végén följegyzett néphagyomány szerint Forgách Zsigmond nádor özvegye, Pálffy Katalin építtette és mezítláb szokott ide fölzarándokolni. A néphit szerint az a lány, aki búcsú napján térdencsúszva kerüli meg a kápolnát, meglátja, hogy ki lesz majd az ura. A romokhoz nem messze szentkút is van.
A gombaszögi pálos templom romjaihoz, illetőleg a szomszédságban lévő Margit-forráshoz a következő monda fűződik: a forrás vize Szent Margit napján éjfélkor minden esztendőben véresen buggyan föl. Egy Margit nevű lány ide járt ki a kedveséhez, aki haramia volt. Egyszer hiába várták haza. A lány eltűnt, csak a vére festette pirosra a forrás vizét. A mondát kétségtelenül a legenda is ihlette.
*
Margit táblaképét ott láthatjuk Almakerék (Malmkrog, Malacrav 1450), Alsóbajom (Boian 1490), Bakabánya, (Pukanec 1480), Bártfa (1460, 1480), Berki (Rokycany 1480), Csíkcsatószeg (Cetatuia 1530), Frics (Fričovce, 1500), Héthárs (Lipany 1520), Jánosrét (Lucky pri Kremnici 1470), Késmárk (1493), Kisszeben (Sabinov 1520), Leibic (Lubica 1521), Liptószentandrás (Liptovsky Ondrej 1512), Liptószentmária (Liptovsky Mara 1450), Lőcse (1460, 1476), Ludrófalva. (Ludrova 1510), Nagyekemező (Prostea Mare 1480), Nagylomnic (Lomnica 1495), Somogyom (Smig 1500), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1470), Szmrecsány (Smrečany 1480), Zsidve (Seiden Jidveu 1508), gótikus szárnyasoltárain.*
Malompatak (Mlynica) főoltárán egész Margit-ciklust találunk: 1. juhokat legeltet, 2. megkínozzák, 3. az ördög meghunyászkodik előtte, 4. lefejezik.*
Gótikus faszobrait megőrizte Bakabánya (Pukanec), Bártfa (1480), Berki (Rokycany 1510), Budapest (Szépművészeti Múzeum 1510), Busóc (Bušovce 1390), Csíkménaság (Armaşeni 1543), Dénesfalva (Danišovce 1490), Farkasfalva (Vlková 1480), Kislomnic (Lomnická 1400), Kisszeben (Sabinov, Virgines Capitales, 1510), Liptószentmiklós (Liptovsky Mikuláš 1480), Lőcse (1494), Maldur (1360), Malompatak (1515), Mosóc (Mošovce 1470), Nagyjeszen (Horné Jaseno 1480), Sopron (Storno-gyűjtemény, 1480), Székelyzsombor (Jimbor 1540), Szepesszombat (Spišska Sobota 1464).*
Megviselt gótikus kő domborműve a másik sárkányölő György társaságában ott látható a soproni Szent György-templom homlokzatán is. Bent barokk kápolnája.*
Alig lehet vitás, hogy e templomi ábrázolások előtt való ájtatoskodás, fogadalom, továbbá érintésük a pszichikai besugárzás révén a vajúdó, bajoskodó asszonynépnek átmeneti könnyebbülést is szerezhetett.
Margit oltárát emlegetik az esztergomi Szent István-templomban (1397), a soproni Szent György-kápolnában (1398), a váci Szent Miklós-kápolnában (1474).*
Margit tiszteletére szentelt harangot őriz Alsórákos (Racosul de Joş) református temploma: AD HONOREM SANCTE MARGARETHE VIRGINIS ET MARTIRIS. 1498.*
A barokk időkből ismeretes a kókai kápolna oltárképe, továbbá a zalai Pakod szentélyfülkéjében* látható paraszttarokk szobra, amint a sárkánnyal küzd.
Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt templomaink vagy még a középkorban épültek, vagy középkori helyi hagyományok nyomán születtek a hódoltság után újjá. Elenyésző azoknak a száma, amelyeket a barokk kegyúr feleségének, lányának neve, de közvetlenül már nem Margit régi kultuszhagyománya ihletett.
Esztergom: Csataj (Čataj, 1390), Hosszúfalva (Dlha 1390), Lamacs (Lamač 1397), Bős (Gabčikova 1397), Litva (Litava 1397), Ipolyvisk (Vyskovce, XIV. század), Bucsány (Bučany 1440), Samot (kápolna, Somorja mellett), Kismácséd (Mala Mača). Elenyészett Vágsellye (Šaly 1252) és Ciffer (Ziffer, Cyfer) középkori patrociniuma.
Besztercebánya: Nagyjeszen (Horné Jaseno 1321).
Nyitra: Kesselyőkő (Pohszdie).
Rozsnyó: Süvete (Šivetive, XIV. század),* Svedlér (Schwedler, Švedliar, 1569), Miksi (régi, új dedikációja Kisasszony).
Győr: Csapod (1359), Egyházaskesző (1786), Mosonszolnok (1230?), Dénesfa (kastélykápolna), továbbá a Burgenlandhoz tartozó Haracsony (Horitschon), Bánfalva (Apetlon).
Veszprém: Botfölde (1247), Veszprém (1327), Noszlop (1332), Hosszúpáti, másként Bőrpáh (1369), Henye (1376, pálos, Köveskál táján), Döbrönte (1388), Szentmargitfalva (1503). Ug (1522). Ezek elenyésztek,* Ma is élnek: Almádi, Gecse, Külsővat, Nagygomba (1753), Kacorlap (1750 táján, titulusa később megváltozott),* Nagygörbő, Marcali (új).
Pécs: Ug (1289, elenyészett),*Pellérd (középkori).
Vác: Vác (XIV, század vége), Irsa (XV. század, elenyészett), Kóka (1725, temetői kápolna, a titulus középkori), kultusza már Árpárkori Margitéval keveredik.
Eger: Csenger (1322), Szalonna (1332), Szentmargitapuszta (régi, de felújítva 1895).
Kalocsa: Acsa (1318, elenyészett).*
Csanád: Szentmargita (1256, Makó határában). Világos, Temesvár, Negyed.* Elenyésztek.
Erdély: Pócstelke (Paucea 1508).*
A reformáció és hódoltság után már nem tudtak feltámadni és újakkal gyarapodni a váci, kalocsai, csanádi, váradi, erdélyi és az új szatmári egyházmegye hajdani Margit-patroniciumai. A hagyomány folytonossága megszakadt, a kultuszon is eljárt az idő.
A sárkányölő szűz emlékezetét őrző helynevek: Szentmargita (Szolnok-Doboka, Szabolcs, Zala), Szentmargitta (Somogy), Mezőszentmargita (Torda-Aranyos),* nyugaton Szentmargitbánya (Margarethen), Margitta (1216, Bihar).*
Sajátos, nem könnyen tisztázható népéleti körülmények között Margit kultusza az újkorban lassanként elenyészett és a barokk időkben sem bontakozott újjá: tiszteletét, szakrális-mágikus szerepkörét Szent Anna asszony, Jézus nagyanyja örökölte. A Krisztusatyafiság késő-középkori képzetköre, feladatmegosztása, franciskánus kordivatja okozta a patronátus megváltozását. Erről Anna asszonynál még bővebben is szólunk.
Zsámbék lélekharangját 1778-ban Margit tiszteletére szentelték, hogy a sátán ne ragadja el a haldokló lelkét.*
Egészen napjainkig azt hittük, hogy Antiochiai Szent Margit hazai tisztelete, illetőleg magyar népi kultusza már a régmúlté. Voltunk az egyik, neki szentelt régi baranyai templomban, amelynek sem a papja, sem a hívei már nem tudtak róla semmit, és más Margitokkal igyekeztek azonosítani. Az oltárkép sárkányalakját, nagy eszkatológikus szorongások vetületét már illetlennek, nem templomba valónak érzik, nem tudnak mit kezdeni vele.
A kutatás azonban sokszor szerez meglepetést. Kallós Zoltán, a moldvai magyar népélet érdemes búvára számos archaikus bájoló imádság között* a sátán-művelte jégverés, nagyidő, vagyis vihar ellen egy olyan szöveget is föltárt, amelyben Margithoz fohászkodnak: Szíz leány Szent Margit elindula széjjes utcán elé viszi arany medencéjét. Arany medencébe viszi Krisztus Jédusnak harminchárom csepp vérit, szenvedőknek szárnyát, szárnyékját. Szent Antalnak kötelit hét sing olvasóját. Megtalálkozik sátányval, sátányval. Azt kérdik a sátányok: Szíz Leány Szent Margit, mi az ok hejzád nem közeledhetünk? Hejzám nem es közeledhettek, mert tik tiszta lelkek vagytok. Én húnyam alatt viszem arany medencémet. Arany medencébe viszem Krisztus urunknak harminchárom csepp vérit, szenvedőknek szárnyát, szárnyékját Szent Antalnak kötelit, hét sing olvasóját. Arra megtérnek a sátányok, sátányok. Azt mondják: Szíz leány Szent Margit ki ezt elmondja jég eső eleibe, az Úr Jédus Krisztus megérzi a határát, mezeit, szöllősöket, kerteket a jégtől. Uram Jédus Krisztusom vidd el a jég esőt, nagy havasokra, nagy kősziklára.
Egy pusztinai, szemverés ellen való ráimádkozás Szűz Máriához, hogy hozza el a gyerekhez Margit levágott fejét: olyan szép tiszta legyen a feje, mint a szép tiszta víz!*
Nem kétséges, hogy e mondanivaló még a középkorban, a Margit-kultusz virágjában született, amelyet az élőszavas hagyományozás évszázadokon át lényegében, rendeltetésében változatlanul, de archaikus fogalmazásában is – a moldvai népballadákhoz hasonlóan – egészen napjainkig megőrzött. A moldvai csángók ugyanis a középkori magyarság katolikus kultuszegységétől elszakadva, a jámborságnak számos praetridentinus vonását tartották fönn. Ennek maradványa a Margit-imádság is.
Hogy a szomszédos Székelyföldön Margitot szintén bensőségesen tisztelték, azt már csak Gelence, Sepsikőröspatak, Homoródszentmárton freskóciklusai igazolják, amelyekről előbb már szólottunk.
Ehhez még idézhetünk* a szegedi táj hitvilágának középkori rétegeiből is egy szőregi sűly, vagyis bőrbetegség, skorbut ellen való ráimádkozást:
|
*
Baranyából ismerünk még egy máig élő Margit-hagyományt, amely egy Máriakéménd és Monyoród között dombtetőn álló kőoszlophoz fűződik. Ott áll négy ecetfa árnyékában. A fákra borostyánt futtattak. Az oszlopon Margit, a helyi nép ajkán Markret, amint a sárkányt eltapossa.
Mondáját tudomásunk szerint először Rudolf Kriss* örökítette meg: négyszáz esztendővel ezelőtt itt egy lány tehenet őrzött. Hirtelen, amikor nem voltak férfiak a közelében, sárkány támadta meg. A lánynak azonban volt annyi ereje, hogy a szörnyeteget lábbal taposta, és így nem tudott ártani. 1926-ban a szobor elpusztult, összetörték. A föld gazdája ismét fölállíttatta. Újabban az a hiedelem, hogy amikor rossz az idő, a határt jég veri, a szent így bosszulja meg magát a sérelemért. A mondának más változatait Müller Géza gyűjtötte össze. Egy helybeli sokác asszony szerint a szobrot a német Martin Péter emeltette. Az történt volna ugyanis, hogy egy Margit nevű rokonukat, aki jószágokat őrzött, a sárkány itt falta föl. Az asszony még azt is elmondta, hogy serdülő lány korában kint a mezőn ő is látta a sárkányt fölöttük elrepülni: feje mint a kígyóé, szárnya mint a denevéré. Várták is nyomában a jégesőt. A Martin-család egyik még élő, magyarul nem tudó idős asszonytagja úgy mesélte, hagy a szobor eredetileg a kéméndi határban a pincesor előtt állott, mostani helyétől jó száz lépésre. Nyilván azzal a célzattal helyezték ide, hogy a szőlőktől tartsa távol az ártalmas időt, amelyet éppen a sárkány képében nyargalászó gonosz hoz az emberek munkájára. Ennek ellenére is többször elverte a jég a határt, s ezért a szobrot már többször ledöntötték, de a család mindig helyreállította, végül mégis átvitte a szomszéd falu, Monyoród földjére. Hogy a további versengések, illetőleg képzelgések megszűnjenek, a kéméndi plébános legújabban a falu búcsújáró templomának oldalfalánál helyezte el.
Mindezek ellenére Margit helyi tisztelete mégis újjászületett. Az új monyoródi telepesek egy része ugyanis a csallóközi Kismácséd helységből való. Ennek temploma éppen Margit vértanút tiszteli védőszentül; jóleső örömmel ismertek a szoborban szülőfalujuk sárkányölő védőszentjére, akiről búcsúkor annyiszor hallottak beszélni.
Öreg kéméndiek még emlékeznek rá, hogy nagy szárazság idején a falu öregasszonyai jártak ki a szoborhoz esőért könyörögni. Az ünnepnek helyi gazdasági hagyományára is tudunk utalni. Dány faluban július derekán a sárgadinnye negyedik kapálásának margitolás a neve,* ami nyilvánvalóan a szomszédos Kóka Margit-kápolnájának nevezetes búcsúnapjával függ össze.
Élete
+ Benedek és ikertestvére, Skolasztika az itáliai Nursia (Norcia) városában született. Fiatalemberként elutasította a római tanulmányai során látott mértéktelenséget és az erkölcstelenséget.
+ Remeteként élt egy subiacoi barlangban, de hamarosan odavonzotta a többi férfit, akik csatlakozni akartak az ő életmódjához. Végül tizenkét kolostorba gyűjtötte össze őket, amelyek közül a legfontosabb Monte Cassino volt.
+ Monte Cassino volt az a hely, ahol Benedek megírta (vagy legalábbis véglegesítette) a „Szerzetesek Reguláját”, a szerzetesi élet és lelkiség vízióját, amelyhez Nagy Szent Bazil, Nagy Szent János Kázmér, a sivatagi atyák és a régebbi „A Mester Regulája” írásaiból merített.
+ Szent Benedek 550 körül halt meg, és ugyanabban a sírban temették el, mint nővérét, aki nem sokkal bátyja előtt halt meg.
+ Nagy Károly császár uralkodása alatt Benedek Regulája lett a nyugat-európai kolostorok általános szabályzata.
Lelki bónusz
Amit Szent Benedek életéről tudunk, az Nagy Szent Gergely pápa Párbeszédek második könyvéből származik. Bár soha nem lett pap, Benedek nagyra becsült lelki vezető volt, és ez az életéről szóló beszámoló tele van csodálatos történetekkel és csodákkal, amelyek megmutatják Benedek szent voltát és azt a nagy tiszteletet, amelyet Gergely és más egyházi vezetők tanúsítottak iránta.
Elmélkedésre
„Semmit se részesítsetek előnyben Krisztussal szemben. Ő juttasson el mindannyiunkat ugyanúgy az örök életre.” – Szent Benedek
Imádság
Istenünk, te Szent Benedek apátot az istenszolgálat iskolájában
kiváló mesterré tetted. Add, kérünk, hogy
az irántad való szeretetet mindennél többre becsüljük,
és szárnyaló szívvel járjunk parancsaid útján.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen
Csak a szeretet vezet az életre
Évközi tizenötödik vasárnap
Evangélium:
Lk 10,25-37
Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye, és így szólt: „Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt válaszolta neki: „Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat”. Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.” De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor így kezdett beszélni: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: „Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.” „Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: „Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Bevezető ima: Mindenható és örök Isten, Krisztus – a Jó Pásztor – bátorságából szeretnék új erőt meríteni. Hiszek benned, remélek benned, és törekszem arra, hogy teljes szívemből, lelkemből, elmémből és erőmből téged szeresselek, Uram. Arra vágyom, hogy egy napon majd a mennyben a szentek közösségébe vezess engem, Atyám, ahol a Fiad, Jézus Krisztus a Szentlélekkel együtt él és uralkodik mindörökkön örökké.
Kérés: Uram, szeretnék úgy szeretni, ahogy Te szeretsz.
Elmélkedés:
1. Mester! Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? Mivel az emberi lélek szellemi természetű, vágyai a végtelenbe nyúlnak. Ezért érezzük azt, hogy mindörökké a boldogságban és az élet teljességében akarunk élni. A törvénytudó élesen felfogta, hogy az örök élet több, mint a halál utáni következő lépés. Tennem kell valamit azért, hogy elnyerjem azt. Létemet és megváltásomat Isten érdemtelenül ajándékozta nekem. Soha nem kértem tőle az élet ajándékát, sem azt, hogy meghaljon értem, ennek ellenére itt vagyok, élek, és megváltott. Mi több, én soha nem fogom tudni kiérdemelni a létet, Isten ingyenes szeretetét. Mégis, van legalább az örök életnek egy nézőpontja, mely az én érdememből fakad. A rám váró örök élet minősége ugyanis egyenesen arányos földi életemben tanúsított szeretetem és jó cselekedeteim mértékével. Isten a maga bölcsességében és jóságában szabadságot, értelmet és földi életet adott nekem, hogy törekedjek az örök életre az örök halállal (a pokol) szemben. Mivel nem csak Isten késztet engem szeretetre, Ő megadta nekem, hogy „kiérdemeljem” az örök életet. Az érdem abban áll, hogy szabadon döntök az Isten tervei szerinti élet mellett, együttműködve a kegyelmével.
2. Mi van megírva a törvényben? Jézus válasza egy alapvetően katolikus nézőpontra világít rá. Az írástudó így is feltehette volna a kérdést: „Mit kell tennem azért, hogy megmeneküljek?” Az ember elfogadná rá ezt a választ: Remélj, és legyen hited. Jézus azonban már tudja, hogy ennek az embernek van hite. Jézus megerősíti, hogy a hit feltétlenül szükséges a megváltáshoz, de azt át kell alakítani szeretetté, ha üdvözülni szeretnénk. Amikor Jézus válaszában a törvényben megírtakra hivatkozik, előre feltételezi a hitet Istenben, aki az erkölcsi törvény szerzője. Azonban Jézus ezen felül arra hívja a törvénytudót, hogy alkalmazza hitét egy szeretet törvénye szerinti való életben. A hit és a munka elválaszthatatlanok egymástól. „Aki azt mondja: "ismerem", de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs meg benne az igazság. De aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. Innen tudjuk meg, hogy benne vagyunk. Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt.”(1Jn 2:4-6)
3. Tegyétek ezt, és élni fogtok! Ezekkel a szavakkal Jézus levonja tanításának végső következtetését. Ha úgy szeretünk, mint ahogy az irgalmas szamaritánus szeretett, rálépünk az örök élet felé vezető ösvényre. Erre az életre természetünkből adódóan vágyunk, szeretnénk azt megtapasztalni és birtokolni. Állandóan bíznunk kell Jézusban, még akkor is, ha olyan helyzetekbe jutunk, amelyben néha fájdalmas módon tágítja szeretetünk és nagylelkűségünk határait. Ő tudja, hogy vágyódunk az örök életre, de azt is tudja, hogy az oda vezető út a megtisztító, fáradságos és önfeláldozó szeretet útja. Ezért Jézus arra kér minket, hogy kövessük Őt a tökéletes önátadásban megnyilvánuló szeretet útján. Minden ránk rakott kereszt emlékeztet minket arra, hogy ez az önfeláldozó szeretet vezet az életre.
Beszélgetés Krisztussal: Drága Uram! Növeld hitemet, hogy téged lássalak minden emberben, akivel találkozom. Erősítsd reményemet és beléd vetett bizalmamat, hogy mindent meg fogsz adni nekem, ami a Te parancsod szerinti szeretethez szükséges. Mélyítsd szeretetemet, hogy megtapasztaljam az örömet, amely adni tud a költségeket nem számolva. Legtisztább Anya, add, hogy egyedül Jézusért dobogjon a szívem!
Elhatározás: Ma három jótettet fogok véghezvinni titokban.
Leo pápa imaszándéka 2025. július hónapra:
Növekedni a megkülönböztetésben: Imádkozzunk, hogy egyre inkább felismerjük azokat az utakat, amelyek Krisztushoz vezetnek, és el tudjuk utasítani mindazt, amely elvisz Tőle és az Evangéliumtól.
Evangélium
Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”
Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Lk 10,25-37
Elmélkedés
Te is hasonlóképpen cselekedjél!
Az evangéliumokat olvasva észrevehetjük, hogy az emberek különféle ügyekben fordulnak Jézushoz, s e kérések mögött sokszor egy korábbi tapasztalat található. A legtöbb esetben talán a gyógyulást keresők fordulnak hozzá, akik bizonyára már látták őt gyógyítani, vagy hallottak arról, hogy képes meggyógyítani mindenféle testi bajt. Emellett többször fordulnak hozzá, hogy űzze ki a gonosz lelkeket, mert korábban már láthattak ilyen cselekedeteket. Ellenfelei inkább próbára akarják tenni, mert tudják, hogy jól ismeri a törvényt és az írásokat.
A mai evangélium szerint pedig egy törvénytudó érdeklődik Jézusnál az örök élet felől. A kérdés mögött ott rejtőzik a törvénytudó fejében, hogy ez az ember tud valamit az örök életről, különben aligha fordulna hozzá. Igen, Jézus tud valamit az örök életről. Ő tudja megmutatni az utat számunkra, amelyen eljuthatunk az örök életre. Ha el szeretnénk jutni az üdvösségre nem érdemes máshoz fordulnunk, mert az örök élet tanítása nála van.
Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd előtt az írástudó ezt kérdezi: „De hát ki az én felebarátom?” A történet végén pedig Jézus visszakérdez: „Ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Mindkét kérdésre választ ad a történet. Az írástudó kérdésére a felelet így hangzik: a bajbajutott, a rablók által megvert, a szerencsétlenül járt, a magatehetetlen, a segítségre szoruló ember a felebarát. Jézus kérdésére pedig ez a válasz: az első két ember, akik elmulasztották a segítségnyújtást és érzéketlenül mentek el a félholtra vert ember mellett, nem voltak az ő felebarátai, hanem csak az volt igazi felebarátja, aki irgalmasságot gyakorolt vele és gondoskodott gyógyulásáról, tehát a szamaritánus.
A történet tanulságaként hangsúlyoznunk kell, hogy a keresztény ember számára a hit nem szakadhat el az életétől, a cselekedeteitől. A hitből, ha az valóban élő, jócselekedetek, az embertársaink iránt tanúsított tettek fakadnak. A szeretet gyakorlása erősebb tanúságtételnek tűnik, mint sok esetben a szóbeli igehirdetés. A szeretet tetteit látva többekben ébred fel a Krisztus-követés vágya, mintha csak hallanának Krisztusról. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs szükség a tanítás szóbeli továbbadására vagy az evangélium hirdetésére, hanem azt, hogy ehhez társulnia kell a szeretet gyakorlásának, s valójában ez utóbbi hitelesíti, erősíti meg az előbbit.
A hívő ember számára a felebaráti szeretethez a motivációt az adja, hogy magának Krisztusnak segítünk, őt látjuk a rászorulókban. Ő mondta: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek” (Mt 25,40). Amikor bárkinek is segítek, akkor ezt annak tudatában teszem, hogy a másik emberben Jézusnak segítek. Ilyen módon a másik emberben Krisztussal találkozom. Az evangéliumok arra is emlékeztetnek bennünket, hogy a végső ítéletkor az irgalmasság gyakorlását kéri tőlünk számon Isten. Nem fog minket arra kérni, hogy soroljuk fel az összes katolikus hittételt, hitigazságot vagy mondjunk szószerinti idézeteket a Bibliából. Ehelyett ilyen kérdéseket fog feltenni: Adtunk-e enni az éhezőknek? Megitattuk-e a szomjazókat? Felöltöztettük-e a ruhátlanokat? Befogadtuk-e az idegeneket? Meglátogattuk-e a betegeket? (vö. Mt 25,31-46). Akik igennel felelnek ezekre a kérdésekre, azok az örök életre jutnak, akik pedig elmulasztották e cselekedeteket, a kárhozatra kerülnek. Szívleljük meg az Úr Jézus szavait és fakadjon minél több jócselekedet hitünkből!
© Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak! Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban! Köszönöm, Uram irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!
Aktuális
Kedves e-vangélium olvasók!
21 éve, 2004. július 9-én indítottam el az internetes e-vangélium küldést. A 21 esztendő alatt több mint 220 millió e-vangélium üzenetet küldtem el e-mailben. Évek óta sikeresen működik a meghallgatható e-vangélium, amely különösen is fontos a látássérültek számára. Egyre többen használják okostelefonjukon az Evangélium365 alkalmazást az evangélium napi olvasásához, illetve hallgatásához, valamint az Evangélium365+ alkalmazást, amelyen a magyar mellett, angol, német, francia és olasz nyelven is elérhető az e-vangélium.
Az e-vangéliumot kizárólag az olvasók adományaiból üzemeltetjük és fejlesztjük. Az adományokból biztosítjuk a számítógépes technikai eszközöket. Ebből fizetjük a felolvasást, az informatikusi feladatokat, tehát az adatbázis feltöltését és karbantartását, a fordítók munkáját, a tárhelyet, valamint a honlap fejlesztését. Köszönet a támogatóknak, akiknek köszönhetően valamennyi szolgáltatás ingyenes!
A napi küldést lehetővé tevő feladatokat 14 személy végzi. Az üzemeltetés napi költsége kb. 15100 Ft, ami az adminisztrátorok, az informatikusok és a fordítók szerény honoráriumát és a technikai költségeket foglalja magába. Szeretettel kérem: ha van rá lehetősége, támogassa adományával szolgálatunkat!
15100 Ft adománya az év 1 napjának költségeit fedezi. Ha van évről évre 365 támogató, akkor hosszútávon biztosítható az e-vangélium küldés.
Ha anyagi lehetőségei szerényebbek, akkor kevesebb összeggel is támogathatja munkánkat. Magyarországon a legkisebb fizetőeszköz az 5 forintos. Támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft. Isten jutalmazza meg minden támogató nagylelkűségét!
Köszönettel és szeretettel:
István atya - Horváth István Sándor
Köszönjük, hogy Ön is támogatja az e-vangelizációt!
1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
https://evangelium365.hu/adomanyok
2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Evangélium365 Kiadó
Számlaszám: 10400717-50526749-52891010
Megjegyzés: Evangélium365
Utalás külföldről:
EUR BANKSZÁMLA
Számlatulajdonos: Evangélium365 Kiadó
GIRO számlaszám: 10404900-50526749-52891003
IBAN számlaszám: HU35 1040 4900 5052 6749 5289 1003
SWIFT/BIC kód: OKHBHUHB
USD BANKSZÁMLA
Számlatulajdonos: Evangélium365 Kiadó
GIRO számlaszám: 10404900-50526749-52891010
IBAN számlaszám: HU40 1040 4900 5052 6749 5289 1010
SWIFT/BIC kód: OKHBHUHB
3. Adományát postai (rózsaszín) csekken is eljuttathatja a következő címre: Evangélium365 Kiadó 8900 Zalaegerszeg, Harmat u. 1.
Megjegyzés: Evangélium365
„Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve.” (Lk 10,33)
Egy európai nagyvárosban a metrón látta Martin, hogy minden utas a mobiltelefonjával van elfoglalva. Virtuálisan össze vannak kapcsolódva, ám valójában az elszigetelődés csapdájába estek. És ott a nagy kérdés: „Vajon képtelenek vagyunk már egymás szemébe nézni?”
Ez gyakori tapasztalat, különösen az anyagiakban gazdag, emberi kapcsolatokban viszont egyre szegényebb társadalmakban. Az evangélium azonban továbbra is előáll eredeti, mindig építő javaslatával, amely „mindent újjá tud teremteni”[1].
Jézus hosszú párbeszédet folytat a törvénytudóval, aki azt kérdezi tőle, mit kell tennie ahhoz, hogy eljusson az örök életre[2], ő pedig az irgalmas szamaritánusról szóló híres példabeszéddel válaszol. Az akkori társadalom fontos személyiségei, egy pap és egy levita az út szélén meglátnak egy rablók által megtámadott embert, ám elmennek mellette.
„Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve.”
Jézus a törvénytudónak, aki jól ismeri a felebaráti szeretet isteni parancsolatát[3], a hitetlen, ellenségnek tekintett idegent ajánlja példaképül, aki meglátja a sebesült vándort, és hagyja, hogy belülről, az emberi szív mélyéről a szánalom érzése magával ragadja. Ezért félbehagyja az útját, odalép hozzá és gondoskodik róla.
Jézus tudja, hogy minden emberi személyt megsebzett a bűn, és az ő küldetése éppen az, hogy Isten irgalmával és ingyenes megbocsátásával meggyógyítsa a szívünket, hogy az újra képes legyen a közelségre és az együttérzésre.
„[…] ahhoz, hogy megtanuljunk irgalmasnak, tökéletesnek lenni, mint az Atya, Jézusra kell tekintenünk. Őbenne teljes az Atya szeretetének kinyilatkoztatása. […] a szeretet az az abszolút érték, mely minden másnak értelmet ad […], ennek pedig legmagasztosabb kifejeződése az irgalom. Az irgalom, mely segít, hogy mindig újnak lássuk azokat az embereket, akikkel együtt élünk a családban, a munkahelyen, anélkül hogy emlékeznénk fogyatékosságaikra és hibáikra. Az irgalom segít, hogy ne ítélkezzünk, hogy megbocsássuk az elszenvedett igazságtalanságokat, sőt hogy el is felejtsük azokat.”[4]
„Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve.”
Jézus végső felszólításában rejlik a határozott és egyértelmű válasz: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen!”[5] Ezt ismétli Jézus mindenkinek, aki elfogadja az ő igéjét: lépjünk közel, kezdeményezzünk, „érintsük meg” az emberek sebeit, akikkel nap mint nap találkozunk életünk útján.
Ahhoz, hogy megéljük az evangéliumi közelséget, mindenekelőtt kérjük Jézust, hogy gyógyítson meg bennünket az előítéletek és a közöny vakságából, amely megakadályozza, hogy túllássunk önmagunkon.
Azután tanuljuk meg a szamaritánustól az együttérzés képességét, amely arra készteti, hogy saját életét is kockára tegye. Utánozzuk a készségét, hogy megteszi az első lépést a másik felé, és hajlandó meghallgatni őt. Tegyük magunkévá a másik fájdalmát, megszabadulva az ítélkezéstől és attól az aggodalomtól, hogy ez „időpocsékolás” lenne.
A következő tapasztalatot egy fiatal koreai nő mesélte: „Megpróbáltam segíteni egy tinédzsernek, aki nem az én népemből való, és nem is ismertem jól őt. Bár nem tudtam, mit és hogyan tegyek, vettem a bátorságot és megpróbáltam. Legnagyobb meglepetésemre azt vettem észre, hogy amint felajánlottam a segítséget, meggyógyultak a belső sebeim.”
Ez az ige aranykulcsot kínál számunkra a keresztény humanizmushoz: tudatosítja bennünk közös emberségünket, amelyben Isten képmása tükröződik vissza, és megtanít arra, hogy bátran lépjünk túl a fizikai és kulturális „közelségről” alkotott fogalmainkon. Ilyen távlatokban a „saját” határainkat ki tudjuk tágítani „mindenki” horizontjáig, és újra felfedezhetjük a társadalmi együttélés igazi alapjait.
Letizia Magri és az életige csoport gondozásában
Aki az imádságnak szentelte magát, ne csüggedjen el a szárazságban, és ne bízza el magát a vigasz idején: a szárazságban gondoljon azokra a kegyelmekre, melyeket korábban élvezett; az áhítatot érezve pedig fontolja meg, hogy ez a kegyelem az Istentől ingyen kapott alamizsna.
Felelős vagy önmagad őszinte megismeréséért. Ha fel is derül igaz voltod felett az emberek napja, elismerés, méltánylás: emiatt még ne tartsd magadat nagynak. Gondolj mindig arra, hogy ez a nap csak a felületre, csak a látszatra szórja sugarait. Az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.
Ó Uram, mire jutottunk?
Lám, siratjuk a földi veszteséget, kicsiny haszonért küszködünk, futkosunk, a lélek kárát meg könnyen vesszük, alig idézzük emlékezetünkbe.
Ami keveset vagy épp semmit sem használ, arra odafigyelünk, a legislegszükségesebbet félvállról vesszük: mert az ember egészen szétfolyik az odakint valókban, s ha idejekorán észbe nem kap, a végén jól is érzi magát közöttük elmerülve.
Az Isten haragszik azokra, akik az Ő törvényét tanítják, de meg nem tartják, akik hirdetik a jó szellemet, de az hiányzik belőlük.
A legkisebb vétség miatt is panaszkodunk a felebarátunkra, magunkat viszont súlyos mulasztás esetében is felmentjük; a másikkal szemben a szigorú igazságosságnak, felénk viszont az irgalmasságnak és elnézésnek kell érvényesülnie. A mi szavainkért mindig elismerő fogadtatást várunk; azonban mások legkisebb, nekünk nem tetsző szavára érzékenyek vagyunk, és felizgatjuk magunkat miatta.
Amit nekünk elöljáróknak tennünk kell, nem a mi akaratunktól függ, hanem a szabályoktól. A szabály mindenekfölött áll, az Isten szava (MB XIV 849).
Nagyon fáj, ha valakit szenvedni látok! Hogy megszüntessem valakinek a szomorúságát, nem esne nehezemre szíven szúrni magam!... Igen, ez könnyebb lenne nekem!
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok s terhelve vagytok, s én megnyugtatlak titeket” (Máté 11,28).
a) Jézus jóságos, erős lelke árad ki e szavakban; e szívbeli jóságon áttetszik az a lélek, ki napját fölkelti igazak s gonoszok fölött s esőt ad bűnösnek és szentnek. Ez a nagystílű szeretet, melyet a kislelkű emberi igazság vagy gonoszság nem tud lehűteni; elébe áll mindnyájunknak, akár bűnösök, akár igazak legyenek s mondja: Fáradtak s terheltek mindnyájan vagytok, jöjjetek hozzám, én segítek rajtatok. Igazán jó s nagy hatalom ez a lelki jóság, vonz, lebilincsel, egyesít. Hivatása mindnyájunkat magához vonzani s egymás közt is egyesíteni. Aki jó, az nem marad egymaga; csatlakoznak hozzá, s lelkéből valami friss, üde, erőteljes vonzás indul ki; olyan, mint a hegyi patak, nem fárad ki, ereje ki nem fogy. – Ezt a lelkületet tanuljuk Jézustól. Az antik kultúrának ideálja a finom, sokoldalú műveltség volt, a kereszténység ideálja a részvét, mely emel; az erő, mely az alacsonyakhoz, szenvedőkhöz, elnyomottakhoz fordul. Sokan vannak ilyenek; ezeket emelni kell. – Jézus mindnyájunkat segít; ő erőt s lelket sugárzott; tanítványai az ő nyomaiban, mint az erősek nemzedéke járjanak, mely szintén segít, emel s boldogít.
b) „Mindnyájan”, mily nagy szó, mindnyájunk igényeit kielégíteni! Kivált azt az igényt, a „szív terhét” levenni. E terhek gravitációinak központja Jézus szíve, s aki a terhet érzi, azt már az Atya vonzza, az keres enyhülést s megtalálja Jézusban, de csakis benne. A naprendszerek gravitációinak középpontja érdekes pont lehet, mert a lét fizikai középpontja: íme, a világok terhének középpontja Jézus! Ő viszi a terhet, „elviszi a világ bűnét”. E teher összezúz, ha nem hárítom át rá. Vérében megenyhülök.
c) Mily bizalmat ébreszt ez a meghívó kivált halálunkban! Hová menjek, Uram, mikor a világból kiszakadok, mikor fejem lehanyatlik szerető karokba, – de az már nem én vagyok, – mikor idegenné lesz ez az egész világ nekem? Jöjj hozzám, jöjj – mondod – s én megenyhítlek… véglegesen, győzelmesen. Veni, coronaberis! Ez aztán meghívó; boldog, ki komolyan rászolgált!
Az imádság „fizikai" valója ott van már az „imádkozó ifjú" görög szobrán. Égre tárt karok, a magasságot kereső szemek, bennük egy más világot sejtő — tán látó — tekintet, szétnyíló ajkak, a testnek a karok, szemek irányában való feszülése. A szobornak nem is kell megszólalnia. Szó nélkül is megértjük, hogy mi van az ajkán és szívében. Istenét hívja (epiklesis), szólítja, ha másban nem, legalább a megszólításban magasztalja (pl. ilyenformán: „Jóságos és fenséges Zeus"), kéri, kérleli őt. És ha az imádkozó testtartás meg is változik, lecsukott szempillák mögött, összefont karok közt ugyanaz marad az imádság. Már az újplatonikus bölcselet sejtette, hogy az imádságnak, istenimádásnak a szó nem lényeges eleme, hogy van hangtalan imádság a lélek belső csendjében. Ez a csend, ez a „Sigé" {hallgatás) a misztériumok istentiszteletének is része. Szótalan beszéd, a csend hangja: a lélek csendjében párbeszéd, dialógus folyik.
Mert az imádság: párbeszéd, két személy érintkezése. Hiába mondod, hogy csak magad beszélsz, ha imádkozol. Ha nem tudnád (a hit tudásával), hogy felel akihez imádkozol, nem is szólítanád meg.
(Az IMÁDSÁG ÉRTÉKELÉSE...)
„És mikor az ember megszédülve elhiszi már, hogy ő a szédítő nagy hatalomnak a birtokosa és ő, az ember csinálja már a törvényt embertársának, akkor veszi észre, hogy a tömeg mélyén a rabszolgák között van, ő, az ember. Én az emberi méltóságot az Istentől sohasem féltem. Inkább féltem az embert magától az embertől, mert írva vagyon a Szentírásban: »Átkozott aki emberekben bízik.«”
1947. szeptember 14. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 126-127. old.
Hogy egy-egy tett, emberi erőfeszítés milyen gyümölcsöket terem, az legtöbbször nem rajtunk múlik. Az én dolgom az, hogy a legjobb szándéktól vezetve ott, ahol vagyok, tegyem a jót, vessem a magot, a többit pedig bízzam Istenre. Mindig azon járjon az eszem: hogyan tehetem jobbá környezetemet, a világot, amelyben élnem adatott?
A legnagyobb eredményt mindig az élő példa által érhetjük el. Ha mindaz, amit hirdetünk és tanítunk, csak külsőség lenne, és mi magunk nem élnénk meg azt - ez farizeizmus lenne.
A Pápa Castel Gandolfóban
Ha nincs bűnbeesés, az ember örömmel ajánlhatta volna fel életét és a világot Istennek. Ez a felajánlás a bűn elkövetése óta önmegtagadást, lemondást követel meg, fájdalmas áldozattá, önfeláldozássá válik. A bűnbánó és nyugtalan ember kezdettől fogva megkísérli, hogy visszataláljon a Szeretet útjára, hogy helyreállítsa eredeti kapcsolatát Istennel, azáltal, hogy áldozatokat mutat be Neki, amelyek azonban már gyökerükben tökéletlenek maradnak.
Egy idős asszony minden reggel kora hajnalban beült a kórház onkológiai osztályának várótermébe. Nem volt időpontja, nem is volt beteg – legalábbis testileg nem.
A nővérek ismerték már. Mindig hozott egy termosz kávét és néhány műanyag poharat. Amikor megkérdezték, miért jön, azt válaszolta: – Olyan sokan félnek itt egyedül. Ha valakinek senkije sincs, én itt vagyok, hogy ne egyedül igyon meg egy kávét, mielőtt bemegy az orvoshoz.
Volt, aki nem fogadta el. De volt, aki akkor nevetett először hetek óta. Volt, aki elsírta, amit otthon nem tudott és volt olyan is, aki csak csendben üldögélt mellette és végre nem érezte magát láthatatlannak.
Ez az idős asszony nem gyógyított, nem prédikált. Csak lehajolt a szenvedőhöz, mint a szamaritánus az évközi tizenötödik vasárnap evangéliumában.
A szamaritánusok és a zsidók között Jézus korában mély ellentét feszült. A szamaritánusokat a zsidók lenézték és kerülték a velük való érintkezést. Ezért is érdekes, hogy a példabeszédben éppen egy szamaritánus mutat példát irgalmasságból és szeretetből. Jézus a szamaritánus példájával provokálja azokat, akik a felebarát körét egy nemzeten belülre szűkítik.
A szamaritánus nem azt nézi, hogy valaki őt látja vagy nem. Azért hajol le, mert ő a szívével lát, a másik emberben Krisztust látja, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embert! A szamaritánus nem elméleteket gyárt, hanem azt teszi, amire a másiknak szüksége van és addig teszi, ameddig a másiknak szüksége van. Ez a kereszténység, erre hív meg Krisztus.
A szamaritánus azt teszi, amit Jézus tett földi életében: irgalmasságot gyakorol, ami nem csupán érzés és empátia. Sokkal több annál: együttérző cselekvés.
Az Újszövetség eredeti görög szövegében az irgalom szó azt jelenti: megmozdulnak a belső részei. Szép magyar kifejezéssel: összeszorul a szíve. Tehát van érző és együtt érző szíve, s ennek következtében mozdul a keze és a lába is, és így segít.
A szamaritánus azt teszi, amit Jézus tett egész földi életében. Ferenc pápa egy Twitter-üzenetében így fogalmazott: „Mindegyikünk sebesült ember és Jézus a szamaritánus, aki odajött hozzánk, és gondoskodott rólunk... Mindannyian sebesültek vagyunk és Jézus az, aki lehajol hozzánk.” Most mi vagyunk az ő kezei, az ő szíve.
Ki az én felebarátom? – kérdezi a törvénytudó Jézustól. Ő pedig erre nem azt válaszolja, hogy kinek kell segítened, hanem megfordítja a kérdést: Te vajon felebarát vagy? A felebaráti szeretet nem más, mint Isten szeretetének folytatása a világban – konkrét tettekben. Mindennap találkozhatok olyan emberekkel, akik „félholtan” fekszenek – nem mindig fizikailag, hanem lélekben, kapcsolataikban, reményükben. A kérdés: elmegyek mellettük, vagy megállok?
Nagy különbség van az élet és elmélet között: az életből születik az elmélet és nem fordítva! Ezért van az, hogy sokszor képzetlen, egyszerű emberek tiszta szívükkel megelőzik azokat, akik hangosan evangelizálnak és áradoznak Isten szeretetéről és jóságáról, de nem segítenek a szomszéd szegényein. Lehet, hogy a távoli szegényeknek még adakoznak, de a közel élőket nem akarják észrevenni.
Könnyebb ugyanis szeretni egy távollévő, tőlem távol élő embert, mint azokat, akik nap mint nap sokszor „az agyunkra mennek”, mégis ők azok, akik tükröt tartanak nekem és szavak nélkül megmutatják, milyen szinten állok kereszténységemben – milyen közel vagy távol élek Krisztustól.
A hozzám közel állókkal, családtagjaimmal, munkatársaimmal való viszonyomban, a rájuk szánt időben derül fény arra, hogy csak szavakkal szeretek vagy tettekkel is.
Ne féljek közel menni a másik emberben is élő Krisztushoz. Dönthetek!
Ez tudtommal nagyon közönséges dolog a szemlélődő embereknél. Én sokakkal érintkeztem, s volt alkalmam tapasztalni, hogy úgy szeretik a szenvedést, mint mások az aranyat és drágaköveket, mert tudják, hogy őket az teszi gazdaggá. Az ilyeneknek eszükbe sem jut, hogy önmagukat becsüljék. Szeretik, ha mások észreveszik a hibáikat. Ha pedig mások részéről tiszteletet tapasztalnak a maguk irányában, sietnek őket gyarlóságaikról felvilágosítani. Így gondolkoznak származásukról is, mert tudják, hogy annak előkelő volta nem szerzi meg nekik a mennyek országát. Legfeljebb olyan esetben örülnek annak, hogy jó családból valók, ha ezt a körülményt Isten szolgálatában tudják kiaknázni. Ettől az egy esettől eltekintve, fáj nekik, ha többre tartják őket, mint amik, s nem kerül semmi nehézségükbe, sőt örülnek, ha másokat felvilágosíthatnak tévedésükről. Ha egyszer valakinek az Úristen megadta ezt a nagy alázatosságot s azt a nagy szeretetet és buzgalmat mindenben, ami Isten nagyobb dicsőségére szolgál: az annyira jut, hogy önmagáról teljesen megfeledkezik és még másokról sem tudja föltenni az érzékenységet vagy a sértődést.
„... Régebben, mikor apukánk betegsége alatt Genovéva nővérem (Céline) látogatóba jött, nem tudtam neki elmondani félóra alatt20 mindazt, amit szerettem volna. Ha elfelejtettem valamit, vagy egy benső felvilágosítást akartam vele közölni, kértem az Úr Jézust, értesse meg vele azt, amire gondoltam, és a legközelebbi látogatáskor világosan láttam, hogy meghallgatott ... Eleinte, mikor szomorú volt, és nem sikerült őt megvigasztalnom, vérző szívvel mentem el, de csakhamar megértettem, hogy képtelen vagyok arra, hogy valakit megvigasztaljak. És azóta nem fájt, ha szomorúan hagyott is el. Megkértem az Úr Jézust, pótolja az én tehetetlenségemet.”
„Ettől az időtől kezdve, ha valakinek akaratlanul fájdalmat okozok, kérem a jó Istent, tegye azt jóvá, aztán többé nem bánt a dolog.”
20 A szabály által meghatározott idő
Adjuk Neki szívünk-lelkünk egész szerelmét,
mert Ő a legszeretőbb, legédesebb Jegyes,
Aki örök szeretettel szeret minket.
Szeretetből rejti el minden szépségét, fenségét,
szeretetből, engedelmes mindhalálig. [III. 73/2]
642 (96) Virágvasárnap. Ezen a napon rendkívüli módon átéltem Jézus legédesebb Szívének érzéseit. Ott járt a lelkem, ahol Jézus tartózkodott. Láttam Őt szamáron ülve, s azt, hogy a tanítványok és a hatalmas tömeg örvendezve együtt vonult az Úr Jézussal. Kezükben ágakat tartottak, melyeket magasba emeltek, mások meg lábaihoz szórták, amerre elvonult. Ugrándoztak, s nem tudták, örömükben mit tegyenek. Láttam egy másik tömeget is, akik épp ilyen örömteljes arccal, ágakkal a kezükben szembejöttek. Szüntelenül örömkiáltásokban törtek ki; kisgyermekek is voltak köztük. – Jézus azonban nagyon komoly volt, s tudtomra adta az Úr, mennyire szenvedett ez idő alatt. Ebben a pillanatban nem láttam mást Jézuson kívül, akinek Szíve csordultig volt az [emberek] hálátlanságával
Kapcsolataim azokkal az emberekkel, akik nálam idősebbek, érettebbek, előrehaladottabbak voltak, lelkesedést és ösztönzést adtak nekem; de volt ennek egy veszélye is. Gyors felfogóképességem és az a rendkívüli képesség, hogy magamat mások helyzetébe beleérezzem, lehetővé tette számomra, hogy őket egy pillanat alatt kövessem. Ez azt a látszatot keltette, mintha velük azonos szinten állnék, és még engem is megtévesztett.
Ebben a Jézus drága vérének szentelt hónapban meg kell erősítenünk szeretetünket a szentmise és Krisztus szenvedése iránt, örömmel kell fogadnunk a nap mint nap reánk váró apró áldozatokat.
Ne meneküljetek el az apró küzdelmek elöl, mert azok nagyon üdvösségesek számotokra és mások számára is.
József és testvérei. József, Aki Isten embere!
Irigyek rá a testvérei.
Meg akarják ölni.
Kútba dobják, hogy pusztuljon el.
Rabszolga lesz.
Börtönbe kerül...
Isten emberei sokat szenvednek. De aki mindvégig kitart Isten mellett, az megtapasztalhatja az erejét.
Milyen csavarok vannak a Szentírásban. Szenvedésekkel teli életek. Üldözés, nélkülözés, megpróbáltatás. És egyszercsak fordul a kocka. Ott vannak a testvérek József előtt. Meghajolnak előtte, ahogy József látta álmában.
Mindvégig kitartó hit! Mint Ábrahám esetében.
Tiszta lelkű volt József, őszinte, becsületes. Naná, hogy ez is ki lett próbálva. Mennyire tiszta? Majd én elcsábítom. (Teremtés könyve 39.) Ártatlanul börtönbe kerül. Hogyan bizonyítsa az ártatlanságát? Isten mindent lát!
Majd Isten ismét megsegíti, és magas pozícióba emeli.
Nagyon sok olyan meglepetés, „véletlen” történik, amire senki nem gondol.
Véletlenek nincsenek!
Józsefet választotta ki Isten arra, hogy a tervét megvalósítsa. Ebben a szentírási részben nyilvánvalóan kitűnik, mit tesz Isten a benne bízókkal. Ki gondolta volna előre, hogy József álma így beteljesedik. Minden megpróbáltatás ellenére vele volt az Isten.
Mindig tegyünk mindent egy lapra, Istenre! Arra, hogy valóban „az Istent szeretőknek minden a javukra válik”! Ha engedem, hogy szeressen az Isten, ha Rá bízom magam, ha minden baj ellenére kitartok mellette, Ő vezet és megsegít!!
1964. június 19.
Napközben nagy szenvedéseim közepette ismét így szólt: „Rajongó szeretettel szeretlek Én, az Istenember. Éld bele ebbe magad teljes erőddel, és lelked teljen meg az Istenember rajongó szeretetével! Szívedbe kívánom (adni) ezt az átáramlást, mert elméd úgyis képtelen felfogni az Én rajongó szeretetemet.”
1964. június 21.
Ismét arra kért, hogy menjek el még egyszer lelkiatyámhoz. Igen meglepődtem ezen a kérésen, mert lelkem úgyis kínos sötétségben vergődött, és nehezen tudtam magam rászánni. Állandóan a gonosz zavargásai tartottak sötétségben. Olyan gondolattal zavart, hogy ez nem is Isten akarata, hanem csakis az én egyéni akaratom kielégítése lenne, és személyes ragaszkodásomat akarom a gyóntatóm előtt érvényre juttatni. Ismét rettentő volt ez a kínlódás, mely hosszú ideig tartott. Ugyanaznap este a Szűzanya szólt: „Úgy örülök, leánykám! Nekem is egyetlen örömöm Szent Fiam öröme.” Átgondoltam a Szűzanya szavait, de sehogy sem volt világos előttem az, amit mondott. Én nem láttam tisztán, mi is az, amivel az Úr Jézusnak örömet szereztem. Lelkemet folyton a bűntudat fojtogatta. Szorongó szívvel kértem a Szűzanyát: „Anyám, ne engedj vétkezni!” Utána lelkem kissé megnyugodott.
1964. június 22.
Az Úr Jézus: „Rajongó szeretetemet küldöm hozzád!” Elcsodálkoztam ezen, hiszen lelkem sötétségében úgy hatottak szavai, hogy alig fogtam fel, vagyis egyáltalán föl sem fogtam. Hogyan? Én bűnös, nyomorúságos semmi vagyok, és Ő mégis rajongva szeret? Ki tudná ebben a nagy lelki nyomorúságban felfogni az Úr Jézus hozzám küldött rajongó szeretetét? Mikor ez történt, csak elnehezült értelemmel, némán térdeltem Előtte, és könyörögve kértem: „Uram add, hogy lássak, és felfogjam isteni szavaid tisztaságát! S vond el tôlem, ha lehetséges, ezt a bizonytalanságot, mely miatt nem tudom cselekvésre szánni magam.”
„Drága gyermekek!
Ma arra hívlak benneteket, gyermekeim, hogy az imádságban Jézussal legyetek, és így az imádság személyes megtapasztalása által fölfedezhessétek Isten teremtményeinek szépségét. Ha nem imádkoztok, nem beszélhettek az imádságról, nem tehettek róla tanúságot. Gyermekeim, ezért a szív csendjében maradjatok együtt Jézussal, hogy Ő a szeretetével megváltoztasson és átalakítson benneteket. Gyermekeim, ez a kegyelem ideje számotokra. Használjátok ki személyes megtérésetekre, mert ha Isten a tiétek, minden a tiétek.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
„A Szentolvasót mondani azt jelenti, hogy
Édesanyja szemével tekintünk Jézusra,
és Édesanyja Szívével szeretjük Jézust.”
(Szent II. János Pál)
Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus,
Aki gondolatainkat irányítsa!
... Aki szavainkat vezérelje!
... Aki cselekedeteinket kormányozza!
Üdvöz légy Mária, Kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
és Áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus,
Aki halottaiból feltámadott.
... Aki a Mennybe fölment.
... Aki nekünk a Szentlelket elküldte.
... Aki Téged Szent Szűz a mennybe fölvett.
... Aki Téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott.
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért!
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Most és halálunk óráján, ámen.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket,
ments meg minket a pokol tüzétől,
és vidd a Mennybe a lelkeket, különösen azokat,
akik legjobban rászorulnak Irgalmadra! Ámen.
...sírjatok a sírókkal. (Róm 12,15)
Nemcsak a bűnbánatnak vannak könnyei, hanem az együttérzésnek is. Akinek érző szíve van, annak fáj a másik ember fájdalma. Valakit súlyos gyász ért, ismerősei az együttérzés sok kedves jelét adták, próbálták vigasztalni. De amint utólag elmondta, a legtöbbet az jelentette neki, amikor egy barátnője átölelte, és együtt sírt vele. Nem hangzott el semmi, de megérezte az őszinte részvétet. Jézus is sírt Lázár sírjánál, pedig tudta, hogy fel fogja támasztani őt.
De sírt Jézus Jeruzsálem lelki keménysége miatt is. Fáj-e nekünk, ha valaki visszautasítja Isten szeretetét, kigúnyolja szent igéjét és azokat, akik azt vallják? Lázár sírjánál Jézus csak könnyezett, de Jeruzsálem ellenállása miatt keservesen zokogott (két különböző szó van az Újszövetség eredeti szövegében).
Aztán van, amikor a Krisztusért vállalt szenvedés is könnyeket fakaszt. Ezt sem kell szégyellni. Néha nagyon nehéz az a kereszt, amit Urukért vállalnak a hívők. Sok bántó megjegyzést hallgatnak keresztények a nem hívő családtagoktól, gúnyt és sértést a munkatársaktól, esetleg kegyetlen bántalmazást is a hatóság részéről.
S van, amikor olyan mostoha közegben kell lelki munkát végezni, hogy az csal könnyet a lelki munkás szemébe. Ezért imádkozik így a zsoltáros: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" (Zsolt 126,5-6)
Akinek az ilyen könnyek ismeretlenek, annak ott kell majd sírnia, ahol „lesz sírás és fogcsikorgatás". Aki viszont itt tud sírni a bűnei, mások fájdalma, emberek keménysége miatt, az már soha többé nem fog, mert Isten letöröl a szeméről minden könnyet.
31 Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. 32 Sok ember ült körülötte, és azok szóltak neki: Íme, anyád és a testvéreid odakint keresnek téged! 33 De ő így válaszolt nekik: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? 34 És végignézve a körülötte ülőkön, így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim. 35 Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.
Jézus elutasítja családja közeledését, akik próbálják kimenteni a tömeghisztériából. Jaj annak ugyanis, akit a tömeg a vállára emel, könnyen lezuhanhat onnan, hogy aztán más emelkedjen a magasba! Vajon Jézus nem méltányolta ezt a féltő szándékot, vagy lebecsülte a vérségi kötelékeket? Nem, ő ezt az ellentmondásos helyzetet arra használja fel, hogy rámutasson, mi a helyes sorrend Istenhez és emberekhez fűződő viszonyunkban. Nem azzal van a baj, mintha nem szeretnénk Istent és szeretteinket, hanem azzal: rosszul, önző módon tesszük. Akkor tudjuk csak jól szeretni egymást, bizalommal fordulni a másikhoz, őt elfogadni, ha azt keressük, mi a szándéka Istennek velünk, családunkkal, gyülekezetünkkel, népünkkel. Kérdés: mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Ezt pedig vele állandó kapcsolatban, őt hallgatva, a gyülekezet közösségében ismerhetjük meg igazán. Megbocsátó szeretete tud egyensúlyt, békét teremteni közöttünk is. Jézus nemcsak mesterünk, példaképünk, hanem testvérünk is, mert Isten érte fogad el gyermekeinek. Nem megy haza a családjához, nem is hagyja el őket, hanem a családot hívja, akarja bekapcsolni a gyülekezetbe, a nagyobb közösségbe. Isten nem szétszakítani, hanem Krisztusban egybeszerkeszteni akar bennünket. Ő nagyobb a mi szívünknél (1Jn 3,20), többen beleférnek, mint a miénkbe.
Jézus tisztogat – 1.
„Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.”” (Jn 2:13-17)
Jézus megtisztítja a templomot. Miért? Nem tetszik Neki, ami benne zajlik. Persze erre mondhatjuk, hogy sok mindenkinek sok minden nem tetszik, de attól még nem vesz a kezébe korbácsot és kezd keménykedni. Márpedig Jézus ezt teszi. Azonban mi köze van Jézusnak a jeruzsálemi templomhoz? Vagy bármelyik másikhoz? A templom Isten háza, Jézus pedig, mint Isten Fia egyáltalán nem közömbösen tekint arra, ami a templomban történik. Úgy beszél a templomról, mint „az én Atyám háza.”. Ez a köze hozzá. Ettől senkinek nincs több köze hozzá.
A mai templomok, az egyház, a gyülekezetek és bizony én és te is Jézus általi megtisztításra szorulunk. Van bármi, ami nem tetszik neki? – tehetjük fel ezt a mindig fontos kérdést. Tegyük fel bátran és rendszeresen ezt a kérdést és várjuk meg a válaszát is! Gyakori probléma hívő életünkben és közösségeinkben is, hogy megyünk a magunk feje után. Vagy éppen azoké után, akik az Úr megkérdezése nélkül ötletelnek és próbálnak irányt mutatni. Közben pedig nagyon komoly alázatra és türelemre lenne szükségünk, hogy megkérdezzük az Urat és megértve válaszát akképpen is cselekedjünk.
Uram! Tisztítsd meg szívemet, ezt a bálványgyárat!
(Katona Béla, Nyíregyháza-Kertváros)
https://www.youtube.com/watch?v=jhgTnCYorvc
Évközi 15. vasárnap. Élő közvetítés 10,30 -, magyarországi idő szerint 9,30- tól.
https://www.youtube.com/watch?v=8FN1pRFMwB8
Ha valóban Krisztust akarod követni, annak ára van (A 2021.07.10-i „Reggeli csendesség" ismétlése) - Reggeli elmélkedés egy kiválasztott szentírási rész alapján - Szerkesztő: Kertész Marika
A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint (SC 7) a feltámadt és megdicsőült Krisztus ötféle módon is jelen van a szentmise közösségében. Krisztus jelen van az imádkozok közösségében, hiszen megígérte: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Jelen van igéje által, hiszen az evangélium által Ő az, aki szól hozzánk. Jelen van a miséző pap személyében, aki Krisztust teszi jelenvalóvá a hívek közösségében. Jelen van a szentségek kiszolgáltatásakor az Ő megváltó kegyelmével. A legfontosabb nyilvánvalóan az, hogy az Úr Jézus jelen van közöttünk az Oltáriszentségben a kenyér és a bor színében.
Mindegyik fontos, mindegyik valóságos és hatékony jelenlét. Mégis, az eucharisztikus jelenlét magasabb rendű, mivel Krisztus nemcsak lelki módon, hanem testileg (megdicsőült testben) is jelen van. Szent VI. Pál pápa megfogalmazása szerint „Ezt a jelenlétet pedig «valóságosnak» mondjuk, de nem kizárásos alapon, mintha a többi jelenlét nem volna valóságos, hanem kitüntetően, mivel szubsztancia-lis; tagadhatatlanul benne jelenvalóvá válik az egész és csorbítatlan Krisztus, aki Isten és ember” (DH 4412).
Sajnálatos módon az elmúlt évszázadokban túlhangsúlyoztuk az Eucharisztiában való reális jelenlétet más jelenléti módozatok rovására. Keveset beszéltünk például arról, hogy Krisztus a szentmise liturgiájában jelen van igéje által is. „Másként, de ugyanígy valósan, jelen van igehirdető Egyháza számára, mivel a hirdetett evangélium Isten igéje, és az Egyház csakis Krisztus, Isten megtestesült Igéje nevében, az ő tekintélyével, támogatásával hirdeti az evangéliumot” (Mysterium fidei, 37). A liturgiában ugyanis Isten szól az ő népéhez, és Krisztus napjainkban is hirdeti az örömhírt. Az Isten igéje tehát nem csupán a kinyilatkoztatott igazságok tárháza, hanem Isten kegyelmi működésének is az egyik formája.
A szentségekről pedig csak úgy beszéltünk, mint a kegyelem eszközeiről, pedig a szentségekben is a megdicsőült Krisztussal találkozunk látható, szakramentális formában. Nagy Szent Leó pápa szerint „mindaz, ami látható volt a mi Urunkban, átment az ő szentségeibe” (Sermo 74,2). Az Egyházban a szentségek által mi is Jézussal kerülünk kapcsolatba. Az imádságban és Isten igéjének hallgatásában is Krisztussal találkozhatunk, de érzékelhető, látható formában csak a szentségek által. Ezért mondja Szent Ambrus: „Színről színre megmutatkoztál nekem Krisztusom, téged a szentségeidben feltalállak” (Apológia 12,58).
Előkészületi ima
Kármelhegy Ékessége és Királynéja címmel magasztal téged,
oh, Boldogságos Szűz, az Egyház.
Lábaidhoz mély alázattal leborulva köszöntünk téged, kegyes Anyánk
és kezünket, szívünket hozzád emelve fohászkodunk:
Kármelhegy Ékessége és Királynéja! Könyörögj érettünk!
Hallgasd meg, oh hatalmas Szűz, szívünk esdeklését,
melyért e kilenc napon hozzád folyamodunk és fogadd el
e csekély gyermeki hódolatunkat, mely téged méltán megillet.
Hetedik nap
Ezrek és milliók magasztalnak téged most a mennyben,
oh egek dicső Királynéja, Boldogságos Szűz Mária,
kiket csakis a te hatalmas és irgalmas kezed
tartóztatott vissza az örök kárhozattól,
mivel szent ruhádba öltözötten jelenhettek meg
szerelmes Fiadnak, Jézus Krisztusnak ítélőszéke előtt,
és a te kedvedért nyertek irgalmas ítéletet.
Kérünk téged, jó Anyánk, hadd viseljük mi is
a szent skapulárét oly lelkülettel, hogy
számunkra is eloltsa az örök tűznek lángját. Ámen.
Üdvözlégy… Dicsőség…
Befejezés
Szentséges Szűz, a testté lett Ige Anyja,
a kegyelemkincsek őrizője, a szegény bűnösök menedéke,
élő hittel sietünk anyai szeretetedhez és kérjük tőled a kegyet,
hogy az Isten akaratát és a tiedet mindenkor teljesítsük.
Szent kezeidbe tesszük szívünket és testi-lelki üdvünkért esedezünk hozzád.
Bízvást bízunk, hogy te, legkedvesebb Anyánk, minket meg fogsz hallgatni,
s azért hangoztatjuk élő hittel:
Üdvöz légy Mária… (3-szor)
Könyörögjünk! Oltalmazd meg, Uram, a te szolgáidat
kik színed előtt egész szívvel leborulnak,
a Boldogságos Szűz Máriának közbenjárására minden bajtól
és védelmezd meg őket az ellenség incselkedéseitől.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen
Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja,
Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke!
Mi, akik csatlakoztunk Mozgalmadhoz,
ma különösképpen felajánljuk magunkat
Szeplőtelen Szívednek.
E felajánlás által Veled és Általad
meg akarunk felelni keresztségünk révén
magunkra vállalt minden kötelezettségünknek.
Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk,
és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással,
ami magunkhoz, vagy a világgal való
könnyű megalkuváshoz köt,
hogy Hozzád hasonlóan mindig készek legyünk
mindenben megtenni az Atya akaratát.
Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk
keresztény életünket és hivatásunkat,
hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint
ebben a világra nehezedő döntő órában.
Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni,
főleg a megújult imaélet, önmegtagadás,
a szentmiseáldozatban való buzgó részvétel,
az apostolkodás, a rózsafüzér naponkénti elimádkozása,
az Evangélium szerinti szigorú életmód tekintetében,
s jó példát mutatunk mindenkinek
Isten törvényeinek megtartására
és a keresztény erényeknek,
főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására.
Továbbá megígérjük, hogy a Szentatyával,
a Főpapokkal és Papjainkkal egységben
védőbástya leszünk a Tanítótekintély ellen támadó
és az Egyházat alapjaiban fenyegető széthúzás mozgalma ellen.
Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni
ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet- egységnek
a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.
Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk,
amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedre.
Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében
a hit hajótörését idézte elő.
Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés.
A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot.
Bizalommal rád emeljük szemünket,
Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk.
Ma ismét kérünk téged minden gyermeked üdvösségéért,
irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. Ámen
Kedves Imádkozók!
Az imáikat szeretném kérni a következő szándékokért.
• Mindnyájan elfogadjuk Jézus irgalmas ölelését
• Leukémiás papámért
Hálásan köszönöm segítségüket!
Köszönettel: Egy fiatal
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."